Magyar Zsidó Szemle 56. (1939)
Dr. Guttmann Henrik, a Ferenc József Országos Rabbiképző Intézet tanára: A magyarországi zsidók III. Károly korában
59 A magyarországi zsidók III. Károly korában Európaszerte ekkor a zsidók helyzete jellegzetes átalakuláson ment keresztül. A középkori sötétség lassan áttolódik nyugatról keletre. Nyugaton zsidó pénzemberek szerephez jutnak, de azért koránt sem élnek biztonságban, így pl.anütésre méltó Oppenheimer József, ״ Jud Süss“, esete, aki Württembergben pénzügyminiszter lett, majd fényes pályafutása után 1738-ban kivégezték. Berlinbe újra bebocsátották a zsidókat és 1714-ben építették ott az első zsinagógát. A nyugateurópai rabbik, pl. az emdeni rabbi, erélyesen küzdenek a Sabbatai-mozgalom utolsó hajtásai ellen. De Keleten ezalatt elsötétül a helyzet úgy társadalmilag, mint szellemileg. Nagy Péter birodalmában megkezdődik a vérvád hazugságának a hadjárata, míg zsidó körökben a frankista téveszmék fejtik ki még mindig káros hatásukat. Ebben a korban keletkezik a hasszidizmus (״ Best“ 1698—1758), amely beleviszi a zsidóságba a ״ csodarabbi“ fogalmát. Az orosz- és lengyelországi üldözések bizonyos mértékben, ha közvetve is, hatással voltak a zsidók helyzetére Magyarországon is: sok zsidó Lengyelországból Cseh- és Morvaországba menekült, ahonnan egy részük Magyarországra jött ami súlyosbította a zsidók helyzetét: így pl. különösen 1720 és 1727 után jöttek be a zsidók az örökös tartományokból, ami itt is rontotta a zsidók helyzetét. A gazdasági életben a zsidók !szontyos szerepet játszottak Magyarországon, mint vámok, gyárak, sör- és szeszfőzdék vagy vendéglők bérlői, mint katonai és kincstári fém-, só-, fa-, gabona-, méz-, sószállítók, pénzkölcsönzők, mint kiskereskedők és különféle vállalkozók. A felkelések idején sokat szenvedtek a zsidók, hiszen mindenütt a landsknecht-észjárás érvényesült, amennyiben ״ törökön kívül a német is, a kuruc is just tartott a zsidó vagyonára. Ha benéztek a gettóba, üres kézzel. de nem távoztak onnan, ha nem vájkálhattak hónaljig a pénzben, úgy emberéletben tettek kárt“. Egyes kuruc kilengések ismeretesek pl. Rohoncon, Szalonokon és Kismartonban 1704-ből, azután a kismartoni zsidók elmenekültek. Egyébkénta magyar községek nagy része ez időtájt bomlófélben volt, amelyet a kurucokétól való rettegés okozott... A vakhír is, hogy a kuruc tábor közeledik, a zsidók közt oly félelmet támasztott, hogy eszeveszetten elfutottak lakhelyükről“. Nem ismeretes, hogy szolgáltak-e zsidó katonák is a kuruc seregekben, ellenben a császári seregben meg vannak említve egyes zsidó katonák. Egy forrás így szólt ״ Nagyon helyes, ahogy a zsidóval bán t Büchler L. a Magyar Zsidó Szemlében, 1894. 88. old. 4 U. ott, 100—101. o.