Magyarország, 1861. február (1. évfolyam, 27-49. szám)

1861-02-23 / 45. szám

1§01. — I. évfolyam SZERKESZTŐSÉGI IRODA T. MUNKATÁRSAINK Hi' 77 " M?GJELEN Vitéz 4. sz. I. emelet. , , , i „ 6 hasábos petitsor 1-szeri hirdetésnél 7. 3-szorinál 5 ájkr. ünnep- és vasárnapot követő napok kivé­tt t tt­a­m­a­t kéretnek, hogy a lap szellem, részét illeto minden közleményt a szerkesztő- Bélyegdíj külön 30 új kr. A nyilttérben 4 hasábos petitsor 26 ájkr. telével minden nap. KIADÓ-HIVATAL séghez intézzenek.—A lap kiadása körüli panaszok, a magán hirdetmények _ . . . c­ím­m‘i>i * „ . TT­.i A 1--1.1 -1 a kiadó-hivatalhoz intézendők ESy«» példányok OSTERLAMM K. és LAMPEL ROBERT kt­n­yvkereskedőknel ELŐFIZETÉSI ÁR . ________ Urtér 4. sz. földszint. •* 61“ao hivatalhoz intézendok. m­a jkrajczáron kaphatók. Egészév 18 ft. Félév 9 ft. Negyedév 5 ft. Előfizetési hirdetés. Előfizetést nyitunk a „Magyarország“ marcz.—júniusi 4 havi folyamára 6 ft 50 krral. A „Magyarország“ kiadó hivatala. 45. sz. Szombat, február 33. PEST, februárius 22. Külföldi szemle. A párisi értekezlet a syriai ügyben, f. hó 19-én ült össze a külügyi hivatalban. Ennyi az egész, mit e fontos kérdésről e pillanatban tudunk. Thouvenel sürgönye, melyet e tárgyban az idegen udvarokhoz küldött, csak annyit ad értésünkre, hogy Syria meg­szállása, nem politikai, de emberiségi okból tör­tént s hogy az illető hatalmak beleegyezésétől függ : ott maradjanak továbbra is a franczia seregek, vagy nem! Az angol lapok, az egy Chronicle kivételével, mely bonapartisticus lap — ellene vannak a franczia megszállásnak. A Post, mely máskor olyan higgadt, egészen kikel magából, ujjain számlálja , hogy áll majd a szavazat az értekezlet zöld asztalánál ? A to­vábbi megszállás mellett lesz majd Oroszország — mely a török birodalom bármely megcsonkításának örül, — Poroszország, mely a Post szerint az orosz zsebében van, és természetesen Francziaország. Az occupatio ellen lesz Anglia, annálfogva Törökország és Ausztria is — tehát 3 szavazat három ellen. Ez a Post reménysége, mely sok képen meghiúsulhat. A belga lap londoni levelezője más szemüvegen látja a dolgot.Szerinte Anglia már csak azért is bele­egyez a további franczia megszállásba, hogy i­s o­­lálva ne maradjon, hanem egyúttal a londoni kabinet is küld egy kis expeditiót Syriába, hogy a franczia befolyást ellensúlyozza. Mindenesetre kora dolog volna a két nyugati hatalom közt, a syriai ügyben szakadásra számítani, erre semmi előzmény nem jogosít. A „Nord“ ugyan élesen kiemeli azon gondolkozásbeli közösséget, mel­lyel a franczia és orosz konstantinápolyi köve­tek a portánál felléptek. Az „északi méh“, mely után a „Nord“ beszél, egy permanens konferencziát is emleget, mely a keresztyének ügyeinek védelmére Konstantinápolyban lenne felállítandó, s melyet ugyan­ott a franczia követ sürgetett volna. De ez egész el­járás épugy lehet előzékenységi rendszabály (egy szavazat biztosítására a párisi értekezleten), mint hasonló politikai sugallatból ered, ha Napoleon Turinban lépést tett az iránt, hogy Mieroslawsky a lengyel légió alakításával felhagyjon. Ha az orosz érzelmű lapok nyilatkozataira va­lamit adunk, másrészről kötelességünk megemlíteni, hogy az Opinion nationale, Napoleon herczeg köz­lönye, a keleti kérdés alakulását más irányban és más tényezők által fejtegeti. A krimiai háborúnak — úgymond — épen a volt a czélja, hogy Oroszország keletről elszok­tassék! Nem Syriában, de az európai török tartományokban fog megoldása felé indulni a keleti kérdés, felszabadulván azon különböző fajok, melyeknek a szlávok csak kisebb részét teszik. A ro­mán, a bolgár, a görög zászlók, a szerb és monteneg­rói lobogókkal, együtt fogják itt, nyugat civilisa­­tióját terjeszteni, melynek világító tornya keletre Magyarország. Victor Emanuel trónbeszédét most egész ter­jedelmében ismerjük. Az angol lapok el vannak ál­tala ragadtatva Mi elmondtuk felőle véleményünket. Most csak azt a kiigazítást adjuk hozzá, hogy Ga­ribaldi neve nincs ugyan benne szó szerint em­lítve, de oly világos czélzás történik reá, hogy vak a ki rá nem ismer : „Vitéz ifjak, egy hadvezér által vezetve, kinek neve a legtávolabb világrészeket be­tölti, megmutatták, hogy sem a szolgaság, sem a bal­sors az olasz népet el nem satnyitotta. Tetteik nagy bizalmat öntöttek a nemzetben stb. Belföldi szemle. — Kolozsm­egye számos tagjai e hó 17-dikén Kolozsvárt Ujfalvy Sándor urnái tanácskozmányba gyűlvén, elhatározták, hogy a tanácskozmány néze­teit s kérelmét egy küldöttség tolmácsolja b. Kemény Ferencz urnak. E küldöttség vezetője, id. gr. Te­­leky Domokos megbízatásához képest, a köztiszteletü főhivatalnok üdvözlése után, legelőbb is — mint a „Korunkban“ olvassuk — legsajnálatosabb esemény­nek nyilvánította, hogy a m. év oct. 20-án kiadott diploma alkalmával Erdély sorsa a testvérhazáétól elválasztatott, s miután átalában az egyetemes haza alkotmányos és törvényes igényeinek távol se téte­tett elég, az említett elszakasztás által a sérelem még tetézve jön. Mind e mellett reményteljes türelemmel várták hazánk alkotmányos fiai, mi fog a m. év oct. 20-án tett kegyelmes ígéret következtében ez or­szágra nézve történni? de jólehet, az óhajtva várt legközelebbi intézkedés napok, sőt 2 hónap után jött létre, ez idő óta ismét, ügyeink haladásában alig megfogható késedelem állott be. Majd 2 hava ugyanis, hogy az ország, két főhivatalnoka kineveztetett, a­­­nélkül, hogy közigazgatásunk törvényes rendezésére bármi czélra vezető lépés tétetett volna. E helyzet­nek napról napra súlyosod­ó következményei több oldalról aggodalommal töltik el e haza hű polgárait. Azok, kiket az alkotmány és törvény szelleme lelke­sít, s kik készek volnának ez irányban az alkot­mányos rendszer helyreállítására segédkezeket nyúj­tani, majdnem kétségbe jönek­ az iránt, jobbra for­dul-e ez oly sok szenvedésekkel látogatott hazának sorsa , s a legfelsőbb ígéret , legsürgetőbb szük­ség , legjogosabb igények következtében az al­­mány és törvény helyreállítása teljesedésbe megy-e ? Más részről a múlt rendszer legnagyobb rész­ben idegen származású, a birodalom különböző ré­szeiből ide összesereglett híveinél a hosszas késede­lem azon reményre szolgál okul, hogy törvénytelen állásuk még hosszasabb ideig fentartható, s az ország különböző részeiben nem ritkán oly tényekre báto­rítja őket, melyek a kedélyeknek, jelen körülmények között oly annyira kívánatos nyugalmak megzava­rására vezetnek.Nem kevesebb aggodalomra szolgáltat végül okot azon körülmény,miszerint méltán tarthatni attól,hogy ha közigazgatásunknak rendezése még hos­­­szasabban késik,a bekövetkezendő magyarországi hon­­gyülés oly állapotban találja az országot, mely sze­rint világos töltényeken alapuló jogai és kötelessé­gének a legjobb akarat mellett is maga idejében meg­felelni képes nem lesz. Ily nyomasztó helyzetben fel­hivatva érezték magukat Kolozs megye számos tag­jai és birtokosai, visszavonultságukból kilépve, azon tiszteletteljes kérelemmel járulni ő m­éltóságához, miszerint szivére vévén a fenebb mondottakat, s ál­talában a haza súlyos viszonyait, méltóztassék magas befolyása egész hatásával azon munkálni, hogy a fő­ispánok és általában a törvényhatósági főhivatalno­kok e haza és az illető törvényhatóságok bizalmait biró férfiakból kineveztetvén, a közigazgatás törvé­nyes rendezése a legczélszerűbb módon mielőbb fo­ganatba vétessék és végrehajtassék. Miután pedig ez a kormányszéknek helyreállítása nélkül nem történ­hetik, méltóztassék­­ kieszközölni, hogy hazánk emlí­tett főhivatalának a 48-ki törvények értelmében való ideiglenes szervezése is létesittessék. Mennyivel fon­tosabbak pedig e cselekvények, annyival szüksége­sebbnek látjá­k a fennemlített hazafiak tiszteletteljes kérelmöket oda is kiterjeszteni, miszerint méltóztas­sék ö­nméltósága visszatérését Bécsbe, lehetőleg siettetni, hol egyfelől a fellebbi irányban intézendő működését legtöbb eredmén­nyel gyakorolhatja, másfelől pedig legtöbb sikerrel munkálhat azon ide­gen befolyások meghiúsítására, melyeknek hogy ügyeink, fájdalom, most is ki vannak téve, külön­böző jelenségek elég világosan bizonyítják. Ő nagyméltósága az üdvözletét szives méltány­­lattal fogadván, legelsőkben is arra figyelmeztette a küldöttséget, miszerint az ő kineveztetése a diploma kiadatása után 2 hóval történt, midőn mindjárt kez­detben a közigazgatás szervezését szükségkép meg­előző bokros kérdések adták elő magukat és a fe­lett, mi módon lehetne a szervezést a legczélszerű­b­­ben eszközölni, — mely nehézségeknek megélheté­sére némi felvilágosításul szolgálhat az is, miszerint a közelebbi időben a körülmények változtával e haza egész területei, név szerint: az oláh határőrvidékek régibb hatóságai szűntek végképen meg. Ily­e­nhez hasonló, a közigazgatás szervezését szükségkép megelőző kérdések kidolgozása, legfelsőbb helyre való terjesztése, s az illető magas értekezletekben való megvitatása és keresztülvitele nem kevés nehéz­ségekkel és idővel járt. Ezek végeztével csakhamar a fehérvári értekezlet ügye vette e vizsga figyelmét igénybe, s most még csak addig kénytelen itt mu­latni, mig azt halaszthatlan magánügyei okvetlenü megkívánják , mert miután első eltávozása távirati­­ fölszólítás következtében rögtön történt, magán­­i, ügyei rendezését tetemes kára nélkül hosszasabb­­ ideig nem halaszthatja. Ügyeit azonban végezve, fel­­r utazását siettetni fogja. Hivatali helyére visszatérve,­­ reméli ö­nmaga, hogy a törvényhatósági főhivatalno­­­­kok kinevezése késni nem fog, s teljes bizalmát fe­­j­­ezte ki az iránt, hogy a közigazgatás törvényes ren­­­­dezése a magyarországi h­ongyűlésig, sőt e hongyü­­­­lés előtt is meg fog történni. Szolgáljon továbbá a­­ küldöttség és küldőinek megnyugtatására, miszerint­­ a haza dolgában az ő megkérdeztetésén kívül semmi­­ sem történik. Nézete szerint a két testvérhaza egye­­t­sülése a két ország törvényes és ildomos eljárása kö­­­­vetkeztében fog legczélszerűbben megtörténhetni.­­ A „K­orun­k“ egyik híre szerint egyébiránt­­­­ a kolozsvári politikai és törvényszéki császári hiva­talokat Szebenből arról értesítették, hogy ápril kö­­zepéig még állani fognak. — A „K­olozsvári Közlöny“ írja, hogy ugyancsak febr. 17-dikén Kolozsvárt gr. Bethlen Já­nos urnái is többen összegyűltek s abban állapodtak meg, hogy az önkormányzatú városok s a székely birtokosok sürgessék Erdély szervezését, egyszer­smind a törvényesen létező unió érdekében a ma­gyarországi megyékhez és városokhoz megkérő ira­tokat küldjenek. — Szeged városa e hó 15-dikén folytatott közgyűlésében többek közt következő határozatokat h­zott : az iparrend megállapítása végett az ország­gyűlés határzatáig a Klauzál-féle intézkedés fogadta­­tik el; Fiume ostromállapotba helyezése ellen óvás tétetik; a helytartótanács rendelete, melyben némely, szerinte felségsértőnek képviselővé választását sem­misnek nyilvánítja, óvás mellett tudomásul vétetik ; azon indítvány, hogy a dohánytermesztés szabad­sága a város területére nézve mondassék ki, elejte­­tik; a szegedi császári adóhivatal az adókivetéshez szükséges főkönyveket a várostól kölcsön kérvén, e kívánat megtagadtatik, s végzéssé lesz egyszersmind, hogy a császári hivataloktól érkező iratok, ha csak magánjogi viszonyra nem vonatkoznak, egyszerűen félreteendők. Széchenyi szobrára 200 ftot ad a város. — Buda városa képviselő testülete e hó 20- dikán tartott közgyűlésében több nevezetes határo­zatot hozott. Először is azon kérdés merült fel, bír­­nak-e az idegen tanárok és hivatalnokok választói joggal? s kimondatván azon elv, hogy a törvény bi­zonyos megtelepedési időt kívánván, e megtelepe­­dési időbe nem lehet betudni a nem magyar törvény uralma alatt töltött időt, mivel pedig a törvényes ál­lapotot csak m. é. oct. 20-dika óta lehet számítani, ezóta pedig még nem folyt le a törvény kívánta idő, végzéssé jön, hogy az idegenek nem ruháztatnak fel választói képességgel, annyival kevésbbé,hogy a leg­közelebbi országgyűlésen netán az ország alaptörvé­nyeinek módosítása is szóba jöhetne. — Az adó be­hajtását sürgető leirat félretétetett. — Elhatározta­tott továbbá, hogy a városi pénztár a bélyegzetlen nyugtákat fogadja el, ha különben a szükséges kel­lékekkel fel vannak ruházva.­­ Vasárnap lesz az egyes városrészekben a birák s I2g«­2 ülnök választása. ^^Elsztergo­m­egye bizottmányának e hó 19- dikén folytatott közgyűlésében, Értl Károly főjegyző indítványára határozatba ment, kéressék meg a dy­­primás ő eminentiája, hogy a velünk oly sok kapocs által összefűzött s hozzánk jelenleg is oly hiven ra­gaszkodó Fiuméban az ostromállapot megszüntetését kieszközölni méltóztassék. — Kimondatott egyszers­mind újólag az országgyűlésnek Pesten tartása, va­lamint az, hogy az országbírói tanácskozmány álta hozandó határozmányokat törvényelleneseknek tartja. A követválasztást szorosan az 1848. V. t. sz. szerint intézi. — Varasdmegye levele örömmel fogadtatván, határzattá jön, hogy Értl Károlynak e levélre mon­dott s történeti adatokkal támogatott lelkes beszéde feleletül küldessék meg Varasdmegyének. yek Magyarországra nézve érvényesek — ha ottan politikai átalakításra szükség volt, azt törvénysze­rűen más hatalom, mint Felséged, megkoronáztatása után és magyar országgyűlése munkába nem vehette — bár kitett hát ottan s bármi irányban átalakítási dsérleteket, azok, mint illetéktelen hatály­ kifolyása, jogerővel nem bírhatván, a fiumei lakosság részéről méltán elleneztettek, és habár az ellenzés közben el­követett személyes kihágásokat egyátaljában védel­münk alá nem ves­szük is, de annyit bátran kimond­hatunk, mikép az ostromállapot okául felhozott utczai zavargások elkövetésére a fiumei nép az illetéktelen átalakítási eljárás által egyenesen kihivatott, s hogy ránk nézve is felette nyomasztó s jogérzületü­nket sértő helyzetnek tartjuk, midőn a magyar korona jo­gait nyilvánságosan félreismerő egy hivatalnok, nem tudjuk mi alapon — hatalomkövetelésében an­­­nyira vetemedik, hogy ugyanazon korona alatt­valóit épen hűségükért és ragaszkodásukért, mintha ez vétség volna, egyetemlegesen rendkívüli bünte­téssel illeti. Császári királyi Felség ! A polgári hatóságok és törvények megszüntetése s ezek helyett hadi tör­vények s bíróságok hatálybaléptetése, mint tisztán hadi segélyző intézkedés sikerrel bírhat ostromlott várakban és városokban, vagy valódi harcz folyama alatt katonailag megszállott vidékeken ; de mint pol­gár-kormányzási rendszabály, mint ez újabb idők­ben némi látszólagos siker után behozatott, különö­sen pedig mint eszköz a tetszéssel nem bíró politikai érzelmek elfojtására , a hatalom várakozásának meg nem felelhet. E rendkívüli s méltán gyűlölt rendszert alkalmazó kormány irányában a zaklatott nép bi­zalma végkép elhal, az érzület pedig, mely ellen használtatott, ur­alma alatt megerősödik. Fiuméban az ostrom­törvények épen ily viszonyok közt alkal­maztatnak, mire nézve hatásuk sem fog eltérő lenni a tapasztalástól. Mi, kik az ostromállapotot nem csak hazánk, de Felséged egész birodalma nagy kárával sok éveken át viseltük, kik iránt az, mint kormányrendszer gya­koroltatott, kik vas törvényei rettegtetéseit már szinte közönynyel szemléltük, tiszteletteljesen kér­jük császári királyi Felségedet azon bizalom érde­kében, melyre Felségednek is, az országnak is egy­szersmind szüksége van, s mely legfelsőbb kormánya iránt tán már csirába fakadni készül; méltóztassék Fiume városa s kerülete ellen kimondott ostromálla­potot, mely fenforgó körülmények között a magyar korona méltóságát s az ország alkotmányát egyenlőn sérti, mely az összes magyar nép irányában jogaihoz ragaszkodása miatt szinte fenyegetést fejez ki s mely fiumei polgártársainkra épen csak a magyar koroná­­hozi hűségükért, tehát igazságtalanul alkalmaztatott, legkegyelmesebben megszüntetni s méltóztassék hor­­vát-tótországi bán­y excellentiáját Fiume városa s kerülete kormányzói tisztétől fölmenteni s helyébe oda egy magyar hívét akár kormányzói, akár ideig­lenesen királyi biztosi minőségben küldeni, s ugyanot­­tan a magyar alkotmány szabta rend hatályba lépte­tését szinte legkegyelmesebben megrendelni. Mely órában mindez Fiuméban megtörténik, ugyanakkor nyugodtan visszavonhatja Felséged on­nan seregeit; az utczai zavargások, a pártviszályok s a nyers erő kifakadozásai megszünendnek, s he­lyette a kereskedődés, a város jóléte, leginkább pe­dig a Felséged iránti bizalom fognak fel­virágozni — mi ezekért kezeskedünk. Kelt Pesten 1861. évi febr. hó 18-kán tartott közgyűlésünkből. Pest város közönsége. Pest város felirata Fiume iránt. Császári királyi Felség! Sajtó utján értesültünk azon súlyos csapásról, mely Fiumét, a magyar tenger kikötő­városát és ke­rületét érte, midőn folyó hó 12-én Zágrábban kelt rendeletnél fogva, Sokcsevich horvát- és tótországi bán és fiumei kormányzó által ostromállapotba he­lyeztetett. Mi nem ismerjük a zavargások és tüntetések, úgy a nyers erőszak körét és hatását, mel­lyel a szándékba vett törvényszerű átalakítás a városi la­kosság részéről megakadályoztatni czéloztatott s mely a hadi törvények életbeléptetésére állítólag okul szolgált, de a báni rendeletben érintett politikai átalakítást sem ismerjük egész természete szerint, mi­nél fogva törvényességére nézve csak kételyünket fe­jezzük ki; tudjuk azonban, hogy Fiume városa és kerülete nem csak ősidők óta Magyarországhoz tar­tozik, de újabb korban is dicső emlékű Mária Teré­zia királynénk által ünnepélyes okmányban oda tar­tozónak ismertetett s ennek alapján, mint önálló test és a szent korona tagja országgyűlésileg beczikke­­lyeztetett; — tudjuk, hogy Fiume városa s kerülete, valamint ezelőtt mindig, úgy a mai nap is az anyaor­szághoz hő szeretettel és meg nem rendíthető hűség­gel ragaszkodik és a létező jogi viszonyokat kegye­­letes tiszteletben tartja. Innen van, hogy az igazság­talanul szorongatott várostól mi sem tagadhatjuk meg őszinte rokonszenvünket, részvétünket és testvéri segélyünket; — innen van, hogy Felségedhez, mint megkoronázandó magyar királyhoz, alkotmányos kö­telességünkhöz képest is fordulunk, hogy az ostrom­­állapot által minden polgári jogaitól, még a felszól­a­­lástól is megfosztott Fiume helyett elpanaszoljuk a roppant sérelmet, mi ottan Horváth-Tótország bánja által a törvény és alkotmány, de szinte kétségtelenül a magyar szent korona ellen is elkövettetett. Császári királyi Felség! Fiume és kerülete ugyanazon törvények oltalma s uralma alatt áll, me- Gróf Teleki László válasza Bihar megye levelére. Mélyen tisztelt megyei közönség ! Lelkem ben­­sejéből mondok önöknek hálát f. é. febr. 4-től kelt szives üdvözletekért, irántami oly jótékony részvé­­tekért. Mi lehetne rám nézve ily megemlékezésnél kedvesebb ! ? A közvélemény hangjai, mik a szász kormány által rajtam elkövetett méltatlanságra nézve hazánk­ban s hazánkon kívül is oly egy­értelm­ileg nyilat­koznak, egy nagy tanúságot foglalnak magukban s annak következtében egy vigaszt nyújtanak: azt hogy vannak elvek, mikre nézve teljes egyhangzás uralkodik már Európa minden nemzetei közt, s hogy az emberiség erkölcsi érzelmeit senki sem sértheti meg büntetlenül. Ha ily egyhangú kárhoztatás s megbélyegzés, minő az én kiadatásomat követte, súlyos büntetés, a mint valóban az, — ha e büntetés azokra nézve is igen fájdalmas, kik a nemzetek közjogával szakí­tottak, és senki sincs annyira hatalmas, hogy oly bírónak — minő a közvélemény — ítéletén felül te­hesse magát, a mint bizonyosnak vélem, hogy senki sincs, — úgy reményle nem lehet, hogy a­mi rajtam történt, nem egy könnyen történhetend ezentúl má­sokon, s hogy tehát nem szenvedtem hasztalanul. Mi csekély személyemet illeti, oly hosszú szám­űzetésem alatt semmit sem éreztem mélyebben, fáj­dalmasabban mint azt, hogy boldogságot csak e ha­zában találhatok, s nem volt forróbb óhajtása lelkem­nek, mint osztozhatni a haza bujában — örömében. Annyival fájdalmasabb volt rám nézve, úgy kerülni vissza e honba, a mint nem óhajtottam: hur­­czoltatni e szent föld közelébe, mint rab — erőszako­san kiragadtatni azon bajtársaim köréből, kikhez közös fájdalmak, közös irány és elvrokonság kötnek; — így lépni át a magyar határt, — akaratlanul, — tőlük elszakadtan, — magamra. Hála s köszönet önöknek, tisztelt honfitársaim! azért mit nekem szenvedéseim közepette nyújtanak ! Mit óhajthatnék magamnak valaha jobbat, be­csesebbet, mint honfitársaim részvétét s rokonszenvét, — honfitársaim méltánylatát s bizalmát ? ! Nem so-

Next