Magyar Zsidó Szemle 56. (1939)
Dr. Guttmann Henrik, a Ferenc József Országos Rabbiképző Intézet tanára: A magyarországi zsidók III. Károly korában
׳ 61 A magyarországi zsidók III. Károly korában ginmait, ugyanaznap a pozsonyi kir. kamarához is átteszi a panasziratot és egyben kéri a kamarát, hogy a jövőben ne bántsák Wertheimert leiratokkal. Még 1721. okt. 9-én ugyanis a pozsonyi kir. kamara nyers hangon felszólította Wertheimert, hogy az országgyűlés költségeihez a zsidók által fizetendő 800 forint adóból ő maga fizessen 200 forintot, vagyis: ״ Vos Varhaimer Ducentos finos ad huratem Cassam Bancalem pro certo administrare non in termittatis, ne casu in contrario Camera hac ad media Vobis minus grata Vos compellendi condescendere debeat...“ Erre a tapintatlan írásra, melyben őt a kamara ״ Werthaimber Judaeus“-nek címezi, megfeledkezvén összes címeiről és tisztségeiről, avval válaszol, hogy ״ a két török háború és a Rákóczi-felkelés alatt a vármegyéknek készpénzt előlegezett és sokszázezer forint hitelt szerzett. De■ akkor sokkal jobban ügyeltek a nemes urak a formaságokra írásbeli kéréseikben.“ Ezt a pozsonyi követelést az udvari kamara természetesen elutasította.” Egyébként sokat tett Wertheimer a magyar hadsereg fejlesztéséhez szükséges pénz és nyersanyagok előteremtésére.10 Wertheimer tevékenyégére jellemző, hogy főfoglalkozása bécsi császári udvari bankársága maradt, a császár és király közvetlen környezetéhez tartozott. Minden valószínűség szerint elsősorban ő rá vonatkozik az, amit Szavoyai Jenő herceg mondott ״ a szakállas zsidókról, akik a politikát befolyásolják“ (״ von den härtigen Juden, die die Politik mit bestimmen“).11 Ha bankársága mellett egyéb üzleteket lebonyolított, úgy azt csak az udvar iránti szívességből, nem pedig üzletszerűen tette: ilyen esetekben teljesen haszon nélkül fáradozott, amidőn pl. Magyarországon 1698-ban hadiszállítmányozást rendezett be, 1703-ban a. ott tüzérségi felszerelést, majd zabot vásárolt, az udvarnak ékszereket, libériákat, stb.12 évvel szemben a király minden lehetőt megtett a védelmére. Pénzüzleteiben szerény volt, az akkor megszokott kamatokat (évi 6, 8, 9, rendkívüli esetekben 12%) szedte; néha ő maga többet fizetett a megszokott kamatnál, de többet még ilyen kivételes esetekben sem követelt.13 Megszervezte az erdélyi sómonopóliumot, amiért aranyláncot kapott kitüntetésül a királytól 1694-bn. Ezután gondoskodott a sómonopólium keresztül viteléről is, ami itt-ott (pl. Debrecenben) a vámosok és mások akadékoskodása által eleinte elég nehezen ment. 1695- ® M. Grunwald: S. Oppenheimer, 223. o. 10 U. ott, 222. o. 110 U. ott, 219. o. , 12 U. ott, , 13 u. ott, 220. o.