Magyar-zsidó Szemle 14. (1897)
1897 / 1. szám - TUDOMÁNY - Dr. Kecskeméti Ármin: A "zsidó" a magyar regényirodalomban
18 DR. KECSKEMÉTI ÁRMIN. fennálló kölcsönhatásra; a mi tárgyunk is igazolja e tényt; az irányregények is segítettek egyengetni a zsidónak útját az emberi jogok igéret földjére. Az iró küzd a szépért s igazért; »sub specie aeternitatis« az örök, abszolút igazság szempontjából kell néznie a dolgokat és lehet-e az emberi jognál szentebb igazságnak szószólója a hivatott író ? Ostorozhat-e a nép lelkiismeretének prófétája égbekiáltóbb bűnt, mint a jogfosztást? Igaz, némely iró méltónak hirdette a zsidó elnyomottságát, bűnöket olvasott rá a zsidóra, melyek épp az elnyomatásból eredtek. A szépirodalomban megütött akkord rezgésbe hozta a törvényhozás levegőjét, bár a hanghullámok, terjedése évtizedekig tartott. A idevágó politikai irodalom nem tartozik jelen fejtegetés körébe; dolgozatomban csakis a szépirodalomban talált adatokról vanszó. Lehet, hogy hiányos a festmény, ám a körvonalakból s vázlatból szintén rá lehet ismerni a képre. Tudvalévő, hogy a magyar zsidóság 1790 óta többször kérelmezte polgári helyzetének megjavítását; ha voltak is törvényhozási intézkedések, azok csak megélhetését, életmódja viszonyait érintették. A zsidók emberi jogainak törvénybe iktatását, sőt vallási reczepczióját is Pestmegye óhajtotta keresztülvinni az 1839—40. országgyűlésen. A követi utasítás kidolgozására külön deputáczió bízatott meg, melynek Fáy András is tagja volt. Az előkészítő bizottság 1838 aug. 22־ én kapta megbízatását s 1839 tavaszán tartotta üléseit. Fáy a szabad elvek fokozatos megvalósítása mellett foglalt állást; nem szerette a hirtelenkedő, radikális szabadelvűséget. Például mikor Pestmegyének 1839 jun. 1-én tartott közgyűlésén az egyik tag a teljes emanczipácziót sürgette, az alispáni lakományáy odaszólt a nap hősének: Öcsém uraimék, macharunt beneficiis machabaeos; annyi nagylelkűséggel valának irántok, miként tartok tőle, hogy emiatt a kevesebbet sem kapják meg. Ki sokat akar markolni, keveset szorít. A zsidóknak egyébre van szükségük , hogy a czéhekbe, kereskedői testületekbe felvétessenek és legalább a városban birtokot szerezhessenek. Egyelőre elég lett volna ennyit kívánni a diaetán.1 ') Fáy kiadatlan emlékirataiból idézi az ő életrajzírója, Badics Ferencz, 362. 1.