Magyar Zene, 2021 (59. évfolyam, 1-4. szám)
2021 / 3. szám - Recenzió - Belinszky Anna: „Feltárás, értelmezés és megértés” Járdányi Pál és kora. Tanulmányok a 20. századi magyar zene történetéből (1920-1966)
354 LIX. évfolyam, 3. szám, 2021. augusztus Magyar Zene Elágazó utakon címmel a magyar népzenekutatás 1930 és 1945 közötti helyzetét foglalja össze Riskó Kata, kiváló érzékkel mutatva be a vizsgált időszak kutatási súlypontjait, főbb célkitűzéseit. Tájékozódási pontokként jó arányban említ konkrét, meghatározó népzenetudományi tanulmányokat, közleményeket, miközben a főbb kutatási irányokat, fejlődésüket és egymásba fonódásukat általánosabb szinten is felvázolja. Külön hangsúllyal szerepelnek áttekintésében a néprajz és népzenetudomány közti együttműködés példái, valamint az utalások Járdányi munkájára. A kutatás forrásairól, a kutatók aktuális politikai körülményekhez való alkalmazkodásáról szóló sorai pedig számos máig aktuális kérdést is visszhangoznak. Szőllősy András erdélyi éveinek fontos színterei bontakoznak ki előttünk Horváth Bálintnak köszönhetően, aki „egy zeneírói pálya kezdeteit” vázolja fel Szőllősy erdélyi folyóiratokban publikált írásainak áttekintésével. Az írások között a zeneélet aktualitásaihoz kötődő cikkek, zeneszerzők és előadóművészek portréi éppúgy megtalálhatók, mint könyvrecenziók és tanulmányok. Ahogy Horváth Bálint fogalmaz: ha végigkövetjük ezeket az írásokat, „a szemünk láttára bontakozik ki a szerző sajátos látásmódja, művészetfelfogása, világképe” (269.). A zeneírói pályát érintő kérdéseken túl a tanulmány utalásszerűen olyan további témákat is említ, mint Szőllősy zeneszerzői gondolkodásának „erdélyisége” vagy épp erdélyi gyökereinek fontosságáról szóló nyilatkozatai. Dalos Anna A Turultól a népdalig című, a szélsőjobboldali mozgalmak és a magyar zeneélet 1938 és 1944 közötti kapcsolatait bemutató tanulmánya azt az igencsak összetett kérdést feszegeti, mennyiben függetleníthetők egy meghatározott ideológiák által működtetett rendszerben a szakmai előrejutást célzó törekvések a mindennapi politikától és adott esetben a politikai játszmákban való részvételtől. A dilemmát Ádám Jenő példájával, a Turul szervezeteihez köthető tevékenységeivel illusztrálja, miközben kitekint ezeknek a szervezeteknek az általánosabb működésére és a magyar zenei élet további szereplőivel való kapcsolatára. Az Ádám Jenő életútját jellemző kettősség ugyancsak minden korban aktuális döntési helyzetekre világít rá: bár Ádám Jenő nem volt tagja sem a Turul szervezeteinek, sem más szélsőjobboldali fajvédő egyesületnek, kapcsolati hálóját feltűnő ambícióval építette szakmai céljainak elérése érdekében. Tanulmányának zárásaként Dalos Anna kijelöli a Horthy-korszak zeneéletének feltárásával foglalkozó kutatások küldetését, és egyfajta ars poeticát is megfogalmaz: „A történeti kutatás célja semmiképpen sem lehet az ítélkezés, feladata elsősorban a történtek feltárása, értelmezése és megértése. Csak ez vezethet el Ádám Jenő pályájának, valamint a magyar zenetörténet e sötét időszakának mélyebb, a kapcsolati hálókra fókuszáló, ideológiatörténetbe ágyazódó, mikrotörténeti megértéséhez.” (287.) Magyar kortárs zene kottában, hanglemezen és rádiófelvételen (1920-1960) - a cím is jól körülhatárolja Szabó Ferenc János vizsgálatának tárgyát, a megőrzés jelenségeinek, történetének bemutatását. A tanulmányt olvasva nemcsak a kutatástörténetről és a forráshelyzetről kapunk átfogó képet, de lényeges kutatás-módszertani kérdésekről is elgondolkodhatunk. A kortárs zene médiában való jelenlétével összhangban a zeneműkiadás, a hanglemezfelvételek és a rádió világának fontos szereplőiről tájékozódhatunk, megismerve szakmai és gazdasági motivációikat épp