Magyar Zene, 2004 (42. évfolyam, 1-4. szám)

2004 / 2. szám - TANULMÁNY - Laki Péter: Schmidt Ferenc, Ernst von Dohnányi és a budapest-bécsi útelágazás

TANULMÁNY Laki Péter SCHMIDT FERENC, ERNST VON DOHNÁNYI ÉS A BUDAPEST-BÉCSI ÚTELÁGAZÁS Az elmúlt Budapesti Őszi Fesztivál kiemelkedő eseménye volt Franz Schmidt A hétpecsétes könyv című oratóriumának magyarországi bemutatója. Habár a produkció - a megszólaltatás nyil­vánvaló hiányosságai ellenére - a közönség egyértelmű rokonszenvével találkozott, ugyanezt a hangversenyt a szűkebb muzikológusi-kritikusi szakma részéről jórészt elkedvetlenítő indolencia, lesújtó ignorancia, de még felháborító impertinencia is kísérte. Az Egyesült Államokban élő neves magyar zenetudós, Laki Péter közel másfél évtizede írja a világhírű Clevelandi Szimfonikus Zenekar programfüzeteinek műismertetéseit. Ebben a minőségé­ben - saját elmondása szerint - számos „nemszeretem" zenével is találkozik. A Hétpecsétes könyv­nek azonban - megint csak saját közlése szerint - Laki Péter a szerelmese lett. De még jóval azelőtt, hogy ezzel a remekművel, annak clevelandi bemutatója okán, foglalkoznia kellett, a Musical Quarterly 1996-os évfolyamában publikálta az alábbi tanulmány első változatát. Jellemzőnek tartom, hogy sem Ausztriában, sem Magyarországon, hanem éppenséggel a ten­gerentúlon figyelt föl elsőként egy kiváló kolléga a Dohnányi- és a Franz Schmidt-életmű közötti párhuzamokra. Örülök, hogy ez a mindkét szerző recepciójára nézve alapvetően fontos tanul­mány most­­ a legújabb felismerésekkel bővítve - magyarul is olvasható.­­ Mesterházi Máté Néha egyetlen döntés örökre meghatározza életünket. 1899-ben a tizennyolc éves Bartók Bélának a bécsi és a budapesti főiskola között kellett választania. Az utóbbi mellett döntött - ha nem azt tette volna, aligha válik a legnagyobb magyar zeneszer­zővé. Sorsdöntő elhatározásában komoly szerepet játszott négy évvel idősebb barát­jának, Dohnányi Ernőnek hasonló lépése néhány esztendővel korábban. Emberi dolog azonban eltűnődni, mi lett volna, ha akár Bartók, akár Dohnányi Budapest he­lyett Bécsbe megy. Az ilyen kérdéseket mint teljesen tudománytalanokat, általában el szokás hárítani. A jelen eset azonban kivétel, ugyanis van ellenpélda: Franz Schmidt, aki ugyanabban a városban nőtt fel, mint Bartók és Dohnányi, de onnan Bécsbe költözött, és ettől kezdve számára minden másképp alakult. A város neve, ahonnan a három zeneszerző elindult (attól függően, hogy kitől kérdezzük): Pressburg, Bratislava avagy Pozsony. Hármójuk közül az 1874-es születé­sű Schmidt a legidősebb. Háromnegyed részben volt magyar­ anyja, született Ravasz Mária egészen az, apja félig magyar, félig német. Gyerekkorában odahaza főleg ma­gyarul beszélt. Ugyanabba a gimnáziumba járt, ahol Dohnányi Ernő apja, Frigyes volt A cikk eredetileg a Musical Quarterly 1996 nyári számában jelent meg a következő címen: Franz Schmidt (1874-1939) and Dohnányi Ernő (1877-1960): A Study of Austro-Hungarian Alternatives. 149

Next