Magyarország, 1861. szeptember (1. évfolyam, 203-227. szám)

1861-09-17 / 216. szám

zett osztálykönyvben előforduló szorgalom vagy ha­nyagság, vagy kimaradás nyomán, az illető igazgató tanár csak mint ellenjegyző írván alá; továbbá, hogy az iskolai év folytán iskolát cserélni, vagy bármily okból is abból kimaradni, a szülők felelőssége alatt tilos. Mondjuk ki 4-ez a tanári felelősséget, melynél fogva az illető tanító az elemi iskolák igazgatósága­hoz, vagy ennek nem lévén foganatos, előterjesztésére a városi tanodai bizottmány elé, megdorgálás, sőt is­mételt esetben fenyíték vagy elbocsátás végett is állít­tathassék. Határozzuk meg 5 és körvonalazva a tanítónak fenyíthetési jogát és módját a tanítványok vétkeit illetőleg; végre t­­zzü­nk díjakat a tanítók és tanulók számára. És azután ily világos, határozott, ösztönszerű szabályok mellett ne féljünk, mert nem is félhetünk a tanítói anarchiától, mert érdekében áll minden tanító­nak a szorgalmas működés, és pontos hivatásteljesí­­tés, kivált, ha bizonyos évi hasznos működés után díj­emelést tűzünk ki, vagy élemedett korát fél, vagy egész díjazással megtisztelni ajánlkozunk. Mondjuk ki, hogy egy városi elemi igazgatónak lehetetlen a főváros kebelén létező valamennyi nyil­vános és magán elemi fő- és leánytanodát figyelemmel kisérni; ennélfogva állitsunk a Bel- és Lipótvárosban egy igazgatóságot, mint most ez egy van 1600 frt fize­téssel, a Teréz, József és Ferencz városok számára ismét egyet, ki az iskolai bizottmány kebeléből kikül­dendő iskolafelügyelők és valamennyi 5-ik osztályból igazgató tanárral rendesen minden hó 2-ik vasárnap­ján értekezzék, hogy az elintézendőket rendezze, szükséges változásokat megismerje, hiányokat pótol­ja; szükség esetében a főnyitendőket büntesse is. B) Legyen ne 4, de 5 elemi osztály, és pedig a népesség arányához képest elegendő számmal minden városrészben, egy-egy osztályban 60-nál soha több; állíttassanak parallel-osztályok, naponta 4 tanóra mellett. Én az elemi tanodákat Pesten 5 osztályra véle­ményezem felosztani most, míg későbben módjában álland­ó városnak, más műveltebb országok példájára itt is „polgári iskolákat“ állítani, melyek főképen az iparos osztály igényeinek olyatén módon feleljenek meg majdan , mint most a kereskedelmi is­kolák a kereskedelmi, a gazdászati iskolák a gazdászati igényeknek megfelelnek, tárgyalván főképen azon tanulmányokat, melyek az el­ágazó iparososztály tökélesbítéséhez járulnak. Ezek körébe vágna a gyárismeret is, és a rajz a vegyészet­iéi terjedelmesen. Mindezekre ámbár nálunk is ma már nagy szükség van, mégis főkötelességünk előbb a legszükségesebbet, azután a szükségeset berendez­ni, nehogy úgy járjunk, mint azon város, ki országhá­zat, akadémiát, redouttokat, színházat tervez, és isko­lái itt-ott még bérlakásban vannak. Miksits Imre: A „Phönix 11 h­ez. Egy héttel ezelőtt a „Phönix“ biztosító társulat ellen oly vádak emeltettek e lapban, hogy mind a közönség, mind az intézetet képviselő ügynökök mél­tán várták a társaság igazgatóságától a felhozott vá­dak megczáfolását. Mindenek fölött azonban a „Phö­nix“ üzlete megkívánta volna, hogy az oly nehéz vá­dakkal sújtott társaság élén álló választmány az ál­lítások valótlanságát — ha azok valótlanok — a kö­zönségnek bemutassa. A „Phönix“ azonban „tacendo respondit“ a­mit csak két oknak tulajdoníthatni, ugyanis: 1) Vagy nem tud felelni, vagy pedig 2) nem tartja a vádat a feleletre méltónak. Ha a társaság oly állításokat, a­melyek üzletét, mint szédelgést mutatják fel a közönségnek, feleletre nem méltat, akkor megszűnik a sajtó feladata, s kez­dődik a kormányé, melynek szintén feladata a közön­ség érdekeinek védelme. A „Phönix“ igen jól tudja, hogy üzletét csak a közönség bizalmára fektetve vezetheti, tudja továbbá, miszerint más társulatok, minden ellenük felhozott vádakra kötelességüknek tartják válaszolni, és a kö­zönség előtt magukat igazolni.­­ A felhozott vádak olyanok, hogy valóban csudálatosnak tartjuk, hogy ha ezek után még találkozik a birodalomban ember, ki ily társaságot képviselni, ily intézet részére pol­gártársaitól pénzt elfogadni merészel. Még inkább csudálkozunk azonban azon, hogy az intézet e vádak mellett is biztosításokat köthetni remél oly biroda­lomban, hol annyi megalapított intézet, számos éven át szilárdságát bebizonyította, és csudálnák, ha az ily intézet tovább is megtlh­etnék. Nem tudja-e a „Phönix“, hogy hallgatása a kor­mányt is komprommittálja, mert a felhozott­­ vádak szerint a kormány, a „Phönix“ irányában elnézéssel volt azon lényeges feltételeket illetőleg, melyeket mindenhol garanciaképen követel a közigazgatás, és a­mely feltételek Ausztria egyéb biztosító társulatai­nak is kitüzettek. Mi tehát a hallgatást a „Phönix“ ezen életkér­désében csak annak tulajdoníthatjuk, a­mint újólag meggyőződtünk, hogy nyolcz nappal ezelőtt felhozott vádaink alaposak! Igaz tehát, hogy a „Phönix“-nek egyetlen egy részvényese sincs Ausztriában, és hogy e szerint semmi garanciát sem nyújt. A „Phö­nix“ például 1000 ft értékű cseréptetőtől %­artot vesz díjul, a­melyből az ügynöki járulék és költségek le­vonása után legfölebb 4/10 ft marad tisztán, és igy hogy 1000 ftnyi kárt kifizethessen 2% millió értéket kell, hogy biztosíthasson, azaz ha 21/2 millió értékű cseréptetőzeteket biztosított, fizethet csak 1000 ft oly­­nemű kárt! Ha pedig több káreset van ? Ez azután egyrészt a biztosított dolga leend. Ily körülmények között ajánljuk ezen olcsó társaságot mind a kö­zönség mind ügynökei becses figyelmébe ! X. Külföld.. . A „Pays“ az erdélyi országgyűlés összehívá­sáról szólván, megjegyzi, mikép a kormány a census újabb megszabása által a románok többségét akarta a választás terére kapni. Ez által megnyeri ugyan a számtöbbséget, de sem a birtokos osztály, sem az ér­telmiség beleegyezését nem. „Ezen összehívás által — úgymond továbbá — a bécsi kormány mind job­ban távozik a D­e­á­k-féle programmtól, tehát egész Magyarország közvéleményétől. A jövő megmutatja, mennyi eredménye leend ezen új intézkedésnek.“ — A „Dai­ly Telegraph“-nak egy bécsi levele kihívást vagy fölhívást foglal magában Roebuck úrhoz, hogy vagy az osztrák alkotmány szövegéből mutassa ki, vagy pedig egyetlen egy művelt és tisz­teletreméltó osztrák embert találjon, a­ki azt állítja, hogy az osztrák császárnak, ha az adót föl akarja emelni, szüksége van parlamentje beleegyezésére. ggj — Türr tbk esküvőjét f. hó 11-én nagy ü­nne­­pél­lyel ülték meg Mondoviban.­­ A turini franczia követ Benedetti Párisba érkezett, magával hozván Ricasoli ultimátumát a ró­mai kérdést illetőleg. Ricasoli szokott egyenességével nyilatkozik azon feltételek kitűzésében, melyek alatt a római székkel kibékülést lehetségesnek tartja. A pápai széktől követeli a többek közt, hogy a világi hatalomról lemondjon, Ígérvén viszont, hogy a szent­­atya mindazon előnyökben részesül, melyeket az egy­ház fejének méltósága és függetlensége megkíván, teljesen szabad intézkedést ígér mindazokban, mik a vallás ügyére vonatkoznak, személyes állásának biz­tosítását, minő a katholicismus fejét megilleti, bizto­sítva mindazon fény és kezesség által, mit az egyház feje megkíván. Az olasz kormány késznek nyilatkoz­tatja magát arra, hogy a pápának Róma egy részét átengedi, melyen teljes uralkodói joggal élhet, s min­dent a szent collegium és mindazokkal gyakorolhatja, kik a katholikus érdekeket képviselik. A szentatya az összes katholikus hatalmak képviselőjének fog tekintetni, tehát terület sérthetlenség és szabad törvénykezés jogával élend. Ez ultimátum , mivel annak tekinthető — írja a kölni lap brüsseli levele­zője , — mint az előbbiek, hihetőleg csak annyi, nem több eredmén­nyel fog bírni, azonban a kö­rülmények állása szükségessé tévé létrejöttét. Kö­zelebbről egy levélbe pillanthatok — folytatja a levelező — melyet Biarritzből a császár közvetlen kö­zeléből írtak. E levél szerint a császár véleménye az olasz kérdést illetőleg nem változott, s noha halaszt­­gatni látszik a megoldást, meg van annak szükséges­ségéről győződve, s különösen az olaszországi tudó­sítások után nem is marad egyéb más mit tennie. Az illető főrangú ur, ki a levelet irta — véli a tudósitó — jól tud, mit tesz, midőn a császár kamarásának azt tanácsla, hogy a római kérdést illetőleg ellenséges állást vegyen, mivel hat hó múlva kénytelen leend azt tenni. — A „Morning Chronicle“ meghazudtolja azon hirt, hogy Russell lord jegyzékben biztosította volna az olasz kormányt, miszerint a franczia kor­mán­nyal szakasztása esetén Anglia erkölcsi támo­gatására számíthat. Anglia — úgymond a „Morn. Chron.“ semmi olyat nem szándékszik tenni, a­mi Francziaországgali szövetségét megzavarná. — Turinból írják 13-ról: A mai „Opinione“ egy bizonyos pártot, melyről állittatik, hogy a francziák által megszállott pápai birtokba szándékozik betörni, óvakodásra int ezen, Olaszországra nézve vészteljes lépéstől. — A „Constitutionnel“ megtámadására, mel­­­lyel Ricasoli körjegyzékét illető, feleletül a hivatalos „Opinione“ közli azon okiratokat, melyekből világo­san kitűnik, minő összeköttetésben állt a bourboni és egyházi párt a rablókkal.­­ Az „Italie“, „Corriere mercantile“, „Diritto“ olasz lapok csakugyan komolyan állítják, mikép Ga­ribaldi csakugyan hajlandó elfogadni az amerikai fő­­vezérséget, sőt az „Indépendance“ tudósítása szerint eziránt már az olasz király engedélyéért is folya­modott. — Turini sürgöny szerint azon hír, hogy Gari­baldi az északamerikai egyesült államok hadai főpa­rancsnokságát elfogadta, mind több hitelt nyer. Régi bajtársai közül többen szándékoznak oda követni. Olasz lapok e hírt oly hangon említik, mely a hírnek igen sok valószínűséget ad. Vederemo. — Az olasz kormány tavaly jelentékeny számú fegyverekre szerződött a st­etiennei fegyvergyárral. A fegyverek most készen vannak, s naponkint nagy szállítmányokban érkeznek Genuába.­­ A kölni lap tudósítása szerint G­o y­o­n­dbk a szállásokba osztott franczia csapatokat a pápa-te­rület déli és északi határaira rendelte. A népnek ez egkevésbé sincs ellenére, minthogy így biztosítva van, hogy a rablócsapatok nem könnyen csusszannak át a francziák felügyelete mellett a nápolyi területre. A Milánói sürgöny szerint Avellino, Bari és Be­­nevento kormányzói jelentést tettek, mikép tartomá­nyaikban a rend csaknem egészen helyre állt, a fel­kelésnek már alig van nyoma. — Az olasz király szombaton esti 6 órakor Flo­­renezbe megérkezett. — Belgium az osztrák házzal rokonsága miatt még mind nem ismerte el az olasz királyságot, a di­­plomatiai összeköttetést azonban Piemonttal azért nem szakítja meg. Miután pedig a turini belga követ L­a­n­n­o­y meghalt, a status quo fenntartása végett a követségi első titkár bízatott meg az ügyek vezetésével. — A „Pays“ szerint „A császár Róma és Olasz­ország királya“ czimű röpirat szerzője Armand evy képviselőjelölt, Turinban újabb röpiraton dol­gozik. — Az esti posta szerént Armand Levy mun­kában levő újabb röpiratának czime „Lettre cir­­culaire aux Evéques de France.“ (Körle­vél a franczia püspökséghez.) — Az „Opinion nationale“ szerint a Nápolyban elfogott Cristen sürgönyöket hozott a reactionarius comité számára. — A „Constitutionnel“-nek meggyűlt a baja a­engyelekről írt vezérczikke miatt, nem győzi magát védni a sok megtámadás ellen, 13- és 14-iki számá­ban ismét polemizál. A „Gazette de France“-nak azon megjegyzésére, hogy a lengyel ügyet épen a forra­dalmi alapú kormányok nem pártolják, míg a tisztán monarchikus kormányok mindig szót emeltek érte, azt kérdi, hát a három felosztó hatalom nem monarchikus alapú volt-e? A „Monde“ azon szavait,hogy:a „Con­stitutionnel“ a jogokat tagadja, nem is tartja felelet­re méltóknak. A „Débats“ helyeselte ugyan részben a „Constitutionnel“ czikkét, de azt hibáztatá benne, miért rótta meg a lengyeleknek azon törekvését, hogy nemzetiségi mozgalmaikat oly tartományokra is ki­­terjeszték, mikhez Oroszországnak joga van, mint pl. Lithvánia. A „Constitutionnel“ erre azt feleli, mi­kép helytelennek tartja, hogy a lengyelek oly tarto­mányokat is sajátjuknak tekintsenek, melyek az első felosztáskor nem voltak a királyság kiegészítő részei, Lengyelország egy időben széles terjedelmű volt, ha azonban most mindezt visszakívánnák — úgymond— Németország egy része és európai Oroszország mind lengyellé kellene, hogy váljék. Az „Opinion nationa­­le“-tól azt kérdi a„Const.“ mit tanácsol hát Lengyel­­országnak ? Tán fel kellene szólítni a felosztó ha­talmakat a visszaállításra, s ha vonakodnak, harczra kell őket kényszerítni ? Igen, de ki vállalkozik ily kalandos és bizonytalan kimenetelű harczra ? Sokkal okosabb és jóakaróbb, emberibb, ha azt mondjuk : „tűrjetek lengyelek és várjatok!“ Végül Proudhon művéből idézi a következő sorokat: „Lengyelország­nak az orosz szabadelvű párthoz kellene csatlakoznia, mivel így könnyebben kivívhatnák a szükséges refor­mokat.­­ A vauclusei departement képviselőválasztá­sai alkalmával Pamard avignoni polgárnagy kor­mányjelölt 18,053 szóval 4046 ellenében elsőséget nyert ellenfele Gaillard felett. E választás elég tiszta világot vet a franczia nép érzületére, míg a ki­sebbségben maradott jelölt ugyanis a pápa világi ha­talma mellett nyilatkozott, addig Avignon polgár­­nagya a világi hatalom ellen emelt szót, és a többség mellette nyilatkozott, Avignonban. (!) — Párisban hire járt, hogy Mieroslawski lengyel légiót alakít, mely később Garibaldi parancs­noksága alatt Magyarország felszabadítására lenne közreműködendő. E hírre sok lengyel jött Párisba.­­ A „Patrie“ tudósítása szerint Wilnából a 18-iki mészárlásért küldöttség ment panas­szal N­a­­z­i­m­o­v­h­o­z, kérvén, hogy a vilnai rendőrfőnök W­a­­siliew a történtekért megbü­ntettessék. Feleletül azonban azt nyerték, hogy sőt inkább megjutalmaz­­tatik az illető úr, mivel oly merészen és erélyesen lé­pett fel. Újabban rendeletet függesztettek ki, mely szerint a „Boze­cos Polske“ dal éneklői első alka­lommal két rubel — másodszor 10 rubel és fogság, harmadszor pedig Szibériával bűntetteinek. Daczára e rendeletnek az egyházakban minden reggel ének­ük a tiltott szent éneket. A város népe egyébiránt elzárkózott, csupán katonát látni az utczákon, kik roppant mennyiségben érkeznek s egy része az utczá­kon táboroz. — A lerakói „Vigyázz“ czimű­ titkos lap), melyet a nemzeti párt főnökei sugallnak, a népséget mérsék­letre inti. — Konstantinápolyi hir szerint: Sándor orosz czár hosszasabb időre a Kaukázusba megy. Törökor­szág rendkívüli követét a czár a fehér sas-rend nagy szalagával díszítette fel. —Hir szerint a franczia császárnő nem megy Spanyolországba, főkép, miután a két udvar együtt most nem a legjobb lábon áll. — A madagascari királynő fiai közül a koro­sabbik, a trónörökös, trónkövetelő öc­csével zavarban lévén, Francziaország védnökségéért folyamodott. U­j t­­o­n­s­á­g­­o­k, Pest, sept. 16. •— Az 1861-ik évi országgyűlési képviselő urak kéretnek, hogy az országgyűlés eloszlásáig kötöttök ki nem osztathatott nyomtatványoknak Pesten a n. muzeum épületében 27. sz. a. szobában eszközlendő átvétele végett f. é. sept. hónak végéig intézkedni, vagy ezen nyomtatványoknak hozzájuk postán hova leendő átküldése iránt irattári jegyző Arday János urat szinte a muzeum épületébe utasítandó levél ut­ján s hasonlókép sept. végéig értesíteni ne terhel­tessenek. ** A­z erdélyországi kérdés tehát csak­ugyan el van már döntve. A „W­r Korresp.“ szerint: a Schmerling féle pro­gramm legfelsőbb szentesítést nyert, s ennek következté­ben Kemény báró beadta lemondását, mely múlt szombaton el is jön fogadva. ** Az erdélyországi kérdést illetőleg irja az „Ost und West“ . A királyi leirat még múlt csütörtö­kön érkezett le az udvari kanczelláriához, de onnét ismét visszavándorolt, mielőtt tanácskozás alá véte­tett volna. Azonnal elterjedt a hír, hogy ez azért tör­ténik, miszerint a románok igényeihez képest adott engedmények visszavonassanak. Azonban a­mint ki­sül, ép ennek ellenkezője történt, s így Kemény báró lemondásának elfogadása kétségen kívüli. Most csak az uj kanczellár személye van kérdésben. A románok már egyszer maguk közül is szeretnének valakit ez állomáson látni, annál inkább, mivel múltkor a Bécs­­be felsietett román küldöttség jelöltje ellen csupán a volt a kifogás, hogy már elkéstek vele, mert a magyar kanczellár már megerősitetett. A szászok s a néme­tek természetesen mindent elkövetnek, hogy Rosenfeld urat juttassák ez állomásra. E héten el lesz döntve ez ügy, s az erdélyi országgyűlést egybehívó leirat már bizonyosan az uj kanczellár által iratik alá. Alkal­masint e körülmény késlelteti a leirat közzétételét is. **«Az erdélyi országgyűlés — irja a „Fortschr.“ — nem tartozik többé a függő kérdések sorozatába. A pesti távirat, mely az egybehivást jelenti, valónak bizonyult be. Az illető okmány aláírása U-kén történt meg. A hat hét múlva egybegyülendő országgyűlés elé a kanczellári leiratban következő négy előterjesz­tés tétetik: 1. A román nemzet s görög-nem-egyesült hit­­felekezetbelieknek egyenjogositása. 2. Választás alá eső főhivatalok betöltése, vá­lasztás utján. 3. Követválasztások a birodalmi tanácsba. 4. A polgári s büntető jogban a megváltozott viszonyok következtében szükségekt változtatások fölötti értekezletek. ** A „P. L.“ bécsi levelezője irja sept. 15-ről: Forgách grófnak tegnapra határzott elutazása a függőben levő kérdések miatt elhalasztatott. Appo­­nyi gróf még szintén itt időzik és mint mondják a pénzügyminiszterrel egy nem épen eredménytelen ér­tekezletet tartott az utóbbi bélyegrendelet visszahu­zása iránt. Azonban az ember tervez . . . s Schmerling úr határoz. Torkos Kálmán helytartósági tanácsos, ki a cs. biztosi kiküldetést nem fogadta el, a helytartó­sági tanácsosi hivatalától is felfüggesztetett. ** A „Donau Zig“ alaptalannak állítja ama hirt, hogy a prímás ő eminentiája Bécsben léte alatt Rai­ner főhggel átalában érintkezett s a magyar ügyben értekezletet tartott volna. ** A szerb vajdaságról ismét különféle hírek ke­ringenek. A „Srbsk. D.“ irja , hogy a legmagasabb kir. leirat, mely a szerb congressust ismét egybehi­­vanolja, szerb nyelven van fogalmazva s a congressust már jövő tavaszra hívja egybe. Akkor egy vajda fogna választatni, kinek föladata leend a Vajdaság beligazgatása s a birodalmi tanácsba történendő kö­vetválasztásokról gondoskodni. E congressusban a péterváradi s pancsovai határőrezredek is résztveend­­nek. " E hírrel öszhangzúlag olvassuk a temesvári né­met lapban 14-ről: Egy, Bécsből hiteles kézből érke­zett magántudósítás szerint a magyarországi nemze­tiségeket illetőleg közelebb fontos engedmények van­nak kilátásban. E tudósítás szerint a szerbek V­aj­­das­ágot, a románok kapitányságot, a bánáti németek grófságot, a tótok szintén valamely kép­viseletet nyerendnek. Adjuk e tegnap szájról szájra gyorsan elterjedt hirt, a nélkü­l, hogy érte kezességet vállalnánk, vagy e részben valami bizonyost határo­zottan mondhatnánk. Mi sohasem kétkedtünk, — jegyzi meg e hí­rekre vonatkozólag a „P. LL“ — hogy a bécsi állam­­theoretikusok, ott, hol jogaink elnyomásáról van szó, semmiféle eszköztől sem riadnak vissza, ha mindjárt kénytelenittetnének is Acheronta movere! Ő cs. k. Apostoli Felsége f. évi sept. 12-ről kelt legfelsőbb határozatával Gömöry Victor cs. kir. pénzügyminiszteri titkárt udvari tanácsossá s a ma­gyar kir. udvari kanczellária, előadójává legkegyel­mesebben kinevezni méltóztatott. ** A „Gaz­ di Fiume“-nak egy Bécsből 13-ról kelt távirati tudósítása szerint a magyar országgyű­lés f. évi dec. hó 1-re hivatik egybe. **Korizmics László m. helytartó tanácsos, W­o­d­i­a­n­e­r Mór, bankár, a londoni iparmű­kiállitás cs.k. központi bizottmányának tagjaivá ki­neveztettek. **Gaal Miklós honvédtábornok emlékiratai már sajtó alatt vannak. Előfizetéseket vagy aláíráso­kat még folyvást elfogad a mű­ kiadója: özv. Gaal Miklósné Nagy-Abonyban. Az öt kötet előfizetési ára 5 ft a. é. ** A jelen havi műtárlaton, Schmidt Emil drezdai művésztől „Felhívás népfelkelésre“ czim alatt egy igen érdekes festmény van kiállítva, mely egy magyar alvidéki jelenetet ábrázol 1848-ból. — A máramaros-szigeti helv. hitv. gymnasium értesítőjéből, melyet Szilágyi István igazgató kiadott, közöljük, hogy az 1860—1-ik tanévben 86 tanuló által volt látogatva, kik közt vallásra nézve volt 66 helv., 4 ág., 9 kath., 6 gör., 1 izr., nemzetiségre nézve pedig 80 magyar, 3 román és 3 ruthén. — A békési ág. hitv. ev. esperesség szarvasi főtanodájának Tatay István igazgató szerkesztette tudósitványából kiemeljük, hogy a főtanodában az 1860—1-iki tanévben összesen 331 tanuló volt, köz­tük pedig 213 ág., 47 helv., 36 kath., 14 gör. és 21 mózes vallásu. — Szerkesztőségünkhöz beküldettek: „A szü­k­­ségesb orvosi műszavak deák-német-magyar zsebszó­tára,“ szerkesztők Nékám Sándor és Poor Imre tudo­rok, nyomt. Boldini Ede és Noséda Gyulánál 16 r. 179 1. óra 1 ft. — „Magyarhoni korszerű eszmék,“ irta Sztrokay Béla, nyom. Müller könyvnyomdájában, 8 r. 100 1. — „Őszinte szó a román testvérekhez,“ irta Deák Farkas. Kolozsvárit Demjén Lászlónál, ára 30 kr. — „A nemzeti kérdés Magyarországban,“ irta Szombatsági, Pesten Pfeiffer Ford. bizománya, 8 r. 66 1. ára 50 kr. — „Nehány év Petőfi életéből,“ irta Szeberényi Lajos. A tiszta jövedelem fele a fölállí­tandó Petőfi-szoborra van szánva. Szegeden Burger Zsigmond tulajdona, 8 r. 35 lap. — „Az osztrák poli­tika árnyai,“ irta Záborszky Alajos, az 1848-ki nép­­képviseleti országgyűlés tagja és jegyzője. Pesten Osterlamm Károlynál, 8 r. 68 1. ára 60 kr. — „Az aradi kórház alap- és rendszabályainak tervezete,“ kidolgozva Aradmegye kórházi küldöttsége által 1861. évben. — A körülbelül egy év előtt Bécsbe visszatért félig megvakult irat Mahler Mórt kevés héttel vis­­­szatérte után Gráczba belebbezték. Most egy heti sza­badságot nyert, mely alatt Bécsbe jöhet, szemorvo­sokkal tanácskozandó, egyúttal lépéseket­ is tesz, hogy belebbezését megszüntesse. Bécsi lapok erre azt jegyzik meg, hogy ha már az olasz és szláv internál­takat, a Schmerling-féle minisztérium nagyobb részt szabadon bocsájtotta, nagyon feltűnő, hogy az alkot­mányos minisztérium egy német-osztrák ellen oly rendszabályt alkalmaz, mely a legfelületesebb alkot­mányosságot kigúnyolja. — A pest-budai hangászegyesületi zenede nö­vendékeinek beiratásuk f. é. sept. 18-tól kezdve 26-ig naponkint délutáni 3 órakor megy végbe a zenede­termében, Pesten, a redoutépület 1-ső emeletében, a „magyar királyhoz“ czimzett vendégfogadóval szem­közt. Uj növendékek az ének-, zongora-, generálbas­­sus-, hegedű-, gordon-, gordonka-, fuvola-, klarinét- és szavalat-osztályba a szokott föltételek mellett vé­tetnek föl. Uj részvényesek a szabályok értelmében szintén beléphetnek az egyesületbe, s gyermekeiket ingyen küldhetik a zenedébe. — A pest-budai han­­gász-egyesületi zenede igazgatósága. ** A szép szőke s barna hajfürtökből, me­lyeket eddigelé leginkább csak a poéták használtak föl verseikben, most már szöveteket is készítenek. Manchesterben egy iparos közelebb a „British­ Asso­ciation“ előtt egy ily szövetet mutatott be s a fölött érdekes felolvasást tartott. A szövet meleg és tartós, a szükségelt anyag pedig oly bőven kapható, hogy magában Liverpoolban néhány hó alatt 3500 font hajat sikerült beszereznie. Egyébiránt a londoni ipar­­műkiállításra több eféle szövetet fog beküldeni. — Nemzeti 3 felvonásban, színház. „Bán­k bán.“ Opera A „Magyarország“ magántársíi igénye. Arad, sept. 16. A megye bizottmánya az or­szággyűlés óvását magáévá tette. — A szüret kezdete oct. 7-ére h­atároztatott. Ragusa, 16. Felkelés kitörésétől félhetni. Seu­­taris török lakossága egyesülve a keresztény hegyi­lakosokkal Abdi pasa letételét követelik. Omer pasa Gaczkába ment a hadsereghez. Zágráb, 16. Az országgyűlés indítványa foly­tán a kir. leiratra nem felterjesztéssel, hanem felirat­tal felel. Holnap a felirat általános tárgyalása.^ Felelős szerkesztő: POMIPÉRY JÁNOS.

Next