Magyarország, 1861. március (1. évfolyam, 50-76. szám)

1861-03-28 / 73. szám

1861. — I. évfolyam. Csütörtök, márczius 2$. .------------ ■ [UNK] [UNK]——1 TM mmmn ■mi—hitttt ...: ':■!^"»wwwwnpBWBHr­ww^j^jaMHWWWMiwMniwMHiihto»»*«^ —-—-rwitniwiM»,wi­ minmr 11 m -----------------nrj m­in i sasBsssmmmm» SZERKESZTŐSÉGI IRODA t munKATÁRBAimt HIRDETMÉNYEK DÍJA. MÉG jelen Ujtár 4. ez. I. emelet i. nunnati utcaiAii. 6 hasábos petitsor 1-szeri hirdetésnél 9. 3-szorinál 7 dfkr. *>an*p- és vasárnapot követő napok kivé­! K r » tv A rrTTTAmAT kéretnek, hogy a lap szellemi részét illető minden közleményt a szerkesztő- Bályogdíj külön 30 újkr. A nyilttérben 4 hasábos petitser 26 djkr, telével minden nap. 17 / J­ . Bégh6E 8 magán hirdetmények Egye» pé­ d.nyok OSTERLAMM K. és LAMPEL ROBERT k«nyvk.r«ludokné. ELŐFIZETÉSI ÁR­­­­ üttér 4. ez. földszint. «kiadó-hivatalhoz intézendők. 10 njkrajczaron kaphatók. Egészé? 18 ft. Félév 9 ft. Negyedév n ft Előfizetést nyitunk­­ ,MAGYARORSZÁG* apr.-jan. 3 havi folyamára 5 írttal, » sept. 6 „ „9 ,, Hogy lapunkat az évnegyed kezdeté­vel t. előfizetőinknek pontosan és tüstént megindíthassuk, a megrendelés mentül­­előbbi beküldését s a czím olvasható fel­jegyzését kérjük. A „Magyarország" kiadó hivatala. 73. BZ. FEST, márczius 27. Külföldi szemle. A római kérdés megoldásának ismét egy új módjáról értesülünk, mely nincs ugyan öszhangzásban Napoleon herczegnek a senatusban mondott nyilatko­zatával, mindamellett megérdemli a figyelmet. E megoldás szerint Róma semleges és munici­pal köztársaság maradna, követeket küldene azon­ban az olasz parlamentbe; a pápa megtartaná egy­házi souverainitását, az adót maga szedné be s civil­listája azon tartományok által pótoltatnék, melyek korábban pálczája alá tartoztak. Kérdés: elfogadja-e IX. Pius ezen feltételeket? E hírrel összefüggésben áll, hogy Cavour gróf Francziaország kedvéért lemondana Rómáról s Flo­­renczet tenné Italia fővárosává. Az Index­ párisi le­velezője e közléssel meg is látszik elégedni s komo­­ly­an hisz annak alaposságában. Miért ne lehetne Florencz Italia politikai székhelye — kiált fel — mint Turin tudományos és törvényes, Genua tengeri, Milano katonái, Nápoly a mulatság, a touristák és Vul­kánok és Róma, ha kiábrándul, vallási székhelye lesz ? A franczia Presse ellenkezőleg azt vitatja, hogy Itáliának nem lehet más fővárosa, mint Róma. A pápa világi hatalmának vége van, folytatja okoskodását, elenyészik a­nélkül, hogy sajnálnák, mint élt a­nél­kül, hogy rokonszenvet gerjesztett volna. Részünkről hajlandók vagyunk magunk is, mind a római ügy megoldásáról, mind a Florenczről költött históriát „színpadi csínynek“ tartani. Ez sem­mi nem egyéb, mint a római kérdés és a franczia megszállás elhalasztására szolgáló eszköz, a diplo­mata figyelmét egészen más tájakon foglalkoztatván. . A kölni lap írja, hogy a bosnyák és herczego­­vinai mozgalom háttérbe kezdi szorítani a római ügyet. Ausztria évek óta látja e vihar keletkezését s mivel e mozgalmat a magyar emigratio terveivel összefüggésben gondolja lenni, elhatározta magát Bosnia megszállására. Ebbe a porta mindez ideig bele nem egyezett, most azonban erre hajlandó volna. Már néhány nappal ezelőtt kifejeztük abbeli néze­tünket, hogy e megszállás elnézése Orosz- és Fran­­cziaországtól függ. A kölni lap levelezője hasonló véleményt fejez ki.­­ Ugyanakkor hivatkoztunk az 1856-oi párisi szerződésre , mely a portát az európai nagyhatalmak gyámsága alá állítja. A kö­­rü­lmények sem olyanok, hogy a bécsi kabinet a tö­rökországi déli-szláv mozgalomba beavatkozhassék, még azon esetre sem, ha e tárgyban a porta és Ausz­tria közt további szerződés létezne, mint ezt a „Bör­­zenhalle“ bécsi levelezője állítja. Az említett forrásból értesülünk arról is, hogy a déli­ szláv mozgalmakban Francziaország keze mű­ködik. Napoleon t. i. Dalmatiára vetette volna sze­mét, hogy így mind a Bosporushoz közel legyen, ha majd a „beteg ember“ hagyatékának felosztásáról lesz a szó, mind pedig a Középtengerre nézve előre egy erős stratégiai állást foglaljon. Ezért az árért az­tán szabad kezet hagyna Italiának Rómában. Megje­gyezzük, hogy ezt a Börzenhallenak Bécsből írják. Alább Klapkának egy levelét közöljük. Figye­lemre méltó tanács foglaltatik benne, melyet ha a magyar országgyűlés nem követne — a tábornok szavaival élve — „csakugyan pirulnunk kellene miatta.“ isteni jognak egymással ellenkező elvei végső össze­ütközésére ? E kérdéseket feltehetjük ugyan, de a felelet­adásra nem bírunk elég vakmerőséggel. A diplomatiának titkai vannak, melyeket mi nem ismerünk, és a harczban résztveendő hatalmak nagy részét belzavarok és pénzügyeik rongált álla­pota, mit nem szabad kihagynunk a számításból, le­nyűgözve tartják. Minden, a­mit mondhatunk, csak abban áll, hogy Európa a szabadság betegségében vajúdik. Az adriai tengertől a Volgáig száz millió forrong, önkénytelen mozgalomra ragadtatva s mintha közös jelszó lenne köztük adva, egyhangon szabadságot követel. Orosz­országban a parasztság roppant tömege fenhangon követeli felszabadulásával azon földbirtokát is, me­lyet verítékével termékenyített meg. — A földbir­tok helyett , mely öröksége , a proletariu­sság­­nak, a szolgaság e legroszabbjának kilátásával kecsegtetik. — Az elégületlenség már nyilatko­zik, a harag már növekedőben. Foederalisticus irányú mozgalomról beszélnek e roppant birodalom­ban, mely nem volt elég nagy arra, hogy Miklós czár óriási dicsvágyát kielégítse. A lengyel királyságban a mozgalom a törvé­nyesség eszélyes korlátai közé vonulva, az egész or­szágban terjed, s áttörve a határon, Orosz-Poroszor­szágot s egyszersmind Ausztriát is fenyegeti. Magyarország az 1848-iki alkotmány zászlaját tűzve ki, teljes önállóságot követel, s csak a szemé­lyes kötelékre nézve akar Ausztriával viszonyban lenni. Az országgyűlés megnyitása küszöbön áll, nagyrészt 1848 férfiaiból összeállítva. Vajjon fog-e a bécsi kabinet engedni e nagy testület jól ismert kí­vánalmainak ? Nem k­evésbbé zavart európai Törökország helyzete. A felkelés minden órán nagyobb területet nyer; Montenegró fegyverben; Herczegovina felkelt; Bosnia is készülődik; a szerb kormány hadsergét hadilábra állítja, s a „Journal de Constantinople“ czikkére feleletül tüzes manifestumot közölt, mely­ben a keresztények panaszait a törökök ellen előso­rolja. A török birodalomban a pénzügy rész lábon állása miatt a hadsereg és közhivatalviselők közt elé­­gületlenség uralt. A magas porta mindenfelől meg­van támadva, s a miniszteri tanács pénzügyi értekez­leteiben a nagyvezér és kapitán-pasa a szultán sógora közt csaknem tettleges sértésekre került a dolog, így állnak a viszonyok keleten. Olaszországban nem kevésbbé égető kérdések követelik a megoldást. Olaszország egységét akarja, visszaadják-e v­elenczét, s ha nem, megkísérti-e vis­­­szafoglalását? Olaszország bírni akarja Rómát, ha­gyományos fővárosát, kimennek-e a francziák, hogy Viktor Emánuel hadai bemenjenek ? Ez általános átnézete Európa helyzetének, s még kifeledtük belőle a dán-német ügyet, mely soha sem állt közelebb a fegyveres eldöntéshez, mint most.* Belföldi sasemle. — Pest városa törvényszéki tanácsosaivá választattak : Pajor Titus, Madáchh János, Agorasztó Miklós, Morfin Imre, Szelke József, Riegler Ferencz, Szloboda János, Lombay Imre, Steinbach István. — Pest m­egyében a képviselő-választások — a már említettük abonyin kívül — következő ered­mén­nyel történtek : a ráczkevi kerület N­y­á­r­y Pált, a gödöllői Beniczky Ödönt, a váczi Haj­nik Pált választotta meg, mind egyhangúlag, a r­o­­nori gr. Ráday Gedeont, 849 szavazattal a Rács­­kayra esett 71 ellenében, a szentendrei 1776 szava­zattal 103 ellenében Á­c­s Károlyt. A dunapatajiban Ivánka és Sörös léptek föl jelöltekül, s az utóbbinak pártja — állítólag, mert a másik párt megtámadta — a választás helyét odahagyta, óvást tevén a szavazat­­szedő bizottmánynál, az óvás azonban visszavettetett. — Az abonyi választásról ma néhány részle­tet veszünk, melyet közleni sietünk. Teleki Lászlót a vasútnál bandérium, számos fogat, roppant néptö­meg zászlókkal fogadá­s Antos János üdvözlő beszéd­­dével. Addig is, mig Teleki beszédét választóihoz egész terjedelmében közölhetnők, íme vázlatban mondjuk el fő gondolatait: „Bízzunk saját erőnkben , a­mely nemzet e 11 évi elnyomást ki tudta állni, nem vész el. Bízzunk európai állásunkban : a nemzeties kormánya s szabad nemzetek rokonszenve mellettünk van, egy európai combinatióból sem hagynak ki min­ket, a miveltség és szabadság ügyét nem gondolják a mi ügyünk nélkül. Erőnk meggyöngítésére minden kísérlet meg van téve : fenyegetés, kecsegtetés, haj­togatás, hogy a testvérnépek elszakadjanak; rágal­mazás, hogy a külföld előtt gyanúsítsanak. Azon le­szünk, hogy mindez ki legyen játszva. S mi által ? Az által, hogy azon térről, mely a mienk, egy lépés­nyire sem távozunk. Azon ösvényen kell maradnunk, melyre 1848-ban léptünk, de ez ösvényen nem sza­bad megállapodnunk, tovább kell haladnunk. Lehet­­lenné kell tennünk azon rettenetes idők visszatérhe­­tését, melyek 1848 után következtek. 1848 csak el­veket adott, melyeket mind alkotmányos biztositéki mind egyenlőségi és democratiai tekintetben ki kell fejteni. Az urbériség maradványait kárpótlás mel­lett meg kell szüntetni. A bujtogatások elle­nében testvérkezet kell nyújtani a velünk lakó testvérnépeknek. A külföld rokonszenvet irántunk fen kell tartanunk, a­mit pedig elveszíthetünk, mihelyt a jogegyenlőségtől eltérnénk , mihelyt megállapodnánk ezen téren, mielőtt mindent megtet­tünk volna, mit a polgárisolt világ tőlünk vár s az ország lakosai minden faj- és vallás­különbség nélkül élveznék az alkotmány jótéteményeit; — szintúgy vesztenénk rokonszenveket, ha valami olyat monda­nánk, vagy tennénk, a­mi által azon gyanúba eshet­­­nénk,mintha más nemzetek szabadságának s független­ségének nem volnánk baráti, így hát az nemcsak más nemzetek, de saját magunk elleni vétek is volna. Ne aggódjunk, ha az országgyűlés minden eredmény nélkül szétoszlik; csak az lenne rész, ha jogaink­ból engednénk. Csak akkor leszünk igazán szaba­dok, ha száműzött honfitársaink mind visszatér­nek, amnestia nélkül. . . . Én sem elfogatásom előtt, sem közben, sem utána soha egy szót, egy intést sem tettem, mely által elveim vagy óhajtásaim vala­melyikéről lemondtam volna.“ — Zemplénm­egye hegyaljai kerülete, mint táv­iratilag értesülünk, ma ^27-dikén) 713 szavazattal Sóhalmy S. Jánost választotta meg országgyűlési képviselőül Szirmay István és Rainer Alajos ellené­ben, kik közül az előbbi 287, az utóbbi 279 szavaza­tot kapott. — Táviratilag értesülünk, hogy Bács m­egye ómeroviczai kerülete 27-dikén felkiáltással Ballagi Mórt választotta meg képviselőül. — Somogyban a már jelentetteken kívül még következő választások történtek: a szili kerület Fekete Lajost, a n­­arádi gr. S­o­m­s­i­c­h Imrét, a a tabi Zichy Antalt, a szigetvári Bittó Istvánt választotta meg. — Arad és Temes megyében­ 26-dikán voltak a választások: az előbbiben az újaradi kerület P­e­s­t­y Frigyest választotta meg, a radnai Cser­no­vics Pétert,a pécskai Szőke Károlyt; az utóbbiban a ré­­kasi Fischer István 1848-beli képviselőt, az orczi­­falvai­­ Ó­n­o­d­y Mátyást, a rittbergi P­a­p­p Vinczét, a moraviczai Mocsonyi Gyulát, a becskereki Ma­tt­a­s­s­y­t. A Torontálm­egye zichyfalvai kerülete egy­hangúlag az 1848-beli követet, Dániel Pált, bán­­ságkomlósi kerülete pedig Vidacs Jánost választotta meg. (Az utóbbi helyen, mint a „Pesti Naplódnak sürgönyözik, a választás még nem tör­tént meg, mert Hertelendy pártja az oláhok kihágá­sai miatt tiltakozván, a választás felfü­ggesztetett. — Ilontmegye szálkai kerülete O­k­o­l­i­c­s­á­­nyi Antalt választotta meg, az ipolysági pedig Bo­ro­n­k­a­y Lajost. — Komárom városa Beöthy Zsigmondot,­­ Kikinda Csernovics Pétert, N.­Becskerek Ignatovics Jakabot választotta meg országgyűlési képviselőül. — Kéregből írják nekünk, hogy ott Dobránsz­­ky helytartósági tanácsos, Mészáros Károly ügyvéd kíséretében, az orosz népet a magyarság ellen buj­­togatta, Mészáros Károly nevezetesen, ki képviselővé akarta magát megválasztatni, a robotot is használta az „urak“ elleni izgatásában. De a nép nem hagyta magát elámittatni, s mint már jelentettük is, a beregi kerület Mészárost elejtve , magyarok és oroszok együtt Buday Lőrinczet választották meg. — Kaposvárt a megválasztott képviselőt, Som­­sich Pált, fáklyás­ zenével tisztelték meg s a város nevében az uj polgármester, Folly József üdvözölte. Ezután a fáklyás menet maga a polgármester lakása elé vonult s a közbirodalom által a város élére állí­tott férfinak Dom­án Mátyás városi tanácsos fejezte ki a polgárok szeretetét. Az uj polgármester, mint levelezőnk irja, évi fizetését mindenkorra a helybeli szegények kórházának ajánlotta föl. — Heves megye bizottmánya e hó .18-dikán kezdte meg, az örökös főispán elnöklete mellett, köz­gyűlését, mely négy napig tartott. Az első alispán je­lentette, hogy a választások alkalmával a rend a me­gyében sehol sem zavartatott meg, csak a nánai kerü­letben. Az itt történt események az illető választási elnök jelentése szerint röviden a következők: Két kö­vetjelölt volt: Németh Albert és Szathmáry László. Az elnök a kiszabott órában meg akarván kezdeni a választást, Németh Albert által fölkéretett, hogy ám­bár a jelenlevők csak az ő nevét hangoztatják, mégis várakozzék az eső és rosz utak miatt elkésett ellenfél­re ; az elnök e kérésnek engedett s a választást elha­lasztotta. Félóra múlva jelentik, hogy a Szathmáry ré­szére megérkezett 600 választót a Németh kömlői vá­lasztói a helység végén feltartóztatták. A járásbeli szolgabiró a hely­színére kimenvén, Szathmáry vá­lasztói csakhamar szép rendben megérkeztek, a köm­­lőieknél volt botok pedig elszedettek. Megnyílván a választás, szavazásra került a sor s Németh Albert 346 szavazattöbbséggel képviselőnek választatott. A választási jegyzőkönyvet azonban két Szathmáry­­párti szavazatszedő nem akarta aláírni, az egyik pél­dányban tett aláírását visszavonta s a választás él­én óvást tesz. A központi választmány a dolgot tu­domásul veszi, a választás érvényessége fölötti hatá­rozást pedig a képviselőházra bízza. Az árvostörvényszék megalakittatott­ elnöke lett Nánásy Mihály, ülnökei Menyhárt Antal és Bede­­kovics Vilmos, ügyésze Petrovics Ignácz, szolgabirája Gosztonyi József, számvevője Korponay György, esküdtje Bodnár Ferencz. Több, illetéktelen helyről érkezett levél mutat­­tatván be (igy többek közt egy helytartótanácsi levél, mely a megyének a jan. 16-dikai császári leiratra tett óvását fenyegetések közt a jegyzőkönyvből kitörül­­tetni rendeli), határozat jön, hogy a megyei törvény­­hatóság törvénytelen helyekről érkezett levelek tár­gyalásába méltósága megsértése nélkül nem bocsát­­kozhatik, ezért az említett leveleket olvasatlanul hagyja s tartalmokat tudomásul nem veszi. Azon megyék levelei, melyek utasítást ajánla­nak, nem pártoltattak. Asbóth elfogatása ellen óvás tétetett. Fiume ostromállapotba helyezését a megye hazafiui indignatioval hallotta, de szigorun ragasz­kodva alkotmányos elveihez, föl nem ír. Lipcsey Imre másodalispán lemondását a bizott­mány nem fogadja el, sőt felhívja őt, hogy mivel az első alispán úgyis képviselővé választatott, leggyön­­gédebb magán­érdekeit a haza érdekeinek alárendelve, az első alispánt helyettesítse. — Abaujból írják nekünk, hogy azon egyén, ki a katonával összekapott, Jászay József megyei esküdt. Az első összekoezódásra egyik félnek sincse­nek tanúi. Az esküdt egyébiránt, mivel a megyei tisztviselők többé szolgálni nem akarnak, akkor ittas volt. Az ügy bevégzése a legközelebbi bizottmányi gyűlésen, mely ápril 16-dikára van határozva, fog tör­ténni. — Bereg megye kaszonyi választókerületéből Dercsényi István ur értesít, hogy a követjelöltül föllépett Szintay János ur ellen rágalmazó iratok nem terjesztettek, csak tények emlittettek, s az utóbb győztes párt nem iparkodott az ellenfél embereit meg­­félemíteni, csak azon megyei tisztviselők ellen tör­tént fenyegetés, kik jelöltjük mellett nem csak hiva­talos tekintélyöket használták fel, de egyes lakoso­kat (volt bírákat) megszámadoltatással, a ref. papo­kat pedig a székosztó gyűlésen leendő megjelenésük­kel ijesztgették. A fenyegetés egyébiránt Dercsényi úr részéről a tisztviselők ellenében abból állott, hogy a következő tisztujitáson mindezekről megemlékszik. — Trencsén városa tisztujitása 20-kán követ­kező eredmén­nyel ment véghez: polgármester lett Kostyál Lajos, főbíró Joó János, kapitány Kaminy József, főjegyző Bangya Károly, tanácsosok Gálik József, Girschik Ferencz, Thurzó Dániel és Simon Béla (mely utóbbi, mint levelezőnk megjegyzi, 35 évig magyar s csak félévvel ezelőtt németre fordított gyógyszerészi czimerét még vissza nem magyaro­sította ). — Az „Opinion nationale“ márczius 24-iki vezér­­czikke az európai viszonyok állását következőleg jellemzi: Az általános állapot még mind a régi bizonyta­lanságban vesztegel. „Az Alpokon­ túliak még mindig Ausztria kilá­tásban álló támadásáról beszélnek, s jelentik, hogy Ausztria velenczei hadkészületeit a legnagyobb tevé­kenységgel űzi, míg másfelől az osztrák lapok szün­telen csak azon csapatmozgalmak, fegyvervásárlá­sok, lő- és hadszerkészleteket sorolják elő, melyeket az olasz kormány megrendelt. S egyszersmind Gari­baldira mutatnak, ki készen áll arra, hogy a síkra ki­lépjen. Hát igazán a harcz küszöbén állunk ? Vájjon a tavasz igazán jelt ad-e a népfelsőség és a követelt Ungmegye levele a fökanczellárhoz Nagyméltóságu báró! Midőn a magyar nemzet az 1808: 7. törvény­­czikkelyben a magyar katonai intézetet, vagyis Lu­­doviceumot alapította, azon czélt tűzte maga elébe, hogy egy magyar katonai nevelő-intézete legyen, mely magyar vezetők és oktatók alatt a magyar had­seregnek tiszteket, de a polgári pályának is hasznos és kiképezett egyéneket nyújtson. Azon törvényhatóságok és családok, melyek 69 növendék részére 400 pengő forintban megállapított nevelési és ellátási illetéknek megfelelő alaptőkét ala­pítottak, a felidézett törvény 2-ik §-a által egyszer­smind biztosítják, hogy alapítványaik, eredeti ren­deltetésüktől az országgyűlés beleegyezése nélkül sohasem fognak elvonatni. Ezen dicső emlékű alapítók közt Ungmegye büszkén említheti egyik fiát, kinek nevét érinti az 1812 : 2. törvényczikk , hol a Ludoviceum ma­gyar katonai nevelő-intézetre 10,000 párt, de meg­örökítette azt az 1836: 1­1. törvényczikk , mely igy szól Az ország­ Rendei hálás érzettel vették bár­­dányi gróf Buttler Jánosnak a magyar Ludoviceumi katonai­ intézetre tett jeles hazafiui adakozását, mely szerint az 1812 : 2. törvényczikkben említett előbbeni ajánlásán fölül most újólag az intézet javára százhu­­szonhatezer, hatszázhatvanhat forintot s negyven krajczárt lekötelezett, s ezáltal összesen 20 ifjak­nak ezen intézetbe leendő felvételekre és nevelteté­­sekre országos végzés szerint megkivántató állandó tőkét alapított meg, felosztván az ezekre nézve min­den valláskülönbség nélkül leendő bemutatási just az elősorolt vármegyék között oly módon, hogy Ung vármegye két ifjút mutathasson be. Hogy tehát ily rika példája és követésre méltó hazafiui buzgóságá­­nak örök emléke fenmaradjon, ezen ajánlást Ő Felsé­gének kegyelmes hozzájárultával az ország­ Rendei jelen törvényczikkbe iktassák. Ungmegye tehát dicső fiának,ki az alapítók közt első helyen áll,ezen törvény által is megörökített ala­pítványa, valamint két ifjúnak bemutatási joga által a Ludoviceum magyar katonai nevelőintézet irányá­ban az ország minden megyéi közt legjobban lehet érdekelve. És azért fájdalommal veszi e megye közönsége azon tényt, hogy a magyar Ludoviceum katona­ kórházzá alakíttatott,tőkéje a budai cs. kir. főpénztári J

Next