Magyarország, 1861. szeptember (1. évfolyam, 203-227. szám)
1861-09-17 / 216. szám
zett osztálykönyvben előforduló szorgalom vagy hanyagság, vagy kimaradás nyomán, az illető igazgató tanár csak mint ellenjegyző írván alá; továbbá, hogy az iskolai év folytán iskolát cserélni, vagy bármily okból is abból kimaradni, a szülők felelőssége alatt tilos. Mondjuk ki 4-ez a tanári felelősséget, melynél fogva az illető tanító az elemi iskolák igazgatóságahoz, vagy ennek nem lévén foganatos, előterjesztésére a városi tanodai bizottmány elé, megdorgálás, sőt ismételt esetben fenyíték vagy elbocsátás végett is állíttathassék. Határozzuk meg 5 és körvonalazva a tanítónak fenyíthetési jogát és módját a tanítványok vétkeit illetőleg; végre tzzünk díjakat a tanítók és tanulók számára. És azután ily világos, határozott, ösztönszerű szabályok mellett ne féljünk, mert nem is félhetünk a tanítói anarchiától, mert érdekében áll minden tanítónak a szorgalmas működés, és pontos hivatásteljesítés, kivált, ha bizonyos évi hasznos működés után díjemelést tűzünk ki, vagy élemedett korát fél, vagy egész díjazással megtisztelni ajánlkozunk. Mondjuk ki, hogy egy városi elemi igazgatónak lehetetlen a főváros kebelén létező valamennyi nyilvános és magán elemi fő- és leánytanodát figyelemmel kisérni; ennélfogva állitsunk a Bel- és Lipótvárosban egy igazgatóságot, mint most ez egy van 1600 frt fizetéssel, a Teréz, József és Ferencz városok számára ismét egyet, ki az iskolai bizottmány kebeléből kiküldendő iskolafelügyelők és valamennyi 5-ik osztályból igazgató tanárral rendesen minden hó 2-ik vasárnapján értekezzék, hogy az elintézendőket rendezze, szükséges változásokat megismerje, hiányokat pótolja; szükség esetében a főnyitendőket büntesse is. B) Legyen ne 4, de 5 elemi osztály, és pedig a népesség arányához képest elegendő számmal minden városrészben, egy-egy osztályban 60-nál soha több; állíttassanak parallel-osztályok, naponta 4 tanóra mellett. Én az elemi tanodákat Pesten 5 osztályra véleményezem felosztani most, míg későbben módjában állandó városnak, más műveltebb országok példájára itt is „polgári iskolákat“ állítani, melyek főképen az iparos osztály igényeinek olyatén módon feleljenek meg majdan , mint most a kereskedelmi iskolák a kereskedelmi, a gazdászati iskolák a gazdászati igényeknek megfelelnek, tárgyalván főképen azon tanulmányokat, melyek az elágazó iparososztály tökélesbítéséhez járulnak. Ezek körébe vágna a gyárismeret is, és a rajz a vegyészetiéi terjedelmesen. Mindezekre ámbár nálunk is ma már nagy szükség van, mégis főkötelességünk előbb a legszükségesebbet, azután a szükségeset berendezni, nehogy úgy járjunk, mint azon város, ki országházat, akadémiát, redouttokat, színházat tervez, és iskolái itt-ott még bérlakásban vannak. Miksits Imre: A „Phönix 11 hez. Egy héttel ezelőtt a „Phönix“ biztosító társulat ellen oly vádak emeltettek e lapban, hogy mind a közönség, mind az intézetet képviselő ügynökök méltán várták a társaság igazgatóságától a felhozott vádak megczáfolását. Mindenek fölött azonban a „Phönix“ üzlete megkívánta volna, hogy az oly nehéz vádakkal sújtott társaság élén álló választmány az állítások valótlanságát — ha azok valótlanok — a közönségnek bemutassa. A „Phönix“ azonban „tacendo respondit“ amit csak két oknak tulajdoníthatni, ugyanis: 1) Vagy nem tud felelni, vagy pedig 2) nem tartja a vádat a feleletre méltónak. Ha a társaság oly állításokat, amelyek üzletét, mint szédelgést mutatják fel a közönségnek, feleletre nem méltat, akkor megszűnik a sajtó feladata, s kezdődik a kormányé, melynek szintén feladata a közönség érdekeinek védelme. A „Phönix“ igen jól tudja, hogy üzletét csak a közönség bizalmára fektetve vezetheti, tudja továbbá, miszerint más társulatok, minden ellenük felhozott vádakra kötelességüknek tartják válaszolni, és a közönség előtt magukat igazolni. A felhozott vádak olyanok, hogy valóban csudálatosnak tartjuk, hogy ha ezek után még találkozik a birodalomban ember, ki ily társaságot képviselni, ily intézet részére polgártársaitól pénzt elfogadni merészel. Még inkább csudálkozunk azonban azon, hogy az intézet e vádak mellett is biztosításokat köthetni remél oly birodalomban, hol annyi megalapított intézet, számos éven át szilárdságát bebizonyította, és csudálnák, ha az ily intézet tovább is megtlhetnék. Nem tudja-e a „Phönix“, hogy hallgatása a kormányt is komprommittálja, mert a felhozott vádak szerint a kormány, a „Phönix“ irányában elnézéssel volt azon lényeges feltételeket illetőleg, melyeket mindenhol garanciaképen követel a közigazgatás, és amely feltételek Ausztria egyéb biztosító társulatainak is kitüzettek. Mi tehát a hallgatást a „Phönix“ ezen életkérdésében csak annak tulajdoníthatjuk, amint újólag meggyőződtünk, hogy nyolcz nappal ezelőtt felhozott vádaink alaposak! Igaz tehát, hogy a „Phönix“-nek egyetlen egy részvényese sincs Ausztriában, és hogy e szerint semmi garanciát sem nyújt. A „Phönix“ például 1000 ft értékű cseréptetőtől %artot vesz díjul, amelyből az ügynöki járulék és költségek levonása után legfölebb 4/10 ft marad tisztán, és igy hogy 1000 ftnyi kárt kifizethessen 2% millió értéket kell, hogy biztosíthasson, azaz ha 21/2 millió értékű cseréptetőzeteket biztosított, fizethet csak 1000 ft olynemű kárt! Ha pedig több káreset van ? Ez azután egyrészt a biztosított dolga leend. Ily körülmények között ajánljuk ezen olcsó társaságot mind a közönség mind ügynökei becses figyelmébe ! X. Külföld.. . A „Pays“ az erdélyi országgyűlés összehívásáról szólván, megjegyzi, mikép a kormány a census újabb megszabása által a románok többségét akarta a választás terére kapni. Ez által megnyeri ugyan a számtöbbséget, de sem a birtokos osztály, sem az értelmiség beleegyezését nem. „Ezen összehívás által — úgymond továbbá — a bécsi kormány mind jobban távozik a Deák-féle programmtól, tehát egész Magyarország közvéleményétől. A jövő megmutatja, mennyi eredménye leend ezen új intézkedésnek.“ — A „Daily Telegraph“-nak egy bécsi levele kihívást vagy fölhívást foglal magában Roebuck úrhoz, hogy vagy az osztrák alkotmány szövegéből mutassa ki, vagy pedig egyetlen egy művelt és tiszteletreméltó osztrák embert találjon, aki azt állítja, hogy az osztrák császárnak, ha az adót föl akarja emelni, szüksége van parlamentje beleegyezésére. ggj — Türr tbk esküvőjét f. hó 11-én nagy ünnepéllyel ülték meg Mondoviban. A turini franczia követ Benedetti Párisba érkezett, magával hozván Ricasoli ultimátumát a római kérdést illetőleg. Ricasoli szokott egyenességével nyilatkozik azon feltételek kitűzésében, melyek alatt a római székkel kibékülést lehetségesnek tartja. A pápai széktől követeli a többek közt, hogy a világi hatalomról lemondjon, Ígérvén viszont, hogy a szentatya mindazon előnyökben részesül, melyeket az egyház fejének méltósága és függetlensége megkíván, teljesen szabad intézkedést ígér mindazokban, mik a vallás ügyére vonatkoznak, személyes állásának biztosítását, minő a katholicismus fejét megilleti, biztosítva mindazon fény és kezesség által, mit az egyház feje megkíván. Az olasz kormány késznek nyilatkoztatja magát arra, hogy a pápának Róma egy részét átengedi, melyen teljes uralkodói joggal élhet, s mindent a szent collegium és mindazokkal gyakorolhatja, kik a katholikus érdekeket képviselik. A szentatya az összes katholikus hatalmak képviselőjének fog tekintetni, tehát terület sérthetlenség és szabad törvénykezés jogával élend. Ez ultimátum , mivel annak tekinthető — írja a kölni lap brüsseli levelezője , — mint az előbbiek, hihetőleg csak annyi, nem több eredménnyel fog bírni, azonban a körülmények állása szükségessé tévé létrejöttét. Közelebbről egy levélbe pillanthatok — folytatja a levelező — melyet Biarritzből a császár közvetlen közeléből írtak. E levél szerint a császár véleménye az olasz kérdést illetőleg nem változott, s noha halasztgatni látszik a megoldást, meg van annak szükségességéről győződve, s különösen az olaszországi tudósítások után nem is marad egyéb más mit tennie. Az illető főrangú ur, ki a levelet irta — véli a tudósitó — jól tud, mit tesz, midőn a császár kamarásának azt tanácsla, hogy a római kérdést illetőleg ellenséges állást vegyen, mivel hat hó múlva kénytelen leend azt tenni. — A „Morning Chronicle“ meghazudtolja azon hirt, hogy Russell lord jegyzékben biztosította volna az olasz kormányt, miszerint a franczia kormánnyal szakasztása esetén Anglia erkölcsi támogatására számíthat. Anglia — úgymond a „Morn. Chron.“ semmi olyat nem szándékszik tenni, ami Francziaországgali szövetségét megzavarná. — Turinból írják 13-ról: A mai „Opinione“ egy bizonyos pártot, melyről állittatik, hogy a francziák által megszállott pápai birtokba szándékozik betörni, óvakodásra int ezen, Olaszországra nézve vészteljes lépéstől. — A „Constitutionnel“ megtámadására, mellyel Ricasoli körjegyzékét illető, feleletül a hivatalos „Opinione“ közli azon okiratokat, melyekből világosan kitűnik, minő összeköttetésben állt a bourboni és egyházi párt a rablókkal. Az „Italie“, „Corriere mercantile“, „Diritto“ olasz lapok csakugyan komolyan állítják, mikép Garibaldi csakugyan hajlandó elfogadni az amerikai fővezérséget, sőt az „Indépendance“ tudósítása szerint eziránt már az olasz király engedélyéért is folyamodott. — Turini sürgöny szerint azon hír, hogy Garibaldi az északamerikai egyesült államok hadai főparancsnokságát elfogadta, mind több hitelt nyer. Régi bajtársai közül többen szándékoznak oda követni. Olasz lapok e hírt oly hangon említik, mely a hírnek igen sok valószínűséget ad. Vederemo. — Az olasz kormány tavaly jelentékeny számú fegyverekre szerződött a stetiennei fegyvergyárral. A fegyverek most készen vannak, s naponkint nagy szállítmányokban érkeznek Genuába. A kölni lap tudósítása szerint Go yondbk a szállásokba osztott franczia csapatokat a pápa-terület déli és északi határaira rendelte. A népnek ez egkevésbé sincs ellenére, minthogy így biztosítva van, hogy a rablócsapatok nem könnyen csusszannak át a francziák felügyelete mellett a nápolyi területre. A Milánói sürgöny szerint Avellino, Bari és Benevento kormányzói jelentést tettek, mikép tartományaikban a rend csaknem egészen helyre állt, a felkelésnek már alig van nyoma. — Az olasz király szombaton esti 6 órakor Florenezbe megérkezett. — Belgium az osztrák házzal rokonsága miatt még mind nem ismerte el az olasz királyságot, a diplomatiai összeköttetést azonban Piemonttal azért nem szakítja meg. Miután pedig a turini belga követ Lannoy meghalt, a status quo fenntartása végett a követségi első titkár bízatott meg az ügyek vezetésével. — A „Pays“ szerint „A császár Róma és Olaszország királya“ czimű röpirat szerzője Armand evy képviselőjelölt, Turinban újabb röpiraton dolgozik. — Az esti posta szerént Armand Levy munkában levő újabb röpiratának czime „Lettre circulaire aux Evéques de France.“ (Körlevél a franczia püspökséghez.) — Az „Opinion nationale“ szerint a Nápolyban elfogott Cristen sürgönyöket hozott a reactionarius comité számára. — A „Constitutionnel“-nek meggyűlt a baja aengyelekről írt vezérczikke miatt, nem győzi magát védni a sok megtámadás ellen, 13- és 14-iki számában ismét polemizál. A „Gazette de France“-nak azon megjegyzésére, hogy a lengyel ügyet épen a forradalmi alapú kormányok nem pártolják, míg a tisztán monarchikus kormányok mindig szót emeltek érte, azt kérdi, hát a három felosztó hatalom nem monarchikus alapú volt-e? A „Monde“ azon szavait,hogy:a „Constitutionnel“ a jogokat tagadja, nem is tartja feleletre méltóknak. A „Débats“ helyeselte ugyan részben a „Constitutionnel“ czikkét, de azt hibáztatá benne, miért rótta meg a lengyeleknek azon törekvését, hogy nemzetiségi mozgalmaikat oly tartományokra is kiterjeszték, mikhez Oroszországnak joga van, mint pl. Lithvánia. A „Constitutionnel“ erre azt feleli, mikép helytelennek tartja, hogy a lengyelek oly tartományokat is sajátjuknak tekintsenek, melyek az első felosztáskor nem voltak a királyság kiegészítő részei, Lengyelország egy időben széles terjedelmű volt, ha azonban most mindezt visszakívánnák — úgymond— Németország egy része és európai Oroszország mind lengyellé kellene, hogy váljék. Az „Opinion nationale“-tól azt kérdi a„Const.“ mit tanácsol hát Lengyelországnak ? Tán fel kellene szólítni a felosztó hatalmakat a visszaállításra, s ha vonakodnak, harczra kell őket kényszerítni ? Igen, de ki vállalkozik ily kalandos és bizonytalan kimenetelű harczra ? Sokkal okosabb és jóakaróbb, emberibb, ha azt mondjuk : „tűrjetek lengyelek és várjatok!“ Végül Proudhon művéből idézi a következő sorokat: „Lengyelországnak az orosz szabadelvű párthoz kellene csatlakoznia, mivel így könnyebben kivívhatnák a szükséges reformokat. A vauclusei departement képviselőválasztásai alkalmával Pamard avignoni polgárnagy kormányjelölt 18,053 szóval 4046 ellenében elsőséget nyert ellenfele Gaillard felett. E választás elég tiszta világot vet a franczia nép érzületére, míg a kisebbségben maradott jelölt ugyanis a pápa világi hatalma mellett nyilatkozott, addig Avignon polgárnagya a világi hatalom ellen emelt szót, és a többség mellette nyilatkozott, Avignonban. (!) — Párisban hire járt, hogy Mieroslawski lengyel légiót alakít, mely később Garibaldi parancsnoksága alatt Magyarország felszabadítására lenne közreműködendő. E hírre sok lengyel jött Párisba. A „Patrie“ tudósítása szerint Wilnából a 18-iki mészárlásért küldöttség ment panasszal Nazimovhoz, kérvén, hogy a vilnai rendőrfőnök Wasiliew a történtekért megbüntettessék. Feleletül azonban azt nyerték, hogy sőt inkább megjutalmaztatik az illető úr, mivel oly merészen és erélyesen lépett fel. Újabban rendeletet függesztettek ki, mely szerint a „Bozecos Polske“ dal éneklői első alkalommal két rubel — másodszor 10 rubel és fogság, harmadszor pedig Szibériával bűntetteinek. Daczára e rendeletnek az egyházakban minden reggel énekük a tiltott szent éneket. A város népe egyébiránt elzárkózott, csupán katonát látni az utczákon, kik roppant mennyiségben érkeznek s egy része az utczákon táboroz. — A lerakói „Vigyázz“ czimű titkos lap), melyet a nemzeti párt főnökei sugallnak, a népséget mérsékletre inti. — Konstantinápolyi hir szerint: Sándor orosz czár hosszasabb időre a Kaukázusba megy. Törökország rendkívüli követét a czár a fehér sas-rend nagy szalagával díszítette fel. —Hir szerint a franczia császárnő nem megy Spanyolországba, főkép, miután a két udvar együtt most nem a legjobb lábon áll. — A madagascari királynő fiai közül a korosabbik, a trónörökös, trónkövetelő öccsével zavarban lévén, Francziaország védnökségéért folyamodott. Uj tonságok, Pest, sept. 16. •— Az 1861-ik évi országgyűlési képviselő urak kéretnek, hogy az országgyűlés eloszlásáig kötöttök ki nem osztathatott nyomtatványoknak Pesten a n. muzeum épületében 27. sz. a. szobában eszközlendő átvétele végett f. é. sept. hónak végéig intézkedni, vagy ezen nyomtatványoknak hozzájuk postán hova leendő átküldése iránt irattári jegyző Arday János urat szinte a muzeum épületébe utasítandó levél utján s hasonlókép sept. végéig értesíteni ne terheltessenek. ** Az erdélyországi kérdés tehát csakugyan el van már döntve. A „Wr Korresp.“ szerint: a Schmerling féle programm legfelsőbb szentesítést nyert, s ennek következtében Kemény báró beadta lemondását, mely múlt szombaton el is jön fogadva. ** Az erdélyországi kérdést illetőleg irja az „Ost und West“ . A királyi leirat még múlt csütörtökön érkezett le az udvari kanczelláriához, de onnét ismét visszavándorolt, mielőtt tanácskozás alá vétetett volna. Azonnal elterjedt a hír, hogy ez azért történik, miszerint a románok igényeihez képest adott engedmények visszavonassanak. Azonban amint kisül, ép ennek ellenkezője történt, s így Kemény báró lemondásának elfogadása kétségen kívüli. Most csak az uj kanczellár személye van kérdésben. A románok már egyszer maguk közül is szeretnének valakit ez állomáson látni, annál inkább, mivel múltkor a Bécsbe felsietett román küldöttség jelöltje ellen csupán a volt a kifogás, hogy már elkéstek vele, mert a magyar kanczellár már megerősitetett. A szászok s a németek természetesen mindent elkövetnek, hogy Rosenfeld urat juttassák ez állomásra. E héten el lesz döntve ez ügy, s az erdélyi országgyűlést egybehívó leirat már bizonyosan az uj kanczellár által iratik alá. Alkalmasint e körülmény késlelteti a leirat közzétételét is. **«Az erdélyi országgyűlés — irja a „Fortschr.“ — nem tartozik többé a függő kérdések sorozatába. A pesti távirat, mely az egybehivást jelenti, valónak bizonyult be. Az illető okmány aláírása U-kén történt meg. A hat hét múlva egybegyülendő országgyűlés elé a kanczellári leiratban következő négy előterjesztés tétetik: 1. A román nemzet s görög-nem-egyesült hitfelekezetbelieknek egyenjogositása. 2. Választás alá eső főhivatalok betöltése, választás utján. 3. Követválasztások a birodalmi tanácsba. 4. A polgári s büntető jogban a megváltozott viszonyok következtében szükségekt változtatások fölötti értekezletek. ** A „P. L.“ bécsi levelezője irja sept. 15-ről: Forgách grófnak tegnapra határzott elutazása a függőben levő kérdések miatt elhalasztatott. Apponyi gróf még szintén itt időzik és mint mondják a pénzügyminiszterrel egy nem épen eredménytelen értekezletet tartott az utóbbi bélyegrendelet visszahuzása iránt. Azonban az ember tervez . . . s Schmerling úr határoz. Torkos Kálmán helytartósági tanácsos, ki a cs. biztosi kiküldetést nem fogadta el, a helytartósági tanácsosi hivatalától is felfüggesztetett. ** A „Donau Zig“ alaptalannak állítja ama hirt, hogy a prímás ő eminentiája Bécsben léte alatt Rainer főhggel átalában érintkezett s a magyar ügyben értekezletet tartott volna. ** A szerb vajdaságról ismét különféle hírek keringenek. A „Srbsk. D.“ irja , hogy a legmagasabb kir. leirat, mely a szerb congressust ismét egybehivanolja, szerb nyelven van fogalmazva s a congressust már jövő tavaszra hívja egybe. Akkor egy vajda fogna választatni, kinek föladata leend a Vajdaság beligazgatása s a birodalmi tanácsba történendő követválasztásokról gondoskodni. E congressusban a péterváradi s pancsovai határőrezredek is résztveendnek. " E hírrel öszhangzúlag olvassuk a temesvári német lapban 14-ről: Egy, Bécsből hiteles kézből érkezett magántudósítás szerint a magyarországi nemzetiségeket illetőleg közelebb fontos engedmények vannak kilátásban. E tudósítás szerint a szerbek Vajdaságot, a románok kapitányságot, a bánáti németek grófságot, a tótok szintén valamely képviseletet nyerendnek. Adjuk e tegnap szájról szájra gyorsan elterjedt hirt, a nélkül, hogy érte kezességet vállalnánk, vagy e részben valami bizonyost határozottan mondhatnánk. Mi sohasem kétkedtünk, — jegyzi meg e hírekre vonatkozólag a „P. LL“ — hogy a bécsi államtheoretikusok, ott, hol jogaink elnyomásáról van szó, semmiféle eszköztől sem riadnak vissza, ha mindjárt kénytelenittetnének is Acheronta movere! Ő cs. k. Apostoli Felsége f. évi sept. 12-ről kelt legfelsőbb határozatával Gömöry Victor cs. kir. pénzügyminiszteri titkárt udvari tanácsossá s a magyar kir. udvari kanczellária, előadójává legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. ** A „Gaz di Fiume“-nak egy Bécsből 13-ról kelt távirati tudósítása szerint a magyar országgyűlés f. évi dec. hó 1-re hivatik egybe. **Korizmics László m. helytartó tanácsos, Wodianer Mór, bankár, a londoni iparműkiállitás cs.k. központi bizottmányának tagjaivá kineveztettek. **Gaal Miklós honvédtábornok emlékiratai már sajtó alatt vannak. Előfizetéseket vagy aláírásokat még folyvást elfogad a mű kiadója: özv. Gaal Miklósné Nagy-Abonyban. Az öt kötet előfizetési ára 5 ft a. é. ** A jelen havi műtárlaton, Schmidt Emil drezdai művésztől „Felhívás népfelkelésre“ czim alatt egy igen érdekes festmény van kiállítva, mely egy magyar alvidéki jelenetet ábrázol 1848-ból. — A máramaros-szigeti helv. hitv. gymnasium értesítőjéből, melyet Szilágyi István igazgató kiadott, közöljük, hogy az 1860—1-ik tanévben 86 tanuló által volt látogatva, kik közt vallásra nézve volt 66 helv., 4 ág., 9 kath., 6 gör., 1 izr., nemzetiségre nézve pedig 80 magyar, 3 román és 3 ruthén. — A békési ág. hitv. ev. esperesség szarvasi főtanodájának Tatay István igazgató szerkesztette tudósitványából kiemeljük, hogy a főtanodában az 1860—1-iki tanévben összesen 331 tanuló volt, köztük pedig 213 ág., 47 helv., 36 kath., 14 gör. és 21 mózes vallásu. — Szerkesztőségünkhöz beküldettek: „A szükségesb orvosi műszavak deák-német-magyar zsebszótára,“ szerkesztők Nékám Sándor és Poor Imre tudorok, nyomt. Boldini Ede és Noséda Gyulánál 16 r. 179 1. óra 1 ft. — „Magyarhoni korszerű eszmék,“ irta Sztrokay Béla, nyom. Müller könyvnyomdájában, 8 r. 100 1. — „Őszinte szó a román testvérekhez,“ irta Deák Farkas. Kolozsvárit Demjén Lászlónál, ára 30 kr. — „A nemzeti kérdés Magyarországban,“ irta Szombatsági, Pesten Pfeiffer Ford. bizománya, 8 r. 66 1. ára 50 kr. — „Nehány év Petőfi életéből,“ irta Szeberényi Lajos. A tiszta jövedelem fele a fölállítandó Petőfi-szoborra van szánva. Szegeden Burger Zsigmond tulajdona, 8 r. 35 lap. — „Az osztrák politika árnyai,“ irta Záborszky Alajos, az 1848-ki népképviseleti országgyűlés tagja és jegyzője. Pesten Osterlamm Károlynál, 8 r. 68 1. ára 60 kr. — „Az aradi kórház alap- és rendszabályainak tervezete,“ kidolgozva Aradmegye kórházi küldöttsége által 1861. évben. — A körülbelül egy év előtt Bécsbe visszatért félig megvakult irat Mahler Mórt kevés héttel visszatérte után Gráczba belebbezték. Most egy heti szabadságot nyert, mely alatt Bécsbe jöhet, szemorvosokkal tanácskozandó, egyúttal lépéseket is tesz, hogy belebbezését megszüntesse. Bécsi lapok erre azt jegyzik meg, hogy ha már az olasz és szláv internáltakat, a Schmerling-féle minisztérium nagyobb részt szabadon bocsájtotta, nagyon feltűnő, hogy az alkotmányos minisztérium egy német-osztrák ellen oly rendszabályt alkalmaz, mely a legfelületesebb alkotmányosságot kigúnyolja. — A pest-budai hangászegyesületi zenede növendékeinek beiratásuk f. é. sept. 18-tól kezdve 26-ig naponkint délutáni 3 órakor megy végbe a zenedetermében, Pesten, a redoutépület 1-ső emeletében, a „magyar királyhoz“ czimzett vendégfogadóval szemközt. Uj növendékek az ének-, zongora-, generálbassus-, hegedű-, gordon-, gordonka-, fuvola-, klarinét- és szavalat-osztályba a szokott föltételek mellett vétetnek föl. Uj részvényesek a szabályok értelmében szintén beléphetnek az egyesületbe, s gyermekeiket ingyen küldhetik a zenedébe. — A pest-budai hangász-egyesületi zenede igazgatósága. ** A szép szőke s barna hajfürtökből, melyeket eddigelé leginkább csak a poéták használtak föl verseikben, most már szöveteket is készítenek. Manchesterben egy iparos közelebb a „British Association“ előtt egy ily szövetet mutatott be s a fölött érdekes felolvasást tartott. A szövet meleg és tartós, a szükségelt anyag pedig oly bőven kapható, hogy magában Liverpoolban néhány hó alatt 3500 font hajat sikerült beszereznie. Egyébiránt a londoni iparműkiállításra több eféle szövetet fog beküldeni. — Nemzeti 3 felvonásban, színház. „Bánk bán.“ Opera A „Magyarország“ magántársíi igénye. Arad, sept. 16. A megye bizottmánya az országgyűlés óvását magáévá tette. — A szüret kezdete oct. 7-ére határoztatott. Ragusa, 16. Felkelés kitörésétől félhetni. Seutaris török lakossága egyesülve a keresztény hegyilakosokkal Abdi pasa letételét követelik. Omer pasa Gaczkába ment a hadsereghez. Zágráb, 16. Az országgyűlés indítványa folytán a kir. leiratra nem felterjesztéssel, hanem felirattal felel. Holnap a felirat általános tárgyalása.^ Felelős szerkesztő: POMIPÉRY JÁNOS.