Magyar Zsidó Szemle 50. (1933)
1933 / 1-4. szám - TÁRSADALOM - Dr. Ballagi Ernő: Mezei Ernő
17 Dr. Ballagi Ernő ható költeményben magasztalja fel korábban elhunyt bátyja emlékét. I Az egyetemi tanárság és tudományos pálya helyett tehát a publicisztika lett élete hivatása és eszménye és már diákkoravan Szemeni Miklós ajánlatára, vezércikkírója lett az Ellenőrnek. Majd 1875-től, 37 évig, a lap megszűnéséig, az Egyetértés publicistája. Legutóbbi éveiben politikai cikkeit a Pesti'Jirlájy-ba irta. Zsidók publicisztikai működése 1881-től halá- láig, az Egyenlőség!-ben, folyt le, melynek szerkesztőjéhez, Szabolcsi Miksához, — mint tréfásan írta, — »akusztikai barátság» fűzte, minthogy Szabolcsi egyike volt azoknak a kevesekbnek, akikkel még az utcán is tudott beszélgetni. Voltaképen azonban egészen mástermészetű »megértés» volt az, amely ennek a sírig tartó barátságnak az alapjául szolgált. Politikai cikkeinek legnagyobb sikere az volt, hogy magukra vonták Kossuth Lajos figyelmét, aki sajátkezű levélben ajánlotta őt képviselőnek, sőt a kortesnótája verses szövegét, a Kossuthnóta dallamára is ő maga írta, így lett Mezei Ernő első és egyetlen függetlenségi zsidó képviselő. A parlamentben tartott beszédei közül az önálló hadseregről szóló beszéde a kormánypártra is nagy ■hatással volt, bár az ellenszónok Berzeviczy Albert volt. Kossuth azt írta Helfynek: »a beszéd méltó volt a tárgy fontosságához» ésüdvözletét küldte.. Mezei utóbb kétszer meg is látogatta Kossuthot, egyszer Baraconeban, másszor Turinban. Ki tudja, hová ivei politikai karrierje, ha közbe nem jön a tiszaeszláriper és Mezei Ernő interpellációja, mely azután elszegte további politikai karrierjének az útját. A legkésőbbi választáson a miskolci kerületben sikertelenül próbálkozott a jelöltséggel. Mezei Ernő megmaradt publicistának. Magányos életéhez, melynek — mint írja, — mindennapi beosztását »csak a hírlapírói foglalkozás éjjeli csillagzatai szabályozták, holmi bohém külsőségek és kávéházi szokások, talán aggilegényes különcségek is tapadtak». De pártköteléken túl és klubbeli feszélyezettség nélkül még szabadabban harcolhatott eszméiért és igy maradhatott még a magyar közélet egyik legpuritánabb álmodozójának és az igazság legfanatikusabb idealistájának. A kommün alatt —mint írja, — az elkommunizált szerkesztőségnek, erélyes kijelentéssel, hátat fordított, a kommunizált villamos pedig elütötte, amiben maga szimbólumot látott, de a betegségéből szerencsésen felépült, amint később a sajtópörökből is diadalmasan került ki, amelyek a véleményét akarták elütni. !