Magyarország, 1861. július (1. évfolyam, 152-177. szám)

1861-07-28 / 175. szám

^tekintettel a birodalmi Concordia alkotmányos elnökségének eljárásából támadó azon tanulságra, hogy az ausztriai Teutonok nemcsak a magyaro­­kat, de a szlávokat is el akarják némitani, e tanul­ság a magyarok panaszát alapjától fosztván meg; „tekintve továbbá, hogy dr. Hein elnöki eljárása, a magyarok ismert természeténél fogva, kik szeretnek ölre kapni, leghathatósabb eszköz arra, hogy a ma­gyarok beédesgettessenek; „tekintettel végre a hűséges Troppau nyugal­mára : „határozza el a kormány , hogy a cseh­ és lengyel képviselőknek az elnöki szok­ás betöltésére benyújtandó folyamo­dásuk meg nem hallgattadk.“ Troppau városa meg küldje be Dr. Heint a jövő évi londoni kiállításra, azon osztályba, hol az orosz bagaria lesz kiállítva. — Ezzel nem azt akarom mon­dani, hogy Dr. Hein Oroszországba való. Ő beillik Ausztriába is. Reméljük Schmerling, nem emeli le az elnöki állványról den treuen Diener seines Herren. Schmer­ling ur ne hallgasson a népre. De én, mint egy Harun al Rasid leszállok a nép­hez, már csak azért is, mert a nép most hűtött sört iszik. Közéjük ülök e derék házbirtokosoknak, e derék iparosoknak, kik verítékkel keresik a vagyont, gyer­mekeik örökségét. És hallgatom aggodalom-teljes okoskodásaikat a napi kérdések felett. „Látjátok, — mond az egyik, kezében Deák be­szédét tartva, melyből megérkezésem előtt olvasott fel több lapot — ez ellen nem lehet mit sem mondani; ez igaz ; ezt sem a leirat, sem a hivatalos journalistika nem c­áfolta meg. Mért nem adják hát meg a ma­gyarnak a mi az övé?“ „Meg akarják adni, szólt közbe egy katonatiszt, és még a miénket is ráadják.“ „De ha nekik ez nem kell, folytatá az elébb szóló, mit erőszakolják? Mi czélt ér el Schmerling miniszter úr jelen politikájával? Azt, hogy a helyzet válsága, a dolgok bizonytalansága miatt megöli az ipart. Senki sem mer a jövőre számítani; mindenki tartózkodó; mindenki fél a holnaptól. És miért mind­ez, miért kell vagyonunk apadását megérnünk min­den szorgalmunk mellett is , mert a magyaroknak nem adják meg a mit kérnek. Ők nem kérnek semmit mit elébb nem birtak, mit nem a törvény ad nekik.“ „Gondoljon ön az öszállamra, az egységre,“ inté a beszélőt a katonatiszt. „Én csak arra gondolok, szólt hevesen a megin­tett, hogy Ausztria, phrasis, Bach és Schmerlig nél­kül is boldog, hatalmas volt és kevesebb adóssága volt, míg a magyarokkal jó barátságban élt; Én csak arra gondolok, hogy mi háztulajdonosok és iparosok száz és száz millió értéket képviselünk, az octrogák­­kal experimentáló miniszter urak e­llenében, kik, ha az experimentum nem sikerült s baj lett, könnyen to­vább állhatnak takarékpénztári könyvecskéikkel, míg minekünk itt kell elviselni az általuk előidézett ese­mények következéseit, mik közt az emelt adó még a legkisebb teher. Ezért én azt hiszem „wir hätten auch etwas drein zu reden.“ „De ha az Ond­e így beszél, akkor confiscálom azt a kis könyvet,“ mond mosol­lyal a katonatiszt. „Nesze, olvasd el.“ Harun al Rasid eleget hallott , tovább ment, az általános vitatás területére kellett lépni. Ha Dr. Brauner ezt úgy értette, lehet, hogy mások máskép fogták fel a dolgot, de őt ily kétséges tárgyban a maga fölfogása miatt rendre­­ utasítani, csak a Hein­­féle elnökségtől telhetett. A jobb­oldal a sértett fél párt­ját fogta Hein brutalitása ellen, és midőn az elnök és a többség megmaradtak elleneik fölötti hatalmasko­dásukban, a jobb oldal nem tehetett egyebet, mint hogy a lebilincselt szólásszabadságot az igénybe vett tá­vozásszabadság által ellensúlyozza. A lengyelek és csehek (hármat kivéve, köztük Zyblikiewicz) eltávoztával, a bal oldal egészen e n fá­mn­i 11 e maradt,s Hein elnök a minisztérium megmaradt híveit indek szerint hagyta beszélni. Egyik közülök szintén nem maradt a dolognál, hanem visszatérvén az általános vitára, per longum et latum beszélt jog és állam­egységről. Ezt nem utasították rendre ; — Zyblikiewicz pedig az elnök ellenében tudomásul vette azon különbséget, mely szerint szoktak minisz­teriális meg miniszterellenes szónokokkal elbánni. Ezt megtevén, az ő feladata is be volt fejezve; el­hagyta a termet s követte elvrokonait. A botrány nagy, s még nagyobb lesz, ha a jobb oldal — mint hírlik — legközelebb megint eljön az ülésbe s azt indítványozza, hogy az elnöki szék uj betöltésére intéztessék fölirat ö Felségéhez. Hogy a jobb oldal végleg kiválik-e, hogy ilyen szándékkal van-e egyáltalán, mostanra-e vagy későbbi alkalom­kor, még bizonytalan, daczára annak, hogy bizonyos­nak állított jelentésük e felől a közönségbe is szivá­roghatnak. Magyarország irányában ez esetnek nincs valami kiváló fontossága, mert az osztrák birodalmi tanács egyenetlensége nem teszi erőssé a magyarok jogos ügyét, csak épen nem gyöngíti. Magából merít­­sen a magyar tanácsot arra, hogy mit tegyen; az osztrák birodalmi tanácsban történtek se ne bátorít­sák önöket, se ne ijes­szék. A saját erkölcsi erő, az igaz­ság, a nyílt közeledés a szlávokhoz, ezek képe­zik a magyar ügy erejét; a meghasonlott birodalmi tanács, a szlávokat ostobán kihívó büszkeség, képezik Ausztria gyöngeségét. E gyöngeséget számba venni — de többet nem — okosság. a pápai egyházi és világi ha­tós­ok a rendőrség stb. a bourbon camarillával egyetértve egy követ fuj. — Nápoly, jul. 24. hírek szerint Pausilippóban egy bourbon comitét fedeztek fel. Elnökét monsignor Cionatempot öt bűntársával együtt elfogták. Az össze­esküdtek névjegyzékét, levelezését és pénzét lefoglal­ták. A lapok valónak mondják a calabriai komoly tudósításokat. Cialdini parancsot adott, hogy minden fegyverrel kezében elfogott egyént agyonlőjjenek. — A M. H­e­r­a­l­d is meg van győződve, hogy Szardínia szigete át fog engedtetni Francziaor­­szágnak. — A felsőház jul. 22-dikei ülésében Norman­­by marquis a modenai hg mellett szállt síkra, kíván­va e herczegségre vonatkozó levelezés előterjesztését. Indítványát D­e­r­b­y 1. pártolta. A kívánt levelezés ki fog nyomatni. — Bernstorff gr. utódja a londoni porosz követségben, mint Londonban mondják, Pourta­ 1 é­s gr. lesz. — A „Daily News“ írja, hogy Wodehouse 1. külügyi al-államtitkár lemondott. — R­u­s­s­e 11­1., illetőleg most már Russell gróf, 23 kán búcsúzott el citybeli választóitól, kiket 20 éven át képviselt az alsóházban. Választói köszö­netet szavaztak neki. A city tory pártja is elismerő levelet intézett hozzá. B­é­c­s, jul. 26. (B.) És megtörtént, a­minek meg kellett tör­ténni . A lengyel-cseh jobboldal, Keleunván Hein el­nök urnak minden alkalommal tett leczkéztetéseibe, ma a tanácskozások közepett elhagyta a termet és magára hagyta a centralistikus-miniszteriális bal­oldalt. Az ott maradtakat azonban ez eset legkevésb­­bé sem zavarta, mint újólag megcsonkított törzse egy különben is csonka gyülekezetnek, tovább tanács­koztak, beszéltek és szavaztak, mintha az eltávozott jobb­oldal helyébe már eljöttek volna a magyarok. A nyulékony birodalmi alkotmány paragraphusa sze­rint ők úgy vélekedtek, hogy igazuk van, sőt az elnök eljárása, midőn az úrbéri törvényjavaslat 1. §-a fö­lött szónokló Brauner cseh követet, a napi­rend ér­telmében rendre utasítá, elvrokonai szemében nem látszott épen helytelennek. De ön tudja: Summum jus summa saepe injuria! A napirend §-át lehetne ta­lán Brauner ellen magyarázni, de ha Hein­er és tár­sai azt hiszik, hogy paragraphus szorgálásával majd megmentik az alkotmányt, úgy csak szerencsét lehet kívánni azoknak, kik ez alkotmánynak, e hal és hús, kényuralom és alkotmány, centralistikus és f­e­­deralistikus kormány közti középnek, és általa a Hein-Schmerling-féle nagyszerű csalódásnak, ellenei. Az urbértörvény ma vitatott 1-ső §-a általános elvet mond ki, hogy ezt meg lehessen támadni vagy megvédeni, szükséges, hogy általán taglaltassék, s igy az 1-ső §. fölötti részletes vitatásnak okszerűen Ei­n ! f í* S­d. \! — A t­rini „Opinione“ jul.25-ki vezérczikkében i­s többek közt így szól: „A pártszellem, mitsem gon­­­­dolva a kamra győztes politikájával, mely a minisz­­­­teriumnak legnagyobb támasza, makacs harczra ké­­­­szül, nem törődve néhány tartomány aggasztó álla­­potjával, melynek oly nagy szüksége volna egyetér­tésre. Nem tagadják, hogy a minisztériumban nagy hibákat követtek el, hogy Nápolyt részül kormányoz­ták és igazgatták, de bebizonyítva sincs, hogy más miniszterek segítettek volna a bajon. Mindenek fölött azon kell iparkodni, hogy a rend, közbiztonság, tör­vények előtti tisztelet helyreálljon, s mellette szem­­ügyre kell venni a külső bonyodalmak által előidézett eshetőségeket és a nemzeti programm kivitelét. A ná­polyi állapotok az összes hazára nézve károsak és az elgyengülésnek lehetnek okozói, ha a rend mielőbb helyre nem állíttatik. C­i­a­r­d­i­n­i küldöttségével min­­­­den olasznak egyet kellene érteni, nemhogy egy párt Nápoly állapotján örvendve, belőle ellenzéki fegyvert készít, míg egy másik párt csak idétlen szemrehányá­sokat tesz. A rend, szabadság, függetlenség nagy esz­méi csak ürügyei lettek a viszálkodásoknak s kút­­forrásai a pártharczoknak. A népnek nem marad a szabadelvű pártok meghasonlásánál egyéb reménye, mint királya Viktor Emánuel, ki semmit tűrni nem fog, mi a nemzeti érdekekkel ellenkeznék. — Garibaldinak Ausztriából egy 300 font sterlingnyi értékű diszkardot küldtek ajándékul. — Velenczében a Santa Marina ünnepély alkal­mával a velenczei forradalmi comité egyik ügynöke Orsiniféle bombát dobott a mulatókkal teli kávéhá­­zak egyikébe. A ,­Giornale di Verona“ szerint a tet­tes társaival elfogatott. — Carlo Alberto király szobrát 21-én Tu­rulban leleplezték, a leleplezés alkalmával Rica­­s­o­l­i dicsbeszéldet tartott az elhunyt szárd király fe­lett, elmondv­a többek közt, hogy a végzet meggátló nagy terve kivitelében, azonban csak azért, hogy an­nak dicsőségét fiának hagyhassa.­­ Római tudósítás szerint a pápa 18-án ismét láz­rohamot állott ki, azonban már jobban van, 20-án titkos consistoriumot volt tartandó s azután az Albá­niai tenger mellé szándékszik Castel Gandolfoba rán­­dulni. Liverani prelatnak különös tekintetből két havi határ­időt tűztek ki irományai visszavonására, ellenkező esetben elveszik a libérián basilica melletti egyházi javadalmait. Röpiratát Rómában szorgalma­san olvassák. — A római nemzeti comité emlék­iratot inté­zett a turini kormányhoz méh ben Bourbon Fe­­rencz kárhozatos összeesküvési s lázitási terveit, mű­ködését jelentik, tudatván egyszersmind azt is, hogy Ú j «! o n s á g o k. Pest, jul. 27. —­ Mindazok, kik az elfogadott országbírói ér­tekezlet szabályai nyomán ügyvédi oklevél elnyerhe­­tésére, vagy ügyvédi vizsgálatra igényt tarthatnak, a mai alulirt naptól kezdve a kúria épületének első emeletén levő kir. kisebb kanczelláriában reggeli 10—12 óra közt kérvényük istápolására szolgáló iga­­zolmányaiknak ugyanott leendő beadása mellett ma­gukat bejelenthetik ; a további utasítást annakutána szinte ott fogván megnyerni. Kelt Pesten, 1861-ik év julius 26-án. M­e­l­c­z­e­r István, királyi személynök. A „Kronstädter Zig“ szerint hire jár, hogy Kemény b. és M­i­k­ó gróffal, kik, mint tudva van, Bécsbe hivattak, alkudozások folynak, hogy egy erdélyi országgyűlésnek valami pótlékát találják ki, melynek föladása lenne azon erdélyi követséget vá­lasztani, mely Pesten az országgyűléssel, vagyis egy bizottmán­nyal, az unió föltételeket tárgyalja. — V­a­y b. és S­z­é­c­s­e­n gi. urak egy német mi­niszter­társuknál sem tettek búcsúlátogatást, sőt a mi­niszterelnök­ségtől sem vettek búcsút. Hogy a leirat közlésére oly sokáig kellett várni, annak oka abban rejlik, hogy a minisztérium bizton hitte, miszerint a leirat közlése sok tisztviselőnek, kivált főispánnak leköszönését fogja maga után vonni, s így póttagok­ról kellett gondoskodni. Szombaton még 16 név hi­ányzott a jegyzéken, mit legkevésbbé sem lehet cso­dálhatni, aki azon tartózkodást emeri,mivel a magyar mágnások minden iránt viseltetnek, a­minek „német kormány“ a neve. — így írja az „A. Preus. Ztg.“ — Bécsből írják tegnap estve , Rieger kivé­telével az egész jobb oldal megjelent helyein. Smolka roszalja a formát, melyben Brauner tegnap rendre utasíttatott és kivánja, hogy az elnök lehető legkímé­letesebben járjon el. Az elnök az ügyrendre hivatko­zik, melynek kezelése reá van bízva. — Belső-Szolnokban is megalakult a honvéd­­segélyző-egylet. Elnöke lett Bauer Lajos, pénztárnoka Gyarmati János. A jul. 23-dikán Deézsen tartott hang­verseny 280 frtot jövedelmezett az egylet számára. — A selm­eczi ág. hitv. lyceumnak e hó 12. és 13-dikán tartott közvizsgák ünnepélyét, Székács Jó­zsef püspök, Ivánka Zsigmond lyceumf ölügyelő, Masztics Ádám honti főesperes, Platthy György s Radvánszky Ferencz h. alispánok jelenléte emelte. Az ünnepélyesen fogadott püspök a vizsgák után ki­jelentette, hogy ha eddig nem volt volna barátja a­­ selmeczi iskolának, most határzottan azzá lett, s ezen­túl mindent megtesz, hogy továbbá is fenállhasson. A jövő tanév, mint más ág. hitv. tanodákban, úgy a selmecziben is sept. 16-dikán kezdődik. — Mint halljuk a zsidók magyarító egyletének felhívására a pesti izraelita vallásu kereskedők azon része, melynek czimfelirata eddig német, azt ma­gyarra változtatja át. Teteje is. Eddig is botrányt okozott e cyhismas.­­—Nemzeti színház. Vasárnap jul. 28-án „A pünkösdi királynő.“ Népszínmű 3 felv., irta Szigligeti. A „Magyarország“ magán távsürgönyei — Zágráb, 27. Az országgyűlés mai ülésében Fiume megye a horvát kikötők ható­sága iránt kívánatot nyujta be. (A távirat érthetlensége miatt nem tudjuk mit kíván.) Stroszmayer a turócz-sz.-mártoni tót­gyű­lés memorandumának támogatása iránti folya­modást, terjeszt elő. (Kik folyamodnak? vajjon mellékelték a me­gyék, a városok, községek, az egész tótság tilta­kozását? Szer­k.) — Cattaro, 26. Az összejövetel Outer pasa s a montenegrói hg közt, ez utóbbi beteg­sége miatt, nem történt meg. Omer Mostar­ba tért. Gazdasági hetiszemle, Pest, júl. 28. (­1.) A franczia gabona­vásárok a rész­magter­més és kedvetlen időjárásnál fogva emelkedő irányt követnek. A Rajna melletti áremelkedés sem volt cse­kély. Angliában az ár az amerikai nagymennyiségű bevitelek folytán változatlan maradt, a bajor vásáro­kon általában csökkent. Mi a búzának e hétbeli üzle­tét nálunk illeti, az külföldi, név szerint Rajna melléki kivonatok nyomán elég eleven volt, s a könnyebb búzanemekből körül­belől 20000 mérőt adtak el a tegnapi árjegyzék szerint. Győrben is 15000 mérő 78 fontos bánáti és 85 fontos Tiszamelléki búzát vet­tek meg kivitelre a hajóba szállítva 4 ft 80 egész 4 ft 95 kr. mérőjét. Szállítási szerződéseket is kötöttek septemb.—októberre 84—85 fontosra 4 ft 70—4 ft 80 krajczárig. A többi gabonanem el volt hanyagolva, csak kukoriczából vettek gyárnokok és sertésárusok vagy 15000 mérőt. Repczében igen élénk volt az üzlet, több mennyiség adatott el, köbb­ 15 ftjával, kisebb mennyiségben valamivel alantabban. Gyapjúból né­hány apró tétel finom egy nyírét­ű­, alig kelhetett el az utolsó vásári áron, valamint 300 mázsa bánáti gyapju kevéssel 60 fton alul mázsára. E czikkre nézve a kilátások nem javultak. Távir. tudós, a bécsi borzéról jul. 27. Nemz. kölcsön 81. 5% metalliques 68.35. Bank­­részvény 745. Hitelintézeti részv. 173.40. Arany 6.59. Ezüst 137.15. Távirati tudósítás a bécsi gaboabrtrzcról július 27-kén. Forgalom 40000 mérő. Búza 81 fontos báns­ági Győrött. 5 frt 15 — 83 fontos 5 frt 30 kr. „ 85 fontos bánsági Győrött 5 frt 25 — — — 83 fontos marosi Mosonyb. 5 frt 60 — 83 % font. 5 ft 75 kr. „ 85 fontos magyar Bécsbe. 6 frt 80 — 85% font. 6 frt — kr. „ 85 fontos „ Győrött 6 frt 55 kr. Árpa 71 fontos morvai Mosonyb. 2 ft. — 70 , 2 frt. 30 kr. Zab 45 fontos átmenetb. Győrött 1 ft. 35 48 „ 1 frt 42 kr. (Bekü­ldetett.) Az első magyar váltóiroda bo­csát áruba biztosítási jegyeket 3 Clary-, 3 GenoD- és 3 1860. évi sorsjegyekre (húzás augusztus 1-én) csu­pán csak 3 ftért mind a 9 jegyre. Kívüli megrendelé­­sek, mint tudva van, legpontosabban eszközöltetnek. Herzberg S., váltó- és ékszer- , üzlet, a nagykid- és bécsi-utcza sarkán. Állampapír- és sorsjegyekre kölcsönöztetik pénz, mely tetszés szerint akár­mikor visszafizethető. (Bekü­ldetett.) Bátorkodunk a t. ez. közönsé­get figyelmeztetni, hogy váltóirodánkban biztosítási jegyek 2 Clary, 2 Saint-Genois és 2 1860-ik évi 100 fitos, tehát t­ különféle sors*jjegyre 3 ftért, továbbá biztosítási jegyek 10, egész 1860-ik évi sorsjegyre 5 ftért kaphatók. Megjegyzendő, hogy mennél több sorsjegyet tartalmaz egy biztosítási jegy, annál kisebbek a reá esendő nyereményrészletek. Morgenstern A. és társnál váltóiroda Pesten, nagyhid utcza 11. sz. Felelős szerkesztő: POMPÉRY JÁNOS. HIRDETÉSEK Helyváltoztatás, nagy­kereskedelmi raktára folyó év julius 6-kán Az eddig a József téren 5. sz. a. létezett HIRSCHLER MÁRK FIAI bálvány-utczába 17. il. ezelőtt Boskovitz­ most Herzfelder - féle házba tétetett át. *

Next