Magyar-Zsidó Szemle 11. (1894)
1894 / 1. szám - TÁRSADALOM - Dr. Kayserling M.: Dr. Jellinek Adolf
3 DE. JEDLIKEK ADOLF, »hogy a minden vidékről és községből összesereglő hitsorsosnak egy ily intézmény mintáját bemutassák«. Ezen »lipcse—berlini« zsinagógában az elöljáró meghivására a legidősebb és legismertebb szónokok prédikáltak, úgy mint : Zunz Lipót, Auerbach J. L., Mannheimer, Philippson és mások, míg 1845-ben a fiatal Jellineket alkalmazták, mint szónokot. Csak 1848-ban létesült Lipcsében egy kis zsidó község, melynek szónokául és hittanítójául Jellineket nevezték ki. Tevékenysége folytán emelkedett a község, s már 1855-ben egy új, pompás templomot építettek. Szerencse volt Jellinekre, valamint döntő az ő jövendő jelentőségére nézve, hogy egy kisebb községben, még pedig Lipcsében tizenkét évet töltött. Maradt szabadideje arra, hogy tanulmányait folytathassa. Bátran lehet mondani, anélkül, hogy ellentmondásra akadna az ember, hogy legjelentékenyebb irodalmi munkái, lipcsei tartózkodása alatt keletkeztek. A »Bethbamidrásnak, kisebb midrasok gyűjteménye« kiadását, mely legjelentékenyebb irodalmi tette, ott kezdte meg. Széleskörű irodalmi tevékenysége, a negyvennyolczas évek mozgalmaiban való részvétele, a melyeknek exentrikus természetü öccse, Hermann, áldozatul esett, prédikácziói melyeket a legkülönfélébb országbeli hallgatóság előtt tartott, s a melyeket szeretett egyenként kiadni, zsidó liberálisokkal, a kiket gyakran minden tekintetben támogatott, valamint keresztény írókkal való összeköttetései által neve széles körben, messzire ismeretessé vállott, és őt elismerték búvárnak, tudósnak és nagy szónoknak. Nem kevéssé járult mindehhez az is, hogy Lipcsében, a német könyvkereskedés központjában élt és működött. A »Deutsch-Morgenländische Gesellschaft« alapításánál, Fleischer indítványára azon bizottságba lépett, amely e társulat folyóiratát szerkesztette. A midőn az »Institut zur Förderung der isr. Literatur« életbe lépett, alapítója, Philippson, mivel Jelűnek a megjelenendő iratok nyomtatási helyén lakott, őt szemelte ki az »Institut« vezetőjéül, mely tisztséget Jelynek, Philippson és Just után készséggel elvállalta. Jelűnek aki első fellépése óta a mérsékelt haladásnak hódolt, szívesen átvette úgy a különböző vallásos irányok köz