Magyar Zsidó Szemle 57. (1940)
1940 / 1-3. szám - KRÓNIKA - Dr. Hevesi Simon: Wertheimer Adolf
135 Wertheimer Adolf Mint a múzeum elnöke finom muzeális tudással szentelte magát feladatainak. Azon kevesek közé tartozott és tartozik, akik ideális célokat föl tudnak fogni és meg tudnak érteni. Gyakorlati életpályán szerzett képességeit és tapasztalatait, körültekintő, de kitartó akarását és kivitelre alkalmas eljárási módszereit örömmel szentelte magasztos feladatoknak. És a siker embere volt. Eredményeket tudott elérni. Érintkezése a külvilággal, a hivatalos körökkel, az oktatásügyi magas kormányzati és hatósági közegekkel, mindig bölcs, megfontolt, tapintatos és öntudatos volt, a cél fontosságának és magasztosságának nemes öntudata hatotta át. A sikerek elérésében mindig erős támasza volt jelleme, az a tény, hogy tiszta jelleme és előkelő gondolkozása mindenütt tisztelettel és megbecsüléssel találkozott. Az Országos Rabbiképző Intézet élén kifejtett működése hervadhatatlan érdemek sorozata. Tanúskodnak erről intézetünk aktái, jegyzőkönyvei és Annalesei De ezen a polcon is hű maradt elvi álláspontjához és a gyakorlati viszonyok mellett erkölcsi és szellemi amelioráció elérésére is törekedett a papnevelés messze kiható és óriási jelentőségű etikai és kulturális léleknevelő célkitűzéseiben. Érdemeinek sorozatában kiemelkedő helyen van az új bibliafordítás lehetővé tétele és a magyar zsidó kútfők két hatalmas kötetének kiadása. Mindkettő az IMIT ügykörében. Mindkettő óriási anyagi nehézségek leküzdésével járó feladat. Az előbbi az Angol Chief rabbi dr. Hercz kommentárjait is adja magyar nyelven a bibliafordítás (Mózes öt könyve) magyar szövege mellett Ez a könyv hivatva van arra, hogy új vallási erőt, hitéleti lendületet vigyen a magyar zsidóság lelkébe. Az utóbbi méltó módon egészíti ki a már előbb megjelent első kötetet és bő forrást nyit a magyar zsidóság múltjának, küzdelmeinek, a magyar nemzettel való összeforrásának és együttes szenvedéseinek megítélésére. Wertheimer Adolf nemcsak akkor tudott bizó hittel dolgozni, mikor mosolygott fölöttünk az ég, hanem akkor is mikor megváltozott az idők járása fölöttünk, mikor sötét felhők lee