Magyar Zsidó Szemle 55. (1938)

1938 / 1-4. szám - TÁRSADALOM - Eppler Sándor: A budapesti zsidóság szociális munkája

TÁRSADALOM A budapesti zsidóság szociális munkája. E szerény tanulmány a budapesti zsidóság, — sajnos — rendszertelenül szétfolyó gondozó munkájáról óhajt összefogó képet nyújtani és azokat, akik hivatva vannak a szociális gondo­­zás munkáját irányítani, vagy legalább is abban részt venni, tá­­jékoztatni szeretné arról, hogy egyes adott esetekben ebben a zsidó szociális labirintusban tulajdonképen hogyan lehet eliga­­zodni, hova és merre kell fordulniuk a gondozásra szorultaknak, végeredményében pedig hogyan lehetne elérni azt, hogy ez a szociális munka szűnjék meg labirintus lenni és váljék rendsze­­res, szervezett munkaterületté, mert ezzel szolgáljuk a gondo­­zandók érdekeit, tehát a tulajdonképeni célt, a legjobban, leg­­eredményesebben. 1■ Szükséges a szociális munka központosítása. A sors iróniája, hogy mi budapesti zsidók, akik a szociális intézmények teremtésében példát mutattunk, az utolsó évtize­­dekben annyira lemaradtunk a szociális munka terén, hogy szinte irigykedve kell néznünk azt az alaposan megszervezett gondozó munkát, melyet a többi felekezet oly gyönyörűen kifejt. Restelkedve kell megállapítanunk, hogy utolsó helyre ke­­rültünk e téren a budapesti felekezetek között, noha a lakosság lélekszámát tekintve, nekünk zsidóknak a második helyen kel­­lene állnunk. Szinte felfoghatatlan az a meg nem értés és szét­­húzás a gondozó munka terén, pedig mi zsidók tanainkból me­­ríthetjük az igaz szociális munka alaptételeit. Talán nem is lehet a fővárosi zsidóságot általánosságban okolni e szervezetlenségért, mert hiszen jól tudjuk, hogy a szív­­jóság tekintetében nincsen hiány és csak a legnagyobb elisme­­rés hangján kell megemlékezni arról a hatalmas munkáról, ame­­lyet elsősorban asszonyaink a szociális munka terén kifejtenek. Ugyancsak meghatódva kell gondolnunk arra az áldásos mun­­kára, amit egyesületeink, különösen nőegyleteink, kifejtenek. Ezt azonban mind külön-külön teszik, nem egységesen, nem is egységes irányelvek alapján,­­ de azért mindenesetre legjobb tudásuk szerint. Állítom azonban, hogy ezzel a hatalmas ener­­giával és ezekkel az egyesületenként, testületekként rendelke­

Next