Magyar Vasutas, 1984 (28. évfolyam, 1-24. szám)
1984-06-14 / 11. szám
1984. t1 NILS 14. Ridegnek, kopottnak tűnik hajnalban a vasútállomás, ahol gyűrött arcú emberek toporognak, s idegesen pillantanak időnként a faliórára, ellenőrizni, késik-e a vonat, beérnek-e időben a munkahelyükre. Ezrek és ezrek indulnak így útnak hajnalonként az országban, s útjukat általában hozzájuk hasonlóan fáradt, túlterhelt vasutasok egyengetik. A pénztárablakok előtt fel-felszikrázik néha a feszültség. Gonda Mária azon kevesek közé tartozik, akiknek vidám mosolya, megértő segítőkészsége képes áthangolni, optimizmussal tölteni a zötyögve induló napot. Szolgálati ideje alatt nem csattannak éles hangok a kiskunlacházi vasútállomás pénztárablaka előtt, mert a vonatjegy mellé minden útra készülődő kap néhány jó szót, hozzá ajándék mosolyt. Marika az egyik fővárosi kórház laboratóriumát cserélte fel a falusi vasútállomás pénztárával. Döntése helyesnek bizonyult. — Kunszentmiklóson érettségiztem, s a középiskolában már hozzászoktunk valamenynyien, hogy felnőttként, egyenlő partnerként kezeltek bennünket tanáraink — magyarázza. — Mint minden kortársam, és is nagy reményekkel telve mentem Budapestre, s ott próbáltam megalapozni az életemet. A Baross utcai traumatológia osztályán azonban senki nem volt kíváncsi a terveimre. A szigorú hierarchia legalsó fokán nem volt bizonyítási lehetőség, nem akadt egyetlen feladat sem, amelyen kipróbálhattam volna erőmet, rátermettségemet. Sem célt, sem segítséget nem kaptam az előbbre jutáshoz. — Fél év múlva — folytatja — szinte véletlenül, egyik munkatársam javaslatára jelentkeztem a MÁV-nál, s itt, Kiskunlacházán azonnal teljes felelősséggel járó státuszba kerültem. A munkámra, helytállásomra éppúgy szükség volt, mint idősebb kollegáiméra, s ennek arányában ugyanolyan elbírálásban is részesülök. Természetesen vállalnom kellett, hogy megszerzem a kötelező szakvizsgákat. Ebből azt éreztem: igénylik, hogy bepillantást nyerjek a vasút működésének mechanizmusába. Olyan munkatársat remélnek bennem, aki áttekinti, ismeri a belső folyamatokat, akire lehet számítani, építeni. Itt szó sincs szakmai féltékenységről, presztízsharcokról. Azt hiszem, Plinius mondta: „A természet mindenütt jelenlévő ereje és méltósága elvesz, ha csupán részleteiben látjuk, de nem tekintjük át az egészet. ” Ezt mi a középiskolában nagyon komolyan vettük. Itt pedig, szerencsére szintén alapvető követelmény, Gonda Mária a bizalom jelének tekintette azt is, hogy hamarosan rábízták a szocialista brigád naplójának vezetését. Amikor pedig arra került sor, hogy a brigádvezető helyett ő képviselje a kis közösséget az üzemfőnökség brigádvezetői értekezletén, úgy érezte, kötelessége a tőle telhető legtöbbet nyújtani. Kicsit lámpalázasan mondta el munkatársai képviseletében a vasúti gondokról, helyi problémákról szóló, pontosan összeállított beszédét. — Hazafelé szerettem volna, ha a szokásosnál gyorsabban érkezik meg a vonat. De Puskás Tivadar jóvoltából felszólalásom híre már megelőzött: kollégáim örömmel, gratulációkkal fogadtak. Azóta a kapcsolatunk, ha lehet, még jobb, mint előtte volt. A szolgálati beosztás okozta nehézségek ellenére sikerült megszerveznünk egy közös kirándulást, s a vasutasnapot is együtt ünnepeltük. A kiskunlacháziak által jól ismert fiatal, mosolygós pénztároslány még csak húszesztendős, de már megtalálta helyét a vasútnál. Szorgalmas, segítőkész és bizakodó. Most, a sikeres elővizsgák után önállósító forgalmi vizsgára készül. S ha felettesei és tanárai alkalmasnak tartják rá, elvégzi majd a tisztképzőt is. Ez azonban még messze van. Addig is naponta hoz derűt, vidámságot a kopott állomásépületbe, megörvendeztetve az utasokat udvariasságával, pontos munkájával. M. Á. A nyílik a rózsa vasutas győztese Gépjármű-előadó a MÁV Magasépítési Főnökségen Pataki Istvánnak, a ,,Nyílik a rózsa” népdalverseny győztesének nevét nemrég ismerhették meg az ország népdalkedvelői. A tehetséges fiatalember Kenézlőn született, és 18 éves koráig ott élt a szüleivel. Sárospatakra járt iskolába. Már akkoriban bekapcsolódott a környékbeli művészegyüttesek munkájába, de az ottani lehetőség kevésnek bizonyult. — Egy barátom tanácsolta, hogy próbáljak szerencsét a fővárosban — mondja Pataki István. — A Landler járműjavítóban helyezkedtem el általános lakatosként. Szabad időmben a Törekvés Művelődési Központban citeráztam. Itt ismerkedtem meg Haradi Zsuzsa népdalénekessel, aki arra buzdított, hogy tanuljak, képezzem magam. Megfogadtam a tanácsát, és beiratkoztam Óbudán, a Mókus utcai Zeneiskolába. Négy szetendeig jártam oda. A népi tanszakon végeztem. Ez középszintű zenei képzést adott. Azzal búcsút vettem a vasúttól, és az Állami Népi Együttes tagjaként bejártam a fél világot. Szívesen emlékszem ezekre az évekre, a külföldi fellépésekre. — Hogyan került ismét vissza a vasúthoz? — Bihari Tiborné zongorista arra ösztönzött, hogy iratkozzam be a konzervatóriumba. Sikerült a felvételi vizsgám, és elkezdtem a tanulást, de közben a népi együttessel turnéztunk. S bár azt csináltam, amit szeretek, mégis egyre nehezebbé vált összehangolni az utazást és a tanulást. Tudomásomra jutott azonban, hogy a magasépítési főnökségnél megüresedett a szállítási ügyintézői munkakör. Megpályáztam, és felvettek. Most gépkocsi-előadó vagyok. — Itt minden segítséget megkaptam ahhoz — folytatja —, hogy a konzervatórium ének tanszakán befejezzem a tanulmányaimat. Jelenlegi munkám lehetővé teszi számomra, hogy heti 2 alkalommal az óbudai zeneiskola népi tanszékén taníthassak, amelynek Béres János a vezetője. Ezenkívül minden héten egyszer foglalkozom Ócsán és Veresegyházán egy citerazenekarral és egy népdalkörrel. Nagyon szívesen segítem a munkájukat. — Hogyan befolyásolta további életét az országos siker. — Számtalan meghívást kaptam az ország különböző tájairól. A naptáram tele van bejegyzésekkel Sajnos, nem valószínű, hogy minden meghívásnak eleget tehetek, hiszen nagyon sok kötelezettségem van, de ahová csak tudok, örömmel megyek. Még szokatlan és furcsa érzés, hogy az emberek megismernek az utcán. De már az is megfordult a fejemben, hogy milyen nehéz lesz egy napon, ha esetleg elmúlik ez az állapot? — Talán ez az aggodalom jó ösztönző erő lehet a további erőpróbákhoz, hiszen a versenynek ugyan már vége, de most új fejezet kezdődik az életében. — Ez igaz, hiszen a napokban ismét a nagyközönség elé állhatok a Vigadóban tartandó Dankó-esten. Erre a fellépésre nagyon készülök. Megtisztelő számomra az is, hogy Mikó András és Melis György meghallgatásra hívtak az Operaházba. — Lesz tehát bőven tennivalója a jövőben is. Hogyan egyezteti össze ezeket a teendőket a jelenlegi munkájával? — Jól érzem magam a magasépítési főnökségen. Nem akarok elmenni a vasúttól, hiszen vezetőimtől és a munkatársaimtól megkapom mindazt a segítséget, amire a művészeti munkámhoz szükségem van. A népdalverseny idején is mindvégig mellettem álltak, szurkoltak nekem, és amennyire csak tudtak, könnyítettek a terheimen. Azt hiszem, a jövőben is jól tudunk majd együttműködni. S érdemes megfontolni, hogy a biztosat felcserélheti-e az ember a bizonytalannal . . . Csík Ibolya MAGVR VASI VS Brigádklubélet Békéscsabán Szavalóverseny, képzőművészet, ismeretterjesztés A vasúti szocialista brigádok kapcsolata a művelődési házzal nem újkeletű. Tavaly ősszel egy megújult brigádklub kezdett el működni Alföldi Károly békéscsabai állomásfőnök vezetésével. A programokat egy-egy brigád patronálja, vállalva a házigazda szerepét. A többiek ilyenkor vendégek, de volt olyan rendezvényük is már, amelyen nagy számban nem vasutasok is részt vettek. Az évet munkával indították. Januárban Valkó Pál üzemfőnök az 1984-es feladatokat ismertette. A következő hónapban a Vízalatti régészet című előadást hallgatták meg diavetítéssel összekapcsolva. Ezt a képzőművészet, majd kétszer a költészet követte. A forradalmi ifjúsági napok keretében a Petőfi szocialista brigád rendezte meg a Petőfi Sándor szavalóversenyt, melynek döntőjébe tízen kerültek Ady, József Attila, Radnóti, Váci Mihály és Petőfi költeményeivel szerepeltek a versenyzők. Az első díjat Kerekes Sándorné nyerte el, Radnóti Miklós Levél a hitveshez című versével. Különdíjat adott ki a KISZ, a zsűri és a Petőfi szocialista brigád. A költészet napját a forgalomnál dolgozó József Attila szocialista brigád a város öszszes, a költő nevét viselő brigáddal együtt ünnepelte meg. Vass Márta Művészeti propagandisták munkaértekezlete A vasutas-szakszervezet kulturális, agitációs, propaganda és sportosztály június 5-én munkaértekezletre hívta meg a körzeti üzemfőnökségek, a területi szervek művészeti propaganda albizottságainak tagjait, vezetőit. A tanácskozáson részt vettek a Vasutasok Szakszervezetével több évtizede együttműködő színházak igazgatói, szervezési osztályainak vezetői, így többek között Keres Emil, Kossuth-díjas Érdemes művész, a Radnóti Színpad igazgatója, Sivó Emil, a Thália Színház gazdasági igazgatója, Szabó Ervin, a József Attila Színház igazgatója, Doboky Andor és dr. Nagy Istvánné, az Operaház szervezési osztályának vezetői. Értékelték az együttműködés tapasztalatait és tájékoztatást adtak az 1984/85 évad programjairól. Az értekezleten a színházművészeti kérdésekről és a művészeti propagandáról tartott előadást Lampl Lajos, a Művészeti Dolgozók Szakszervezetének titkára. Ezután Horváth Ferenc, a művészeti propaganda bizottság vezetője ismertette a soron lévő feladatokat. Gálaműsor Tapolcán a Nemzeti Színház javára Nagyszabású gálaműsort szervezett a tapolcai vasutasok Batsányi János Művelődési Központja és a szombathelyi területi szakszervezeti bizottság. Május 30-án majdnem ötszázan foglaltak helyet a színházteremben. A MÁV Szimfonikus Zenekar, Nagy Ferenc, Liszt-díjas karnagy vezetésével adott nagy sikerű műsort. Közreműködött Keres Emil Kossuth-díjas, Érdemes Művész, Sütő Irén, Érdemes Művész, Gálvölgyi János, SZOT-díjas és Dőry Virág színművészek. Fellépett a műsorban a szombathelyi vasutasok Haladás Művelődési Házának Savaria tánccsoportja is. A műsort László Zsuzsa, a Magyar Televízió főmunkatársa konferálta. A gálaműsor teljes bevételét a Nemzeti Színház építésére ajánlották fel. Sz. J. I. Nyugdíjastalálkozó A békéscsabai szertárfőnökség KISZ-alapszervezete május 18-án találkozóra hívta az egykori munkatársakat. A meghívást tizenhatan fogadták el. A fiatalok tájékoztatták őket az anyagszerkezelési szakszolgálat munkájáról, a vasút mindennapi életéről, a nyugdíjasok pedig felelevenítették a régi idők egyegy emlékezetes epizódját. Nevelőotthoni pillanatképek A Bodrogolaszi MÁV Nevelőotthonban is hamarosan befejeződik a tanév. A 69 gyerek szorgalmasan készül az év végi vizsgákra, de a társadalmi munkából is kiveszik részüket. A legjobb eredményt elérő tanulók az év végén autóbuszkiránduláson vehetnek részt. Az otthonban a szabadidő hasznos eltöltésére is bőven van lehetőség. A nyolcholdnyi konyhakertben, gyümölcsösben mindig akad tennivaló. A nemrég elkészült sportpályán , a játékteremben is kikapcsolódhatnak, szórakozhatnak a gyerekek Képriportunk a nevelőotthon hétköznapjait örökítette meg. A festői környezetben épült vadászkastély 1953-ban lett az 1. nevelőotthona Tanulás után jólesik a fizikai munka a konyhakertben Délutánonként a legnépszerűbb szórakozás az asztaliivei Vacsora az étteremben (Jurkievicz Tibor képriportja) Gyermeknapi majális Május 21-től 27-ig tartott a dunakeszi ifjúsági napok idei rendezvénysorozata. A záróprogram a gyermeknapi majális volt. Ennek szervezésébe bekapcsolódott többek között a városi tanács, a József Attila Művelődési Központ, a DVSE és az MHSZ városi szervezete, valamint a fóti Vörösmarty Művelődési Ház. A szervezők a DVSE pályán rendezték a felnőttek és gyerekek részére egyaránt szórakoztató szabadidő-programot. A járműjavító dolgozói forgalomba állították a régi időket idéző kisvonatot. Már kora délelőtt megnyitotta kapuit a cserebere-vásár, ahol könyvek és játékok cseréltek gazdát. A felnőttek is nagy érdeklődéssel szemlélték a gyerekek aszfaltrajzversenyét. A programban szerepelt még többek között mesefilmvetítés, kerékpáros ügyességi és KRESZ-vetélkedő, ezen kívül különféle játékok. A vidám majális diákdiscóval ért véget. V. I.