Magyarország, 1861. szeptember (1. évfolyam, 203-227. szám)

1861-09-11 / 211. szám

hoz soha egy megelégedett szülő sem lön küldve, va­lamint egy elégedetlen sem vala soha a főtanitó által elfogadva! — És ime tek, bizottmány, ily szolgai jelen, borús jövő mellett, ha még a nervus renum gerenda­­rum-ot is ide vetjük 350—400 ftot, bizony el kell is­mernünk, hogy ezen összeg csak félig művelt ember­nél is: kevés élni és sok meghalni, ösztönre semmi, korhelységre kidobott tetemes mennyiség! — Jól mondá 1852-ben egy német élczlap: „Der Oberlehrer ist oben leer (im Kopfe), der Unterlehrer ist unten leer (im Magen). — És ezen alárendelt körülmények között lehetséges-e, hogy jól képzett egyénnek eszébe jusson, hacsak kétségbeesésében nem, hogy ezen ál­lomásra folyamodjék, melyen becsülete szüntett, állá­sa kegyelmi tény, függetlensége a parancs teljesítése, jelene szolgai,jövője gyász nyomor, hogy eszébe jusson , urnák szolgálni, ezek: első a gyermek és szülői és általok 2-ik a közvélemény, 3-ik az ezt haj­­hászó főtanitó, 4-ik az igazgató, 5-ik a tanbizottmány­ és mi ezen állomásokat „tisztesekének csúfoljuk, nem akarván látni, hogy ezekhez csak kötelességek,de semmi önállás,vagy­ valamely személyi jog sincsen köt­ve; mindezt mi tudjuk, látjuk, mert szemeink előtt, körünkben történnek, és még sem merjük szűkkeblű­­ségünkben kimondani, hogy az altanítóságok korelle­nes állomások, maradványai a sötét kornak, mely min­den esetre gépeket, de nem géptalálókat képes terem­teni, nem merjük kimondani a kötelességek azonossága mellett a tekintély, díj és méltányossági egyenlősé­get; mi látjuk és tudjuk a bajt, és mégis vonakodunk a gyökeres szervezést kimondani. M­i­k­s­i­t­s Imre. Lapszemle. A „Fortschritt“-nak Erdélyből egy német írja, hogy mindegy, akár Schmerling úr, akár Ke­mény b. programmját fogadják el az erdélyi ország­gyűlés összehívására nézve, mert — úgymond — a magyarok és székelyek nem mennek az országgyű­lésre, az oláhok mindenesetre elmennek, a szászok pedig meg vannak oszolva. Egyébiránt kedvezőbben ítélnek a Kemény programmjáról, mely a regali­­sták szaporítása által a románok nagyobb képviselte­­tésére czéloz, mint a Schmerlin­géről, mely — mint az erdélyi tudósító értesült — teli van od­rogá­­lásokkal. „Bécsben különben“ — folytatja a tudósító — „nagyon tévednek, ha azoknak, kik ott a román nem­zet követei gyanánt lépnek fel, feltétlenül hisznek, mert a nép az egész követségről mindössze csak an­­­nyit tud, hogy adakozásokat gyűjtenek a követ urak számára; s magam is hallottam, hogy valaki, hasonló adakozásra szólíttatván fel, így válaszolt: nem tudok semmi követségről; mihelyt azonban megtudom, hogy ez urakat a nép választotta, meg hogy ez urak a nem­zet érdekeiben s nem csupán önhasznukért fáradoz­nak, szívesen odaadom utolsó garasomat is. „Az országgyűlés elé terjesztendő kir. előter­jesztések ügyében ezt írhatom : „Első előterjesztés •: a románoknak nemzetül való elismerése. Ezt egyhangúlag elfogadják. „Második előterjesztés : Követek küldése a bi­rodalmi tanácsba. Megbukik, mert még a románok is ellene vannak. „Harmadik előterjesztés : unió Magyarország­gal. Hosszú vita után elfogadtatik, illetőleg megerő­­síttetik: „Így vagyunk Erdélyben. Magáról az országgyű­­­lés helyéről is többféle a nézet. Majd Kolozsvárt, majd Szebent, majd Gyula-Fehérvárt emlegetik.“ BeN­öl­d!, Sopron, sept. 4. A sept. 2-án tartott bizottmá­­nyi ülésre a tagok nagy számmal jelenvén meg, elnök 1-ső alispán Nitzky Sándor fölemlité, hogy az utolsó bizottmányi ülés óta országgyűlésünk föloszlattatott, s most már a megyék, mint az alkotmány őrei, lévén hivatva a nemzet jogainak további megvédésére köz­reműködni, ő, ki hivatalának elvállalásakor számot vetett magával, akkori elhatározását most újólag ki­jelenti, hogy míg a jog, a törvény ösvényén, a megye alakulásakor kijelentett elveihez (1848) híven, az erőszak és a hatalom irányában, működve hivatalá­ban megállhat, ebből magát kiszoríttatni nem hagyja, a hatalomnak csak­is kényszerűségből engedvén át a tért, s midőn ezt kimondja, hiszi, hogy tiszttársainak meggyőződését is híven tolmácsolta. Ekkor az egész tisztikar beleegyezése jeléül felállott, s a jelenvoltak részéről harsogó éljenzéssel üdvözöltetett. Ürményi Miksa egyik országgyűlési képviselő, az eloszlott országgyűlésnek közvetlen eredményben meddő, de távoli nagy horderejét ecsetelte. Utána gr. Széchenyi János az országgyűlés mindkét táblája ha­zafias magatartására, mint követendő irányra és ve­zérfényre mutatva, Nelson szavaival: „Brittannia el­várja, hogy minden fia kötelességét teljesiti,“ kije­lölte az utat, melyen minden polgárnak haladnia kell, azon ujjmutatással, hogy a hatalmasokat, nagybirto­­kunkat illeti a kötelesség az értelmiséggel karöltve, a szegény viskók lakói előtt vezérkedni. Indítványozza, hogy a megye az országgyűlés minden eljárását s szilárd és nemes magatartását tegye magáévá, s ezt jegyzőkönyvében örökítse. A következő szónok gr. Széchenyi Béla kérte a megyét, hogy Deák Ferencz olajba festett arczképét a tanácskozási terem díszíté­sére tőle elfogadná.*) Elnöklő alispán úr, miután fel­kérdezte, ha volna-e valaki, ki az országgyűlés maga­tartása, elismerése és elfogadása tárgyában nyilat­kozni akarna, senki nem jelentkezvén, kimondá a vég­zést, hogy a megye a nemzetgyűlés cselekvényeit, beleértve a föloszlatásra kelt óvást is, magáévá teszi. Olvastatott az országbírói értekezlet tárgyában kikül­dött bizottmány kimerítő jelentése, s ennek nyomán a megye az országbírói értekezletet ideiglenes kisegí­tőül a magyar magán­törvények érvényessége mellett elfogadta. A megyei törvényszék rendezésére választó közgyűlésül sept. 16-a tűzetett ki. Smolka bizottmá­nyi taggá választása inditványoztatván, a megye, minthogy a bizottmányi tagok választására csak­ az ős­gyűlést ismeri illetékesnek, fent tisztelt lovagias védőnket elismerő irat által határozta megtisztelni. Szőnyegre került a főpénztárnok jelentése nyo­mán a megyei házi pénztár üres állapota, és felkére­tett a bizottmány az elnöklő alispán által, hogy e fon­tos tárgyban határozzon, miután a megyei szolgák és rabok tartása rögtöni intézkedést igényel. Thalabér Lajos országgyűlési képviselő a bécsi miniszté­rium ellenünk intézett ellenséges eljárását rajzolván és a birodalmi tanács elé terjesztett „Közleményt“ bonczkés alá vévén, a minisztérium azon kiszámított cselekményére utalt, hogy a pénzügyhöz szólhatási jogunk elvonása által megyei autonómiánk felbomlá­sát óhajtja előidézni; minek meggátlására indítvá­nyozza : 1) hogy a tiszti kar fizetése egy időre meg­szüntetvén a jövőre szóló és beváltandó utalván­nyal cseréltessék fel, azon kötelezettség mellett, hogy ké­sőbb a megye utalványait visszaveszi; 2) a megye bir­tokosai és népe önkénytes adakozásra szólitassanak fel; 3) a nemesi pénztár, melyben negyven és né­hány ezer forint van, szükség idejében felhasználtat­­hassék, későbbi megtérítés fejében. A megyei tiszti­kar részéről első alispán és főjegyző urak sajnálták, hogy a­mit ők önként úgyis megajánlottak volna, arra mintegy felszólittattak, s különösen főjegyző ur véle­ményét következőkben formulázta: a) a tisztikar addig, mig a megye más szükségei fedezve nem lesznek, fi­zetését ki nem veszi; b) a megyei házi pénztár részé­re a megyének joga lévén önmagát megadóztatni, eh­hez szigorúan ragaszkodik és a fő- és alszolgabirák közbejárása által a népet kellőleg felvilágosítván, a kint levő hátralékot beszedeti; c) de ha mégis — a­mi nem remélhető — a nép be nem fizetné tartozását, akkor önkéntes adakozást indít meg. A végzés ez ér­telemben kelt. Megható volt a szemlélőre a készség, melylyel az érdeklettek siettek egymást megelőzni; a tisztikar tömegesen és egy akarattal ajánlotta fel fizetését; egyesek, mint gr. Battyányi Géza másodal­ispán és gr. Viczay Héder tartozásaiknak előre lefi­zetését ajánlották. gr. Széchenyi János, mint e me­gyében nem birtokos, alkalmat kért magának, hogy ő is részt vehessen az áldozásban. Egyelőre felajánl­­tatott, hogy a pillanatnyi szükség a nemesi pénztár­ból fedeztessék. Chapó Imre főbíró jelentette, hogy a Lajta és Fertő közt fekvő járásának német ajkú la­kosai, noha már közel 10,000 ft. házi adót róttak le, egyhangúlag ajánlották, hogy a reájuk eső részt kész­séggel megfizetik. Hasonlóul nyilatkozott szintén egy német és horvát lakosokkal bíró járás szolgabirája is. Kéry Péter főbíró a maga járásából azon esetet hozta fel, hogy Peresztegen találkoztak a köznép közül, kik előbb a házi adót fizették le a császári adóhajtók szeme láttára és azután engedtek az erőszaknak. Sept. 2-án este Sopronban fényes tánczvigalom tartatott egy szerencsétlen honvéd részére, miután előbb a honvédsegélyző egyesület neve alatt tartatni szándékolt tánczvigalom betiltatott. A tánczteremmé alakított színház csarnokában a festői öltözetekben felállított megyei és városi hajdúk sorai közt haladva, meglepő volt a díszes vendégkoszorút láthatni. A pá­holyok vendégei közt megjelent a hazánkban utazó s jelenleg Czenken mulató Sutherland hű bájos ne­jével. Talán érdekelni fogja a hazát, ha országunk legnagyobb birtokosa, Eszterházy hg vagyona kezelé­sében beállt uj rendet néhány szóval érintem. A kor­látlan hatalommal felruházott gr. Zichy Ferencz az uradalmakat haszonbérbe adja ki, a jószág beruházá­sokat készpénzzel kifizetteti és az évi bért előre egy évre letéteti. A vállalkozók nagyrészint izraeliták és külföldiek, miután egy uradalom csak egy testben, nem pedig részenkint adatik át. — Vannak ugyan társaságban hazánkbeli competensek is, de félő, hogy megelőztetnek. — A kismartoni várkastély egyik tornyában levő hazánkbeli legnagyobb harang a tulajdonos nagylelkűségéből Bécsbe a votiv-tem­­plom díszítésére vándorol. Vajda a pest-lipótvárosi templom nyerhette volna meg a művészet e remekét. Talán a bőkezű adakozó herczeg tulajdonos hazánk­tól sem vonná meg az őseitől gyűjtött és most nem használt iparczikkeket, csak a szükséget kellene vele megismertetni. És itt a budai színház érdekében nem látom helyenkivülinek megemlíteni,hogy a kismartoni várkastélyban roppant mennyiségű ruhakészlet van,mi valaha az Eszterházy-szinészetnél alkalmaztatott. — Lehet, hogy a jó tapintatu Molnár szinigazgatónak sikerülne birtokába juthatni. F. *) — Or­pőshazáról sept. 8-ról ves­szük a követ­kező szomorú hírt: „Tegnap este 8-ad fél órakor a legnagyobb orkán dúlta házaink fedelét, s alig indult meg a dühöngő szél, azonnal tűz ütött ki helységünk alsó részén, s még éjfél után is verték félre a tűzvészt jelentő harangokat, noha oltani nem lehetett, mert in­kább életét kellett menteni mindenkinek , mivel a kóválygó szél erősen csapdosta lángját a tűznek, és hordta szikráját, s a nagy csomó üszköket szerte széjjel a nádas házak tetejére, s azonnal lángban volt 10—15 ház, míg végre a falu déli része felé ki­ment a falu végére a tűz, s végképen elhamvasztott 29 házat, több mellékes kisebb épületeket a tűztől lehetetlen volt megmenteniük, — emberhalál nem tör­tént, — de több disznó, — 6 darab marha és számta­lan baromfi lett áldozata a tűznek. — A tűz még most is oltatik, sok siránkozó károsultak között. — A tűz kiütése az úgynevezett katonák utczáján történt, hol a közbeeső cserepes házak megmaradtak, s úgy a második, harmadik utczára kapott át, s leginkább sze­gényebb emberek házai. — Némelyek villám lecsapá­sának, mások pedig nem annak mondják okát a tűz­nek, mi igen bizonytalan. — Biztosítva abban az ut­­czában, a­hol tűz volt, egyetlen ház sem volt, csak a másikban 3 ház, holott Orosházán is van magyar biz­tosítási ügynök, ki igen erélyesen buzdítja a népet, a községet az egész helység tömeges biztosítására, ta­lán sikerülend is Orosházán, az erélyes elöljárók és képviselők elhatározandják a tömeges biztosítást. — E szerencsétlen esetet leginkább azért közlöm, hogy okuljanak más kárán, s a biztosítást, — különösen a — magyar biztosító társulatnál tömegesen a községek és városok igyekezzenek létre­hozni. sebből álló küldöttség ment Washingtonba, a háború élénk tovább folytatását kérelmezendő. Washington­ban három delnőt fogtak be, kiket a déliek kémeinek állítottak. A washingtoni polgárnagy elfogatván La­fayette erődbe záratott. Fillmore erőd a délieknek meghódolt.­­ Az angol, franczia, belga és németországi lapok a mai esti postán nem érkeztek meg. *) Több béc­i lapban foglalt azon hír, m­intha Széchenyi B. gr. e gyűlésben azt mondta volna, hogy nem kell csüggedni, mivel a fejedelem a miniszterek felelősségét elvileg elfogadta,stb. biztos magán tudósitásaink szerint alaptalan koholmány. Szert. Külföld. — Genuából jelentik sept. 8-ról, hogy 600 volt és szökött katona érkezett oda; legközelebb 300 tos­canai ujonczot is várnak, 300 már megérkezett. E hó 7-én négy bersaglieri zászlóalj szállt hajóra, Nápoly­ba menendő. Az utóbbi napokban 140 brigantit is szál­lítottak Genuába. A vidékről mind szomorúabb híre­ket jelentenek a hosszú szárazság miatt. — Ragusai hírek szerint Dervis és Mehe­m­­e­d pasák e hó 8-án indultak el Zubziból és hadaik­kal együtt Trebigne felé fordultak. — Ragusai újabb sürgöny szerint Omer pasa főhadiszállását Sotra nevű faluba tette át, mely Sku­­tarihoz körülbelől 4 mértföldre fekszik. Döntő ütköze­tet várnak a montenegróiakkal. — Varsói tudósítás szerint a lengyel királysági államtanács üléseit megnyitotta. — Az első ülésben Dembrovszki egykori senator javaslatot terjesztett elő az iránt, hogy az 1832 óta végrehajtott elkobzá­sok megsemmisíttessenek, mivel az 1815-ki alkotmány által biztosított törvényekkel ellenkeznek.­­ A Reuter ügynökség new-yorki tudósításai szerint Monroeból B u 111 e­r tbk vezérlete alatt aug. 26-án négy fregat,két ágyú és néhány más hajóból, 400 ember és 100 ágyúból álló expeditió indult ki — ren­deltetése ismeretlen. Továbbá Bostonból tőkepénze­ *) További tudósításait szívesen fogadjuk. Szerk. Újdonságok: Pest, sept. 10. — A „H.“ közli a kanczellár magánlevelét, mel­lyel ő eminentiáját a hy-primást a Bécsbe me­netelre kéri fel. A levél így szól : „Főmagasságu Bibornok Herczeg-Primás Ur! Bármily forrón óhajtottam jelen hivatalom elfog­lalása óta Főmagasságodnak őszinte mély tisztelete­met személyesen nyilváníthatni, ezen szándékom ki­vitelében a Főmagasságod előtt eléggé ismeretes ese­mények, s az ezek folytán rendkívül megszaporodott hivatalos teendőim által folytonosan gátolva vagyok. Miután azonban a jelen válságos korszakban Főma­­gasságod bölcs tanácsához folyamodni mulhatlanul szükségesnek tartom, azon mindenkor tanúsí­tott készségnél fogva, melylyel Főma­gasságod hazánk kormányfér­fi aitahon és a dynastia közös javának előmozdítá­sában, mély tapasztalásával s a köz­­ügyek vezetésébeni kitűnő jártasságá­val istápolni méltóztatott. Fömagasságod­­hoz azon tiszteletteljes kérelemmel járulok, miszerint a­mennyiben viszonyai engedik, több nagyfontosságú ügyek fölötti bizalmas értekezés végett 24 órára ide mielőbb felutazni, s magas személye iránti tisztele­tem kifejezésére nekem a régvárt alkalmat nyújtani kegyeskedjék. Fogadja Főmagasságod mély hódolatom nyilvá­­nitását, melylyel maradok Főmagasságodnak Bécsben 1861. sept. 5. alázatos szolgája Gróf Forgách Antal.“ — A herczeg-primás szombaton este Bécsbe megérkezett, hétfőn pedig onnan haza indult. Gom­bos királyi biztos megbetegedvén, helyébe Kappi Eduárd nógrádi volt megyefőnök, a székesfehérvári városi tanács feloszlatására pedig Torkos Kálmán helytartótanácsos neveztetett ki. — A „Pari. Korr.“ súlyt fektet arra, hogy ő Felsége a felirati küldöttségnek ezt mondá: „Remé­lem, hogy a nehézségeket szűk körbe fog lehetni szo­rítani,“ és oda magyarázza, hogy a kormány iparkod­ni fog Magyarországot az által elszigetelni, hogy Horvát- és Erdélyország, valamint a nemzetiségek iránt egyáltalán engedékenyebbnek fog mutatkozni. — A birod. tanács alsóházának azon bizottmá­nya, mely a személyes szabadságról szóló törvényja­vaslat elkészítésére volt kiküldve, ezen elveket állí­totta fel: 1) Mindenkinek személyes szabadsága a nyilvános hatalom támadásai ellen a törvény oltalma alá van helyezve. 2) Senkit az illetékes bíró írásban kiadott és indokolt parancsa nélkül elfogni nem sza­bad, mely parancs a fogolynak azonnal vagy legalább 24 óra alatt kézbesítendő. 31 A rendőri hatóság által történő befogatás csak a törvényben kimondott ese­tekben történhetik meg.­­ E hatóság azonban 24 óra alatt vagy szabadon bocsájtja a foglyot, vagy ille­tékes bírájának szolgáltatja át. 4) A belebbezési rendszabály mind­örökre eltörültetik. — A kiu­tasítás csak a törvény által előre látott esetek­ben rendelhető el. 5) A vizsgálat szabad­lábon a vád­lott által leteendő biztosíték mellett megengedhető, a biztosíték nagysága a vádlott vagyona és a bűntény minősége által határoztatik meg. A biztosíték mel­letti vizsgálat szabad­lábon csak akkor van kizárva, ha erős gyanú van oly bűntényre, melyre a törvény 5 évnél hosszabb börtönt határoz.­­ A birod. tanács alsóházában B­r­i­n­z interpel­lálta az államminisztert a jezsuita gymnasiumoknak adott előnyök miatt és kérdi, vajjon fognak e ily elő­jogok ezentúl is osztatni. Schindler a kereskedel­mi minisztert a közigazgatási tanácsosokként működő államhivatalnokok iránt interpellálta.­­ A „Wanderer“ illetékes részről e követke­z közlést veszi: „Valamennyi lap azon hibás nézetet közli, hogy a lengyelek a fölirati vita alkalmával nem szavaztak. Ez nem áll. A lengyelek határozottan mind az egyes pontok, mind az egész fölirat ellen szavaztak; — csak a Clam-Martinicz-féle módosit­­ványnál nyilatkoztatta ki Smolka a lengyelek nevé­ben, hogy ezen módosítvány felett a szavazás­tól tartózkodnak. Ezt a lengyelek azért tették, mert a csehek ellen szavazni nem akartak.“ — Tegnap „Főherczeg József nádor örökösei“ czime alatt, István fölig által a budai népszínház alapítására 1600 forint küldetett be a népszínház bi­zottmányának. A Folyó hó 3-kán Sopron megye kebelében he­lyezett Szécsén községe, az elemi csapások legbor­­zasztóbbikának, a tűznek áldozatja lett ; a nagy sze­rencsétlenség közepette jól esett a szegény népnek, a szomszéd Czenk urát, a feledhetlen nagy Széchenyi idősb fiát, Széchenyi Bélát, látni, mint igyekszik oltani s hogyan önt lelkes szavaival a népbe bátorsá­got ; ott vala herczeg Southerland is, ki néhány nap óta a czenki kastély magas vendége; másnap a méltós­ gróf 200 darab kenyeret rendelt a szegény leégettek számára, s harmadnap 300 ősz­ forintot osz­tatott ki közöttük. A tűzveszély martaléka lett 50 ház és több gazdasági épület. (H.) — Comoból írják a „Trombitának: Bogyai Ernő, huszárőrmester érkezett hozzánk, kinek különös átjöveteléről egy kis mulatságos részletet közlünk. Ő ugyanis, a határon lévén, egy közel levő városba kellett mennie a kapitányhoz, hogy a legénység illet­ményét kézhez vegye. Azonban egy korcsmánál meg­állapodott, s egy adag pálinkát kért. A jóérzelmű korcsmáros azon kérdésére: hová m­egy a vitéz őr­mester egész parádéban ? azt felelé: „Meg vagyoki hiva ebédre Viktor Em­án­uelhez.“ Ezen valód huszárhajvágást, egy, a közellevő kávéházban ólál­kodó őrnagy meghallván, a tovább Ügetőt megállítja, s kérdést ten: hova megy ? Az őrmester egész tiszte­lettel jelenti, hogy kapitányához a legénység illetmé­nyét átvenni. Az őrnagy gúnyosan fölkaczag s az őr­mestert lováról leszállani parancsolja. Ez nem enge­delmeskedett, s ezzel el­lön vetve a koczka; megfor­dította lovát és szerencsésen közénk érkezett, kit nem sokára 16 embere követett. Ez a történet. Továbbá írhatom, hogy T­e­l­e­k­y Sándor gr. vitéz ezredesünk már teljesen felüdült, s midőn az első apostoli magyar király, sz. István napját megünnepeltük, ő is jelen volt. Magyarországból nehány akó bort kaptunk, tele volt szes­szel és tűzzel, lehetséges-e, hogy e felséges nektár ízlelésekor tűz nélkül maradhatunk. A ma­gyar, buját és örömét a borba szokta eltemetni, s e ravatal fölött kigyul a kedély rózsás hajnala. Mi is ittunk a hazáért és az otthon levőkért. Kedvünk volt, mit lerajzolni gyönge tollal nem lehet. Végre Kossuth fiairól bizton írhatom, hogy a genuai vasúttársaság­nál nyertek alkalmazást, de úgy hiszem — ideiglene­sen. Állításomat nem szükséges kommentározni. Isten áldása a hazán! — Fogarasból írják a „K. K.“-nek, hogy Miszti Ferencz asztalos (mert egy románt „oláh“-nak mon­dott) üli az ítélet értelmében a fogságot, a­mely ítéle­tet ő nem fellebbezvén „most rajta (befolyásos hiva­talnoktól hallva ezt) csak azért exequálák, mert a sajtó igen kirívólag felkarolta ezen nevetséges ügyet“ s igy e szegény ezen hírlapoktól átvett themaért kény­telen szenvedni, ha a sajtó nem karolja fel ezen comi­­cai esetet, csak aláirt, de végre nem hajtott ítéletnek marad. (Egy hivatalnok után.) — A pesti kereskedelmi- és iparkamara elnö­kéül a leköszönt Kochmeister Frigyes helyébe W­eisz Bernhard Ferencz ur lett megválasztva. — A temesmegyei csákovári k. k. adóhivatal körlevélben tudósítja az uradalmakat, hogy a császár Temes megye azon határozatát, melylyel ez háziadó kivetését elhatározta, megsemmisítvén ; ha az uradal­mak a megye által e miatt szoríttatnának, csak fordul­janak a temesvári Finanz-Bezirks - Direktióhoz, ez segíteni fog rajtuk. — A Willi Beck szerkesztése alatt Wodianernél megjelenő „Laczi-konyha“ czimű­ német humoristikus lap mutatvány számát vettük. Csinosan van kiállítva, tartalma érdekes és rajzai sikerültek; jövőjéről még nem merünk szólani, az auspiciumok kissé szomo­rúak — az élczlapokra. — A balatoni gőzhajó ez évi járását sept. 15-én bevégzi, addig azonban naponkint kétszer fordul meg Füred és Szántód közt. — A nagy-körösi helv. hitv. egyháztanács köz­­hirré téteti, hogy lyceumát a lefolyt 186% iskolai év­ben az 1848 előtti állapotra már részben visszahelyez­tette, a mennyiben a két éves bölcsészeti pálya tu­dományait abban tanittatá, a jelen 1861—2. iskolaév October 1-ső napján pedig a visszahelyezkedést egész­ben teljesiti, a mennyiben a harmadik éves bölcsé­szeti tanfolyamot oly irányban nyittatja meg, hogy az ifjak ebben az 1-ső éves theologiai és 1-sö éves jogi pályákat végezhessék. A „Magyarország“ magántáv sürgönyei. Zágráb, 10. Az Erdödy gr. és Jankovich ál­tal az országgyűlésből kilépett többi tag nevében is a császárhoz beadott, de válasz nélkül visszaérkezett igazolási irat is felolvastatott; ebben a kilépés okai adatnak elő, lojalitásuk bizonyittatik, az ellenfél nagy délszláv tendentiákkal s így állam­ veszélyes irán­nyal vádoltatnak. Nagy felindulás. Több kilé­pett és visszatért tag kijelenti, hogy ez irat felöl mit sem tudott. Elhatároztatik, hogy ez igazolás a lapok utján közé tétetik. A császár Jankovich és Erdödy­­nek a főispánságról letétele iránt kéretik meg. Pár­is, 10. Hir szerint Garibaldi elfogadta a Lincoln serege feletti parancsnokságot. Nemzeti színház. „Szeleburdi,“ vígjáték 3 fel­vonásban. ________ Jelentés. A miskolczi ág. hitv. evang. algymnasium elöl­járósága a t. közönségnek s az illető szülőknek tudo­másul adja, hogy a helybeli egyház keblében létező tanodáját jelen évben teljes 4 osztályú gymnásiummá, ugyanannyi rendes tanárral alakítván át, a rendes ta­nítás sept. 9-én kezdődik. Az átalakítás szorosan az ez évi egyetemes gyűlés által szentesített rendszer sze­rint történt. A tanoda mellett létezik egy tápintézet, is, melyben a növendékek ebédre és vacsorára két­­két tál étellel s kenyér-részlettel igen jutányos áron láttatnak el. — Miskolcz, sept. 3-án 1861. Az igazgatóság. (Beküldetett.) A „Magyarország“ kiadóhivata­lában megjelent és külön kiadásban 10 uj krajezárért kapható. Smolka lengyelországi képviselő aug. hó 27-én a bécsi reichsrathban tartott beszéde. (Beküldetett.) Az „Oest. Ztg.“ 109. számában következőt hozott : A sors kereke gyorsan halad, de talán még gyorsabban az idő szelleme s most minden hamarább használtatik el, — s min­den, ami használ hamarább használ, ha előbb használ­tatik.— Miért tennénk kivételt hajunknál? Ha tehát Mally M­­ur (Bécsben), alte Wieden, Hauptstrasse 339. sz­m). „Meditrina Haarwuchs Kraft pomade“­­a, (Pesten kapható Török József ur gyógyszer­­tárában , király-utcza 8. szám alatt) ezen baj ellen óvszerül szolgál, tudomást kell arról venni a nyil­­ván­osság orgánumainak, s főleg a nőknek, kik sokat tartanak a szép hajra s nem akarják ezen díszüket el­veszteni. Mally ur csudaszere különösen s komolyan ajánlható. (Ezen hajkenőcs szétküldetik postai után­vétellel o. é. 1 frt 8u krért.) Felelős szerkesztő: POMFIÍHI JÁNOS. H:

Next