Magyar-zsidó Szemle 14. (1897)
1897 / 1. szám - TÁRSADALOM - Áramlatok
ÁRAMLATOK ban is szervezetet adott a zsidó vallástestületnek. A zsidóságon belül létező ellentétek, amilyen méretűeket nálunk nem ismernek, nem képeztek akadályt nemcsak az állam előtt, hanem a zsidóság kebelében sem. Poroszországban a községek önerejükből egyesülnek és a Deutsch-Israelitischer Gemeindebund mindinkább szélesebb és szélesebb rétegeket vonz körébe. A német konzervatívok újabb idő óta teljes erejükkel csatlakoznak a közös felekezeti törekvésekhez és irányuknak ezeken belül iparkodnak érvényt szerezni. A szomszéd Ausztria a zsidók ellen folyt leggyűlöletesebb politikai agitáczió közepette is rendezte a zsidók közreműködésével és megnyugvásával »az izralita vallás külső jogviszonyait.« Az olasz csekély számú zsidóság szervezetre vágyódik, Francziaországban és Angliában felekezetünk teljesen kiépített autonómiával bír, melynek kebelén belül a különböző irányok saját meggyőződésükért gyakran a legvehemensebb szenvedélyességgel szállnak síkra, de a különválás gondolata fel sem merül bennök. Mindezen tények a mellett tanúskodnak, hogy a művelt államok zsidósága az erők egyesítésére törekszik, hogy az amúgy is gyenge felekezet vallásos érdekeit az összeség súlyával megvédje, a vallásos szükségleteket a köz anyagi és szellemi erejével kielégíthesse. A modern társadalmat az egyesülés eszméje uralja, hogy az óhajtott czélok közös erővel megvalósíthatók legyenek. A zsidóság elég gyenge, hogy a közös erők egyesülésére kívánkozzék. Ez az áramlat járja át a jelenkorban az európai zsidóság ama részeit, amelyek szabadon lélegzenek, amelyeknek nem köti le minden gondolatát és erejét az engesztelhetetlen üldözők elleni védekezés. Ez az erős áramlat tölti el ma a magyar zsidóságot is, amelynek az idők és alkalmak iránt a magyar nemzetet jellemző politikai érzéke van: »Ha nem most, hát mikor«. Sajátos áramlatokat keltenek az orosz-lengyel zsidóság némely köreiben a másfél évtized óta tartó, hol erősbülő, hol gyengülő zsidóüldözések. A pokoli rafinériával megszakítás nélkül űzött anyagi és erkölcsi elnyomás a sanyargatottak közül jelentékeny számot hazájából kiszorított. A nyomor, mely osztályrészül jutott nekik, nem fásította el szívüket és az új hazában, ahol menedéket találtak, sem feledkeztek meg itt-