Magyarország, 1861. április (1. évfolyam, 77-102. szám)

1861-04-19 / 93. szám

kell vennie a magyaroktól,a mit nekik engedett,s az or­szágot karddal kell kormányoznia.Ekkor azonban töb­bi tartománya s az összes Európa megrovásának teszi ki magát. Merő erőszak által a birodalmat össze nem lehet tartani, kivált most, midőn az állami kincstár üres, a hadsereg felében pedig nem bízhatni. Egy pár évig tán el lehetne még nyomni Magyarországot, ha különben a viszonyok kedveznének. Ezek azonban nem kedvezők. Szomszédjaitól Ausztria semmi segélyt sem várhat, valamennyi határán pedig zavar uralko­dik : Lengyelországban, Velenczében, Törökország­ban. A pillanat bizony nem való valami merész állam­csínynek. Lehet ugyan, hogy a magyarok, beérvén a formaszerű győzelemmel, az utolsó pillanatban a bi­rodalom támogatására határozzák el magukat; ez le­hetséges, de nagyon kevéssé valószínü, mióta a vi­lágot azon elmélet járja be, hogy Ausztria nagyon fe­lesleges, és hogy egy erős Németország, egy egysé­ges Olaszország s egy magyar-szláv dunai birodalom alkotása sokkal jobban felelne meg Európa politikai czéljainak, mint a mostani Ausztria. Ezen terv igen ábrándos lehet, a­mennyiben Franczia- és Oroszor­szág nem lennének barátjai, de másfelől meg nagyon hizeleg a magyarok hiúságának, nem lenne hát cso­da, ha mellé állanának. — A „Sentinella Bresciana“ következő kiált­ványt közöl, mely Déltirolban közkézen forog : „Pol­­gártársim! Ifjabb ármány. Az osztrák kormány új­ alkotmányt hirdet, mely szerint Trident képviselőinek az insprukki országgyűlésen és a birodalmi tanácsban kell ülniök Bécsben! Ez a legveszélyesebb tévlépés lenne. Ausztria adománya nem javunkra való, ne­künk nem lehet semmi közünk német Tirollal. A mi gyüléshelyünk az olasz parlament lesz, minthogy ha­zánk Olaszország. Jaj nekünk, ha gyengeség, gyá­vaság vagy hibás politikai nézetből közreműködni segítnénk, hogy a mi elnyomóink czéljai sikerülje­nek. Végre még azt mondhatnók, hogy mi az unsprukk és Bécscseli összeköttetés mellett va­gyunk ! s hogy azon óhaj , mikép Olaszország hátralevő része felszabadittassék és egyesüljön, csak kevesek kívánalmai, ezáltal minden el lenne veszve ismét! és a nagy veszteség mellett még an­­nak gyalázata is háramlana ránk, hogy a legfonto­sabb pillanatban gyengék valánk. Ily pillana­tokban bűnös és ellensége a hazának az, ki elősegíti azt, hogy elnyomóink gyűlésére képviselők választassanak, és az, ki e küldetést elfogadja, s mint ha­zánk ellenével fogunk bánni vele. Tegyünk úgy, mint a velenczeiek : vonuljunk vissza teljesen min­dentől, mi a nevezett országgyűléseket illeti. Hazánk becsületéről, felszabadításáról és boldogságáról van szó! Igen, mert megérett már az idő arra, hogy egész Olaszország újjászülessék és Ausztria feloszol­jék. Éljen az egységes Olaszország! Éljen Viktor Emánuel királyunk ! Trident és Roveredóban, már­­cziusban 1861.“ — A varsói eseményekből ismét itj érdekes részleteket közölhetünk : A katonaság még más­nap is vadászatot tartott az utczákon, sőt még a zsebeket is kimotozta, a pénzt és órát, ha volt, hivatalosan le­foglalván. A kereszt-utczán egy tanulót meggyilkol­tak, egy­mást a kozák lándzsával szúrt le ; a Mora­­noff-külvárosban egy gyászoló nőt agyonvertek, más nőnek ölében szúrta agyon a kozák kis gyermekét, mert a gyermek fején veres sipka volt fekete tollal. A kastély előtt a kozákok hurokkal fogták el az ut­czán járókelőket, mint a kutyákat. Egy nőt a kastély­ba hurczolának a katonák, miután a szerencsétlenről tiszteik röhögése közben ruháit leszaggatták. Egy porosz alattvalót,, mert szakállt viselt, puskaagyalás után elfogtak. Még gyermeket is fogtak el és pedig hatéves gyermeket, egy hős katonatiszt, kinek azon kérdésére : mit csinál itt ? azt felelte az ártatlan: „test­véreim vérét nézem.“ A katonaság csapatonkint jár fel s alá vadászatra. A sebesültek és foglyok közül többeket gőzhajón M­o­d 1­i­n­b­a vittek. A fedélzeten azt éneklik a foglyok: „Nincs még veszve Lengyel­­ország.“ Csak 10-én adták ki azon parancsot, hogy többé gyilkolni nem szabad ; elég is volt a vérfürdő ! A nép élethalál-dühvel van eltelve. — Az Advertiser a varsói eseményekből azon meggyőződést meríti, hogy a nemzetiségek ha­dat üzentek elnyomóiknak s a harcz a kényuralom bukásával fog egész Európában végződni. Az utóbbi 40 év alatt ugyan, jegyzi meg, folyvást a kényuralom diadalmaskodott, mióta azonban Garibaldi lett az elnyomott népek reménye, megfordult a koczka. Csak azt sajnálja az Advertiser, hogy a népföl­­szabadulásból Napóleon császár húz hasznot, An­golország pedig nem játsza többé Európában az első hegedűt. E bajon az Advertiser szerint úgy le­het segíteni, hogy azon szerepet, melyet a népek irá­nyában Napoleon játszik játszani, Angolország vállalja magára igazán és nyíltan. — Az olasz ügy, úgy látszik, ismét a háború felé közeledik. Milánóból írják, hogy az osztrák csapa­toknak a várnégyszögben öszpontosítása és teljes hadilábra állítása folytán, az olasz kormány is mű­ködik, nem annyira támadási szándékból, mint a végre, hogy készületlen ne találják az eshetőségek. Hadsergét két nagy hadtestre osztva egyiket Cial­­d­i­n­i parancsnoksága alatt Bolognától Piacenzáig, a másikat Lamarmora alatt a lombard határok fedezésére rendeli. E hadtestek mindenike külön 60,000 főből álland. — A nápolyi összeesküvők a piemontiak és unionisták egyetemes legyilkolását tűzték ki maguk­nak. Az adandott jelre a parasztok­ és lazzaroniknak fejszékkel, vasvillákkal az unionisták házaiba kell vala rohanniok, s ott, mint a vezetők nyíltan mondák, az „ő szcziliai vecsernyéjöket“ végrehajtaniok. A B­o­s­c­o­tbknak T­r­o 1t­o püspökhöz intézett levelében,mely szerencsésen jó kezekbe került, jelenti a tábornok , hogy tízezer jószándéku derék polgárt fegyverzett fel és pedig potom 6000 dukati árán. Ez összeghez pedig úgy juthatott, hogy mindenét eladta. Eladta bizony, eladta volna még drágább kincsét is, ha már el nem vesztette volna becsületét az olaszok előtt, de tán még mások előtt is. — A kitörésnek harmadikon kellett volna létrejönnie. — Ti­toktartást ajánl a püspöknek mindenek felett. •— — Turinbról írják, hogy Garibaldi még mindig gyengélkedő beteg, s nincs kilátás arra, hogy köze­lebbről a parlamentbe menjen. Garibaldi levele, melyet a parlamenthez irt, végét szakítá a vitáknak, melyek hihetőleg nem fognak többé megújulni. Gari­baldi javaslata, melyről levelében emlékezik, abban áll, hogy a nemzetőrségek mozgósítását kéri az 1848-ik május 4-iki törvény szerint, mely minden nemzetőrséget egyszerű decretum által mozgóvá tesz. E törvény egyes különálló csapatok felállítását ren­deli meg, melyeknek a szélek és határok, nemkülön­ben az erősségek védelme van feladatul tűzve, hogy ily módon a rendes katonaságot az ország határain kívül is igénybe lehessen venni. E törvény pontos végrehajtása végett Garibaldi egy bizottmányt kér maga mellé, melynek segélyé­vel végre a törvény szigorú végrehajtását ellenőrizze. Nem tudják — véli az értesítő — hajlandó-e Cavour e törvényt egész szélességében életbeléptetni, mely az egész nemzetet felfegyverezné; azonban annyi bi­zonyos, hogy Garibaldi javaslata védelmére szilárdul elhatározta magát. — Azon hit, hogy M­a­z­z­i­n­i elhagyta Angol­országot, alaptalan­ Londonban van. — Walewski gróf ugyan határozottan ál­lítja, hogy a franczia csapatok Rómában maradnak, azonban a kölni lap brüsseli levelezője hiteles kútfő után azt állítja, hogy egyes jelek­ és czélzásokból az tűnik ki, mikép az államügyér állítása nem sokáig lesz való. A Palais Royalban nagy úti készületek folynak. Napoleon­ig egyelőre csak a genfi tó mel­lett fekvő birtokait látszott meglátogatni akarni, onnan egy ugrással titkon Turinban termendő, most azonban úgy látszik, hogy a herczeg a császár meg­bízásából Syriába megy. Neje csak Toulonig fogja elkísérni. Toulonban a herczeg hajóján tengerre száll. Brüsseli körökben Albert herczegnek a belga királyhoz irt leveléről beszélnek, melyben a herczeg az európai viszonyok jövőjét nem a legszebb színben festi. A Rotschild-ház át akarja venni az olasz­ kölcsönt, miután az olasz kormánynak már 30 millió előleget adott. Franczia­ kölcsön lehetőségét is emlegetik. — Párisból írják a „Deutsche Alig. Ztg“-nak, hogy Flahault a londoni franczia követ fontos sür­gönyt küldött volna kormányának, melyben értesíti, hogy Russell lord kereken kinyilatkoztatta, mikép Anglia a franczia megszállást Syriában a kitűzött határidőn június 5-én túl semmi áron meg nem tűri, sőt a megszállás meghoszabbításának minden erejé­ből ellenáll. Hir szerint a franczia kormány nem fog dac­olni az angol udvarral, most, midőn Olaszor­szágn kívül nincs más szövetségesre kilátása, a mellett belküzdelemtől tarthat, mint a hímes tojással úgy fog bánni Angliával. — Napoleon­ig, mint mondják, levélben felkérte a császárt, hogy Aumale herczeg röpiratát ne tegye törvényszéki vizsgálat tárgyává. Sőt a nyomdászt sem igen fogják tovább zaklatni, noha törvény szerint nem szabad valamely munkát lefoglalni a­nélkül, hogy a törvényszéki ítélet a rendszabályt meg ne erősitse vagy meg ne semmisítse. Szó volt Aumale­­nak a főtörvényszék általi elitéltetéséről „in contu­­matiam.“ Erről azonban letettek. (Hogy is ne tettek volna, midőn az Orleans-család Francziaországból száműzve van és igy törvényszékei alá eo ipso nem tartozik!) Napoleon­ig most sem Olaszországba, sem máshova nem utazik, hanem feleleten dolgozik Au­male röpiratára. — A „Deutsche Allgem.­etg.“ párisi levelezője azon hírt közli, hogy Francziaország azon javaslatot tette volna Oroszországnak : állítaná vissza a Len­gyel Királyságot egy orosz herczeg uralma alatt. To­vábbá : Thouvenel felszólította volna Latour d’ Auvergne hget, hogy a porosz kormánytól fel­világosítást kérjen az iránt, mit jelentenek Porosz­­ország rendkívüli hadikészületei. Ha Francziaország Lengyelország visszaállítását sürgeti, véli a levelező, nincs mit csodálkoznia azon, ha Poroszország fegy­verkezik. Egyébiránt nem szükséges, hogy Porosz­­országtól kezdje fegyverkezése okát,— tekintsen saját roppant készülettel működő fegyvergyáraiba, ott meg­leli magyarázatát. Francziaország szívesen látta volna, ha a lengyel-kérdés miatt összeütközésre ke­rült volna a dolog Orosz-, Poroszország és Ausztria közt, ekkor olcsóbban megszerezte volna magának az orosz szövetséget mint Konstantinápoly átengedé­se árán. Még az a hír is kering — mondja a tudósító — hogy a császár a miniszteri tanácsban egy levelét olvasta volna fel, melyben az orosz czárt, atyai szere­­tetére hivatkozva, Lengyelország irányában enged­ményekre hívta volna fel. A levelező kételkedik, hogy e közvetítésnek várt eredménye lenne.­­ Az „Army and Navy Gazette“ beszéli, hogy jóllehet Oroszországnak a párisi 1856-diki szerződés értelmében a Fekete tengeren nem szabad többé ha­dihajót építeni, az orosz kormány jelenleg sok gőzha­jót építtet Nikolajeffben. Megképeztetvén az angol kormány által, azt felelték, hogy azok csak szállító hajók lesznek. Ugyanezt mondta a franczia kormány is minap, de úgynevezett szállítóhajóit aztán szép­csendesen a franczia hajóhadba sorozták. Az oroszok e példát követhetik. — Európai Törökországban a politikai mozgal­mak vallási színezetet kezdenek venni. A görög egy­ház hívei határozottan el akarnak szakadni, függet­lenné lenni a konstantinápolyi patriarcha nyomása alól. Bosnia és Bulgária vallási önállóságát követeli. E vallásos köpeny alól azonban nagyon hamar kiüt­heti magát a politikai mozgalom vörös ruhája. Fran­­cziaországnak régi történelmi alapon joga van ezen ügyekbe vegyülni. 867-ben felszólította I. Miklós pápa Kopasz Károly franczia királyt a bolgár egy­házi versengés kiegyenlítésére. A bolgárok most em­lékezetbe hozzák e beavatkozást. Ebből még nagy „kérdés“ lehet megint. — Amerikából ezek a legújabb hírek. Lincoln elnök a sok munkától megbetegedett. New­ West és Tortugas erődökbe segédhadakat küldtek. Az Euró­pába utazandó déli biztosok márcz. 31-dikén szállot­tak hajóra New-Orleansban. A déli hadsereg folyvást erősödik emberben és fegyverben. A Sumter-erőd kiürítését minden pillanatban várják. A Washington­ban levő hadakból az utóbbi időkben sokan szökdös­­nek délre. U­j­d­o­n­s­á­g­o­k: Ápril 18. — O cs. kir­ályi Felsége a magyarországi törvénykezésnek ideiglenes szervezése tekintetéből összehívott országbírói értekezlet javaslata alapján az eddig még fenállott cs. kir. bírói hatóságok feloszlatását és a törvényes bíróságoknak isméti életbeléptetését elhatározni méltóztatott. Ehez ké­pest : 1) Az ország törvényhatóságainak saját válasz­tott törvényszékeik és biráik által gyakorlandó igaz­ságszolgáltatási alkotmányos joga feléledvén, a még fenálló mindennemű cs. k. bírói hatóságok működé­süket, a mennyiben teendőik a hazai törvényhatósá­gokra átszállanak, azonnal megszüntetni köteleztet­­nek. 2) A királyi ítélő­tábla,a váltó-feltörvényszék, a nagyszombati,kőszegi, eperjesi és debreczeni kerületi táblák, a pesti, pozsonyi, sopronyi, debreczeni, aradi és eperjesi váltótörvényszékek törvényszerű működésü­ket f. é. május hó 1-én megkezdvén, ugyane napon a fenálló cs. k. főtörvényszékek,országos és megyei tör­vényszékek, önálló járásbíróságok, úrbéri fő és első bíróságok, álladalmi fő- és egyéb ügyészségeknek hivataloskodása végkép megszünend. (S.) * A „Wiener Zig“ az utóbbi bécsi zavargások folytán esett elfogatások számát 38-ra teszi, köztük két diák, kiket másnap szabadon bocsájtottak. Egyéb­iránt több bécsi egyetemi és műegyetemi tanuló nyi­latkozatot közöl, mely szerint a közelebbi utczai nyilatkozványokban ők részt nem vettek. * Bécsi hírek szerint b. Hübner több rendbeli értekezletet tartott Schmerlinggel. Tény, hogy a mi­nisztériumba lépése szóban forgott, noha e részben megegyezést eszközölni mindeddig nem sikerült. — Hübner ugyanis —• Schmerlinggel ellenkezőleg — a német-szláv tartományok közös képviseletét óhajtja, külön Magyarországtól és mellék-tartományaitól. * Mint a „Pari. Corr.“ írja, folyvást tart a küz­delem egyfelől Schmerling és társai — másfelől az udv. canczellária között. A „Const. Corresp.“ (mely­nek pedig e részben nevénél fogva jól értesültnek kell lenni) megint azt állítja, hogy az osztrák mi­nisztérium önálló magyar minisztérium engedélyezé­sébe soha sem fog beleegyezni. Jó ezt tudnunk. Kommt Zeit, kommt Rath. * Beszterczei levelezőnk szerint arra­felé nyü­zsög a sok röpirat a bezirkerek titkos és nyilvános kihágásairól, és egyéb emlékezetes galád eljárásuk­ról. Ugyancsak Beszterczén 1. hó 8-án történt, hogy a piaczon két szekér dohányt a financzok, zsandár­­ság segélyével letartóztatván, a (megjegyzendő, szász) polgárság segélyére sietett a károsí­tott árusoknak, míg Strabiger polgármester a szaglá­­rokat elűzve, a dohányt a városházhoz kisértette, onnan pedig átadta a pénzügyigazgatóságnak. Ed­dig jól ment, hanem itt már nem jól van. Mért nem adták vissza a törvényes tulajdonosoknak ? Este a pol­gárság éji zenével tisztelgett az „erélyes“ polgár­­mesternél. Itt és az utczán a nép „Hoch die Union!“ „Hoch Ungarn !“ kiáltással járt fel s alá. Beszterczé­­hez mérve , ezek figyelemreméltó mozgalmaknak nevezhetők. * A klagenfurthi tart. gyűlést ápr. 17-én elna­polták. — Az istriai országgyűlésen a helytartó sze­mélyesen megjelenvén, uj kisérletet tett a birodalmi tanácsba eszközlendő választásokat illetőleg. N­usz­ezédula ismét nessunoval (senki) volt jegyezve. E nyakas eljárás folytán az országgyűlést tüstént el­napolták. * A prágai tart. gyűlés ápril 17-i ülésében Rie­­gernek a képviselők sérthetlensége iránti inditvá­nya kerülvén szőnyegre, a kinevezett bizottmány ja­vaslatát a ház egyhangúlag elfogadta. E javaslat így hangzik : „A gyűlés tagjai szó- és írásbeli nyilatko­zataikért, melyet a tart. gyűlésen vagy bizottmá­nyaiban tettek, csak az országgyűlésnek felelnek. Továbbá az ülés­szak folyama alatt sem törvénysze­gés, sem adósság ürügye miatt vizsgálat alá nem ve­hetők, vagy el nem foghatók. * A kolozsvári ev. ref. félgymnásiumban fen­álló ifjúsági önképző-társulat, mint értesülünk, zseb­könyvet fog kiadni, melynek tiszta jövedelme a Pe­­tőfi-szobor alapjára lesz szentelve. A kolozsvári re­formátus és unitárius tanodai ifjúság által a múlt év­tizedek során kibocsátott emlények az : „Aglaja“, „Remény“ stb. nem egy jóravaló tehetségnek s később kedveltté és kivívottá vált névnek szolgáltak lépcső­ül a Parnassusra ; óhajtjuk, hogy a most tervezett kis vállalat a szépreményű kolozsvári tanulóifjúság­nál hasonló irodalmi iskola alapköve lehessen. * A „Sürgöny“ azt állítja, hogy a bécsi szabad­elvű párt derék vezére Schuselka számára küldendő tiszteletadományok sorát a „Pesti Napló“ szerkesz­tősége kezdte meg. Szabad legyen a „Sürgöny“-t la­punk tegnapelőtti számának Schuselka ügyéről szóló külön czikkelyére figyelmeztetnünk, melynek végén foglaltatik, szerkesztőségünknek a kérdéses czélra tett 25 pftos kezdeményező szerény ajánlata. Mi már a „S.“-nek a szóbanforgó nyilatkozvány ellen inté­zett s azon kényes helyzetre támaszkodó ellenvetését illeti, melyet egy ausztriai népképviselő s majd biro­dalmi tanácsos Magyarország irányában elfoglal, mi­dőn az állam életkérdései függőben vannak: erre néz­ve tán nem csalódunk azon hitünkben, hogy a ma­gyar nemzet ellen erősen bujtogatott osztrák tarto­mányok ezen népszerű és tiszteletreméltó fia irányá­ban a lehető módon kifejezendő rokonszenvünk és elvbarátságunk mindkét félre nézve csak hasznot hozó és örvendetes eredményre vezet. * A magyarországi cs. k. főhadi parancsnokság kérdést intézett a temesvári vasútállomás igazgató­ságához, naponkint mennyi embert és hadszert bir Báziásra szállítani? — Tudnivaló, hogy Báziás felé megy az út Herczegovinának. * Payne János londoni ügyvéd Pestre érkezett, s az országgyűlés folyama alatt több angol lapnak levelezője leend. (M. S.) * A „Csatár“ igen helyes felszólalást tesz Erkel remekének ,,Bánk­ bán“nak többszöri adatására néz­ve. E gyönyörű dalmű — a magyar opera tulajdon­­képeni kezdete és dísze — az országgyűlés megnyí­lása óta alig egyszer-kétszer került színre, holott most közönség jelen­tő volta mellett, nemzeti szín­házunk a „Sevillai borbély“ százszor hallott hang­jaira és a benne próbálkozó kezdő művésznők szem nem látott, fel nem hallott hegyes trilláinak ismétel­­tetett hosszadalmasságaira is mindig megtelik. „Ha nem kétszer — mond a „Cs­í“— legalább egyszer he­­tenkint előadathatná az igazgatóság „Bánk bánt“. Is­mernék meg a jelenleg városunkban mulató külföldi journalisták is, mert az ő zeneizlésüknek annyira szo­katlan s ut eme keleti zenénk, szépségeit műértők is csak többszöri hallásra vehetik föl.“ * A pesti ág. hitv. evang. magyar egyház ápril 17-én tartatott közgyűlésében az egyetemes egyházi felügyelőre megkivántató kijelölési szavazatát első helyen Szentiványi Márton (liptói főispán) második helyen Radvánszky Antal (zólyomi főispán) és har­madik helyen b. Prónay Gáborra adta. * Bobeszt Lajos előzményeiről a „P. Napló” érdekes adatokat közöl. Ez ar — ki a kőszegi kerü­leti tábla ülnökévé van kinevezve — még most esz­tendeje Széchenyi Istvánnak dicső emlékére tartott gyászisteni tiszteleteket kedélyesen komédiának ne­vezte, az alatta álló magyar hivatalnokoknak a nem­zeti öltöny viseletét gőgös gún­nyal megtiltotta. Pe­dig az alkotmányosnak nevezett hivatalszervezésnél nemcsak maga van alkalmazva Bobeszt, mint a múlt kormány túlbuzgó hivatalnoka. * Löw Lipót, a lelkes szegedi főrabbi, néhány nap óta körünkben mulat s pesti hitsorsosainak sza­badelvű és magyar szellemű többségénél átalános az óhajtás, hogy Szegeden elfoglalt hivatali székét ide téve át, állandólag a fővárosban is maradjon. Mi Lőw Lipót hazafias irányú működésétől a fővárosi izrae­­litaság magyarosodására nézve a legjobb eredményt remélnék, azért itteni megtelepedését magunk is őszintén óhajtjuk. * Folyó hó 16-án és 17-én volt az összes ma­gyarországi izraeliták küldöttjeinek általunk előre is jelentett értekező gyűlése a pesti zsinagóga épü­letében. Jelen valának , nemzetiségünk lelkes apos­tola dr. Löw, szegedi főrabbi; Fischer Mór, az euró­pai hirü herendi porcellán-gyár közbecsülésben ré­szesülő derék tulajdonosa, kinek nevét nemcsak fe­­lekezete, hanem azonkívül is számosan emlitik tisz­telettel és büszkeséggel, kik ismerik a hazai gyár­ipar körül kifejtett rendkivüli érdemeit; a szép tudo­mányos miveltségű Hollander Leo Eperjesről; dr. Meissl pesti főrabbi; és dr. Grosz,a váradi hires orvos és mások. A gyülekezet a tanácskozások eredmé­nyéül egyhangúlag elhatározta, hogy, a­miről szó volt, a nemzeti képviselőházhoz a zsidó kérdést ille­tőleg petitiot beadni nem fog, és e végzés indokait a napokban megjelenendő emlékirat által fogja nyilvá­nosság elé terjeszteni. * Kovács Ágoston mohácsi esküdt nyilatkozik, hogy honvédkori napló-jegyzeteit, melyeket Szilágyi Sándor felhívása folytán 1850-ben az általa akkor kiadott Emléklapok számára irt, nevezett szerkesztő több csekély értékű kézirattal egyetemben 150 pfrt­­ért Korányi Viktornak adta el, — s most Korányi Viktor nemcsak a valódi szerző megnevezése nélkül, hanem épen saját műve gyanánt bocsátja világ elé. Ez furcsa, ha nem a vakmerőséget mentse ki a nai­­vitas.Mert hisz Korányi ur csak gyanithatta,hogy a fel­használt mű meg nem kérdezett szerzője aligha bele­egyezik müve eltulajdonitásába. * A budai magyar szinésztársulat ápr. 23-án Szigligeti „II. Rákóczy Ferencz fogsága“ czimü da­rabját fogja előadni. —r—Az első magyar általános biz­tositó társaság igazgatóságához és főügynök­ségeihez már több tetemes jégkár­ elleni biztosításra nézve érkeztek bevallások az ügynökségektől, mi kedvező előjelül szolgál arra nézve, hogy a taval­y harmadéve országszerte roppant károkat tett jégve­rések után ez évben nagy mértékben veendik a gaz­dák igénybe a jégkár­ elleni biztosítást, hogy e te­kintetben, mint illik, a hazai biztosító­intézeth­ez fog­nak járulni, mely tavai több mint 1000 kár után 250,000 frtra rugó teljes kárpótlást fizetett ki káro­sult biztosítottjainak, pedig oly gyorsasággal, minővel a társaság a kártalanításoknál tudomás szerint szo­kott eljárni. * Szemes Antal, nemzeti színházi pénztárnok, ki bizonyos — dickensi tollra méltó — furcsa szen­vedélyből az általa adandó hegedü-h­angversenyeket a lapok nyílt terében évenkint hirdettetni szokta, a nélkül, hogy vagy egyszer megtarthatná, most — mint a „Pécsi Lapok“ írják, Pécsre ment le szeren­csét kisérteni, s csak a hangverseny előtt egy órával adott szokásos próba-előadásból tűnt ki, hogy hege­dülni — nem tud. t r -- Nemzeti színház. Ápr. 19-kén másodszor: „Tinódi“ színmű, énekekkel 5 felvonásban. Irta Szigligeti. , — Hudai szilikor.Ápril 19. „Pünkö­s­di ki­rálynő.“ Népszínmű 3 felvonásban. Irta Szigligeti. A „Magyarország“ magán távsürgönyei. Vukovár, ápril 18. Az 1847-dik évi mód szerint a zágrábi országgyűlésre m­egvá­­lasztott követek, gr. Khuen Henrik és Zsivko­­vics alispán azon utasítást kapták, hogy csak a Magyarországhoz való csatlakozás értelmé­ben működjenek. A két követ 19-dikén reggel érkezik Pestre. L­o­n­d­o­n,ápril 18. Palmerston a lord major által adott lakomán tartott beszédében Angol­ország küldetéséről szólva igéri, hogy­ minden befolyását a béke fenntartására forditandja. A continens függő­ kérdései­ becsülettel oldha­tók meg. Hiszi, hogy a dics teljes mű, Olaszor­szág: egységre, gát nélkül létrejövend, s hogy az 1861 év békében foly le. Felelős szerkesztő: PÖUPÉRY JÁNOS. Nyilvános hálás köszönet. A dunamelléki helv. hitv. n. t. egyházkerület az emberi kebel legszentebb érzését a részvét nemes erényét tanusitá, midőn f. hó 9-kén 54 a. é. fiot kül­dött az aradi ref. egyház számára, mely testvéri föl­­segélés zálogának elismeréséül vegye a lelkes egy­házkerület tisztelt föpásztora, nagytiszteletü és te­kintetes hü és nemes tisztikara forró köszönetünket s honfiúi bálánkat. Kelt Aradon, 1861. ápril 15. B­ö­k­é­n­y­i János, ref. lelkész.

Next