Magyarország, 1861. február (1. évfolyam, 27-49. szám)
1861-02-21 / 43. szám
1861. — I. évfolyam. Csütörtök, február »1. SZERKESZTŐSÉGI IRODA T. MUNKATÁRSAINK HIRDETMÉNYEK DÍJA: MEGJELEN „ t ?!!a4' SZ-L emelet kéretnek, hogy a lap szellemi részét illető minden közleményt a szerkesztő- R ® 1'8feri *:8zorin* 5 .. fl“nep‘ és ^8 £ r“aP?t ,követS "aI,ok bivé' KIADÓ-HIVATAL céghez intézzenek.A lap kiadása körüli panaszok, a magán hirdetmények Bélyegdíj külön 30 ujkr. A nyilttérben 4 hasábos petitsor 25 djkr. te ével minden nap. Ujtér 4. sz földszint a kiadó-hivatalhoz intézendők. Egyes példányok OSTERLAMM K. és LAMBEL ROBERT könyvkereskedőknél ELŐFIZETÉSI ÁR ! --------------- • • ________ _____________I» ujkríjczmon kaphatok. Egészév 18 ft. Félév 9 ft. Negyedév 5 ft. Előfizetési hirdetés. Előfizetést nyitunk a „Magyarország44 marcz.—júniusi 4 havi folyamára 6 ft 50 krral. A „Magyarország 44 kiadó hivatala. 43 . sz. PEST, februarius 20. Külföldi szemle. A parlament, mely most Turinban ülésez, az utosó ezen a helyen. Minden oda mutat, hogy Róma, mely a katholikus világ székhelye, hova hamarább az egyesült Olaszország fővárosa is lesz. Napóleon herczeg bizalmas levélben felszólította Cavour grófot, hogy a római ügyre fordítsa minden figyelmét. Ez eddig csak a palays-royal magánvéleménye lenne, ha nem tudnék, hogy az olasz-osztrák háború kitörése óta minden initiativa a palays-royal termeiben fordult meg, itt hangoztatták először, innen került ki , mígnem a franczia kormány, lassú oldalmenetekkel ugyan, de elvégre is abba a kerékvágásba fordult. A La guerroniére röpiratának conclusioja is e miatt hiányos. Olyanformán beszélnek t. i. róla, mintha először ellenkezője foglaltatott volna benne azon tételnek: „a császár Rómában hagyja kardját.“ A módositás azon oknál fogva történt, mivel Piemontnak a bibornokok közt nagy pártja van s igy Antonelli mellőzésével, a római curiával kiegyezkedni remél. Nem vala hát szükség a pápát azzal ijeszteni, hogy a francziák rögtön odahagyják Rómát. A kölni lap jólértesült turini levelezője írja, hogy Passiglia, a híres jezsuita, ott jár, nem ugyan,egyenes alkudozással megbízva, de az egyezkedési feltételek kipuhatolása végett. Lehet gondolni, hogy nem Antonelli, de a Piemont iránt barátságos bibornokok által van küldve. Gaeta bukása a legmélyebb benyomást a bécsi journalistikára, hogy ne mondjuk, hivatalos körökre tette. Belátják, hogy ez után Róma s Róma után Velencze következik. Mihelyt a szerveződött Olaszország elég erősnek érzi magát, daczára a párisi és londoni cabinetek figyelmeztetésének, meg fogja támadni Velenczét — mint ezt hasonló tiltakozások daczára Nápolylyal tette — bízván a magyar, szláv és román elemek szövetségében, melyek az osztrák birodalom keleti részeit lakják. Ennek félelme beszél a bécsi lapokból. Velencze ügye különben is úgy áll, hogy miatta pacificálni nehezebb most, mint volt Gaeta bukása előtt s még nehezebb lesz a római kérdés megoldása után. A belga lap pétervári levelezője meghazudtolja az orosz külügyminiszter Gorzsakoff herczeg kilépéséről a német lapokban terjesztett híreket. A legbélyegzőbb nevekkel illetvén e hazug hírek terjesztőit, azt mondja, hogy a herczeg soha sem állott Sándor czár előtt nagyobb kegyben, mint jelenleg, s ha némi hibát követne is el ügyvezetésében, varsói magatartása, s az, hogy az osztrákot gyűlöli, elég volna öt népszerűségében fentartani.“ A syriai értekezlet Párisban, e napokban ül, vagy ült is már össze. A párisi szerződést aláírt hatalmaknak nem volt miben válogatni, vagy el kelle fogadniok a francziák további megszállását, vagy a felelősséget magukra venni a történendőkért a francziák Syriából kivonulása után — két rész közöl a kisebbet választották. Az engedékenységre az is indította őket, hogy Napoleo... nemzetbeliei, vagy hitfelei mellett a nélkül is beavatkozott volna — és pedig a többi hatalmak megkérdezése nélkül — ha a francziák elvonulása után, Syriában a tavalyi vérengzések megújulnak, s ekkor még csak nem is ellenőrizhetik — míg most e sovány előnyük fenmarad. A beyruthi európai bizottmány, mely Syria jelen állásáról és jövő szervezéséről munkálatát a párisi értekezlet elé terjeszteni köteles , nem sok sikert ígérhet javaslatának. Párisban épen nem a porta, vagy inkább Anglia felfogása szerint akarják Syriát rendezni. A Napoleon herczeg lapja máris inditványozta, hogy Fuad pasa helyett Abdel-Kadernek kell Syria kormányzójának lenni — mi ha nem megy, inkább csatolják Egyptomhoz Syriát. Fog-e a keleti kérdés egyéb pontjaira, jelesül az európai török területre vonatkozó tárgyalás is az értekezleten előfordulni, arról a legközelebbi napok fognak felvilágosítást adni. zett vitatkozásról kimerítő tudósítással tisztelt meg bennünket, melyben többek közt gr. Forgács kanonoknak az utasítás mellett, Burián Pálnak pedig az utasítás ellen mondott beszédét szinte egész terjedelmében közli. Mi ugyan az utasításnak határozott ellenei vagyunk, de azért — mint például a felirati, törvénykezési s egyéb vitatkozásoknál eddig is tettük — az ellenfél nyilatkozatainak is helyt adnánk ha helyünk volna. így azonban kénytelenek vagyunk mindkét beszédet mellőzni s röviden csak annyit mondani, hogy a vitatkozásnak, melyet Nagy Antal és Kruplanicz Simon, az utasítás mellett szólalván fel, nyitottak meg s melyben az említetteken kívül még Knauz Nándor, Hamar Pál, Reviczky Pál, Miskolczy Márton (az utasítás mellett), Érti Károly pedig, Besse János, Szabó Alajos, Meszéna János (az utasítás ellen) tűntek ki, végre is szavazás vetett véget, aminek eredménye jön, hogy az utasítás 87 szavazattal 48 ellenében elvettetett. A fellebbi gyűlés megnyitásakor az első alispán jelenté, hogy a közigazgatási és adószedői ügyek a császári hivataloktól át vannak véve, s a császári járásbíróság által a megyeházánál elfoglalt helyiségek kiüríttettek; a muzslai árvapénztár még nincs átadva, s ez iránt írnak a helytartótanácshoz. A helybeli postai kiadó ellen azon panasz merült fel, hogy a hatósági leveleket ingyen szállítani nem akarja; e miatt ír a megye a helytartótanácshoz. Sebesült honvédek számára eddig már 11,32 ft folyt be, mely összeghez az esztergomi takarékpénztár 100 frttal járult. Az esztergomi kórházban elhunyt honvédek számára tervezett síremlékről tudata még az alispán, hogy az, Gerendayval kötött alku szerint, 715 ftba fog kerülni. A Zólyom megye febr. 5 és 6-án tartott közgyűlésében a jan. 16-dikai leiratot tudomásul véve, jegyzőkönyvileg kinyilatkoztatja, hogy nem dicséret reményében, de az alkotmányos önérzet tudatában indult a törvény utján. — A hy-primás levelére üdvözlő feliratot határoztak. — A helytartótanácsnak az országgyűlésről szóló iratában előforduló törvénycsonkitások ellen felirnak, de csak a hivatalos meghívás leérkezése után. — A horvát- s tótországi községekhez vállvetett működést ajánló bizalmas felszólításokat intéznek. — Felolvastatott Liptómegye levele, melyben Zólyommegye első alispánjának Liptóba intézett német levelét dorgálja, s a dorgálást helyesnek ismervén, az alispánt túlhalmozottságával mentették s méltányos választ küldenek Liptónak. — Zala megyében febr. 6-án első alispánná Koppányi Ferencz , másodalispánná Horváth Vilmos, főjegyzővé Tuboly Mihály, főügyészszé Molnár Alajos választattak. — Somogyban, írja rendes levelezőnk, Somsich Pál, gr. Zichy János, Paizs Boldizsár, Mujzer, Fekete Lajos , Gáspár Lajos, Rómer, Rádi Mihály, Jakab István és Bittó István urak lépnek fel követjelöltekül. — Léva városa felirt a barsmegyei követválasztási központi választmányhoz, hogy az összeírás egyik helyéül magát Lévát is, mint az illető kerület legnépesebb községét tűzze ki. Eddig azon kerületben csak Nagy-Saló összeíró hely. A méltányos kívánat, hisszük, teljesittetni fog. — Iajdu-böszörményről méltó panasszal írja rendes levelezőnk, hogy tanácsa még máig sincs újból alakítva. írja egyszersmind, hogy a már ott levő 120 lovas katonát újabban 450 gyaloggal szaporították. Belföldi szemle. — Esztergommegye bizottmányának e hó 18- kán tartott közgyűlését, melyen a diprimás jelen nem léte miatt Palkovics Károly első alispán elnökölt, főképen az országgyűlési követeknek adandó vagy nem adandó utasítás kérdése foglalta el. Tisztelt levelezőnk, Dunay, ezen, az ugocsai levél által fölidé Abauj vármegye felirata a jan. 16 -ki csász. leiratra: Felséges Urunk! Midőn a Felséged által m. é. October 20-án kiadott oklevél s azzal kapcsolatban közrebocsátott rendeletek, országunk alkotmányos intézményeinek újra életbeléptetését hirdették : ösztönszerüleg léptünk fel a megyei közélet alkotmányos terén, nem — mintha boldogoknak éreztük volna magunkat,alkotmányos vágyaink kielégítésének édes örömében, — mert szomorodva láttuk, miszerint azon oklevél az alkotmánynak csak testét adta vissza, nem lelkét is; — de mivel a megyei hatóságoknak, az alkotmány százados védbástyáinak kapuit ismét megnyitni láttuk : feléledt keblünkben a soha el nem halt remény szikrája, miszerint a mi hatósági életünk fölelevenedése országunk törvényes alkotmányi életének feltámadását is elősegítendi. Megyei hatósági testületünknek hazafiui egyetértéssel eszközlött szervezése után, a múlt 11 évi szenvedések s törvényen kívüli taszíttatásunk miatti fájdalmainkat keblünkből kitörni nem engedve, s az October 20-ai oklevél tartalmára nézve már első gyűlésünkben is fölismert méltó aggodalmaink kifejezéséül, a jegyzőkönyvi egyszerű óvást használva fel, minden igyekezetünket egyedül a hatóságunk körébe eső azon törvényes eljárás mielőbbi megkezdhetésére intéztük, mely után megyénk népe mindig epedre vágyott, s melynek első mozzanatát a megye minden vidékein a valódi öröm feltűnő nyilatkozatai között fogadta. — Már maradandónak kezdtük hinni, ezen mindinkább növekedő örömet, már véltük, hogy közeledünk azon reményteljes időhöz, melyben az ország gyűlése törvényesen alakíttatván, a nemzet minden aggodalma elenyésztetve, a kétkedések eloszlatva, a bizalom megszerezve, és az ország alkotmánya egész kiterjedésébe visszaállítva leend ; midőn Felségednek f. évi január 16-ról 721 sz. [&. kelt legmagasabb leirata hozzánk is eljutott, mely a legkomolyabb sejtelmek borújával sötétité el gondolatainkat , visszaemlékeztünk akaratlanul az 1848-ik év első felére, s nem menekülhettünk kebleinkben támadt azon kétkedéstől, ha vájjon nem épen hasonló csalatkozás vár-e most reánk ismét ? Felséged azonban őszinte egyenességgel szólott hozzánk először, mint alkotmányos testülethez, és szivünk érzései még a nem érdemlett kemény szót is inkább felfogják, ha nyíltan mondatik ki ; Felséged nemzetünk törvényes nyelvén szólott hozzánk s ezt Felséged irányunkbani engesztelékenységének zálogául tekintjük; s ezen érzés, és meggyőződés bátorít minket arra, hogy, nem védokainkat, mert a legmagasabb leiratban foglalt vádak egyikét sem tekinthetjük magunkra alkalmazhatókul; — de országunk alkotmányos életére nézve,mind az oct. 20-ik oklevél, mind a legmagasabb leirat által támasztott aggodalmainkat, hódoló alázatos tisztelettel, s egyszersmind nyílt őszinteséggel terjesszük Felséged eleibe. Felséges ur! Nemzetünk s országunk minden egyéne szivében csaknem oly mély tisztelet és törhetlen ragaszkodás él a polgári törvényesség, mint az Isten és vallás szent törvényei irányában, azok megtartásától föltételezi lételét és boldogságát, azokat tekinti legfőbb hatalomnak Isten után, — szent és sérthetetlennek tekinti azon szenteknek tekintett törvények végrehajtását eszközlő törvényes királyi Felséget is ; — csaknem ezredéves élete nemzetünknek bizonyságot tesz arról, hogy legfelsőbb kormányzatunk ezen elvétől soha el nem tért. Felséged a pragmatica sanctiora hivatkozott a múlt évi October 20-ki oklevélben, azon alkotmányos szerződésre, mely a 1723. 1-ső s 2-ik törv. czikkelyekben soroztatott országunk szent törvényei közé. — Tisztelve, hódolattal hajolunk mi meg Felséges ur azon törvények előtt, miként meghajlunk az 1687 : 2- ik és 3-ik és 1715. 3. törvények előtt is, melyekben Felséged családjának országunk koronájáhozi örökösödési joga szentesittetett; de Felségednek a koronáztatást illetőleg tett legmagasabb ígérete után, hisszük azt is, miszerint épen úgy tudja Felséged mint mi, hogy a korona jogának legközelebbi örököse, épen a felhívott törvények világos rendelete szerint, csak az ország alkotmányára s törvényei megtartására letett hit után következő koronázás által magasztaltatik fel Magyarország királyi Felségévé És a koronázási ünnepély, Felséges ur, — jelképes egyesülése Magyarország népeinek a királyi Felséggel, — mert az 1847/g év előtt a Sz. T. K. I. 4-ik czimje világos rendelete s szavai szerint, a Magyarország nemzeteiből alakult azon nép, mely a koronázás utáni 1608. 1-ső t. ez. értelmében az alkotmányos jogokat kiváltsággal élvezhette, tagja Magyarország szent koronájának, s midőn azon kiváltságos osztály, az 1847/g-ik királyilag szentesített, sőt maga Felséged által is elismert 5-ik t. ez. 2-ik §-ban meghatározott képességgel biró népet is testvéri kebléhez szorította s bevette az ős alkotmány sánczaiba: az ország fényben s érvényben gazdagodott szent koronája tagjává avatta fel azt is, s ily kiszélesített alapon örökítette meg az ős alkotmányos elvet, hogy nép a királyi gals király által, s király a néppel s nép által. Az 1790. 3-ik t. ez. irányában hasonló kegyelet s tisztelettel viseltetünk mi Felséges ur! — de a hódolat legmélyebb tiszteletével hozzuk Felséged emlékezetébe épen ezen törvénynek azon tartalmát is, miszerint csak hathónapi időköz határoztatott a koronázásig s azon rövid határidő alatt is, csak országunk törvényei értelmébeni intézkedés engedtetett meg; — és ártatlan országunk 11 évig látta felfüggesztve törvényeit; — miszerint továbbá azon évi 3- ik törvénynek édes ikertestvérei, a 10-ik, 11-ik s 12-ik t. czikkelyek, melyekben országunk önállása s más országoktóli függetlensége, határainak s épségének megtartása biztosittatik; a törvények hozása, változtatása, az országgyűlés és királyi Felség egyesült akarata alá rendeltetett; a törvénykezésnek az azon törvényes utón hozott s hozandó törvények szerinti kezelése, s a végrehajtási hatalomnak csak a törvények értelmébeni gyakorolhatása határoztatott ; emlékezetébe hozzuk végre Felségednek, mi szerint mindazon törvények, épen a közelebb lefolyt 11 évhez hasonló szomorú évek történetének engesztelő áldozatául s országunk alkotmányának jövő biztosításául hozattak. Rettegünk mi a forradalomtól Felséges ur! nem kívánjunk mi feldulatni hazánk határait a had zivatarai által; — a forradalom nyerni akar: mi csak megtartani őseink törvényes elveit s alkotmányunkat ; — a forradalom fölibe törekszik magát emelni a törvényeknek: mi azok általma s maradandósága alatt keressük boldogságunkat. Ily meggyődés s a törvények iránt bennünk létező ily szent kegyelet vezérelt minket akkor is, midőn megyei hatóságunk alkotmányos testületét az 1847/g-ik évi királyilag szentesített törvények értelmében szerveztük, s midőn tanácskozásunk első napján elhatároztuk, miszerint azon törvények léteiét s életét soha meg nem tagadandjuk. — Ezen évi törvényeket úgy tekintjük mi, mint az ország önállósága s alkotmányossága biztosításául szolgáló 1741. 7—19 és 179 °/, 6—29 törvények rendszeres életre hozatalát. Amazok nem összekapcsolt egy egész testet képezve, a sérelmekkeli örökös sikertelen küzdést eredményezték; emezektől nyugalmunknak, országunk boldogságának és Felséged dicsőségének megörökitését reméljük. — Ne fosszon meg Felséged minket, — ne fossza meg a velünk egyértelemben nyilatkozó országot ezen reménytől! Mondja ki Felséged is életét mindazon törvényeknek, hogy ne csak a rendelet alakjában kivett, sőt megcsonkitott egyes czikkelyeitől várja üdvét az ország; de az egésznek együttes hatásától reménylhesse felvirágozását. A rendelethez Felséges ur! — habár legjobb lenne is az — a kegyelem változandóságának s kétkedésnek ; — a törvényhez pedig a maradandóságnak, bizalomnak s nemzeti tiszteletnek fogalma csatlakozik. Ezt bizonyítja a lefolyt 11 év, bizonyítják a tapasztalás és események. Érvénytelennek nyilvánította Felséged mindazon választásokat, melyek által a Felséged birodalma határain kivül tartózkodó, hűtlen, felségsértő egyének megyei bizottmányi tagokat neveztettek ki. Minket ugyan nem sújthat ezen vád, de alattvalói őszintességgel párosult tisztelettel nyilvánítjuk, miszerint alkotmányos elveink mellett, nem tekinthetünk másokat hűtlenség, felségsértés ,becstelenítő bűnével szennyezhetők el, mint olyanokat, kik az 179 °. 56-ik t. czikkely által kimondott bíróság által, az 1715. 7-ik és 1723. 3-ik t. czikkek értelmében elítéltettek. Megparancsolta Felséged, hogy az egyenes adó behajtásának, közvetett adózásoknak megakadályozására irányzott minden határozatot mellőzzünk, s új adót ki ne vessünk. Egyiket sem tettük eddig Felségesül! Nem tettük, mert az erőszakkali találkozással nem akartuk törvényes eljárásainkat mindjárt kezdetben elzsibbasztani; — s mert a reménybe helyzett országgyűlésétől várjuk e tekintetben is a törvényes állapot teljes visszaállítását. Ha azonban csak a múlt három század alatt hozott törvényeinket tekintjük is, miután az 1527-ik évtől kezdve, az 1747/8-ik évig, csaknem minden törvényhozási alkalommal, országunk törvényhozói hatalma rendelkezett az országos közadók menyiségéről s kivetéséről, — az 1681. 12-ik t. czikkben is felujitott 1504. 1-ső t. czikkben kimondott hűtlenség, hitszegés, becstelenség, az alkotmányos társaságbóli kivettetés bélyegét ütnénk mi magunkra, ha a törvényhozói országos hatalom akaratjával nem szentesített, bármilynemű adózás behajtására segédkezet nyújtanánk, — s magunk vezetnék tisztviselőinket a hitszegés bűnébe, ha őket oly adók behajtására utasítanók, miután ők épen Felséged utasításával is egyértelmüleg, hazánk régi törvényei szerint tették le a hivatalos hitet. A nélkül, hogy az 1681. 12-ik t. ez. által örökre eltörlött közvetett adók időközbeni behozatala miatti fájdalmainkat elősorolnók, alattvalói tisztelettel, őszinte bizalommal följelentjük Felségednek, miszerint országunk népeinek minden osztályaiban a gyűlölet ellenszenve van azon közvetett adó minden neme iránt. A dohány korlátolt használata, a legalsóbb néposztályt csaknem természetté vált egyedüli élvezetétől fosztotta meg egyrészről, míg másrészről a kezelők nem ellenőrizhető visszaélései a nép terheltetését és zaklatását idézik elő az állam kárára. Az úgynevezett acciss emésztési adóbeli jövedelem, a gyakorlatba vett kezelési rendszer mellett, országunk legbiztosabb s csaknem egyedüli alapját, a föld jövedelmét ingatja meg, miután az iparral s befektetéssel együttes rögtöni emelkedése által csökkentetik a termények értéke s egyszersmind a kezelők önérdeke gyakran a csalás erkölcstelenségére szolgáltat ingert. A halál esetébeni adózások épen akkor sújtják a családokat, midőn azok a családfő elhunytával, a legna-