Magyarország, 1861. április (1. évfolyam, 77-102. szám)
1861-04-19 / 93. szám
kell vennie a magyaroktól,a mit nekik engedett,s az országot karddal kell kormányoznia.Ekkor azonban többi tartománya s az összes Európa megrovásának teszi ki magát. Merő erőszak által a birodalmat össze nem lehet tartani, kivált most, midőn az állami kincstár üres, a hadsereg felében pedig nem bízhatni. Egy pár évig tán el lehetne még nyomni Magyarországot, ha különben a viszonyok kedveznének. Ezek azonban nem kedvezők. Szomszédjaitól Ausztria semmi segélyt sem várhat, valamennyi határán pedig zavar uralkodik : Lengyelországban, Velenczében, Törökországban. A pillanat bizony nem való valami merész államcsínynek. Lehet ugyan, hogy a magyarok, beérvén a formaszerű győzelemmel, az utolsó pillanatban a birodalom támogatására határozzák el magukat; ez lehetséges, de nagyon kevéssé valószínü, mióta a világot azon elmélet járja be, hogy Ausztria nagyon felesleges, és hogy egy erős Németország, egy egységes Olaszország s egy magyar-szláv dunai birodalom alkotása sokkal jobban felelne meg Európa politikai czéljainak, mint a mostani Ausztria. Ezen terv igen ábrándos lehet, amennyiben Franczia- és Oroszország nem lennének barátjai, de másfelől meg nagyon hizeleg a magyarok hiúságának, nem lenne hát csoda, ha mellé állanának. — A „Sentinella Bresciana“ következő kiáltványt közöl, mely Déltirolban közkézen forog : „Polgártársim! Ifjabb ármány. Az osztrák kormány új alkotmányt hirdet, mely szerint Trident képviselőinek az insprukki országgyűlésen és a birodalmi tanácsban kell ülniök Bécsben! Ez a legveszélyesebb tévlépés lenne. Ausztria adománya nem javunkra való, nekünk nem lehet semmi közünk német Tirollal. A mi gyüléshelyünk az olasz parlament lesz, minthogy hazánk Olaszország. Jaj nekünk, ha gyengeség, gyávaság vagy hibás politikai nézetből közreműködni segítnénk, hogy a mi elnyomóink czéljai sikerüljenek. Végre még azt mondhatnók, hogy mi az unsprukk és Bécscseli összeköttetés mellett vagyunk ! s hogy azon óhaj , mikép Olaszország hátralevő része felszabadittassék és egyesüljön, csak kevesek kívánalmai, ezáltal minden el lenne veszve ismét! és a nagy veszteség mellett még annak gyalázata is háramlana ránk, hogy a legfontosabb pillanatban gyengék valánk. Ily pillanatokban bűnös és ellensége a hazának az, ki elősegíti azt, hogy elnyomóink gyűlésére képviselők választassanak, és az, ki e küldetést elfogadja, s mint hazánk ellenével fogunk bánni vele. Tegyünk úgy, mint a velenczeiek : vonuljunk vissza teljesen mindentől, mi a nevezett országgyűléseket illeti. Hazánk becsületéről, felszabadításáról és boldogságáról van szó! Igen, mert megérett már az idő arra, hogy egész Olaszország újjászülessék és Ausztria feloszoljék. Éljen az egységes Olaszország! Éljen Viktor Emánuel királyunk ! Trident és Roveredóban, márcziusban 1861.“ — A varsói eseményekből ismét itj érdekes részleteket közölhetünk : A katonaság még másnap is vadászatot tartott az utczákon, sőt még a zsebeket is kimotozta, a pénzt és órát, ha volt, hivatalosan lefoglalván. A kereszt-utczán egy tanulót meggyilkoltak, egymást a kozák lándzsával szúrt le ; a Moranoff-külvárosban egy gyászoló nőt agyonvertek, más nőnek ölében szúrta agyon a kozák kis gyermekét, mert a gyermek fején veres sipka volt fekete tollal. A kastély előtt a kozákok hurokkal fogták el az utczán járókelőket, mint a kutyákat. Egy nőt a kastélyba hurczolának a katonák, miután a szerencsétlenről tiszteik röhögése közben ruháit leszaggatták. Egy porosz alattvalót,, mert szakállt viselt, puskaagyalás után elfogtak. Még gyermeket is fogtak el és pedig hatéves gyermeket, egy hős katonatiszt, kinek azon kérdésére : mit csinál itt ? azt felelte az ártatlan: „testvéreim vérét nézem.“ A katonaság csapatonkint jár fel s alá vadászatra. A sebesültek és foglyok közül többeket gőzhajón Mod 1inba vittek. A fedélzeten azt éneklik a foglyok: „Nincs még veszve Lengyelország.“ Csak 10-én adták ki azon parancsot, hogy többé gyilkolni nem szabad ; elég is volt a vérfürdő ! A nép élethalál-dühvel van eltelve. — Az Advertiser a varsói eseményekből azon meggyőződést meríti, hogy a nemzetiségek hadat üzentek elnyomóiknak s a harcz a kényuralom bukásával fog egész Európában végződni. Az utóbbi 40 év alatt ugyan, jegyzi meg, folyvást a kényuralom diadalmaskodott, mióta azonban Garibaldi lett az elnyomott népek reménye, megfordult a koczka. Csak azt sajnálja az Advertiser, hogy a népfölszabadulásból Napóleon császár húz hasznot, Angolország pedig nem játsza többé Európában az első hegedűt. E bajon az Advertiser szerint úgy lehet segíteni, hogy azon szerepet, melyet a népek irányában Napoleon játszik játszani, Angolország vállalja magára igazán és nyíltan. — Az olasz ügy, úgy látszik, ismét a háború felé közeledik. Milánóból írják, hogy az osztrák csapatoknak a várnégyszögben öszpontosítása és teljes hadilábra állítása folytán, az olasz kormány is működik, nem annyira támadási szándékból, mint a végre, hogy készületlen ne találják az eshetőségek. Hadsergét két nagy hadtestre osztva egyiket Cialdini parancsnoksága alatt Bolognától Piacenzáig, a másikat Lamarmora alatt a lombard határok fedezésére rendeli. E hadtestek mindenike külön 60,000 főből álland. — A nápolyi összeesküvők a piemontiak és unionisták egyetemes legyilkolását tűzték ki maguknak. Az adandott jelre a parasztok és lazzaroniknak fejszékkel, vasvillákkal az unionisták házaiba kell vala rohanniok, s ott, mint a vezetők nyíltan mondák, az „ő szcziliai vecsernyéjöket“ végrehajtaniok. A Boscotbknak Tro 1to püspökhöz intézett levelében,mely szerencsésen jó kezekbe került, jelenti a tábornok , hogy tízezer jószándéku derék polgárt fegyverzett fel és pedig potom 6000 dukati árán. Ez összeghez pedig úgy juthatott, hogy mindenét eladta. Eladta bizony, eladta volna még drágább kincsét is, ha már el nem vesztette volna becsületét az olaszok előtt, de tán még mások előtt is. — A kitörésnek harmadikon kellett volna létrejönnie. — Titoktartást ajánl a püspöknek mindenek felett. •— — Turinbról írják, hogy Garibaldi még mindig gyengélkedő beteg, s nincs kilátás arra, hogy közelebbről a parlamentbe menjen. Garibaldi levele, melyet a parlamenthez irt, végét szakítá a vitáknak, melyek hihetőleg nem fognak többé megújulni. Garibaldi javaslata, melyről levelében emlékezik, abban áll, hogy a nemzetőrségek mozgósítását kéri az 1848-ik május 4-iki törvény szerint, mely minden nemzetőrséget egyszerű decretum által mozgóvá tesz. E törvény egyes különálló csapatok felállítását rendeli meg, melyeknek a szélek és határok, nemkülönben az erősségek védelme van feladatul tűzve, hogy ily módon a rendes katonaságot az ország határain kívül is igénybe lehessen venni. E törvény pontos végrehajtása végett Garibaldi egy bizottmányt kér maga mellé, melynek segélyével végre a törvény szigorú végrehajtását ellenőrizze. Nem tudják — véli az értesítő — hajlandó-e Cavour e törvényt egész szélességében életbeléptetni, mely az egész nemzetet felfegyverezné; azonban annyi bizonyos, hogy Garibaldi javaslata védelmére szilárdul elhatározta magát. — Azon hit, hogy Mazzini elhagyta Angolországot, alaptalan Londonban van. — Walewski gróf ugyan határozottan állítja, hogy a franczia csapatok Rómában maradnak, azonban a kölni lap brüsseli levelezője hiteles kútfő után azt állítja, hogy egyes jelek és czélzásokból az tűnik ki, mikép az államügyér állítása nem sokáig lesz való. A Palais Royalban nagy úti készületek folynak. Napoleonig egyelőre csak a genfi tó mellett fekvő birtokait látszott meglátogatni akarni, onnan egy ugrással titkon Turinban termendő, most azonban úgy látszik, hogy a herczeg a császár megbízásából Syriába megy. Neje csak Toulonig fogja elkísérni. Toulonban a herczeg hajóján tengerre száll. Brüsseli körökben Albert herczegnek a belga királyhoz irt leveléről beszélnek, melyben a herczeg az európai viszonyok jövőjét nem a legszebb színben festi. A Rotschild-ház át akarja venni az olasz kölcsönt, miután az olasz kormánynak már 30 millió előleget adott. Franczia kölcsön lehetőségét is emlegetik. — Párisból írják a „Deutsche Alig. Ztg“-nak, hogy Flahault a londoni franczia követ fontos sürgönyt küldött volna kormányának, melyben értesíti, hogy Russell lord kereken kinyilatkoztatta, mikép Anglia a franczia megszállást Syriában a kitűzött határidőn június 5-én túl semmi áron meg nem tűri, sőt a megszállás meghoszabbításának minden erejéből ellenáll. Hir szerint a franczia kormány nem fog dacolni az angol udvarral, most, midőn Olaszországn kívül nincs más szövetségesre kilátása, a mellett belküzdelemtől tarthat, mint a hímes tojással úgy fog bánni Angliával. — Napoleonig, mint mondják, levélben felkérte a császárt, hogy Aumale herczeg röpiratát ne tegye törvényszéki vizsgálat tárgyává. Sőt a nyomdászt sem igen fogják tovább zaklatni, noha törvény szerint nem szabad valamely munkát lefoglalni anélkül, hogy a törvényszéki ítélet a rendszabályt meg ne erősitse vagy meg ne semmisítse. Szó volt Aumalenak a főtörvényszék általi elitéltetéséről „in contumatiam.“ Erről azonban letettek. (Hogy is ne tettek volna, midőn az Orleans-család Francziaországból száműzve van és igy törvényszékei alá eo ipso nem tartozik!) Napoleonig most sem Olaszországba, sem máshova nem utazik, hanem feleleten dolgozik Aumale röpiratára. — A „Deutsche Allgem.etg.“ párisi levelezője azon hírt közli, hogy Francziaország azon javaslatot tette volna Oroszországnak : állítaná vissza a Lengyel Királyságot egy orosz herczeg uralma alatt. Továbbá : Thouvenel felszólította volna Latour d’ Auvergne hget, hogy a porosz kormánytól felvilágosítást kérjen az iránt, mit jelentenek Poroszország rendkívüli hadikészületei. Ha Francziaország Lengyelország visszaállítását sürgeti, véli a levelező, nincs mit csodálkoznia azon, ha Poroszország fegyverkezik. Egyébiránt nem szükséges, hogy Poroszországtól kezdje fegyverkezése okát,— tekintsen saját roppant készülettel működő fegyvergyáraiba, ott megleli magyarázatát. Francziaország szívesen látta volna, ha a lengyel-kérdés miatt összeütközésre került volna a dolog Orosz-, Poroszország és Ausztria közt, ekkor olcsóbban megszerezte volna magának az orosz szövetséget mint Konstantinápoly átengedése árán. Még az a hír is kering — mondja a tudósító — hogy a császár a miniszteri tanácsban egy levelét olvasta volna fel, melyben az orosz czárt, atyai szeretetére hivatkozva, Lengyelország irányában engedményekre hívta volna fel. A levelező kételkedik, hogy e közvetítésnek várt eredménye lenne. Az „Army and Navy Gazette“ beszéli, hogy jóllehet Oroszországnak a párisi 1856-diki szerződés értelmében a Fekete tengeren nem szabad többé hadihajót építeni, az orosz kormány jelenleg sok gőzhajót építtet Nikolajeffben. Megképeztetvén az angol kormány által, azt felelték, hogy azok csak szállító hajók lesznek. Ugyanezt mondta a franczia kormány is minap, de úgynevezett szállítóhajóit aztán szépcsendesen a franczia hajóhadba sorozták. Az oroszok e példát követhetik. — Európai Törökországban a politikai mozgalmak vallási színezetet kezdenek venni. A görög egyház hívei határozottan el akarnak szakadni, függetlenné lenni a konstantinápolyi patriarcha nyomása alól. Bosnia és Bulgária vallási önállóságát követeli. E vallásos köpeny alól azonban nagyon hamar kiütheti magát a politikai mozgalom vörös ruhája. Francziaországnak régi történelmi alapon joga van ezen ügyekbe vegyülni. 867-ben felszólította I. Miklós pápa Kopasz Károly franczia királyt a bolgár egyházi versengés kiegyenlítésére. A bolgárok most emlékezetbe hozzák e beavatkozást. Ebből még nagy „kérdés“ lehet megint. — Amerikából ezek a legújabb hírek. Lincoln elnök a sok munkától megbetegedett. New West és Tortugas erődökbe segédhadakat küldtek. Az Európába utazandó déli biztosok márcz. 31-dikén szállottak hajóra New-Orleansban. A déli hadsereg folyvást erősödik emberben és fegyverben. A Sumter-erőd kiürítését minden pillanatban várják. A Washingtonban levő hadakból az utóbbi időkben sokan szökdösnek délre. Ujdonságok: Ápril 18. — O cs. királyi Felsége a magyarországi törvénykezésnek ideiglenes szervezése tekintetéből összehívott országbírói értekezlet javaslata alapján az eddig még fenállott cs. kir. bírói hatóságok feloszlatását és a törvényes bíróságoknak isméti életbeléptetését elhatározni méltóztatott. Ehez képest : 1) Az ország törvényhatóságainak saját választott törvényszékeik és biráik által gyakorlandó igazságszolgáltatási alkotmányos joga feléledvén, a még fenálló mindennemű cs. k. bírói hatóságok működésüket, a mennyiben teendőik a hazai törvényhatóságokra átszállanak, azonnal megszüntetni köteleztetnek. 2) A királyi ítélőtábla,a váltó-feltörvényszék, a nagyszombati,kőszegi, eperjesi és debreczeni kerületi táblák, a pesti, pozsonyi, sopronyi, debreczeni, aradi és eperjesi váltótörvényszékek törvényszerű működésüket f. é. május hó 1-én megkezdvén, ugyane napon a fenálló cs. k. főtörvényszékek,országos és megyei törvényszékek, önálló járásbíróságok, úrbéri fő és első bíróságok, álladalmi fő- és egyéb ügyészségeknek hivataloskodása végkép megszünend. (S.) * A „Wiener Zig“ az utóbbi bécsi zavargások folytán esett elfogatások számát 38-ra teszi, köztük két diák, kiket másnap szabadon bocsájtottak. Egyébiránt több bécsi egyetemi és műegyetemi tanuló nyilatkozatot közöl, mely szerint a közelebbi utczai nyilatkozványokban ők részt nem vettek. * Bécsi hírek szerint b. Hübner több rendbeli értekezletet tartott Schmerlinggel. Tény, hogy a minisztériumba lépése szóban forgott, noha e részben megegyezést eszközölni mindeddig nem sikerült. — Hübner ugyanis —• Schmerlinggel ellenkezőleg — a német-szláv tartományok közös képviseletét óhajtja, külön Magyarországtól és mellék-tartományaitól. * Mint a „Pari. Corr.“ írja, folyvást tart a küzdelem egyfelől Schmerling és társai — másfelől az udv. canczellária között. A „Const. Corresp.“ (melynek pedig e részben nevénél fogva jól értesültnek kell lenni) megint azt állítja, hogy az osztrák minisztérium önálló magyar minisztérium engedélyezésébe soha sem fog beleegyezni. Jó ezt tudnunk. Kommt Zeit, kommt Rath. * Beszterczei levelezőnk szerint arrafelé nyüzsög a sok röpirat a bezirkerek titkos és nyilvános kihágásairól, és egyéb emlékezetes galád eljárásukról. Ugyancsak Beszterczén 1. hó 8-án történt, hogy a piaczon két szekér dohányt a financzok, zsandárság segélyével letartóztatván, a (megjegyzendő, szász) polgárság segélyére sietett a károsított árusoknak, míg Strabiger polgármester a szaglárokat elűzve, a dohányt a városházhoz kisértette, onnan pedig átadta a pénzügyigazgatóságnak. Eddig jól ment, hanem itt már nem jól van. Mért nem adták vissza a törvényes tulajdonosoknak ? Este a polgárság éji zenével tisztelgett az „erélyes“ polgármesternél. Itt és az utczán a nép „Hoch die Union!“ „Hoch Ungarn !“ kiáltással járt fel s alá. Beszterczéhez mérve , ezek figyelemreméltó mozgalmaknak nevezhetők. * A klagenfurthi tart. gyűlést ápr. 17-én elnapolták. — Az istriai országgyűlésen a helytartó személyesen megjelenvén, uj kisérletet tett a birodalmi tanácsba eszközlendő választásokat illetőleg. Nuszezédula ismét nessunoval (senki) volt jegyezve. E nyakas eljárás folytán az országgyűlést tüstént elnapolták. * A prágai tart. gyűlés ápril 17-i ülésében Riegernek a képviselők sérthetlensége iránti inditványa kerülvén szőnyegre, a kinevezett bizottmány javaslatát a ház egyhangúlag elfogadta. E javaslat így hangzik : „A gyűlés tagjai szó- és írásbeli nyilatkozataikért, melyet a tart. gyűlésen vagy bizottmányaiban tettek, csak az országgyűlésnek felelnek. Továbbá az ülésszak folyama alatt sem törvényszegés, sem adósság ürügye miatt vizsgálat alá nem vehetők, vagy el nem foghatók. * A kolozsvári ev. ref. félgymnásiumban fenálló ifjúsági önképző-társulat, mint értesülünk, zsebkönyvet fog kiadni, melynek tiszta jövedelme a Petőfi-szobor alapjára lesz szentelve. A kolozsvári református és unitárius tanodai ifjúság által a múlt évtizedek során kibocsátott emlények az : „Aglaja“, „Remény“ stb. nem egy jóravaló tehetségnek s később kedveltté és kivívottá vált névnek szolgáltak lépcsőül a Parnassusra ; óhajtjuk, hogy a most tervezett kis vállalat a szépreményű kolozsvári tanulóifjúságnál hasonló irodalmi iskola alapköve lehessen. * A „Sürgöny“ azt állítja, hogy a bécsi szabadelvű párt derék vezére Schuselka számára küldendő tiszteletadományok sorát a „Pesti Napló“ szerkesztősége kezdte meg. Szabad legyen a „Sürgöny“-t lapunk tegnapelőtti számának Schuselka ügyéről szóló külön czikkelyére figyelmeztetnünk, melynek végén foglaltatik, szerkesztőségünknek a kérdéses czélra tett 25 pftos kezdeményező szerény ajánlata. Mi már a „S.“-nek a szóbanforgó nyilatkozvány ellen intézett s azon kényes helyzetre támaszkodó ellenvetését illeti, melyet egy ausztriai népképviselő s majd birodalmi tanácsos Magyarország irányában elfoglal, midőn az állam életkérdései függőben vannak: erre nézve tán nem csalódunk azon hitünkben, hogy a magyar nemzet ellen erősen bujtogatott osztrák tartományok ezen népszerű és tiszteletreméltó fia irányában a lehető módon kifejezendő rokonszenvünk és elvbarátságunk mindkét félre nézve csak hasznot hozó és örvendetes eredményre vezet. * A magyarországi cs. k. főhadi parancsnokság kérdést intézett a temesvári vasútállomás igazgatóságához, naponkint mennyi embert és hadszert bir Báziásra szállítani? — Tudnivaló, hogy Báziás felé megy az út Herczegovinának. * Payne János londoni ügyvéd Pestre érkezett, s az országgyűlés folyama alatt több angol lapnak levelezője leend. (M. S.) * A „Csatár“ igen helyes felszólalást tesz Erkel remekének ,,Bánk bán“nak többszöri adatására nézve. E gyönyörű dalmű — a magyar opera tulajdonképeni kezdete és dísze — az országgyűlés megnyílása óta alig egyszer-kétszer került színre, holott most közönség jelentő volta mellett, nemzeti színházunk a „Sevillai borbély“ százszor hallott hangjaira és a benne próbálkozó kezdő művésznők szem nem látott, fel nem hallott hegyes trilláinak ismételtetett hosszadalmasságaira is mindig megtelik. „Ha nem kétszer — mond a „Csí“— legalább egyszer hetenkint előadathatná az igazgatóság „Bánk bánt“. Ismernék meg a jelenleg városunkban mulató külföldi journalisták is, mert az ő zeneizlésüknek annyira szokatlan s ut eme keleti zenénk, szépségeit műértők is csak többszöri hallásra vehetik föl.“ * A pesti ág. hitv. evang. magyar egyház ápril 17-én tartatott közgyűlésében az egyetemes egyházi felügyelőre megkivántató kijelölési szavazatát első helyen Szentiványi Márton (liptói főispán) második helyen Radvánszky Antal (zólyomi főispán) és harmadik helyen b. Prónay Gáborra adta. * Bobeszt Lajos előzményeiről a „P. Napló” érdekes adatokat közöl. Ez ar — ki a kőszegi kerületi tábla ülnökévé van kinevezve — még most esztendeje Széchenyi Istvánnak dicső emlékére tartott gyászisteni tiszteleteket kedélyesen komédiának nevezte, az alatta álló magyar hivatalnokoknak a nemzeti öltöny viseletét gőgös gúnnyal megtiltotta. Pedig az alkotmányosnak nevezett hivatalszervezésnél nemcsak maga van alkalmazva Bobeszt, mint a múlt kormány túlbuzgó hivatalnoka. * Löw Lipót, a lelkes szegedi főrabbi, néhány nap óta körünkben mulat s pesti hitsorsosainak szabadelvű és magyar szellemű többségénél átalános az óhajtás, hogy Szegeden elfoglalt hivatali székét ide téve át, állandólag a fővárosban is maradjon. Mi Lőw Lipót hazafias irányú működésétől a fővárosi izraelitaság magyarosodására nézve a legjobb eredményt remélnék, azért itteni megtelepedését magunk is őszintén óhajtjuk. * Folyó hó 16-án és 17-én volt az összes magyarországi izraeliták küldöttjeinek általunk előre is jelentett értekező gyűlése a pesti zsinagóga épületében. Jelen valának , nemzetiségünk lelkes apostola dr. Löw, szegedi főrabbi; Fischer Mór, az európai hirü herendi porcellán-gyár közbecsülésben részesülő derék tulajdonosa, kinek nevét nemcsak felekezete, hanem azonkívül is számosan emlitik tisztelettel és büszkeséggel, kik ismerik a hazai gyáripar körül kifejtett rendkivüli érdemeit; a szép tudományos miveltségű Hollander Leo Eperjesről; dr. Meissl pesti főrabbi; és dr. Grosz,a váradi hires orvos és mások. A gyülekezet a tanácskozások eredményéül egyhangúlag elhatározta, hogy, amiről szó volt, a nemzeti képviselőházhoz a zsidó kérdést illetőleg petitiot beadni nem fog, és e végzés indokait a napokban megjelenendő emlékirat által fogja nyilvánosság elé terjeszteni. * Kovács Ágoston mohácsi esküdt nyilatkozik, hogy honvédkori napló-jegyzeteit, melyeket Szilágyi Sándor felhívása folytán 1850-ben az általa akkor kiadott Emléklapok számára irt, nevezett szerkesztő több csekély értékű kézirattal egyetemben 150 pfrtért Korányi Viktornak adta el, — s most Korányi Viktor nemcsak a valódi szerző megnevezése nélkül, hanem épen saját műve gyanánt bocsátja világ elé. Ez furcsa, ha nem a vakmerőséget mentse ki a naivitas.Mert hisz Korányi ur csak gyanithatta,hogy a felhasznált mű meg nem kérdezett szerzője aligha beleegyezik müve eltulajdonitásába. * A budai magyar szinésztársulat ápr. 23-án Szigligeti „II. Rákóczy Ferencz fogsága“ czimü darabját fogja előadni. —r—Az első magyar általános biztositó társaság igazgatóságához és főügynökségeihez már több tetemes jégkár elleni biztosításra nézve érkeztek bevallások az ügynökségektől, mi kedvező előjelül szolgál arra nézve, hogy a tavaly harmadéve országszerte roppant károkat tett jégverések után ez évben nagy mértékben veendik a gazdák igénybe a jégkár elleni biztosítást, hogy e tekintetben, mint illik, a hazai biztosítóintézethez fognak járulni, mely tavai több mint 1000 kár után 250,000 frtra rugó teljes kárpótlást fizetett ki károsult biztosítottjainak, pedig oly gyorsasággal, minővel a társaság a kártalanításoknál tudomás szerint szokott eljárni. * Szemes Antal, nemzeti színházi pénztárnok, ki bizonyos — dickensi tollra méltó — furcsa szenvedélyből az általa adandó hegedü-hangversenyeket a lapok nyílt terében évenkint hirdettetni szokta, a nélkül, hogy vagy egyszer megtarthatná, most — mint a „Pécsi Lapok“ írják, Pécsre ment le szerencsét kisérteni, s csak a hangverseny előtt egy órával adott szokásos próba-előadásból tűnt ki, hogy hegedülni — nem tud. t r -- Nemzeti színház. Ápr. 19-kén másodszor: „Tinódi“ színmű, énekekkel 5 felvonásban. Irta Szigligeti. , — Hudai szilikor.Ápril 19. „Pünkösdi királynő.“ Népszínmű 3 felvonásban. Irta Szigligeti. A „Magyarország“ magán távsürgönyei. Vukovár, ápril 18. Az 1847-dik évi mód szerint a zágrábi országgyűlésre megválasztott követek, gr. Khuen Henrik és Zsivkovics alispán azon utasítást kapták, hogy csak a Magyarországhoz való csatlakozás értelmében működjenek. A két követ 19-dikén reggel érkezik Pestre. London,ápril 18. Palmerston a lord major által adott lakomán tartott beszédében Angolország küldetéséről szólva igéri, hogy minden befolyását a béke fenntartására forditandja. A continens függő kérdései becsülettel oldhatók meg. Hiszi, hogy a dics teljes mű, Olaszország: egységre, gát nélkül létrejövend, s hogy az 1861 év békében foly le. Felelős szerkesztő: PÖUPÉRY JÁNOS. Nyilvános hálás köszönet. A dunamelléki helv. hitv. n. t. egyházkerület az emberi kebel legszentebb érzését a részvét nemes erényét tanusitá, midőn f. hó 9-kén 54 a. é. fiot küldött az aradi ref. egyház számára, mely testvéri fölsegélés zálogának elismeréséül vegye a lelkes egyházkerület tisztelt föpásztora, nagytiszteletü és tekintetes hü és nemes tisztikara forró köszönetünket s honfiúi bálánkat. Kelt Aradon, 1861. ápril 15. Bökényi János, ref. lelkész.