Magyar Zene, 2014 (52. évfolyam, 1-4. szám)
2014 / 1. szám - DOCUMENTA - Kusz Veronika: Dohnányi Ernő az utókornak: Búcsú és üzenet
RUSZ VERONIKA: Dohnányi Ernő az utókornak mely szerint Dohnányi halála utáni első születésnapját (1960. július 27.) az amerikai állam Dohnányi-nappá nyilvánítja. A kötet megjelentetésére Magyarországon értelemszerűen nem kerülhetett sor, még jó 10 évvel később Vázsonyi Bálint is komoly akadályokba ütközött Dohnányi-monográfiájának kiadatása kapcsán. A Búcsú és üzenet így a Nemzetőr című emigráns folyóirat kiadásában jelent meg (vélhetően a Danubia nyomda közreműködésével), melynek alapítója és főszerkesztője az 1947-ben háborús bűnökért elítélt, 1956-ban szabadult és emigrált Kecskési Tollas Tibor költő volt. A magyar nyelvű kiadvány külső és belső igényességében egyaránt elmarad amerikai párjától. Míg az utóbbi kemény kötésben, jó minőségű papíron s láthatóan gondos szerkesztői munka nyomán látott napvilágot, addig a magyar nyelvű kiadvány nemcsak durva papíralapanyagát és általános megjelenését tekintve, de tartalmában, a szöveg rendezettségében is meglehetősen zilált összképet mutat. Pedig a szöveg kivételes jelentőséggel bír a Dohnányi-kutatásban, hiszen a zeneszerzőnek alig maradt fenn bármiféle írása. Legtöbb kortársával ellentétben ő nem szerette magyarázni a műveit, kompozíciós stílusát, így aztán a kutatás, ha Dohnányi esztétikájára kíváncsi, kénytelen beérni egy-egy pár mondatos szerzői műismertetéssel, néhány felületes interjúval vagy az amerikai években kínkeservvel megtartott, zongorázással egybekötött felolvasások szövegével. „Nem hiszem, hogy illő, ha valaki saját darabjait méltatja” - magyarázza tartózkodását egy helyütt,10 bár ennél valószínűleg többről lehetett szó. Dohnányi mintha e tekintetben is inkább a 18-19. századi alkotói ideálhoz igazodott volna, illetve ahhoz a tradícióhoz, amely nem várt el filozófiai-esztétikai elemzéseket az alkotótól. „Nagyon vonakodva teszem - válaszolta például a felkérésre, hogy mondjon néhány szót 2. szimfóniájáról, annál is inkább, mert tökéletesen egyetértek Goethe szavaival: 'Bilde Künstler, rede nicht!’, és jobban szeretnék csendben maradni.”11 (Dohnányi még a mindennapi események rögzítését is tehernek érezte, egyszerűbben szólva: igen lusta levélíró volt. Ezt ő maga is beismerte, s hol kifogásokat keresett, hol még azzal sem fárasztotta magát: „Valóságos scandalum gyakorol önkritikát a huszonéves művész egy apjának szóló levélben -, hogy mióta Amerikában vagyok, s ennek már majdnem 5 hónapja még nem írtam haza.”12) Érthető tehát, hogy a mint a „Ernst von Dohnányi Day Proclamation" (State of Florida, Executive Department, Tallahassee), 1960. május 14. A dokumentum megtekinthető a 20-21. Századi Magyar Zenei Archívum és Kutatócsoport Dohnányi-gyűjteményében (MTA BTK Zenetudományi Intézet). Lásd a kötet második kiadásának előszavát: Vázsonyi Bálint: Dohnányi Ernő. Budapest: Nap Kiadó, 22002, 10-12. 9 Az előadások szövegét James A. Grymes közli, in: Ilona von Dohnányi: Ernst von Dohnányi. A Song of Life. Bloomington, Indianapolis: Indiana University Press, 2002, 214-219. 10 „I do not think it proper if one praises one’s works.” Dohnányi levele Peter Andryhoz (EMI), 1956. november 18. (Florida State University [a továbbiakban: FSU], Dohnányi Collection). 11 „I do this very reluctantly the more so as I fully agree with Goethe’s words: ’Bilde Künstler, rede nicht!’ and I would rather remain silent.” Dohnányi levele Donald Fergusonhoz, 1957. február 17. (FSU Dohnányi Collection). 12 Dohnányi levele Dohnányi Frigyeshez 1901. március 18. Közli: Kelemen Éva (közr.): Dohnányi családi levelei. Budapest: Országos Széchényi Könyvtár-Gondolat-MTA Zenetudományi Intézet, 2010, 117.