Magyar-Zsidó Szemle 36. (1919)

1919 / 1. szám - TÁRSADALOM - Dr. Blau Lajos: Neumann Ede 1859-1918

Dr. Blau Lajos korunkat jellemzik, Neumann Ede fölött nem tudott úrrá lenni. Hajlamainál és tudásánál fogva a tudományos mun­­kálkodásra volt predesztinálva, de tudott a közjóért sze­­mélyi áldozatot hozni — hivatala és hivatása­­érdekében egyéni hajlamait háttérbe szorította. Első­sorban pap volt és hol ez a hivatás szólította, készséggel engedelmeskedett. Időt és fáradságot nem kimélve, hitközségén kivül is nagy papi tevékenységet fejtett ki. Példaadó rabbi volt. Példa­­adó volt a Rabbiképző, az alma mater tiszteletében is, melynek mint a vezérlő bizottság régi tagja kiváló szol­­gálatokat tett. Rabbi működése hitközsége körét messze túlhaladta nagyarányú tevékenysége által, melyet mint az Országos Rabbiegyesület ügyvezető alelnöke, majd elnöke kifejtett. Nemcsak egyik alapítója volt ennek a nehéz alkotásnak, hanem valósággal lelke is. Vezére és szolgája egy személy­­ben. A nagy átalakulás, a­melyen a zsidó hívek az utolsó két emberöltőn átmentek, természetszerűen a rabbikart sem hagyta érintetlenül. Az árnyalatok, melyek megvannak a hitközségekben, legalább oly mértékben vannak meg a rab­­bikban. A különféle lelkületű, nevelésű, műveltségű, gon­­dolkozású, érzésű rabbikat egy kalap alá hozni lehetetlen­­nek látszó feladat volt, éppúgy ezeket együtt tartani. Ez csak Neumann kitartásának, ügyességének és főkép finom tapintatának sikerült, a­mellyel minden ellentétet és nehéz­­séget el tudott simítani. Ebbéli érdemeit csak az tudja kel­­lően értékelni, a­ki az ügyeket belülről ismeri és a dolgo­­kat úgy látja, a­hogy történtek és nem úgy, a­hogy gyű­­léseken, beszédekben és írásokban festettek. Ha valamire, úgy a rabbiegyesület elnökségére illik a talmud mondása : nem uralkodást, hanem szolgaságot adok nektek. Neumannt azonban, ki belső meggyőződésből, az ügy iránt érzett tiszta lelkesedésből vállalta ezt a tisztséget, semmi sem kedvet­­lenítette el. Egyenesen, czéltudatosan haladt a jónak fel­­ismert útón. A rabbiegyesület volt az eszköz, mellyel a rabbiállás erkölcsi és anyagi emelését el akarta érni. Ki­­váló egyéni tulajdonságaival a legalkalmasabb ember volt e czél elérésére. Megnyerte a mértékadó tényezőket, első­sorban Mezey Ferenczet, kihez szoros régi barátság fűzte és ki a rabbikérdésről Neumannal teljesen egyetértett. A közvélemény kedvező hangulata a rabbiállás emelése iránt, a­mely pl. az utolsó pesti választásnál is megnyilatkozott, bár öntudatlanul jórészt Neumann állhatatos és követke­­zetes tevékenységének folyománya. Az ŐRB tekintélye a hatóságoknál és más felekezeteknél határozottan az ő ér­­deme. A látható sikerek is jelentékenyek úgy a kormány­

Next