Magyar-Zsidó Szemle 45. (1928)

1928 / 1-2. szám - TUDOMÁNY - Vidor Pál: Az Országos Rabbiképző Intézet önképzőkörének története

TUDOMÁNY Az Országos Rabbiképző Intézet önképző­­körének története.­ Fél évszázad telt el azóta, hogy Bacher Vilmos׳, akinek kegye­­lettel áldott emlékét hirdeti önképzőkörünk címe, a Rabbiképző Intézet bölcsőjénél ezeket a jövőbe látó igéket mondotta: »És telje­­síteni fogja (az intézet rendeltetését) az által, hogy növendékeit, hogy a benne komoly hivatásukra készülő fiatal s iparkodó erőket fel­­szereli leendő szent és fontos tiszteknek minden oldalú kellékeivel. Az a fél évszázad, amely azóta elmúlt, valóra váltotta a reményeket. Ez a fél évszázad csaknem állandó virágzásról, folytonos munkáról, szép tettek­ől és nagy férfiakról tanúskodik. Ez a fél évszázad hité­­zetünk nevét idegen országokban fogalommá tette, a hazában pedig a zsidó közéletet, a zsidó tudományt és irodalmat olyan szoros kap­­csoktba hozta intézetünkkel, hogy ettől függetlenül amazt már elkép­­zeltn is alig bírnék. Természetes tehát, hogy ez ötvenesztendős for­­dulóra sokan gyűltek össze olyanok is, akik az intézet alapításakor még félve tekintettek ennek új szellemet hirdető falaira. Akkor még nem vették észre, hogy ezek a falak a hagyományok ősi alapjaiból emelkedtek ki s csak hatalmas ívelésük, amely hirtelen merészséggel emelkedik túl lankadt évszázadok ingadozó romfalain, csak az a hatal­­m­as ívelés, a kor szellemének megértése az, ami megkülönbözteti az ugyanezen az alapokon emelkedő régi tanházaktól. Asré jausvé vészechó. Mi boldognak érezzük magunkat, hogy amikor a magyar és a külföldi zsidóság, a kultúra munkásai és a tudományos közvélemény érdeklődéssel, szeretettel tekintenek inté­­zetünkre, mi benne a falak közt, mint a ház lakói, úgy ünnepelhetjük meg e jubileumot, amely egyúttal önképzőkörünk fennállásának is ötvenedik esztendejébe esik. Ez a kör is — mint intézetünk — annak a nagy­ eszmének szegődött szolgálatába, hogy világi tudományt val­­lásos meggyőződéssel, megingathatatlan hazafiságot magyar szónoki­ ­ Jóleső köszönetet mondok e helyütt Dr. Blau Lajos rektor úr őméltó­­ságának és Dr. Friedmann Dénes főrabbi úrnak, akik hathatós támogatásukkal dolgozatom megjelenését lehetővé tették.

Next