Magyarország, 1861. február (1. évfolyam, 27-49. szám)

1861-02-21 / 43. szám

1861. — I. évfolyam. Csütörtök, február »1. SZERKESZTŐSÉGI IRODA T. MUNKATÁRSAINK HIRDETMÉNYEK DÍJA: MEGJELEN „ t ?!!a4' SZ-­L emelet kéretnek, hogy a lap szellemi részét illető minden közleményt a szerkesztő- R ® 1'8feri *:8zorin*­ 5 .. fl“nep‘ és ^8 £ r“aP?t ,követS "aI,ok bivé' KIADÓ-HI­VATAL céghez intézzenek.­A lap kiadása körüli panaszok, a magán hirdetmények Bélyegdíj külön 30 ujkr. A nyilttérben 4 hasábos petitsor 25 djkr. te ével minden nap. Ujtér 4. sz földszint a kiadó-hivatalhoz intézendők. Egyes példányok OSTERLAMM K. és LAMBEL ROBERT könyvkereskedőknél ELŐFIZETÉSI ÁR ! --------------- • • ________ _____________I» ujkríjczm­on kaphatok. Egészév 18 ft. Félév 9 ft. Negyedév 5 ft. Előfizetési hirdetés. Előfizetést nyitunk a „Magyarország44 marcz.—­júniusi 4 havi folyamára 6 ft 50 krral. A „Magyarország 44 kiadó hivatala. 43 . sz. PEST, februarius 20. Külföldi szemle. A parlament, mely most Turinban ülésez, az utosó ezen a helyen. Minden oda mutat, hogy Róma, mely a katholikus világ székhelye, hova hama­­rább az egyesült Olaszország fővárosa is lesz. Napóleon herczeg bizalmas levélben felszólította Cavour grófot, hogy a római ügyre fordítsa minden figyelmét. Ez eddig csak a palays-royal magán­véle­ménye lenne, ha nem tudnék, hogy az olasz-osztrák háború kitörése óta minden initiativa a palays-royal termeiben fordult meg, itt hangoztatták először, innen került ki , mígnem a franczia kormány, lassú oldal­menetekkel ugyan, de elvégre is abba a kerékvágás­ba fordult. A La guerroniére röpiratának conclusioja is e miatt hiányos. Olyanformán beszélnek t. i. róla, mint­ha először ellenkezője foglaltatott volna benne azon tételnek: „a császár Rómában hagyja kardját.“ A mó­­dositás azon oknál fogva történt, mivel Piemontnak a bibornokok közt nagy pártja van s igy Antonelli mellőzésével, a római curiával kiegyezkedni remél. Nem vala hát szükség a pápát azzal ijeszteni, hogy a francziák rögtön odahagyják Rómát.­­ A kölni lap jólértesült turini levelezője írja, hogy Passiglia, a híres jezsuita, ott jár, nem ugyan­,egyenes alkudozás­sal megbízva, de az egyezkedési­­ feltételek k­ipuhato­­lása végett. Lehet gondolni, hogy­ nem Antonelli, de a Piemont iránt barátságos bibornokok által van küldve. Gaeta bukása a legmélyebb benyomást a bécsi journalistikára, hogy ne mondjuk, hivatalos körökre tette. Belátják, hogy ez után Róma s Róma után Ve­­lencze következik. Mihely­t a szerveződött Olaszország elég erősnek érzi magát, daczára a párisi és londoni cabinetek figyelmeztetésének, meg fogja támadni Ve­­lenczét — mint ezt hasonló tiltakozások daczára Ná­­polylyal tette — bízván a magyar, szláv és román elemek szövetségében, melyek az osztrák birodalom keleti részeit lakják. Ennek félelme beszél a bécsi lapokból. Velencze ügye különben is úgy áll, hogy miatta pacificálni nehezebb most, mint volt Gaeta bu­kása előtt s még nehezebb lesz a római kérdés meg­oldása után. A belga lap pétervári levelezője meghazudtolja az orosz külügyminiszter Gorzsakoff herczeg kilépé­séről a német lapokban terjesztett híreket. A legbé­lyegzőbb nevekkel illetvén e hazug hírek terjesztőit, azt mondja, hogy a herczeg soha sem állott Sándor czár előtt nagyobb kegyben, mint jelenleg, s ha némi hibát követne is el ügyvezetésében, varsói magatar­tása, s az, hogy az osztrákot gyűlöli, elég volna öt népszerűségében fentartani.“ A syriai értekezlet Párisban, e napokban ül, vagy ült is már össze. A párisi szerződést aláírt ha­talmaknak nem volt miben válogatni, vagy el kelle fogadniok a francziák további megszállását, vagy a felelősséget magukra venni a történendőkért a fran­cziák Syriából kivonulása után — két rész közöl a kisebbet választották. Az engedékenységre az is indí­totta őket, hogy Napoleo... nemzetbeliei, vagy hitfelei mellett a nélkül is beavatkozott volna — és pedig a többi hatalmak megkérdezése nélkül — ha a fran­cziák elvonulása után, Syriában a tavalyi véreng­zések megújulnak, s ekkor még csak nem is ellen­őrizhetik — míg most e sovány előnyük fenmarad. A beyruthi európai bizottmány, mely Syria jelen állásáról és jövő szervezéséről munkálatát a párisi értekezlet elé terjeszteni köteles , nem sok sikert ígérhet javaslatának. Párisban épen nem a porta, vagy inkább Anglia felfogása sze­rint akarják Syriát rendezni. A Napoleon herczeg lapja már­is indit­ványozta, hogy Fuad pasa helyett Abdel-Kadernek kell Syria kormányzójának lenni — mi ha nem megy, inkább csatolják Egyptomhoz Syriát. Fog-e a keleti kérdés egyéb pontjaira, jele­sül az európai török területre vonatkozó tárgyalás is az értekezleten előfordulni, arról a legközelebbi napok fognak felvilágosítást adni. zett vitatkozásról kimerítő tudósítással tisztelt meg bennünket, melyben többek közt gr. Forgács kano­noknak az utasítás mellett, Burián Pálnak pedig az utasítás ellen mondott beszédét szinte egész terjedel­mében közli. Mi ugyan az utasításnak határozott el­lenei vagyunk, de azért — mint például a felirati, törvénykezési s egyéb vitatkozásoknál eddig is tet­tük — az ellenfél nyilatkozatainak is helyt adnánk ha helyünk volna. így azonban kénytelenek vagyunk mindkét beszédet mellőzni s röviden csak annyit mondani, hogy a vitatkozásnak, melyet Nagy Antal és Kruplanicz Simon, az utasítás mellett szólalván fel, nyitottak meg s melyben az említetteken kívül még Knauz Nándor, Hamar Pál, Reviczky Pál, Mis­­kolczy Márton (az utasítás mellett), Érti Károly pe­dig, Besse János, Szabó Alajos, Meszéna János (az utasítás ellen) tűntek ki, végre is szavazás vetett vé­get, a­minek eredménye jön, hogy az utasítás 87 sza­vazattal 48 ellenében elvettetett. A fellebbi gyűlés megnyitásakor az első alis­pán jelenté, hogy a közigazgatási és adószedői ügyek a császári hivataloktól át vannak véve, s a császári já­rásbíróság által a megyeházánál elfoglalt helyisé­gek kiüríttettek; a muzslai árvapénztár még nincs átadva, s ez iránt írnak a helytartótanácshoz. A hely­beli postai kiadó ellen azon panasz merült fel, hogy a hatósági leveleket ingyen szállítani nem akarja; e miatt ír a megye a helytartótanácshoz. Sebesült hon­védek számára eddig már 11,32 ft folyt be, mely ös­­­szeghez az esztergomi takarékpénztár 100 frttal já­rult. Az esztergomi kórházban elhunyt honvédek számára tervezett síremlékről tudata még az alispán, hogy az, Gerendayval kötött alku szerint, 715 ftba fog kerülni. A Zólyom­ megye febr. 5 és 6-án tartott köz­gyűlésében a jan. 16-dikai leiratot tudomásul véve, jegyzőkönyvileg kinyilatkoztatja, hogy nem dicséret reményében, de az alkotmányos önérzet tudatában indult a törvény utján. — A hy-primás levelére üd­vözlő feliratot határoztak. — A helytartótanácsnak az országgyűlésről szóló iratában előforduló tör­­vénycsonkitások ellen felirnak, de csak a hivatalos meghívás leérkezése után. — A horvát- s tótországi községekhez vállvetett működést ajánló bizalmas felszólításokat intéznek. — Felolvastatott Liptóme­­gye levele, melyben Zólyommegye első alispánjának Liptóba intézett német levelét dorgálja, s a dorgá­lást helyesnek ismervén, az alispánt túlhalmozottsá­­gával mentették s méltányos választ küldenek Lip­­tónak. — Zala m­egyében febr. 6-án első alispánná Koppányi Ferencz , másodalispánná Horváth Vil­mos, főjegyzővé Tuboly Mihály, főügyészszé Molnár Alajos választattak. — Somogyban, írja rendes levelezőnk, Som­­sich Pál, gr. Zichy János, Paizs Boldizsár, Mujzer, Fekete Lajos , Gáspár Lajos, Rómer, Rádi Mihály, Jakab István és Bittó István urak lépnek fel követ­jelöltekül. — Léva városa felirt a barsmegyei követvá­lasztási központi választmányhoz, hogy az összeírás egyik helyéül magát Lévát is, mint az illető kerület legnépesebb községét tűzze ki. Eddig azon kerület­ben csak Nagy-Saló összeíró hely. A méltányos kívá­nat, his­szük, teljesittetni fog. — I­ajdu-b­öszörményről méltó panas­szal írja rendes levelezőnk, hogy tanácsa még máig sincs újból alakítva. írja egyszersmind, hogy a már ott levő 120 lovas katonát újabban 450 gyaloggal sza­porították. Belföldi szemle. — Esztergomm­­egye bizottmányának e hó 18- kán tartott közgyűlését, melyen a diprimás jelen nem léte miatt Palkovics Károly első alispán elnökölt, főképen az országgyűlési követeknek adandó vagy nem adandó utasítás kérdése foglalta el. Tisztelt le­velezőnk, Dunay, ezen, az ugocsai levél által fölidé­ Abauj vármegye felirata a jan. 16 -ki csász. leiratra: Felséges Urunk! Midőn a Felséged által m. é. October 20-án ki­adott oklevél s azzal kapcsolatban közrebocsátott rendeletek, országunk alkotmányos intézményeinek újra életbeléptetését hirdették : ösztönszerüleg lép­tünk fel a megyei közélet alkotmányos terén, nem — mintha boldogoknak éreztük volna magunkat,alkotmá­nyos vágyaink kielégítésének édes örömében, — mert szomorodva láttuk, miszerint azon oklevél az alkot­mánynak csak testét adta vissza, nem lelkét is; — de mivel a megyei hatóságoknak, az alkotmány százados védbástyáinak kapuit ism­ét megnyitni láttuk : feléledt keblünkben a soha el nem halt remény szikrája, mi­szerint a mi hatósági életünk fölelevenedése orszá­gunk törvényes alkotmányi életének feltámadását is elősegítendi. Megyei hatósági testületünknek hazafiui egyet­értéssel eszközlött szervezése után, a múlt 11 évi szenvedések s törvényen kívüli taszíttatásunk miatti fájdalmainkat keblünkből kitörni nem engedve, s az October 20-ai oklevél tartalmára nézve már első gyű­lésünkben is fölismert méltó aggodalmaink kifejezé­séül, a jegyzőkönyvi egyszerű óvást használva fel, minden igyekezetünket egyedül a hatóságunk köré­be eső azon törvényes eljárás mielőbbi megkezdheté­­sére intéztük, mely után megyénk népe mindig eped­­re vágyott, s melynek első mozzanatát a megye min­den vidékein a valódi öröm feltűnő nyilatkozatai kö­zött fogadta. — Már maradandónak kezdtük hinni, ezen mindinkább növekedő örömet, már véltük, hogy közeledünk azon reményteljes időhöz, melyben az ország gyűlése törvényesen alakíttatván, a nemzet minden aggodalma elenyésztetve, a kétkedések el­oszlatva, a bizalom megszerezve, és az ország alkot­mánya egész kiterjedésébe visszaállítva leend ; midőn Felségednek f. évi január 16-ról 721 sz. [&. kelt leg­magasabb leirata hozzánk is eljutott, mely a legko­­molyabb sejtelmek borújával sötétité el gondolatain­kat , visszaemlékeztünk akaratlanul az 1848-ik év első felére, s nem menekülhettünk kebleinkben tá­madt azon kétkedéstől, ha vájjon nem épen hasonló csalatkozás vár-e most reánk ismét ? Felséged azonban őszinte egyenességgel szólott hozzánk először, mint alkotmányos testülethez, és szivünk érzései még a nem érdemlett kemény szót is inkább felfogják, ha nyíltan mondatik ki ; Felséged nemzetünk törvényes nyelvén szólott hozzánk s ezt Felséged irányunkbani engesztelékenységének zálo­gául tekintjük; s ezen érzés, és meggyőződés bátorít minket arra, hogy, nem védokainkat, mert a legma­gasabb leiratban foglalt vádak egyikét sem tekint­hetjük magunkra alkalmazhatókul; — de országunk alkotmányos életére nézve,mind az oct. 20-ik oklevél, mind a legmagasabb leirat által támasztott aggodal­mainkat, hódoló alázatos tisztelettel, s egyszersmind nyílt őszinteséggel terjes­szük Felséged eleibe. Fel­séges ur! Nemzetünk s országunk minden egyéne szivében csaknem oly mély tisztelet és törhetlen ra­gaszkodás él a polgári törvényesség, mint az Isten és vallás szent törvényei irányában, azok megtartá­­s­á­tól föltételezi lételét és boldogságát, azokat tekinti legfőbb hatalomnak Isten után, — szent és sérthe­tetlennek tekinti azon szenteknek tekintett törvények végrehajtását eszközlő törvényes királyi Felséget is ; — csaknem ezredéves élete nemzetünknek bizonysá­got tesz arról, hogy legfelsőbb kormányzatunk ezen elvétől soha el nem tért. Felséged a pragmatica sanctiora hivatkozott a múlt évi October 20-ki oklevélben, azon alkotmányos szerződésre, mely a 1723. 1-ső s 2-ik törv. czikke­­lyekben soroztatott országunk szent törvényei közé. — Tisztelve, hódolattal hajolunk mi meg Felséges ur azon törvények előtt, miként meghajlunk az 1687 : 2- ik és 3-ik és 1715. 3. törvények előtt is, melyekben Felséged családjának országunk k­oronájáhozi örökö­södési joga szentesittetett; de Felségednek a koro­­náztatást illetőleg tett legmagasabb ígérete után, his­szük azt is, miszerint épen úgy tudja Felséged mint mi, hogy a korona jogának legközelebbi örö­köse, épen a felhívott törvények világos rendelete sze­rint, csak az ország alkotmányára s törvényei meg­tartására letett hit után következő koronázás által magasztaltatik fel Magyarország királyi Felségévé És a koronázási ünnepély, Felséges ur, — jelképes egyesülése Magyarország népeinek a királyi Fel­séggel, — mert az 1847/g év előtt a Sz. T. K. I. 4-ik czimje világos rendelete s szavai szerint, a Magyarország nemzeteiből alakult azon nép, mely a koronázás utáni 1608. 1-ső t. ez. értelmében az alkot­mányos jogokat kiváltsággal élvezhette, tagja Ma­gyarország szent koronájának, s midőn azon kivált­ságos osztály, az 1847/g-ik királyilag szentesített, sőt maga Felséged által is el­ismert 5-ik t. ez. 2-ik §-ban meghatározott képességgel biró népet is testvéri kebléhez szorította s be­vette az ős alkotmány sán­­czaiba: az ország fényben s érvényben gazdagodott szent koronája tagjává avatta fel azt is, s ily kiszé­lesített alapon örökítette meg az ős alkotmányos el­vet, hogy nép a királyi g­als király által, s király a néppel s nép által. Az 1790. 3-ik t. ez. irányában hasonló kegyelet s tisztelettel viseltetünk mi Felséges ur! — de a hó­dolat legmélyebb tiszteletével hozzuk Felséged em­lékezetébe épen ezen törvénynek azon tartalmát is, miszerint csak hathónapi időköz határoztatott a ko­ronázásig s azon rövid határidő alatt is, csak orszá­gunk törvényei értelmébeni intézkedés engedtetett meg; — és ártatlan országunk 11 évig látta felfüg­gesztve törvényeit; — miszerint továbbá azon évi 3- ik törvénynek édes iker­testvérei, a 10-ik, 11-ik s 12-ik t. czikkelyek, melyekben országunk önállása s más országoktóli függetlensége, határainak s épségé­nek megtartása biztosittatik; a törvények hozása, változtatása, az országgyűlés és királyi Felség egye­sült akarata alá rendeltetett; a törvénykezésnek az azon törvényes utón hozott s hozandó törvények szerinti kezelése, s a végrehajtási hatalomnak csak a törvények értelmébeni gyakorolhatása határozta­tott ; emlékezetébe hozzuk végre Felségednek, mi szerint mindazon törvények, épen a közelebb le­folyt 11 évhez hasonló szomorú évek történetének engesztelő áldozatául s országunk alkotmányának jövő biztosításául hozattak. Rettegünk mi a forradalomtól Felséges ur! nem kívánjunk mi feldulatni hazánk határait a had zivatarai által; — a forradalom nyerni akar: mi csak megtartani őseink törvényes elveit s alkotmá­nyunkat ; — a forradalom fölibe törekszik magát emelni a törvényeknek: mi azok általma s maradan­­dósága alatt keressük boldogságunkat. Ily meggyődés s a törvények iránt bennünk lé­tező ily szent kegyelet vezérelt minket akkor is, mi­dőn megyei hatóságunk alkotmányos testületét az 1847/g-ik évi királyilag szentesített törvények értel­mében szerveztük, s midőn tanácskozásunk első nap­ján elhatároztuk, miszerint azon törvények léteiét s életét soha meg nem tagadandjuk. — Ezen évi tör­vényeket úgy tekintjük mi, mint az ország önálló­sága s alkotmányossága biztosításául szolgáló 1741. 7—19 és 179 °/,­ 6—29 törvények rendszeres életre hozatalát. Amazok nem összekapcsolt egy egész tes­tet képezve, a sérelmekkeli örökös sikertelen küzdést eredményezték; emezektől nyugalmunknak, orszá­gunk boldogságának és Felséged dicsőségének meg­­örökitését reméljük. — Ne fos­szon meg Felséged minket, — ne fos­sza meg a velünk egyértelemben nyilatkozó országot ezen reménytől! Mondja ki Fel­séged is életét mindazon törvényeknek, hogy ne csak a rendelet alakjában kivett, sőt megcsonkitott egyes czikkelyeitől várja üdvét az ország; de az egésznek együttes hatásától reménylhesse felvirá­­gozását. A rendelethez Felséges ur! — habár legjobb lenne is az — a kegyelem változandóságának s két­kedésnek ; — a törvényhez pedig a maradandóság­­nak, bizalomnak s nemzeti tiszteletnek fogalma csat­lakozik. Ezt bizonyítja a lefolyt 11 év, bizonyítják a tapasztalás és események. Érvénytelennek nyilvánította Felséged mind­azon választásokat, melyek által a Felséged biro­dalma határain kivül tartózkodó, hűtlen, felségsértő egyének megyei bizottmányi tagokat neveztettek ki. Minket ugyan nem sújthat ezen vád, de alattvalói őszintességgel párosult tisztelettel nyilvánítjuk, mi­szerint alkotmányos elveink mellett, nem tekinthe­tünk másokat hűtlenség, felségsértés ,becstelenítő bű­nével szennyezhetők el, mint olyanokat, kik az 179 °­. 56-ik t. czikkely által kimondott bíróság által, az 1715. 7-ik és 1723. 3-ik t. czikkek értelmében elítél­tettek. Megparancsolta Felséged, hogy az egyenes adó behajtásának, közvetett adózásoknak megakadályo­zására irányzott minden határozatot mellőzzünk, s új adót ki ne vessünk. Egyiket sem tettük eddig Felségesül­! Nem tettük, mert az erőszakkali talál­kozással­­ nem akartuk törvényes eljárásainkat mind­járt kezdetben elzsibbasztani; — s mert a reménybe helyzett országgyűlésétől várjuk e tekintetben is a törvényes állapot teljes visszaállítását. Ha azonban csak a múlt három század alatt hozott törvényeinket tekintjük is, miután az 1527-ik évtől kezdve, az 1747/8-ik évig, csak­nem minden törvényhozási alka­lommal, országunk törvényhozói hatalma rendelkezett az országos közadók menyiségéről s kivetéséről, — az 1681. 12-ik t. czikkben is felujitott 1504. 1-ső t. czikkben kimondott hűtlenség, hitszegés, becstelen­ség, az alkotmányos társaságbóli kivettetés bélyegét ütnénk mi magunkra, ha a törvényhozói országos ha­talom akaratjával nem szentesített, bár­milynemű adózás behajtására segédkezet nyújtanánk, — s ma­gunk vezetnék tisztviselőinket a hitszegés bűnébe, ha őket oly adók behajtására utasítanók, mi­után ők épen Felséged utasításával is egyértelmüleg, hazánk régi törvényei szerint tették le a hivatalos hitet. A nélkül, hogy az 1681. 12-ik t. ez. által örökre eltörlött közvetett adók időközbeni behozatala miatti fájdalmainkat elősorolnók, alattvalói tisztelettel, őszinte bizalommal följelentjük Felségednek, mi­szerint országunk népeinek minden osztályaiban a gyűlölet ellenszenve van azon közvetett adó minden neme iránt. A dohány korlátolt hasz­nálata, a legalsóbb néposztályt csaknem ter­mészetté vált egyedüli élvezetétől fosztotta meg egyrészről, míg másrészről a kezelők nem el­lenőrizhető visszaélései a nép terhelteté­sét és zakla­tását idézik elő az állam kárára.­­ Az úgynevezett accis­s emésztési adóbeli jövedelem, a gyakorlatba vett kezelési rendszer mellett, országunk legbizto­sabb s csaknem egyedüli alapját, a föld jövedelmét ingatja meg, miután az iparral s befektetéssel együt­tes rögtöni emelkedése által csökkentetik a termé­nyek ér­téke s egyszersmind a kezelők önérdeke gyakran a csalás erkölcstelenségére szolgáltat ingert. A halál esetébeni adózások épen akkor sújtják a csa­ládokat, midőn azok a családfő elhunytával, a legna-

Next