Magyar-Zsidó Szemle 46. (1929)
1929 / 1-3. szám - TÁRSADALOM - Dr. Bakonyi László: Hatvan év előtt
TÁRSADALOM. Hatvan év előtt. Nem akarunk ünnepelni, nem óhajtunk jubilálni, hiszen aligha van rá okunk; csak emlékezni szeretnénk, — mert a múlt kötelez — egy letűnt nemzedékről, ennek a nemzedéknek reményeiről, küzdelmeiről, csalódásairól, erényeiről és hibáiról. Az 1868. év december 14-én ragyogó fény és izzó lelkesedés közepette megnyílt »izraelita egyetemes gyűlés« immár hatvanéves múltra tekint vissza; a félszázados évforduló beleesett az 1918-as nagy nemzeti és társadalmi összeomlás vigasztalan káoszába és akkor, a világháború tragikus végződésének idejében a magyar zsidóság nem találhatta meg a nyugodt, mérlegelő szemlélődés és visszaemlékezés hangulatát és hangját. Más a helyzet ma, mikor a lábadozás és az újból feléledő reménykedés átmeneti korát éljük és más, egészen más volt a helyzet 1868. decemberében, mikor a nemzet húszéves elnyomatás után visszanyerte alkotmányos szabadságát és a magyar zsidóság sokszázéves jognélküliség után a felszabadult nemzettől megkapta a polgári jogok teljességét. Azt a mondást, hogy minden országnak olyan zsidói vannak, amilyeneket megérdemel, ezzel kellene helyettesíteni . Minden ország zsidósága olyan, amilyen maga az ország. Sok-sok minden következik ebből a szentenciából, ha végiggondoljuk, de most csak egyetlen tényre szeretnék rámutatni: arra az óriási alkotmányos harcra, amely a kongresszus egybehívását az egész országban megelőzte. A kongresszusi képviselőválasztási hadjárat hű képmása volt a régi magyar követválasztásoknak: féktelen korteskedés, a lakomák beláthatatlan sorozata, etetés-itatás, itt-ott erőszak, sok helyütt csel és furfang, zászlók, zeneszó, programmbeszédek és sok-sok pénz voltak hangos kísérői az első és utolsó magyar zsidó parlament megnyitó előjátékának.