Magyarország, 1861. március (1. évfolyam, 50-76. szám)
1861-03-28 / 73. szám
1861. — I. évfolyam. Csütörtök, márczius 2$. .------------ ■ [UNK] [UNK]——1 TM mmmn ■mi—hitttt ...: ':■!^"»wwwwnpBWBHrww^j^jaMHWWWMiwMniwMHiihto»»*«^ —-—-rwitniwiM»,wi minmr 11 m -----------------nrj min i sasBsssmmmm» SZERKESZTŐSÉGI IRODA t munKATÁRBAimt HIRDETMÉNYEK DÍJA. MÉG jelen Ujtár 4. ez. I. emelet i. nunnati utcaiAii. 6 hasábos petitsor 1-szeri hirdetésnél 9. 3-szorinál 7 dfkr. *>an*p- és vasárnapot követő napok kivé! K r » tv A rrTTTAmAT kéretnek, hogy a lap szellemi részét illető minden közleményt a szerkesztő- Bályogdíj külön 30 újkr. A nyilttérben 4 hasábos petitser 26 djkr, telével minden nap. 17 / J . Bégh6E 8 magán hirdetmények Egye» pé d.nyok OSTERLAMM K. és LAMPEL ROBERT k«nyvk.r«ludokné. ELŐFIZETÉSI ÁR üttér 4. ez. földszint. «kiadó-hivatalhoz intézendők. 10 njkrajczaron kaphatók. Egészé? 18 ft. Félév 9 ft. Negyedév n ft Előfizetést nyitunk ,MAGYARORSZÁG* apr.-jan. 3 havi folyamára 5 írttal, » sept. 6 „ „9 ,, Hogy lapunkat az évnegyed kezdetével t. előfizetőinknek pontosan és tüstént megindíthassuk, a megrendelés mentülelőbbi beküldését s a czím olvasható feljegyzését kérjük. A „Magyarország" kiadó hivatala. 73. BZ. FEST, márczius 27. Külföldi szemle. A római kérdés megoldásának ismét egy új módjáról értesülünk, mely nincs ugyan öszhangzásban Napoleon herczegnek a senatusban mondott nyilatkozatával, mindamellett megérdemli a figyelmet. E megoldás szerint Róma semleges és municipal köztársaság maradna, követeket küldene azonban az olasz parlamentbe; a pápa megtartaná egyházi souverainitását, az adót maga szedné be s civillistája azon tartományok által pótoltatnék, melyek korábban pálczája alá tartoztak. Kérdés: elfogadja-e IX. Pius ezen feltételeket? E hírrel összefüggésben áll, hogy Cavour gróf Francziaország kedvéért lemondana Rómáról s Florenczet tenné Italia fővárosává. Az Index párisi levelezője e közléssel meg is látszik elégedni s komolyan hisz annak alaposságában. Miért ne lehetne Florencz Italia politikai székhelye — kiált fel — mint Turin tudományos és törvényes, Genua tengeri, Milano katonái, Nápoly a mulatság, a touristák és Vulkánok és Róma, ha kiábrándul, vallási székhelye lesz ? A franczia Presse ellenkezőleg azt vitatja, hogy Itáliának nem lehet más fővárosa, mint Róma. A pápa világi hatalmának vége van, folytatja okoskodását, elenyészik anélkül, hogy sajnálnák, mint élt anélkül, hogy rokonszenvet gerjesztett volna. Részünkről hajlandók vagyunk magunk is, mind a római ügy megoldásáról, mind a Florenczről költött históriát „színpadi csínynek“ tartani. Ez semmi nem egyéb, mint a római kérdés és a franczia megszállás elhalasztására szolgáló eszköz, a diplomata figyelmét egészen más tájakon foglalkoztatván. . A kölni lap írja, hogy a bosnyák és herczegovinai mozgalom háttérbe kezdi szorítani a római ügyet. Ausztria évek óta látja e vihar keletkezését s mivel e mozgalmat a magyar emigratio terveivel összefüggésben gondolja lenni, elhatározta magát Bosnia megszállására. Ebbe a porta mindez ideig bele nem egyezett, most azonban erre hajlandó volna. Már néhány nappal ezelőtt kifejeztük abbeli nézetünket, hogy e megszállás elnézése Orosz- és Francziaországtól függ. A kölni lap levelezője hasonló véleményt fejez ki. Ugyanakkor hivatkoztunk az 1856-oi párisi szerződésre , mely a portát az európai nagyhatalmak gyámsága alá állítja. A körülmények sem olyanok, hogy a bécsi kabinet a törökországi déli-szláv mozgalomba beavatkozhassék, még azon esetre sem, ha e tárgyban a porta és Ausztria közt további szerződés létezne, mint ezt a „Börzenhalle“ bécsi levelezője állítja. Az említett forrásból értesülünk arról is, hogy a déli szláv mozgalmakban Francziaország keze működik. Napoleon t. i. Dalmatiára vetette volna szemét, hogy így mind a Bosporushoz közel legyen, ha majd a „beteg ember“ hagyatékának felosztásáról lesz a szó, mind pedig a Középtengerre nézve előre egy erős stratégiai állást foglaljon. Ezért az árért aztán szabad kezet hagyna Italiának Rómában. Megjegyezzük, hogy ezt a Börzenhallenak Bécsből írják. Alább Klapkának egy levelét közöljük. Figyelemre méltó tanács foglaltatik benne, melyet ha a magyar országgyűlés nem követne — a tábornok szavaival élve — „csakugyan pirulnunk kellene miatta.“ isteni jognak egymással ellenkező elvei végső összeütközésére ? E kérdéseket feltehetjük ugyan, de a feleletadásra nem bírunk elég vakmerőséggel. A diplomatiának titkai vannak, melyeket mi nem ismerünk, és a harczban résztveendő hatalmak nagy részét belzavarok és pénzügyeik rongált állapota, mit nem szabad kihagynunk a számításból, lenyűgözve tartják. Minden, amit mondhatunk, csak abban áll, hogy Európa a szabadság betegségében vajúdik. Az adriai tengertől a Volgáig száz millió forrong, önkénytelen mozgalomra ragadtatva s mintha közös jelszó lenne köztük adva, egyhangon szabadságot követel. Oroszországban a parasztság roppant tömege fenhangon követeli felszabadulásával azon földbirtokát is, melyet verítékével termékenyített meg. — A földbirtok helyett , mely öröksége , a proletariusságnak, a szolgaság e legroszabbjának kilátásával kecsegtetik. — Az elégületlenség már nyilatkozik, a harag már növekedőben. Foederalisticus irányú mozgalomról beszélnek e roppant birodalomban, mely nem volt elég nagy arra, hogy Miklós czár óriási dicsvágyát kielégítse. A lengyel királyságban a mozgalom a törvényesség eszélyes korlátai közé vonulva, az egész országban terjed, s áttörve a határon, Orosz-Poroszországot s egyszersmind Ausztriát is fenyegeti. Magyarország az 1848-iki alkotmány zászlaját tűzve ki, teljes önállóságot követel, s csak a személyes kötelékre nézve akar Ausztriával viszonyban lenni. Az országgyűlés megnyitása küszöbön áll, nagyrészt 1848 férfiaiból összeállítva. Vajjon fog-e a bécsi kabinet engedni e nagy testület jól ismert kívánalmainak ? Nem kevésbbé zavart európai Törökország helyzete. A felkelés minden órán nagyobb területet nyer; Montenegró fegyverben; Herczegovina felkelt; Bosnia is készülődik; a szerb kormány hadsergét hadilábra állítja, s a „Journal de Constantinople“ czikkére feleletül tüzes manifestumot közölt, melyben a keresztények panaszait a törökök ellen elősorolja. A török birodalomban a pénzügy rész lábon állása miatt a hadsereg és közhivatalviselők közt elégületlenség uralt. A magas porta mindenfelől megvan támadva, s a miniszteri tanács pénzügyi értekezleteiben a nagyvezér és kapitán-pasa a szultán sógora közt csaknem tettleges sértésekre került a dolog, így állnak a viszonyok keleten. Olaszországban nem kevésbbé égető kérdések követelik a megoldást. Olaszország egységét akarja, visszaadják-e velenczét, s ha nem, megkísérti-e visszafoglalását? Olaszország bírni akarja Rómát, hagyományos fővárosát, kimennek-e a francziák, hogy Viktor Emánuel hadai bemenjenek ? Ez általános átnézete Európa helyzetének, s még kifeledtük belőle a dán-német ügyet, mely soha sem állt közelebb a fegyveres eldöntéshez, mint most.* Belföldi sasemle. — Pest városa törvényszéki tanácsosaivá választattak : Pajor Titus, Madáchh János, Agorasztó Miklós, Morfin Imre, Szelke József, Riegler Ferencz, Szloboda János, Lombay Imre, Steinbach István. — Pest megyében a képviselő-választások — a már említettük abonyin kívül — következő eredménnyel történtek : a ráczkevi kerület Nyáry Pált, a gödöllői Beniczky Ödönt, a váczi Hajnik Pált választotta meg, mind egyhangúlag, a ronori gr. Ráday Gedeont, 849 szavazattal a Rácskayra esett 71 ellenében, a szentendrei 1776 szavazattal 103 ellenében Ács Károlyt. A dunapatajiban Ivánka és Sörös léptek föl jelöltekül, s az utóbbinak pártja — állítólag, mert a másik párt megtámadta — a választás helyét odahagyta, óvást tevén a szavazatszedő bizottmánynál, az óvás azonban visszavettetett. — Az abonyi választásról ma néhány részletet veszünk, melyet közleni sietünk. Teleki Lászlót a vasútnál bandérium, számos fogat, roppant néptömeg zászlókkal fogadás Antos János üdvözlő beszéddével. Addig is, mig Teleki beszédét választóihoz egész terjedelmében közölhetnők, íme vázlatban mondjuk el fő gondolatait: „Bízzunk saját erőnkben , amely nemzet e 11 évi elnyomást ki tudta állni, nem vész el. Bízzunk európai állásunkban : a nemzeties kormánya s szabad nemzetek rokonszenve mellettünk van, egy európai combinatióból sem hagynak ki minket, a miveltség és szabadság ügyét nem gondolják a mi ügyünk nélkül. Erőnk meggyöngítésére minden kísérlet meg van téve : fenyegetés, kecsegtetés, hajtogatás, hogy a testvérnépek elszakadjanak; rágalmazás, hogy a külföld előtt gyanúsítsanak. Azon leszünk, hogy mindez ki legyen játszva. S mi által ? Az által, hogy azon térről, mely a mienk, egy lépésnyire sem távozunk. Azon ösvényen kell maradnunk, melyre 1848-ban léptünk, de ez ösvényen nem szabad megállapodnunk, tovább kell haladnunk. Lehetlenné kell tennünk azon rettenetes idők visszatérhetését, melyek 1848 után következtek. 1848 csak elveket adott, melyeket mind alkotmányos biztositéki mind egyenlőségi és democratiai tekintetben ki kell fejteni. Az urbériség maradványait kárpótlás mellett meg kell szüntetni. A bujtogatások ellenében testvérkezet kell nyújtani a velünk lakó testvérnépeknek. A külföld rokonszenvet irántunk fen kell tartanunk, amit pedig elveszíthetünk, mihelyt a jogegyenlőségtől eltérnénk , mihelyt megállapodnánk ezen téren, mielőtt mindent megtettünk volna, mit a polgárisolt világ tőlünk vár s az ország lakosai minden faj- és valláskülönbség nélkül élveznék az alkotmány jótéteményeit; — szintúgy vesztenénk rokonszenveket, ha valami olyat mondanánk, vagy tennénk, ami által azon gyanúba eshetnénk,mintha más nemzetek szabadságának s függetlenségének nem volnánk baráti, így hát az nemcsak más nemzetek, de saját magunk elleni vétek is volna. Ne aggódjunk, ha az országgyűlés minden eredmény nélkül szétoszlik; csak az lenne rész, ha jogainkból engednénk. Csak akkor leszünk igazán szabadok, ha száműzött honfitársaink mind visszatérnek, amnestia nélkül. . . . Én sem elfogatásom előtt, sem közben, sem utána soha egy szót, egy intést sem tettem, mely által elveim vagy óhajtásaim valamelyikéről lemondtam volna.“ — Zemplénmegye hegyaljai kerülete, mint táviratilag értesülünk, ma ^27-dikén) 713 szavazattal Sóhalmy S. Jánost választotta meg országgyűlési képviselőül Szirmay István és Rainer Alajos ellenében, kik közül az előbbi 287, az utóbbi 279 szavazatot kapott. — Táviratilag értesülünk, hogy Bács megye ómeroviczai kerülete 27-dikén felkiáltással Ballagi Mórt választotta meg képviselőül. — Somogyban a már jelentetteken kívül még következő választások történtek: a szili kerület Fekete Lajost, a narádi gr. Somsich Imrét, a a tabi Zichy Antalt, a szigetvári Bittó Istvánt választotta meg. — Arad és Temes megyében 26-dikán voltak a választások: az előbbiben az újaradi kerület Pesty Frigyest választotta meg, a radnai Csernovics Pétert,a pécskai Szőke Károlyt; az utóbbiban a rékasi Fischer István 1848-beli képviselőt, az orczifalvai Ónody Mátyást, a rittbergi Papp Vinczét, a moraviczai Mocsonyi Gyulát, a becskereki Mattassyt. A Torontálmegye zichyfalvai kerülete egyhangúlag az 1848-beli követet, Dániel Pált, bánságkomlósi kerülete pedig Vidacs Jánost választotta meg. (Az utóbbi helyen, mint a „Pesti Naplódnak sürgönyözik, a választás még nem történt meg, mert Hertelendy pártja az oláhok kihágásai miatt tiltakozván, a választás felfüggesztetett. — Ilontmegye szálkai kerülete Okolicsányi Antalt választotta meg, az ipolysági pedig Boronkay Lajost. — Komárom városa Beöthy Zsigmondot, Kikinda Csernovics Pétert, N.Becskerek Ignatovics Jakabot választotta meg országgyűlési képviselőül. — Kéregből írják nekünk, hogy ott Dobránszky helytartósági tanácsos, Mészáros Károly ügyvéd kíséretében, az orosz népet a magyarság ellen bujtogatta, Mészáros Károly nevezetesen, ki képviselővé akarta magát megválasztatni, a robotot is használta az „urak“ elleni izgatásában. De a nép nem hagyta magát elámittatni, s mint már jelentettük is, a beregi kerület Mészárost elejtve , magyarok és oroszok együtt Buday Lőrinczet választották meg. — Kaposvárt a megválasztott képviselőt, Somsich Pált, fáklyás zenével tisztelték meg s a város nevében az uj polgármester, Folly József üdvözölte. Ezután a fáklyás menet maga a polgármester lakása elé vonult s a közbirodalom által a város élére állított férfinak Domán Mátyás városi tanácsos fejezte ki a polgárok szeretetét. Az uj polgármester, mint levelezőnk irja, évi fizetését mindenkorra a helybeli szegények kórházának ajánlotta föl. — Heves megye bizottmánya e hó .18-dikán kezdte meg, az örökös főispán elnöklete mellett, közgyűlését, mely négy napig tartott. Az első alispán jelentette, hogy a választások alkalmával a rend a megyében sehol sem zavartatott meg, csak a nánai kerületben. Az itt történt események az illető választási elnök jelentése szerint röviden a következők: Két követjelölt volt: Németh Albert és Szathmáry László. Az elnök a kiszabott órában meg akarván kezdeni a választást, Németh Albert által fölkéretett, hogy ámbár a jelenlevők csak az ő nevét hangoztatják, mégis várakozzék az eső és rosz utak miatt elkésett ellenfélre ; az elnök e kérésnek engedett s a választást elhalasztotta. Félóra múlva jelentik, hogy a Szathmáry részére megérkezett 600 választót a Németh kömlői választói a helység végén feltartóztatták. A járásbeli szolgabiró a helyszínére kimenvén, Szathmáry választói csakhamar szép rendben megérkeztek, a kömlőieknél volt botok pedig elszedettek. Megnyílván a választás, szavazásra került a sor s Németh Albert 346 szavazattöbbséggel képviselőnek választatott. A választási jegyzőkönyvet azonban két Szathmárypárti szavazatszedő nem akarta aláírni, az egyik példányban tett aláírását visszavonta s a választás élén óvást tesz. A központi választmány a dolgot tudomásul veszi, a választás érvényessége fölötti határozást pedig a képviselőházra bízza. Az árvostörvényszék megalakittatott elnöke lett Nánásy Mihály, ülnökei Menyhárt Antal és Bedekovics Vilmos, ügyésze Petrovics Ignácz, szolgabirája Gosztonyi József, számvevője Korponay György, esküdtje Bodnár Ferencz. Több, illetéktelen helyről érkezett levél mutattatván be (igy többek közt egy helytartótanácsi levél, mely a megyének a jan. 16-dikai császári leiratra tett óvását fenyegetések közt a jegyzőkönyvből kitörültetni rendeli), határozat jön, hogy a megyei törvényhatóság törvénytelen helyekről érkezett levelek tárgyalásába méltósága megsértése nélkül nem bocsátkozhatik, ezért az említett leveleket olvasatlanul hagyja s tartalmokat tudomásul nem veszi. Azon megyék levelei, melyek utasítást ajánlanak, nem pártoltattak. Asbóth elfogatása ellen óvás tétetett. Fiume ostromállapotba helyezését a megye hazafiui indignatioval hallotta, de szigorun ragaszkodva alkotmányos elveihez, föl nem ír. Lipcsey Imre másodalispán lemondását a bizottmány nem fogadja el, sőt felhívja őt, hogy mivel az első alispán úgyis képviselővé választatott, leggyöngédebb magánérdekeit a haza érdekeinek alárendelve, az első alispánt helyettesítse. — Abaujból írják nekünk, hogy azon egyén, ki a katonával összekapott, Jászay József megyei esküdt. Az első összekoezódásra egyik félnek sincsenek tanúi. Az esküdt egyébiránt, mivel a megyei tisztviselők többé szolgálni nem akarnak, akkor ittas volt. Az ügy bevégzése a legközelebbi bizottmányi gyűlésen, mely ápril 16-dikára van határozva, fog történni. — Bereg megye kaszonyi választókerületéből Dercsényi István ur értesít, hogy a követjelöltül föllépett Szintay János ur ellen rágalmazó iratok nem terjesztettek, csak tények emlittettek, s az utóbb győztes párt nem iparkodott az ellenfél embereit megfélemíteni, csak azon megyei tisztviselők ellen történt fenyegetés, kik jelöltjük mellett nem csak hivatalos tekintélyöket használták fel, de egyes lakosokat (volt bírákat) megszámadoltatással, a ref. papokat pedig a székosztó gyűlésen leendő megjelenésükkel ijesztgették. A fenyegetés egyébiránt Dercsényi úr részéről a tisztviselők ellenében abból állott, hogy a következő tisztujitáson mindezekről megemlékszik. — Trencsén városa tisztujitása 20-kán következő eredménnyel ment véghez: polgármester lett Kostyál Lajos, főbíró Joó János, kapitány Kaminy József, főjegyző Bangya Károly, tanácsosok Gálik József, Girschik Ferencz, Thurzó Dániel és Simon Béla (mely utóbbi, mint levelezőnk megjegyzi, 35 évig magyar s csak félévvel ezelőtt németre fordított gyógyszerészi czimerét még vissza nem magyarosította ). — Az „Opinion nationale“ márczius 24-iki vezérczikke az európai viszonyok állását következőleg jellemzi: Az általános állapot még mind a régi bizonytalanságban vesztegel. „Az Alpokon túliak még mindig Ausztria kilátásban álló támadásáról beszélnek, s jelentik, hogy Ausztria velenczei hadkészületeit a legnagyobb tevékenységgel űzi, míg másfelől az osztrák lapok szüntelen csak azon csapatmozgalmak, fegyvervásárlások, lő- és hadszerkészleteket sorolják elő, melyeket az olasz kormány megrendelt. S egyszersmind Garibaldira mutatnak, ki készen áll arra, hogy a síkra kilépjen. Hát igazán a harcz küszöbén állunk ? Vájjon a tavasz igazán jelt ad-e a népfelsőség és a követelt Ungmegye levele a fökanczellárhoz Nagyméltóságu báró! Midőn a magyar nemzet az 1808: 7. törvényczikkelyben a magyar katonai intézetet, vagyis Ludoviceumot alapította, azon czélt tűzte maga elébe, hogy egy magyar katonai nevelő-intézete legyen, mely magyar vezetők és oktatók alatt a magyar hadseregnek tiszteket, de a polgári pályának is hasznos és kiképezett egyéneket nyújtson. Azon törvényhatóságok és családok, melyek 69 növendék részére 400 pengő forintban megállapított nevelési és ellátási illetéknek megfelelő alaptőkét alapítottak, a felidézett törvény 2-ik §-a által egyszersmind biztosítják, hogy alapítványaik, eredeti rendeltetésüktől az országgyűlés beleegyezése nélkül sohasem fognak elvonatni. Ezen dicső emlékű alapítók közt Ungmegye büszkén említheti egyik fiát, kinek nevét érinti az 1812 : 2. törvényczikk , hol a Ludoviceum magyar katonai nevelő-intézetre 10,000 párt, de megörökítette azt az 1836: 11. törvényczikk , mely igy szól Az ország Rendei hálás érzettel vették bárdányi gróf Buttler Jánosnak a magyar Ludoviceumi katonai intézetre tett jeles hazafiui adakozását, mely szerint az 1812 : 2. törvényczikkben említett előbbeni ajánlásán fölül most újólag az intézet javára százhuszonhatezer, hatszázhatvanhat forintot s negyven krajczárt lekötelezett, s ezáltal összesen 20 ifjaknak ezen intézetbe leendő felvételekre és neveltetésekre országos végzés szerint megkivántató állandó tőkét alapított meg, felosztván az ezekre nézve minden valláskülönbség nélkül leendő bemutatási just az elősorolt vármegyék között oly módon, hogy Ung vármegye két ifjút mutathasson be. Hogy tehát ily rika példája és követésre méltó hazafiui buzgóságának örök emléke fenmaradjon, ezen ajánlást Ő Felségének kegyelmes hozzájárultával az ország Rendei jelen törvényczikkbe iktassák. Ungmegye tehát dicső fiának,ki az alapítók közt első helyen áll,ezen törvény által is megörökített alapítványa, valamint két ifjúnak bemutatási joga által a Ludoviceum magyar katonai nevelőintézet irányában az ország minden megyéi közt legjobban lehet érdekelve. És azért fájdalommal veszi e megye közönsége azon tényt, hogy a magyar Ludoviceum katona kórházzá alakíttatott,tőkéje a budai cs. kir. főpénztári J