Magyarország, 1861. március (1. évfolyam, 50-76. szám)

1861-03-06 / 54. szám

ország és Szardinia közti viszonyok rövid idő alatt javulni fognak és azt állítják, hogy az első, Délolaszszágban, hajóállomási heret nyer. A „Moniteur“ egy tudósítást hoz Belangte pénzügyminisztertől, mely által a császár értesittetik azon hírek felöl, hogy a kormány ,a Mires-botrányt el akarja nyomni , hogy magas pártfogások által Mirés úr meg fogna mentetni. A miniszter nem tűrheti, hogy egy becsületes kormányról feltegyék, miként fátyolt vonand oly ügyekre, melyek lehetőleg a büntető törvények alá tartoznak. A törvénykezési eljárás szorosan folytattatik. Nyilatkozat. Alulirt a Zilahy Károly ur személye vagy loyalitása ellen az „Idők Tanujá“-ban használt sértő kifejezéseket visszavonom. Pest, márcz. 5. 1861. Lonkay Antal. Nyilatkozat Alulirt ezennel kijelentem, hogy az „Idők Tanúja“ szerkesztőjének személyét sérteni vagy hazafiságát megtámadni szándékom nem volt. Pest, márcz. 5. 1861. Zilahy Károly. i Újdonságok. — A császár a horvátországi bánhoz következő kéziratot küldött: Kedves báró Sokcsevics! Az 1860. okt. 20-ki kéziratom alapján a báni conferentia által indítványozott és horvát-tót dícasteriumom által elembe terjesztett választási rendet, mely az 1848-ki horvát-tót országgyűlés összealkotásánál szolgált választási módra vonatkozik. 1850. ápr. 7-ki országgyűlési búcsúm értelmében, melylyel a legközelebbi horvát-tót országgyűlés számára választási rend kibocsátása volt kilátásba helyezve, a fiumei megye tekintetbe vételével, de megfontolva egyszersmind a fellebbi végzésemben fentartott külön kormányzatot és a katonai határok képviseletét, most, ez utóbbinak kizárásával, a közelgő horvát-tót országgyűlésre ismét engedélyezem. Most, vonatkozva említett határzatomra ismét szükségesnek tartom kijelenteni, hogy a határőrnépségnek a horvát-tót tartományi gyűlésen leendő részvételbeli kizáratása által — mit főleg a koronás Őrvidék igazgatásának a tartományi igazgatástól teljesen elütő jelleme tesz szükségessé, és azon körülmény, hogy a tartományi gyűlés végzései nem terjedhetnek ki e területre, anélkül, hogy katonai szervezetének minőségét el ne veszítse; a határőrnépség pedig oly politikai működésre döntő befolyást nem gyakorolhat, melynek eredménye rá nézve nem érvényesül : — fen előhozott végzésem azon rendelésén, — mely szerint a horvát-tót határőrvidék törzs-országával Horvát- és Tótországgal marad, és együtt tesz egy területet, nem változtathat. Dalmatiára nézve, 1860. decz öki kéziratom függelékéül értesitnem kell önt, hogy egyszersmind államminiszteremet is megbíztam, gondoskodni róla, hogy az összeülendő dalmát országgyűlés mindenekelőtt a követek küldésének feladatával foglalkozzék, kik Dalmatia, Horvát- és Tótország egyesülésének kérdését tárgyalják a kilátásban levő horvát-tót országgyűléssel, fentartva szentesítésemet. Bécs, febr. 21. 1861. Ferencz József. — A szerb kormány hivatalos lapja a „Szrbszke Novine“ következő figyelemre méltó czikket hoz, melyet a „P. N.“ fordítása után ezennel mi is közlünk : „A politika az exigentiák tudománya. A politikában nem szabad ideálok után járni, magunkat ábrándoknak adni, elvont theoriákat fölállítani. A mi épen kéznél van, ami reális, az fölhasználandó, a valódi tényezők megszámlálanulók s annak, ami lehetséges, ami elérhető : szilárdul, ingathatlanuul kell utána törekednünk. A számítások alapja nem az, hogy a körülményeknek milyeneknek kellene lenniök , de a tényleg létező viszonyok szolgálnak az egészséges, okos politika bázisául. Ha mi a Száván túl élő testvéreink túlcsapongó tüzét és energiáját mérsékelni megkísértettük , úgy még kötelezve érezzük magunkat az ő netaláni csüggetegségüket fölbátorítani s őket — bár tán nem is épen szükséges — az ő föllángolásukban, kitörésükben, kitartásukban és merészségükben biztatni. Fogadjátok ez okból tanácsunkat, míg mi oly helyzetbe jöhetünk, hogy tettlegesen is gyámolíthatunk benneteket. Ha jól vagyunk értesülve , úgy a magyar nemzet elhatározott akarata, hogy a szerbek barátságát, rokonszenvét és összeműködését magának biztosítsa. Azt is mernök állítani, hogy a magyar nemzetet nemcsak a szeretet, de a politikai szükségesség is kényszeríti erre. Ézen így nem állunk el attól, hogy nyilvánosan is ki ne nyilatkoztassuk, hogy mi a magyar nemzetet nemcsak szeretjük és tiszteljük, hanem hogy a velük való egyetértésben és összeköttetésben a mi saját fontos érdekünket is látjuk. Avagy mind e két nemzet felett nyomtalanul suhant volna el minden szerencsétlenség ? Még most sem volnának a nemzetiségek felvilágositva ? Még most sem tudnák-e a valót a hamistól megkülönböztetni? Hányszor újuljon hát még meg a szomorú: „inter duos ligiartes tertius gaudet“ — példabeszéd? ! Az eddigi Szerb vajdaság azon ajándékok közé tartozott, melyekről Virgil énekli : „Timeo Danaos et dona ferentes.“ A szerbek nagyobb része a Vojvodinán kívül maradt, s ti oly nagy területet kaptatok, melynek bármely részén túlszárnyaltathattatok volna. Ismételve oda kell utalnunk, hogy a szerbek (déli szlávok) fő területe a Szent István koronájához tartozó birtokokban, a katonai határőrvidékben fekszik. A Szlavónia és Erdély közötti termékeny birtokvonalon, melyet a hatalmas Duna árja szegében a három vitéz szerb határezred s a kipróbált csajkások laknak. Nándor-Fehér vár lábaihoz nyúlik e tartomány, melynek lakói annyi számtalan harczokban részt vettek, a kik életüket mindig készek voltak nemzeti existentiásokért feláldozni. Hány vitéz férfiú lehelé ki lelkét, szabadságáért ?! És mit használt mindezen áldozat ? Mennyivel jutottatok közelebb czélotokhoz? Ismételve oda kell véleményünkkel nyilatkoznunk , hogy a határőrvidékek is a magyar országgyűlésre küldjék képviselőiket. Ha egyrészről a magyarok azt óhajtják, hogy az országnak ezen része is a bécsi kormány kezéből átvegye közigazgatását saját kezeibe , úgy mi is másrészről a szerb elemnek nagy erősbülését látjuk abban, ha a szerbek a határőrvidéki megyékben egyesülnek. Nem hiszitek-e, hogy a szerb nemzet így, ha maga is számosabb : a magyar országgyűléssel alkudozásait jobban érvényesítheti? Néha egy nemzetnek sorsa a toll, néha a kard hegyén van , de mindig biztosítva van az, ha a kéz, mely a tollat vezeti, a kardot is meg tudja forgatni. — A „Voss. Ztg.“ az uj osztrák öszbirodalmi alkotmányban uj, kétségbeesett kísérletet lát a habsburgi koronatartományok összetartására és alig vár tőrök valami örvendetest. A birodalmi képviselet által megoldandó kérdés legalább is nagyon nehéznek látszik. Lehet a birodalmi alkotmány’ igen derék munka, de nem közöny’ös kérdés, vájjon összefügg-e a létező viszonyokkal és azokból természetesen fejtett-e ki? — Az ugyancsak berlini „Publicist“ úgy találja, hogy’ az osztrák kormány ez uj alkotmánnyal sem állam alaptörvényt nem akart adni, sem nem adott. Csak patens, melyet ismét vissza lehet venni, mint a 48-ki alkotmányt. *A fiumeiek a „Hlfr“ szerint egy becses történeti képpel szándékoznak megajándékozni Szalay Lászlót, „Fiuméról“ a „P. Naplódban irt jeles czikkekért. — A békésmegyei honvédtisztek febr. 24-én gyűltek össze B.Csabán, hogy egy „békésmegyei honvédgyámolitó egylet“ czime alatt egyesüljenek. A rósz utak daczára, és annak, hogy a szarvas-járási 16 h. tisztből csak egy jelent meg kiküldöttként s hogy’ a pusztákon lakók nagy része az ügyről nem értesülhetett, — mégis 40 régi bajtárs jött össze. Az egész megyében tudtunkra mintegy 780 h. tiszt lakik. A jelen voltak az egyletet megalakultnak nyilvánítók, azután egy kis bizottmányt neveztek ki, mely a teendőkre programmot készítsen, és pénzgyüjtésre községenkint is tartókat választottak. Végre a szarvasjárási h. tiszteket, kik a többiek értesítése nélkül febr. 17-én egy külön testületté alakultak, az egyesülésre felszólítani határoztak. — Ugyancsak febr. 24-én a gyűlést megelőzőleg délután 2 órakor meglátogatták azon temetőinket, melyekben honvédek porlanak, a sírokat mindenütt lelkes hölgyek koszoruzták meg. Az igen népes menet legvégül Fábry Pál h. tiszt sírjánál állapodott meg, ki Temesvárott kapott lábzuzás következtében halt el, itt felolvastatott Petőfi „egy gondolatja“ s elénekeltetett a „szózat.“ A többi síroknál is egy a h. tisztek közül rövid szavakkal felelevenité az elhunytak emlékét s megáldá poraikat. — A békéscsabai ifjak és hölgyek műkedvelő-társulata márt. 2-án fogja az első előadást adni ez egylet javára. — E hó 12-dikén Kaposvárt a megye házában nagy hangverseny lesz a honvédek javára, melyen Somogymegye összes birtokos és értelmes osztálya annyival inkább meg fog jelenhetni, mivel ugyanaz nap lesz a megyei bizottmány közgyűlése is. — Debreczenben kertészegylet van alakulóban. * A „Családi Kör“ Kossuth Lajos nővéréről Ruttkaynéról emlékezvén, kit a sors Amerikába vetett s ki egy pesti barátnőjével folytonos levelezésben áll : arról értesít, hogy a tisztelt honleány az angol nyelvet egészen magáévá tevén, a Missisippi mellett nőneveldét nyitott , mely a vidék legkeresettebb intézetei közé tartozik, úgy hogy jövedelméből nem csak saját családját tisztességes nevelésben részesítheti a derék nő, hanem egyszersmind elhunyt nővérének Meszlényi Kossuth Zsuzsánnának hátrahagyott két árva leányát is anyai gondjai alá vehette.— Legutóbbi levele szerint a hozzá járó magyar divatlapok képei, ismerősei közt kiváló tetszésben részesültek, — és általában nemzeti viseletünk a Missisippi mellett is terjedni kezd. * Bizonyos rémlátó tudósítások után több lap elhamarkodva közölte azon ok- és alapnélküli hírt, mintha ajjnyugat-erdélyi havasok közt lakó magyar családok a románoktóli féltőkben már menekülni kezdtek volna. Most Árkossy Károly úr a „Kolozsvári Közlönyében kijelenti, miszerint eddigelő csak Sz. L-né és H. L.-né távoztak el Verespatakról, és ezek is ott tudvalevő magánkörülmények miatt. A magyarság többi része ott van, és biztonsága iránt a román lelkészektől több ízben oly határozott ígéretet nyert, melynek megszegésére okot Sem nem adnak, sem nem látnak,midőn kölcsönös érdekeink épen összetartásra és testvéri egyetértésre intenek. * Krasznamegyéből azon örvendetes tényről értesítik a „Kolozsvári Közlönyét, hogy ott a főispán bevonulása alkalmával a román egyházakon is ki volt tűzve a magyar nemzeti zászló. Ezt mi viszonozzuk azzal, hogy a józanokosság által parancsolt kölcsönös összetartás jeléül a román lakossággal bíró megyékben a magyar mellé tűzzük ki a román nemzeti zászlót, hisz úgy is egymás mellett kell lobogni a kettőnek! * A „K. K.“ bukaresti tudósítója védi az ottani magyarságot azon közöny vádja ellen, mellyel az „0. B. P.“ levelezője kimenekült és ott szükségre jutott honfitársainkkal szemben illette. „Talán — úgymond a levelező — azt óhajtotta volna a t. levelező úr, hogy mi itt gyűléseket tartsunk, tüntessünk, kérjünk, követeljünk? ! Annyira eszélyteleneknek talán csak mégis nem gondolt minket. A kinek a kása egyszer megégette a száját, az máskor meg szokta fúni. Makk 1852—53-ban sokat elámított volt itt és soknak visszaélt hazafiságával. — Berzenczeinek 1853. történt itteni megfordulása folytán B—mi altábornagy egy itteni hazánkfiát halálra verette, mert nem adta ki B. hollétét. Az akkori ref. pap K.-Fehérvárt a börtönben halt meg. Dr. Rezei, Török, Bümné, Nagy és több mások Josefstadtba és Szebenbe hurczoltattak. Több hazánkfia oláh és angol alattvaló lett, hogy a veszélyt kikerülje, utóljára azért is remegésben voltunk, ha valakinek egy darabka kenyeret adtunk, nem tudva a perczet, mikor jő valaki és meghí ilyformán: „tessék egy perezre az A-ra jőni“ s onnan aztán nyakig vasban Erdélybe. — Annyi kém mint itt, talán nincs sehol Európában. * Mindenfelől, nem váratlanul, de annál hangosabban és jelentősebben nyilvánul a panasz, hogy az oct. 20. előtti politikai foglyokra nézve minap kihirdetett amnestia csak a papiroson marad. Táncsics — kinek a sötét, nedves és fütetlen tömbez mindkét szemére szürke hályogot vonz, folyvást a budai vár fenekén várja az „alkotmányos“ országgyűlést, mig megtört hü nejét a küzdelem és bánat a halál révére hozta. A fogságából besorozott Magdl Károly, végzett ifjú orvostudor a „Családi kör“ szerint még mind a káplárpálcza alatt áll, a júliusi nyilatkozványok alkalmával „üdvös példaképen“ elhurczolt jogász Abuda Ferencz kiért társai több ízben folyamodtak, egy csehországi büntető-században nyomorog. A nemzeti körnek febr. 14-én s folytatólag több napján tartott közgyűlésében igazgatókut s választmányi tagokul megválasztottak. Tiszteleti igazgató : gróf Teleki László; első igazgató: báró Kemény Zsigmond ; másodigazgató : Jókai Mór ; harmadigazgató : Karczag Ferencz. Választmányi tagok betűsorban : Rebli Adolf, Almásy Pál, Arday Károly, Ballagi Mór, Bókay János, Burián János, Clementis Gábor, Csengery Antal, Cséry Lajos, Deák Ferencz, Dobsa Lajos, Egressy Gábor, Emey János, Eötvös József báró, Erkövy Adolf, Feleky Miklós, Funták Sándor, Gánóczy Flóris, Gerenday Ambrus, Giczey Samu, Gorove István, Graen József, ifj. Haader Hajnik Pál, Hajós József, Halbauer Nándor, Havas Ignácz, Horvát Károly, Huszár Ferencz, Jármay Gusztáv, Jordán József, Jozipkovits Szilárd, Karczag József, Károlyi Gyula gróf, Károlyi Lajos, Keglevich Béla gróf, Királyi Pál, Kiss Károly, Kléh István, Kovács László, Kölber Ágoston, Ledniczky Mihály, Lombay Imre, Medgyaszay István, Muraközy László, Nyáry Pál, Nyiry Józsa, Pákh Albert, Papp László, Podmaniczky Frigyes báró, Polgár Mihály, Pompéry János, Poór Imre, Ráth Károly, Rökk Szil., Salamon Ferencz, Sárói Szabó Albert, Seregi Józsa, Szabó Rikhárd, Szapáry Gyula gróf, Széchenyi Ödön gróf, Széher Mihály, Székely József, Szekrényessy József, Szent Iványi Károly, Szerdahelyi Kálmán, Szinovácz György, Sztupa György, Tanárky Gida, Thaisz Elek, Than Mór, Thanhoffer Pál, Tomory Anasztáz, Tóth József, Tóth Kálmán, Urházy György, Vadnay Károly, Vas Gereben, Vidacs János, Walther Gyula. * A helytartótanácstól f. hó 1-én érkezett meg a kinevezés a budai s a második pesti fölgymnasiumi igazgatóságokra, az elsőre Lutter Ferdinánd eddigi pesti kegyesrendi fölgymnasiumi tanár, a másodikra Nagy Mártor,eddig pesti k. r. házi-igazgató személyében. * A Királyhágon tuli megyék is foglalkoznak már a követválasztási combinatiókkal s a „K. Közlöny“ szerint általános a nézet, hogy követeiket csak is Budapestre küldik. * Kőváry László ily czim alatt: „A forradalom története Erdélyben“ tüzetes és okadatolt munkát bocsátott sajtó alá. Óhajtandó, írja le élményeit minden ember adathiven és lehető pontossággal; a történetíró majd egészet fog alakítani aztán belőle. * Beküldetett szerkesztőségünkhöz : „Magyar nyelvészet“ szerkeszti Hunfalvy Pál. Hatodik évfolyam I. füzet, következő becses tartalommal: „A magyar nyelvészet politikája 1861-re“ Hunfalvy Páltól. „A görög nyelv nyomai a magyarban“ Torkos Sándortól. „Pasilogia“, könyvismertetés, Torkos Sándortól. „Szóhangok viszonyai az áltaji nyelvekben“, Bábián Istvántól. „Nyelvészeti hulladékok“ Budens Józseftől. „Török olvasmányok“ ugyanattól. * Beküldöttek szerkesztőségünkhöz: „Történelmi és vallástudományi értekezések“ Közli Löw Lipót, szegedi főrabbi. Szeged. Burger Zsigmond bizománya. „Meddig és ne tovább?“ Irta Ötévényi. Nyomatott Temesvárt. Továbbá két német könyv : „Die Juden in Ungarn, Kroatien und Slavonien.“ Von Leopold Hartman. 1861. és „Das historisch-diplomatische Verhältniss des Königreichs Kroatien zu der ungarischen St. Stephans-Krone“. Czimlapjára ez van írva : Honni sóit qui mai y pense !“ —a 73-ik oldalon pedig következő állítás, cicero-betüvel: A horvát nemzet Európában politikailag és történetileg vénebb s a polgárisodás és keresztyénségre nézve érdemesebb néptörzs, mint a magyarok ; következőleg ha a magyarok fölötte, vagy földje fölött jogot akarnak tulajdonilni magoknak, ez csak nyers erőszakra támaszkodhatik.“ Honni sóit qui mai y pense ! ” Fenyvessy Adolf gyorsíró e hó 1-jein megkezdette előadásait a magyar stenographiáról s folytatja minden hétfőn szerdán, pénteken , 5-től 6-ig Marmák úr tanintézetében (harminczad-utcza 3. sz.) * A „Falusi Gazda“ írja, miszerint a budapesti kertészek, kerttulajdonosok és termelők magántársulatot alakítottak, melynek czélja egyfelől összeszerezni a világ minden részéből a nálunk szabadon tenyészthető gyümölcsfajokat, veteménynemeket, és ezeket valódiságaikban fentartani és szaporítani. Továbbá magokat termelni újak előhozására. A társulati tagnak vagy kerttel kell bírni, vagy az egylet működésének leírásával, szerkesztésével és közzétételével, tehát a dolog tudományos oldalával foglalkozni. Miután e társulatban csakis a gyakorlat emberei vehetnek részt, üléseket nem tart. Minden tag kertje kölcsönös tapasztalatok kicserélésére szolgál Ezekből kerülnek aztán a társulat orgánumában a közlések. A társulat orgánuma a Girókuti Ferencz szerkesztése alatti „Falusi Gazda“ c. hetilap lesz; tervezője ismert jeles füvészünk és kerttulajdonosunk Pólya József. * Biztos kútfőből vett értesülés szerint a Szokoly Viktor szerkesztése alatt álló „Garabonczás diák.“ czimü életlap f. hó végével bevégzé pályáját. A „Bohócz“ •—• melynek még csak mutatvány-lapja jelent meg — tán meg sem indul. — A pesti jótékony nőegyesület ezennel közhírré teszi, miszerint f. é. ápril 1-jétől kezdve szemgyógyintézetében az ország minden vidékeiről szürkehályogban szenvedőket felveend. A betegek ingyen élelmezést, orvosi segélyt és ellátást találandnak. Az orvosi műtéteket jeles egyetemi tanárunk Lippay Gáspár úr vezeti. * Közelebbről B. Füreden a vidéki színészet egyik közkedvességű nőtagja Szöllőssy Nina hunyt el , tizenkilencz éves korában . Sírja fölött Majer Fanni kisasszony tartott gyászbeszédet. — Varsói hírek szerint a kozákok lövése nyolcz személyt ölt meg és sokat megsebesített. A halottak közt van egy franczia és egy földbirtokos Kaliseh környékéről. Nemzeti színház. Ma adatik: „Egy szegény ifju“ színmű 5 felv.-ban,fordította Feleki M. Nyilatkozat. Érdemes hazai lapjainkban olvasom, hogy a N. Kanizsán kiadandó „Somogy-Zala lapja“ szerkesztésére kijelölve vagyok; sőt a hir már azt is mondja, hogy el is fogadtam. Legközelebb pedig a „Somogy-Zala lapját“ Kaposvárra ültetik át számára itt felszerelendő nyomdával, s néhány derék irótársam már meg is tisztelt levelével, becses munkálkodásokat ajánlván. Kötelességem a tényt felderítni, mely ennyiből áll: Régi tervem Somogynak lapot adni, mely úgy az irodalom, mint e megye szellemi és anyagi méltóságának megfeleljen, s ezen fáradozásom közt szólittattam fel Kanizsáról az itt kiadandó lap szerkesztésére; de az egyesség még ez ideig köztünk megkötve nem levén, — azt el nem fogadtam. Mi a Kaposvárott felállítandó nyomdát illeti, — igaz, hogy legközelebb Pécsett lévén, megnyertem Bittermann Ede nyomdász urat, de kiválólag a megye nyomtatványainak kiállítása tekintetéből, a székváros jól felszerelt nyomdával nem bírván. Akár Kaposvárott, akár Kanizsán legyen biztosítva a két megye lapjának jövője, — azonnal kötelességemnek ismerem, tudatni sajtó utján a nagy érdemű közönséggel. *) Kaposvár, febr. 27. Roboz. A „Magyarország“ magán társürgönyei. A lengyel határszélről marcz. 5. Lengyelország minden nemesség marechalja s utánuk minden orosz szolgálatban levő lengyel lemondott. Berlin. A „N. Prens. Ztg“ varsói tudósítása szerint Gortsakoff a hatósági feliratát Sz. Pétervárra táviratozván, a kormányzó engedékenysége rászaltatott, s az ostromállapot kihirdetése rendeltetett el. Páris marcz. 5. Favre Gyula a válaszfeliratba felvétetni javasolja, hogy a franczia hadsereg Rómát hagyja el. Gazdasági tudósítás, Tokaj, február 26. A b.-keresztúri mátyás napi országos vásár tegnap záraték be. A vásár egészben véve jelentéktelen volt, s a Tokajnál megszakadt közlekedés miatt Szabolcsból nem jöhetvén szekerek , a termények ára névszerintinek mondható. Búza 4 frt. — 4 frt 40 kr. gabona 3 frt. — 3 frt. 40 kr; árpa 1 frt. 80 kr.— 2 frt. 20 kr.; zab 1 frt. 40 kr.; — kása 5 — 6 frt.; — kukoricza 2 frt. 30 kron a. ért.-ben kelt mérője. Szesz kevés s több vevő mint adó, 26 kron 30 fokú mind elkelt. Olaj mázsája 28—30 frton kelt. Szarvasmarha kevés érkezett s magas árak mellett gyér keletű volt. Lovak hiányzottak. Sertés csekély mennyiségben, — elhanyagolt. Vetéseink, hol a lapályosabb helyeken a héviz meg nem rongálta, szépen diszlenek. A kedvező tavaszi idő mellett szőllőinkben a szokott munkák megkezdvék. A Tisza még mindig árad, pedig már a szabályozási gátak tövében áll. A jégzajlás folyvást tart. Mátyás ez évben nálunk remekelt , az ideiglenesség korszakában puha fából épült ideiglenes hidunkat a tiszai erős jégzajlás által épen becses neve napján sepervén el. 1. 1. Csonigrád, febr. 28-kán. Folyó hó 24-kén és 25-kén tartatott meg nálunk az országos vásár szokatlan magas ár mellett. Egy közönséges húsban levő meddő, vagy egy sovány fiastekén 100 — 130 frt; egy pár sovány ökör 200 — 250 frt; egy pár rúgott borjú 34—40 frt; egy pár alig féléves sovány malaca 24 frt; egypár pulyka 3 frt. szalonna 26 frt. mázsája, zsir 44 u. kr. itezése, bal 14 u. kr. fontja, tojás darabja 1 u. kr. — Termesztményekből : tisztabúza köble 9 frt., rozs 6 frt. 80 kr., kukoricza 4 frt., árpa 4 frt., zab 2 frt 60 kr.egy zsák burgonyái frt 40 kr., egy ieze bab 3 u. kr. Az időjárás, mely folytonosan szép, jótékonyan hat a vetésekre, csak Mátyás éjszakáján volt egy kis fagyunk. A fekvő birtokok ára tetemesen felszökkent, úgy hogy egy hold szántóföldért 270 frtot, — egy hold szőlőért pedig 800 — 1000 frtot is megadnak. — A bornak ára mégis 4—5 frt. Tiszánk, melyen már zörgenek a malmok, napról napra fenyegetőbb alakot kezd ölteni. 1. 1. *) Kéretnek a lapoknak érdemes szerkesztői, e nyilatkozatnak lapjokbani felvételére. * Felelős szerkesztő:pohpéby János.