Magyarország, 1861. május (1. évfolyam, 103-126. szám)
1861-05-03 / 105. szám
• biztosító társaságok fészke, Trieszt is, — hol az intézetünk iránti érdekeltség és jó akarat csupán ennek szilárd és becsületes magatartásának kiérdemlett vívmánya lehet, — oly tetemesen növekedő bizalommal fordult az első magyar általános biztositó társaság felé, mely ennek nem csupán anyagi előnyére, hanem erkölcsi javára s díszére is a legkedvezőbb hatással volt. Tények és számokra hivatkoztunk, ime azoknak hű előterjesztése: ftkr. dij 1858. befolyt 82,900 kötvénf után 1,252,125 09 1859. „ 162,655 „ „ 2,437,841 17 „ 1860. „ 192,839 „ „ 2,733,355 65 „ 1858. a biztosított érték volt 153,848,951 ft 34 kr 1859. ,, )> » 304,202,443 ,, 35 ,, 1860. „ „ „ 375,212,144 „ 90 ” tehát, ha üzletünk második évében az első évi eredmény körülbelül megkétszereztetett: a legközelebb múlt 1860-ki harmadik üzletévben a bevett dijak a második évbeli bevételt is jóval fölülhaladják; a biztosított érték pedig az 1858-kit majdnem háromszorosan haladta túl s ugyanannyiszor nagyobb értékélvezte a biztosítás jótékonyságát. 1858-ban 1131 káreset után fizettetett 282,232 ft 32 kr, 1859-ben 3614 káreset után „ 821,813 ft 65 kr és 1860-ban 4489 káreset „ „ 1,073,358 frt 90 kr kárpótlás, és így ez évben ismét sokkal nagyobb összeggel járult társaságunk a kár és nyomor enyhítéséhez, nagyobb körökre terjesztvén üdvös hatását. Intézetünk közhasznú működése további bizonyítékául felhozandónak véljük még azt is, hogy a lefolyt üzleti időszakban 1445 darab leszámítolt váltó 2,957,254 ft 45 kr erejéig terjedő értékének forgalma által támogattuk a kereskedelem, ipar és gazdászat ügyét. Híven azon kezdettől fogva követett eljáráshoz, hogy azámításaink alapja, bár a fényesebb osztalék rovására is minél szilárdabb legyen : a függőben levő biztosítások fedezésére ez idén 1,686,664 ft 74 krnyi nagy összeget tartottunk vissza. Az összes bevételből az üzleti költségeket, a viszonbiztosítási díjakat, a jövedelmi adót, s a még függőben maradt biztosítások fedezésére visszatartott s fentebb kimutatott összeget levonván, tiszta nyereményül 271,532 frt 73 krnyi összeg maradt fenn, miből az alapszabály szerinti járulékok és tartalékok, összesen 48% levonatván, tiszta nyereményül a részvényeseknek 141,000 ft. vagyis egy-egy részvény után 47 frt adathatik ki, több mint kétszerese az 1859-iki, már akkor is kielégítő osztaléknak. Ezen szerencsés eredmények megemlítése után, melyeket a vizsgáló bizottmány által kellőleg megvizsgált, s ide kapcsolt zárszámla részletesebben terjeszt elő, nincs egyéb mondanivalója az igazgatóságnak, mint ezúttal is hálás köszönetet nyilvánítani a nemcsak hazai, hanem külföldi nagyközönség irányában is, a bizalom és részvét azon folytonos növekedéséért, mely a kimutatott kedvező eredményt, egyedül tette lehetségessé. Az első magyar általános biztositó társaság harmadik évi zárszámlája 1860-diki jan. 1-től decz. 31-ig. Bevétel: 29.864.115 ft 50 krnyi érték után az 1859. évből áthozott díjtartalék 1.307.220 ft 6 kr. 375.212.144 ft 90 krnyi a folyó évben biztosított érték utáni tűz, szállitmányi és jégbizt. dijak 2.733.355 ft 65 kr.Házjövedelem és kamatok 85.004 ft 52 kr.Összesen 4.125.580 ft 23 kr. Kiadás. Viszonbiztositásokért és törlésekért 602.375 ft 76 kr Tűz-, szállitmányi és jégkárokért a viszonbiztositott részletek levonása után 1.073.358 ft 90 kr. Deczember 31-én még függő károkért 90.437 ft 3 kr. Jutalékok, üzleti és ügynöki költségek, tisztifizetések, nyomtatványok, útiköltségek sat. 371.247 ft 82 kr. Az 1859-iki tartalék és segédtőke 5% kamatozásáért 3.463 ft 25 kr. Összesen 2.140.882 ft 76 kr. Visszatartozik. Jövedelmi adófizetésre 26.500 ft. Az 1861. évre átvitt díjtartalék a folyó koczkázatok fedezésére 1.686.664 ft 74 kr. Maradék 271.532 ft 73 kr. Felosztása: Igazgatósági járulékul 9 % 24.437 ft 88 kr. Tisztviselőségi járulékul 4 % 10.861 ft 28 kr. Osztalék 3000 részvény után 47 ftjával 141.000 ft. Tartaléktőkének 25 % 68.080 ft 30 kr. Jogbiztositási segédtőkének 10 % 27.153 ft 27 kr. Egyleti vagyon. Alaptőke 3000 részvény után 3.150.000 ft. Összes tartalék 1.854.627 ft 28 kr. Összesen 5.004.627 ft 28 kr. Pesten, december 31-én, 1860. Az első titkár Reichart, Orbán. A központi könyvezés főnöke Kollmann Ármin. Látták a számvizsgálók : Giczey Samu, Goldberger Zsigmond, Kern Jakab, Oszvald Antal, Sacelláry D. György. Zsigmondy Pál. A jelentés felolvasása után Örményi József ur ő mga kiemelvén, hogy minden kedvező körülmények mellett is, a meglepő siker főleg az intézet igazgatósága buzgóságának, erélyességének, a ildomos, s minden kedvező körülményt s alkalmat felhasználni tudó, óvatos eszélyességének révén köszönhető, ezért a közgyűlés elismerése és hálája jegyzőkönyvileg fejeztessék ki. Mi a jelenlévő részvényesek éljenzései közt elhatároztatván, felolvastatott a számvizsgáló-választmány jelentése, melyben elismerőleg és dicsérőleg emeltetik ki, hogy az intézet fő- s egyéb könyvei, s számadásai az illető tisztviselők által a legnagyobb pontossággal, renddel s csinossággal vezettetnek. Ezen jelentésre vonatkozólag megemlités a társasági vagyon szilárd alapjára, s minden nyegleségtől ment kimutatására nézve kiemelte, hogy tettleg sokkal nagyobb a társaság vagyona, mint a számadásban előállittatik. Ugyanis ebben, a társaság birtokában lévő tetemes arany s ezüstkészlet, csak valódi, s nem az agip szerinti értéke szerint van felvéve, a társaság által visszavásárolt részvények is úgy, mint vétettek s nem mint most eladhatók lennének, (mi 17,000 frt többletet tenne) számitvák, s hogy a mint függőben levő károkra nézve feltartottnak vett összeg is, azon időig, míg a számadás befejeztetett, 20 °/C-val olvadt le. A jelentés szerint a részvényesek közt kiosztandó 141,000 frt (vagyis egy-egy részvény után 47 frt) tiszta nyereményből, az elnök úr indítványára, a társulati eszme hazánkbani ébresztője és foganatosítójának , gróf Széchenyi Istvánnak emelendő országos emlékére 1000 frt, a pestmegyei honvéd egyletnek 600, s a pesti kereskedelmi akadémiának (mint laval is) évi segélyül 400 ft szavaztatott meg. A még fenmaradt 1000 ft pedig egyelőre a tartaléktőkéhez csatlandónak határoztatott, de, mint alább látni fogjuk, később más rendeltetést nyert. Az elnök úr megemlítendőnek vélte, hogy az életbiztosítási ügyág számadása azért nem fordul elő a számadásban, mert ezen osztály számadása, az alapszabályok értelmében, minden harmadik évben záratik be. Az elnök úr továbbá jelentvén, hogy a pénztárakat, az alapszabályok értelmében kétszer, egyszer Ürményi József úr őaaga, másszor Mankó István úr választmányi tagokkal megvizsgálván, mind a pénztárakat, mind a reájuk vonatkozó könyveket s számadásokat a legnagyobb rendben találta. A múlt évi közgyűlés az intézet hivatalnokai iránti elismerése s érdekeltsége jeléül elhatározván, hogy a választmány a részökre életbe léptetendő nyugdíjintézetre vonatkozólag véleményt, s illetőleg javaslatot adjon be ezen közgyűlésre, a választmány azon véleményt terjeszti elő, hogy a leendő nyugdíjintézet tőke alapjául 5, vagy ha a szükség úgy kívánná, 10 évig, a hivatalnokok közt az alapszabályok értelmében kiosztandó szerzeményből 4 százalék, s ezenfelül a jövő évtől kezdve az intézet részéről is egy százalék adassák. Mi elfogadtatván Ürményi József úr azon indítványt tette, hogy a hivatalnokok dicsérve kiemelt buzgósága elismeréséül azon 1000 ft, mely, mint feljebb emlittetett, a tartatalék-tőkéhez csatolandónak mondatott, a nyugdijtőkealapra adassák — mi helyesléssel fogadtatott el. Az elnök úr kiemelte még az általunk már megemlített azon örvendetes tényt is, hogy a társaság Viktor Emánuel olasz királytól engedményt nyert arra nézve, hogy üzleti működését az egész olasz királyságra kiterjeszthesse. Az alapszabályok értelmében, gr. Károlyi Gy., Fluch Ede, Török I. s Karácsonyi L. urak választmányi rendes,s b. Eötvös J., Hajcsy Sándor választmányi póttagok s Frölich Frigyes igazgató ur,mint hivatalra legidősbek, kilépendök, az alapszabályok értelmében az alelnök is, (mint ki három évre választatik) újraválasztandó lévén, az ezen helyek betöltésére a számvizsgáló választmányra történt szavazás eredménye az lett, hogy mind az intézet ügyeire nézve eleitől fogva bokros érdemeket szerzett buzgó alelnök Hajós József, mind a fenébb említett igazgató s választmányi tagok közakarattal újra megválasztattak, valamint a vizsgáló bizottmány tagjait is, (Sacelláry György, Kern Jakab, Zsigmondy Pál, Oszvald Antal, Goldberger Zsigmond, és Giczey Samu urakat is) újra megválasztották az eddigi működésüket hálásan elismerő, s bennük jövőre nézve is teljes bizalmat fektető szavazó részvényesek. R—yG. PEST, máj. 3. A „Fortschritt” mai számában következő sorokat olvasunk : „Mily felmagasztalók s biztatók voltak a császár azon szavai, melyekben az van ígérve, hogy az összalkotmányt császári hatalmával fogja védeni , s minden bántását, mint a birodalom fenállása s valamennyi ország és nép jogai ellen intézett megtámadást, nyomatékosan vissza fogja utasítani. „E szavakban a közönség a Magyarország elleni komoly intézkedések bejelentését látja. Már régebben megjegyeztük, hogy a kormány határozottan el fogja utasítani azon kívánalmat, miszerint viszonyait Magyarországhoz a személyes unió alapján rendezze. Szintoly kevéssé lehet gondolni arra, hogy Magyarországnak külön minisztériumot s általában az 1848- diki törvényeket megadják. Akik azonban itt hatással vannak a tárgyalásokra, még nem hagynak föl a reménnyel, hogy a kiegyezkedés békés uton megtörténhetik. „A bekanyarodást az Ausztriához való csatlakozás felé nem fegyveres erő, de maga a magyar országgyülés által gondolják valósíthatni. El vannak arra készülve, hogy a magyar országgyűlés a legközelebbi napokban igen erős hangú föliratot fog szerkeszteni , melynek fogalmazásánál még tán Deák javaslatán is túl fognak menni, ki egyébiránt még folyvást az 1848-diki törvények alapján áll. „Ekkor azonban Európa közvéleménye a császári trónbeszéd és ezen képtelen fölirat közti ellentétet oly határozottsággal fogja az utóbbinak rovására kiemelni, hogy Ausztria és Európa népeinek indignatiója előtt Magyarország mellékországai, sőt maguk a magyarok nagy része is vissza fognak riadni s magok fogják a lármázókat elnémítani. „Egyébiránt biztosíthatjuk a magyarokat, hogy azon követelést, miszerint a személyes unió helyreállittassék (ami a birodalom feloszlatásával határos) nem csak Bécs összes lakossága a legmélyebb fölháborodással tekinti, de ily követeléseket a szláv párt is a birodalmi tanácsban határozottan el fog utasítani s a legfélreismerhetlenebb módon fog az általános birodalmi ügyek egységes tárgyalása mellett nyilatkozni.“ így ír a „Fortschritt.“ Ha journalistikai munkásságunk évei alatt nem lett volna alkalmunk naponként találkozni a bécsi lapok nagyobb részének gyűlöletével, kiskorú politikájával és fontoskodásával, most, olvasva a „Fortschritt“ idézett sorait, azt kellene hinnünk, hogy a triposról beszélő lap a kormánytól nyert sugallatból rémitgeti jövendöléseivel a törvény védőit, a jog híveit. De mi a „Fortschritt“ szavaiban csak az ellenszenv kifakadására, csak a szűkkörű politikus fontoskodására ismerünk, s ijesztgetése eszünkbe juttatja azon jelenetet, midőn Pekingnek a szövetséges hadak által tett bevételénél a város őrsége a falakról papiros szörnyek, papiros sárkány-fejekkel rémitgeté az ostromlókat. Míg azonban a „Forschritt“ bennünket csak szánalomra indít, addig más részről, minthogy a bécsi közvéleményt kívánja tolmácsolni, az uj alkotmányos polgárok igazságosságát, politikai érettségét tünteti fel siralmas oldalról. Tehát az új alkotmányos polgárok azon reménnyel kecsegtetik magukat, hogy vagy erőszak használtatik ellenünk, vagy a magyar országgyűlésen és magában az országban támad oly hangulat, oly többség, mely Magyarországot a birodalmi tanács karjaiba tereli. Épületes remény, gyönyörű fogalma a jognak, az alkotmányos érzetnek! Tehát erőszak. Más volt-e az, mi ellenünkben 11 éven át alkalmaztatott? Volt-e önállásunk, függetlenségünk, jogunk, törvényünk ez idő alatt? Csak a personális unió viszonyában éltünk Schwarzenberg , Bach és Rechbergnek a birodalmat sem anyagi erejében, sem tekintélyében nem gyarapító kormánya alatt? És mi jan az erőszak következése? Nem más államelv szerint kormányoztattak Ausztria és sz. István koronájának országai oct. 20. és febr. 26-ig is, mint a mely most ismét vezérelvül provunciáltatik? Az államegység, a reális unió elve erős akarattal, több, mint bátor erélylyel s a kisszerüségig ható következetességgel tartatott fen 11 éven át. És a birodalom meggyengült azon munkában, mely által erőt akart szerezni. Haszon nélkül enyésztek volna el ez évek tapasztalásai? A benső megelégedés, melynek szabadságon kell nyugodnia, az ősi alkotmány, az elévülhetlen törvény, a szent jog lábbal tiprásának folytatásával szándékoltatik eszközöltetni ? De mi e kérdés felett nem kívánunk vitába ereszkedni azokkal, kik nem bírnak érzékkel az ősi jog iránt, kik bűnünkül róvják föl a törvényhez való ragaszkodásunkat. Nem akarunk analysisébe bocsátkozni a trónbeszédnek, melyet a „Wanderer“ is, mint a fenálló kormány programmját tekinti.E programm stabilitásának feltétele az akarat úgy sem lehet. Mi a körülmények hatalmában bízunk és főleg ott, hol irányadó, tudjuk, mindig a körülmény. De a „Fortschritt“ s az általa képviselt alkotmányos érzet roszul számít, midőn arra épit, hogy hazánk országos képviseletének jogfogalma, elve más fordulatot vegyen a körülmények újabb fordulata miatt. Ha volt a képviselők közt nézetkülönbség, az nem a lényeget, nem az elvet illette. Nem mondhatja senki, hogy Deák, kire a „Fortschritt“ hivatkozik, csak egy hajszálnyit is engedjen a haza szent jogából, hogy ő nem oly őre ép az 1848-ki törvényeknek, mint bárki, kire az „ultra“ czmmet szívesek a bécsi lapok tűzni. Közte és mások közt, midőn az ősi alkotmányról van szó, nincs semmi különbség, mint ezt legközelebb meg fogják tudni Bécsben. És ha a haza sérelmeinek felmutatása, ha a törvényre hivatkozás módjaira nézve a képviselők közt volt is nézetkülönbség, nézetben és akaratban egybeforrasztható a tegnapi nap a képviselőket, a tegnapi nap, mely a választ előlegezé, mely elvonta az érvet azoktól, kik az eredmény sikeresb eszközét hitték leírni a felírásban; a tegnapi nap, mely Schmerling programmjának diadalt szerzett. Többször ünnepelt ily diadalt Bécs 11 év óta. Ha e diadalnak tartósságot „komoly rendszabályokkal“ vél a „Fortschritt“ biztosíthatni, ha e diadal maradandóságának feltételét, biztosítékát Magyarország lakosainak s Európa közvéleményének tőlünk elfordulásában véli feltalálhatni, akkor a „Fortschritt“ homokra épitett. Európa közvéleményéről nem szólunk, mely a külföld egy részben nem megközelithetlen journalistikája mellett is nem engedi magát tévútra vezettetni; de szólunk a haza népéről. Midőn az országgyűlés a jog mellett áll megrendíthetlenül, midőn a megsértett törvénynek elégtételt követel, azon nép nevében szól, azok érdekében munkál, kik e törvényért 11 év előtt véröket ontottak. A nép, amely, mint hazánk népe, eszmékért lelkesülni tud nem lehet támasza azon iránynak, mely alkotmányunk ellen tör. Pompéry: Az ausztriai császár trónbeszéde (Egész temelemben.) Birodalmi tanácsom tisztelt tagjai! Midőn első ülési szakukat megnyitom, megelégedéssel szemlélem itt egybegyülve s szívesen üdvözlöm házam főherczegeit, a birodalom annyi magas egyházi fejedelmét s magas családjainak fejeit, valamint azon kitűnő férfiakat, kiket élethossziglan hivtam meg az urak házába. Szintoly szivesen üdvözlöm önöket is,követ uraim. Örömteljesen vagyok még megindulva azon sok házafölirat által, melyek az országgyűlések kebeléből hozzám érkeztek. A loyditás és hazafiság ezen nyilatkozványai kezeskednek, hogy önöket, uraim, úgy tekinthetem, mint az ugyanazon gyülekezetektől hozzám küldött hirnökeit egy minden részre nézve üdvös egyetértésnek s reményteljes jövőnek, melyet is kölcsönös bizalom, igazságosság és tetterő által igyekszünk előidézni. Erősen ragaszkodom azon meggyőződéshez, hogy szabad intézmények —ha a birodalombeli valamennyi nép egyenjogúságának, valamennyi polgár törvény előtti egyenlőségének s a népképviselők részvétének a törvényhozásban elvei lelkiismeretesen megatalmaztatnak és foganatosittatnak — az összes birodalmat üdvösen fogják átalakítani. Ezek az elvek, melyek most már a m. é. okt. 20. okmány s a f. é. febr. 26-dikai alaptörvények értelmében, Isten segítségével, valósítandó!?. E czélt tartva szemem előtt, a birodalom államjogi alakulását az országok lehető legnagyobb önállása, egyszersmind azonban azon, a birodalom szükséges hatalmi állása által követelt egység alapján vállalkoztam létesíteni, mindkét tekintetben szentesítvén a megpróbált alkotmányos formák alkalmazását a képviseleti testületek közremunkálásánál. E munkát, nyílt és szabadelvű politikához képest, a birodalom valamennyi részében egyenletes kifejlődésre akarom segélni, mégpedig jog és méltányosság szerint, tekintettel az egyes királyságok és országok múltjára, valamint egyenlő szeretettel és gondoskodással mindenik iránt azon sok nemes nemzet közül, melyek három kormánypálozája alatt századok óta testvériesen egyesülnek. Az országgyűlések már csaknem minden országban nemcsak alkotmányszerűen rendezték, de már össze is jöttek. Nem feladatot képeznek többé, de tényt; e tény pedig évről évre növekvőleg erősödni fog a rendesen ismétlődő gyülekezetek által, mert az eszmének legjobb és legbiztosabb kezese a tett, így az országok, képviselőik által, szólani fognak hozzám; e közvetlen nyilatkozás által hitelesen megtudom, mit tartanak üdvösnek; s lehetséges lesz hasznos intézményeket és törvényeket alkotni, melyek a népek szükségeinek s kivánatainak megfelelnek. A jelen évben azonban az országgyűléseknek szerencsésen megkezdett működése csak később végződhetik be ; a birodalmi tanácsot illető sürgetés és általános természetű feladatok megoldásának szüksége miatt most el kellett azokat napolni. A reánk háruló feladatok — nem szabad titkolnunk — nehéz feladatok. De meg kell mutatnunk a világnak, hogy a politikai, nemzeti és egyházi különféleségek, melyek az osztrák birodalom területén oly közel találkoznak s egymásba fonódnak, az észszerű megegyezkedésnek nem olyan akadályai, hogy az előhaladt miveltség közbenjáró hatása s kölcsönös méltányosság és engesztelékenység mellett ne lehetne legyőzni. Oly állam, melynek kormánya azt teszi magának kötelességévé, hogy minden nemzetiséget utalmaz s az egyes néptörzsek jogi s forgalmi viszonyaiban a türelmesség elvét érvényesíti, nem csak elegendő tért nyit a nemzeti fejlődés háboritlen fejlődésének, de legbiztosabb biztosítékot is nyújt a függetlenségre s tiszteletparancsoló világi állásra és hatalomra nézve, mely egyfelől befelé kielégít, mert szabadság az alapja, másfelől pedig kifelé semmi aggodalmat sem szülhet, mert természeténél fogva kerülni igyekszik a szenvedélyes izgalmakat, melyek a megtámadó háborúkat szokták kisérni. M. é. okt. 20-kai nyilatkozványomban kijelentettem, hogy az általam adott, vagy újra fölélesztett intézmények üdvös kifejtését teljes megnyugvással bírom népeim érett belátására s hazafiai buzgalmára. Meg vagyok győződve, hogy önök képesek lesznek követésre méltó példáját adni a tetterőnek s egyszersmind azon maga fölötti uralkodásnak, mely a türelmesség elveinek megfelel, s akkor bizonyos, hogy önök az ülésszak végével magukat mind állásukban megszilárdulva, mind pedig fejedelmek és a haza köszönete által megtisztelve fogják érezni. De megnyerik azoknak rokonszenvét is, kik az alkotmányos állapotok megalapításában a haza jóllétének s erejének újabb biztosítékát látják. Megvárhatom, hogy magyar, horvát, szlavón királyságaim s erdélyi nagyfejedelemségem képviselésének kérdése a birodalmi tanácsban f. é. febr. 26- kan erre vonatkozólag kiadott kézirataimhoz képest, nem sokára szintén kedvezőleg meg lesz oldva. E részben egyfelől az ügy igazságosságában, másfelől népeim belátásában bízom, mely bizonyosan nemsokára megszabadul minden akadálytól és aggodalomtól s győzelmesen fog nyilvánulni. Mihelyt a dolog valódi állása, az általam megállapított intézkedések szüksége és hasznai föl lesznek fogva,, ők nem fogják bizalmamat megcsalni, de tettleg igazolni. Mint máskor, úgy most híven jogszerű uralkodások mellett fognak tartani, s én megelégedéssel fogom az összes birodalom képviseletét trónom körül összegyűlve látni. Azon reményt táplálom, hogy a béke áldásait háboritlanul fogjuk élvezhetni. Európa érzi, hogy szüksége van rá, hogy a legutóbbi évek izgalmaitól megpihenve egyensúlyba jöhessen s egész erejét a szükséges beljavitásokra fordíthassa. Ez érzésnek nagyon alapos általánossága arra kötelezi a hatalmasságokat, hogy a béke becses kincsét ne tegyék ki veszélynek. Ausztria elismeri e kötelezettség solidaritását, s meg van győződve, hogy más hatalmasságok is elismerik. Annál sikeresebben láthatunk azon munkákhoz, melyek a szellemi és anyagi érdekek terén minden működésnek fokozása, a termesztés, ipar és kereskedés megelevenítése által a jóllét új korszakának tartós megállapítására céloznak. Minisztériumom elő fogja önöknek a jövő évre való költsgvetést terjeszteni, s ezekből látni fogják, hogy a törekvések az egyensúlynak a rendes állami háztartásban helyreállítására folyvást tartnak. Ezért ugyan, melyre állhatatos a törekvés, az önök előtt ismeretes viszonyoknál fogva még eddig nem lehetett elérni. De az országos, kerületi és községi önkormányzat közellevő foganatosítása, továbbá a hadseregi költségnek a rendes nemzetközi viszonyoknak remélt visszatértével való csökkentése remélteti, hogy a birodalmi költségvetés tetemes könnyítése, ennek kíséretében pedig általában az állami háztartás egyensúlyának helyreállítása nem igen nagyon távol jövőben várható. Kormányom az adózás némely ágában kívánatos módosításokat szándékozván behozni, az erre vonatkozó törvényjavaslatok át fognak adatni. Megkapják egyszersmind az 1860-diki év pénzügyi kezelésének eredménye kimutatását és a sürgősségi okoknál fogva a birodalmi tanács megegyezése nélkül foganatosított pénzügyi intézkedések igazolását. Felvilágosodott és érett megfontolásokba ajánlom az állam és nemzeti bank közti viszony rendezésére vonatkozó javaslatokat, melyek mindenek fölött az utóbbi függetlenségének biztosítását czélozzák. Más fontos ügyek, melyek részint az összes, részint a szűkebb birodalmi tanácsot illetik, szintén igényelni fogják figyelmüket és beható fejtegetéseket, mert megparancsoltam, hogy az erre vonatkozó törvényjavaslatok önök elé terjesztessenek. A történelem azon szakaszait, melyekben a népek már egyengetett utakon haladhatnak előre, a századok folytában időről-időre eldöntő fordulópontok szakítják meg. Mi ily nyugodt tiszta korszak szerencséjében nem részesültünk. A feladat, mely a gondviselés végzéséből nekünk jutott, az, hogy a haza sorsát minden fordulópont közöl a legbajosabbikon vezessük át szerencsésen. Ily feladatokat nem lehet megerőltetés és férfias kitartás, nem vagyon és vér áldozata nélkül megoldani , de meg kell oldani. Meg vagyok győződve, hogy önök uraim, bizonyosan segíteni akarnak engem azon ó osztrák hűséggel, áldozatkészséggel és megadással, mely a birodalom valamennyi népfajánál — nemes magvak legvilágosabb bizonyságául — épen bajos helyzetekben a legfényesebben tanusult. Hü érzelmű népeim legutóbb hozzám érkezett