Magyar Vasutas, 1984 (28. évfolyam, 1-24. szám)
1984-07-12 / 13. szám
6 Száz év fegyelmezési krónikája (5.) A fegyelmi bíróságok A szolgálati rendtartásban a fegyelmi jog reformjának lényegét a már említett újítások közül a különböző szinten és célból alakított fegyelmi bíróságok szervezetének létrehozása és hatáskörének megállapítása jelentette. A vonatkozó törvénycikk alapján többféle fegyelmi bíróságot kellett létrehozni, így elsőfokú fegyelmi bíróságot kellett alakítani az igazgatóság, valamint minden üzletvezetőség központjában. Az elsőfokú fegyelmi bíróság hatásköre valamennyi állandó alkalmazott fegyelmi ügyének tárgyalására kiterjedt. E hatáskör alól kivételt képeztek az állandósított napibéresek és munkások, akik fegyelmi ügyeinek tárgyalására külön fegyelmi bíróság elnevezéssel kellett bíróságot alakítani, ugyancsak az igazgatóság és valamennyi üzletvezetőség központjában. E külön fegyelmi bíróságot az jellemezte, hogy az állandósított napibéresek és munkások fegyelmi ügyeiben csakis a szolgálatból való elbocsátást vagy a szolgálatban való megtartást kimondó határozat meghozatalára volt hatásköre. A napibéresek és munkások külön fegyelmi bírósága csak olyan esetekben járt el, amelyekben a felsőbbség a fegyelmi úton való elbocsátás kimondása céljából indította meg az eljárást. Kivételes fegyelmi hatóság A külön fegyelmi bíróság ítélete megfellebbezhetetlen és kihirdetésével egyidejűleg jogerős volt. A másodfokú fegyelmi bíróságot csak az igazgatóságnál kellett szervezni és hatásköre az elsőfokú fegyelmi bíróságok által hozott határozatok elleni fellebbezések elbírálására terjedt ki. A vasútigazgatóság elnöke, az igazgatók, igazgatóhelyettesek, az üzletvezetők, továbbá azok az alkalmazottak, akik szolgálattételre bármelyik minisztériumba vagy egyéb állami hivatalba voltak berendelve, nem tartoztak a vasútnál szervezett fegyelmi bíróságok hatásköre alá. Az e kivétellel érintettekre vonatkozó fegyelmi eljárás szabályainak megállapítása a kereskedelemügyi miniszter feladata volt. A törvénycikk a rendes fegyelmi bírósági eljárás mellett megadta a vasútigazgatóságnak azt a jogot, hogy mint kivételes fegyelmi hatóság, az alakszerűséghez kötött rendes fegyelmi eljárás mellőzésével és minden jogorvoslat kizárásával, kimondhatta fegyelmi büntetésül a szolgálatból való elbocsátást. Fegyelmi intézkedésről lévén szó, ezt a határozatot a fegyelmi bíróságnak az azonnali elbocsátást kimondó jogerős ítéletével egyenlő hatályúnak és rendes bírói úton meg nem támadhatónak kellett tekinteni. A vasútigazgatóság mint kivételes fegyelmi hatóság e hatáskörét csakis a tömeges munkamegszüntetésben való részvétel, vagy forgalmi zavart előidéző közömbös szolgálatteljesítés, valamint az ezekre irányuló bujtogatás, izgatás, összebeszélés bizonyítottsága alapján gyakorolhatta az alkalmazottakkal szemben. E rendkívüli fegyelmi jogot a cselekmény elkövetésétől számított három hónap elteltével már nem lehetett gyakorolni. Az országgyűlés közlekedésügyi és igazságügyi bizottságai átérezték annak szükségét, hogy a törvény a sztrájk és a közömbösség mérhetetlen veszélyeivel szemben olyan intézkedéseket tartalmazzon, amelyek a fegyelmi és büntető eljáráson kívül, gyorsaságuknál és szigorúságuknál fogva, a szolgálati kötelezettségek tömeges megszegésével szemben hatályos megelőző és megtartó eszközt képezzenek. A bizottság emellett azt a megoldást is kereste, amely a már említett okból történt elbocsátásoknál a vétlenek bűnhődését kizárta. A bizottságok az erre vonatkozó biztosítékot egy, az igazgatóságtól független, állandó bíróság felállításában vélték megtalálni, amelyhez a fegyelmi eljárás mellőzésével elbocsátott alkalmazottak fellebbezéssel fordulhattak. Az, hogy az e célból szervezett bíróság állandó jelleggel és nem csak a sztrájk idején működött, elfogulatlan ítélkezést biztosított. A fegyelmi jog gyakorlói fegyelmi eljárást kezdeményezhettek: — a kereskedelemügyi miniszter, továbbá a vasúti és hajózási főfelügyelőség valamennyi alkalmazottja ellen. — A vasútigazgatóság elnöke — az igazgatók kivételével — a többi alkalmazott ellen, — vasútigazgatók — az igazgatóhelyettesek, üzletvezetők és üzletvezető-helyettesek kivételével — a vezetésük alatt álló szolgálati ághoz tartozó többi alkalmazott ellen, — az üzletvezetők — az üzletvezető-helyettes, számosztályfőnök és ennek kirendelt helyettese kivételével — az alájuk rendelt többi alkalmazottal szemben, — minden szolgálati főnök az alája rendelt napidíjasok, napibéresek és munkásokkal szemben, — egyéb esetben a három évnél rövidebb idő óta szolgálatban álló, ideiglenesen alkalmazott havidíjasok, napidíjasok, napibéresek és munkások, valamint a külön szerződéssel felvett alkalmazottak fölött, továbbá — az elbocsátás kivételével — a megszakítás nélkül három évnél hosszabb idő óta szolgálatban álló napibéresek és munkások fölött a fegyelmi jogot a rendes fegyelmi eljárás és fegyelmi bírósági tárgyalás mellőzésével az a feljebbvaló gyakorolta, akit a kinevezés, illetőleg a felvétel joga megilletett. A szolgálati rendtartás az illetékesség vonatkozásában olyan rendelkezést tartalmazott, hogy ha a fegyelmi vizsálat különböző üzletvezetőségek, vagy az igazgatóság és az üzletvezetőség alatt álló több állandó alkalmazottra terjedt ki, ilyen esetben a fegyelmi ügyek tárgyalására a központban alakított elsőfokú, illetve külön fegyelmi bíróság volt illetékes. A már említett elsőfokú fegyelmi bíróságok, a külön fegyelmi bíróságok, a másodfokú fegyelmi bíróság, a kivételes fegyelmi hatóság, továbbá az állandó fegyelmi bíróság a többféle, elnevezés ellenére végül is csak kétféle fegyelmi bíróságot, vagyis egyrészt az állandósított napibéresek és munkások, másrészt az egyéb állandó alkalmazottak (tisztviselők, évi fizetéses egyéb alkalmazottak, állandósított havidíjasok és napidíjasok) bíróságait jelentette. Az egyéb állandó alkalmazottak fegyelmi bíróságainak hatásköre viszont a hatóságuk alá tartozó alkalmazottak összes fegyelmi ügyeire kiterjedt, de ezek a bíróságok első és másodfokúakra oszlottak. Másodfokú bíróságot minden vasútnál (állami és magán) egyet-egyet kellett felállítani. A kereskedelemügyi miniszter a fegyelmi bíróság szervezete tekintetében kivételesen engedélyezhette azt is, hogy több alsórendű vasút közös fegyelmi bíróságot állítson fel. A fegyelmi bíróságok szervezetének és feladatának további elemzése előtt, a logikai sorrend kedvéért meg kell említeni, hogy a szolgálati rendtartás a fegyelmi eljárást két fő részre tagolta: a vizsgálatra és a bírósági tárgyalásra. E tagolásra azért volt szükség, mert a bizonyítás felvételének nemcsak a hatásköre vádemelés, hanem az ítélkezés céljaira is rendszerint a fegyelmi bírósági tárgyaláson kívül, azt megelőzően kellett megtörténni. Szükség esetén természetesen nem volt kizárt a bizonyításnak a bíróság előtt való ismétlése, vagy a bíróság által közvetlenül történő felvétele. Olyan esetben, amikor a bizonyításfelvétel bírói úton vagy szakszerű szolgálati vizsgálat (pl. balesetvizsgálat, pénztárrovancsolás) során már megtörtént, a külön fegyelmi vizsgálat feleslegesnek mutatkozott. Ilyen ok miatt a fegyelmi eljárásnak ez az előzetes szakasza elmaradhatott. Minthogy a bizonyítás felvétele egyrészt lényegesen befolyást gyakorolt a fegyelmi ügy érdemleges elbírálására, másrészt szolgálati ágazatok szerint különleges szakismereteket igényelt; a szolgálati rendtartás a fegyelmi vizsgálatot külön — a bírákéhoz hasonló — eskü alatt álló vizsgálóbiztosokra bízta, akiktől természetesen ugyanazt a pártatlanságot kellett megkövetelni, mint a fegyelmi bíróság tagjaitól és így az érdekeltség szabályait rájuk is ki kellett terjeszteni. A vizsgálóbiztos feladatai A fegyelmi vizsgálóbiztosokat a vasút igazgatósága nevezte ki, mégpedig a minden szempontból kifogástalan szolgálati múlttal bíró, feddhetetlen előéletű, megbízható alkalmazottak közül. A vizsgálóbiztos a döntő jelentőségű vallomást tevő tanút, az aggályosság esetét kivéve, eskü alatt volt köteles kihallgatni. Erre azért volt szükség, mert a korabeli büntetőtörvénykönyv a közhivatalnoknak — a fegyelmi eljárás során tett hamis tanúvallomással szemben — az akkori felfogás szerint csak akkor nyújtott védelmet, ha a tanú a vallomását esküvel megerősítette. Erre vonatkozóan az 1978. évi V. törvénycikk 220. §-a tartalmazott rendelkezést. A vizsgálóbiztos feladata volt továbbá kihallgatni a terheltet, a panaszost és szükség esetén a szakértőt is. Igaz, hogy a fegyelmi vizsgálónak e joga csak elvben adott lehetőséget a cselekmény elkövetése körülményeinek kiderítésére és bizonyítékok beszerzésére, mert a tanú az esküt megtagadhatta, továbbá a bizonyítás anyaga tanúzási kényszer hiányában hézagos maradhatott, mivel a vizsgálóbiztos a tanúkkal szemben kényszerhatalommal nem rendelkezett. A fegyelmi vizsgáló egyik igen lényeges feladata volt arról gondoskodni, hogy mind a vád, mind a védelem megalapozására szolgáló tények és vallomások tárgyilagosan és jegyzőkönyvileg megállapításra kerüljenek. Minthogy a vádemelés joga azt a felsőbbséget illette meg, amely a fegyelmi eljárást elrendelte, ezért ennek a felsőbbségnek kellett bemutatni a fegyelmi vizsgálat iratait. A fegyelmi vizsgálatot elrendelő felsőbbség joga volt a vizsgálat kiegészítését, az eljárás megszüntetését vagy a rendbüntetés kiszabásának útjára való terelését, illetve ha a vádat alaposnak találta, a fegyelmi bírósághoz való utalását elrendelni. A terheltet a vizsgálat elintézésének bármelyik módjáról, az eredmény közlése mellett írásban kellett értesíteni. A terhelttel ugyancsak közölni kellett a vizsgálóbiztos nevét is, hogy az esetleges érdekeltségi vagy elfogultsági kifogásának érvényt szerezhessen, továbbá, hogy a vizsgálóbiztos a bizonyításfelvétel tekintetében saját szempontjából is tájékoztassa. Dr. Konkoly Gyula (Folytatjuk) MAGYAR VASUTAS A szakszervezeti bizottságok figyelmébe Mit kell tudni a tagdíjbesorolásról? Az elkövetkezendő hónapokban kell megállapítani az 1985. évre vonatkozó szakszervezeti tagdíjakat. E feladat több munkát ad a bizalmiaknak, a gazdasági és számvizsgáló bizottságoknak, valamint az átlagkeresetek megállapítását végző számfejtőknek. Ez a munka csak akkor lehet eredményes, ha jól előkészítik a szakszervezeti bizottságok. A bizalmiaknak kell ismertetni a csoport tagjaival az átlagkeresetbe beszámítható, illetve figyelmen kívül hagyandó bértételeket, az ennek alapján kiszámított havi átlagkeresetet, valamint a tagdíj összegét. A tagdíj besorolás irányelveit a SZOT elnöksége határozza meg. A szakmai szakszervezetek ezt (sajátosságaiknak megfelelően) pontosítják, részletezik. A vasutas-szakszervezet elnöksége is megtárgyalta és jóváhagyta a besorolási irányelveket, amelyek lényegében megegyeznek az 1984. évi szabályozással. Ennek lényege a következő. Osztályos tagdíjat fizető tagoknál a tadíjbesorolás alapja az 1983-ban elért egy havi átlagkereset. Ennek megállapításánál csak a teljes bérhónapok vehetők figyelembe. A táppénzes hónapokat, fizetésnélküli szabadságon töltött időket figyelmen kívül kell hagyni. A teljesítmény- és órabérben dolgozók átlagkeresetének megállapításánál figyelembe kell venni: a havi törvényes munkaidő alapján járó törzsbért, a bérpótlékokat, a kiegészítő keresetet, a bérköltség terhére elszámolt prémiumokat, jutalmakat, a részesedési alap terhére kifizetett év végi nyereségrészesedést és a másodállás utáni keresetet. A havidíjas dolgozóknál a havi törvényes munkaidő alapján járó alapbért, a bérpótlékokat, a bérköltség terhére elszámolt kiegészítő keresetet, amelyet a dolgozó az alapbér meghatározott százalékában, vagy fix öszszegben rendszeresen megkap, a bérköltség terhére elszámolt prémiumokat, jutalmakat, a részesedési alap terhére kifizetett év végi nyereségrészesedést és a másodállás utáni keresetet. Nem kell az átlagkereset megállapításánál figyelembe venni: a túlmunka díját, a jutalmazási keret és a részesedési alap terhére elszámolt jutalmat, prémiumot, a havi 310 Ft-os bérpótlékot (42/1983. XI. 12. MT. sz. rendelet), a mellékfoglalkozásból származó jövedelmet, az egészségre ártalmas munka után járó pótlékot, a veszélyességi pótlékot (magassági, mélységi stb.), a heti pihenőnapon és munkaszüneti napon végzett munka díjazását, az ügyeleti és készenléti díjat, az egyenruha megváltási díjat, az újítási díjat, munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony alapján elszámolt béreket (pl. a jelzőlámpa-kezelés, kihordás, sorompókezelés, rendkívüli hóeltakarítás, tanfolyami óra és vizsgadíjak stb.). Új tagok (akik évközben lépnek a szakszervezetbe vagy más vállalattól, intézménytől kerülnek az alapszervezet tagjai sorába) tényleges katonai szolgálatból leszerelők, gyesről visszaérkezők tagdíját a várható keresetnek megfelelően kell megállapítani. A besorolástól eltérő tagsági díjat egyhónapos betegállományt követően lehet fizetni, a táppénznek megfelelő tagdíjosztály szerint. A nyugdíjas szakszervezeti tagokat nem kell újólag besorolni, mert besorolásukat nyugdíjba vonulásuk alkalmával kell végrehajtani. A tagdíjbesorolás alapja a folyósított nyugdíj összege, amelyet korrigálni kell a lakbér-hozzájárulás a havi 290 Ft-os jövedelempótlék, valamint a családi pótlék összegével (ezek levonandók), majd , hozzá kell adni az esetleges levonások összegét (pl. tüzelő, kölcsöntartozás stb.). Az évenkénti rendszeres nyugdíjemelés után a tagdíj összege nem változik. A munkát végző nyugdíjasok bére nem vehető figyelembe. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy minden szervezett dolgozót — az ez év december 31-ig nyugdíjba menők kivételével — be kell sorolniuk az alapszervezeteknek. A minden részletre kiterjedő besorolási tudnivalókat — az előző évek gyakorlatának megfelelően — gazdasági tájékoztató formájában valamennyi szakszervezeti bizottság megkapja. Ez az alapszervezeteknél minden érdeklődő rendelkezésére áll. A besorolást nem lehet egyszerű adminisztratív tevékenységnek tekinteni. Annak lebonyolítása a szakszervezeti bizottság kollektív munkájára kell hogy épüljön. A besorolási munka jó alkalom a tagság és a szakszervezet közötti kapcsolat erősítésére, a gondok feltárására is. Mozgássérültek alkotásaiból kiállítás nyílt Szegeden Megrendítő hatású, szívszorongató érzés lett úrrá azokon az érdeklődőkön, akik Szegeden, a vasutasok Petőfi Sándor Művelődési Házában június 25-én megnyílt kiállítást megtekintették. Itt rendezték meg az Állami Szociális Intézet Vizuális körének, Molnár Béla fotóinak és Möller József montázsainak bemutatóját. A kiállítást — melyre az intézet mozgássérült betegeinek egy csoportját külön autóbusz hozta el —, Szemők Béla, a Vasutasok Szakszervezetének titkára nyitotta meg. Hangsúlyozta, hogy a vasutas dolgozók mélyen átérzik a mozgássérültek helyzetét, hiszen a vasút veszélyes üzem, a balesetek lehetősége sajnos még a fejlődő technikai színvonal mellett is nagy. A MÁV aktív és nyugállományú dolgozói közül ma mintegy 7 ezer a mozgássérült. Helyzetük javítására, a rehabilitációjukat szolgáló egészségügyi intézményeink fejlesztésére — éppen a szakszervezet elnökségének kezdeményezésére — a vasutas dolgozók, szocialista brigádok a közelmúltban kommunista műszakokat szerveztek és egynapi bérüket, közel 7 millió forintot ajánlottak fel. Ez a mostani kiállítás is segítséget szeretne adni ahhoz, hogy mások is megismerjék az Állami Szociális Intézetben élő 100 mozgássérült fiatal munkáját. Budapesten, az Állami Szociális Intézet keretei között 1981 óta működik vizuális kör. Az ott tevékenykedők munkájából válogatták össze azokat a művészeti szempontból rendkívül értékes alkotásokat, amelyekkel önmagukat, a világról alkotott képüket, életük apró és jelentős örömeit fogalmazták meg a képzőművészet eszközeivel. Molnár Béla fotóinak legfőbb jellemzője a tárgyilagosság és a szeretet, amellyel bemutatja társait. G. J. Szemők Béla megnyitja a kiállítást 1984. JÚLIUS 12. A Magyar Államvasutak Budapesti Igazgatósága Bp. Ferencváros Körzeti Üzemfőnöksége pályázatot hirdet rendelkező forgalmi szolgálattevő munkakörök betöltésére Feltétel: felsőfokú vasúti szakképesítés, vasútorvosi alkalmasság, megfelelő szakmai gyakorlat. Az áthelyezésre kerülő dolgozók részére 5500 Ft alapbért, 20%-os munkahelyi pótlékot, 30%-os műszakpótlékot, teljes év ledolgozása esetén 10 000 Ft kiemelt forgalmi jutalékot, indokolt esetben lakást biztosítunk. Havi kereset túlóra nélkül 9000 Ft. A pályázatban szerepeljen a dolgozó jelenlegi munkahelyének neve, munkakörének megnevezése, részletes önéletrajza. Az írásos pályázatokat 30 napon belül juttassák el a MÁV Igazgatóság Budapest, személyzeti és munkaügyi osztályára. A pályázatok elbírálásáról szeptember 18-ig értesítjük a pályázókat. Cím: Budapest Vill., Kerepesi út 3. 1087