Magyar-Zsidó Szemle 8. (1891)
1891 / 1. szám - TÁRSADALOM - Az izraeliták országos irodájának átirata Schreiber B. pozsonyi főrabbihoz
AZ IZRAELITÁK ORSZÁGOS IRODÁJÁNAK ÁTIRATA. 4 E felhívások folytán a következőképen nyilatkoztunk : Nagyméltóságu vallás- és közoktatásügyi Minister Úr ! Megfelelve a múlt 1886. évi 30876. és 46418. sz. a. kelt leiratokban nyert azon felhívásnak, hogy esetleg az országos rabbiképző-intézet tanári kollégiumának meghallgatása mellett tegyünk véleményes jelentést aziránt, hogy a tételes állami rendszabályoktól eltekintve, csupán a zsidó vallási hitelvek szempontjából ki van jogosítva zsidó feleket házasságilag egybeadni, miféle qualificatió adja meg e jogosultságot, és ki van hivatva ily qualificatiót osztogatni, —a nevezet tanártestület véleményét meghallgattuk és ennek alapján bátorkodunk Nagyméltóságod elé tisztelettel feljelenteni , »hogy esketés végrehajtására rendszerint csak az illetékes hitközség rabbija, vagy ennek helyettese jogosult, ki azonban képviseleti úton azzal mást is megbízhat, ha meg van győződve, hogy az illető az arra szükséges minőség és képességgel bír. A helyi rabbiság határozott beleegyezése nélkül még más hitközség rabbija sem végezhet esketést. »A rabbi-qualificatióra nézve megjegyezzük, hogy szabályozásra szoruló viszonyaink mellett minden rabbi előkészíthet és képesíthet a rabbipályára, azonban e mellett máris azon gyakorlat kezd kifejlődni, hogy a kongresszusi alapon álló hitközségek csakis a rabbiképző-intézetből kikerülő rabbit kívának alkalmazni. Az orthodox szervező szabályzat pedig arra kötelezi a hitközségeket, hogy rabbinak csak azokat alkalmazzák, kik három elismert rabbitól nyertek képesítő oklevelet. Kik is stb. Budapesten, 1887. január hó 5-én. Az izr. orsz. iroda elnöksége. Ezentúl a ministérium nem fordult hozzánk ezen ügyben, más helyről sem lett arra figyelmünk felhíva, s így nem volt okuk arra, hogy annak tovább fejlődését itt a központban éber figyelemmel kísérjük. Hisz méltán hihettük, hogy a ministérium azt a házasságot, melyígy vallástörvényeink, mint a fennálló kormányrendeletek értelmében érvénytelen, érvényesen megkötöttnek tekinteni nem fogja. De majdnem négy év után azzal lettünk meglepve, hogy a vallás- és a közoktatásügyi ministérium folyó évi október hó 28-án 47155. sz. a. kelt rendeletével a hódmezővásárhelyi rabbinak meghagyta, hogy a Müller Mihály és Weisz Regina által egy Weisz Gábor nevű házaló előtt 1886 évi ápril hs 6-án kötött házasságot az általa vezetett izraelita esketési anyakönyvbe utólag szabályszerűleg jegyezze be, mert említett házasság »állami, illetve polgári magánjogi szempontból, sőt a zsidó házassági jog értelmében is alakúan érvényesen kötöttnek tekintendő.« E rendelettel szemben, melyről hírlapokból értesültünk,.