Magyarország, 1861. augusztus (1. évfolyam, 178-202. szám)
1861-08-07 / 183. szám
SZERKESZTŐSÉGI IRODA Tájtér 4. sz. 2. emelet. KIADÓ-HIVATAL Ujtér 4. sz. földszint. T. MUNKATÁRSAINK kéretnek, hogy a lap szellemi részét illető minden közleményt a szerkesztőséghez intézzenek.— A lap kiadása körüli panaszok, a magán hirdetmények a kiadó hivatalhoz intézendők. Bérmentetlen leveleket csak ismerős kézből fogadunk el. HIRDETMÉNYEK DÍJA : 6 hasábos petitsor 1-szeri hirdetésnél 9, 3-szorinál 7 újkr. Bélyegdíj külön 30 újkr. A nyilttérben 4 hasábos petitsor 25 újkr. Egyes példányok KILIÁN GYÖRGY, OSTERLAMM K. és LAIMPEL RÓBERT könyvkereskedőknél 10 új krajtznron kaphatók. MÉGJELEN ünnep- és vasárnapot követő napok kivételével minden nap. ELŐFIZETÉSI ÁR ! Egész évre 18 ft. Félévre 9 ft. Negyedévre 5 . PEST, augusztus 6. Külföldi szemle. Az angol felsőházban aug. 2-dikán a zsarnokok hires hive, Normanby marquis visszavevé a massacarrarai sürgönyök előterjesztésére vonatkozó indítványát, mert, úgymond, a modenai bg barátjai elhatározták az illető irományokat az angol közönség számára kinyomatni. „Ezekből ki fog tűnni“ — örvendez a marquis — »hogy Cavour gr. tiz éven át az összeesküvő szerepét játszotta.“ Ugyanaz nap az alsóházban a nápolyi exkirálynak, Bourbon Ferencznek akadt egy szószólója sir Bowyerben. Ez két kérdést intéze a kormányhoz : először, hogy akar-e igazságot szolgáltatni azon Gaetában elfogott svájcziaknak, kiket Nápolyból száműztek ? másodszor, hogy akar-e „a két szicziliai királyságban a nép számára igazságot és becsületes bánásmódot kieszközölni,“ miután jelenleg „a piemonti soldatesca a király híveivel úgy bánik mint utonállókkal.“ Palmerston 1. válasz a következőkben öszpontosult: „A Nápolyban maradt svájcziakat a svájczi kormány maga hívta vissza. Ami a másik kérdést illeti, úgy vélekedem, hogy ha a nápolyiak — mint sir Bowyer állítja — csakugyan nem akarnak az olasz király alattvalói lenni, nagyon csudálatos népnek kell lenniök, mert ország-világ úgy tudta, hogy a rómain kívül a nápolyi kormány volt a legroszabb valamennyi kormány között. A nápolyiak igazi érzése egyébiránt Garibaldi megérkeztekor nyilvánult. A tisztelt bajonet azt mondja, hogy a zavargók, kik ellen a piemonti hadak eljárnak, nem útonállók. Talán nem is azok a szó közönséges értelmében. Mert a közönséges utonállók csak magok számára rabolnak. Megfogják az utasokat s a hegységbe hurczolják, hogy váltságot erőszakoljanak ki értök; ha az egész váltságot megkapják, foglyaikat egészen visszaküldik, ha pedig kisebb részletekben érkezik a váltság, ők is izenként küldik foglyaikat. Azok egyébiránt, kikről az igen tisztelt baronet szól, roszabbak e rablóknál, mert a kegyetlenség minden nemét nem pénzért, de politikai bosszúállás végett követik el. Eszközei oly emberek bosszúvágyának, kik a szent városban, Rómában bátorságosan tartózkodnak s onnan a legszentségtelenebb, legistentelenebb tettek elkövetését intézik, az embereket gyilkoltatják, kínoztatják, elevenen megégettetik. S ily emberek iránt táplál a tisztelt bajonet oly gyöngéd részvétet! ily nép számára kívánja, hogy a brit kormány büntetlenséget eszközöljön ki! Bizonyos lehet benne a tisztelt bajonet, hogy ő Ilge kormánya semmi ilyest nem fog tenni. Remélem,sikerülni fog Ciardini és Pinelli erélyének a háborgatott tartományokban a bátorságot helyreállítani, a nyomorult rablókat rövid idő alatt megbüntetni s a népet megmenteni a vésztől, melyet Rómából hárítottak reá. Ez óhajt és reményt bizonyosan az összes nápolyi királyság is táplálja.“ Nem oly szerencsés volt Palmerston 1. egy másik interpellatio irányában, melyet Griffithton, s mely Tetuánnak a spanyolok általi meszállására vonatkozik. A kormány,így szól a Griffith, tiltakozott Tanger, de nem Tetuan megszállása ellen, holott ez utóbbinak vidéke még közelebb van Gibraltárhoz. Palmerston 1. azt feleli, hogy a marokkói császár még nem teljesíthette fizetési kötelezettségeit a spanyol kormány irányában s ez azért szállatta meg Tetuant; az angol kormány egyébiránt rajta van, hogy az ügy békésen elintéztessék, s a spanyol kormányról nincs is oka feltenni, hogy Tetuant állandólag szándékozik megszállani. Erre Fitzgerald megjegyzi, hogy Russell 1. csak minapában úgy nyilatkozott a parlamentben, hogy Spanyolország állandólag szándékszik Tetuant megszállani. Palmerston azt feleli, hogy csak azon esetre, ha a marokkói császár nem teljesítené kötelezettségét. Fitzgerald még végül azt mondja, hogy a hivatalos jelentés Tetuán megszállásáról csak egy héttel ezelőtt jelent meg a madridi Gacetában. A franczia kormány s a szentszék közt a pápai prominiszter kíméletlen fellépése folytán felmerült viszály nem fog oly könnyen végére járni mint előbb hittük. Úgy hívők, mikép Merode rögtön el fog bocsáttatni, s ez által a ’franczia kormánynak az elégtétel megadatván a két udvar közt ismét minden a régi lábra áll. Azonban úgy látszik, mikép a pápa megtagadta minisztere elbocsátását, s hihetőleg ez okozá, hogy a franczia kormány hirtelen közzétételé az egész eseményt, melyet eleinte kimélyesen el akart simitni s még félhivatalos közlönyei is többször meghazudtolák a súrlódás léteztét. A „Pays“ czikke tehát, mely némileg mintegy kézen fogva akará vezetni a bz. széket, hogy mi tevő legyen, eltéveszté hatását, s hir szerint a pápa legkevésbbé sem hajlandó engedni, s Meredet megtartja hadügyminiszteri állomásán. Turinban folytonosan a miniszterválsággal foglalkoznak. Hir szerint Ratazzi nem idegen a kabinetbe lépéstől, azonban kissé sokat kér, t. i. a képviselő kamara feloszlatását s új választásokat, minthogy nézete szerint Cavour halála folytán ez nélkülözhetlenné vált. Az „Opinion nat.“ a magyar kérdésről. Napoleon hg jeles lapja aug. 4-diki vezérczikkében hosszasan értekezik a magyar-osztrák kérdésről. Bármit mondjanak vagy tegyenek Bécsben — úgymond az „Opinion“ — a magyar országgyűlés nem fog követeket küldeni a birodalmi tanácsba. Teljes okunk van hinni, mivel épen úgy megértették Magyarországban, mint Párisban, hogy Magyarország rögtön elveszti ügyét, s legyőzetik, mihelyt másodrangú okoskodások nyomán a törvényesség útjáról lelép. Azonban a magyarok ellenállása jelenleg nem lesz fegyveres. A mozgalom fejei időt akarnak nyerni, s Ausztria jelen helyzete nagyon biztató reájuk nézve a húzás-halasztásra. Az osztrák kormány minden pénzforrásait kimerítvén, most üres pénztáraira guggolva a legkegyetlenebb zavarok martaléka lett. Pénz a nemzetek élete! s e nélkül még az „isten kegyelméből!“ kormányok sem állhatnak fenn. De hát honnan is vegyen pénzt ? Kölcsön. Ahoz természetesen mindjárt hozzá is láttak volna, azonban míg Francziaország, Anglia, Poroszország, Belgium, a Skandináv államok s az annyira megzavart Olaszországnak első szavára csakúgy özönlik pénztáraikba a milliók száma, Austria annyira leszállt, hogy sem benn sem künn nincs senkije, ki számára egy batkát kölcsönözne. Tán kényszer kölcsönhöz fog ? Ezen eszközzel már annyiszor élt és visszaélt, hogy most nem meri megkísérleni e veszélyes kísérletet, különösen most a szabadelvű izgalom s a cseh, magyar, lengyel, délszláv, román és olasz népségek elégületlensége miatt. A polgárság megrongálva, a nagy pénztőzsérek, a nemesség és egyháziak pedig, kik a kölcsön terheit lennének hordozandók, rögtön zúgolódni kezdenek, mihelyt e kényes hurt kezdik pengetni, s minthogy a birodalmi tanácsban ők a vezetők, könnyen hihető, hogy a kölcsönt a birodalmi tanács is megtagadná. Soha sem volt közelebb a bécsi kormány a catastrofához, mint most, s a magyaroknak érdekökben áll szilárd és eszélyes halasztással élni. A forradalom Ausztriát Médeus üstjébe dobta, de nem abba, melyben a hatalmas bűvész Esont megnjitotta, hanem abba,melyben Pet i a s vén zsarnokot szánalom nélkül megégető. Azon ármányos fogással, hogy a nemzetiségeket egymás ellen ingerli már nem jut győzelemhez Ausztria. Mi eddig csak szép szó volt, mit azonban a hatalmasak tetszésük szerint törtek s támadtak meg, a jog, most a világ legnagyobb hatalmasságává vált. Erről újabban meggyőződhetett Ausztria. A magyarokat meg akarván gyengitni, a délszlávok nemzetiségét izgatá fel. A zágrábi országgyűlés felhasználá a nyílt alkalmat, kinyilatkoztatá, hogy a hármas királyság, Magyarországtól független, azonban kinyilatkoztatá egyszersmind azt is, hogy önálló, s hogy a birodalmi tanácsba követeket nem küld. A „Mord" a nemzetiség ügyéről a magyar országgyűlésen. Az orosz érdekek brüsseli franczia közlönye a jelesen szerkesztett „Nord“ ügyeinkkel folytonosan kimerítőleg foglalkozik. Avatott tollal irt czikket közöl jelenleg ismét a magyar országgyűlés működéséről. A felirat feletti viták kissé tovább halasztottak a nemzetiségi kérdés rendezése miatt, melyet a kormány gondosan szitogat. E kérdés tulajdonkép nem is létezik, azonban most minden alakban előidéztetett, hogy az egyesülést meggátolhassák. Az országgyűlési bizottmány tehát elhatároza kihallgatni a különböző népségek követeléseit, hogy így azon mtt, melyet az országgyűlés elébe fognak terjeszteni , nem csak a felirati bizottmány szerkesztménye , hanem egyszersmind azon népek véleménye is legyen, melyeknek a kormány magát szószóllójukká tévé. így péld. a szerbeket illetőleg a kormány javaslatokról tesz említést, melyet a szerb nemzet „emlékezet előtti“ jogai érdekében az országgyűlés elébe fog terjeszteni. De hisz ezen „emlékezet előtti“ jogok sem emlékezet előttiek sem jogok, hanem az egész puszta szóvirág. Hiszen elvégre a szerbek betelepülése a 17-ik század végén s a 18-dik elején történt, tehát emlékezet előtti nem lehet; ami a jogot illeti, a szerbeknek külön közjoga nem volt, mely Magyarországgal közös ne lett volna, s ha e jogok megtámadásáról szó lehet, azt nem a magyar nemzet, hanem mindig a bécsi kormány tévé. A szerbek legnagyobb nehézsége a határőrségi szolgálat, s azon nyűg, melyet a bécsi kormány a keleti egyház vallásgyakorlására vetett. E tekintetekben azonban a szerbek nem írtak fel annyit mint a magyar megyék; ami pedig a vallási gyakorlatot illeti, a keleti egyház azon előnyben részesült, melyben a protestánsok nem, t. i. püspökei a magyar felsőházban széket ülnek, mig a protestáns püspökök e joggal nem bírnak, pedig a protestáns felekezet nagy mennyiséget képez a magyar nemzetben, s pedig alkotmányhoz ragaszkodásuk és felvilágosult honfi érzelmük az ország elismerését bírja. A magyar országgyűlés véget akarván vetni a népségeket egymástól elválasztására újonnan feltalált e kérdéseknek, minden fajt kihallgat, s a határőrökön kívül a szerbek mind képviselve vannak a gyűlésen. A nemzetiségek be is adták kérvényeiket, s az országgyűlés elhatározá megadni mindazt, mi a királyság területi és politikai épségével s a polgári és politikai jogegyenlőség elvével nem ellenkezik. Itt elősorolja a jeles czikk, mikép a horvátoknak régebben két oly kedvezmény jutott, a mi rendkívüli t. i. az, hogy fél adót fizettek, aránylag a magyarországihoz, továbbá azon alkotmányellenes kiváltságuk volt, hogy a vallásszabadság elve náluk nem érvényesíttetett s ennek következtében a horvát területen a protestáns és zsidó vallás gyakorlata el volt tiltva, sőt az orthodox görög egyházi vallás gyakorlatát is megszorították, noha a horvátok közül e felekezetnek sok követője van. Hogy az osztrák kormány a nemzetiségeket folyvást izgatja, úgymond továbbá a„Nord,“ újabb jele az, hogy a szentmártoni tótgyűlés petitióját Strossmayer püspök a horvát diétának elébe terjesztette. Furcsa ! a horvát országgyűlés tegnap kimondta, hogy Magyarországgal semmi dolga, s íme ma a magyarországi szlávok petitióját nyújtják elébe, mégpedig e kérdés főmestere Strossmayer püspök, és pedig oly gyűlés petitióját, mely törvénytelen s melynek végzései ellen a megyék és községek szláv testületei hivatalosan tiltakoztak. Egyébiránt e gyűlés is azt határozá, daczára annak, hogy a bécsi kormány ügynökei kérelmet javasoltak a császárhoz, mikép csak a magyar országgyűléssel akar értekezni. Hogy lehet tehát, hogy Strossmayer pár mégis a horvát diétához viszi e gyűlés petitióját ? A nemzetiségek kérdéseiről lévén szó, meg kell említnem egy újabb nemzeti és vallásos mozgalmat. Tudva van, mikép az orthodox görög szertartás hívei a szerb patriarcha alá vannak rendelve, nem a vallás érdekében, hanem a monarchiai egység elve nyomán. Ez ellen a románok tiltakoztak, most pedig ezen már szunyadó ellenzék a kormány által felbiztatva s a bukovinai görög egyesült és nem egyesült egyház elszakadása által felbátorítva, szakadást követel. T. i., hogy a gyulafehérvári érsek legyen a román egyház feje, s a szerb vallási szertartás románná alakittassék át, szóval, hogy a román egyház a keleti szerb egyháztól elszakadjon. Íme Bécsben egységet kiabálnak, s azonban szorgalmatosan a divide et impera elvétezik mégis. Belföldi szemle. — Zágrábi rendes levelezőnk értesít, hogy az országgyűlés aug. 3-dikai ülésében, melyben elhatározták, hogy nem mennek a „reichsrath“ba, szavazás alkalmával épen ketten maradtak ülve. (Az ülve maradás a „reichsrath“ba menést jelentette.) A két ülve maradt országgyűlési tag pedig volt Haufik bibornok-érsek és Bebracsa ezredes. Azon, még előbb föltett kérdésre pedig, akarnak-e a központi bizottmány kisebbségének javaslatára szavazni, csak épen Nau 1ik bibornok szavazott igennel. A horvát országgyűléshez intézett turócz-szentmártoni emlékirat kisérő levelét nem Francisci és Hurbán, de Francisci és Paulini-Tót írták alá. — A magyarországi oroszok mozgalmairól a Kárpáti Hirnök után minap közöltünk egyes részleteket. A M. Sajtóhoz most a huszti ruthen esperességhez tartozó magyar-orosz értelmiség részéről nyilatkozat érkezett, mely a szóban forgó mozgalmakat kellő mértékre redukálva, úgy látszik helyes világításban tünteti fel. A nyilatkozat itt következik : „A „Kárpáti Hírnök“ 6-ik száma által nagy meglepetéssel értesülünk a huszti ruthén esperességből Pasztélyi János alesperes, Popovics András és Rakovszky János szentszéki ülnökök nevei alatt a munkácsmegyei püspök ö méltóságához intézett oly szellemű kérvény felől, mely által e szeretett honban különvált ruthén status felállítása czéloztatik. Sietünk azért e válságos időben oly nagy horderejű separatistikus — s magát, saját ruthen testvéreinket is megölő irányú — irat ellen nyilatkozni, annál is inkább, minthogy a fent nevezett lelkész urak által tartott gyűlésre négy-öt papon kívül sem a huszti ruthén esperesség úgynevezett értelmisége, sem általában a nép, melynek nyugodt, s minden viszketeg nélküli érzületét, mint tisztviselők jobban ismerjük az azok nevében feltolakodott nyilatkozóknál, nemcsak meg nem hivatott, de átalában arról legkisebb tudomása sincs. Mert a máramarosi ruthen nép a jelen nehéz körülmények között, midőn az alkotmányos szabadságnak árnyékát is alig bírjuk,a honatyákat túlkövetelésekkel terhelni,a honárulással csaknem azonosnak tartja. Ellenkezőleg nyugodtan várják a mélyen tisztelt honatyák különbség nélkül minden nemzetiségek jogos, a haza integritása s az alkotmányos szabadság veszélyeztetése nélkül érdekeltek gondoskodását. Kelt Huszton, jul 24 1861. Kutka Elek, megyei főorvos. Voloscsuk Dallos János, nagyágh. kerületi szolgabiró. — Nyegre László, alsójárási szolgabiró. — Szüts János, Huszt város polgármestere. Egressi János, Illyásevich János, megyei esküdt. Valoscsuk Endre, m. csendbiztos. Egressy Mihály, rendsz. megyei esküdt. A huszti ruthen esperességhez tartozó magyar oroszok.“ — Aradmegye aug. 5-dikén megnyílt bizottmányi gyűlésében felolvastatván az országbírónak júl. 23-dikán kelt a haza összes hatóságaihoz intézett körlevele, melynek kíséretében az országgyűlésileg is ajánlott országbírói tanácskozmányi munkálatot a törvénykezés körül ideiglenes szabályzatként leendő hivatalos használat végett megküldi, azt a megye az igazságszolgáltatás közhitel és a magánjogi viszonyok iránti tekintetből, mint „statútumot“ határozta elfogadtatni, miután az alkotmányunk legfőbb elveinél fogva törvénynek el nem ismerhető. — Általános megütközést idézett elő a helytartóság azon intézménye, mely szerint az, főispánunk utján a megye részéről hozzá intézett megkeresésre, nyujtatnék Arad megye tótváradi járása Ínséggel küzdő népének országos alapból segélyezés , azzal felel, hogy miután a megye a cs. adók behajtásánál a semlegesség határvonalait messze túllépte (minekkövetkeztében azon pénztárak, melyekből a kért segély adathatnék, üresek), tehát segítsen az ínséggel küzdő népen úgy ahogy tud. Az intézmény egyszerűen tudomásul vétetett. — Pozsony és Alyitra megyék osztrák határai mellől tudósítanak minket a tótajku magyar nép példás kitartásáról a katonai adóbehajtás súlya alatt. Legtöbb katonát az elöljárókhoz tesznek, néhol csak ezekhez tesznek. Egbel községe a pozsonyi cs. kir. pénzügyigazgatósághoz folyamodván az adóbehajtás elhalasztásáért, épen azért mindjárt katonát kapott. A nép itt is jól tartja magát. — Balassa-fiyarmaton jul. 27-dikétől aug. 3-dikáig 300 vadász tanyázott; az utóbbi napon, az adóbehajtás ideiglenes megszüntetése folytán, eltávoztak. — Abán — írja tudósítónk — de csak a konyhakerteket — borzasztó jégverés érte. Jul. 30-dikán egy csapat fináncz és félszázad vasas jelent meg s elfoglald a ref. templomot, honnan az imádkozó nép rémülve vonult el. Küldetésük volt a dohány kiszedése a kertekből, a lovasságé pedig ott, hol nagyobb dohányültetvények voltak, rohamra vezényeltetve összetiprani. S. K. szolgabirót és esküdtjét K. Sp. Ö-t keresték s 25 bottal fenyegették, a bírót hatan őrizték kivont karddal. Egy magyarul tudó emberök azt akarta elhitetni a néppel, hogy ők nem tehetnek a dologrul, a szolgabirót kell okolni, ez adta fel a dohányültetőket. Délben a dohányirtó hadjárat Fácz felé indult; kocsikat requiráltak, mert az erélyes esküdt a katonákkal körülvett bírónak, ezek füle hallatára, e szóbeli rendeletet adta : kocsikat nem kell adni. — Győr városa hatósága elhatározta, hogy a város kereskedésének emelésére a kis Dunát Gönyöig kikotratja. A költséget, 30,000 frtig, a hazafias vállalatokban mindenkor elöljáró győri takarékpénztár előlegezi. A tinócz-szent mártoni gyülekezet több tagjának körlevele a horvátokhoz, szerbekhez, oroszokhoz és románokhoz. Drága testvérek! A szt.-mártoni gyűlés jun. 6- és 7-iki határozata értelmében hozzátok fordulunk drága testvérek, s bizalmasan és testvéri szeretettel kérünk benneteket, hogy ezen fölszólitásunkat figyelemmel és jó akarattal fogadjátok. Mindenek előtt az isteni kegyelemről kell megemlékeznünk, mely által a nemzetek örök és szeretetteljes ura tót törzsünk több férfiát és népét arra buzditá, hogy oly számosan jelenjenek meg nemzeti gyűlésünkön, és pedig egy kicsiny, de tisztán tótok lakta városka fölszólítására. Ezen körülményt nagyra becsüljük nem csak azért, mert, mint jól tudjátok, nemzeti ügyünknek itthon sok és hatalmas ellene van, kik még legártatlanabb nemzeti mozgalmunkat is félremagyarázzák, de azért is, mert nemzetünk részint közönyből, részint elbátortalanítva és elkedvetlenítve nehezen határozza el magát, hogy ily gyűlésezésre nagy számmal jelenjék meg. Azért azon esetet, hogy a szt.-mártoni gyűlésén népeink sok ezrei megjelentek, Isten kegyelmének köszönjük, ki nemzetünket szent nemzeti ügyében ellenállhatlanul föleszmélteti. — Továbbá a szláv viszonyosság örömteli érzetével el kell ismernünk és kinyilatkoztatnunk, hogy nektek, drága szláv testvérek, véghetlen hálával tartozunk, kik oly férfiasan, vitézül és dicsően álltok, tűrtök és működtök nemzetiségiek mellett. Férfiaitok, nőitek és gyermekeitek 1848 és 49-ben e szent czélra kiontott vére hatalmas hangon kiált teljes elégtételért s vitéz harczban elesett, valamint orozva meggyilkolt kedveseitek szellemei kikelnek a a halál mélységeiből; megdicsőitve Isten és emberek előtt, szemetek és szemünk láttára szállnak föl, kik utánok a szivünk legtisztább vérével megpecsételt szláv nemzetiség örökségét átvettük. így tehát, drága testvérek, tartsátok igaznak, mint mi igaznak tartjuk, hogy a mit magatokért tettetek és szenvedtetek, azt tettétek és szenvedtétek értünk is. Mert hiszen épen ebben áll a szláv viszonyosság hite és bizalma, és e hitnek érzetében köszönünk mi nektek s örök hálával vagyunk nektek lekötve. Végre kérünk benneteket, hogy a sz.mártoni gyűlésünkben kimondott a Sz. István koronája alatt élő valamennyi nemzet szabadsági és nemzetiségi jogainak solidaritására figyelmeztetek. Mert mi azt tartjuk, hogy a nemzetiségi egyenjogúság nagy és tettleges eszméjének életképességét csak úgy biztosítjuk, ha e nagy történelmi együttlétbe mindezen nemzeteket egymást viszonyosan segélyző tévé-