Magyarország, 1861. május (1. évfolyam, 103-126. szám)
1861-05-08 / 109. szám
telen tolongás miatt. Két-három annyi néptömeg bizonyosan kívül állt, mint mennyi bent helyt foglalhatott. A templom belseje fekete posztóval volt bevonva, s a megdicsőült felett czimerei függöttek sűrűn a falakról. A gyászénekeket a helybeli gymnasiumi ifjúság, majd a sárospataki iskola derék éneklő kara zengé, s helybeli ref. lelkész, Kun Bertalan tarta jeles alkalmi szónoklatot. — Öt óra után indult meg onnan a tengerként hullámzó gyászsereg, követvén a fáklyások által körülvett koporsót. Lassú menetben haladt az hosszú utján végig a piaczon, meg-megállva s egy-egy bus melódiát zengve a megye s az azzal átellenben levő városház előtt, melyek a dicsőültnek politikai templomai voltak, a kaszinó előtt, melynek eleitől fogva tagja s hűséges látogatója volt és önnön kis hajléka előtt, hol dicsőséges élete csendes egyszerűségben folyt vala.Majdnem hét óra jön,midőn a gyászsereg az Avas-hegyen lévő ősrégi nagy templomba érkezhetett. Roppant számú közönség volt az, mely a szorongás minden zaklatását állotta ki, hogy a tisztelve szeretett aggastyánnak e végtisztességet megadhassa. — Újólag zengett a miskolczi és pataki éneklő kar, s a gyászemelvényről Lévay József tarta emlékbeszédet, melyet azonban a késő setétség miatt, egy részben gyertyavilágnál kellett elmondania. A nagyszerű gyászünnepély a Szózat elzengésével végződött. És elhelyezék a koporsót az ószentegyház egyik fülkéjében. Azon szent hajlékban hagytuk azt, mely nagy polgártársunk ájtatosságát oly gyakran szemlélte s tanúja volt az egyház és iskola érdekében folytatott önzetlen munkásságának is. Ott pihennek az áldott hamvak addig, mig a közel sirkertben az alkalmas sírbolt elkészíttetvén, áradatnak az édes anyai földnek s méltó emlékkel örökítheti azokat a hálás maradék. — A kies Borsod, melynek boldogságát és dicsőségét sem sikerben, sem hosszabb ideig Palóczy Lászlónál senki sem emelte, Miskolcz, melynek a közelebbi két országgyűlésen képviselője volt, e részben sem feledkezhetnek meg ő róla s a hála és kegyelet bizonynyal közköltségen szentelend az ő porai fölött síremléket. Külföld — Russell 1. nyilatkozatát az alsóház május 3-dikai ülésében a bécsi távsürgönyök ferdítve, illetőleg megtoldva közölték, s ezek után így közöltük mi is. Russell 1. azt mondta, hogy ő októberi sürgönyében nem hivatkozott a nemzetiségekre, s az angol kormány bármennyire sajnálja is a lengyeleket, ügyekben mégsem avatkoznék be a felettük uralkodó hatalmasságoknál. De Magyarországról hallgatott az angol miniszter. No már igy higyjen az ember a németnek! — A párisi fenyitőrendőrségi törvényszék hatodik kamrája előtt máj. 4-dikén folyt le az Aumale hg. röpiratának kiadója s nyomtatója ellen. Sok hallgató jelent meg, többek közt Montalembert gróf, Daru Napoleon, Fleury s mások az orléans-ház barátjai közül. A vád Lemercier Dumineray könyvárus és Beau nyomdász ellen úgy szól, hogy a „Lettre sur l’histoire de France“ czimü röpirat kiadása s árulása által a kormány gyűlöletére s megvetésére ingerlés vétségét követték el. A vádlottakat Dufaure és Hebert védelmezték. Szokás ellenére nem osztogattak előre bemeneti jegyeket s annál fogva csak olyanok jutottak be, kik kora reggeltől fogva ott várakoztak. Ducreux államügyészi helyettes igen hevesen lépett föl, de érvei gyöngék voltak; az Orleansokat a Stuartokkal hasonlította össze, ami a védőknek erős czáfolatra nyújtott alkalmat. Az Orleansok , úgymond Dufaure sohasem esküdtek össze, s bár személyükben és vagyonukban megtámadtatva, mégis amikor csak alkalmuk volt, Francziaország javáért fáradtak, a kormányt sohasem támadták meg, csak Napoleon herczeg megtámadásai ellen védelmezték magokat; pedig volt példájok egy másik összeesküvőben, ki izgató iratokat terjesztett s hívei táborkarával vette magát körül. Napoleon hg — igy szólt végül a védő — azt kívánta, hogy ez ügyet hallgassák agyon , agyonhallgatták, és mégis feleltek. Bizonyságul 11 röpiratot mutat föl, melyek válaszképen jelentek meg, névtelenül az igaz, de a névtelenség legújabb időben különös fontosságot nyert. Dufaure után Hébert szólt a nyomdász mellett. Előbb egy levelet mutat elő, melyben a nyomdász kijelenti, hogy nem gondolt törvényt szegni, midőn nyomdáját egy száműzetésben élő s oly élesen megtámadott család rendelkezése alá bocsátja. Valamint Dufaure, úgy ő is, azon érvvel áll elő, hogy még mind az 1852. előtti törvény áll, s hogy bár a miniszterek nem felelősek többé, a közönség joga még ugyanaz. Még a római császárok alatt is, úgymond, megvolt a bírálat joga. Rumalerg röpirata miatt panaszkodnak, pedig Lajos Fülöp alatt hasonló, de sokkal kevesebb röpirat jelent meg, s azt nem üldözték. Az akkori államügyésznek tehát nem lehet semmi szemrehányást tenni, mert ha akarta volna is üldözni, a bírák visszautasították volna a vádat. — A törvényszék ezután a nyomdászt 5, a könyvárust pedig 6 havi fogságra s 6000 franc birságra ítélte. — A franczia demokrata párt a párisi „Hôtel du Louvre“ -ben Favre Gryula és törvényhozó testületi kicsiny ellenzéki pártja tiszteletére nagy estélyt rendez. Már 600-nál többen írtak alá. A kölni lap tudósítása szerint Francziaország értesíté a turini kabinetet, mikép minden kísérlete sikeretlen maradt arra, hogy a turini kabinet és Róma közt békét helyreállítsa. Nem marad tehát egyéb hátra, mint vagy kivonnia csapatait Rómából, vagy pedig határozottan kimondania, minő okokból nem teheti azt. A franczia kormány azonban nem akarja sem az olasz, sem a római udvarnál elrontani a dolgot, s az „Independance“ szerint, hogy a labdacsokat megaranyozza, megígérte Cavournak, mikép az olasz királyságot elismeri. — A „Sentinella Bresciana“-nak írják Páduából : April 27-én a modenai és toscanai legek Páduába érkeztek. Miután a csapatok felett szemlét tartottak, tüzes beszédben kinyilatkoztaták, mikép május 8-án a Pón átmennek. (?) — Az „Opinion nat.“ jelenti, hogy mig a franczia papság a pápa világi hatalma mellett kétségbeesett erőszakoskodással küzd, addig a jószellemü nápolyi papság, boszankodva azon folytonos ármánykodáson, melyet Rómában fáradhatlanul kovácsolgatnak, elhatározó, hogy a pápához alázatos felterjesztvényt intéz, melyben indokolva kéri, hogy világi hatalmáról mondjon le. Nem titkolja azonban a derék nápolyi papság, mikép nem sok sikert vár e lépésétől ; azonban ha a római udvar vonakodnék kérelmének eleget tenni, el van határozva, — mint egy milánói lap írja, — hogy valllásos mozgalom élére állva, szabad egyházat szervezeni. — A turini „Opinione“ „Poroszország és az olasz királyság“ czim alatt közlött czikkében az olasz királyi czim elismeréséről szólva úgy vélekedik, mikép a porosz nép többsége kétségtelenül az olasz királyi czim elismerése mellett lesz. — Párisból jelentik, hogy Cano fari marchese a nápolyi exkirály ügynöke is tiltakozik Viktor Emánuel olasz királyi czime ellen. — Az olasz hadügyminisztériumban szokatlan tevékenységgel működnek, fegyver és mindennemű hadszerkészlet vásárlásán. Közelebbről 150,000 fegyvert várnak, melyeket a kormány St. Etienneben rendelt meg. A lengyel határokról jelentik: Varsóban az orosz húsvét-ünnepek miatt a katonai intézkedéseket megerősítették. A székesegyház elébe ágyukat szegeztek. A polgári törvényszékek nyomozásai és elfogatások folyvást tartanak. — A belga senatus május 4-én 27 szavazattal 7 ellenében megszavazta a tüzérség számára szükségest 15 milliót. _ — A porosz képviselőház május 6-ki ülésében Vincke sajnálkozását fejezi ki Russell és Palmerston íordoknak a Macdonald ügyben hevesen kifakadásuk miatt. Kiemeli, hogy az Angliával a szövetséget mindig igen nagyra becsülték, hivatkozik a hagyományokra, hozzátévén, mikép Angliára nézve is szükséges a porosz szövetség a többi nagyhatalmak helyzete miatt. Schleinitz köszönetet mond az interpellátióért, s megjegyzi, hogy Palmerston sajnálatos nyilatkozata fájdalmas benyomást okozott. Palmerston nem ismeri el egy szomszéd egyenrangú nemzetnek magas és igazságos öntudatát, mellyel ő egy nagy nemzet sorsát vezeti. Mindamellett is, hogy az egyetértést Angliával nagy becsben tartja, nincs szüksége Poroszországnak hála Isten arra, hogy bármely hatalom barátságának függetlenségét feláldozza. Továbbá közli Schleinitz azon jegyzékét, melyet Russelltől 5-n kapott, s végül azon reményét fejezi ki, hogy ez előzmény a világrésznek szükséges egyetértést nem fogja megzavarni. Az angol felsőház május 6-iki ülésében kinyilatkoztatta Wodehouse, mikép a Suez-csatorna nem jöhet létre. Anglia kötelezve van a török birodalom épségét védni. A porta nem tett engedményeket sőt élénken tiltakozott oly társulatok alakulása ellen, melyek az egyiptomi terület egy részét bírnák. Újdonságok, PEST, május 7. * A „Páriám. Corresp.“ azon sajátságos hirt közli, miszerint a bécsi felirati bizottmányban a magyar kir. udv. kanczellária egy magas állású tagja fog megjelenni, a szükségelt felvilágosítások adása végett. Kölcsön fejében aztán az osztrák minisztérium egy tagja Pestre jönne a válaszfelirati (??) tanácskozáson jelen lenni és a magyaroknak felvilágosítást adni. Köszönjük, tisztában vagyunk mi már. * A különböző törvényhatóságok által Pestre küldött országgyűlési ifjúság, a nevezetesebb beszédek és jogi kérdések tanulmányzására és a parlamenti szónoklatban szerzendő gyakorlás végett egyletté fog alakulni. — A bécsi centralista lapok Magyarország törvényes érzületére szép nevet találtak : morbus legitimus, törvényes betegség. E nevet tán Schmerling úr „paroxysmusa“ juttatta eszökbe. Nincs egyéb megjegyzésünk reá, csak az, hogy a törvényes még a betegségben is ezerszerte jobb a— törvénytelennél; Lajtán túli szomszédjainknak pedig irányunkban már századok óta folyvást törvénytelen betegségök van. Vagy tán inkább törvénytelen egészségnek akarják nevezni? — A „Patrie“ múlt hó 30-áról kelt bécsi levelében a sokszor nevezzük derék Simon Ede a Raixratról szólva, úgy találta, hogy a képviselők arczkifejezése hideg volt s nagyban hasonlított az időhöz, künn hideg esős idő volt egész nap. A képviselők nagy része nem ismervén egymást, szemök fürkészve ismerkedni járt, s néhol nagy figyelemmel leste a miniszter urakat kiktől sok dologban felvilágositást óhajtottak. — A bécsi lapokról pedig megjegyzi, mikép mindnyájan elégületlenséggel emlékeztek a birodalmi tanácsról, különösen az nem tetszett nekik,hogy az elnököket kinevezték. A kormány ezáltal a német pártnak akart előnyt adni, minthogy mindhárom elnök német nemzetű. Hat a csehek, lengyelek, ruthének sat. — kérdi továbbá — nem követelhetik vala jogosan, hogy legalább egyik a három közül nemzetbelijök legyen? Persze hogy nem, mert a birodalmi tanács német, választásra bocsátni pedig az elnökséget, úgy vélik odafenn, nem tanácsos, minthogy akkor nem lehetne oly könnyen pictus masculus. * Az osztrák bírok, tanács tagjai be akarván várni a magyar országgyűlés válasz-fölirati vitáinak eredményét, a magukét e hét végére halasztották. Az alsóházban, mint a Ll. bécsi levelezője írja, Magyarországot illetőleg interpellate van kitűzve. E szerint kérdést tesznek a pénzügyminiszterhez: igaz-e, hogy a kormány az adómegtagadás miatt a május 1-én kisorsolt magyarbéri papírokat, semeouponaikat kifizetni nem akarja. Plener ezt tagadni fogja, de egyszersmind erős szavakban fogja jellemezni a magyarok adómegtagadási eljárását. * A * *P. L1.“ bécsi levelezője Haulik zágrábi püspök odaérkezésével együtt Pestről érsek Lonovics Józsefét is jelenti. Mi azonban közvetlen forrásból merített tudomás után jelenthetjük, hogy tisztelt hazánkfia a fővárosból sem el nem távozott, sem eltávozni nem szándékozik. * Szolnokon márc. 9-én halestély alkalmával nemzeti szabadságunk s függetlenségünk dicsőült és megsirathatatlan vértanújának a nagy nevű gróf Batthyány Lajosnak állitandó emlékszoborra 86 ft 90 kr gyűlt össze és érkezett be ma szerkesztőségünkhöz. A lelkes adományozók fogadják hazafiui elismerésünket. A Makay úr által beküldött pénzt mindaddig, mig az összeg kellő mennyiségig növekedik, a szent czél czime alatt takarékpénztárba tettük és nyilvános számadás mellett a további adományokat is elfogadjuk. * A „Wiener Ztg“ jelenti, hogy a császár Bruck özvegyének 3000 forint évdijt rendelt. * A „megerősített“ birodalmi tanácsból ismeretes Mocsonyi András ur, kit Krassó, Murgu Buthymmal szemben képviselővé választott, mint a „Temesv. Ztg“ írja, e hivataláról leköszönt és a követséget mindaddig nem szándékszik elfogadni, míg — úgymond — a magyarországi, erdélyi és bánsági összes román népnek alkalom nem lesz engedve, a szerbek példájára közös congressusba gyűlni össze. Egyelőre más kívánsága nincsen a megerősített birodalmi tanácsos urnak. * Tegnap a szabólegények, alkalmasint újabb rakonczátlankodási szándékkal, zöldkert-utczai herbergjekben nagy számmal gyűlvén össze, a városkapitány Thaisz, kellő fegyveres erő mellett eloszlatásra szólitotta föl őket; miután pedig a szép szónak engedni nem akartak, a felesebbeket hűvösre kisértette. A „Sürgöny“ szerint a csoportosulás a napibér felemeltetése végett történt. Vitéz legények ezek a szabó legények. * A budapesti kir. keresk. kebelzet egyhangúlag Kochmeister Frigyest választotta elnökévé. — Dárdáról ápril 24-ről értesütnek a „Pécsi L.“, hogy az Eszéken a Dráva-szabályozás ügyében összegyűlt tanácskozmány küldöttséget határozott, az érdekelt megyei municipiumok, a helytartótanács, udvari kanczellária, avagy báni hatóság mellőzésével , egyenesen Schmerling miniszter ő excellentiájához, hogy az a Magyar- és Szlavonországot elválasztó Drávának azonnali szabályozását hathatós pártfogásába venné. — A nevezett lappal együtt mi is bátorkodunk az okos és körültekintő tanácskozmányt és küldöttséget azon felelősségre figyelmeztetni, melyet vállalt, midőn a megyék alkotmányos érzelmeit ily kihívóan sértve, a különben pártolásra méltó ügy érvényesítését az eszélytelenül választott eszköz miatt kétségessé tévé. Aki siet, elkésik! * Utólagosan értesülünk azon, megrovást érdemlő körülményről, miszerint az ujonan felállított pesti m. kir. váltótörvényszék megnyitási ünnepélyére a törvényesen elismert kereskedelmi kebelzetet meginni elmulasztotta, mig másfelől a keresk. és iparkamrát felkérte megjelenésre. Ezzel ellenkezőleg a Curia megnyitására a cs. iparkamra nem, hanem a törvényes kereskedelmi testületek nyertek meghívást. * Wilmers, a hírneves zongoraművész néhány nap óta fővárosunkban tartózkodik. Minap a „Bánkbán“ előadáson jelen lévén a nagyszerű nemzeti dalmű ragyogó áriáinak és Hollósy Kornélia felséges énekének lelkesedve tapsolt. * A Bus Vitéz által szerkesztett „Fekete leves“ czimü satyricus lapból már öt szám jelent meg s pattogó ötletei és minden irányban tanúsított függetlensége által már is sikerült kivívni magának a közönség figyelmét és érdekeltségét. E lap nem esett a feje lágyára. * Emich Gusztáv 1862-ki nagy képes naptárára — melynek szépirodalmi részét Vadnai K. szerkeszti — már szét vannak küldve az aláírási felhívások. ígér műveket számos jó nevű írótól, rajzban az országgyűlés megnyitását, a Széchenyi-gyászünnepet, a muzeumkerti szobrokat ("melyek ugyan nem igen érdemelnek megörökítést) Teleki L., Palóczy, Batthyány Arthumé, Szemere Pál, Vahot Sándor stb. (persze fametszetű) képét. Előfizetés 1 ft. Ismét annyi lesz a naptár, mint a gomba. * Beküldetett szerkesztőségünkhöz : „Az uniotörvényekről“ Kemény Zsigmondtól. Lenyomat a „Pesti Napló“-ból. E fontos közjogi életkérdésünknek a jelen viszonyok szempontjából felfogott becses tájékozása. * Mint Celder Mártonnak a „Prot. e. lap “-ban foglalt rimniki leveléből értjük, a „Bukaresti magyar közlöny“ fennállhatására kilátás nem lévén — a jelenleg Rimnikben lakó Oroszhegyi Józsa mint szerkesztő és Koos Ferencz mint kiadó elhatározták a lapot megszüntetni. A begyűlt előfizetési összeg hat hét alatt, Ballagi Mór közbejárása által fölvehető Koos Ferencznél; azontúl a czélba vett ploesti magyar iskola alaptőkéjére lesz fordítva, melynek létrejötte az ottani szegény magyar családok nevelésügyére nézve nagyon kívánatos befolyással lehet, minélfogva, reméljük, a „B. K.“ minden előfizetője örömest fogja a kérdéses csekély pénzt — mi összevéve mégis lendít valamit — e keresztyéni czélra adományozni. — A napokban került ki sajtó alól Weninger V. „Politikai számtanárnak harmadik és egyúttal utolsó füzete. A munka irodalmunkban nagy hiányt pótol, minthogy eddig e téren nem bírtunk szakmunkát, sőt a külföldi irodalom sem mutathat fel az idő kívánalmainak megfelelő e nemű művet. A tárgy fontossága és a gazdag tartalom, úgy hisszük, eléggé ajánlják Ráth M. kiadó ur e korszerű vállalatát.Értekezik pedig a szerző e munkában kimerítően: az egyszerű és összetett kamatszámításról, folyószámlákról, a nemes eretek számításáról, pénzisméről, a bankári üzletekről, a váltók, állampapírok és évjáradékok számításáról, az államkölcsönök törlesztéséről, a lotteria-tervek készítéséről, a biztosításról, méretismérőt sat., az életbiztosítás elmélete pedig kimerítően van kifejtve. Mindezen tárgyak rendezetlen pénzviszonyaink között legnagyobb érdekkel bírnak. A sűrűn nyomott 30 ívre terjedő csinosan kiállított munka Lónyay Menyhért jeles nemzetgazdászunknak van felajánlva. * Ezelőtt pár héttel Kempelen Győző és mások ellen intézve az irodalmi hang és illem határait (melyek pedig tágabbra szabták, mint a társadalmiaké) lábbal tapadó nyomtatvány jelent meg Szegeden Adler Ignácz és Eördögh Mihály stb. aláírásával. Miután pedig így indult vitát nyilvánosan folytatni lehetlen volt, a megtámadott fél magánutat választott a bántalomért szerzendő elégtételre. Most Okrutszky Koriolán és Fluck Ferencz urak több lap hasábjain és hozzánk is beküldött nyilatkozatban szükségesnek tartják kijelenteni, miszerint nevezett Adler Ignácz és Eördögh Mihály urak, a nyilatkozók által Kempelen nevében fölszólítva, a kért lovagias elégtétel alól részint kibuv i*.X. j.e»zütt azt megtagadták. Ennélfogva Kempelen Győző a nevezett egyéneket olyanoknak tekintvén, kik által megbántatni nem lehet, megbüntetésöket a szegedi bünfenyitő-törvényszékre és a közvéleményre bízza. Ez ügyben a következő nyilatkozatot is kaptuk: „Alulírottak a Kempelen Győző és Adler Ignácz orvos, úgyszintén Eördögh Mihály ügyvéd urak közt fönforgó ügyben, mint annak itteni intézői, szintén be lévén avatva, ezennel kinyilatkoztatjuk, hogy Kempelen Győző úr ezen ügyben magát a lovagiasság igényei szerint viselte. Pest, május 3-án 1861. Maygráber Ágoston, Dobsa Lajos. — A békéscsabai kaszinó ápril 24 én tartott vál. gyűlésében tiszteletbeli tagokul választattak: Palóczy László, gr. Teleki László, Boczkó Dániel csabai követ, b. Podmaniczky Frigyes, Deák Ferencz, Kossuth Lajos, Klapka György, Perczel Mór, Pulszky Ferencz, Tibr István. * Miként előbb Szegedről, úgy most május 3-ról Beszterczebányáról írják, hogy egész napi havazás után a vidék fél lábnál magasabb hóval teljesen födve volt. Rész hír a vetésre nézve. * Balázs Frigyes „A honvéd“ czimü népszínművéhez, mely pár hét múlva fog előadásra kerülni a budai színkörben. Erkel Gyula, a maestro jeles tehetségű fia, zenét készített. *Az egyetemi dalárda jövő csütörtökön az egyetem templomában magyar vocal-misét fog előadni. * Mizsei Mari k. a. e hónap folytán három vendégszerepben fog föllépni a nemzeti színpadon. * A „P. Napló“-ból átvett azon közleményünket illetőleg, miszerint Diós Jenőn egy vasárnapi prédikáció alkalmával, a követválasztási izgalmakra tett vonatkozás folytán a nép a templomot tömegesen odahagyta volna, a helyszínéről azon felvilágosítást kaptuk, hogy távol sem az egész gyülekezet, hanem ennek csak Mayer Károly korától mámoros része zúdult fel a magára értett czélzás miatt és hagyta oda a templomot. Ennek folytán történt a bejelentés a járásbeli szolgabíróságnak. * Értesülünk, hogy a budai testgyakorló-iskola megnyitása a hideg miatt május 8-ra van halasztva. * Szombaton, 1861. május 11-én délután fél hat órakor lesz az Europa szálloda teremében Vrábély Szeráfina k. a. hangversenye, következő műsorozattal : 1. Sonate Beethoventől (Cismól, Op. 27) előadja a hangversenyzőnő. 2. „Hazám hölgyeihez“ Garaitól, szavalja Feleki-Munkácsy Flóra assz., a nemzeti szinház tagja. 3. a) „Warum ?“ Schumanntól; b) Valse Caprice Schubert után Liszt F.-től. c) Magyar roham-induló, Liszt F.-től előadja hangversenyzőnő. 4. „A szerelem, a szerelem“ dal Petőfitől, zenéjét írta Mossonyi M., először énekli Bignio Lajos ur. 5. Rondo, két zongorára szerző Chopin, előadják Magyar Vilmos ur és hangversenyzőnő. Körszék 3 ft. Számozott szék 2 ft. Bemenet 1 ft. Jegyek előre válthatók Treichlinger és Rózsavölgyi műkereskedéseikben. A zongorák Beregszászy raktárából valók. * A tiszai vaspályatársaság hozzánk beküldött jelentése szerint ma ápr. hóban volt az utazók száma e pályán 40,665; a teherszállítmány mennyisége 580,914 mázsa; a bevétel ezek után 280,556 frt. A múlt 1860-ik év áprilisében volt az utazók száma 40,217; szállitmány : 426,466 m.; bevétel 183,267 frt. A kettőt összehasonlítva — ámbár a pálya most il1, mérfölddel hosszabbra terjed, mint a múlt évben — az utazók száma jelenleg alig haladta meg a m. é. áprilisiakét 400-zal, ellenben a szállítmányi forgalom 120,000 mázsával több, és ebből következőleg a bevétel is 100,000 pfttal. — Nemzeti színház. Tegnap uj kidolgozás szerint Dobsa „IV. László“ cz. tragédiája került színre 5 felvonásban. Az uj kidolgozás — ha nem csalódunk, mert igen rég láttuk — azon szépen csengő, néhol rímelő jambusokra vonatkozik leginkább, melyek a darab élvezetességét és becsét nem kevéssé emelik. Ellenben most is sok oly episod és elmélkedő rész maradt benn a darabban, melyek az öszhangnak és a cselekvény erejének tetemes hátrányára szolgálnak, így a vak leány jelenete, minden benső drámai indokolás és szükség nélkül odaállítva, az erőszakolás bélyegét viseli magán és csak a jó ízlés sérelmére szolgál. Hasonló áll Börcsök (Tóth Soma) gajdult botorkálásáról. Ellenben igen szépen felfogva a tűzpróba jelenete és az Ayda és László közti viszony átalában. Munkácsi Flóra Ayda szerepének főleg passiv oldalai igen szépen sikerültek. A szép számú közönség mind szerzőt, mind F. Munkácsi Flórát többször — egy ízben egymásután háromszor hitta. — Május 8-án: „A Mama.“ Vígjáték 3 felv. Igazítás. A f. é. ápril 29-ben és 30-kan tartott sorsolás alkalmával kihúzott földtehermentesítési kötvényeknek lapunk 107-dik számában történt közhírré tételében következő hibák vétettek észre : 1) A sopronyi A betűs kötvényeknél a 983. számúnál a pénzbeli érték, mely 1OOO ftot tesz, nincs kitéve. 2) A temesvári 100 fitosoknál a 3573 sz. helyett hibásan az 5572 sz. nyomatott. A „Magyarország“ magán távsürgönye. Bécs, május 7. Az „Oest. Ztg.“ Plener miniszternek Bruck b. özvegyéhez intézett levelét közli, melyben a miniszter a Bruck jellemének épségéről s hivatalos eljárása tisztaságáról tesz bizonyságot. Felelős szerkesztő: POMPÉRY JÁnos. *