Magyar Zene, 1963 (4. évfolyam, 1-6. szám)

1963-02-01 / 1. szám - Schram Ferenc: Falusi cigánybanda 1951-ben

Ezt rögtön megértették, ja a Kodály-nótákat, hát hogyne tudnánk azokat is. Valóban elég szép számmal tudtak, de azt lehet mondani, szinte csakis új stílusú dallamokat játszottak, ezeket is csak a giustokat. Régi stílusú dalokat, bár a gyerekek elég szép számmal hoztak haza az iskolából, alig ismertek. Harmonizá­lásuk a szokásos cigány összhangosítás: I—V fok, ritka egy-egy subdomináns funkció, ez is legtöbbször IV—V, esetleg II—V akkordkapcsolatban fordul elő. Hatodik fokot egyáltalán nem használnak. Az említett fokokat csak alapállásban ismerik, legfeljebb az V. fok fordulhat elő sext megfordításban. A dominánst megelőző zárlati quartsext megfordítást sem alkalmazzák, mindössze az egyik banda bőgőse ismerte és használta — mértékkel. Négyeshangzat csak domináns­­szeptimként ismeretes, néha a kontrás használja kettősfogásban, ha az akkord alaphangja üres húron szólal meg. Ezek különben is kedvenc hangnemek: d­a dúr, illetve moll, csárdásoknál ritkán g-dúr vagy moll is. Népdalharmonizálásuknál még kirívóbb a primitív összehangosítás, ami dúr vagy moll hangnemben elcsúszik, modális vagy ötfokú darabokban már egyenesen bántó. Természetesen a népdalokat is funkcionálisan összhangosítják, modális kapcsolatot nem is hallottak. Mikor harmóniumon V—I helyett VI—VII—I zár­lattal fejeztem be egy­ed­ népdalt, megjegyezték: Nagyon furcsán jáccik az úr. A „Gerencséri utca” (vezérhang nélküli) III—IV—I zárlata is felfoghatatlan volt számukra. Ennek harmonizálása a finálisnak la-si-la-ra való kibővítésével oldható meg szerintük, így a vezérhangot, illetve azon keresztül a dominánst be tudják hozni. A népdalokat a rádióból szokták tanulni. Sajnos, legtöbbször itt sem kifogástalan előadásban hallják. Magyar nóta­készletüket is szokták rádió útján felfrissíteni, minden cigányzene műsort meghallgatnak, s ha ismeretlen nótát hallanak, próbálják más alkalommal is megfigyelni, s többször hallva, felveszik műsorukba. A zenélési alkalmak: esküvő, bál, névnapi köszöntő, valamint kisebb, nem rendszeres lehetőségek mint pl. a disznótor. Esküvő csak szerdán és szombaton szokásos a községben. Legtöbbször délelőtt, esetleg a kora délutáni órákban tart­ják. Még a legkevésbé tehetős is igyekszik legalább két szál cigányt fogadni, ha többet nem is. A cigányok szoktak hitelezni is, előfordult, hogy ingyen mentek játszani, azzal, hogy később, ha majd lesz pénz, megkapják a fizetséget. A banda a templomi esküvő előtt másfél-két órával a vőlegényes házhoz megy, ahol néhány nótát játszanak. Majd az egész menet átmegy (ugyancsak cigányokkal) a meny­asszony házához, ahol a násznagy kikéri a menyasszonyt szüleitől. Ezalatt a „Káka tövén költ a ruca” kezdetű nótát játsszák, előtte pedig „Ezt a kerek erdőt járom én” a szokásos. Utána az egész menet átvonul a templomba, szintén zene­szóval. A templom előtti téren a cigány megáll, bent a templomban a szertartás alatt csak az orgona játéka szokásos (kivéve a cigány esküvőket). Eskövő után, mialatt a sekrestyében az anyakönyvezés folyik, újra elkezdenek játszani, majd zeneszóval hazakísérik az új párt, ahol aztán kezdetét veszi a lakodalom. Mind a cigány, mind a násznép gyalog megy, kocsin járni nem szokás. A lakodalmas háznál gyülekező vendégek közül, akiket a cigányok különösen meg akarnak tisztelni, tussal köszöntik, egyébként még nem játszanak. Hamarosan következik az ebéd vagy vacsora, ekkor kezdődik szerepük. Étkezés alatt hallgatókat játsza­nak, majd utána tánchoz muzsikálnak. Ha elfáradnak, tartanak pihenőképpen egy-egy cigarettaszünetet, ha pedig a táncosok fáradtak volna el, hallgatókat ját­ 70

Next