Magyarország, 1861. február (1. évfolyam, 27-49. szám)

1861-02-14 / 37. szám

1861. — I. évfolyam.37. SZ. Csütörtök, február 14-kén. SZIMES/TÓSTÉGI KIRODA T. MUNKATÁRSAINK ”'"" HIRDETMÉNYEK DÍJA. II MEG JELE­N~ B­ T Am­nt'm­l­t kéretnek, hogy a lap szellemi részét illető minden közleményt a szerkesztő- j­i«wAmP'Ät1*?”* 5 fe­i. ünnep-és vasárnapot követő napok kivé-KIADÓ- HIVATAL Béghez intézzenek.­A lap kiadása körüli panaszok, a magán hirdetmények Bélyegdíj külön 30 ujkr. A nyilttérben 4 hasábos petitsor 25 ijkr. telével minden nap. Urtér 4. sz. földszint. a kiadó-hivatalhoz intézendők. Egy» példányok OSTERLAMM K. és LAMPEL ROBERT könyvkereskedőknél ELŐFIZETÉSI ÁR ‘ 10 dl*tr^czáron kaphatók. Egészév 16 ft. Félév 8 ft. Negyedév 4 ft. Pest, február 13-kán. Külföldi szemle „L’empereur Napoleon III. et Rome“—igy hív­ják azt a röpiratot, melyet már tegnap említettünk s melynek szerzője la­ Guerroniére, ki „le papé et le congrés“ híres művét irta. Ez újabb röpirata is a római kérdést fejtegeti, valamivel engedékenyebben, mint azt egy év előtt tévé. Szerinte így áll e kérdés megoldása : „a pápa mindazon tisztelet és előjogokban részesül, melyek egy világi fejedelmet megilletnek, civillistáját Olasz­ország szavazza meg — viszont átadja Viktor Ema­­nuelnek a szentszék minden birtokait, mint „nagy vi­­cariatust“ Róma városával együtt, hol Itália királyá­nak joga lesz udvart tartani s az olasz parlamentet összehívni.“ Azok, kik a politikai horizon áttekintésére só­lyomszemmel bírnak, vagy mint a hajós, a keletkező felhőt a tiszta égen megismeri­­: úgy elmélkednek, hogy Gaeta után mindjárt a római kérdés követke­zik. Okaik: hogy Páris, Turin és Róma közt élénk a sür­gönyváltás ; hogy a mamelukok — igy hívják a franczia törvényhozó test azon dühös türelmetlenkedett, kik­től a szónok a fülét félti, mint valami buldogtól, mi­helyt egyetlen szót mert a kormány eljárása ellen kiejteni — tehát hogy a mamelukok, a válaszfelirati vitában szégyenpadra jutottak, mert a bizottmány ezt a phrasist fogja becsúsztatni : „köszönjük felsé­gednek, hogy szaporította római megszálló hadait akkor, mikor a szentszéket a veszély mind jobban fenyegette s kérjük tartsa ott seregeit azon pillana­tig, mig csak felséged kormánya, egyetértve a nagy­hatalmakkal, hathatós eszközt nem talál a pápaság szabadságának és függetlenségének biztosítására.“ Meg kell jegyezni, hogy ebben egy szó sincs a pápa „világi hatalmáról“ s a mamelukok méltán or­olhat­­ják, hogy a törvényhozó testnek ennyi politikai „es­­prit“-je van. A harmadik ok, a­miért azt hiszik, hogy Gaeta után mindjárt a római kérdés megoldása következik: a velenczei háború elnapolása — vagy tán elhónapo­­lása. Turinból írják, hogy Magyarország felé van fordulva úgy Garibaldi, mint Cavour figyelme : azon mozgalomtól, mely a Duna völgyében készül, várják az impulzust saját politikájukhoz — sejtvén, hogy csak az 1848 elégítheti ki a magyarokat, azt lesik, fog-e engedni az osztrák kormány, vagy küzdelemre kerül a dolog, s ez utosó esetben minő irányt vesz e küzdelem. — Ama röpiratra visszatérve — melynek forrása a tuileriák — úgy látszik, hogy Napóleon határozottan halad a szabad discussio terén, alkalmazva azt az or­szág nagy ügyei és a világ nagy érdekeire. Ideje is végezni ama titokba varrt politikával, mely minde­nütt nyugtalanságot, izgatást, bizalmatlanságot és félelmet szült. Azt olvassuk, hogy a Vincke javaslata, nem­csak Turin, Páris és Londonban volt jó hatással, de még Pétervárott is tetszett. A „Nord“ febr. 10-ei száma pedig reklamál a bécsi lapok azon taktikája ellen, hogy Oroszországgal, hol a Pruthnál, hol Len­gyelországban összevonatják seregeit, a szerint a mint Magyar vagy Görögországra ráijeszthetni vélnek. Biztosíthatjuk a bécsi lapokat, írja a Nord, hogy sem déli, sem nyugati Oroszországban egy szállal sincs több katona, mint a mennyi e vidékeken rendesen szokott állomásozni.“ tonkint feleljen a leirat pontjaira. Végül az utóbbi határoztatott el, s a felirat elkészítésére választmány neveztetett ki. (A felirat már kezünknél van, s mi­helyt lehet, közöljük.) — A herczegprimás levele fel­olvastatván, elhatározta a bizottmány, hogy a jan. 16-kai leiratra küldendő felírást ő eminentiájának is megküldi azon kérelemmel, működjék a nemzet tör­vényes jogainak mielőbbi teljes helyreállításán. — Az 1848. V. tör­vény­czikk ellen a helytartótanács ál­tal elkövetett sérelem ellen a bizottmány óvást tesz, követeli a magyar korona területének kiegészítését s a követválasztások intézésére a törvényileg rendelt központi választmányt kinevezte. — A megyei szük­ségleteket ideiglen a főispán által eszközlendő köl­csön utján határozták fedezni. — Csongrád városa képviselő testülete febr. 7. 8. és 9-dikén tartotta meg első közgyűlését, mely­ben a város külön ügyeinek intézésére külön bizott­mányok neveztettek ki. A követválasztási közép­ponti bizottmányt is kinevezték, a helytartótanács­nak az 1848-ik V. t. sz. szakaszait megsértő leirata ellen pedig jegyzőkönyvileg óvás tétetett.­­ A zsan­­dárok eltávoztak Csongrádról; csak a financzok is mennének már­ sóhajt levelezőnk. — Bács-Bodrogh megyéből a bizottmány megalakulásáról, s több fontos határozatról értesü­lünk. A gyűlések febr. 4-én kezdődtek. A bizott­mányba a hivatalnokokat is befogadták, nehogy az eddig leginkább alkalmazott szerbek magukat mel­lőzve érezzék. A főispán székfoglaló beszédében, a már három ízben letett főispáni esküjére hivatkozva, az 1848-diki törvényekhez való ragaszkodását nyi­latkoztatta ki. Az oct. 20-dikai kibocsátványra, s a jan. 16-kai leiratra — Hajnóczy ág. hitv. lelkész je­les beszéde s rövid tanácskozás után — elhatároz­tatott, hogy egy feliratban, de részletesen válaszol­nak, s a felirat kidolgozására Ast Nándor, Koczik Pál, Latínovics Vincze és Milasaii Jal­ai» v.rftk­ból ál­ló választmány neveztetett ki. A tisztujitás napjául febr. 21-ike tűzetett ki. A bács-bodroghi tisztujitásra nézve egy hazánk­fiától azon panasz érkezik hozzánk, hogy az ott lakó kisebb földbirtokosok, családi érdekeik betöltése vé­gett, Szatmárból akarnak Bácsba alispánt hozni, oly embert, a kit Szatmárban semminek sem tettek meg, a ki 184%-ben országgyűlési követ volt, de Win­­dischgrätz bevonulásakor Pesten maradt, s elmara­dásáért nem igazolván magát, a követek sorából ki­töröltetett. Ha valahol, úgy bizonyára a visszacsa­tolt megyékben van szükség, edzett és igaz hazafi­­ságú tisztviselőkre, s bízunk a megye értelmeseiben, bízunk különösen a lelkes főispánban, hogy kijelölé­seiben főszempontul épen a hazafiui jellemet fogja választani. — A tiszai koronás kerület ügyeiről szóló szakavatott közleményt vettük s mihamarább kö­zöljük. — Lapunk febr. 7-dikei számában a belföldi szemlének „Nagy-Kanizsá“-ról szóló czikkecs­­kéje ,.0­ K­a­n­i­z­s­á“-ra igazítandó. — Arad városa tisztújítása febr. 11-én kez­dődött, s az­nap történt meg a polgármester és a bíró­­választás. Polgármesterré Török Gábor, bíróvá Palk­ó Szilárd választattak meg. Este Török Gábort fáklyás zenével tisztelték meg. — Szabadkán ugyanaz nap kezdődött meg a tisztújítás következő eredmén­nyel: polgármester Mukics János, főbíró Skenderovics János, főkapitány Lénárd Máté, főügyész Czorda Bódog­­nénk, hogy eminentiádnak más meggyőződése lehet­séges, mint a­mit mi imént kifejezénk. Fényképen ragyognak eminentiád előtt, elődei­nek, a magyar egyház főpapjainak dicső példái. Szükség-e felidéznünk Szelepcsényi, Széchenyi György, Gubasóczy, Pálffy Tamás és különösen Szé­chenyi Pál emlékeit, kik nemzetéletünk legnehezebb időszakában bírták erkölcsi erővel a fejedelem előtt tolmácsolni az adók törvényen kívüli behajtásának veszélyeit, és közbenjárásukat siker koronázta. — Eminentiád hazafiui érzelmét sértenénk meg, ha hihetnénk, hogy eminentiád más ösvényt lenne követni hajlandó. — És teljes meggyőződéssel hiszszük, hogy eminen­tiád már megelőzte azon kérelmeink teljesítését, me­lyeket tolmácsolni ezennel bátorkodunk: — méltóz­­tassék magas állásának befolyását oda felhasználni, hogy a fejedelem a nemzet kivánatának igazságára felvilágosittatván, az alkotmány helyreállítása, s eb­ből folyólag a törvénytelen adók sürgetésének beál­lítása által a nemzetnek igazság szolgáltassák. S méltóztassék eminentiád szent István és ki­rályunk rendeletei szellemében előkészíteni ő cs. kir. Felségét a szent korona jogaival párosult eskü­re szentesítendő kötelességek megismerésére. És mint főpap, járuljon égnek tetsző fohászává a királyok királyához, — hogy a Fejedelem lelkét felvilágosítván, szivét tegye hajlandóvá a nemzet tör­vényes kérelmeinek igazságot szolgáltatni. Ha e közbenjárást, ha e­ fohászt siker koroná­­zandja, akkor bizonyára, a nemzeti nagy ünnepen, a jövő iránti aggodalmaktól menten, remegés nélküli szilárd kezekkel tehetendő eminentiád a Fejedelem felkent fejére szent István koronáját. Engedje Isten, hogy eminentiád a hazának ez örömében velünk együtt osztozhassék. Belföldi szemle. — Zágrábból írják nekünk, hogy a turopolyai kerület febr. 9-én tartotta első közgyűlését N. Goriczán. A báni tanácskozási utasítás pontjai, a­mennyiben sarkalatos törvényeinkbe, s Turopolya kiváltságaiba nem ütköznek, elfogadtattak, többi ré­sze elvettetett. Turopolyai gróful egyhangúlag ismét Jozipovich Antalt választották, s mig ez megérkez­nék, helyetteséül Medich Lászlót kiáltották ki. Ki­nyilatkoztatták az uniót is Magyarországgal, ki azt, hogy Turopolya 1848 előtt is a magyarokkal volt testvéri egyetértés apostola és martyrja lévén, ön­kényt úgyis sohasem vált volna el a közös hazától. — Kolozsvárról aggasztó két tudósítást ve­szünk: egyik, hogy b. Kemény Ferencz ur Erdély szervezését csak marcz. végén vagy april elején mondja megkezdhetni;­ a másik, hogy közte és gr. Mikó Imre közt — mely utóbbi, mint tudjuk, határo­zottan unionista — szakadás készül. — Zemplén m­egye bizottmányában, mely febr. 4.dikén kezdte meg közgyűlését, a jan. 16-ai leirat kel­tette a legérdekesebb s legélénkebb vitatkozást, nem maga a leirat érdemére vonatkozólag, melynek tör­vénytelensége egyhangúlag kimondatott, csak a fe­lett, hogy a felirat általános legyen-e, vagy pedig pon­ Pestvármegye levele Magyarország hg-pri­másához- Főmagasságu herczeg-bibornok Prímás ! Hazafiui szives hajlammal vettük emistentiád­­nak hozzánk intézett atyai szavait, mert a szavak oly férfiútól erednek, ki a lefolyt súlyos időszak meg­próbáltatásainak nehéz perczeiben híven megőrzötte a magyar­ egyház főpásztori méltóságának hazafiui jellemét. Osztjuk eminentiád tanácsának horderejét ha­zánk rendezése nagy munkája tárgyában, s úgy igyekszünk intézni minden lépteinket, hogy minden e részbeni elhamarkodás és terven kívüli kapkodás kerültessék, s ezt az által véljük elérhetni, ha az építmény, melyet mi is nagynak, dicsőnek és mara­dandónak lenni óhajtunk, az egyedüli szilárd alapra, a törvényes alkotmány alapjára fektettetik. Tévesztve lennének azonban lépteink, és való­ban silány lenne hazaszeretetünk, ha bármely beha­tásnak engedve, a törvény egyenes útjáról letánto­­rodva, oly czélzatok kivitelére nyújtanánk segédke­zet, melyeket élő törvényeink szigorúan tiltanak, mi­nő a nem törvényes adók behajtása körüli segéd­­kezés. Aggodalom szállná meg keblünket ha hihet­ Marjássy Béla beszéde a pestmegyei bizottmány gyűlésén febr 11. a felirat tárgyában. Én ezen leiratnak tartalmát három részre osz­tom. Az első részben Ő Felsége elismeri az ideiglenes eddigi kormányzat törvénytelenségét, és alapítja jo­gait az 1790-ki 3-ik czikkre; a második része ezen leiratnak ausztriai szemüvegen át tekinti ügyeinket, és mindenféle törvénytelenség vádjával halmoz e bennünket; a harmadik részben ezen leirat a kor­mányzatba avatkozik. A leiratnak első része mani­festum, melyben Ő Felsége a nemzethez szól. Ezt ignorálni nem lehet. Én nem akarom a múltak rémes képeit előidézni, mert utoljára ez csak izga­tottságot szülne, mely a 12 évi önkény­uralom alatt legnagyobb fokát érte el. Nekünk higadtságra van szükségünk. A törvényes, alkotmányos téren egyedül mi vagyunk, de midőn a jelent taglaljuk, nem szabad felednünk, hogy mi a constitutionalis életnek nagyon csak küszöbén vagyunk, el annyira, hogy ha a nemzet férfiasan nem nyilatkozik alkot­mányos élete mellett, a bástyákon keresztül, fog fe­jénél fogva ledobattatni. Nekünk, midőn ö Felségéhez feliratot intézünk, nem kell titkolnunk a baj okát. — Ezen ok szerintem az, hogy törvényes kormányunk nincs, mert Magyarországban törvényes kormány csak egyedül a felelős minisztérium (Éljenzés!). Ne­künk nem szabad felednünk a tények valódi állását, hogy most is azon udvaronczok környezik ő Felsé­gét, kiknek 12 éves absolutisticus kormánya a biro­dalmat ezer hatszáz millió adósággal ajándékozta meg. És megfosztotta a birodalmat legszebb tartományától, Olaszországtól és politikai tekintetben teljesen elszi­getelte Európa többi államaitól. Nem csoda, ha ezen urak most is Ő Felségének palástja alá rejtegetőzni, ha ezen urak fizetett journalisták által idegenkedést, egyenetlenséget akarnak hinteni a népek közé, mely népeket a 11 évi önkény-kormányzatnak közös súlya meglehetősen kibékített. Nem csoda ha ezen urak, most midőn 0 Felsége az eddigi rendszernek tartha­tatlanságát méltóztatott belátni, bennünket az alkot­mányos szabadság őreit törvénytelenséggel, túlhaj­­tással és forradalmi eszmékkel vádolnak. Igen­is for­radalmi eszmék halmaza közt élünk, de a forradalom nem tőlünk jó, hanem azon uraktól. Mi törvénytelen­séget nem követtünk el, sőt kevesebbet tettünk talán, mint mit tenni kötelességünk lett volna. Ennélfogva véleményem oda terjed, hogy az Ő Felségéhez inté­zendő feliratban, mindazon törvénytelenségeket elő­soroljuk, melyek itten elkövetettek. Először törvény­telenség az, hogy az 1791-iki 3-ik törvényezikk da­czára, mely azt mondja, hogy a trónörökös tartozik magát hat hónap alatt megkoronáztatni, de addig is a nemzet fiai tartoznak iránti hűséggel viseltetni, és ezen trónörökös rendeletei csak akkor érvényesek, hogyha azok az alkotmány szellemében történnek. Már pedig az 1848-iki 3-ik törvényczik egyenesen kimondja, hogy törvényes alkotmányos rendelkezé­­­­­sek Magyarországban egyedül csak azok lehetnek, melyek a felelős minisztérium által vannak ellenje­­gyezve. Tehát ez az első igen nagy törvénytelenség. Továbbá az 1791-iki 10-ik törvényczikk kimondja,­­ hogy Magyarország független ország, (éljenzés) mely ■ tulajdon törvényei által kormányoztatik. Az 1791- i diki 12-ik törvényczikk kimondja, hogy a törvény­­­­hozás közös a nemzet és a fejedelem közt, kimondja egyenesen, hogy ezen törvényhozási jog csak az or­szággyűlés által gyakorolható, hogy csak az ország­gyűlésnek van joga a törvényeket magyarázni, meg­­­­változtatni vagy eltörülni. És mindezek daczára az idegen hatalomnak szolgái ítélnek itt oly törvény­­könyvek értelmében , miknek már első lapja el van ítélve a magyar törvényhozás által, mert ki van mondva, hogy pátensekkel Magyarország nem kormányoztathatik. (Éljenzés.) Törvénytelenség 3-szor az, hogy bár az 1848- diki törvény egyenesen eltörli a kanczelláriát és consi­­liumot, mindezen törvények daczára ezen urak azt hiszik, hogy Magyarországon kanczellária és consi­lium lehet, az pedig szerintem nincs. Ez már maga törvénytelenség. Törvénytelenség 4-szer, hogy az 1791-diki 19- dik és 1827-diki 3-ike törvényezikk daczára, mely egyenesen kimondja, hogy katonát és adót egyedül az országgyűlés ad, még pedig 3 évről 3 évre a dip­loma után, katonafogdozások, mert erővel viszik el a szegény ifjakat, s az adó behajtása, meg van ren­delve. Törvénytelenség továbbá az, hogy törvényeink daczára melyek kimondják, hogy csak az országgyű­lésnek van jogában valakit száműzni, szerencsétlen hazánkfiai közöl, kik a száműzetésnek sanyarú ke­nyerét eszik, egyetlen egyet sem ismerek, kire ily bíróság kimondotta volna a száműzetést. Ez törvény­telenség. Törvénytelenség az, hogy az országban ren­delkezések történnek , sőt tanácskoznak a felett az értekezletben, hogy mi a törvény. Nekünk tör­vényeink vannak , és­pedig sokkal mint az osztrák birodalom fen áll , régiebbek, mert tör­vényeink voltak, mikor a magyarok bejöttek, az pe­dig már régi dolog. Mindezek daczára most a felett tanácskoznak , van-e Magyarországnak törvénye . Erről sem Pest, sem húsz megye, sem mind az 52 me­gye egyenkint csak egyedül az országgyűlés­ ha­tározhat. Ennél fogva kívánom én mindezeket a felirat­ban kifejtetni, és miután az országgyűlést csak fele­lős minisztérium nyithatja meg, neveztessen ki ő Fel­sége felelős minisztériumot. (Éljenzés.) Mi a rendelkezés 3-ik részét illeti, alkotmányos elv az, hogy a király uralkodik, de nem kormányoz. A 4-ik pont pedig egyenesen a kormányzatba avat­kozik, ő Felsége pedig csak alkotmányos miniszterei által kormányozhat. Erre nézve sokat nem akarok mondani, csak egyszerűen azt, hogy Pestmegye to­vább is törvényes határozataihoz ragaszkodik. Nyitramegye felirata a j­a­n. 16-ki c­s­á­s­z. leiratra. Felséges Császár és Apostoli Király Legkegyel­mesebb Urunk! Nem az első meglepő benyomás alatt, melyet Felséged folyó évi január hó 16-ki kegyelmes leirata az országban okozott, hanem higgadt megfontolás után az egyetértő egész Magyarország viszhango­­zása mellett vezérel azon meggyőződés, hogy folyó évi január 8-kán kijelentett határozatunk törvényen túl nem terjeszkedvén, a kegyelmes leiratban fájda­­dalommal tapasztalt felindulást és nyilvánított fenye­getést egyedül sajnos félreértés okozhatta. A Felséged által tevékenységre felhívott bi­zottmány csak ott vehette fel alkotmányának fony­­át, hol az erőszakkal félbeszakittatott, — az 1848-ki törvényeknél, a midőn Felséged múlt évi October 20-iki kibocsátványának nincs más alapja, mint saját, habár legjobb szándéku akarata. Alkotmányos országban az akarat is csak a törvények korlátai közt indulhat ki boldogítólag, melyeket, ha mellőz, a legszebb akarat is ismét kön­­nyen visszavonható engedmény lesz, mely egy poli­tikai érettségü népet ki nem elégíthet, a­mely törvé­nyeit tisztelni megtanulta. Alkotmányos nemzet és fejedelem csupán törvény ellen véthetnek, és a midőn nemzet törvényeihez híven ragaszkodik, a fejedelem, és néki a törvények teljes érvényét habár ideiglene­sen elvonja, azzal a nemzetet, hogy vétkezett, nem vádolhatja. A megyei bizottmány a nép kifolyása révén, mely a midőn ötöt megbízta, az 1848-iki sarkalatos törvényeket, mint szent ereklyét néki megőrzésül át­adta, és így azoktól csak az összes nemzetnek tör­vényes országgyűlésen megváltozható egy akarata mentheti fel.

Next