Magyar Zene, 2004 (42. évfolyam, 1-4. szám)
2004 / 2. szám - TANULMÁNY - Laki Péter: Schmidt Ferenc, Ernst von Dohnányi és a budapest-bécsi útelágazás
TANULMÁNY Laki Péter SCHMIDT FERENC, ERNST VON DOHNÁNYI ÉS A BUDAPEST-BÉCSI ÚTELÁGAZÁS Az elmúlt Budapesti Őszi Fesztivál kiemelkedő eseménye volt Franz Schmidt A hétpecsétes könyv című oratóriumának magyarországi bemutatója. Habár a produkció - a megszólaltatás nyilvánvaló hiányosságai ellenére - a közönség egyértelmű rokonszenvével találkozott, ugyanezt a hangversenyt a szűkebb muzikológusi-kritikusi szakma részéről jórészt elkedvetlenítő indolencia, lesújtó ignorancia, de még felháborító impertinencia is kísérte. Az Egyesült Államokban élő neves magyar zenetudós, Laki Péter közel másfél évtizede írja a világhírű Clevelandi Szimfonikus Zenekar programfüzeteinek műismertetéseit. Ebben a minőségében - saját elmondása szerint - számos „nemszeretem" zenével is találkozik. A Hétpecsétes könyvnek azonban - megint csak saját közlése szerint - Laki Péter a szerelmese lett. De még jóval azelőtt, hogy ezzel a remekművel, annak clevelandi bemutatója okán, foglalkoznia kellett, a Musical Quarterly 1996-os évfolyamában publikálta az alábbi tanulmány első változatát. Jellemzőnek tartom, hogy sem Ausztriában, sem Magyarországon, hanem éppenséggel a tengerentúlon figyelt föl elsőként egy kiváló kolléga a Dohnányi- és a Franz Schmidt-életmű közötti párhuzamokra. Örülök, hogy ez a mindkét szerző recepciójára nézve alapvetően fontos tanulmány most a legújabb felismerésekkel bővítve - magyarul is olvasható. Mesterházi Máté Néha egyetlen döntés örökre meghatározza életünket. 1899-ben a tizennyolc éves Bartók Bélának a bécsi és a budapesti főiskola között kellett választania. Az utóbbi mellett döntött - ha nem azt tette volna, aligha válik a legnagyobb magyar zeneszerzővé. Sorsdöntő elhatározásában komoly szerepet játszott négy évvel idősebb barátjának, Dohnányi Ernőnek hasonló lépése néhány esztendővel korábban. Emberi dolog azonban eltűnődni, mi lett volna, ha akár Bartók, akár Dohnányi Budapest helyett Bécsbe megy. Az ilyen kérdéseket mint teljesen tudománytalanokat, általában el szokás hárítani. A jelen eset azonban kivétel, ugyanis van ellenpélda: Franz Schmidt, aki ugyanabban a városban nőtt fel, mint Bartók és Dohnányi, de onnan Bécsbe költözött, és ettől kezdve számára minden másképp alakult. A város neve, ahonnan a három zeneszerző elindult (attól függően, hogy kitől kérdezzük): Pressburg, Bratislava avagy Pozsony. Hármójuk közül az 1874-es születésű Schmidt a legidősebb. Háromnegyed részben volt magyar anyja, született Ravasz Mária egészen az, apja félig magyar, félig német. Gyerekkorában odahaza főleg magyarul beszélt. Ugyanabba a gimnáziumba járt, ahol Dohnányi Ernő apja, Frigyes volt A cikk eredetileg a Musical Quarterly 1996 nyári számában jelent meg a következő címen: Franz Schmidt (1874-1939) and Dohnányi Ernő (1877-1960): A Study of Austro-Hungarian Alternatives. 149