Magyar Zene, 2021 (59. évfolyam, 1-4. szám)

2021 / 3. szám - Recenzió - Belinszky Anna: „Feltárás, értelmezés és megértés” Járdányi Pál és kora. Tanulmányok a 20. századi magyar zene történetéből (1920-1966)

354 LIX. évfolyam, 3. szám, 2021. augusztus Magyar Zene Elágazó utakon címmel a magyar népzenekutatás 1930 és 1945 közötti helyze­tét foglalja össze Riskó Kata, kiváló érzékkel mutatva be a vizsgált időszak kutatási súlypontjait, főbb célkitűzéseit. Tájékozódási pontokként jó arányban említ konk­rét, meghatározó népzenetudományi tanulmányokat, közleményeket, miközben a főbb kutatási irányokat, fejlődésüket és egymásba fonódásukat általánosabb szin­ten is felvázolja. Külön hangsúllyal szerepelnek áttekintésében a néprajz és népze­netudomány közti együttműködés példái, valamint az utalások Járdányi munkájá­ra. A kutatás forrásairól, a kutatók aktuális politikai körülményekhez való alkal­mazkodásáról szóló sorai pedig számos máig aktuális kérdést is visszhangoznak. Szőllősy András erdélyi éveinek fontos színterei bontakoznak ki előttünk Hor­váth Bálintnak köszönhetően, aki „egy zeneírói pálya kezdeteit” vázolja fel Szől­lősy erdélyi folyóiratokban publikált írásainak áttekintésével. Az írások között a zeneélet aktualitásaihoz kötődő cikkek, zeneszerzők és előadóművészek portréi éppúgy megtalálhatók, mint könyvrecenziók és tanulmányok. Ahogy Horváth Bá­lint fogalmaz: ha végigkövetjük ezeket az írásokat, „a szemünk láttára bontakozik ki a szerző sajátos látásmódja, művészetfelfogása, világképe” (269.). A zeneírói pályát érintő kérdéseken túl a tanulmány utalásszerűen olyan további témákat is említ, mint Szőllősy zeneszerzői gondolkodásának „erdélyisége” vagy épp erdélyi gyökereinek fontosságáról szóló nyilatkozatai. Dalos Anna A Turultól a népdalig című, a szélsőjobboldali mozgalmak és a ma­gyar zeneélet 1938 és 1944 közötti kapcsolatait bemutató tanulmánya azt az igen­csak összetett kérdést feszegeti, mennyiben függetleníthetők egy meghatározott ideológiák által működtetett rendszerben a szakmai előrejutást célzó törekvések a mindennapi politikától és adott esetben a politikai játszmákban való részvételtől. A dilemmát Ádám Jenő példájával, a Turul szervezeteihez köthető tevékenységei­vel illusztrálja, miközben kitekint ezeknek a szervezeteknek az általánosabb mű­ködésére és a magyar zenei élet további szereplőivel való kapcsolatára. Az Ádám Jenő életútját jellemző kettősség ugyancsak minden korban aktuális döntési hely­zetekre világít rá: bár Ádám Jenő nem volt tagja sem a Turul szervezeteinek, sem más szélsőjobboldali­ fajvédő egyesületnek, kapcsolati hálóját feltűnő ambícióval építette szakmai céljainak elérése érdekében. Tanulmányának zárásaként Dalos Anna kijelöli a Horthy-korszak zeneéletének feltárásával foglalkozó kutatások küldetését, és egyfajta ars poeticát is megfogalmaz: „A történeti kutatás célja semmiképpen sem lehet az ítélkezés, feladata elsősorban a történtek feltárása, ér­telmezése és megértése. Csak ez vezethet el Ádám Jenő pályájának, valamint a magyar zenetörténet e sötét időszakának mélyebb, a kapcsolati hálókra fókuszáló, ideológiatörténetbe ágyazódó, mikrotörténeti megértéséhez.” (287.) Magyar kortárs zene kottában, hanglemezen és rádiófelvételen (1920-1960) - a cím is jól körülhatárolja Szabó Ferenc János vizsgálatának tárgyát, a megőrzés jelensé­geinek, történetének bemutatását. A tanulmányt olvasva nemcsak a kutatástörté­netről és a forráshelyzetről kapunk átfogó képet, de lényeges kutatás-módszertani kérdésekről is elgondolkodhatunk. A kortárs zene médiában való jelenlétével össz­hangban a zeneműkiadás, a hanglemezfelvételek és a rádió világának fontos sze­replőiről tájékozódhatunk, megismerve szakmai és gazdasági motivációikat épp­

Next