Magyarország, 1861. szeptember (1. évfolyam, 203-227. szám)
1861-09-26 / 224. szám
1861 — I. évfolyam. 224. SZ. Csütörtök September 36. MAGYARORSZÁG SZERKESZTŐSÉGI IRODAT- MUNKATÁRSAINK HIRDETMÉNYEK DÍJA: 1 MEGJELEN Ujtér 4. 87. 2. emelet. kéretnek, hogy a lap szellemi részét illető minden közleményt a szerkesztő 6 hasábos petitsor 1-szeri hirdetésnél 9, 3-szorinál 7 újkr. ünnep- és vasárnapot követő napok kivé-KIATíK TTTVArpAT séghez intézzenek. — A lap kiadása körüli panaszok, a magán hirdetmények Bélyegdíj külön 30 újkr. A nyilttérben 4 hasábos petitsor 25 újkr. telével minden nap. a kiadó-hivatalhoz intezendők. [ Egyes példányok KILIÁN GYÖRGY, OSTERLAMM K. és LAMPEL RÓBERT ELŐFIZETÉSI ÁR. Urtér 4. sz. földszint. Bérmentetlen leveleket csak ismerős kézből fogadunk el. könyvkereskedőknél 10 fiskrajczáron kaphatók. j Egészévre 18 ft. Félévre 9 ft. Negyedévre 5 ft. j Előfizetést nyitunk ,mAGYARORSZÁG‘ oct.—deczemb. 3 havi folyamára ... 5 frt—kr. 1 bóra (csak helyben házhoz küldve) 1 „ 80 „ A „Magyarország“ kiadóhivatala. FEST, September 25. Külföldi szemle. A „Nord“ sept. 23-ki száma figyelemreméltó levelet közöl, nem a levélíró schlagwortja miatt, mely kivált a csehek részéről annyiszor és oly élénken pengetett foederativ rendszer Ausztriában — hanem figyelemreméltó azon eszméknél fogva, melyeket a levél írója megérint. Előttünk is alig van valami kivánatosabb állapot az osztrák birodalom alakulására nézve, mint az azt alkotó népek testvéries szövetsége; de lehetetlen a különbséget is fel nem ismernünk, az úgynevezett osztrák örökös tartományok s a birodalom azon részének történeti fejlődése között, melyet közel ezer év óta a sz. István országának mondunk. E sajátságos körülmény, a birodalom két alkotó felének külön rendeltetése és külön fajvonatkozásai, a többé el nem fojtható, de kielégítendő nemzetiségi igények s maguknak ezen nemzetiségeknek sajátságos gravitálási iránya, oly értelemben a foederatiót lehetetlenné teszi, melynek súlya — mint a rajxráté —, ismét a német elemre volna alapítva. Ez annyi volna, mint nem ugyan az ajtón, de az ablakon kerülni be a rajzarba. — Ausztria csak a történeti nemzetiségek jogainak respectálása mellett állhat fen, akár ezen rendszer aztán a dualismusban, akár valami szövetségformáju systemában végződjék, melyet még ezután kell feltalálni. Természetes annálfogva, ha a Nord levelében is épen azon helyek tetszenek nekünk leginkább, melyek a sorokon áthúzódó veres fonál mellől kirínak. Tetszenek pedig a gyakorlatiság miatt, mely a legtündöklőbb szónál is elvégre jobban hat. — így például a levél írója azt mondja, hogy az October 20-diki patens, a birodalmi tanács többségének logikai megállapodása volt, a hiba mégis, hogy az alkotmány kereke megakadt, abban van, hogy nem ugyanezen többségre bízták a birodalom végleges alakulása művének kidolgozását, hanem egy értelmes ugyan, de gyönge minoritásra, mely csak az osztrákokat képviseli, s mely a többi nemzetiségek szellemét és igényeit tán nem is érti. Ez a rajrát története! Meg kell vallanunk, hogy ez egészséges és életrevaló felfogás s ha a bajon még segíteni lehet, az ügyre nézve gyakorlati következésekkel teljes. Amit ezenkivül a levélíró megjegyez, hogy a rajzát az alkotmány bőrébe öltözött Bach-farkas, hogy ha oda a nemzetiségek belépnek, rendre el fognak nemzetietlenedni: ez ha nem is oly ékesszóló formában, de más alkalommal is el volt mondva. Gyöngébbnek találjuk okoskodását, melyből a federativ rendszert kihozza. Újból megjegyezzük, hogy mi a szövetségi iránytól sem ó, sem uj alakjában nem idegenkedünk, de ezt a szent István koronája alatt élő népekkel közös belügyi elhatározásunk eredményének tekintjük, és sarkalatos jogaink rovására, meg valami rájárátféle központi hatalom hasznára, fusiót e tekintetben az örökös tartományokkal nem csinálunk. A Nord levélírója mintegy kijelöli e tekintetben szerepünket, mire majd alább visszatérünk. Azt mondja a levélírója : „az osztrák kormány lételeme, hogy egy nagy nemzet helyett, csupán népei vannak s ezek a helyett hogy egyesülve volnának, meg vannak osztva. Egy ily módon alakult államnak, természetes iránya nem lehet más, mint a föederátió, de azon félelem, hogy a nemzetiségek fejlődésével majd a germán alap gyengül, visszatartja ettől a dynastiát stb.“ A levélíró okoskodásának az a baja van, hogy a praemissákban csupán a tényeket és nem egyszersmind a történeti jogokat is állítja össze. Előtte az nagyon természetes és a viszonyokból folyó,hogy amit ma a magyar király végez, azt holnap az osztrák császár Penelopekint szétbontja. Levéliró itt majdhogynem a Schmerling „verbirkolása“ terén áll s egészen ellenkezni látszik fenebbi deductiojával, melyet az october 20-ki pátensből oly bámulatos szépen kihozott. Ha az osztrák birodalom már annyira szétbontva volna is, mint levélíró képzeli, kell abban oly természetes tömböknek, magelemeknek lenni, melyek körül, az, ami bomlásnak indult, újra, ha mindjárt nem is a régi csoportokba, alakulhat. — Mert igaz, hogy az osztrák kormány különvált népek és nem egy nagy nemzet felett uralkodik, de ama népek majd mindenike, az olasz, a lengyel, a magyar, nagy nemzeti múltat, a szerb és románnal együtt, nagy nemzeti jövőt is képvisel. Maga a levél írója sincs e felől kétségben, mert ha azt állítja is, hogy Ausztria népei közt eddig nincs praedomináló nemzet (mit egyébiránt, igen hibásan, csupán a számmennyiségből következtet), mindjárt utána teszi, hogy sokáig még nem is lesz. Hogy ez utóbbi, kissé homályos kifejezés alatt nem Ausztria szlavizáltatását értheti, ezen észrevétele tanúsítja : „A magyar faj, melyről méltán mondják, hogy a szláv nemzet (az „Ost und West“ a napokban mondá, hogy ilyen nemzet nem existál, hanem igen is van cseh, lengyel, szerb, horvát, orosz stb. nemzet) testébe verték, elválasztja a szerbeket, horvátokat és szlavónokat északi testvéreiktől , a csehek, oroszok és lengyelektől, a magyarok akadályozzák a szlávok teljes fusióját — kik háromszorta nagyobb számmal vannak ugyan (mit akkor is nehéz lesz bizonyítani, ha a birodalom összes szlávjait egybefogjuk) de szétszórva. Ezek daczára is azt mondjuk, hogy a tiszteletreméltó levélíró nem pánszláv irányú, tehát Ausztria szlavizálását nem akarhatja, mert ha ellenkezőről volnánk meggyőződve, mind a csehek rajoi rátba édesgetését, mind a levélíró modorában ajánlott foederatiót gyanúsítanunk kellene, mihez érzékünk annyival inkább nincs, mivel úgy vagyunk meggyőződve,hogy a nemzetiségi politikának czélja a népekben levő elnyomott és elhanyagolt erők kifejtése, nem pedig egyik nemzetiségnek a másik nyakába való erőszakolása, mi csak oly jogtalan elv, mint a hódításé. De maga a levél írója úgy rajzol bennünket, kik egy „compact fajt“ képezünk, levelező szerint „oly ragyogó, erélyes és hősi tulajdonokkal, hogy nem csuda ha nemzeti jellemünk primitiv vonásait érintetlenül fentartottuk.“ Azon ellenvetés,hogy a szomszéd fajokat magunkba nem tudtuk olvasztani, csak dicsőségünkre válik, mert az állam szabad alakulásáról való fogalmainkat bizonyítja. De levélíró azon ellenvetése már nem áll, hogy a hazánkban élő külön fajokat nem tudtuk nemzetünk saját sorsához csatolni. Egy fedél, egy törvény, egy alkotmány alatt éltünk ezer év óta, magyar, szlovák, horvát, ruthén, szerb, román ; együtt omlott vérünk a haza harczain, egy paizs voltunk összevetett mellel, mikor védelmeztük, egy szív voltunk, midőn a szent testére mért sebeket felfogtuk, most is azok vagyunk, bár egyiknek sebe mélyebb, fájdalma nagyobb, és gyásza sötétebb. De mi a fiuk sebe, az anya fájdalma, keserve és gyászához, kit egyetértő szeretettel vigasztalnunk kell ? E szeretetben itt élnünk kell, vagy a gyülölségben meghalnunknak, mintha a választásokat megtagadták volna; mert a nem-német követek czélja koránsem a reichsrath munkálatainak előmozdítása, hanem külön sérelmeik fölhozása s külön jövendősök utjának egyengetése. „Valósággal most csak a merőben német és németesített tartományok vannak képviselve; a többi eddigelé csak azt akarta megmutatni, hogy Magyarország hozzájárulása nélkül az összes parlament : lehetetlenség. Most már Schmerling úr barátjai magasztalják szilárdságát, mert kinyilatkoztatta, hogy a reichsrath meglesz Magyarország nélkül is. Elméletileg ez megjárja, de gyakorlatilag soha. „A bécsi parlament már hónapok óta tanácskozik s még semmi igazi alkotmányos hatalmat nem bírt magának kivívni. Nem terjesztettek elébe sem költségvetést, sem valami megbízható pénzügyi kimutatást, sem nem ellenőrzi a hadi kiadásokat. Világos, hogy az egész tervvel föl fog kelleni hagyni, ha Magyarországot meg nem nyerhetik; Schmerlinger szilárdsága pedig épen abban áll, hogy nem méltóztatik megnyerni akarni. A kedvező alkalom erre nézve csakhamar veszve lesz, de akkor aztán Ausztria megint a katonai kényuralom martaléka lesz, hadierejével tán még sokáig fen fogja magát tartani, utóvégre azonban mégis áldozatul esik számos bel- és külellenségeinek.A nács rendelete, mely a házi adó beszedését tiltja s a megyét költségvetése fölterjesztésére utasítja, a közgyűlés kijelenté, hogy ragaszkodik a megye önkormányzati jogaihoz. Fölírnak, hogy a császári adó katonai behajtásánál a megyei pénztárba fizetett illetékek beszámíttassanak. — A tisztikarnak meghagyatott, hogy ha a bizottmány felfüggesztetnék vagy feloszlattatnék, törvényesen mindaddig működjék, mig működésében erőszakkal nem gátolják. — Mosony megye sept. 16-dikai bizottmányi gyűléséhez rendes levelezőnk tudósítása nyomán még pótlólag ezeket kell megjegyeznünk. A honvédegyleteket eltiltó helytartótanácsi rendelet félretétetett. A föloszlatott megyei s városi bizottmányok visszaállítása iránt fölirnak. M.-Óvár városa jelenté, hogy a városi törvényszéket az ideig, törvényk. szabályok követelte három jogtudó tanácsos megválasztásával már szervezte. — A legközelebbi bizottmányi közgyűlés nov. 11-dikére van kitűzve. — Somogyból Svastics Gábor szolgabiró barbár és törvénytelen eljárása ellen panaszkodnak. A törvényszék a vizsgálatot ellene elrendelte s reméljük, hogy a hütelen tisztviselőt keményen meg fogja fenyiteni, mert ha valahol, úgy tisztviselő irányában van helyén a legnagyobb szigor. Bécsi barátok és ellenségek. A fentebbi czim alatt a „Saturday Review“ legújabb száma egy czikket közöl, melyből következőket vonunk ki: „Schmerling urat parlamenti bámulói az imént ovatióval tisztelték meg. Részvétüket s ragaszkodásukat azon szilárdság által nyerte meg, melylyel tervéhez — jóllehet ez meghiúsult — ragaszkodik. Efféle barátok mindig vannak, mig a miniszter hatalmas; de ezek veszedelmesebbek neki legerősb elleneinél ; kivált pedig oly pedáns és szűkkeblű emberre nézve, mint Schmerling úr, semmiféle ellenzék nem lehet oly káros, mint e föllelkesedett németek nagy gyülekezetének tetszése, kik őt és magukat azzal ámítják, hogy nemes, hogy német ügy, hogy némileg nemzeti diadal érdeke kívánja azt, hogy Magyarországgal veszekedjenek. „Mennyire nem való osztrák főminiszternek az, ki a mostani időt szerencsekívánatokra valónak tekinti! Az alkotmányos kormányzat még alig jutott próbaideje küszöbére, s amit eddig megkísérlettek, azzal megbuktak. Hozzáfogtak a kísérlethez, nem ismerve az elemeket, melyekkel kísérletet akartak tenni. Nem ismerték sem a magyarok, sem a horvátok és lengyelek érzelmeit; beleugrottak a sötétbe s híjába keresik a szilárd alapot. Kiderült, hogy Ausztria nagy országainak a közös parlament nem kell, s az osztrák kabinet reményei már annyira lohadtak, hogy a hivatalos lapok még az istriaiak valószinüleges részvételét is a reichsrathban nyereményül iparkodnak feltüntetni, miután minden képzelhetőt el kellett követni e parányi eredmény kivívására! Ezt Bécsben szilárdságnak nevezik s e szilárdságért poharakat iritgetnek. „De tegyük fel hát, hogy ily módon teljessé lehetne tenni a reichsrathot, hogy akár hízelgés, akár megfélemlítés útján valamennyi országot rávennék — néhány hivatalnok megválasztására , e sikernek mégis legkisebb értéke sem volna. Jobb, ha a kormánynak ellenei vannak a parlamentben, mint oly barátjai, akik nevetség s megvetés tárgyává teszik. Ha a követek nem igazán országaik érzelmeit képviselik, akkor nem érnek semmit, és sokkal egyszerűbb, olcsóbb és ártatlanabb dolog nem felelős kabinettel kormányozni. „Ha azonban az egyes tartományok mégis megaláznák magukat reichsrathi követek választására , ez által épen annyi zavart fognak okozni a kormány A „Nord“ az osztrák birodalom állásáról egyik előfizetőjétől hosszabb levelet közöl, melyben szemle alá veszi az osztrák birodalom fenállása feltételeit, kimutatja az azt felforgatással fenyegető okokat s egyszersmind kifejti, mikép az osztrák kormányszilárd és tartós alapokon magát nem szervezheti. A birodalom feladata federatív irány lenne, mert: „Valamely kormány életrevalóságának — úgymond a czikk — a nemzet ad biztos alapot. Úgy de hol van az osztrák nemzet ? A birodalom többféle nemzetiségből áll.“ És itt terjedelmesen elősorolja, mikép a magyarok sz. István koronája területének előbbi állapotába visszahelyezését követelik, s e követelésekkel, — igen természetesen, mert a törvény értelmében tevék — a magyar királyhoz folyamodtak, úgy de a magyar király ausztriai császár, kinek egészen más érdekei vannak. Épen így tevének a horvátok, ők a régi horvát királyság területi kiegészítését követelik, s ezért ők is királyukhoz fordultak , de itt ismét csak az osztrák császárral találkoztak, kinek érdekei itt sem ugyanazok, mint a kérelmezőkéi. És mit tett az osztrák kormány ? Átlátván , mikép e szétágazó törekvések közepette úgy állhat fenn, ha a nemzetiségi törekvéseket elaltatja, az öszpontositáshoz fogott, ebben pedig támaszt is lelt a német nemzetiségben, mely a kisebbséget képezi ugyan, de vele egy faju, s a többi nemzetiségek törekvéseinek ellenese lévén, kész volt kezet nyújtani a kormáy terve létesítéséhez. Ámde a magyarok megtagadák a birodalmi képviseletet, a horvátok szintén visszautasíták a felszólítást. Mindkét fajnak át kelle látnia, mikép ez nemzeti egyénisége aláásására van irányozva. „Ilyen nehézségek közt áll az osztrák kormány, egyetlen erős nemzet helyett népekkel s az egység helyett szakadással van dolga. Ily állapotban az államnak federativ irány lenne természetes feladata, azonban félvén a német nemzeti alap meggyengülésétől, s az épület összeomlásától, a kormány ezen irány ellen működik, mint amely érdekeinek ártalmas sőt létezésének véget vet; ezért tehát, mint mondok, az öszpontosításra működik. Ugye lehet-e ily körülmények mellett létezését, de csak rövid fenállását is várni ? Az államok sorsa Isten kezében van; azonban, úgy hisszük, annál biztosabb valamely ma fenállása, minél inkább közeledik a természet törvényeihez, s annál ingatagabb, minél messzebb távozik el attól. „Külföldi támaszai mégis csak lehetnének Ausztriának, egyfelől Németországon, mellyel jelen szervezete rokon, másfelől Törökországon, melynek politikájával Ausztriáé sokban egy úton jár, azonban mind erre nem számíthat, míg a nemzetiségek szava hatalmasabban kezd emelkedni, s különösen, ha Németország kívülről izgatottságba jön, mihelyt továbbá másfelől a török enyészetéhez kezd közeledni. Ekkor Ausztriát rögtön nehéz betegségbe látjuk esni, küzdelembe jutva, a saját keblében dúló vészes válsággal. Mihelyt valamely hatalom betegsége okát tudjuk, — úgymond végül a levél írója — rögtön azon eszközökről kell gondoskodnunk, melyekkel az elhárítható, e nehéz gondot azonban másra bízzuk.— Belföldi szemle. — Ungmegye bizottmánya e hó 16-dikai közgyűlésében az országgyűlés minden eljárását helyeselvén, hálára méltó küzdelmeit jegyzőkönyvileg örökíteni határozta. — Smolkának bizalmat szavaztak. — Az állandó törvényszék tagjai titkos szavazat utján megválasztattak. — A tisztikar kijelentette, hogy míg a megye pénzügye rendes állapotban nem lesz, fizetés nélkül folytatja hivatalát. Egyéb szükségek födezésére önkénytes adakozás nyílt. Torday Ede főjegyző indítványára határozattá jön, hogy a feloszlatott megyei és városi bizottmányok visszaállítása iránt felírnak. — Torontál megye bizottmánya e hó 18-dikán megnyílt közgyűlésében a főispán indítványára az országgyűlés minden feliratát és határozatát egyenkint és összesen magáévá tevén, az első alispán indítványa folytán kijelenté, hogy az országgyűlés a nemzet örök háláját kiérdemelte. — Fölolvastatván a helytartót a Buda főváros hálaköszünete dr. Suioska Ferencihez. Tisztelt követ ur! Jogtalanul megtámadott igazságos ügyünk védelmére f. évi aug. 28-kan a bécsi birodalmi tanácsban oly mély tapintattal és meleg részvéttel emelt lelkes szavai, melyek nem csak szeretett honunk polgárainál, hanem Bécs szabadelvű lakosainál, sőt Európa minden miveit nemzeténél a legélénkebb viszhangra találtak, és minden igaz magyar hazafi keblét a legnagyobb tisztelet és legforróbb hála érzetével tölték el, megerősiték bennünk azon szilárd hitet, hogy a vitéz lengyel nemzet, melyhez bennünket szerencsében és balsorsban megedzett százados rokonérzet és a kérlelhetlen végzet által méltatlanul reánk mért közös szenvedés csatol, dicső elődeihez méltó honfiakat bir, kik vissza nem rettenve elleneink nagy számától, és megsemmisítésünket czélzó törekvéseiktől, a szent igazság védpajzsa alatt az eltiport jog és törvény védelmére a testvér nemzet érdekében is síkra szállani készek. Önnek Nagy Férfiú! ezen nemes keble-sugalta fellépése, melylyel egyszersmind az egész emberiség legdrágább kincsét, a szabadságot,oly szilárd elhatározottsággal védelmezte, a magyar nemzet összes fiait kisdedtől kezdve a sirhoz közeledő aggastyánig örömkönyekre fakasztá, mert mig törvényes képviseletünknek jogaink védelme az alaptalan megtámadások ellen lehetetlenné vált, azalatt ezen nehéz, de dicső hivatást Ön a nemes lengyel nemzet legméltóbb fia vállalta magára, és e tisztének, lelkesítve az ügy szentségétől, s a kiolthatlan testvéri szeretet érzetétől, a felhozott vádaknak legyőzhetlen indokok általi megczáfolásával mint egy valódi magyar felelt meg; és habár Önnek nemeslelkű szándékát jelenleg a kívánt siker nem koronázta, kimondott magasztos elveinek Európa miveit nemzetei által történt egyhangu helyeslése és a magyar nemzet örökös hálája, mely e dicső tettét történetünk lapjain arany betűkkel rója fel, leend hervadhatlan babérja. Fogadja ezért Magyarország ősi fővárosának, hol minden egyes polgár hason érzelmeket táplál keblében, határtalan tisztelettel párosult őszinte hálaköszönetét, melynek méltó kifejezésére az örömteljes meghatás közepette nem találunk elegendő szavakat; a mindenható áldása vezérelje kitűzött nehéz pályáján, tántoríthatlan erőt kölcsönözvén tetteinek, hogy hasonló sors által sújtott drága honának boldogabb jövője alapításánál sikerrel közreműködhessen, és a hosszas küzdelmek után elérendő jobb létét szerette honfiai körében a megelégedés édes örömei között élvezhesse; részünkről pedig vigye honába azon határozott biztosítást, hogy a magyar nemzet, melynek szent ügyét annyi lelkesedéssel felkarolta, és oly szilárdan védelmezte, a testvér lengyel nemzet iránt őseitől öröklött ragaszkodását híven megőrizte, és hogy a lengyel-magyar frigyet semmiféle viszály, csak a nemzet halála tépheti szét. Kik egyébiránt mély tiszteletünk nyilvánítása mellett maradunk Budán 1861. sept. 19-dikén tartott közgyűlésünkből. Tisztelt követ urnak Buda főváros közönsége. Jegyzetté Kammermayer Károly s. k. főjegyző, Fium e. II. Nem akarjuk statistikai adatok felhozásával fárasztani a tisztelt olvasót. Azt már előttünk többen eléggé kiemelték, minő gazdag termékenységgel bír hazánk a természet három országában. Nem akarunk visszatérni az azon tárgyra, minő rejtett kincsek várnak kizsákmányolásra hazánkban. Erről már annyit írtak és mondtak, hogy bátran feltehetjük, mikép általánossá vált azon meggyőződés, hogy Magyarország természeti ereje távol sem hasz-Azon t. előfizetők, kiknek előfizetésük e hó végével lejár, a jövő évnegyedes folyamra szándékolt megrendelésüket mentül előbb beküldeni szíveskedjenek, hogy a lapot felakadás nélkül megküldhessük.