Magyar Vasutas, 1982 (26. évfolyam, 1-25. szám)

1982-04-19 / 8. szám

1982. ÁPRILIS 19. Befejeződött a felújítás Szegeden átadták rendeltetésének a Petőfi Sándor Művelődési Házat Április 6-án adták át ren­deltetésének a szegedi vasuta­sok felújított Petőfi Sándor Művelődési Házát. Dr. Lugosi József, a területi szakszerveze­ti bizottság titkára üdvözölte a megjelent vendégeket, köz­tük Koszorús Ferenc főtitkárt, Tolnai Ildikót és Szemők Bélát, a központi vezetőség titkárait, valamint Sajtos Pétert és Megyik Ferencet, a vasútigaz­­gatóság helyettes vezetőit. Ez­után Koszorús Ferenc főtitkár mondott beszédet. Elöljáróban hangsúlyozta, hogy az 50 éves épület teljes felújítása nyolcmillió forint­ba került. Most már lényege­sen jobb körülmények között lehet itt művelődni, tanulni, szórakozni. A szakszervezeti művelődési otthonok feladata többek között a nevelés, az ál­talános és szakmai, műveltség ápolása, fejlesztése. A vasutas-szakszervezet 6 művelődési központot, 13 mű­velődési házat, 6 klubkönyv­tárat, 3 önálló könyvtárat és 31 klubot tart fenn és irányít. Művelődési intézményeink szoros kapcsolatot tartanak a gazdasági és szakszervezeti szervekkel, intézményekkel, a művelődési bizottságokkal és a dolgozókkal. Gondoskodnak a nők és a fiatalok, a bejárók, a munkásszállásokon lakók, va­lamint a szocialista brigádok kulturális igényeinek kielégí­téséről. Otthont adnak a külön­böző kluboknak és szakkörök­nek is. Ilyen sokoldalú tevé­kenységet azonban csak meg­felelő feltételek között lehet folytatni. A Petőfi Sándor Mű­velődési Házban ezentúl már nem lesz akadálya a színvona­las kulturális munkának. Koszorús Ferenc ezután fel­hívta az intézmény vezetőinek a figyelmét: tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy a ház igazi otthona le­gyen a közösségi életnek, a szocialista brigádoknak. Dol­gozzanak ki olyan programot, amely lehetővé teszi a politi­zálást, a tanulást, a szórako­zást és a kikapcsolódást, őriz­ni, ápolni kell a nagy múltú szegedi kulturális hagyomá­nyokat, hiszen ebben a helyi fúvószenekar, az énekkar és a képzőművészeti kör is élen járt. Csak közös akarattal va­lósítható meg az, amiről a vá­ros szülötte, Juhász Gyula írt: „Itt most már a mi kezünk épít/ csak azé e hely, aki al­kot, aki munkás.” A főtitkár ezután köszönetet mondott a felújítást végző Csong­rád megyei építőipari szövetkezet és a kivitelezést szervező vasútigazgatóság dol­gozóinak, majd átadta az in­tézményt a szegedi vasutasok­nak. Ezt követően a vendégek megtekintették az intézményt és meghallgatták a MÁV Szimfonikus zenekar ünnepi műsorát. ÁPRILISTÓL A VASÚTON IS Szakszervezeti napok Vas megyében Gáspár Sándor előadása Szombathelyen Március 19-től 126-ig az el­sők között rendeztek szakszer­vezeti napokat Vas megyében. A középszervek és a tisztség­­viselők részére szervezett fó­rumokon a munkavédelemről, a szakszervezeti mozgalom termelést és gazdálkodást se­gítő munkájáról, az informá­cióról, a szocialista életmód­ról, a­­bizalmiakról és a mun­kahelyi demokráciáról hall­hattak előadásokat az érintet­tek. Előadást tartottak: Viriz­­lay Gyula, a Szaktanács titká­ra, Főcze Lajos és dr. Bukta László, a SZOT osztályvezetői, valamint Gádor Lajosné és dr. Égető Imre, osztályvezető-he­lyettesek. Ebből az alkalomból kiállítást is nyitottak az SZMT tanácstermében, Vas megye szakszervezeti mozgal­mának a történetéről és író­olvasó találkozókra is sor ke­rült. Március 26-án, a megyei művelődési és ifjúsági köz­pontban, Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a SZOT főtitkára, A szakszervezeti mozgalom helyzete, szerepe a X. Szak­­szervezeti Világkongresszus tükrében címmel tartott nagy­sikerű előadást a megye gaz­dasági, párt és szakszervezeti vezetői részére. A rendezvénysorozaton — a témaköröknek megfelelően — a vasutas-s­zakszervezetet mint­egy száz vezető, választott tisztségviselő képviselte. A Vas megyei szakszerve­zeti napok egyenes folytatá­sának is tekintendő a már­cius 31-én, a területi szak­­szervezeti bizottság Celldö­­mölkön tartott titkári érte­kezlete. Ezen előkészítették azokat a szakszervezeti napo­kat, amelyeket a SZOT hatá­rozata értelmében az alap­szervezetek rendeznek a tag­ság és a szakszervezeti veze­tők közvetlen kapcsolatainak a kiszélesítése érdekében. Az alapszervezeti szakszervezeti napokat a Nyugat-Dunántúli vasúti szolgálati helyein ápri­lis elejétől rendezik. Sz. Jakab Ki tud többet a Szovjetunióról? Megkezdődtek a Ki tud többet a Szovjetunióról? című ve­télkedősorozat selejtezői Szombathelyen. A szellemi játékon a pamutipar, a cipőgyár, a járműjavító, a vasútigazgatóság és a vasúti szolgálati helyek dolgozói vesznek részt. Az egyes mun­kahelyek MSZBT-tagcsoportjainak szervezésével indított ve­télkedősorozaton a dolgozók csoportjai mellett szinte vala­mennyi szocialista brigád képviselteti magát. A munkahelyeken lebonyolított „előcsatározások” után május első napjaiban kerül sor az öt vállalat legjobbjainak a döntőjére. Közművelődési vetélkedő A Békés megyei Művelődési Központ és a Szakszervezetek Megyei Tanácsa már hatodik éve hirdeti meg a megye szo­cialista brigádjai részére a közművelődési versenyt. A vasutas szocialista brigádok állandó szereplői e rangos me­gyei vetél­kedősorozatnak. Az idén március 26-án volt a vasutasdöntő, a művelődési házban, ahol a békéscsabai körzeti üzemfőnökség és a vil­lamos vonalfelügyelőség szo­cialista brigádjai vetélkedtek. A versenyzőik politikai, irodal­mi, történelmi, „Ismerd meg hazádat” tárgykörben és szak­mai kérdésekben mérték össze tudásukat. Az első helyezést a Bánki Dénét szocialista brigád érte el, brigádvezető Fekete Sándor mozdonyvezető, második az Előre brigád, harmadik a Zi­­pernowsky szocialista brigád. Az első helyezett brigád to­vábbjutott a megyei szakági döntőre is. Zacharidesz Jánosné Műveltség, művészet, munkásmozgalom Tanulmányok a magyar munkás­­mozgalom kulturális törekvéseiről Az MSZMP Központi Bizottságának Párttörténeti Inté­zetében egy újabb színvonalas tanulmánykötet készült el. A könyvkiadói teendőket a Népszava Lap- és Könyv­kiadó végezte. Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára a kötet előszavában hangsúlyozza: „A művelődési célok a korai szakszerve­zeti mozgalom követelései között már szerepeltek, meg­találhatók a szociáldemokrata párt programjában is, és következetesen helyet kaptak az 1918 novemberében meg­alakult kommunista párt elméleti és gyakorlati tevékeny­ségében is. Az uralkodó osztályok műveltségi kiváltsá­gainak felszámolásáért folyó harc mindig az osztályharc elválaszthatatlan része volt." Napjainkban, a változó világ összetettebb ideológiai­­művelődési hatásait vizsgálva, ha úgy tetszik ismét fel­ragyog ez a marxil leniai igazság: egy fejlett szocialista típusú társadalom építése, megvalósítása elképzelhetetlen az emberek szocialista tartalmú műveltségének fejlesztése nélkül... És ez utóbbi nem valami automatizmus. E területen elérhető minden eredményért hangyaszorgalommal kell serénykednünk. Szocialista brigádok ezrei, a formális vállalások útjáról letérve, művelődésükben, kulturálódá­­sukban is egyre inkább önmaguk, környezetük jobbítójá­­vá válnak. Ebben a szerepben a magyar munkásmoz­galom kulturális törekvéseinek megismerése erjesztője lehet egy kulturális pezsdülésnek! MAGYAR VASUTAS Politikai fórum A pártpropagandisták ré­szére politikai fórumot ren­dezett április 6-án, a Mis­kolc—Tiszai pályaudvar új szociális épületében a mis­kolci vasúti párt- és KISZ- bizottság, valamint a terü­leti szakszervezeti bizottság. Az aktuális belpolitikai kérdé­sekről dr. Fodor László, az MSZMP KB osztályvezető he­lyettese, a külpolitikai helyzet­ről pedig Fábián Ferenc, a Magyar Újságíró Szövetség főtitkár­helyettese tájékoztatta a hallgatókat. A­pám, a kisfizetésű vas­utasok cipésze, csizma­diája volt. Ő is a vas­útnál dolgozott, de a fékezői fizetésből nem tudtunk megél­ni, ezért a szolgálat után ci­pőjavítással foglalkozott. — János, délután elvinném a kölyök lábbelijét — mondta egy-egy munkatársa. — Jó, jó, hozd el. — Fizetni csak elsején tu­dok, mert.. — Jól van öreg fiú. Egy urat szolgálunk. Valahogy így kezdődött apám tanult mesterségének gyakorlása. Hazajött egy hosz­­szabb útról, evett, pihent egy kicsit, aztán rám szólt. — Gyere fiam, rendezzük be a műhelyt! Lehordtunk a padlásról min­dent, ami a műhelyhez kellett. Hát sokáig tartott, amíg a po­ros szerszámokat rendbe tet­tük. Persze, nem volt az iga­zi műhely. A téglával lerakott konyhánk egyszemű ablaka alá került a bankli. Tetején sok apró doboz. Azokban fa­szeg, stiffszeg, jancsiszeg kü­lönböző méretben. A bankli oldalán bőrdarabokból szer­számakasztók. Ezekben he­lyeztük el a harapófogókat, a fah­angokat, kalapácsokat. Egy szegre került a lábszíj. A bankli fiókjában vagy tíz da­rab kneip. Suszterkés. Borotva élesek. A bankli és az ablak közt felállítottuk a kaptafa­­állványt. Ez az egy négyzetmé­ternyi terület volt a műhely. Volt még egy ütött-kopott pléhlavór, bőráztatásra, és egy bőrvágó deszka. Szóval min­den megvolt, ami kellett a sze­gények suszterének, hogy meg tudja csinálni a sok-sok vásott cipőt, csizmát. Ebben a műhelynek nevezett sarokban ismertem meg a sze­génység minden formáját... Hányszor szólt rám apám: — Vidd csak fiam haza ezt a pár cipőt Varga Mariska né­ninek és mond meg neki... ne, ne mondj semmit. Tedd le a cipőt, és gyere el, de nehogy elfogadj valamit, mert letöröm a derekad! De vittem én haza olyan pár csizmát is, amit hárman vár­tak egy családban. Hogyan is kértünk volna pénzt ilyen he­lyekről? Sem apám, sem anyám nem méltatlankodott az elfelejtett munkabérek miatt. Mi is tudtuk mi a nyo­mor. Két évig vagonlakó me­nekültként éltünk a Simai úti kihúzó vágányon. Mostanában meg-megjelenik a műhely előttem. Mindig so­kan voltak a bankli körül. Mi, az utcabeli kölykök főleg azért telepedtünk oda, mert apám és anyám gyönyörűen tudott éne­kelni. A felnőttek pedig, vagy a lábbelit várták, vagy beszél­gettek. Ilyenkor rendszerint egyedül maradtam a műhely­ben, a srácok hazamentek. A felnőttek szavaiból nem sokat értettem. Ilyeneket mondtak, hogy szocializmus, Szovjet­unió, az áruló Peyer. Bethlen­­paktum. Aztán nagyokat hall­gattak. Minden beszélgetésnek a fő témája a mérhetetlen sze­génység, a rettenetes nyomor volt. Aztán elköltöztünk a tégla­­padlós konyhából és az új la­kásban már nem volt műhe­lyünk. Apám nemsokára sú­lyos beteg lett, nem bírt dol­gozni, és a szerszámok vissza­kerültek a padlásra. Apám ci­pészműhelyét a szegénységgel együtt eltörölte a történelem, de emléke még mindig eleve­nen él bennem. Bíró László APÁM MŰHELYE SZELLEMI VETÉLKEDŐ A KISZ zászlóbontásának 25. évfordulója alkalmából, március 31-én, nagysikerű szellemi vetélkedőt rendezett a szolnoki vasútüzemi KISZ- bizottság és a Vasutasok Szak­­szervezete művelődési háza. A vetélkedőn részt vevő 9 alap­szervezet 5 tagú csapata közül az I. helyet a Baross Gábor KISZ-alapszervezet érte el. A vetélkedő keretében emlékez­tek meg a vasútüzemi KISZ- mozgalom 25 évéről. 3 Ifjúsági nagygyűlés Szolnokon Megemlékeztek a KISZ zászlóbontásának 25. évfordulójáról Rangos, történelmet idéző ta­lálkozó színhelye volt április 2-án a szolnoki járműjavító művelődési házának moziter­me. Ezen a napon emlékeztek meg a KISZ zászlóbontásának 25. évfordulójáról. A nagymúl­tú üzem KISZ-fiataljai ötöd­ször nyerték el a KISZ Köz­ponti Bizottság Vörös Vándor Zászlaját. Ezen a napon emlé­keztek meg hazánk felszaba­dulásának 37. évfordulójáról is. Az ifjúsági nagygyűlés kere­tében tartott ünnepségen részt vettek azok az egykori fiata­lok is, akik annak idején az üzem munkájában, politikai vérkeringésében meghatározó szerepet töltöttek be. A nagygyűlést, melynek el­nökségében helyet foglaltak az üzem és a város társadal­mi és gazdasági vezetői, Berta István asztalos, az üzem párt­­bizottságának tagja nyitotta meg, majd Tímár Gyula, a pártbizottság titkára mondott ünnepi beszédet. Hangsúlyozta többek között, hogy 25 évvel ezelőtt megyei ifjúsági szerve­zeti bizottság alakult, amely­nek nyolc tagja volt. Ebből hárman a járműjavítóban dol­goztak. Később a szolnoki út­törőházban 20 üzemből hetve­nen jöttek össze, hogy megbeszéljék a Kommunista Ifjúsági Szövetség megalakítá­sával kapcsolatos fel­adatokat. Ezen az aktívan részt vevő fiatalok akkor a kö­vetkező levelet küldték el az MSZZMP Központi Bizottságá­nak: „Mi, a Szolnok megyei üzemek ifjúmunkásai megbe­széltük az ifjúsági mozgalom feladatait. A vita során kiala­kult vélemények alapján arra a megállapodásra jutottunk, hogy a jelenleg működő kü­lönböző ifjúsági rétegszerveze­tek önmagukban nem tudják megoldani ifjúságunk szocia­lista szellemben való nevelé­sét ... Elsőként a járműjavító hu­szonkét fiatalja állt a vörös zászló alá. Példájukat egymás után követték a többi üzemek és a falvak fiataljai is. A szónok ezután köszöntötte a Kommunista Ifjúsági Szövet­ség alapító tagjait, majd nap­jaink legfontosabb ifjúsági feladatait tolmácsolta.­­ Az egy hónappal ezelőtt tartott üzemi KISZ küldöttér­tekezleten pártbizottságunk minősítette az üzem KISZ munkáját, és újabb pártmeg­­biza­tást adott a fiataloknak. Mindenekelőtt a gazdasági munkában való aktív részvé­tel a legfontosabb. Erre azért is van szükség, mert üzemünk az első negyedéves tervét 100 százalék alatt teljesítette. Tímár Gyula ezután arra kérte a fiatalokat, hogy a már említett forradalmi hagyomá­nyokból merítve, a termelés­ben is legyenek méltó utódai a nagy elődöknek. A pártbizottság titkárának ünnepi beszéde után Hegyi Istvánné, a KISZ Szolnok me­gyei bizottságának első titká­ra átadta a Vörös Vándorzász­lót Sándor Jánosnak, a jármű­javító KISZ-bizottság titkárá­nak. Ezt követően Ambrus Já­nos az üzem igazgatója és Tí­már Gyula pb-titkár kitünte­téseket, jutalmakat adott át a politikai, illetve a gazdasági munkában élenjáró fiatalok­nak. Utána Sándor János, a KISZ Központi Bizottsága ál­tal adományozott emléklapot nyújtott át a KISZ megalakí­tásában részt vevő dolgozók­nak. Sára Sándor Az ötödször elnyert vörös vándorzászló végleg az üzem KISZ-szervezeténél marad Az ifjúsági nagygyűlés elnöksége A legjobb KISZ-alapszervezetet megillető zászlót Sándor János átadja Csényi Istvánnak

Next