Magyarország, 1861. augusztus (1. évfolyam, 178-202. szám)
1861-08-02 / 179. szám
teket megszállta az Ur s kerletekben a szeretet lakik , ták ottani képviseltet/söket, s az elégületlenség nem Ezért bármit fóz is az ármány, nyugodtak vagyunk.y& csupán az olaszok és magyarok közt harapódzott — Tamásy Györggyf/jel . . . A két fél közti viszályban nem valami merő '* 'helyi hÄrrica «mTM európai négy nagyhatalmasság helyi kérdés, de az közül egyiknek tétele forog fen.“ A „Diritto“ közli Garibaldinak jul. 16 -án Caprerában kelt és a román születésű Dora d’ Istria grófnőhöz intézett levelét, melyben a pápaságot keményen megtámadja, s többek közt a románokhoz is intéz néhány intő szót, melyekre különösen erdélyi román hazánkfiait nem mulaszthatjuk el figyelmeztetni. Az olasz függetlenség hőse így szól „A román s olasz nép közt annyi indoka létezik a kölcsönös vonzalomnak, hogy természetesnek fogja tartani asszonyságod, ha az ön közbenjárásával egy tanácsot intézek derék honfitársaihoz, mely, úgy hiszem, mindnyájunk érdekében fekszik. „Magyarország e pillanatban igen nehéz állásban van. E nemzet, melynek testvérisége velünk az olasz szabadság csatamezein forrasztatott össze, kiválólag megérdemli keleti Európa népeinek közremunkálását, mert ügyök közös. A szerbek, horvátok, dalmaták hozzáállnak a magyarok nemzeti kívánságaihoz; a románoknak ugyanezt kellene tenniök, s én erősen bízom az ön magas befolyásában honfitársaira, hogy e testvéri kapocs megerősödjék, mely ezentúl a keleti fajokat testvéreikhez európai centrumában s a nyugatban fűzendi. „A népek, egymás ellen a zsarnokok által felbőszítve, az utóbbiak hatalmát alapiták meg. A népek Krisztus s az emberiség törvényei szerint egymást értve és szeretve valósítani fogják azon álmokat a boldogságról, melyekben minden időben magunkat ringattuk. Garibaldi József.“ A „D. Alig. Zig“ párisi levelezője írja: — „A dolgok rászállása Ausztriában eléggé magyarázza azon sietséget, mellyel a „Monsteur“ pesti híreit a közönséggel közli; hírlik, hogy azok egy a magyar fővárosban tartózkodó franczia ügynöktől erednek.“ A „Patrie“ július 29-iki vezérczikkében azt mondja: tudva van mikép a magyar országgyűlés három pártra szakadt. Első a cselekvő párt, mely kész a fegyverfogásra is, a másik párt szigorúan a törvényhez ragaszkodva Európa színe előtt tiltakozik az osztrák kormány határozatai ellen s a birodalmi tanácsba menni nem akar. Harmadik Vay pártja, mely párt kész a birodalmi tanácsba menni, hogy a lengyel és cseh képviselőkkel többséget képezve a kormányra nyomást gyakoroljon. E hírt először az „Independance“ közölte, bécsi levelezője után onnan átvette a Nord ́ s a Constitutionnel“-en át most a „Patrie“-ba jutott.Mi eleinte nem vettük számba, gondolván, hogy a jó mellett elcsúszik a rész is, azonban miután ennyi tekintélyes lapon átment ki kell nyilatkoztatnunk, mikép e hir alaptalan. Oly párt, mely a reichsrathba kívánjon menni, az országgyűlésen nincs. A „Nord“ julius 30-ki számának vezérczikke írja, hogy az osztrák orosz közeledés hírével Poroszországban oda czéloztak, hogy a porosz és franczia kormány közt minden bensőbb közeledést meggátoljanak, Magyarországra pedig az orosz interventio kilátásba helyezésével nyomást akartak gyakorolni. Az osztrák közlönyök kürtölték is ezt székében, sőt a Giornale di Verona“, mely e tekintetben legtovább ment, Vay b. elbocsáttatása után rögtön az orosz hadsereg hadi lábra állítását közli azon megjegyzéssel, hogy az orosz hadak parancsot kaptak, hogy itt készen álljanak. A „Nord“ velenczei levelezője sem a legkecsegtetőbb színben mutatja a velenczei állapotokat. A hadsereg szelleme úgymond 1859 óta nagyot változott. Egy idő óta folytonosan politizálnak a tisztek daczára a szigorúan tiltó parancsnak s ugyanazon ezredbeli német tisztektől a magyar és olasz születésűek hovatovább mind élesebben válnak külön. A katonaság azonban a néppel a szigorú felügyelet miatt nem fraternisálhatván, titkon, hol lehet, rokonszenve jeleit tisztán kimutatja. Az „Osservatore Triestino“ szerint három fregatot nyugalomra hoztak az öbölbe mert a politikai láthatár nyugott s nem kivánja hogy szüntelen talpon álljunk, nyugott bizony a mi hajóink állapota, azaz,hogy nyugalomra vágyik mind a három, mert igen régóta teszik a szolgálatot s hoszszabb útra egészen képtelenek. A kereskedelem teljesen pang. A nyomor már zörget az ajtón, s hiába festik az osztrák lapok az ékesszólás minden fényes színét állapotainkra, nyomorult lesz az, — úgymond a tudósitó — általános tönkrejutás szélén állunk. A mellett este nem tanácsos kilépni a carta dilegitimazione nélkül, mert az osztrák rendőrügynökök minden perczben kérdőre vonnak, s költött galád gyanú ürügye alatt gyakran a legbékésebb polgárt az őrhelyen hálálják. — Párisi tudósítás szerint III. Napóleonnál az orosz s az osztrák kormány is lépéseket tett megtudandó a nemzetiségi kérdésben követendő politikai magatartását. A franczia császár azonban e tekintetben semmire sem kötelezte magát. Ugyancsak a fennebbi tudósító jelenti, mikép Parisban külföldi lapok tudósítóinál házmotozásokat tartottak. A Herczegovinai tudósítás szerint a montenegróiak nem igen hajlandók a törökkel kibékülni. Tovább akarják folytatni a küzdelmet, remélvén, mint a „Köln. Ztg.“ párisi levelezője értesít, hogy a többi török tartományokban s Magyarországon is kitör a felkelés. A montenegrói fejedelem egészségee s betegsége, mely az Omer pasávali találkozást gátló, csak ürügy volt. Omer pasahir szerint nem sokat hisz a békés kiegyenlítésben, s az ellenségeskedést közelebbről megkezdi, elég hada van arra, hogy sikerrel működhessék. ” A franczia félhivatalos lapok tudósítása szerint „a porosz király látogatása a chalonsi táborban napról napra valószínűbb lesz.“ Hir szerint a moskvai jog hozta meg a királytól a meghívás elfogadása hírét. A császár Vichyből tegnap volt elindulandó Fontainebleauba, hol 10 napig marad, s 15-ére a császári ünnepre Párisba jön. Chalonsba 19-én indul, a porosz királyt augusztus második felében várják oda. A császárné nem megy Chalonsba, hanem 19-én fiával Eaux-Bonnesba megy fürdőkre. — Parisból jul. 28 dikáról nagy határozottsággal azt írják a bécsi „Vaterland“-nak, hogy Parisnak jól értesült köreiben folyvást azon meggyőződés uralkodik, hogy a császár a porosz királytól Châlonsban semlegességi nyilatkozatot fog kívánni azon esetre, ha Francziaország uj háborúba bonyolódik Ausztriával. A „Quarterly Review“ augusztusi füzete érdekes czikket közöl „Franczia- és Olaszország“-ról, s többek közt egy angol tory és Cavoni között folyt beszélgetést ad elő, melyben a nagy olasz férfiú Napoleon császár jelleméről is nyilatkozik. Azt mondja többek közt a császárról, hogy „Ausztria iránti gyűlölete s Olaszország fölszabadulását óhajtó érzelme tekintetében mai napig carbonari maradt.“ — A nápolyi s calabriai felkelések, a „Pays“ Horvátország és a Muraköz. A zágrábi nemzetgyűlés legutóbbi határozatában Hrvátországnak Muraközhöz való virtuális jogai felhagyottak. Október 20-a óta többször igyekeztem hiteles adatok kikutatásával, és azoknak nyilvánosságra bocsátásával bebizonyítani azt, hogy Horváthonnak felhozott virtuális joga nem létezik, és nem is létezett soha Muraközre nézve , úgy annak bebizonyítását ezután is, korán kint közlendő leghitelesebb adatokkal lehetőleg kimeríteni el nem mulasztandom; most egyelőre szolgáljon ezen hiteles okmány hit magyar fordítása Zalamegye Karai és Rendeitől Kehidáról 1232-dik évről. — „A királynak Zalán innen s tül helyezett összes szolgái minden bíráknak és másoknak is, kikhez e levelünk eljut, üdvözletét az urban ! Közönségteknek tudtul akarjuk adni, hogy miután, a mi vidékünkön, sok gonoszság, igaztalanság, kár és sérelem a bűnök követelése következtében gonosz emberek által történt, és sokan a hatalmasak által elnyomattak, kik jogukat védeni semmikép sem voltak képesek a bírák távolléte s egyéb akadályok miatt: urunk királyunkat alázattal és esedezve kértük, hogy adna nekünk engedélyt, miszerint az elnyomottaknak és a számtalan igazságtalanságot szenvedőknek, mindazokban miket jogtalanul szenvednek, Ítélhessünk s nekik teljes igazságot szolgáltathassunk, urunk királyunk kérelmünket kegyesen meghallgatván jóakaratából a tőle kért engedélyt megadta. Mit megnyervén, midőn a gonosz tetteket egymás között vizsgálgatni kezdtük: a tisztelendő atya Bertalan ur veszprémi püspök látván, hogy mi bírák vagyunk s képesek teljes igazságot szolgáltatni, a rakonczátlankodók ellen 0chuz bánt,, ki egy volt közülünk, pörbe fogta előttünk, ekképen támadván meg öt: „hogy az egyházának bizonyos Vizmeth nevű földjét, melyet az egyház első alapításakor Gizella királyné annak adományozott s mely a Dráva és Mura közt a varasdi rév innenső partján fekszik, igazságtalanul elfoglalá, és elfoglalván erőszakosan saját hatalma által megtartó, s sok intés után sem gondoskodott s gondoskodik annak visszaadásáról.“ Ochuz bán ellenben felelé, hogy azon föld az ő örökségi földje és öröklési jogon bírja azt. Mindkét rész előadásait meghallgatván, alkalmat szolgáltatunk nékik állapításaik bebizonyítására ekképen: ugyanis Ochuz bán bizonyítsa be, hogy az a föld övé, saját nemzetiségének emberei által, az említett püspök úr pedig bizonyítsa be, hogy egyházáé, úgy ahogy legjobban s hatályosabban tudja. Kik midőn magukra válalták a bizonyítást, a mindkét résznek kitűzött határidőre, az említett bán nem jelent meg s tanukat sem küldött; a nevezett püspök pedig alkalmas tanukat hozott előnkbe, eléggé nemes, gondos s józan férfiakat, kiket midőn szorgalmasan vizsgálódva kikérdeztünk, ők bizonyságot tevének, mondván , hogy ők, a mint vagy maguktól vagy övéiktől tudhatják, az a föld mindig a veszprémi egyházé volt, s Robert urnak elődei, ki veszprémi püspök volt, mindig annak birtokában voltak. A tanuknak nevei ezek: A veszprémi káptalan, a zágrábi káptalan, Buzád bán és testvére Mihály, Gordon, Márton, Tamás annak testvére, Orbán, Istvánnak fia, Cseber, Bálád fia, Heli Lőrincz testvére Wulcsuk Márk, Gordon nemzetségéből, György gróf Lukácsnak fia, Jakab a zalai sereg főnöke, Csepán Achilles, Balázs, Csetyi Győry, a veszprémi dékán Barnabás áldozár, Endre mester veszprémi kanonokoknak, Szinke, Pulák Ádám és azon egyháznak sok nemes jobbágya, kiknek tanúbizonyságait szorgalmasan meghallgatván és felírván a jegyzőkönyvbe mindkét résznek uj határidőt jelöltünk ki, tudnillik Keresztelő Szent János nyolczadát, mely napon véglegesen döntessék el ez ügy, mely napon, midőn a nevezett püspök megjelent volna, Ochuz bán makacsságból, ismételve nem jelent meg, hanem egyszerű követet küldött az uj határidő elfogadására. És mi jóllehet már azon időben ítéletet hozhattunk volna, a nevezett püspök jogának nagyobb felderítése végett, ismételve uj határidőt tűztünk ki, melyre is megjelenvén a fennemlített püspök ur, a sokszor emlegetett Ochuz bán nem jelent meg sem személyesen, sem helyettese által. Mi tehát látván az ő makacsságát, és a püspök tanúinak állításait hallván, azokat igazaknak és helyeslendőknek találtuk, a püspököt az említett birtokba bevezettük, a mi Pristaldusunk Apáthi Odernuch és kartársaink Márton és István ált 1, kik midőn a nevezett püspököt a birtokba akarák bevezetni, Ochuz bán által erőszakosan attól eltiltottak. És igy azonban ítéletünket semmibe sem tartá meg, jóllehet megesküdött, hogy azt megtartandja. Ezen tény teljesebb emlékéül, és a történt dolog bizonyságaid jelen pecsétünk által erősített levelünket adtuk. / Kelt Kehidán az Úr 1232 dik évben. Ezen okmány eredetije Zalában létezik. Inkey Ádám, Zalamegye muraközi járásának országgyűlési képviselő jelent meg, tudósítója szerint igen jelentéktelenek, s azt mondja róluk, hogy a legitimista párt valamirevaló embere azokban részt nem vesz, s ha itt egy postakocsi kirablásáról, ott egy falusi birtok vagy kisváros kirablása vagy felgyújtásáról hallunk, meg kell gondolnunk, mikép Calabria mindig hires rablófészek volt, s a rakonczátlankodást igaz, hogy most nagyobb mértékben itzik; de a csőcselékkel a rablók száma is nőtt sat. Amott a rómaiak türelmetlenségével találkozunk. Az „Opinion nat.“ római levelezője kétségbe van esve a jövő felett. Miután — úgymond — maga a nemzeti comité sem bir már a néppel, előre remeg a következésektől, annál is inkább, minthogy Merode tik mindent elkövet, hogy az izgalmat nevelje s a súrlódást annyira vigye, hogy a láng kitörjön. Mi lesz akkor — kérdi a tudósító — ha kitörés esetén Goyon a „pápa védelmére“ kötelességének tartja a franczia csapatokat felléptetni? Nem merünk e testvérgyilkos küzdelemre gondolni. Napoleon hg lapja levelezőjének e tudósítását meleg szavakkal kiséri, megjegyezvén, mikép az abruzzoi és calabriai felkeléseket nem ott a helyszínen, hanem a Tiber partjain Rómában kell elnyomni, mert „piscis a capite foetet,“ s már hajlandó is hinni, hogy a francziák Rómából valahára kivonulnak, mert a 69 ik ezred onnan Civita Vecchiába vonulván, mindenét még raktárait is magával vitte, Goyon tbk pedig 4-kére Marseillebe vagy Toulonba érkezendő, helyét Géranden tbk fogja pótolni. Párisból értesülünk táviratilag, hogy mind a „Pays“, mind a „Constitutionnel“ felvilágosításokat közölnek a Merodeur és Goyon tbk közti viszálkodásról. Merode egy római katonát, ki egy franczia katonát megsebesített, nem akart kiadni, daczára annak, hogy mind a pápa, mind Antonelli bibornok azt megparancsolta. Merode Goyonhoz ment, fenyegetett s császárt sértő szavakat ejtett. Ennek következtében Goyon hallgatást parancsolt, mondván, hogy erkölcsileg arezon csapja, mert Merode állásánál fogva azt tettleg nem teheti. Goyon párbajt ajánlott, mire Merode reá nem állt, minélfogva az előbbi szóbeli bántalmait fönállóknak nyilatkoztatta. Ezután Goyon a római katonát az angyalvárból elhozatta. A „Gazzetta di Torino“ 26-ki száma meghazudtolja a miniszterváltozásról szóló híreket, s közelebbi napokban nem is lesz belőle valami, minthogy a miniszterek a fontosabb kérdések, s név szerint Cialdini tervére nézve egyetértenek.Később azonban újabb tagok bevételével szaporítani akarja Ricasoli a kormányt. Cialdini még mindig azt mondja, hogy ő négy hét alatt tönkre veri a nápolyi zavargókat. A rablók számát túlozták. A milánói „Perseveranza“ Nápolyból jelenti jul. 30-ról, hogy Gioiában a felkelők és katonák összecsaptak, az előbbiek vesztesége 80 halott. — A püspök elfogatásáról keringett hir nem valósul. A Corriere del Mezzodi“ czimű lapot, mert Bourbon Ferencz iránti rokonszenvet tanúsított, lefoglalták. Beneventóban több csapat fölkelő mutatkozott. Avellino-Potenza- és Cosenzából nagyobb fontosságú fölkelő mozgalmakról tudósítanak. Aulettában, Salerno tartományban is kitört a reactio; elnyomatására a magyar légiót rendelték. A kölni lap tudósítása szerint Nigra lovag 29- én este Turulból elindult Párisba. E jeles diplomatának, ki a franczia viszonyokat jól ismeri, Párisban léte hihetőleg új fordulatot ad a franczia kormány magatartásának a római kérdést illetőleg. Go yondbk kétértelmű játéka tovább nem állhat fenn, Napoleon császárnak — úgymond a „Köln. Ztg.“ —vagy nyílt Metternichius redivivusnak kell lennie, vagy valahára véget kell, hogy vessen annak, hogy Goyon a bourboni bandita működéssel tovább is egyet értsen. Olaszországban e miatt hovatovább mindjobban nő az elkeserültség, s a franczia szövetség őszinte hívei nagy aggodalomban vannak. Cialdini kiáltványa igen jó hatással volt a pártszínezetek megszüntetésére s a különböző pártok egyetértésére. A radicalis „Popolo d’ Italia“ szelídebben beszél s a radicalis párt a központtal kibékült. Az önkénytesek csapatonkint íratják be magukat a mozgó nemzetőrségbe. Avellino környékén nem is várták a felhívást, hanem a nélkül seregeltek a derék Luca erélyes kormányzójok körül. A „Köln. Zig“ turini levelezője szerint azon hír alaptalan, hogy Nápolyban számos aláírással ellátott kérelem forogna,mely a kormánytól a kormányzási székhelynek Nápolyba áttételét kéri. Jól értesülteknek látszó egyének, írja a „D. A. Zig“, erősen állítják, hogy a franczia diplomatiának s más befolyásoknak sikerült Sz.Pétervárt, a készülőben volt orosz-osztrák szövetséget megsemmisíteni. Tudni akarják azt is, hogy Oroszország rövid idő múlva el fogja ismerni az olasz királyságot. Dentu kiadásában ismét két uj röpirat je Egyik a görög kérdésről szól, a másik Rome et la Méditterranée“ (Róma és a földközi tenger) czime alatt a római kérdésről s Fancziaország hatalmi állásáról szól a Középtengeren, szerzője Bonneau Sándor. — Kopenhágából írja a jul. 30-ki Dagbladet, hogy a kormány ajánlata kisebb budgetjárulékot kivon Holsteintől 1861-re, 1862-re mindazonáltal kielégítő nyilatkozatot vár. Londonból sürgönyözik, hogy a city jul. 30- dikán Russell 1. utódául a szabadelvű Weston Woodot választotta meg a parlamentbe. Az uj alsóházi tag 5640 szavazatot kapott ellenfelének, a londoni lordmayornak, kit a tory párt akart, 5168 jutott. ennek legyőzése a föllebbi értelemben még nagyon kérdéses. — Ma aug. 1-én tartatott meg a pesti vakok intézete növendékeinek évi vizsgája; az ünnepélyt Nyáry Pál megyénk első alispánja szép beszéddel nyitotta meg, mely után az intézet keletkezésének s mikép, s mi alapbóli felállításának rövid előterjesztése, Szalay József bizottmányi jegyző kidolgozása után felolvastatván, egyik vak-növendék Iyánka, a többi növendékek nevében hálanyilvánitást mondott az elnöknek s közönségnek, mely után a nyilvános vizsgálat megkezdetett és igen szép és kielégítő sikerrel végbe is ment. — Az orvosi facultás egykori igazgatója, dr. Bene Ferencz, kir. tanácsos, végrendeletében ezelőtt 3 évvel 2000 db aranyat oly czélra hagyományozott, hogy ennek kamatjából, 100 aranyból e kar egyik segédje utazzék tanulmányai kiegészítése végett egy évig külföldön. Minthogy ez alapítványra jelenleg senki sem tartott igényt, s különben nehéz is volna 100 arannyal egy évet külföldön tölteni, most azon eszmével foglalkoznak, hogy a kamatot csak minden második évben adják ki, midőn majd 200 aranyat tesz s nemcsak az orvosi facultás segédeit, hanem más erre vágyó fiatal orvostudorokat is utaztatnak. Dr. Bene fia is azon véleményben van, hogy nem annyira a végrendelet betűje, mint szelleméhez kell ragaszkodni. — Említettük egykor, hogy Haynau magyarországi jószágaiból egy hitbizományt akart végrendeletileg alapítani. E tárgyban a magyar királyi ügyek igazgatója a helytartótanácstól megkérdeztetvén, az, tekintve, hogy a végrendelet még a magyar törvények életbenlétekor tétetett, s hogy a hitbizományok alapítása az 1687. IX. s az 1723. L. t. czikkek értelmében csak az ország zászlósainak, a mágnásoknak s nemeseknek engedtetik meg, Haynau pedig még csak az indigenatust sem szerezte meg, s végre, hogy hitbizományok indigenákra nem ruházhatók, annak törvényellenessége s megengedhetlensége ellen nyilatkozott. — Azon tudósítással, hogy az eperjesi evang. kollégium jogi tanszékét újra felállítják, veszszük egyszersmind az e czélra köröztetett aláírási ivek egyikét, mive t. olvasóinkat azért is figyelmeztetjük, mert e tanszék anyagi és szellemi erővel kellőleg ellátva, bizonyosan ismét oly jeles jogászokat fog képezni, mint régebben, s igy nem csak a protestáns egyháznak, de hazánknak is díszére és tettleges hasznára lesz. — Temesmegye, hogy a gözekének a földmivelésre igen előnyös működéséről mindenki saját szemével meggyőződhessék, elhatározta a helytartótanács az iránti megkeresését, hogy ez valamennyi megyét a f. évi aug. 26-án Román Szt. Mihály nevű és Schulhoff által haszonbérelt kamarai jószágon tartandó nyilvános kísérletre hivja meg; egyúttal az országgyűlést s a magyar gazdasági egyesületet is meghívta és intézkedett, hogy minden megyebeli honoratior, mezei gazda és község az illető szolgabirák által részvételre felszólittassék. — A „Prot. egyh. és isk. lap“ Czelder Márton Bukarestben tartózkodó magyar missionariustól levelet vett, melyben ez jelenti, hogy jun. 30-án Pitesten egy magyar református templom alapkövét rakták le. — Fogarasban Miszti Ferencz nevű jómódú magyar asztalos 3 napi börtönre ítéltetett, mert egy románt oláhnak nevezett. — A D. A. Zig. bécsi tudósítása szerint az osztrák püspökök azon feliratára, melyben a concordatum feltétlen meghagyatását kérik, Schmerling lovag feleletet készít. — A bécsi birodalmi tanács 31-diki ülésében határozottan állították, hogy a dróHein az elnökségről lemondott, utódául az eddigi alelnököt említik. — A váczi k. süketnéma intézetben e folyó évi augusztus hó 10-én délelőtti 10 órától 12-ig tartandó nyilvános vizsgálatra, ezennel mindenki tisztelettel meghivatik az igazgatóság által. — Nemzeti színház, aug. 2. „Evangéliom és családélet.“ Dráma 5 felv. fordította Csepregi. Külföld. — Az angol alsóház jul. 30-dikai üléseiben Griffith azt kívánta, terjesztessenek elő Dunlop bécsi sürgönyei Magyarországra vonatkozólag. Palmerston megtagadta e sürgönyök előterjesztését, mivel azok — úgymond — bizalmi jelleműek ; megjegyezte egyszersmind, hogy Angolország szigorúan semleges marad az Ausztria és Magyarország közti viszály irányában; ő maga (t. i. Palmerston) nem akar semmi véleményt nyilvánítani, de mégis kifejezi abbeli óhajtását, vajha Ausztria a fenforgó viszály békés eligazítása által erős nagyhatalmasság maradna. Az angol lapok még mind a magyar országgyűléshez intézett császári leirattal foglalkoznak. A „Times“ egyik újabb vezérczikkében e leirat kemény, fenyegető és parancsoló, szinte hadüzenő hangjából azt következteti, hogy a bécsi udvar erősen el van határozva, az elégületleneket fékezni. „Azonban“ — folytatja a city lap — „érdekes volna tudni, micsoda segélyre számít a bécsi kabinet ezen nehéz vállalatában. Orosz segélyről most nem lehet szó. Szintoly kevéssé lehet föltennünk, hogy Poroszország és a német szövetség igért valamit. . . A császárnak tehát jóformán a maga erejére kell bizakodni ... A birodalmi tanács szentesítését úgy tekintik, mint valamennyi benne képviselt tartomány ragaszkodásának zálogát. A birodalmi tanács azonban egyelőre nem képviseli a császári állam valamennyi népfaját. Az olaszok és magyarok elutasitot Újdonságok. Pest, aug. 1. — A „V.“ Írja, hogy a remény, mintha a pest városi képviselők tárgyában békés kiegyenlítés akarna létrejönni, nem igen látszik igazoltnak. Mint hirlik, a legközelebbi minisztertanácskozások egyikében a főkanczellárt akarják e végett interpellálni s öt e tárgy mielőbbi bevégzésére fölkérni. — Zemplénmegye a nyitraihoz hasonló eset végett szintén csász. biztos vizsgálatának lesz kitéve; csak a Halál féle küldöttség eredményét akarják bevárni, hogy ott is hasonlólag járjanak el. Egyáltalán nehéz próba vár a megyékre, mond a „Wanderer“, minthogy őket, biztos tudósítás szerint, az adóbehajtásnál tettleges közreműködésre akarják felszólítani, s tagadás esetén a bizottmányokat feloszlatni.) A semlegesség,ugy látszik, alkalmatlan a kormánynak,de *) Várjon a kancallária tudtával ? Szerk. Felelős szerkesztő: POMPÉRY JÁNOS. A „Magyarország“ magán társirginyei. Zágráb aug. 1. A határőrvidék tárgyában kiküldött bizottmány javaslata az őrvidék szervezés eltörlését, az őrvidéknek megyékre felosztását s a régi horvát alkotmány behozatalát kivánja. A bán indítványára az országgyűlés napirendre tért. A birodalmi tanácsba küldés mellett szavaztak: Zuzel, Pricas, Prkovac, Voncina; ellene: Stojanovich, Babik, Balog, Pakec, Lemberg 1 Az 1847-ben kivégzett Wiszniawski emissariusért a karmelitáknál tegnap gyászmise. Este a kivégzés helyre több ezer ember gyűlt, kiket katonaság és rendőrség oszlatott szét. A csend egyébbként háboritlan maradt. (Beküldetett.) Az 1860. évi sorsjegyek tegnap este történt húzásának jegyzéke már ma kapható 10 ujkraj czárért. Morgenstern A.’és társa váltóirodájában Pesten, nagyhid utcza 11. sz. a. *