Magyarország, 1861. március (1. évfolyam, 50-76. szám)

1861-03-20 / 66. szám

latiamnak tartja, s nem nagy hasznot lát az osztrák császárra nézve abban hogy a bankjegyek nyomatá­­sát félbenszakitják. „Ő — úgymond — legjobban tudhatja, mily keveset ér a papírpénz, ha már a hi­tel oda van.“ Czikkét igy végzi: „Ha Fer­en­cz József a magyar országgyűléssel békésen ki tud egyezkedni, akkor meg lehet győződve, hogy a Day és fiainál készült jegyek itatóa papirul maradnak.* A Bright közlönye a „Star“ a Kossuth-bank­­jegyek ügyében nem rég következő czikket közölt: Azon méltatlankodás, mel­lyel az angol sajtó Teleki Lászlónak az osztrák kormány kezébe szolgáltatását fogadta, úgy látszik, arra ösztönözte Russel lordot, hogy egy hatsornyi rövid levelet küldjön Murray úr­hoz, dresdai követünkhöz,megbízván őt,másolatot kér­ni azon kötésről, melynek alapján a grófot kiadták. E kis írást kivéve egy szó sincs lord John Russell tollá­ból, sem semmi nyilatkozat a szász kormány eljárását illetőleg. A következő események világánál J. J. Russell közönyössége, szemben a szász kormány alacsony szol­gálatkészségével sehogysem tetszik meglepőnek. Hisz Murray kárhoztató felelete után egy hónapra már az angol kormány rendőri ügynökei ép úgy neki feküd­tek egy magyar menekült, Kossuth kikémlelésének. A kémkedési rendszer, mely oly roszul esett Murray urnak Drezdában, működött Londonban. Hisz paran­csára történt, hogy Mayne Richard rendőr házkuta­tást tartott Day és Sons urak kőnyomdájában ? — Láttuk, hogy az osztrák kormány nem, tévedünk: az osztrák rendőrség volt — nem szégyenlette a szász kormányt megkérni Teleki felvigyázására; lehető-e hogy az osztrák rendőrség Kossuthot illetőleg az angol kormán­nyal hasonlólag cselekedett volna?Lord John Russell nem jelentette ki rászalását, midőn az első eset tudomására jutott : kivánnak tudni, minő fogad­tatásban részesült nála e felszólítás ? — Azt is beszé­lik, hogy Kossuthnak minap Turinba tett, tiszta ma­gán természetű látogatása alkalmával a mi kormá­nyunk kapott felszólítást, reá felügyelni. Sőt kísérlet­­ is történt volna, beleegyezni s csak közbejött rend­kívüli nehézségek gátolták meg e cselekvényt, mely hozzánk oly méltatlan lett vala? Az an­gol , ha valamivel , úgy mindenekelőtt férfiassá­gával dicsekszik. Oly küzdelmeknél , melyek­ben érintve nincs, mindig a gyengébb oldalon ta­láljuk. Mily kevéssé képviseli tehát a kormány nemzeti jellemünket, ha ily praktikákhoz folya­modik, — akár idegen kormányok iránti szívességből, akár a néphatalom növekedése iránti ellenszenvből. Palmerston — folytatja a Star — üdvös lec­­­két kapott Anglia érzületét illetőleg azidőtt, midőn az összeesküvési bilit a menekültek ellen érvényesitni akarta. Lord Russell a Court of Chancery feltámasz­tásával hasonlóra várakozik ? Ha Kossuth ez ország valamelyik törvényét megsértette, panaszolják be nyilván és adják az esküdtszék kezére. Az osztrák császár kegyébe való beavatkozás titkos útja, főkép pedig rendőri motozás által, — aztán a kanczellári törvényszékhez való menekedés ellenkezik minden angol érzelemmel. Azonban bármit határozzon Sir John Stuart, szabad legyen állítanunk, hogy több bátorság lesz ez országban, mintsem meg ne akadá­lyozza, hogy a nagy magyar hazafit’régi ellenségeinek feláldozzák. ” Az olasz képviselő kamara márcz. 13-án el­fogadott válaszfelirata a király trónbeszédére követ­kező tartalmú : „Felség! Mi szabad és egyesült nemzet képvi­selői teljesen bízunk Felséged olasz királyi és vitéz katonai szivében. Ön tudja, hogy gondolatunk fájda­lommal a sanyargatott Velencze felé fordul, s hogy Olaszország szorongva sóvárog Rómája után. A szá­­razi és vízi sergek győzelmei s önkényteseinknek csodanagy parancsnokuk vezérlete alatt véghezvitt hőstettei, és a nemzetőrség katonai erényei felébresz­tek ugyan az olasz népben erejéhez bizalmat; azon­ban sem ez önérzet, sem a szerencse kedvezményei nem fogják azt az eszélyesség útjáról letérn­e. Az olaszok eszélyességét ép úgy fogják méltányolni, mint elismerik erejét. Olaszországnak nincs mit tartania gyáva királyi tanácstól, midőn királya népének sza­badságáért koronáját, életét tévé koczkára. — Napoleon császár és Francziaország számíthat hálánkra, s sziveinkben újabb jólétnek vettük a csá­szári herczeg őszinte szavait, kit önhöz a vér köteléke s Olaszországhoz régi vonzalom csatol. Köszönettel tartozunk Angliának a szabadság közös szeretetén alapult barátságáért,köszönettel tartozunk a polgáro­sodás harczaiban tanúsított hatalmas erkölcsi támo­gatásáért. Azon tisztelgéshez, melylyel ön oly méltán illeté, a porosz királyt, s a nemes német nemzet iránt mutatott rokonszenvhez, mi az elismerés köszönő szavát csatoljuk az olasz egységnek kedvező parlamenti szavazatáért. Ezen egység, mely egyedül képes Olasz­ország nyugalmát megadni, az egyháznak valódi füg­getlenségét és Európának természetes egyensúlyát, ezen politikai egység gondos biztosításra találand azon törvényhozó munkában, melyen mi munkálunk. A közigazgatási szabadság révén vezérelvünk, ke­rülni fogjuk a viszálkodás veszélyeit és a municipális féltékenységi kísérleteket. Minden rendszabályt, mely a fegyverkezés nagyobbítását czélozza, örömmel fo­gad az olasz nép, valamint örömmel hordozá eddig az álpalji nép nemes szive mind azt, mi azon vállalat kivitelére tört, mely ma befejeztetett. Felség! Fel­séged születésnapján az egész nemzet egyesült aka­rata Olaszország koronáját önnek a gondviseléstől megáldott fejére teszi. Vegye azt mint ősei vitézsé­gének méltó jutalmát, elismerését atyja áldozatainak, s azon hitnek, melyet Olaszország régi uralkodói közt ön egyedül táplált a szabadság ügye és a nép joga iránt.“ — Viktor Emánuel olasz királ­lyá kiáltatása napját két nevezetes esemény fogja megörökíteni : 1- ör az első olasz király saját magán­pénztárából az olasz hadastyánok számára egy palotát alapít, és 2­­ár minden eddig elkövetett polgári és katonai bűn­tény általános megkegyelmezésben részesül. — A márcz. 17-én „Opinion“ vezérczikkében az olasz királyság elismeréséről, s azon nehézségek­ről értekezik, melyek a diplomatia által,idegen álla­mok részéről ez elé gördittethetnek. Ámbár nincs egy európai hatalom is, melynek érdekébe vágna, magát Olaszország szervezése ellenébe helyezni: mindazáltal fog találkozni állam, mely az olasz ki­rályság elismerését megtagadja. De a kormány nem fogja magát kitenni visszautasító válasznak. Mindad­dig, míg a hatalmak az olasz királyság kikiáltatásá­­ról hivatalosan nem értesíttetnek, Olaszországgal­ összeköttetéseiket az eddigi módon folytathatják, a­mely a megtörtént hivatalos értesítés és más részről az erre vonatkozó tagadó válasz után nem fog tör­ténhetni. Az elismerésre kész hatalmakat az esemé­nyekről azonnal értesíteni, a vonakodókat pedig jó szolgálatok által megnyerni kell; azon hatalmak elis­merése, kik annak nyilván ellene vannak, az időre és közvéleményre hagyandó. — A nápolyi nemzetőrség újévi üdvözletére Garibadi következő tartalmú levéllel válaszolt : Tapasztalásból tudom, mennyire szivökön hord­ják önök nemes hazánk szentelt becsületét. 22 millió szabad embernek kell a szégyen miatt pirul­nia , ha idegen hadsereg teszi lábát az olasz földre. Gondolkozzanak önök ennek igazságán, s öntsek be mindnyájuk szíveibe. A polgárosult világ szeme rajtunk függ, s tetteink felett ítélni fog. Jól tudom, hogy merész tettekre képes férfiakhoz beszélek. Jól esik visszaemlékeznem, hogy önökre bíztam a vész napjaiban a vár őrizetét. Kinyilatkoztattam akkor, hogy önök érdemeket szereztek a haza iránt. Ugyanazon szóval üdvözli önöket mindig Caprerán, febr. 16-án 1861. szerető Garibaldi jak. — Nemcsak a pisai úri hölgyek, de a pisai nép női is feliratot intéztek Viktor Emánuelhez, melyben amazok példájára jelentik, hogy ők minden áldozatra készek Velencze visszaszerzéséért. Ha pénz kell, mindennapi kenyerük egy részét, ha harcz, kedvesei­ket örömmel ajánlják fel e czélra. Közel ezeren ír­ták alá. — Az „Osservatore Tortonese“ következő fel­hívást közöl : Azon derék ifjak, kik az uj hazafias vállalatra Garibaldi tábornok felhívását várják, ezennel felszólittatnak, hogy vasárnap f. hó 17-én délután 3 órakor fontos közlemények igényelvén, St. Bernardin külvárosba a „Villa Tedeschi, más néven Ribrocca-ba gyűljenek. A tortonai fiók-comité.“ — A „Pungolo” írja: Egy csaknem hivatalos kútfőből eredeti levél arról értesít, hogy Napoleon hg beszéde az osztrák tiszteket egészen felingerelte, nyiltan és minél előbb harczot kívánnak. Adja Isten! — teszi utána a „Pungolo.“ — Turinból írják, hogy a törvényhozó-testület, épületének nagyítási munkálatait felfüggesztették. Továbbá a király kijelentette a turini község küldött­ségének, hogy ha Turin nem lesz is fő, de minden­esetre székvárosnak marad. — Turini márczius 18-án kelt sürgönye szerint az „Opinion“-nak C­i­v­i­t­e­ll­a del Tronto meg­adta magát. — Messinát illetőleg jelentik utólagosan, hogy az olasz hajóhad egy pápai zászló alatt a várba szánt élelmet és lőszert vivő hajót fogott el.­­ Mint a „M. Sajtó“-nak Londonból írják, Türr tábornok ott mulatása közben látogatáson volt Palmerston és Russell lordnál. A tábornok, kinek egészsége, hála Isten, közelebbről javulóban van, Pa­rison keresztül visszatér Olaszországba.­­ Említettük, hogy Varsóban a c­ári leirat megdöbbentőleg hatott, e hit kiegészítéséül utána tes­szük, hogy a rend fentartására kiküldött polgári bizottmány, megbízásáról, azt a kormányzó kezeibe letéve, leköszönt. — A „Bres. Ztg.“ irja Varsóból: Gortschakoff­­nak egy kiáltványa komolyan inti minden utczai tün­tetés kerülésétől a lakosokat. Ez intés egy tervezett női menetre vonatkoznék. Muchanoff Laszczynszky által váltatott föl. — Márczius 16-án Párisban a Madelaine-tem­­plomban a varsói elestekért tartott gyász­isteni tiszte­­leten Deguerry abbé a varsói demonstratiót határo­zott erkölcsi győzelemnek nevezte. Az 150,000 polgár aláírásával ellátott tiltakozás annyira impozant volt, hogy a czárnak el kelle ismernie ügyeik igazságos­ságát s engedményeket kelle adnia. Az igazságos ügy­nek az igaztalan elleni­­ küzdelmében minden igaz franczia szive azok mellett van, kik egy század óta nyögnek az elnyomatás alatt. Jelen voltak a többek közt Czartoriski hg, Dembinski és Klapka táborno­kok, Potocki gróf, kit két évvel ezelőtt az orosz czár és Napoleon hg. Varsó melletti nyári lakában meglá­togattak, több német fejedelem, Kisseleff gróf sat. — Magne miniszter megigéri a képviselő kam­rában, hogy a költségvetés a jövő ülésszakon fejeze­­tenkint fog a kamra elé terjesztetni; ezenkívül köl­csönös megvitatási szabadságot ígér. — Konstantinápolyból jelentik, hogy Labanoff hg eláll az állandó conferentia követelésétől,ha a porta reformjavaslatokat terjeszt elő. A porta ígéri, hogy ezt megteszi, de csak azok közzététele után. — Washingtonból iidják 5-körel, hogy Lincoln beigtatása megtörtént. Lincoln a rabszolgaság ügyébe ott, a­hol az még létezik, nem akar beavat­kozni. Az unió alkotmánya törvényesen áll, a szerint egy állam sem léphet ki abból. Ő a törvény épentar­­tását megőrzendi, a szövetség tulajdonát végendi, az adókat behajtandja. Vérontáshoz csak akkor fo­lyamodik, ha rá­kényszerítve leend. A beigtatás a rend megzavarása nélkül hajtatott végre. Angolország a déli államok ostromzárlatát nem akarja elismerni, ha csak az tényleg keresztül nem vitetik. Újdonságok: Márczius 19. — A M. Akadémia mai ülésében olvastatott föl a Teleki-jutalomért pályázott öt szomorujátékról szóló bírálói jelentés, mely mint aránylag legjobbnak, „A trónvesztett“ czimünek ítélte a jutalmat. F­ölbon­­tatván a jeligés levélke, kitűnt, hogy a jutalmazott munka szerzője Szigligeti Ede. — Ma Józsefnap estéjén b. Eötvös Józsefet választói nagyszerű fáklyás -menettel tisztelték meg. Mintegy 600 fáklya s 50 zászlóval vonultak a sze­retett férfiú laka elé, hol őt Ráth Péter üdvözlé. — Eötvös a megtiszteltetésnek, mondá, annyival in­kább örvend, mert az által azon elvek iránti ragasz­kodás is fejeztetik ki, melyek szolgálatának szenteld ő egész életét, melyhez hű maradand. * A közelgő tisztválasztás alkalmából több vá­rosi polgár kifejezte előttünk abbeli óhajtását, hogy az eddig jelentkezett választók névsora tájékozás végett lásson napvilágot. Ez óhajtáshoz mi is csatla­kozunk. * A választási mozgalmak alatt sokat emlege­tett fővárosi polgár és háztulajdonos Borsody András ma hirtelen halállal meghalt. * A maros­vásárhely-, déva- és tövis-vidéki ma­gyarság kiáltványokat bocsájtott ki a román néphez, ezt a bujtogatók ámításai ellen capacitálni igyekezvén. A kölcsönös értesülés és kiegyenlítés minden eszkö­zét csak helyeselni lehet ugyan, de mi azt his­szük, a közelmúlt idők égbekiáltó tanulságainál fogva semmi hosszabb capacitatio nem szükséges a hazánkban lakó testvérnépeknek az iránt, hogy magokat a re­­actio mézzel bekent madzaga által ismét oly ne­vetségesen vizre vinni ne engedjék, mint 1848—49- ben , midőn mindnyájan szépen lépre kerülve, tizenegy évig együtt huztuk a nagy malomkövet. Most Közép-Szolnokból lelki örömmel értesülünk azon okos összetartásról, mely, a közelebbi gyűlés alkal­mával a magyar és román elem közt nyilatkozott, mi­dőn a bizottmány összealakításánál a magyarok ver­senyezve románokra, a románok a magyarokra sza­vaztak. A „K. Közlönyében pedig egy dézsi román a szebeni conferentia tagja, a conferentialis jegyző­könyvek szabálytalan és hűtlen alkotását kimutat­ván, határozottan így nyilatkozik: „Mi Dézsen és Kővárban nem félünk az unió és az 1848-diki törvény mellett nyilatkozni.“ Magán utón Krasznamegyéből hasonló jó hírekről értesülünk. * Márczius tizenötödik napját az ország minden részében fényesen megünnepelték. Léváról írják nekünk, hogy ott az elöljáróság reggel a r. cath. tem­plomban tartott fényes gyász-isteni tiszteleten a város népével együtt megjelent, este pedig mintegy két­ezer ember élén fáklyásmenet vonult a temetőbe, hol a honvédek sírjának megkoszorúzása után ev. lel­kész Kolbenheyer Samu tartott megható emlékbeszé­det. Ennek végeztével a nép a Szózat zengedezése mellett vonult vissza a kivilágított városba. Rozs­nyón 15-é­n reggel az utczaszegletek­en pattogó hangú kiáltvány volt kiszegezve, a boltok egész nap zárva voltak, az elesett honvédekért minden egyház­­ban gyász-isteni tiszteleteket tartottak és a temetőben a honvédsírokat énekelve megkoszorúzták. Kalocsán és Szegeden hasonlókép nagy körmenet, imádság és ünnepély volt. * Az osztrák fővárosban is nagyszerűen foly a korteskedés a közelgő alsó-ausztriai tartományi gyű­lésre. Az ember alig hisz fülének, ha hallja, mikép nevezi egy miniszteri tanácsos a választási­ gyűlésben a febr. 26-ki kibocsátványokat a „kényszerűség ado­mányának“ , vagy mikép mondja , hogy az európai uralkodók most már megtanulták, miszerint „egy ko­ronát, mely szabadság-süveggel van bélelve, jobban lehet viselni, mint a kényuralom vaskeretét.“ A két főcentralista lap szerkesztői Kuranda (O. D. P.) és Zang (Pr.) is felléptek s politicai hitvallásukban ugyancsak neki­rontottak a magyarnak, ellenben a derék dr. Schuselka kérte hallgatóit, hogy ezen kényes kérdést, mely vitára még meg nem ért, ne fe­szegessék , mire a választók egyike azt felelte : „H­a Mag­y­a­r­ország nem akar mi hozzánk tar­tozni, kell, hogy mi tartozzunk Magyar­­szághoz. Ez is a rendje, mint a természetben nem a kisebbik test vonja a nagyobbat. * Mint a Sürgöny említi, Győrben márczius 15-én, este a nép a cs. k. postahivatal és több más ház ki nem világított ablakait betörte. Mi sajnáljuk a kihágást e szép emlékű napon, de nem tudjuk merí­teni azon postatiszteket és egyéb házbirtokosokat, kik magukat a közszellemtől nem irigylendő cynis­­mussal elszigetelve, a­ rendetlenségre alkalmat szol­gáltattak. Si­lneris Romáé : bármi nagy bujára doc­tor Bach ő méltóságának, mi bizony még ma csak Magyarországon volnánk és megkivánni bátorkod­nánk , hogy a ki kenyerünket eszi, nemzeti kegyele­tünket is tiszteletben tartsa! Különben ez ablaktö­rők provocátorok is lehettek. * Eger valóságos ostromállapotban van. Köze­lebbről irtuk, hogy ez érseki és magyar városban a katonai parancsnok egymásután két vallásos szertartást eltiltott; most a „P. H.-öt ugyanonnan tudósítják, hogy a casinóba négy zsandár rontott be szuronyt szegezve és járta be a termeket, daczára azon figyelmeztetésnek, miszerint a casino oly zárt kör, mely felsőbb helyen megerősített alapszabályok­kal bír. Mindegy , a zsandárok felvont fegyverrel megtették a százegyedik diadalutat, s miután a kere­sett emissariust nem találták, dicsőséggel visszavo­nultak. * A „Pressb. Zrg“ állítása szerint azon hírnek, mintha jövő hóra Parendorfnál tábort akarnának összevonni, nincs alapja. A hadi távirattal a kísérlet már régóta foly és ennek a táborral semmi összeköt­tetése nincsen. * A „Pécsi Lapok“ írják, hogy Jókai ott a leg­szívesebb fogadtatásban részesült és kirándulást tett Szigetvárra, megnézni ama hires vár mogorva rom­jait, hol elesett a magyar Leonidás hasztalan. — Jókai mint halljuk, a letenyei választást fogadta el, Siklósra pedig Ballagit ajánlotta. Ballagi szép elmé­jének és sokoldalú képzettségének nem is szabad ki­maradni az országgyűlésről. * Bémer László f. hó 12-én Ungvárt utazván keresztül, a városi lakosság részéről ily szilárd keblű és szép érdemű honfit megillető nagy kitüntetéssel lön fogadva. * Orsovánál a határt elválasztó Cserna vizének a Dunába ömlésénél egy régi erőd helyén az osztrá­kok ágyutelep-sánczot készitnek, még más helyen is erősitik a határt. * A „P. H.“ irja, hogy a sz. keresztúri köz­ségi számadásokban tetemes csalás jött napfényre. Minthogy pedig a község pénzéről az illető cs. kir. járásfőnök volt felelős, a község azon helyes határoza­tot hozta, hogy mig a kár megtérítve nem lesz, a fo­­gadatlan világ boldogitó portékáit nem engedi a vá­rosból kivitetni. Ily eset majd minden megyében fordul elő, azért keresztül­ példáját ajánljuk a többi községek figyelmébe. * A lerakói gymnasiumban rendeletet hirdet­tek ki a tanulóknak, miszerint a lengyel sálát viselni, hírlapot olvasni és színházba járni tiltatik. Ez tör­tént reggel; este aztán mintegy 80 tanuló volt a szín­házban. * Az 1848-i velenczei köztársaság elnökének, a nemes emlékű Manóinak, franczia s olasz adakozások­ból a hires Fél­a által készített emlékét folyó hó 22-én, mint az 1849-ki milánói és velenczei felkelés évnapján, fogják felállítani, Turinban, a Mária­ Te­­rézia-téren. Véla vésőjét csudálja Olaszország és igy kétségtelen, hogy müve méltó leend azon férfihoz, ki magának a szabadság apostolai és a politikai irodalom bajnokai sorában egy kép ragyogó nevet szerzett. A leleplezésre Olaszország kardja Garibaldi is meg­jelenik. * Az olasz menekült nők Giustiniani grófnő indítványára vánkost hímeztek Viktor Emánuel számára olasz nemzeti színekből; egyik oldalán a velenczei Piazzetta látszik, mely előtt háromszínü zászlóval díszített hadihajó horgonyoz ; a hajón van Új-Olaszország királya, fogadja a velenczeiek hódo­latát. E kép felirata: Venezia rnconoscente dedica al suo Re questo pegno d’ esultanza ed amore. (A hálás Velencze szenteli királyának a az öröm és szeretet­e jelképét). A másik oldalon: S. Marco lebilincselt oroszlánja látható, a mint Italia kényes tekintettel egy nőre néz, s türelemre és reményre inti. Ennek körirata: Spera o Venezia: i giorni dei tuoi patimenti finiscono ed il liberatore s’appressa. (Remélj­ük Ve­lencze : szenvedéseid napp­al végződnek, és a szaba­ditó közeledik). Milano város a vaskoronához ha­sonló koronával fogja a királyt megtisztelni. * Molnár szegedi színigazgató márcz. 15-én az Írói s segélypénztár és a h­onvédgyámolitó-egylet alaptőkéjének javára szinelőadást rendezvén, miután a szinháztulajdonosok ez este a terem diját 10 frtot elengedték, tiszta jövedelemképen 47 frt 47 frt vett be, melynek felét 23 frt 73 krban az irói segélypénz­tár részére nekünk kézbesítette, mi pedig ideiglenes pénztárnok Szathmári Lajos urnak köszönettel átszol­gáltattak. Ez alkalommal színre volt hozva egyebek közt Szigligeti 1848-ból ismeretes „II. Rákóczy Fe­­rencz fogsága“ cz. drámájának ötödik felvonása ; „A Petőfi-keresők“ cz. költeményt Jókaitól szavalta Mol­nár és végül a Klapka-indulót énekelte az egész sze­mélyzet. * Télfy János egyetemi tanár ur az irói segély­egylet havonkint fizető tagjául magát nálunk beje­gyeztette. * Püspök-Ladányról Szikay Lipót ur huszonkét egyén hazafias adományából 36 pftot küldött hozzánk a fogságban már teljesen megvakult de azért folyvást csak bezárva tartott szegény Táncsics családja szá­mára. Átszolgáltattuk, s a három hónap óta betegen fekvő özvegy forró köszönetét küldjük a lelkes adako­zóknak. * A „Köln. Ztt.“ szerint Garasanin Illés, az is­mert szerb államférfi, minap Pesten jártában Deákot meglátogatta és vele kimerítő értekezést tartott. — Párisban f. hó 13-kán jutott először szin­padra ^Wagner Tannkäupor^-Cl A Közi azon hír volt elterjedve, hogy Metternich Áenő a szerzőt pártolása alá vette, s hihetőleg ez volt oka annak, hogy a közönség az emészthetlen zene miatt unatkozva, elégületlenségi nyilatkozatait különö­sen az említett delnő páholya felé intézte. Niemann remek énekét és játékát azonban, kit csupán e sze­repre szerződtettek Hannoverából, élénk tetszés nyil­vánításával kísérte. — Londonban Felverten tüzérőrnagy és izlandi leendő peer botrányos házassági pere képzi a napi be­széd tárgyát, kétnejű­ség­, csábítás- s minden rész­­ről beszélnek. A törvényszék márczius 4-én a vádlot­tat elitélte a nép nagy örömére, a dubliniak pláne a szegény megcsalt nők lovait kifogták, hogy saját becses magok szállítsák a törvényszéktől haza. Ez ugyan szép, de úgy his­szük, hogy a két megcsala­tott nő állapota még­sem irigylendő. — Bécsben egy új politikai nagy napilap indult meg, czime : „O­s­t und West“, szerkesztője T­k­a­ 1­a­c.Programmal szolgáló első két irányczikkének czi­­mei: „Ausztria és a nemzetiségi eszme ; nemzetiség és politikai szabadság.“ Már e czikkeiben ki van fejezve a lap főiránya, a m. a birodalom önálló nemzetiségeinek jogáért küzdeni s kiválólag a szláv nemzetiség érde­keit képviselni. Ez érdekek eddig Bécsben nem bír­tak közlönynyel. Figyelemmel kisérendjük, az, úgy látszik, jelesül szerkesztendő lapot, mely, mint már a 3-ik számban tanusita, a magyar érdekeket is figye­lemmel kíséri. A lap külföldi rovata igen gazdag; a szláv tartományokból eredeti levelezőkkel bir. A kiállítás igen csinos. Előfizetési ára évnegyedre 4 ft. 70 kr. * Lipcsében Magyarországról uj német röpirat jelent meg Kcllmanntól, ily czim alatt : „Egy hang Magyarországból és Magyarországról.“ Irta egy n­ém­­­­e­t-m­agyar, (?) ki német vérhez kevéssé illő hév­vel kel ki a magyar törekvések ellen és bizonyítékait többnyire ébredő nemzeti öntudatunk gyermek­évei­ből meriti. A „Magyarország“ magán társi­rgényei. Róma, 19. A pápa a mai consistoriumban heves beszédet tartott. S­z.-P­é­t­e­r­v­á­r, 19. A parasztok ügyének szervezésére bizottmány alakíttatott; elnöke Constantin nhg. A czár manifestuma itt és Moskvában jó benyomást tett. Sor aj­evő, 12. A mostani h­írek igen nyugtalanítók. Egész Herczegovinában fellá­zadtak a raják. A montenegróiak nagy szám­mal jelentek meg a csatatéren. A harcz minde­nütt a törökök ellen dűl el. Minden török falu a montenegrói határon elhamvasztatik. A tö­rök hadi- és élelmiszerek elfogattak. A katona­ság mind a csatatérre rendeltetett, 7000 basi­­bozukt állíttatott ki. Felelős szerkesztő: POMPÉRY JÁNOS-

Next