Magyarország, 1861. május (1. évfolyam, 103-126. szám)

1861-05-03 / 105. szám

• biztosító társaságok fészke, Trieszt is, — hol az intézetünk iránti érdekeltség és jó akarat csupán en­nek szilárd és becsületes magatartásának kiérdemlett vívmánya lehet, — oly tetemesen növekedő bizalom­­mal fordult az első magyar általános biztositó társa­ság felé, mely ennek nem csupán anyagi előnyére, hanem erkölcsi javára s díszére is a legkedvezőbb hatással volt. Tények és számokra hivatkoztunk, ime azok­nak hű előterjesztése: ft­kr. dij 1858. befolyt 82,900 kötvén­f után 1,252,125 09 1859. „ 162,655 „ „ 2,437,841 17 „ 1860. „ 192,839 „ „ 2,733,355 65 „ 1858. a biztosított érték volt 153,848,951 ft 34 kr 1859. ,, )> » 304,202,443 ,, 35 ,, 1860. „ „ „ 375,212,144 „ 90 ” tehát, ha üzletünk második évében az első évi ered­mény körülbelül megkétszereztetett: a legközelebb múlt 1860-ki harmadik üzletévben a bevett dijak a második évbeli bevételt is jóval fölülhaladják; a biz­tosított érték pedig az 1858-kit majdnem háromszo­rosan haladta túl s ugyanannyiszor nagyobb érték­­élvezte a biztosítás jótékonyságát. 1858-ban 1131 káreset után fizettetett 282,232 ft 32 kr, 1859-ben 3614 káreset után „ 821,813 ft 65 kr és 1860-ban 4489 káreset „ „ 1,073,358 frt 90 kr kárpótlás, és így ez évben ismét sokkal na­gyobb összeggel járult társaságunk a kár és nyomor enyhítéséhez, nagyobb körökre terjesztvén üdvös ha­tását. Intézetünk közhasznú működése további bizo­nyítékául felhozandónak véljük még azt is, hogy a lefolyt üzleti időszakban 1445 darab leszámítolt váltó 2,957,254 ft 45 kr erejéig terjedő értékének forgalma által támogattuk a kereskedelem, ipar és gazdászat ügyét. Híven azon kezdettől fogva követett eljáráshoz, hogy azámításaink alapja, bár a fényesebb osztalék rovására is minél szilárdabb legyen : a függőben levő biztosítások fedezésére ez idén 1,686,664 ft 74 krnyi nagy összeget tartottunk vissza. Az összes bevételből az üzleti költségeket, a viszonbiztosítási díjakat, a jövedelmi adót, s a még függőben maradt biztosítások fedezésére visszatar­tott s fentebb kimutatott összeget levonván, tiszta nyereményül 271,532 frt 73 krnyi összeg maradt fenn, miből az alapszabály szerinti járulékok és tartalékok, összesen 48% levonatván, tiszta nyereményül a rész­vényeseknek 141,000 ft. vagyis egy-egy részvény után 47 frt adathatik ki, több mint kétszerese az 1859-iki, már akkor is kielégítő osztaléknak. Ezen szerencsés eredmények megemlítése után, melyeket a vizsgáló bizottmány által kellőleg meg­vizsgált, s ide kapcsolt zárszámla részletesebben ter­jeszt elő, nincs egyéb mondanivalója az igazgató­ságnak, mint ezúttal is hálás köszönetet nyilvánítani a nemcsak hazai, hanem külföldi nagy­közönség irá­nyában is, a bizalom és részvét azon folytonos növe­kedéséért, mely a kimutatott kedvező eredményt, egyedül tette lehetségessé. Az első magyar általános biztositó tár­saság harmadik évi zárszámlája 1860-diki jan. 1-től de­cz. 31-ig. B­ev­é­tel: 29.864.115 ft 50 krnyi érték után az 1859. évből áthozott díjtartalék 1.307.220 ft 6 kr. 375.212.144 ft 90 krnyi a folyó évben biztosított érték utáni tűz, szállitmányi és jégbizt. dijak 2.733.355 ft 65 kr.Házjövedelem és kamatok 85.004 ft 52 kr.Össze­­sen 4.125.580 ft 23 kr. Kiadás. Viszonbiztositásokért és törlésekért 602.375 ft 76 kr­ Tűz-, szállitmányi és jégkárokért a viszonbiztositott részletek levonása után 1.073.358 ft 90 kr. Deczember 31-én még függő károkért 90.437 ft 3 kr. Jutalékok, üzleti és ügynöki költségek, tisz­­tifizetések, nyomtatványok, útiköltségek sat. 371.247 ft 82 kr. Az 1859-iki tartalék és segédtőke 5% ka­matozásáért 3.463 ft 25 kr. Összesen 2.140.882 ft 76 kr. Visszatartozik. Jövedelmi adófizetésre 26.500 ft. Az 1861. évre átvitt díjtartalék a folyó koczkázatok fedezésére 1.686.664 ft 74 kr. Maradék 271.532 ft 73 kr. Felosztása: Igazgatósági járulékul 9 % 24.437 ft 88 kr. Tisztviselőségi járulékul 4 % 10.861 ft 28 kr. Osztalék 3000 részvény után 47 ftjával 141.000 ft. Tartaléktőkének 25 % 68.080 ft 30 kr. Jogbiztositási segédtőkének 10 % 27.153­ ft 27 kr. Egyleti vagyon. Alaptőke 3000 részvény után 3.150.000 ft. Összes tartalék 1.854.627 ft 28 kr. Összesen 5.004.627 ft 28 kr. Pesten, december 31-én, 1860. Az első titkár Reichart, Orbán. A központi könyvezés főnöke Kollmann Ármin. Látták a szám­­vizsgálók : Giczey Samu, Goldberger Zsigmond, Kern Jakab, Oszvald Antal, Sacelláry D. György. Zsigmondy Pál. A jelentés felolvasása után Örményi József ur ő mga kiemelvén, hogy minden kedvező körül­mények mellett is, a meglepő siker főleg az intézet igazgatósága buzgóságának, erélyességének, a ildo­mos, s minden kedvező körülményt s alkalmat fel­használni tudó, óvatos eszélyességének révén köszön­hető, ezért a közgyűlés elismerése és hálája jegy­zőkönyvileg fejeztessék ki. Mi a jelenlévő részvényesek éljenzései közt el­határoztatván, felolvastatott a számvizsgáló-választ­mány jelentése, melyben elismerőleg és dicsérőleg emeltetik ki, hogy az intézet fő- s egyéb könyvei, s számadásai az illető tisztviselők által a legnagyobb pontossággal, renddel s csinossággal vezettetnek. Ezen jelentésre vonatkozólag megemlité­­s a társa­sági vagyon szilárd alapjára, s minden nyegleség­től ment kimutatására nézve kiemelte, hogy tettleg sokkal nagyobb a társaság vagyona, mint a száma­dásban előállittatik. Ugyanis ebben, a társaság bir­tokában lévő tetemes arany s ezüstkészlet, csak va­lódi, s nem az agip szerinti értéke szerint van felvéve, a társaság által visszavásárolt részvények is úgy, mint vétettek s nem mint most eladhatók lennének, (mi 17,000 frt többletet tenne) számitvák, s hogy a mint függőben levő károkra nézve feltart­ottnak vett összeg is, azon időig, míg a számadás befejeztetett, 20 °/C-val olvadt le. A jelentés szerint a részvényesek közt kiosz­tandó 141,000 frt (vagyis egy-egy részvény után 47 frt) tiszta nyereményből, az elnök úr indítványára, a társulati eszme hazánkbani ébresztője és foganatosí­tójának , gróf Széchenyi Istvánnak emelendő országos emlékére 1000 frt, a pestmegyei honvéd egyletnek 600, s a pesti kereskedelmi akadémiának (mint laval is) évi segélyül 400 ft szavaztatott meg. A még fenmaradt 1000 ft pedig egyelőre a tar­taléktőkéhez csatlandónak határoztatott, de, mint alább látni fogjuk, később más rendeltetést nyert. Az elnök úr megemlítendőnek vélte, hogy az életbiztosítási ügyág számadása azért nem fordul elő a számadásban, mert ezen osztály számadása, az alapszabályok értelmében, minden harmadik évben záratik be. Az elnök úr továbbá jelentvén, hogy a pénztá­rakat, az alapszabályok értelmében kétszer, egyszer Ü­r­m­é­ny­i József úr ő­aaga, másszor Man­kó Ist­ván úr választmányi tagokkal megvizsgálván, mind a pénztárakat, mind a reájuk vonatkozó könyveket s számadásokat a legnagyobb rendben találta. A múlt évi közgyűlés az intézet hivatalnokai iránti elismerése s érdekeltsége jeléül elhatározván, hogy a választmány a részökre életbe léptetendő nyugdíjintézetre vonatkozólag véleményt, s illetőleg javaslatot adjon be ezen közgyűlésre, a választmány azon véleményt terjeszti elő, hogy a leendő nyugdíj­intézet tőke alapjául 5, vagy ha a szükség úgy kí­vánná, 10 évig, a hivatalnokok közt az alapszabá­lyok értelmében kiosztandó szerzeményből 4 száza­lék, s ezenfelül a jövő évtől kezdve az intézet részé­ről is egy százalék adassák. Mi elfogadtatván Ürmé­­nyi József úr azon indítványt tette, hogy a hiva­talnokok dicsérve kiemelt buzgósága elismeréséül azon 1000 ft, mely, mint feljebb emlittetett, a tarta­­talék-tőkéhez csatolandónak mondatott, a nyugdij­­tőkealapra adassák — mi helyesléssel fogadtatott el. Az elnök úr kiemelte még az általunk már megemlített azon örvendetes tényt is, hogy a társa­ság Viktor Emánuel olasz királytól engedményt nyert arra nézve, hogy üzleti működését az egész olasz királyságra kiterjeszthesse. Az alapszabályok értelmében, gr. Károlyi Gy., Fluch Ede, Török I. s Karácsonyi L. urak választmányi rendes­,s b. E­ö­t­v­ö­s J., H­a­j­c­s­y Sándor választmányi pót­tagok s F­r­ö­l­i­c­h Frigyes igazgató ur,mint hivatalra legidősbek, kilépendök, az alapszabályok értelmében az alelnök is, (mint ki há­rom évre választatik) újra­választandó lévén, az ezen helyek betöltésére a számvizsgáló választmányra történt szavazás eredménye az lett, hogy mind az intézet ügyeire nézve eleitől fogva bokros érdeme­ket szerzett buzgó alelnök Haj­ó­s József, mind a fe­nébb említett igazgató s választmányi tagok köz­akarattal újra megválasztattak, valamint a vizsgáló bizottmány tagjait is, (Sacelláry György, Kern Ja­kab, Zsigmondy Pál, Oszvald Antal, Goldberger Zsigmond, és Giczey Samu urakat is) újra megvá­lasztották az eddigi működésüket hálásan elismerő, s bennük jövőre nézve is teljes bizalmat fektető sza­vazó részvényesek. R—yG. PEST, máj. 3. A „Fortschritt”­ mai számában következő sorokat olvasunk : „Mily felmagasztalók s biztatók voltak a csá­szár azon szavai, melyekben az van ígérve, hogy az összalkotmányt császári hatalmával fogja védeni , s minden bántását, mint a birodalom fenállása s vala­mennyi ország és nép jogai ellen intézett megtáma­dást, nyomatékosan vissza fogja utasítani. „E szavakban a közönség a Magyarország elleni komoly intézkedések bejelentését látja. Már régeb­ben megjegyeztük, hogy a kormány határozottan el fogja utasítani azon kívánalmat, miszerint viszonyait Magyarországhoz a személyes unió alapján rendezze. Szintoly kevéssé lehet gondolni arra, hogy Magyar­­országnak külön minisztériumot s általában az 1848- diki törvényeket megadják. A­kik azonban itt hatás­sal vannak a tárgyalásokra, még nem hagynak föl a remén­nyel, hogy a kiegyezkedés békés uton meg­történhetik. „A bekanyarodást az Ausztriához való csatla­kozás felé nem fegyveres erő, de maga a magyar or­­szággyülés által gondolják valósíthatni. El vannak arra készülve, hogy a magyar országgyűlés a legkö­zelebbi napokban igen erős hangú föliratot fog szer­keszteni , melynek fogalmazásánál még tán Deák javaslatán is túl fognak menni, ki egyébiránt még folyvást az 1848-diki törvények alapján áll. „Ekkor azonban Európa közvéleménye a csá­szári trónbeszéd és ezen képtelen fölirat közti ellen­tétet oly határozottsággal fogja az utóbbinak rová­sára kiemelni, hogy Ausztria és Európa népeinek in­­dignatiója előtt Magyarország mellékországai, sőt maguk a magyarok nagy része is vissza fognak ri­adni s magok fogják a lármázókat elnémítani. „Egyébiránt biztosíthatjuk a magyarokat, hogy azon követelést, miszerint a személyes unió helyre­­állittassék (a­mi a birodalom feloszlatásával határos) nem csak Bécs összes lakossága a legmélyebb fölhá­­borodással tekinti, de ily követeléseket a szláv párt is a birodalmi tanácsban határozottan el fog utasí­tani s a legfélreismerhetlenebb módon fog az általá­nos birodalmi ügyek egységes tárgyalása mellett nyilatkozni.“ így ír a „Fortschritt.“ Ha journalistikai munkásságunk évei alatt nem lett volna alkalmunk naponként talál­kozni a bécsi lapok nagyobb részének gyűlö­letével, kiskorú politikájával és fontoskodásá­val, most, olvasva a „Fortschritt“ idézett sorait, azt kellene hinnünk, hogy a triposról beszélő lap a kormánytól nyert sugallatból rémitgeti jövendöléseivel a törvény védőit, a jog híveit. De mi a „Fortschritt“ szavaiban csak az ellen­szenv kifakadására, csak a szűkkörű politikus fontoskodására ismerünk, s ijesztgetése eszünk­be juttatja azon jelenetet, midőn Pekingnek a szövetséges hadak által tett bevételénél a város őrsége a falakról papiros szörnyek, pa­piros sárkány-fejekkel rémitgeté az ostromló­kat. Míg azonban a „Forschritt“ bennünket csak szánalomra indít, addig más részről, mint­hogy a bécsi közvéleményt kívánja tolmácsol­ni, az uj alkotmányos polgárok igazságosságát, politikai érettségét tünteti fel siralmas oldalról. Tehát az új alkotmányos polgárok azon remén­nyel kecsegtetik magukat, hogy vagy erőszak használtatik ellenünk, vagy a magyar országgyűlésen és magában az országban tá­mad oly hangulat, oly többség, mely Magyar­­országot a birodalmi tanács karjaiba tereli. Épületes remény, gyönyörű fogalma a jognak, az alkotmányos érzetnek! Tehát erőszak. Más volt-e az, mi elle­nünkben 11 éven át alkalmaztatott? Volt-e önállásunk, függetlenségünk, jogunk, törvé­nyünk ez idő alatt? Csak a personális unió viszonyában éltünk Schwarzenberg , Bach és Rechbergnek a birodalmat sem anyagi ere­jében, sem tekintélyében nem­ gyarapító kor­mánya alatt? És mi jan az erőszak követ­kezése? Nem más államelv szerint kormá­­nyoztattak Ausztria és sz. István koronájának országai oct. 20. és febr. 26-ig is, mint a mely most ismét vezérelvül provunciáltatik? Az ál­lamegység, a reális unió elve erős akarattal, több, mint bátor erélylyel s a kisszerüségig ható következetességgel tartatott fen 11 éven át. És a birodalom meggyengült azon mun­kában, mely által erőt akart szerezni. Haszon nélkül enyésztek volna el ez évek tapasztalásai? A benső megelégedés, melynek szabadságon kell nyugodnia, az ősi alkotmány, az elévülhetlen törvény, a szent jog lábbal tiprásának folytatásával szándékoltatik eszkö­zöltetni ? De mi e kérdés felett nem kívánunk vi­tába ereszkedni azokkal, kik nem bírnak ér­zékkel az ősi jog iránt, kik bűnünkül róvják föl a törvényhez való ragaszkodásunkat. Nem akarunk analysisébe bocsátkozni a trónbe­szédnek, melyet a „Wanderer“ is, mint a fen­­álló kormány programmját tekinti.E programm stabilitásának feltétele az akarat úgy sem le­het. Mi a körülmények hatalmában bízunk és főleg ott, hol irányadó, tudjuk, mindig a kö­rülmény. De a „Fortschritt“ s az általa képviselt alkotmányos érzet roszul számít, midőn arra épit, hogy hazánk országos képviseletének jogfogalma, elve más fordulatot vegyen a kö­rülmények újabb fordulata miatt. Ha volt a képviselők közt nézetkülönbség, az nem a lényeget, nem az elvet illette. Nem mondhatja senki, hogy Deák, kire a „Fort­schritt“ hivatkozik, csak egy hajszálnyit is engedjen a haza szent jogából, hogy ő nem oly őre ép az 1848-ki törvényeknek, mint bárki, kire az „ultra“ czmm­et szívesek a bécsi lapok tűzni. Közte és mások közt, midőn az ősi alkot­mányról van szó, nincs semmi különbség, mint ezt legközelebb meg fogják tudni Bécs­­ben. És ha a haza sérelmeinek felmutatása, ha a törvényre hivatkozás módjaira nézve a kép­viselők közt volt is nézetkülönbség, nézetben és akaratban egybeforrasztható a tegnapi nap a képviselőket, a tegnapi nap, mely a v­á­l­a­s­z­t előlegezé, mely elvonta az érvet azoktól, kik az eredmény sikeresb eszközét hitték leír­ni a felírásban; a tegnapi nap, mely Schmer­ling programmjának diadalt szerzett. Többször ünnepelt ily diadalt Bécs 11 év óta. Ha e diadalnak tartósságot „komoly rend­szabályokkal“ vél a „Fortschritt“ biztosíthatni, ha e diadal maradandóságának feltételét, bizto­sítékát Magyarország lakosainak s Európa közvéleményének tőlünk­ elfordulásában véli feltalálhatni, akkor a „Fortschritt“ homokra épitett. Európa közvéleményéről nem szólunk, mely a külföld egy részben nem megközelit­­hetlen journalistikája mellett is nem engedi magát tévútra vezettetni; de szólunk a haza népéről. Midőn az országgyűlés a jog mellett áll megrendíthetlenül, midőn a megsértett tör­vénynek elégtételt követel, azon nép nevében szól, azok érdekében munkál, kik e törvényért 11 év előtt véröket ontottak. A nép, a­mely, mint hazánk népe, eszmékért lelkesülni tud nem lehet támasza azon iránynak, mely al­kotmányunk ellen tör. P­o­m­p­é­r­y: Az ausztriai császár trónbeszéde (Egész tem­elemben.) Birodalmi tanácsom tisztelt tagjai! Midőn első ülési szakukat megnyitom, megelé­gedéssel szemlélem itt egybegyülve s szívesen üd­vözlöm házam főherczegeit, a birodalom annyi magas egyházi fejedelmét s magas családjainak fejeit, vala­mint azon kitűnő férfiakat, kiket élethossziglan hiv­­tam meg az urak házába. Szintoly szivesen üdvözlöm önöket is,követ uraim. Örömteljesen vagyok még megindulva azon sok há­­zafölirat által, melyek az országgyűlések kebeléből hozzám érkeztek. A loyditás és hazafiság ezen nyilatkozványai kezeskednek, hogy önöket, uraim, úgy tekinthetem, mint az ugyanazon gyülekezetektől hozzám küldött hirnökeit egy minden részre nézve üdvös egyetértés­nek s reményteljes jövőnek, melyet is kölcsönös bi­zalom, igazságosság és tetterő által igyekszünk elő­idézni. Erősen ragaszkodom azon meggyőződéshez, hogy szabad intézmények —ha a birodalombeli vala­mennyi nép egyenjogúságának, valamennyi polgár törvény előtti egyenlőségének s a népképviselők rész­vétének a törvényhozásban elvei lelkiismeretesen megatalmaztatnak és foganatosittatnak — az összes birodalmat üdvösen fogják átalakítani. Ezek az elvek, melyek most már a m. é. okt. 20. okmány s a f. é. febr. 26-dikai alaptörvények ér­telmében, Isten segítségével, valósítandó!?. E czélt tartva szemem előtt, a birodalom állam­jogi alakulását az országok lehető legnagyobb önál­lása, egyszersmind azonban azon, a birodalom szük­séges hatalmi állása által követelt egység alapján vállalkoztam létesíteni, mindkét tekintetben szente­sítvén a megpróbált alkotmányos formák alkalmazá­sát a képviseleti testületek közremunkálásánál. E munkát, nyílt és szabadelvű politikához képest, a birodalom valamennyi részében egyenletes kifejlődésre akarom segélni, még­pedig jog és mél­tányosság szerint, tekintettel az egyes királyságok és országok múltjára, valamint egyenlő szeretettel és gondoskodással mindenik iránt azon sok nemes nem­zet közül, melyek három kormánypálozája alatt szá­­zadok óta testvériesen egyesülnek. Az országgyűlések már csaknem minden or­szágban nemcsak alkotmányszerűen rendezték, de már össze is jöttek. Nem feladatot képeznek többé, de tényt; e tény pedig évről évre növekvőleg erősödni fog a rendesen ismétlődő gyülekezetek által, mert az esz­mének legjobb és legbiztosabb kezese a tett, így az országok, képviselőik által, szólani fog­nak hozzám; e közvetlen nyilatkozás által hitelesen megtudom, mit tartanak üdvösnek; s lehetséges lesz hasznos intézményeket és törvényeket alkotni, me­lyek a népek szükségeinek s kivánatainak megfe­lelnek. A jelen évben azonban az országgyűléseknek szerencsésen megkezdett működése csak később vég­ződhetik be ; a birodalmi tanácsot illető sürgetés és általános természetű feladatok megoldásának szük­sége miatt most el kellett azokat napolni. A reánk háruló feladatok — nem szabad tit­kolnunk — nehéz feladatok. De meg kell mutatnunk a világnak, hogy a po­litikai, nemzeti és egyházi különféleségek, melyek az osztrák birodalom területén oly közel találkoz­nak s egymásba fonódnak, az észszerű megegyezke­­désnek nem olyan akadályai, hogy az előhaladt mi­­veltség közbenjáró hatása s kölcsönös méltányosság és engesztelékenység mellett ne lehetne legyőzni. Oly állam, melynek kormánya azt teszi magá­nak kötelességévé, hogy minden nemzetiséget utal­­maz s az egyes néptörzsek jogi s forgalmi viszonyai­ban a türelmesség elvét érvényesíti, nem csak elegendő tért nyit a nemzeti fejlődés háborit­­len fejlődésének, de legbiztosabb biztosítékot is nyújt a függetlenségre s tiszteletparancsoló világi állásra és hatalomra nézve, mely egyfelől befelé kielégít, mert szabadság az alapja, másfelől pedig kifelé semmi aggodalmat sem szülhet, mert természeténél fogva kerülni igyekszik a szenvedélyes izgalmakat, melyek a megtámadó háborúkat szokták kisérni. M. é. okt. 20-kai nyilatkozványomban kijelen­tettem, hogy az általam adott, vagy újra fölélesztett intézmények üdvös kifejtését teljes megnyugvással bírom népeim érett belátására s hazafiai buzgalmára. Meg vagyok győződve, hogy önök képesek lesz­nek követésre méltó példáját adni a tetterőnek s egy­szersmind azon maga fölötti uralkodásnak, mely a türelmesség elveinek megfelel, s akkor bizonyos, hogy önök az ülésszak végével magukat mind állá­sukban megszilárdulva, mind pedig fejedelmek és a haza köszönete által megtisztelve fogják érezni. De megnyerik azoknak rokonszenvét is, kik az alkotmányos állapotok megalapításában a haza jóllé­tének s erejének újabb biztosítékát látják. Megvárhatom, hogy magyar, horvát, szlavón királyságaim s erdélyi nagyfejedelemségem képvise­lésének kérdése a birodalmi tanácsban f. é. febr. 26- kan erre vonatkozólag kiadott kézirataimhoz képest, nem sokára szintén kedvezőleg meg lesz oldva. E részben egyfelől az ügy igazságosságában, másfelől népeim belátásában bízom, mely bizonyosan nemsokára megszabadul minden akadálytól és aggo­dalomtól s győzelmesen fog nyilvánulni. Mihelyt a do­log valódi állása, az általam megállapított intézkedé­sek szüksége és hasznai föl lesznek fogva,, ők nem fogják bizalmamat megcsalni, de tettleg igazolni. Mint máskor, úgy most híven jogszerű uralkodások mellett fognak tartani, s én megelégedéssel fogom az összes birodalom képviseletét trónom körül össze­gyűlve látni. Azon reményt táplálom, hogy a béke áldásait háboritlanul fogjuk élvezhetni. Európa érzi, hogy szüksége van rá, hogy a legutóbbi évek izgalmaitól megpihenve egyensúlyba jöhessen s egész erejét a szükséges beljavitásokra fordíthassa. Ez érzésnek nagyon alapos általánossága arra kötelezi a hatalmasságokat, hogy a béke becses kin­csét ne tegyék ki veszélynek. Ausztria elismeri e kötelezettség solidaritását, s meg van győződve, hogy más hatalmasságok is el­ismerik. Annál sikeresebben láthatunk azon munkák­hoz, melyek a szellemi és anyagi érdekek terén min­­den működésnek fokozása, a termesztés, ipar és ke­reskedés megelevenítése által a jóllét új korszaká­nak tartós megállapítására c­éloznak. Minisztériumom elő fogja önöknek a jövő évre való költs­­gvetést terjeszteni, s ezekből látni fogják, hogy a törekvések az egyensúlynak a rendes állami háztartásban helyreállítására folyvást tartnak. E­­zért ugyan, melyre állhatatos a törekvés, az önök előtt ismeretes viszonyoknál fogva még eddig nem lehetett elérni. De az országos, kerületi és községi önkor­mányzat közellevő foganatosítása, továbbá a hadse­regi költségnek a rendes nemzetközi viszonyoknak remélt visszatértével való csökkentése remélteti, hogy a birodalmi költségvetés tetemes könnyítése, ennek kíséretében pedig általában az állami háztar­tás egyensúlyának helyreállítása nem igen nagyon távol jövőben várható. Kormányom az adózás némely ágában kívána­tos módo­sításokat szándékozván behozni, az erre vonatkozó törvényjavaslatok át fognak adatni. Megkapják egyszersmind az 1860-diki év pénz­ügyi kezelésének eredménye kimutatását és a sürgős­ségi okoknál fogva a birodalmi tanács megegyezése nélkül foganatosított pénzügyi intézkedések igazo­lását. Felvilágosodott és érett megfontolásokba aján­lom az állam és nemzeti bank közti viszony rende­zésére vonatkozó javaslatokat, melyek mindenek fö­lött az utóbbi függetlenségének biztosítását czélozzák. Más fontos ügyek, melyek részint az összes, ré­szint a szűkebb birodalmi tanácsot illetik, szintén igé­nyelni fogják figyelmüket és beható fejtegetéseket, mert meg­parancsoltam, hogy az erre vonatkozó tör­vényjavaslatok önök elé terjesztessenek. A történelem azon szakaszait, melyekben a né­pek már egyengetett utakon haladhatnak előre, a századok folytában időről-időre eldöntő forduló­pon­tok szakítják meg. Mi ily nyugodt tiszta korszak szerencséjében nem részesültünk. A feladat, mely a gondviselés végzéséből ne­künk jutott, az, hogy a haza sorsát minden forduló­pont közöl a legbajosabbikon vezessük át szeren­csésen. Ily feladatokat nem lehet megerőltetés és fér­fias kitartás, nem vagyon és vér áldozata nélkül meg­oldani , de meg kell oldani. Meg vagyok győződve, hogy önök uraim, bizo­nyosan segíteni akarnak engem azon ó­ osztrák hűség­gel, áldozatkészséggel és megadással, mely a biro­dalom valamennyi népfajánál — nemes magvak legvi­lágosabb bizonyságául — épen bajos helyzetekben a legfényesebben tanusult. Hü érzelmű népeim legutóbb hozzám érkezett

Next