Magyarország, 1861. május (1. évfolyam, 103-126. szám)

1861-05-08 / 109. szám

telen tolongás miatt. Két-három annyi néptömeg bi­zonyosan kívül állt, mint mennyi bent helyt foglalha­tott. A templom belseje fekete posztóval volt bevon­va, s a megdicsőült felett czimerei függöttek sűrűn a falakról. A gyászénekeket a helybeli gymnasiumi ifjúság, majd a sárospataki iskola derék éneklő kara zengé, s helybeli ref. lelkész, Kun Bertalan tarta jeles alkalmi szónoklatot. — Öt óra után indult meg onnan a tengerként hullámzó gyászsereg, követvén a fáklyások által körülvett koporsót. Lassú menetben haladt az hosszú utján végig a piaczon, meg-meg­­állva s egy-egy bus melódiát zengve a megye­ s az azzal átellenben levő városház előtt, melyek a dicső­­ültnek politikai templomai voltak, a kaszinó előtt, melynek eleitől fogva tagja s hűséges látogatója volt és önnön kis hajléka előtt, hol dicsőséges élete csen­des egyszerűségben folyt vala.Majdnem hét óra jön,mi­dőn a gyászsereg az Avas-hegyen lévő ősrégi nagy templomba érkezhetett. Roppant számú közönség volt az, mely a szorongás minden zaklatását állotta ki, hogy a tisztelve szeretett aggastyánnak e végtisz­tességet megadhassa. — Újólag zengett a miskolczi és pataki éneklő kar, s a gyászemelvényről Lévay József tarta emlékbeszédet, melyet azonban a késő setétség miatt, egy részben gyertyavilágnál kellett elmondania. A nagyszerű gyászünnepély a Szózat el­­zengé­sével végződött. És elhelyezék a koporsót az ó­szentegyház egyik fülkéjében. Azon szent hajlékban hagytuk azt, mely nagy polgártársunk ájtatosságát oly gyakran szemlélte s tanúja volt az egyház és iskola érdeké­ben folytatott önzetlen munkásságának is. Ott pihennek az áldott hamvak addig, mig a közel sirkertben az alkalmas sírbolt elkészíttetvén, áradatnak az édes anyai földnek s méltó emlékkel örökítheti azokat a hálás maradék. — A kies Borsod, melynek boldog­ságát és dicsőségét sem sikerben, sem hosszabb ideig Palóczy Lászlónál senki sem emelte, Miskolcz, mely­nek a közelebbi két országgyűlésen képviselője volt, e részben sem feledkezhetnek meg ő róla s a hála és kegyelet bizonynyal közköltségen szentelend az ő porai fölött síremléket. Külföld­ — Russell 1. nyilatkozatát az alsóház május 3-dikai ülésében a bécsi távsürgönyök ferdítve, illetőleg megtoldva közölték, s ezek után így közöl­tük mi is. Russell 1. azt mondta, hogy ő októberi sür­gönyében nem hivatkozott a nemzetiségekre, s az angol kormány bármennyire sajnálja is a lengyeleket, ügyekben még­sem avatkoznék be a felettük ural­kodó hatalmasságoknál. De Magyarországról hallgatott az angol miniszter. No már igy higyjen az ember a németnek! — A párisi fenyitőrendőrségi törvényszék ha­todik kamrája előtt máj. 4-dikén folyt le az Aumale hg. röpiratának­ kiadója s nyomtatója ellen. Sok hall­gató jelent meg, többek közt Montalembert gróf, Daru Napoleon, Fleury s mások az orléans-ház ba­­rátjai közül. A vád Lemercier Dumineray könyvárus és Beau nyomdász ellen úgy szól, hogy a „Lettre sur l’histoire de France“ czimü röpirat kiadása s árulása által a kormány gyűlöletére s megvetésére ingerlés vétségét követték el. A vádlottakat Dufaure és He­bert védelmezték. Szokás ellenére nem osztogattak előre bemeneti jegyeket s annál fogva csak olyanok jutottak be, kik kora reggeltől fogva ott várakoztak. Ducreux államügyészi helyettes igen hevesen lépett föl, de érvei gyöngék voltak; az Orleansokat a Stu­artokkal hasonlította össze, a­mi a védőknek erős czáfolatra nyújtott alkalmat. Az Orleansok , úgy­mond Dufaure sohasem esküdtek össze, s bár sze­mélyükben és vagyonukban megtámadtatva, még­is a­mikor csak alkalmuk volt, Francziaország ja­váért fáradtak, a kormányt sohasem támadták meg, csak Napoleon herczeg megtámadásai ellen védelmezték magokat; pedig volt példájok egy másik összeesküvőben, ki izgató iratokat terjesztett s hívei táborkarával vette magát körül. Napoleon hg — igy szólt végül a védő — azt kívánta, hogy ez ügyet hallgassák agyon , agyonhallgatták, és mégis feleltek. Bizonyságul 11 röpiratot mutat föl, melyek válaszképen jelentek meg, névtelenül az igaz, de a névtelenség legújabb időben különös fontosságot nyert. Dufaure után Hébert szólt a nyomdász mellett. Előbb egy levelet mutat elő, melyben a nyomdász kijelenti, hogy nem gondolt törvényt szegni, midőn nyomdáját egy száműzetésben élő s oly élesen megtámadott család rendelkezése alá bocsátja. Valamint Dufaure, úgy ő is, azon érvvel áll elő, hogy még mind az 1852. előtti törvény áll, s hogy bár a miniszterek nem felelősek többé, a kö­zönség joga még ugyanaz. Még a római császárok alatt is, úgymond, megvolt a bírálat joga. Rumale­rg röpirata miatt panaszkodnak, pedig L­aj­o­s F­ü­­l­öp alatt hasonló, de sokkal kevesebb röpirat jelent meg, s azt nem üldözték. Az akkori államügyésznek tehát nem lehet semmi szemrehányást tenni, mert ha akarta volna is üldözni, a bírák visszautasították volna a vádat. — A törvényszék ezután a nyomdászt 5, a könyvárust pedig 6 havi fogságra s 6000 franc birságra ítélte. — A franczia demokrata párt a párisi „Hôtel du Louvre“ -ben Favre Gr­y­u­l­a és törvényhozó testü­leti kicsiny ellenzéki pártja tiszteletére nagy estélyt rendez. Már 600-nál többen írtak alá.­­ A kölni lap tudósítása szerint Francziaor­szág értesíté a turini kabinetet, mikép minden kísér­lete sikeretlen maradt arra, hogy a turini kabinet és Róma közt békét helyreállítsa. Nem marad tehát egyéb hátra, mint vagy kivonnia csapatait Rómából, vagy pedig határozottan kimondania, minő okokból nem teheti azt. A franczia kormány azonban nem akarja sem az olasz, sem a római udvarnál elrontani a dol­got, s az „Independance“ szerint, hogy a labdacsokat megaranyozza, megígérte Cavournak, mikép az olasz királyságot elismeri. — A „Sentinella Bresciana“-nak írják Páduá­­ból : April 27-én a modenai és toscanai legek Páduába érkeztek. Miután a csapatok felett szemlét tartot­tak, tüzes beszédben kinyilatkoztaták, mikép május 8-án a Pón átmennek. (?) — Az „Opinion nat.“ jelenti, hogy mig a fran­czia papság a pápa világi hatalma mellett kétségbe­esett erőszakoskodással küzd, addig a jószellemü ná­polyi papság, boszankodva azon folytonos ármány­kodáson, melyet Rómában fáradhatlanul kovácsolgat­­nak, elhatározó, hogy a pápához alázatos felterjeszt­­vényt intéz, melyben indokolva kéri, hogy világi ha­talmáról mondjon le. Nem titkolja azonban a derék nápolyi papság, mikép nem sok sikert vár e lépésé­től ; azonban ha a római udvar vonakodnék kérelmé­nek eleget tenni, el van határozva, — mint egy mi­lánói lap írja, — hogy valllásos mozgalom élére állva, szabad egyházat szervezeni. — A turini „Opinione“ „Poroszország és az olasz királyság“ czim alatt közlött czikkében az olasz királyi czim elismeréséről szólva úgy vélekedik, mi­kép a porosz nép többsége kétségtelenül az olasz ki­rályi czi­m elismerése mellett lesz. — Párisból jelentik, hogy C­an­o fari marchese a nápolyi exkirály ügynöke is tiltakozik Viktor Em­á­n­u­e­l olasz királyi czime ellen. — Az olasz hadügyminisztériumban szokatlan tevékenységgel működnek, fegyver és mindennemű hadszerkészlet vásárlásán. Közelebbről 150,000 fegy­vert várnak, melyeket a kormány St. Etienneben rendelt meg.­­ A lengyel határokról jelentik: Varsóban az orosz húsvét-ünnepek miatt a katonai intézkedéseket megerősítették. A székes­egyház elébe ágyukat szegeztek. A polgári törvényszékek nyomozásai és elfogatások­ folyvást tartanak. — A belga senatus május 4-én 27 szavazattal 7 ellenében megszavazta a tüzérség számára szüksé­gest 15 milliót. _ — A porosz képviselő­ház május 6-ki ülésében Vincke sajnálkozását fejezi ki Russell és Pal­merston íordoknak a Macdonald ügyben hevesen kifakadásuk miatt. Kiemeli, hogy az Angliával a szö­vetséget mindig igen nagyra becsülték, hivatkozik a hagyományokra, hozzátévén, mikép Angliára nézve is szükséges a porosz szövetség a többi nagy­hatal­mak helyzete miatt. Schleinitz köszönetet mond az interpellátióért, s megjegyzi, hogy Palmerston sajnálatos nyilatkozata fájdalmas benyomást okozott. Palmerston nem ismeri el egy szomszéd egyenrangú nemzetnek magas és igazságos öntudatát, mel­lyel ő egy nagy nemzet sorsát vezeti. Mindamellett is, hogy az egyetértést Angliával nagy becsben tartja, nincs szüksége Poroszországnak hála Isten arra, hogy bár­mely hatalom barátságának függetlenségét feláldoz­za. Továbbá közli Schleinitz azon jegyzékét, me­lyet Russelltől 5-n kapott, s végül azon reményét fejezi ki, hogy ez előzmény a világrésznek szükséges egyetértést nem fogja megzavarni.­­ Az angol felsőház május 6-iki ülésében ki­nyilatkoztatta Wodehouse, mikép a Suez-csa­­torna nem jöhet létre. Anglia kötelezve van a török birodalom épségét védni. A porta nem tett enged­ményeket sőt élénken tiltakozott oly társulatok ala­kulása ellen, melyek az egyiptomi terület egy részét bírnák. Újdonságok, PEST, május 7. * A „Páriám. Corresp.“ azon sajátságos hirt közli, miszerint a bécsi felirati bizottmányban a ma­gyar kir. udv. kanczellária egy magas állású tagja fog megjelenni, a szükségelt felvilágosítások adása végett. Kölcsön fejében aztán az osztrák minisztérium egy tagja Pestre jönne a válaszfelirati (??) tanács­kozáson jelen lenni és a magyaroknak felvilágosítást adni. Köszönjük, tisztában vagyunk mi már. * A különböző törvényhatóságok által Pestre küldött országgyűlési ifjúság, a nevezetesebb beszé­dek és jogi kérdések tanulmányzására és a parlamenti szónoklatban szerzendő gyakorlás végett egyletté fog alakulni. — A bécsi centralista lapok Magyarország tör­vényes érzületére szép nevet találtak : morbus legiti­mus, törvényes betegség. E nevet tán Schmerling úr „paroxysmusa“ juttatta eszökbe. Nincs egyéb meg­jegyzésünk reá, csak az, hogy a törvényes még a be­tegségben is ezerszerte jobb a— törvénytelennél; Laj­tán túli szomszédjainknak pedig irányunkban már századok óta folyvást törvénytelen betegségök van. Vagy tán inkább törvénytelen egészségnek akarják nevezni? — A „Patrie“ múlt hó 30-áról kelt bécsi leve­lében a sokszor nevezzük derék Simon Ede a Raixratról szólva, úgy találta, hogy a képviselők arczkifejezé­se hideg volt s nagyban hasonlított az idő­höz, künn hideg esős idő volt egész nap. A képvise­lők nagy része nem ismervén egymást, szemök für­készve ismerkedni járt, s néhol nagy figyelemmel leste a miniszter urakat kiktől sok dologban felvilá­­gositást óhajtottak. — A bécsi lapokról pedig meg­jegyzi, mikép mindnyájan elé­gületlenséggel emlékez­tek a birodalmi tanácsról, különösen az nem tetszett nekik,hogy az elnököket kinevezték. A kormány ezáltal a német pártnak akart előnyt adni, minthogy mindhárom elnök német nemzetű. Hat a csehek, len­gyelek, ruthének sat. — kérdi továbbá —­ nem köve­telhetik vala jogosan, hogy legalább egyik a három közül nemzetbelijök legyen? Persze hogy nem, mert a birodalmi tanács német, választásra bocsátni pedig az elnökséget, úgy vélik oda­fenn, nem tanácsos, minthogy akkor nem lehetne oly könnyen pictus mas­­culus. * Az osztrák bírok, tanács tagjai be akarván várni a magyar országgyűlés válasz-fölirati vitáinak eredményét, a magukét e hét végére halasztották. Az alsóházban, mint a Ll. bécsi levelezője írja, Ma­gyarországot illetőleg interpellate van kitűzve. E szerint kérdést tesznek a pénzügyminiszterhez: igaz-e, hogy a kormány az adó­megtagadás miatt a május 1-én kisorsolt magy­­arbéri­ papírokat, semeouponai­­kat kifizetni nem akarja. Plener ezt tagadni fogja, de egyszersmind erős szavakban fogja jellemezni a magyarok adómegtagadási eljárását. * A * *P. L1.“ bécsi levelezője Haulik zágrábi püspök odaérkezésével együtt Pestről érsek Lono­­vics Józsefét is jelenti. Mi azonban közvetlen forrás­ból merített tudomás után jelenthetjük, hogy tisztelt hazánkfia a fővárosból sem el nem távozott, sem el­távozni nem szándékozik. * Szolnokon márc. 9-én halestély alkalmával nemzeti szabadságunk s függetlenségünk dicsőült és megsirathatatlan vértanújának a nagy nevű gróf Batthyány Lajosnak állitandó emlékszoborra 86 ft 90 kr gyűlt össze és érkezett be ma szerkesztősé­günkhöz. A lelkes adományozók fogadják hazafiui elismerésünket. A Makay úr által beküldött pénzt mindaddig, mig az összeg kellő mennyiségig növe­kedik, a szent czél czime alatt takarék­pénztárba tettük és nyilvános számadás mellett a további ado­mányokat is elfogadjuk. * A „Wiener Ztg“ jelenti, hogy a császár Bruck özvegyének 3000 forint évdijt rendelt. * A „megerősített“ birodalmi tanácsból ismere­tes Mocsonyi András ur, kit Krassó, Murgu Buthym­mal szemben képviselővé választott, mint a „Temesv. Ztg“ írja, e hivataláról leköszönt és a követséget mindaddig nem szándékszik elfogadni, míg — úgy­mond — a magyarországi, erdélyi és bánsági összes román népnek alkalom nem lesz engedve, a szerbek példájára közös congressusba gyűlni össze. Egyelőre más kívánsága nincsen a megerősített birodalmi taná­csos urnak. * Tegnap a szabólegények, alkalmasint újabb rakonczátlankodási szándékkal, zöldkert-utczai her­­bergjekben nagy számmal gyűlvén össze, a városka­pitány Thaisz, kellő fegyveres erő mellett eloszla­tásra szólitotta föl őket; miután pedig a szép szónak engedni nem akartak, a felesebbeket hűvösre kisér­tette. A „Sürgöny“ szerint a csoportosulás a napi­bér felemeltetése végett történt. Vitéz legények ezek a szabó legények. * A budapesti kir. keresk. kebelzet egyhan­gúlag Kochmeister Frigyest választotta elnökévé. — Dárdáról ápril 24-ről értesütnek a „Pécsi L.“, hogy az Eszéken a Dráva-szabályozás ügyében összegyűlt tanácskozmány küldöttséget határozott, az érdekelt megyei municipiumok, a helytartótanács, udvari kanczellária, avagy báni hatóság mellőzésé­vel , egyenesen Schmerling miniszter ő excellentiájához, hogy az a Magyar- és Szlavonországot elválasztó Drávának azonnali szabályozását hathatós párt­fogásába venné. — A nevezett lappal együtt mi is bátorkodunk az okos és körültekintő tanácskoz­­mányt és küldöttséget azon felelősségre figyelmez­tetni, melyet vállalt, midőn a megyék alkotmányos érzelmeit ily kihívóan sértve, a különben pártolásra méltó ügy érvényesítését az eszélytelenül választott eszköz miatt kétségessé tévé. A­ki siet, elkésik! * Utólagosan értesülünk azon, megrovást ér­demlő körülményről, miszerint az ujonan felállított pesti m. kir. váltótörvényszék megnyitási ünnepé­lyére a törvényesen elismert kereskedelmi kebelzetet meginni elmulasztotta, mig másfelől a keresk. és iparkamrát felkérte megjelenésre. Ezzel ellenkező­leg a Curia megnyitására a cs. iparkamra nem, ha­nem a törvényes kereskedelmi testületek nyertek meghívást. * Wilmers, a hírneves zongoraművész néhány nap óta fővárosunkban tartózkodik. Minap a „Bánk­­bán“ előadáson jelen lévén a nagyszerű nemzeti dal­mű ragyogó áriáinak és Hollósy Kornélia felséges éne­kének lelkesedve tapsolt. * A Bus Vitéz által szerkesztett „Fekete leves“ czimü satyricus lapból már öt szám jelent meg s pat­togó ötletei és minden irányban tanúsított független­sége által már is sikerült kivívni magának a közön­ség figyelmét és érdekeltségét. E lap nem esett a feje lágyára. * Emich Gusztáv 1862-ki nagy képes naptárá­ra — melynek szépirodalmi részét Vadnai K. szer­keszti — már szét vannak küldve az aláírási felhívá­sok. ígér műveket számos jó nevű írótól, rajzban az országgyűlés megnyitását, a Széchenyi-gyászünne­­pet, a muzeumkerti szobrokat ("melyek ugyan nem igen érdemelnek megörökítést) Teleki L., Palóczy, Batthyány Arthumé, Szemere Pál, Vahot Sándor stb. (persze fametszetű) képét. Előfizetés 1 ft. Ismét annyi lesz a naptár, mint a gomba. * Beküldetett szerkesztőségünkhöz : „Az unio­­törvényekről“ Kemény Zsigmondtól. Lenyomat a „Pesti Napló“-ból. E fontos közjogi életkérdésünknek a jelen viszonyok szempontjából felfogott becses tá­jékozása. * Mint Celder Mártonnak a „Prot. e. lap “-ban foglalt rimniki leveléből értjük, a „Bukaresti ma­gyar közlöny“ fennállhatására kilátás nem lévén — a jelenleg Rimnikben lakó Oroszhegyi Józsa mint szerkesztő és Koos Ferencz mint kiadó elhatározták a lapot megszüntetni. A begyűlt előfizetési összeg hat hét alatt, Ballagi Mór közbejárása által fölvehető Koos Ferencznél; azontúl a czélba vett ploesti ma­gyar iskola alaptőkéjére lesz fordítva, melynek lét­rejötte az ottani szegény magyar családok nevelés­ügyére nézve nagyon kívánatos befolyással lehet, minélfogva, reméljük, a „B. K.“ minden előfizetője örömest fogja a kérdéses csekély pénzt — mi össze­véve mégis lendít valamit — e keresztyéni czélra adományozni. — A napokban került ki sajtó alól Wen­in­ger V. „Politikai számtanárnak harmadik és egyúttal utolsó füzete. A munka irodalmunkban nagy hiányt pótol, minthogy eddig e téren nem bír­tunk szakmunkát, sőt a külföldi irodalom sem mu­tathat fel az idő kívánalmainak megfelelő e nemű művet. A tárgy fontossága és a gazdag tartalom, úgy his­szük, eléggé ajánlják Ráth M. kiadó ur e korszerű vállalatát.Értekezik pedig a szerző e munkában kimerí­­tően: az egyszerű és összetett kamatszámításról, fo­lyó­számlákról, a nemes eretek számításáról, pénzis­méről, a bankári üzletekről, a váltók, állampapírok és évjáradékok számításáról, az államkölcsönök törlesz­téséről, a lotteria-tervek készítéséről, a biztosításról, méretismérőt sat., az életbiztosítás elmélete pedig ki­merítően van kifejtve. Mindezen tárgyak rendezetlen pénzviszonyaink között legnagyobb érdekkel bírnak. A sűrűn nyomott 30 ívre terjedő csinosan kiállított munka Lónyay Menyhért jeles nemzetgazdászunk­­nak van felajánlva. * Ezelőtt pár héttel Kempelen Győző és mások ellen intézve az irodalmi hang és illem határait (me­lyek pedig tágabbra szabták, mint a társadalmiaké) lábbal tapadó nyomtatvány jelent meg Szegeden Adler Ignácz és Eördögh Mihály stb. aláírásával. Miután pedig így indult vitát nyilvánosan folytatni lehetlen volt, a megtámadott fél magán­utat válasz­tott a bántalomért szerzendő elégtételre. Most Ok­­rutszky Koriolán és Fluck Ferencz urak több lap hasábjain és hozzánk is beküldött nyilatkozatban szükségesnek tartják kijelenteni, miszerint nevezett Adler Ignácz és Eördögh Mihály urak, a nyilatko­zók által Kempelen nevében fölszólítva, a kért lova­­gias elégtétel alól részint kibuv i*.X. j.e»zütt azt meg­tagadták. Ennélfogva Kempelen Győző a nevezett egyéneket olyanoknak tekintvén, kik által megbán­­tatni nem lehet, megbüntetésöket a szegedi bünfe­­nyitő-törvényszékre és a közvéleményre bízza. Ez ügyben a következő nyilatkozatot is kaptuk: „Alulírottak a Kempelen Győző és Adler Ignácz orvos, úgyszintén Eördögh Mihály ügyvéd urak közt fönforgó ügyben, mint annak itteni inté­zői, szintén be lévén avatva, ezennel kinyilatkoztat­juk, hogy Kempelen Győző úr ezen ügyben ma­gát a lovagiasság igényei szerint viselte. Pest, május 3-án 1861. Maygráb­er Ágoston, Dobsa Lajos. — A békéscsabai kaszinó ápril 24 én tartott vál. gyűlésében tiszteletbeli tagokul választattak: Pa­lóczy László, gr. Teleki László, Boczkó Dániel csa­bai követ, b. Podmaniczky Frigyes, Deák Ferencz, Kossuth Lajos, Klapka György, Perczel Mór, Pulszky Ferencz, Tib­r István. * Miként előbb Szegedről, úgy most május 3-ról Beszterczebányáról írják, hogy egész napi havazás után a vidék fél lábnál magasabb hóval teljesen födve volt. Rész hír a vetésre nézve. * Balázs Frigyes „A honvéd“ czimü népszín­művéhez, mely pár hét múlva fog előadásra kerülni a budai színkörben. Erkel Gyula, a maestro jeles te­hetségű fia, zenét készített. *Az egyetemi dalárda jövő csütörtökön az egyetem templomában magyar vocal-misét fog elő­adni. * M­i­z­s­e­i Mari k. a. e hónap folytán három vendégszerepben fog föllépni a nemzeti színpadon. * A „P. Napló“-ból átvett azon közleményün­ket illetőleg, miszerint Diós­ Jenőn egy vasárnapi prédikáció alkalmával, a követválasztási izgalmakra tett vonatkozás folytán a nép a templomot tömege­sen odahagyta volna, a helyszínéről azon felvilágosí­tást kaptuk, hogy távol sem az egész gyülekezet, ha­nem ennek csak Mayer Károly korától mámoros ré­sze zúdult fel a magára értett czélzás miatt és hagyta oda a templomot. Ennek folytán történt a bejelentés a járásbeli szolgabíróságnak. * Értesülünk, hogy a budai testgyakorló-iskola megnyitása a hideg miatt május 8-ra van halasztva. * Szombaton, 1861. május 11-én délután fél hat órakor lesz az Europa szálloda teremében V­r­á­b­é­l­y Szeráf­in­a k. a. hangversenye, következő műsoro­zattal : 1. Sonate Beethoventől (Cis­mól, Op. 27) elő­adja a hangversenyzőnő. 2. „Hazám hölgyeihez“ Garaitól, szavalja Feleki-Munkácsy Flóra assz., a nemzeti szinház tagja. 3. a) „Warum ?“ Schumann­­tól; b) Valse Caprice Schubert után Liszt F.-től. c) Magyar roham-induló, Liszt F.-től előadja hang­­versenyzőnő. 4. „A szerelem, a szerelem“ dal Pető­fitől, zenéjét írta Mossonyi M., először énekli Bignio Lajos ur. 5. Rondo, két zongorára szerző Chopin, előadják Magyar Vilmos ur és hangversenyzőnő. Körszék 3 ft. Számozott szék 2 ft. Bemenet 1 ft. Je­gyek előre válthatók Treichlinger és Rózsavölgyi műkereskedéseikben. A zongorák Beregszászy rak­tárából valók. * A tiszai vaspályatársaság hozzánk beküldött jelentése szerint ma ápr. hóban volt az utazók száma e pályán 40,665; a teher­szállítmány mennyisége 580,914 mázsa; a bevétel ezek után 280,556 frt. A múlt 1860-ik év áprilisében volt az utazók száma 40,217; szállitmány : 426,466 m.; bevétel 183,267 frt. A kettőt összehasonlítva — ámbár a pálya most il1­, mérfölddel hosszabbra terjed, mint a múlt év­ben — az utazók száma jelenleg alig haladta meg a m. é. áprilisiakét 400-zal, ellenben a szállítmányi forga­lom 120,000 mázsával több, és ebből következőleg a bevétel is 100,000 pfttal. — Nemzeti színház. Tegnap uj kidolgozás szerint Dobsa „IV. László“ cz. tragédiája került színre 5 felvonásban. Az uj kidolgozás — ha nem csalódunk, mert igen rég láttuk — azon szépen csengő, néhol rímelő jambusokra vonatkozik legin­kább, melyek a darab élvezetességét és becsét nem kevéssé emelik. Ellenben most is sok oly episod és elmélkedő rész maradt benn a darabban, melyek az öszhangnak és a cselekvény erejének tetemes hátrá­nyára szolgálnak, így a vak­ leány jelenete, minden benső drámai indokolás és szükség nélkül odaállítva, az erőszakolás bélyegét viseli magán és csak a jó ízlés sérelmére szolgál. Hasonló áll Börcsök (Tóth Soma) gajdult botorkálásáról. Ellenben igen szépen felfogva a tűzpróba jelenete és az Ayda és László közti viszony átalában. Munkácsi Flóra Ayda sze­repének főleg passiv oldalai igen szépen sikerültek. A szép számú közönség mind szerzőt, mind F. Mun­kácsi Flórát többször — egy ízben egymásután há­romszor hitta. — Május 8-án: „A Mama.“ Vígjáték 3 felv. Igazítás. A f. é. ápril 29-be­n és 30-kan tartott sorsolás alkalmával kihúzott földtehermentesítési kötvényeknek lapunk 107-dik számában történt köz­hírré tételében következő hibák vétettek észre : 1) A sopronyi A betűs kötvényeknél a 983. számúnál a pénzbeli érték, mely 1OOO ftot tesz, nincs kitéve. 2) A temesvári 100 fitosoknál a 3573 sz. helyett hibásan az 5572 sz. nyomatott. A „Magyarország“ magán távsürgönye. Bécs, május 7. Az „Oest. Ztg.“ Plener miniszternek Bruck b. özvegyéhez intézett le­velét közli, melyben a miniszter a Bruck jelle­mének épségéről s hivatalos eljárása tisztasá­gáról tesz bizonyságot. Felelős szerkesztő: POMPÉRY JÁnos. *

Next