Magyarország, 1861. augusztus (1. évfolyam, 178-202. szám)

1861-08-02 / 179. szám

teket megszállta az Ur s kerletekben a szeretet lakik­ , ták ottani képviseltet/söket, s az elégületlenség nem Ezért bármit fóz is az ármány, nyugodtak vagyunk.y& csupán az olaszok és magyarok közt harapódzott — Tamásy Györggyf/j­el . . . A két fél közti viszályban nem valami merő '* 'helyi h­Ärrica «mTM európai négy nagyhatalmasság helyi kérdés, de az közül egyiknek tétele forog fen.“­­ A „Diritto“ közli Garibaldinak jul. 16 -án Caprerában kelt és a román születésű Dora d’ Is­tria grófnőhöz intézett levelét, melyben a pápaságot keményen megtámadja, s többek közt a románok­hoz is intéz néhány intő szót, melyekre különösen er­délyi román hazánkfiait nem mulaszthatjuk el figyel­meztetni. Az olasz függetlenség hőse így szól „A román s olasz nép közt annyi indoka létezik a kölcsönös vonzalomnak, hogy természetesnek fogja tartani asszonyságod, ha az ön közbenjárásával egy tanácsot intézek derék honfitársaihoz, mely, úgy hi­szem, mindnyájunk érdekében fekszik. „Magyarország e pillanatban igen nehéz állás­ban van. E nemzet, melynek testvérisége velünk az olasz szabadság csatamezein forrasztatott össze, kivá­­lólag megérdemli keleti Európa népeinek közremun­­kálását, mert ügyök közös. A szerbek, horvátok, dal­maták hozzáállnak a magyarok nemzeti kívánságai­hoz; a románoknak ugyanezt kellene tenniök, s én erősen bízom az ön magas befolyásában honfitársaira, hogy e testvéri kapocs megerősödjék, mely ezentúl a keleti fajokat testvéreikhez európai centrumában s a nyugatban fűzendi. „A népek, egymás ellen a zsarnokok által fel­bőszítve, az utóbbiak hatalmát alapiták meg. A népek Krisztus s az emberiség törvényei szerint egymást értve és szeretve valósítani fogják azon álmokat a boldogságról, melyekben minden időben magunkat ringattuk. Garibaldi József.“­­ A „D. Alig. Zig“ párisi levelezője írja: — „A dolgok rász­állása Ausztriában eléggé magyarázza azon sietséget, mel­lyel a „Monsteur“ pesti híreit a közönséggel közli; hírlik, hogy azok egy a magyar fő­városban tartózkodó franczia ügynöktől erednek.“­­ A „Patrie“ július 29-iki vezérczikkében azt mondja: tudva van mikép a magyar országgyűlés há­rom pártra szakadt. Első a cselekvő párt, mely kész a fegyverfogásra is, a­ másik párt szigorúan a törvény­hez ragaszkodva Európa színe előtt tiltakozik az osz­trák kormány határozatai ellen s a birodalmi tanácsba menni nem akar. Harmadik Vay pártja, mely párt kész a birodalmi tanácsba menni, hogy a lengyel és cseh képviselőkkel többséget képezve a kormányra nyomást gyakoroljon. E hírt először az „Indepen­dance“ közölte, bécsi levelezője után onnan átvette a Nord ́ s a Constitutionnel“-en át most a „Patrie“-ba jutott.Mi eleinte nem vettük számba, gondolván, hogy a jó mellett elcsúszik a rész is, azonban miután ennyi tekintélyes lapon átment ki kell nyilatkoztatnunk, mikép e hir alaptalan. Oly párt, mely a reichsrathba kívánjon menni, az országgyűlésen nincs.­­ A „Nord“ julius 30-ki számának vezérczikke írja, hogy az osztrák orosz közeledés hírével Porosz­­országban oda czéloztak, hogy a porosz és franczia kormány közt minden bensőbb közeledést meggátol­janak, Magyarországra pedig az orosz interventio ki­látásba helyezésével nyomást akartak gyakorolni. Az osztrák közlönyök kürtölték is ezt szék­ében, sőt a Giornale di Verona“, mely e tekintetben legtovább ment, Vay b. elbocsáttatása után rögtön az orosz hadsereg hadi lábra állítását közli azon megjegyzés­sel, hogy az orosz hadak parancsot kaptak, hogy itt készen álljanak.­­ A „Nord“ velenczei levelezője sem a legke­­csegtetőbb színben mutatja a velenczei állapotokat. A hadsereg szelleme úgymond 1859 óta nagyot vál­tozott. Egy idő óta folytonosan politizálnak a tisztek daczára a szigorúan tiltó parancsnak s ugyanazon ez­­redbeli német tisztektől a magyar és olasz születésű­ek hovatovább mind élesebben válnak külön. A ka­tonaság azonban a néppel a szigorú felügyelet miatt nem fraternisálhatván, titkon, hol lehet, rokonszenve jeleit tisztán kimutatja. Az „Osservatore Triestino“ szerint három fregatot nyugalomra hoztak az öbölbe mert a politikai láthatár nyugott s nem kivánja hogy szüntelen talpon álljunk, nyugott bizony a mi hajóink állapota, azaz,hogy nyugalomra vágyik mind a három, mert igen régóta teszik a szolgálatot s hosz­­szabb útra egészen képtelenek. A kereskede­­lem teljesen pang. A nyomor már zörget az ajtón, s hiába festik az osztrák lapok az ékesszólás minden fényes színét állapotainkra, nyomorult lesz az, — úgy­mond a tudósitó — általános tönkrejutás szélén ál­lunk. A mellett este nem tanácsos kilépni a carta dilegi­timazione nélkül, mert az osztrák rend­őrügynökök minden perczben kérdőre vonnak, s köl­tött galád gyanú ürügye alatt gyakran a legbékésebb polgárt az őrhelyen hálálják. — Párisi tudósítás szerint III. Napóleonnál az orosz s az osztrák kormány is lépéseket tett megtu­dandó a nemzetiségi kérdésben követendő politikai magatartását. A franczia császár azonban e tekintet­ben semmire sem kötelezte magát. Ugyancsak a fen­­nebbi tudósító jelenti, mikép Parisban külföldi lapok tudósítóinál házmotozásokat tartottak. A Herczegovinai tudósítás szerint a monteneg­­róiak nem igen hajlandók a törökkel kibékülni. To­vább akarják folytatni a küzdelmet, remélvén, mint a „Köln. Ztg.“ párisi levelezője értesít, hogy a többi török tartományokban s Magyarországon is kitör a felkelés. A montenegrói fejedelem egészsége­e s be­­tegsége, mely az Omer pasávali találkozást gátló, csak ürügy volt. Omer pasahir szerint nem sokat hisz a békés kiegyenlítésben, s az ellenségeskedést köze­lebbről megkezdi, elég hada van arra, hogy sikerrel működhessék. ” A franczia félhivatalos lapok tudósítása sze­rint „a porosz király látogatása a chalonsi táborban napról napra valószínűbb lesz.“ Hir szerint a moskvai jog hozta meg a királytól a meghívás elfogadása hí­rét. A császár Vichyből tegnap volt elindulandó Fon­­tainebleauba, hol 10 napig marad, s 15-ére a császári ünnepre Párisba jön. Chalonsba 19-én indul, a porosz királyt augusztus második felében várják oda. A csá­szárné nem megy Chalonsba, hanem 19-én fiával Eaux-Bonnesba megy fürdőkre. — Parisból jul. 28 dikáról nagy határozottság­gal azt írják a bécsi „Vaterland“-nak, hogy Parisnak jól értesült köreiben folyvást azon meggyőződés ural­kodik, hogy a császár a porosz királytól Châlonsban semlegességi nyilatkozatot fog kívánni azon esetre, ha Francziaország uj háborúba bonyolódik Ausz­triával.­­ A „Quarterly Review“ augusztusi füzete ér­dekes czikket közöl „Franczia- és Olaszország“-ról, s többek közt egy angol tory és Cavoni között folyt beszélgetést ad elő, melyben a nagy olasz férfiú N­a­­p­o­l­e­o­n császár jelleméről is nyilatkozik. Azt mondja többek közt a császárról, hogy „Ausztria iránti gyűlö­lete s Olaszország fölszabadulását óhajtó érzelme te­kintetében mai napig carbonari maradt.“ — A nápolyi s calabriai felkelések, a „Pays“ Horvátország és a Muraköz. A zágrábi nemzetgyűlés legutóbbi határozatában Hrvátországnak Muraközhöz való virtuális jogai fel­hagyottak. Október 20-a óta többször igyekeztem hiteles adatok kikutatásával, és azoknak nyilvánosságra bo­csátásával bebizonyítani azt, hogy Horváthonnak fel­hozott virtuális joga nem létezik, és nem is létezett soha Muraközre nézve , úgy annak bebizonyítását ezután is, korán kint közlendő leghitelesebb adatokkal lehetőleg kimeríteni el nem mulasztandom; most egy­előre szolgáljon ezen hiteles okmány hit magyar for­dítása Zalamegye Karai és Rendeitől Kehidáról 1232-dik évről. — „A királynak Zalán innen s tül helyezett ös­­­szes szolgái minden bíráknak és másoknak is, kikhez e levelü­nk eljut, üdvözletét az urban ! Közönségteknek tudtul akarjuk adni, hogy miután, a mi vidékünkön, sok gonoszság, igaztalanság, kár és sérelem a bű­nök követelése következtében gonosz emberek által tör­tént, és sokan a hatalmas­ak által elnyomattak, kik jogukat védeni semmikép sem voltak képesek a bírák távolléte s egyéb akadályok miatt: urunk királyun­kat alázattal és esedezve kértük, hogy adna nekünk engedélyt, miszerint az elnyomottaknak és a számta­lan igazságtalanságot szenvedőknek, mindazokban miket jogtalanul szenvednek, Ítélhessünk s nekik teljes igazságot szolgáltathassunk, urunk királyunk kérelmünket kegyesen meghallgatván jóakaratából a tőle kért engedélyt megadta. Mit megnyervén, midőn a gonosz tetteket egymás között vizsgálgatni kezdtük: a tisztelendő atya Ber­talan ur veszprémi püspök látván, hogy mi bírák va­gyunk s képesek teljes igazságot szolgáltatni, a ra­­konczátlankodó­k ellen 0­c­h­u­z bánt,, ki egy volt közülünk, pörbe fogta előttünk, ekképen támadván meg öt: „hogy az egyházának bizonyos Vizmeth nevű földjét, melyet az egyház első alapításakor Gizella királyné annak adományozott s mely a Dráva és Mura közt a varasdi rév innenső partján fekszik, igazságtalanul elfoglalá, és elfoglalván erőszakosan saját hatalma által megtartó, s sok intés után sem gondoskodott s gondoskodik annak visszaadásáról.“ Ochuz bán ellenben felelé, hogy azon föld az ő örök­­ségi földje és öröklési jogon bírja azt. Mindkét rész előadásait meghallgatván, alkalmat szolgáltatunk né­kik állapításaik bebizonyítására ekképen: ugyanis Ochuz bán bizonyítsa be, hogy az a föld övé, saját nemzetiségének emberei által, az említett püspök úr pedig bizonyítsa be, hogy egyházáé, úgy a­hogy leg­jobban s hatályosabban tudja. Kik midőn magukra válalták a bizonyítást, a mindkét résznek kitűzött határidőre, az említett bán nem jelent meg s tanukat sem küldött; a nevezett püspök pedig alkalmas tanukat hozott előnkbe, eléggé nemes, gondos s józan férfiakat, kiket midőn sz­or­­galmasan vizsgálódva kikérdeztünk, ők bizonyságot tevének, mondván , hogy ők, a mint vagy maguktól vagy övéiktől tudhatják, az a föld mindig a veszprémi egyházé volt, s Robert urnak elődei, ki veszprémi püspök volt, mindig annak birtokában voltak. A ta­nuknak nevei ezek: A veszprémi káptalan, a zágrábi káptalan, Buzád bán és testvére Mihály, Gordon, Márton, Tamás annak testvére, Orbán, Istvánnak fia, Cseber, Bálád fia, Heli Lőrincz testvére Wulcsuk Márk, Gordon nemzetségéből, György gróf Lukácsnak fia, Jakab a zalai sereg főnöke, Csepán Achilles, Ba­lázs, Csetyi Győr­y, a veszprémi dékán Barnabás ál­­dozár, Endre mester veszprémi kanonokoknak, Szinke, Pulák Ádám és azon egyháznak sok nemes jobbágya, kiknek tanúbizonyságait szorgalmasan meghallgatván és felírván a jegyzőkönyvbe mindkét résznek uj határidőt jelöltünk ki, tudnillik Keresztelő Szent János nyolczadát, mely napon véglegesen döntessék el ez ügy, mely napon, midőn a nevezett püspök meg­jelent volna, Ochuz bán makacsságból, ismételve nem jelent meg, hanem egyszerű követet küldött az uj határidő elfogadására. És mi jóllehet már azon idő­ben ítéletet hozhattunk volna, a nevezett püspök jo­gának nagyobb felderítése végett, ismételve uj határ­időt tűztünk ki, melyre is megjelenvén a fennemlített püspök ur, a sokszor emlegetett Ochuz bán nem jelent meg sem személyesen, sem helyettese által. Mi tehát látván az ő makacsságát, és a püspök tanúinak állí­tásait hallván, azokat igazaknak és helyeslendőknek találtuk, a püspököt az említett birtokba bevezettük, a mi Pristaldusunk Apáthi Odernuch és kartársaink Márton és István ált 1, kik midőn a nevezett püspököt a birtokba akarák bevezetni, Ochuz bán által erősza­kosan attól eltiltottak. És igy azon­ban ítéletünket semmibe sem tartá meg, jóllehet megesküdött, hogy azt megtartandja. Ezen tény teljesebb emlékéül, és a történt dolog bizonyságaid jelen pecsétünk által erő­sített levelünket adtuk. / Kelt Kehidán az Úr 1232 dik évben. Ezen okmány eredetije Zalában­­ létezik. I­n­k­e­y Á­d­á­m, Zalamegye muraközi járásának országgyűlési képviselő je­­lent meg, tudósítója szerint igen jelentéktelenek, s azt mondja róluk, hogy a legitimista párt valamirevaló embere azokban részt nem vesz, s ha itt egy postakocsi ki­rablásáról, ott egy falusi birtok vagy kisváros kirab­lása vagy felgyújtásáról hallunk, meg kell gondol­nunk, mikép Calabria mindig hires rablófészek volt, s a rakonczátlankodást igaz, hogy most nagyobb mértékben itzik; de a csőcselékkel a rablók száma is nőtt sat. Amott a rómaiak türelmetlenségével találkozunk. Az „Opinion nat.“ római levelezője kétségbe van esve a jövő felett. Miután — úgymond — maga a nemzeti comité sem bir már a néppel, előre remeg a következésektől, annál is inkább, minthogy Merode tik mindent elkövet, hogy az izgalmat nevelje s a súrlódást annyira vigye, hogy a láng kitörjön. Mi lesz akkor — kérdi a tudósító — ha kitörés esetén Goyon a „pápa védelmére“ kötelességének tartja a franczia csapatokat felléptetni? Nem merünk e test­vérgyilkos küzdelemre gondolni. Napoleon hg lapja levelezőjének e tudósítását meleg szavakkal kiséri, megjegyezvén, mikép az abruzzoi és calabriai felkeléseket nem ott a hely­színen, hanem a Tiber partjain Rómában kell elnyomni, mert „piscis a ca­­pite foetet,“ s már hajlandó is hinni, hogy a francziák Rómából valahára kivonulnak, mert a 69 ik ezred on­nan Civita Vecchiába vonulván, mindenét még rak­tárait is magával vitte, Goy­on tbk pedig 4-kére Marseillebe vagy Toulonba érkezendő, helyét Gé­rande­n tbk fogja pótolni. Párisból értesülünk táviratilag, hogy mind a „Pays“, mind a „Constitutionnel“ felvilágosításokat közölnek a Merode­ur és G­o­y­o­n tbk közti viszál­­kodásról. Merode egy római katonát, ki egy fran­czia katonát megsebesített, nem akart kiadni, daczára annak, hogy mind a pápa, mind Antonelli bibornok azt megparancsolta. Merode Goyonhoz ment, fenyegetett s császárt­ sértő szavakat ejtett. Ennek következtében G­o­y­o­n hallgatást parancsolt, mond­ván, hogy erkölcsileg arezon csapja, mert Merode ál­lásánál fogva azt tettleg nem teheti. G­o­y­o­n párbajt ajánlott, mire Merode reá nem állt, minélfogva az előbbi szóbeli bántalmait fönállóknak nyilatkoztatta. Ezután Goy­on a római katonát az angyalvárból elhozatta. A „Gazzetta di Torino“ 26-ki száma megha­zudtolja a miniszterváltozásról szóló híreket, s köze­lebbi napokban nem is lesz belőle valami, minthogy a miniszterek a fontosabb kérdések, s név szerint Cial­­dini tervére nézve egyet­értenek.Később azonban újabb tagok bevételével szaporítani akarja Ricasoli a kor­mányt. Cialdini még mindig azt mondja, hogy ő négy hét alatt tönkre veri a nápolyi zavargókat. A rablók számát túlozták. A milánói „Perseveranza“ Nápolyból jelenti jul. 30-ról, hogy Gioiában a felkelők és katonák ös­­­szecsaptak, az előbbiek vesztesége 80 halott. — A püspök elfogatásáról keringett hir nem valósul. A Corriere del Mezzodi“ czimű lapot, mert Bourbon Ferencz iránti rokonszenvet tanúsított, lefoglalták. Beneventóban több csapat fölkelő mutatkozott. Avel­­lino-Potenza- és Cosenzából nagyobb fontosságú föl­kelő mozgalmakról tudósítanak. Aulettában, Salerno tartományban is kitört a reactio; elnyomatására a magyar légiót rendelték. A kölni lap tudósítása szerint Nigra lovag 29- én este Turulból elindult Párisba. E jeles diplo­matának, ki a franczia viszonyokat jól ismeri, Páris­­ban léte hihetőleg új fordulatot ad a franczia kormány magatartásának a római kérdést illetőleg. G­o y­o­n­dbk kétértelmű játéka tovább nem állhat fenn, Napo­leon császárnak — úgymond a „Köln. Ztg.“ —vagy nyílt Metternichius redivivusnak kell lennie, vagy va­lahára véget kell, hogy vessen annak, hogy Goyon a bourboni bandita működéssel tovább is egyet értsen. Olaszországban e miatt hova­tovább mindjobban nő az elkeserültség, s a franczia szövetség őszinte hívei nagy aggodalomban vannak. Cialdini kiáltványa igen jó hatással volt a pártszínezetek megszüntetésére s a különböző pár­tok egyetértésére. A radicalis „Popolo d’ Italia“ sze­lídebben beszél s a radicalis párt a központtal kibé­kült. Az önkénytesek csapatonkint íratják be magu­kat a mozgó nemzetőrségbe. Avellino környékén nem is várták a felhívást, hanem a nélkül seregeltek a de­rék Luca erélyes kormányzójok körül.­­ A „Köln. Zig“ turini levelezője szerint azon hír alaptalan, hogy Nápolyban számos aláírással el­látott kérelem forogna,mely a kormánytól a kormány­zási székhelynek Nápolyba áttételét kéri. Jól értesülteknek látszó egyének, írja a „D. A. Zig“, erősen állítják, hogy a franczia diplomatiá­­nak s más befolyásoknak sikerült Sz.­Pétervárt, a ké­szülőben volt orosz-osztrák szövetséget megsemmisí­teni. Tudni akarják azt is, hogy Oroszország rövid idő múlva el fogja ismerni az olasz királyságot. Dentu kiadásában ismét két uj röpirat je­ Egyik a görög kérdésről szól, a másik Rome et la Méditterranée“ (Róma és a föld­közi tenger) czime alatt a római kérdésről s Fanczia­­ország hatalmi állásáról szól a Középtengeren, szer­­zője Bonneau Sándor. — Kopenhágából írja a jul. 30-ki Dagbladet, hogy a kormány ajánlata kisebb budgetjárulékot ki­von Holsteintől 1861-re, 1862-re mindazonáltal kielé­gítő nyilatkozatot vár. Londonból sü­rgönyözik, hogy a city jul. 30- dikán Russell 1. utódául a szabadelvű Weston Woo­do­t választotta meg a parlamentbe. Az uj alsó­házi tag 5640 szavazatot kapott­ ellenfelének, a lon­doni lordmayornak, kit a tory párt akart, 5168 jutott. ennek legyőzése a föllebbi értelemben még nagyon kérdéses. — Ma aug. 1-én tartatott meg a pesti vakok­ in­­tézete növendékeinek évi vizsgája; az ünnepélyt Nyáry Pál megyénk első alispánja szép beszéddel nyitotta meg, mely után az intézet keletkezésének s mikép, s mi alapbóli felállításának rövid előterjesz­tése, Szalay József bizottmányi jegyző kidolgozása után felolvastatván, egyik vak-növendék Iyánka, a többi növendékek nevében hálanyilvánitást mondott az elnöknek s közönségnek, mely után a nyilvános vizsgálat megkezdetett és igen szép és kielégítő si­kerrel végbe is ment. — Az orvosi facultás egykori igazgatója, dr. Be­ne Ferencz, kir. tanácsos, végrendeletében ezelőtt 3 évvel 2000 db aranyat oly czélra hagyományozott, hogy ennek kamatjából, 100 aranyból e kar egyik segédje utazzék tanulmányai kiegészítése végett egy évig külföldön. Minthogy ez alapítványra jelenleg senki sem tartott igényt, s különben nehéz is volna 100 aran­nyal egy évet külföldön tölteni, most azon eszmével foglalkoznak, hogy a kamatot csak minden második évben adják ki, midőn majd 200 aranyat tesz s nemcsak az orvosi facultás segédeit, hanem más erre vágyó fiatal orvostudorokat is utaztatnak. Dr. Bene fia is azon véleményben van, hogy nem an­­­nyira a végrendelet betűje, mint szelleméhez kell ra­gaszkodni. — Említettük egykor, hogy Haynau magyaror­szági jószágaiból egy hitbizomány­t akart végrendele­­tileg alapítani. E tárgyban a magyar királyi ügyek igazgatója a helytartótanácstól megkérdeztetvén, az, tekintve, hogy a végrendelet még a magyar törvé­nyek életbenlétekor tétetett, s hogy a hitbizományok alapítása az 1687. IX. s az 1723. L. t. czikkek értel­mében csak az ország zászlósainak, a mágnásoknak s nemeseknek engedtetik meg, Haynau pedig még csak az indigenatust sem szerezte meg, s végre, hogy hitbizományok indigenákra nem ruházhatók, annak törvényellenessége s megengedhetlensége ellen nyi­latkozott. — Azon tudósítással, hogy az eperjesi evang. kollégium jogi tanszékét újra felállítják, veszszü­k egyszersmind az e czélra köröztetett aláírási ivek egyikét, mive t. olvasóinkat azért is figyelmeztetjük, mert e tanszék anyagi és szellemi erővel kellőleg ellátva, bizonyosan ismét oly jeles jogászokat fog képezni, mint régebben, s igy nem csak a protestáns egyháznak, de hazánknak is díszére és tettleges hasz­nára lesz. — Temesmegye, hogy a gözekének a földmi­­velésre igen előnyös működéséről mindenki saját szemével meggyőződhessék, elhatározta a helytartó­­tanács az iránti megkeresését, hogy ez valamenn­yi megyét a f. évi aug. 26-án Román Szt. Mihály nevű és Schulhoff által haszonbérelt kamarai jószágon tar­tandó nyilvános kísérletre hivja meg; egyúttal az or­szággyűlést s a magyar gazdasági egyesületet is meghívta és intézkedett, hogy minden megyebeli ho­­noratior, mezei gazda és község az illető szolgabirák­ által részvételre felszólittassék. — A „Prot. egyh. és isk. lap“ Czelder Márton Bukarestben tartózkodó magyar missionariustól leve­let vett, melyben ez jelenti, hogy jun. 30-án Pitest­en egy magyar református templom alapkövét rak­ták le. — Fogarasban Miszti Ferencz nevű jómódú magyar asztalos 3 napi börtönre ítéltetett, mert egy románt oláhnak nevezett. — A­­ D. A. Zig. bécsi tudósítása szerint az osztrák püspökök azon feliratára, melyben a concor­­datum feltétlen meghagyatását kérik, Schmerling lovag feleletet készít. — A bécsi birodalmi tanács 31-diki ülésében határozottan állították, hogy a dróH­ein az elnökség­ről lemondott, utódául az­ eddigi alelnököt említik. — A váczi k. süket­néma intézetben e folyó évi augusztus hó 10-én délelőtti 10 órától 12-ig tartandó nyilvános vizsgálatra, ezennel mindenki tisztelettel meghivatik az igazgatóság által. — Nemzeti színház, aug. 2. „Evangéliom és családélet.“ Dráma 5 felv. fordította Csepregi. Külföld. — Az angol alsóház jul. 30-dikai üléseiben Griffith azt kívánta, terjesztessenek elő Dunlop bécsi sürgönyei Magyarországra vonatkozólag. Pal­merston megtagadta e sürgönyök előterjesztését, mivel azok — úgymond — bizalmi jelleműek ; megje­gyezte egyszersmind, hogy Angolország szigorúan semleges marad az Ausztria és Magyarország közti viszály irányában; ő maga (t. i. P­a­l­m­e­r­s­t­o­n) nem akar semmi véleményt nyilvánítani, de mégis kifejezi abbeli óhajtását, vajha Ausztria a fenforgó viszály békés eligazítása által erős nagyhatalmasság ma­radna.­­ Az angol lapok még mind a magyar ország­­gyűléshez intézett császári leirattal foglalkoznak. A „Times“ egyik újabb vezérczikkében e leirat kemény, fenyegető és parancsoló, szinte hadüzenő hangjából azt következteti, hogy a bécsi udvar erősen el van határozva, az elégületleneket fékezni. „Azonban“ — folytatja a city lap — „érdekes volna tudni, micsoda segélyre számít a bécsi kabinet ezen nehéz vállalatában. Orosz segélyről most nem lehet szó. Szintoly kevéssé lehet föltennünk, hogy Poroszország és a német szövetség igért valamit. . . A császárnak tehát jóformán a maga erejére kell bi­zakodni ... A birodalmi tanács szentesítését úgy te­kintik, mint valamennyi benne képviselt tartomány ragaszkodásának zálogát. A birodalmi tanács azon­ban egyelőre nem képviseli a császári állam vala­mennyi népfaját. Az olaszok­ és magyarok elutasitot­ Újdonságok. Pest, aug. 1. — A „V.“ Írja, hogy a remény, mintha a pest városi képviselők tárgyában békés kiegyenlítés akar­na létrejönni, nem igen látszik igazoltnak. Mint hir­­lik, a legközelebbi minisztertanácskozások egyikében a főkanczellárt akarják e végett interpellálni s öt e tárgy mielőbbi bevégzésére fölkérni. — Zemplénmegye a nyitraihoz hasonló eset vé­gett szintén csász. biztos vizsgálatának lesz kitéve; csak a Halál féle küldöttség eredményét akarják be­várni, hogy ott is hasonlólag járjanak el. Egyáltalán nehéz próba vár a megyékre, mond a „Wanderer“, minthogy őket, biztos tudósítás szerint, az adóbehaj­tásnál tettleges közreműködésre akarják felszólítani, s tagadás esetén a bizottmányokat feloszlatni­.) A semlegesség,ugy látszik, alkalmatlan a kormánynak,de *) Várjon a kanc­allária tudtával ? S­z­e­r­k. Felelős szerkesztő: POMPÉRY JÁNOS. A „Magyarország“ magán társi­rgi­nyei. Zágráb aug. 1. A határőrvidék tár­gyában kiküldött bizottmány javaslata az őr­vidék szervezés eltörlését, az őrvidéknek me­gyékre felosztását s a régi horvát alkotmány behozatalát kivánja. A bán indítványára az országgyűlés napirendre tért.­­ A birodalmi tanácsba küldés mellett szavaztak: Zuzel, Pri­­cas, Prkovac, Voncina; ellene: Stojanovich­, Babik, Balog, Pakec, Lemberg 1 Az 18­47-ben kivégzett Wisz­­niawski emissariusért a karmelitáknál tegnap gyászmise. Este a kivégzés helyre több ezer ember gyűlt, kiket katonaság és rendőrség oszlatott szét. A csend egyébbként háboritlan maradt. (Be­küldetett.) Az 1860. évi sorsje­gyek tegnap este történt húzásának jegyzéke már ma kapható 10 ujkraj­­ c­z­á­r­é­r­t. Morgenstern A.’és társ­a váltóirodájában Pesten, nagyhid­ utcza 11. sz. a. *

Next