Magyarország, 1861. március (1. évfolyam, 50-76. szám)

1861-03-24 / 70. szám

70. SZ.5 f §61.­­r. I. évfolyam. Vasárnap, m­árczius 24. SZERKESZTŐSÉGI IRODA T MUNKATÁRSATOK HIRDETMÉNYEK DÍJA : MEG­JELEN Ujtér 4. sz. I. emelet. , ,­­ . . . 6 hasábos petitsor 1-szeri hirdetésnél 9. 3-szorinál 7 djkr. ünnep- és vasárnapot követő napok kivé­­­ I? Ta nA tt rtt A­rr­a r Kéretnek, hogy a lap szellemi részét illető minden közleményt a szerkesztő- Bélyegdíj külön 30 újkr. A nyilttérben 4 hasábos petitsor 26 újkr. telével minden nap. alAJJU-ni VAlAlj­séghez intézzenek.—A lap kiadása körüli panaszok, a magán hirdetmények , ... . r,i­inTi.. i , Ujtér 4. sz földszint a kiadó-hivatalhoz intézendők. Egyes példányok OSTERN­ArtlMK.és LAMPEIti ROBERT könyvkereskedőknél ELŐFIZETÉSI ÁR . ______Ujier e. sz. toiüszmt. au ue u . 10 ujkrajezaron kaphatok. Egészév 18 ft. Félév 9 ft. Negyedév 5 ft. “ ~ - TTnirnzniiiM iiii i mi i ■■■■in ■l■^lrllll■>a^Ka^WBaa^a^aBÉgBe8graaEas' Előfizetést nyitunk | , MAGYARORSZAG‘ apr.­jun. 3 havi folyamára 5 írttal, ,, S6pt* 6 „ ,, 9 ,, Hogy lapunkat az évnegyed kezdeté­vel t. előfizetőinknek pontosan és tüstént megindíthassuk, a megrendelés mentül­­előbbi beküldését s a czím olvasható fel­jegyzését kérjük. A ,,,Magyarország“ kiadó­hivatala, PEST, márczius 23. Külföldi szemle. Az osztrák-olasz eg újra felhős, Páriából írják, hogy Ausztria megunván e tarthatlan állapotot, mely szerint nagy számú sereget kell hadi lábon tartania semmiért, ismét maga akar a háború kezdeményezője lenni. Hozzáteszi azonban a levelező, hogy e hírnek kevés hitelt ad, e vakmerő fellépés — úgymond — csak okul szolgálna Napóleonnak, hogy Olaszország felszabadításának művét siettesse. A római ügyre nézve ismét az a versio forog, hogy a piemontiak bevonulását Rómába Franczia­­ország ép oly elnézéssel venné, mint mikor a már­kákba bevonultak. Más oldalról pedig azt olvassuk, hogy Viktor Emánuel sokkal több figyelemmel van a franczia zászlók sérthetlensége iránt, mintsem ily lé­pésre magát elhatározhatná. Ezt mi is his­szük —de hátha a francziák szabad kezet adnak neki az által, hogy Rómából Civita-Vecchiába kivonulnak. Palmerston lord nyilatkozatát a parlamentben a párisi főbb körök igen kedvetlenül fogadták. A ne­mes lord élénken ajánlotta a parterőditések s tenger­hadi felszerelés szükségességét. Ezt annyival inkább rész néven vették Párisban, mivel a franczia kor­mány a maga tengerészeti költségvetését Londonba előre megküldötte — hanem persze ott már a világos számoknak sem hisznek. Nagyon naiv az a megjegy­zés, mel­lyel a párisi levelező, e jelentését kiséri, hogy­ azért Napoleon sem kevesebb sem több pánczé­­los hajót nem építtet, mint a­mennyit építtetni ez­előtt is szándékában volt. A kölni lap bécsi levelezője azt a megdöbbentő hírt közli, hogy az osztrák hajók szigorú figyelése daczára, Antivárinál az emigratio egy része kikötött és hogy a montenegrói felkelők közt olaszok harczol­­nak. Nagyobb hire volna annak ! Alkalmasint a le­velezőnek valami speciális számításai vannak s korán jelent olyas valamit, mi később úgy is be fog követ­kezni. Turini levelezőnk írja, hogy ott márcz. 15-kér Türr altábornagynál nagy ünnepél­lyel megülték. Utaljuk az olvasót magára az érdekes levélre. Belföldi szemle. — Pest város ma megkezdett tisztujitása alkalmával megválasztattak: főpolgármes­ternek 2883 szavazat közül 2844 szavazat­tal Rottenbiller Lipót; főbíróul 2632 szavazattal Horváth Károly ; főkapitán­­­nyá 2283 szavazattal Thaisz Elek és al­polgármesternek 2146-tál Ságody. — Fehérmegyében 21-dikén voltak a válasz­tások következő eredmén­nyel: a váli kerület köz­­felkiáltással gr. Zichy Jenőt választotta meg; a csákvári 647 szavazattal Sárközy Kázmért a 615 szavazatot nyert Madarász László ellenében (Mada­rász József is kapott 13 szavazatot); a s.-keresztúri 900 szavazattal Madarász Józsefet a 212 szavaza­tot nyert Décsey Lajos ellenében; a ráczalmási F­i­á­t­h Istvánt. Ez utóbbi választásról, mely a leg­szebb renddel ment véghez, a következő részleteket ves­szük. A három jelölt: Fiáth István (a kerület 1848-iki képviselője),Tóth Lőrincz és Éjszaky Károly, karöltve, a legszebb baráti egyetértésben nézték vé­gig a délelőtti 11 órától délutáni 6-ig tartó szavazást, melynek eredménye lett, hogy Fiáth 519 szavazat­tal képviselővé választatott. Mellette főképen a per­­kátai, pentelei s herczegfalvai szűrös választók ké­peztek többséget. Éjszaka az adonyiak s rácz-almá­­siak jelöltje volt. Tóth Lőrinczet a kerületnek 3—5 óra távolságra fekvő s a rész ut által a válasz­tástól egy részben eltartóztatott felső része, Ercsi, Baracska s at, és az értelmiségnek túlnyomó része tűzte ki. — Az első szavazás bevégeztével sen­kinek általános többsége nem lévén, a relativ több­séggel biró Fiáth (519 szav.) és Tóth L. (362­­ szav.) uj szavazásra lettek volna bocsátandók, Tóth Lőrincz azonban barátja, s egyszersmind a könnyen ingerel­­­hető köznép jelöltje irányában, a második szavazás­tól elállott s első volt, ki Fiáthot éltette. S igy az egész választás példás rendben végződött, és előké­pül szolgálhat másoknak, kiket az aranyos-maróthi, tapolczai s tatai példák roszra vezethetnének. — A pártok lengő zászlóikkal nem összeütközésre , hanem hazafias üdvözletre közeledtek egymáshoz. Tóth Lő­rincz műveit pártja, Kozma Ferencz főbiró vezérlete alatt, testvériesen köszöntötte Fiáth és Éjszaky tábo­rait, megjegyezvén, hogy „mind a három párt nem­zeti szinü lobogók alatt van.“ A pártok az ellenpár­tok jelölteit is nem egyszer megéljenezték, ha köztük megjelentek. Reméljük,hogy Tóth Lőrincz barátunkra nézve, ki már az 1848-iki törvények alkotásánál jelen volt, s Komáromot, kötelességének mindvégig híven s férfiasan megfelelve, képviselte, Komárom le fogja róni a tartozott hála adóját. — Abaujban 21-dikén következőleg mentek végbe a képviselő-választások: a kassai (bárczai) ke­rület, Dombay János visszalépvén, közakarattal gr. Károlyi Edét, a füzéri közfelkiáltással Bárczay Bertalant, a gönczi Gábry Istvánt választotta meg. — Sárosban a már említetteken kívül képvi­selőkké választattak : a felső - tárczai kerületben Bánó József, a tapolyiban Bánó Miklós, a szék­­csőiben H­o­d­o­s­y Ede,a makoviczaiban Dobránsz­­k­y Adolf, — az utolsót kivéve mind szabadelvűek. — Békés városa 21-dikén, a lemondott Ló­­nyay Menyhért helyébe, Asztalos Istvánt volt cs. kir. járásbirót választotta meg képviselőül. — Nógrádból irják­ nekünk, hogy a losonczi kerületben — mint már irtuk — képviselővé kiáltott Kubinyi Ferencz politikai hitvallásának kivált azon pontja fogadtatott határtalan lelkesedéssel, hogy az országgyűlés mindaddig bele nem egyezhet a koro­názásba, mig az 1848-diki alkotmány egész terjedel­mében tettleg visszaállítva nincs és mig alkotmányunk az angol királyné, francziák császárja és Olaszország királya által biztosítva nem lesz. A választás napján a jeles férfit fáklyás­ zenével s Losoncz kivilágításá­val tisztelték meg. E napokban a nógrádi törvényszék (az alkot­mányos) ülést tartott, mely alkalommal többnyire oly bűntények fölött hozatott Ítélet, melyek még 5—6 év előtt voltak elkövetve s a zsandár-rendszer mellett mindeddig fölfedezetlen maradtak. — A nagyváradiak 20-dikán fáklyás-zenével tisztelték meg képviselővé választott polgármesterü­ket, Lukács Györgyöt. — A­z ungvári választás ellen, melynek ered­ményét már közöltük, néhányan a választók közül írásban óvást tettek. — A bazini választásról, melyet mint olva­sóink már tudják, el kellett halasztani, következő részleteket veszünk. Ivánka Imre, képviselői jelölt­ségéről lemondván , választói Ivánka Zsigmond, 1848-beli honti követet állították föl jelöltjökül, 21-dikén reggel megjelentek a pártok a választó he­lyen , legszámosabban Ivánka Zsigmondé, ezután Mangold Károly uradalmi ügyvédé, legcsekélyebb számmal Benyiczky Pálé. Ivánka pártján állt a mű­velt osztály, Bazin és Modor kir. városok többsége és több körülfekvő falu választói; a Mangoldén Sz.­­György városával több falu népe a kath. papság vezetése alatt; a Benyiczkyen több község töredé­kei, gr. Pálffy János uradalmi tiszteitől vezetve. A Mangold-párt látván, hogy kisebbségben van, már reggel megkezdette a verekedést, de sikerült a békét helyreállítani ;most a kisebbség vezetői a Benyiczky­­párt közé vegyülve, a vallást használva ürügyül, kez­dették a katholikus választókat a Mangold-párthoz csábítgatni , de mindamellett nem látván fáradozá­saik sikerét biztosítva, délutáni 3 órakor újra meg­kezdették a verekedést, melyben Stangold képviselő­­jelölt úr maga személyesen szintén részt vett. Ily kö­rülmények között a választást folytatni nem lehetett és fel kellett függeszteni. E kimenetelt két körül­mény idézte elő : először, hogy a választó­ bizott­mány elnöke nem tudott magának tekintélyt sze­rezni és czélszerütlenül intézkedett; másodszor, hogy egyesek már reggel a utczákon szólitgatták a vá­lasztókat és a vallással izgattak. — Csanád m­egye bizottmányának 1. havi köz­gyűlésében az országgyűlésre hivó levél ellen jegy­zőkönyvi óvás tétetett. Ugocsának a követek utasí­tását illető levelére Csanád azt válaszolja, hogy uta­sítást nem ad, nem is adhat. A megye feliratai s fon­­tosb végzései a M. Akadémia és Muzeum számára megküldetnek. Fiúménak az ostromállapot alóli föl­mentése iránt fölirnak. — Árvamegye bizottmánya e hóban tartott évnegyedes közgyűlésében elhatározta, hogy az or­szággyűlésre hivó császári levél ellen, mely felelős miniszter által ellenjegyezve nincs és tartalma is el­lenkezik a szentesített törvényekkel, jegyzőkönyvi­leg óvást tesz; nehogy azonban azzal lehessen a me­­­­gyét vádolni, hogy a kibékülésre nyújtott kezet ma­­gától eltaszítja, a bár törvénytelenül összehívott or­­szággyűlési’e törvényszabta módon megválasztott kö­veteket küld, még­pedig minden utasítás nélkül. —■ Zólyom m­egye bizottmánya e hó 5-dikén s a következő napokon tartott közgyűlésében sérelmi föl­iratot határozott, melynek összefoglaló befejezése így szól : „A törvénytelen eljárás és kényszerpolitika ár­mány­os következményeinek felelősségét magunktól el — s egyenesen okozóinak fejére hárítván,— ezen­nel ünnepélyesen s komolyan kinyilatkoztatjuk, 1) miszerint Felségednek f. é. febr. 14-iki legmagabb országgyűlési meghivó-levele ellen, a mennyiben élő alkotmányi sarktörvényeinkkel ellenkezik, ünnepé­lyes óvást teszünk; 2) miszerint csupán az 1848-iki világos törvények értelmében képviseltethetünk al­kotmányosan ; 3) miszerint az országgyűlés integri­tása s alkotmányos teljhatalma nélkül, annak végzé­seit törvényeseknek el nem ismerhetjük ; 4) miszerint a pragmatica sanctio, úgy, mint állami alapszerző­désnek kiforgatása, sőt megsemmisítésére czélzó „Reichsrath“ eszméje, s eddigi létesítése törvényeink­kel s önállóságunkkal homlokegyenest ellenkezvén, az ellen komoly óvást teszünk; 5) miszerint a fiumei ostromállapotot , valamint honfiaink törvénytelen elfogatását a kényuralom legiszonyúbb merényének tartjuk; 6) miszerint politikailag eléggé érettek va­gyunk magunk közt rendet tartani és a még folyvás itt tartott pénzügy- és csendőrséget törvénytelen, hozzánk nem tartozó s mielőbb eltávolítandó testüle­teknek tekintjük. Végre figyelmeztetjük Felségedet egy titkon erősbülő nagy­hatalomra, melynek intő szózatát ki nem érti meg, kérlelhetlenül áldozatává lesz, s ez a megejthetlen, legyőzhetlen fölvilágosodás hatalma, s annak fegyvere: a közvélemény.“ — Zágrábmegye 19-dikén tartott közgyűlésé­ben a bán beigtatására s az országgyűlési előkészü­letek megtételére választmányok neveztettek ki. Fel­írnak, hogy Ő Felsége személyesen méltóztassék az ápril 13-dikán megnyitandó horvát-szlavon ország­­gyűlést megnyitni. Elhatározták, hogy az udvari di­­casterium biztost küldjön az ottani „hazaellenes csel­­szövény“ megvizsgálására, hogy — mint a főispán mondta — „a fiumei fejetlenségnek s a néhány be­vándorlókt olasz uralmának a horvátok fölött véget vessenek.“ A bán jelentette, hogy a megye egyévi költ­ségvetése nyomán 70,000 frt iráni felső helyre folya­modott. Azon eset,hogy Zágrábban nemrég a pénzügy­őri felügyelő egy vendéglőben a politikai hatóság bea­vatkozása nélkül dohányt foglalt le, heves kifakadáso­­kat okozott a pénzügyőrség, rendőrség és zsandár­­ság ellen, s határoztatott, hogy hasonló esetek meg­akadályozása végett felső helyre folyamodnak. A gyűlésről, mely 21-dikéig tartott, lapunk be­­zártával veszünk részletes­ tudósítást, melyet hely és idő szűke miatt a legközelebbi számra kell halaszta­­nunk. — Nyitra városa tanácsa elhatározta, hogy az elemi iskolákban a magyar nyelv kötelezőleg ta­­nittassék. A cseh nyelvet terjesztő Drantovszkyt az igazgatói hivataltól fölmentették, de még tanárkodik. — Nyitrán annyi a katona, hogy szinte minden ház­ba 2 ■­­ 3 jut. — Makó városának rendezett tanácsa van. Polgármester Faragó Ferencz, főbiró Juhász István, főjegyző Halász János, tanácsnokok Cseh Döme, Vajda István, Halász Mihály, Szirbik Ferencz, Szir­­bik Samu, Nagy György, Gyüge Sándor, Kozma An­tal, árvapénztárnok Szirbik Gábor. — Balázsf­alván a görög érsek, mint hírlik, az esperesekkel a májusban tartandó zsinat tárgyairól értekezett, s midőn a zsinat napja jött szóba, úgy nyilatkozott, hogy azt bizonyosan meg nem határoz­hatja, mert neki alkalmasint —■ a birodalmi tanácsba fog kelleni menni. — Nyitram­egye galgóczi kerülete Kvassay József volt­ honvédet választotta meg országgyűlési képviselőül, tarnóczi kerülete pedig Bossányi Simont. — Nógrád megye ecsegi kerülete Fráter Pált választotta meg Bozó Pál ellenében. A választást, fájdalom, verekedés előzte meg és többen veszélyesen megsebesültek. — Veszprém­ m­egye somlyóvásárhelyi kerülete, hol Békássy Lajos, Vas Gereben és Garmathi János voltak a követjelöltek, közfelkiáltással Békássy Lajost választotta meg képviselőül. A választás után a választási elnököt, a köztiszteletű gr. Zichy Emá­­nuelt a választás helyéről lakó ajtajáig vállon vitte a nép. — Csanádmegye battonyai kerülete Marko­vi­c­s Antalt választotta meg. Újvidék közfelkiáltással N­i­k­o­li­c­s Izidort választotta meg országgyűlési képviselőül. — Zala megye letenyei kerülete, miután Balla­­gi Mór a követjelöltségről lemondott, táviratilag Ki­rályi Pált szólította föl a jelöltség elfogadására. A Tolna megye bizottmánya, mint már írtuk, 18-dikán megkezdett közgyűlése a képviselőkül vá­lasztott első alispán és központi főbíró lemondását nem fogadta el ; ehhez hozzátehetjük most, hogy az első alispánt a másodikkal, a másodikat b. Wimmers­­perg tiszt, főbíróval, a központi főbírót pedig­ Visolyi Gusztáv főjegyzővel helyettesítette ideiglen. A köz­gyűlés három napig tartott s határzatai közül kieme­lendő az, hogy a követek napdliját és lakbérét, országos pénztár még nem létezvén, a megye fogja előlegezni, nehogy valami törvénytelen pénztárra utaltassanak, írja tolnai levelezőnk , hogy a pécsi cs. kir. pénzügyigazgatóság adósürgető rendeletekkel keres­te meg a megye községeit és nagy­birtokosait. Egy kanczellári utasítást is említ levelezőnk, a­mely a fő­ispánoknak meghagyja, hogy az adó befizetésére fel­szólításokat bocsássanak ki. Vajjon megteszik-e a fő­ispánok ? Szepes megye kérvénye az országgyűléshez. Mélyen tisztelt országos Főren­dek és Képviselők! Tiszteljük az ország törvényét, mely a rendi alkotmány helyébe képviseletit állított, mely az utasí­tott törvényhatósági követet szabad nemzeti képvise­lővel cserélte fel, mely ezen képviselőt a nép által választatta, és szent előttünk a bizalom azon fensé­ges kapcsa, mely a választó honpolgárok és a válasz­tott népképviselő között azon ünnepélyes perczben létesül, midőn legszentebb érdekeiket és a haza sor­sát kezére bízzák. Távol legyen tehát tőlünk e gyöngéd frigybe beavatkozni, vagy csak egy perczig is ingadozni, azon szilárd meggyőződésünkben, hogy a nemzet vá­lasztottjai magas hivatásuknak rendületlenül megfe­­lelendnek. De mint azon tiszteletteljes támoszlopoknak és védbástyáknak egyike, melyek alkotmányunk dicső épületét annyi századokon át fentartották és az 1848- diki III. t.czikk 23-ik §-a szerint most sem szűntek meg az alkotmányos közéletnek állandóul működő tényezői lenni, magunk tagadnók meg eredetünket, lényegünket, rendeltetésünket és polgári kötelessé­­günket, ha azon válságos és vészteljes órában, mely a magyar nemzetre nehezült, dicsőtlen hallgatásba fojtanók honfiúi sziveink aggodalmait és óhajait, ha honunk törvényhozásától elvonnák a szövetkező erkölcsi támogatás azon megbecsülhetlen erejét, mely a honpolgárok osztatlan rokonszenvén sarkallik. Hanem a volt utasító megye nem létezvén többé, az uj megye csak mint kérelmező jelenhetik meg a törvényhozás sorompóinál, bizvást remélvén, hogy 180000 honpolgárt közigazgatásilag képvi­selő bizottmányának törvényes petitiója, a honatyák gyülekezetében nem fog méltánylás nélkül elhang­zani. A pillanat, melyben a kérelmezési jogot legelő­ször ves­szük igénybe, nagyszerű és komoly, 11 évi alkotmányszünet után, mialatt Magyar­­ország a Bécsben központosított bü­rokrácziai rend­szernek volt alá­vetve, a múlt évi October 20-ai leg­felsőbb diploma alkotmányunk egy részét visszaadó ugyan, de a folyó évi febr. 26-ki teljhatalmú legfel­sőbb alaprendelet alkotmányos jogaink legfőbbjeit, a bécsi birodalmi tanács hatáskörébe bele­olvasztván, a megbukott bürokratikus központosítási eszme — úgy látszik — más alakban készül hazánk törvényes önállóságát megtámadni. Ily ellentétes viszonyok közepett nyílik meg Magyarország és a kapcsolt részek országgyűlése, nyílik meg a végett, hogy Ferencz József , cs. kir. Felsége a pragmatica sanctio és az abból folyó koro­názási hitlevél alapján törvényesen megkoronáz­­tassék.­ Őszintén megvalljuk, miszerint a pragmatica sanctióra alapított koronázási hitlevelet és esküt, minőt Mária Terézia, II. Leopold, I. Ferencz és V. Ferdinánd apostoli királyaink kibocsátottak és le­tettek, és a minőre törvényes koronautódaikat is kö­telezték , teljességgel nem bírjuk összeegyeztetni azon Magyarország felett is rendelkező legfelsőbb alaprendelettel, melyet Ő Felsége megkoronázandó apostoli királyunk mint ausztriai császár I. évi február 2- án kibocsátani méltóztatott. Ugyanis a Felséges uralkodó­ház és a Magyar nemzet között egyrészről az örökösödési rendnek, másrészről az ország alapjogainak biztosítására 1723-ik évben pragmatica sanctio név alatt létesített ünnepélyes kétoldalú államszerződés, a mint ez az 1723: 1, 2, és 3. törv. czikkekben, kapcsolatban az 1715: 2, 3, és 1790: 10, 12. czikkekkel foglaltatik, a megkoronázandó királytól oly hitlevelet követel, melyben Magyarország és a kapcsolt részek alap­jogait, törvényeit, kiváltságait és szabadságait sér­tetlenül megtartani és megtartatni ígéri. Már pedig ez alapjogoknak legfőbbike az 1790 : 10. czikk és az 1847—48 : 3. czikk világos rendelete szerint a szent István koronája alatt egyesült elválaszthatlan országoknak alkotmányos önállása és függetlensége lévén, ezen függetlenség pedig a f. évi febr. 26-ki legfelsőbb alaprendelet ál­tal leglényegesebb részében megszüntetni czéloztat­­ván , kétséget nem szenved, hogy vagy ezen pragma­tica sanctionak ki kellene töröltetnie a nemzet tör­vénykönyvéből, vagy a ma f. évi febr. 26-ai legfelsőbb alaprendelet azon része,mely Magyarországra vonat­kozik, meg nem állhat. Negyedéves­t, előfizetőinket a megújítandó előfizetésnek az országgyűlés megnyitása előtti beküldésére kérjük, hogy a lapot ép e fontos napokban fenakadás nélkül megkaphassák,

Next