Magyar Zsidó Szemle 56. (1939)
Dr. Guttmann Henrik, a Ferenc József Országos Rabbiképző Intézet tanára: A magyarországi zsidók III. Károly korában
Dr. Guttmann Henrik 58 A magyarországi zsidók III. Károly korában. (A ״ Magyar Zsidó Oklevéltár alapján.) I. Áttekintés. 111. Károly (mint német-római császár VI. Károly), 1711—1740. alatt a zsidók helyzete Magyarországon nem mutat egységes képet. Megyénként, sőt néhol városonként változott a helyi hatóságok különbözősége szerint. Az ország ebben a korban hatalmas megrázkódtatásokon ment keresztül. 1686 óta Buda ismét a birodalomhoz tartozott; az 1699־ i karlovici béke biztosította a töröktől visszahódított területek nagy részét. A győzelmes háború azonban nem hozta meg a remélt nyugalmat. A nemesek nem kapták vissza a törökök által lefoglalt birtokaikat, hanem azok felett a király mint német császár és osztrák herceg fenntartotta, magának a rendelkezési jogot a commissio neoacquistica alapján. Eszerint minden földbirtokosnak újból kellett bizonyítania birtok jogát ősi földjén, amely többnyire sok nemzedék óta volt már a családban, amelynek okmányai természetesen sok esetben már nem is voltak fellelhetők. A kellőképen nem igazolt magyar birtokokat külföldi tisztek, katonák, vagy német császári kegyencek kapták, akik többnyire nem is jöttek Magyarországra, hanem birtokaikat intézők által pórokkal munkáltatták és csakis jövedelmező gyarmatnak tekintették. Ezután kitört a Rákóczi-forradalom, mely újra lángba borította az országot. A szatmári béke 1711-ben helyreállította ugyan a rendet, de tényleges nyugalomról nem igen lehetett szó. Nemcsak azért, mert nemsokára folytatódtak a török háborúk, hanem azért is, mert az állandó bizonytalanság rettenetes állapotokat teremtett. A birtokok nagy része nem volt használható állapotban. A jobbágyok sok megyéből elmenekültek, tehát hiányoztak a munkaerők, az utak rosszak és sokszor bizonytalanok voltak, ami a kereskedelmet gátolta. A lakosság nagy része ingadozott politikai állásfoglalásában, a párok sok helyen átszöktek török területre, hiszen a pártoskodás rendesen a gyengék rovására ment, amit a zsidók is súlyosan megsínylették. A zsidók nemcsak a főnemeseknél, hanem elsősorban a királynál kerestek védelmet mint az egész középkorban, mint a német zsidók a császárnál. 1718., a passarovici, 1739. belgrádi béke, mely nagyjában az 1914-ig■ érvényes délmagyar határt megállapítja, 2 Pl. IV. Béla zsidótörvénye 1251-ben.