Magyarország, 1861. szeptember (1. évfolyam, 203-227. szám)
1861-09-25 / 223. szám
1801 — 1. évfolyam. 223. SZ. Szerda September 25. MAGYARORSZÁG SZERKESZTŐSÉGI IRODA , t , T- MUNKATÁRSAINK HIRDETMÉNYEK DÍJA OG JELEN---------: Újtér 4. sz. 2. emelet. ^ A*mín<ien ,kisz,eménzt ,a. s“rkf!stb; « hasábos petitsor 1-szeri hirdetésnél 9, 3-szorinál 7 új kr. ünnep- és vasárnapot követő napok kivé-KIADÓ-HIVATAL ,ntézzenek- ~ fő-P * ma?ai' hirdetmények Bélyegdíj külön 30 újkr. A nyilttérben 4 hasábos petitsor 25 újkr. telével minden nap. PTM , I fatálhoz intézendők. Egyes példányok KILIAN GYÖRGY, OSTERLAMM K. e* LAMPEL RÓBERT FI ŐFIZFTI<;i ÁR ' Urtér 4. sz. földszint, ^ ^ ............Bérmentetlen leveleket csak ismerős kézből fogadunk el. ■ ^ könyvkereskedőknél 10 ájkrajczáron kaphatók.________________Egészévre 18 fú Félév,10 fu Negyedévre 5 ft. Előfizetést nyitunk ,MAGYARORSZÁG oct.—deczemb. 3 havi folyamára . . . 5 frt—kr. 1 hóra (csak helyben házhoz küldve) 1 „ 80 „ A „Magyarország“ kiadóhivatala. PEST, September 24. Külföldi szemle. Az albániai partokon egy angol fregát jelent meg a török határszéli események figyelemmel kisérésére. A napokban hasonló tudósítást vettünk egy orosz hajóról. Alkalmasint a franczia marina sem fog magára váratni, ha mindjárt observatió végett is megjelent eddig is három franczia főtiszt van Omer pasa kíséretében. Egy szóval, a keleti kérdés indul, még ugyan nem dupla lépésben, de majd ez is bekövetkezik. Meddig fog e mozgalom terjedni, és hol fog megállapodni ? A Bloomfield és Rechberg gróf közt folyt magánbeszélgetésből az tűnnék ki, hogy az európai hatalmak, addig ameddig lehet, semlegesen nézik a török és montenegróiak közt a harczot, hivatkozva azon szerződésekre, melyek a boszniai, albániai stb. keresztyének jogait biztosítják. De hátha hiában hivatkoznak ? hátha Ausztria — legalább a kedv nem hiányzik hozzá — a harczba belevegyül: fog-e Anglia akkor is semleges maradni? nem változtatja-e meg neutrális szándékát azon esetre sem, ha Ausztria beavatkozása folytán, Orosz- és Francziaország is úgy vélik, hogy nekik is van a dologba beleszólójuk, amit már tollheggyel nem végezhetnek! Anglia együtttartása Ausztriával, az orosz-franczia combinatiót segíti elő; attól különválása azon diversiónak kedvez, mely a montenegrói s az egész déli szláv vonal mozgalmából eredve, egyúttal a olasz háborút készítené elő. Anglia figyelmeztette Ricasolit, hogy ultimátumát a cathol. népekhez ne tegye közzé, mivel elidegeníthetné magától Francziaországot, vagy miniszteri tárczájáról le kellene mondani. Ez gyöngéd figyelem völfia Anglia részéről úgy Francziaország mint Ricasoli iránt — mi azonban úgy gondoljuk, hogy a londoni cabinet csak arra figyelmeztethette Ricasolit — ha már a figyelmeztetésre csakugyan szükség volt — hogy a pápához se intézze ultimátumát, mert az e fajta irat mindig fenyegető, ott pedig a hol alku és kibékítés útján akarunk valamihez jutni: a fenyegetés roszul választott eszköz. Azt sem látjuk át, miért idegenkednék Francziaország Ricasolitól,ha mindjárt ultimátumot irt volna is. Hisz a franczia lapok örökké azt a hurt pengetik, hogy a római kérdés nem sokára meg lesz oldva —pedig Ricasoli sem akar egyebet. Csak hogy az „örökké“ után mindig jön „egy nap“ — hogy a terminusból soha ki nem fogyunk. A pápa világi hatalmának sorsa már 1848.el vala döntve, midőn Thiers lángoló szónoklatát és hathatós argumentumait, melyekkel azt védte, Odillon Barrot, e rövid iróniában foglalta össze : „legalább együtt legyen a két hatalom Rómában, mi másutt csak különválva állhat fenn.“ És Tocqueville még világosabban megmondá,ami most bekövetkezett: „ ha a pápa reformokat nem hoz be az egyházi államokba, s népei kormányát nem szekularizálja, oly igazgatást alapítván meg, mely a népképviseletből folyó szabad elvekhez illik , féltem —bár félve mondom ki — világi hatalmát.“ — Az emberiség történetében semmi sincs rögtönözve, de a legmeglepőbb esemény is, régtől fogva munkáló okok, néha kora és gyors, néha késő és lassú következése! És semmi sem oly nevetséges, mint azon szűk eszü emberek felfogása, kik valamely általuk nem várt történeti eredményről, melyben a gondviselés mutató ujjára kellene ismerniök, felfuvalkodott ledérséggel úgy nyilatkoznak: nincs annak semmi maradandó nyoma, mint a „garabonczásdiák“ jégesőjének! _________ — Mennyire ellene van a berlini közvélemény az osztrák-porosz politikai egyetértésnek, s mi kevéssé jöhetne az létre, elég tisztán kitűnik a „Voss. Ztg.“ból, mely lap mint tudva van, a „Kladderadatsch“ és „Volkszeitung“ mellett a legelterjedtebb porosz lap. A nevezett lap még csak nem is kezdi vitatni az osztrák-porosz kérdést, hanem kereken kimondja, mikép ellene van minden kiegyezkedésnek Bécs és Berlin közt.“ Ily panaszos bevezetéssel közli a bécsi „Pr.“ a „Voss. Ztg.“ következő sorait: „Hát gyámolójává tolakodjék-e Poroszország Ausztriának? Mi hasznunk lenne abból, ha — amit nem hiszünk — sikerülne megorvosolnunk Ausztriát ? Ezen orvoslás árát mi fizetnék meg, még pedig ha nem is romlásunkkal, de bizonyosan jelentékeny kárral. De hát mi módon is egyezkedhetnénk mi Ausztriával ? mit ajánlhatna nekünk Ausztria, ha segélyünkkel erőssé tennék ? A villafrancai béke megmutatta, minő jutalmat várhatnánk a szükség esetében. Jelenleg Ausztria nekünk semmit sem használhat, még ha akarna is. Ausztria most még csak Németország, északi és déli osztályozását sem eszközölhetné. Ép oly kevéssé keblezheti be Bajorországot, Würtemberget és Badent, amely kevéssé adhatja nekünk Hannoverát és Szászországot. Meg kelle tehát minket lepnie annak, hogy Ausztria szövetségét, a szövetségből kilépése árán szerezzük meg. Hisz Ausztria tulajdonkép nincs is Németországon, csak úgynevezett szövetségi helyőrségei vannak, melyek minket többé kevésbé zavarnak ugyan, oly jelentőségük azonban korántsincs, hogy kivonulásuk megnyerése végett áldozatokat tegyünk. A mi feladatunk az, hogy magunkat megerősítsük. E czélra a legnagyobb áldozatokat róttuk magunkra. E rendkívüli törekvések és áldozatok gyümölcseit azonban végkép eljátszanók, ha Ausztriával szövetségre lépnénk, vagy ha az úgynevezett würzburgi politikát követnők. Sőt inkább oda kell működnünk, hogy a szövetség és Ausztria daczára német feladatunkat megoldjuk és Ausztriára rábízzuk, igazítsa a magáét , ahogy tudja.“ „Pest-Ofner Zeitung“ tudósítónkat nem átallotta „hamissággal vádolni. Most kezünkben van a Hajdúkerület közgyűlésének ide vonatkozó 461. sz. végzése, kezünkben a kérdéses Orosz Mihály vallomása, valamint Barcza Dániel csendbiztos hivatalos nyilatkozata. Mindezekből az tűnik ki, hogy az illetékes hatóság kezéből katonai erővel kivett Orosz Mihály nem csak nem katona, de épen a besorozás elől bujkáló egyén. Kiderül az is, hogy a volt cs. k. szolgabírói hivatal által Derecskén fél évig be volt börtönözve, holott innen, mint katonát, bizonyosan átadták volna a katonai hatóságnak. Szóval, a hozzánk beküldött adatok tökéletesen igazolják tudósítónkat s tökéletesen alaptalannak bizonyítják a német hivatalos lap közleményét. Igazítás: Belföldi szemlénknek tegnapi, a beszterczebányai gyűlésről szóló czikkében hibásan áll, hogy a honvédegyleteket megszüntető helytartótanácsi intézmény „felvétetett“, e helyett: „félre tétetett„. Belföldi szemle. — Doboka megye bizottmánya az e hó 19-kei közgyűlésben lett volna, minden kelli érdeknek megfelelőleg, összeállítandó. A termet nagyobb részt illetéktelen román tömeg foglalván el, igazoló bizottmány alakíttatott, minden jogosult gyűlési tagnak jegyet adandó, s határozattá jön, hogy csak a jegygyel birók fognak szólhatni s szavazhatni. Ekkor a román vezetők a román gyűlési tagokat lehetőleg elvonák az igazolástól s a másnapi gyűlésben a román vezetők és nemesség többsége nem jelent meg. A megjelent román képviselők panaszkodtak, hogy igazoló írásaikat a román értelmiség székhelyén elvették tőlök s vissza nem adták többé, másokat ott tartóztattak, még másokat, akik onnan menekültek s akik a gyűlésbe szándékoztak, román tanulók csábítottak vissza. A vége az lett, hogy a főispán az eddigi bizottmány és tisztikar további megmaradását kimondva, a gyűlést feloszlató Assurx'imvruei e nomodikán sikerült az állandó bizottmány megalakítása, habár a román vezetők itt is mindent elkövettek annak meghiúsítására. Ezek a gyűlést megelőzőleg, a balásfalvi g. e. érsek és Jánk társaságában Alsó-Maros-Váradján tartottak tanácskozmányt, a gyűlésre választott falusi küldötteket utjukból visszatéríteni iparkodtak, magán a gyűlésen pedig meg sem jelentek. A bizottmányban a román tagok száma a százat tetemesen felülmúlja, s kimondatott, hogy a bizottmányi tagok száma nem tekintendő bezárottnak. A gyűlés renddel folyt s megelégedéssel oszlott el. —* Mosonyuiegyének e hó 16-dikán volt bizottmányi gyűlése, melyen az árvavagyon kezelésének végelrendezése és ezen fontos ügynek kezeléséhez a kellő egyének megválasztása történt. A sept. 2-dikai gyűlésen határozatba ment az árvavagyonnak a megye székhelyén való kezelése egy főgyám (1200 ft. évi fizetéssel s 300 ft utazási átalánnyal), egy pénztárnok, (1000 ft) egy ellenőr, (800 ft) egy írnok, (400 ft fizetéssel) és községenkint választandó árvaatya által; ezen egész határozat most végkép megbukott, és az árvavagyon kezelése a községekre ruháztatott. Mi okból ? Talán egyedül azért, mert ez állomásokra az egész megyében nem ajánlkozott alkalmas egyén, különösen a pénztári és ellenőri állomásokra, hihetőleg kevéseivé a fizetést; pedig — úgymond tudósítónk — vannak még a megyében, kiknek hazafius kötelességük volna ez állomásokat elfoglalni. A főgyámi állomás betöltetett, azonban szeretné tudósítónk megmagyaráztatni, mi okból adatott neki lakbér fejében 200 ft, holott az előbbi gyűlésen határozatba ment, hogy lakbér vagy bármily egyéb pótlék nem adatik a főgyámnak. — Félegyházáról a három hét óta tartó erőszakos adóbehajtásról panaszkodnak, melyet Reichenau nevű adóbiztos vezérel. Most a szegényebbekre került a sor, és sok ember gyermekei szájából adja el kenyerét, hogy egy hónap múlva megint vegyen, ha lesz min. Ahol istálló nincs az udvaron, a katona a szobába viszi be lovát. Ha az adóhivatalnál valami kézzelfogható hiba esik, az a válasz, hogy tévedésből történt, de azért a katonát tovább is tartsák. Némely gazdától, ha lefizette is a követelt adót, mégsem megy el a katona. A városházán 60 legény lakmároz, míg az adón felül a végrehajtási költség is leróva nem lesz, ezért a város September 19-dikei közgyűlésében 10,000 ftnyi kölcsön felvételét határozta el. A kisszállási puszta adóját szintén a városon követelik, pedig ennek semmi köze ahoz. A katonai végrehajtás megszüntetése, illetőleg elhalasztásáért, több ízben folyamodtak mind Plener pénzügyminiszter, mind Forgách kanczellár urnál — természetesen híjába. — Hajdu-Böszörményből, tudósítónk betegsége miatt, csak most vesszük az óhajtottuk adatokat azon esetre nézve, melyért a helybeli hivatalos Ballagi Mór beszéde választóihoz Ó-Moraviczán sept. 7-dikén. Midőn 5 hónappal ezelőtt önök becses bizalma engem meghívott, hogy legdrágább érdekeiket, honpolgári jogaikat a nemzetgyűlés előtt képviseljem, fogadást tettem önök előtt, hogy addig követett életelveimhez híven minden erőmből azon leszek, hogy ama hazai törvényeknek érvény szereztessék, melyek által ősi szabadságunk, alkotmányunk s annak nyomán személyi és vagyoni állapotaink biztosítva és az idegenek önkénye ellen bátorságba helyezve legyenek. Önök tanúi voltak 5 havi országgyűlési működésünknek, igazabban szólva, küzdelmünknek, harczunknak. Ausztriát az országgyűlés egybehívására a végszükség kényszerítette. A 12 évig folytatott absolut rendszer Magyarországnak czélba vett beolvasztását nem eszközölte, a birodalmat pedig a feloszlatáshoz közel vitte. Változtatni kellett a dolgon. Egyszerre csak alkotmányosdit kezdenek Bécsben játszani; hazánkban gyűlést és bizton várják és hiszik, hogy mi a feletti örömünkben, hogy a veszett fejszének nyele megkerült, önkényt odaadjuk, a mit erőszakkal elvenni nem bírtak, hazánk függetlenségét, az alkotmány biztosítékait s visszerezzük nekik nevünkkel, a mivel maguk soha valami nagy mértékben nem bírtak, eljátszott hitelüket, tönkre jutott financziájukat. Találkoztak is rövidlátók, kik nagy örömmel üdvözölték Ausztriát az álalkotmányosság ez ösvényén és köszönettel elfogadandónak tartották a nagy tartozás fejében tett részletfizetés gyanánt az adott engedményeket. Nem látták vagy nem akarták belátni, hogy a mit jogainkból visszatartott a hatalom, alkotmányunknak épen azon legbecsesb része, mely nélkül a többi semmit sem ér,mert nincs alapja a jelenben, nics biztosítéka a jövőben; nem látták vagy nem akarták belátni, hogy amit a hatalom magának megtartott, sem több, sem kevesebb, mint ami épen szükséges, hogy kedvező alkalommal minden nem szívesen tett engedményeket szép csendesen ismét visszavehesse. Hosszabb pórázra lettünk eleresztve, a 12 évig hallgatásra kárhoztatott nemzet ismét felszólalhatott; de az egész nagylelkűségnek semmi más czélja nem volt, mint az, hogy ami a 12 évi absolut kormányzásnak nem sikerült t. i. Magyarország beolvasztása, eszközöltesse önmagunk által és törvényesítse hozzájárulásunk által a három százados jogtapodást. Mi, kik országgyűlésre összesereglettünk, mindnyájan láttuk a kivetett cselt, s óvakodva, mondhatni aggódva léptünk be a hongyűlés teremébe, annyival inkább, mert már az összehívásnál mindent odairányozva lenni láttunk, hogy bennünket a törvény biztos alapjáról letereljenek és az odroyrozások, pátensek terére vigyenek. Azért is sokan közölünk, hogy a kivetett cselt elkerüljük, a törvénytelen hatalommal az adott alapon értekezésbe ereszkedni nem akarván, más teendőt nem láttunk, mint Isten és ember előtt kijelenteni, hogy mi ősi alkotmányunk és különösen az 1848.alkotott törvényekhez vűn ragaszkodva, csak akkor foghatunk a törvényhozás nagy munkájához, ha előbb a kormány részéről mindazok teljesítve lesznek, melyek az országgyűlés törvényes megalakulásához megkívántatnak, ha a felelős minisztérium kinevezve, Erdély, Horvátország és Fiume meghíva és így az országgyűlés kiegészítve lesz. Ki akartuk továbbá jelenteni, hogy akkor mi a törvényesség biztos alapján készek vagyunk a különböző nemzetiségek igényeinek, amennyiben azok az ország területi és politikai egységével nem ellenkeznek, eleget tenni, a különböző vallásfelekezetek jogegyenlőségét tettleg megállapítani és mindazon viszonyokat megváltás útján megszüntetni, melyek, mint az eltörlött jobbágyság maradványai, szabad polgárokhoz nem illők. Ha ezeket kijelentve eloszlunk — úgy vélekedtünk — ugyanazon okok, melyek a kormányt csonka országgyűlés egybehívására kényszerítették, tán oda kényszerítik vala, hogy a nemzet közakaratának engedjen. A hongyűlés többsége, bár velünk egy meggyőződésben a dolog lényegét illetőleg, az eljárásra nézve más utat javallott és mi annál szívesebben engedtünk a többség akaratának, annál örömesebb követtük a nemzet által oly méltán tisztelt Deák zászlóját, miután tudtuk, hogy utoljára is egy lesz a vége. Felirtunk és feliratunkra a válasz nyíltan kimondta, amit azelőtt a követett eljárás csak sejtenünk engedett, hogy a közbirodalom érdeke, és azon törekvés , miszerint egy osztrák-német nagyhatalmasság létezzen, szükségessé teszik, hogy Magyarország önállósága megszűnjék, szükségessé teszik, hogy vagyonáról, fiairól nem az ország maga, hanem a bécsi minisztérium rendelkezzék, a többire nézve készek mindenben engedni; megengedik, hogy Bécs számára magunkat szép rendben fentartsuk,gyermekeinket nevelhessük, vagyonunkat munka által gyarapíthassuk, hogy legyen a bécsi minisztériumnak honnan jó katonákat szedni, legyen miből adót behajtani, legyen egy szóval katona és pénz, melynek segítségével alkalmas időben majd a 12 évig élvezett boldogságot ismét visszaállíthassák. A császári leiratok mindezeket szépen, világosan kifejtik, most tisztában vagyunk, tudjuk mit akarnak Bécsben, hová törekszenek, tudjuk önmaguk szájából. De ez uraim, állapotunkat épen nem változtatta roszabbra. Én részemről legalább, mindig jobban féltettem a haza sorsát a bécsi kormány atyáskodásától, mint legdühöbb megtámadásitól. E peremben is, midőn Bécsben jónak látták az országgyűlést hatalomszóval feloszlatni, ellenben a megyéket fentartani, én több veszedelmet látok abban, miben engedni látszottak, mint abban, miben jogainkat nyilvánosan tiporták. Az országgyűlés feloszlatása rájuk nézve legalábbis oly hátrányos, mint reánk nézve, mig a megyék fenmaradása vállaikról leemelte a közigazgatás gondját és terhét és reánk oly hivataloskodás felelősségét rója, melynek eljárását ők minden lépten nyomon zsibbasztván, könnyen oda vihetik a dolgot, hogy mi magunk magunkat lejárjuk. Helyzetünket válságossá leginkább az tenné, ha sikerülne a bécsi kormánynak e fogás által szakadást köztünk előidézni, ha a nemzet nagy tömege a polgárok, az általuk választott tisztviselők bűnéül rónák azon bajok bekövetkezését, melyeknek szülőokai hatáskörükön kívül esnek, nem pedig az, mit a minisztérium győzelmének neveznek. E győzelmével alighanem úgy van a minisztérium, mint a vízbefuló ember, kinek görcsös rángatózásai erőnyilatkozatoknak látszanak, pedig nem másra valók, minthogy a megmentésére netán kinyúló kéz—j iuiveP vagy szinte zenei“lenné tegye. Ellenben a nemzet látszólagos vesztesége mulhatlan győzelemnek nézhet elébe. E győzelmet biztosítja nekünk egyfelől a nemzet akarategysége,ügyünk igazságos volta és politikai fensőbbségünk tudata, másfelől és mindenekfelett ellenünk nyavalyás volta, melynél fogva 12 év óta egy-egy intézkedést nem bírt tenni, melyet utóbb visszahúznia nem kellett volna és mindig minél közelebb jött tervei létesítéséhez, annál világosabb lett előtte, hogy vesztébe rohan. . „ Mi már most ezekkel szemben a mi teendőnk ? — A felelet igen egyszerű. Minekünk világos törvényeink vannak, ezek mellett kell mind végiglen megállanunk. Ha pedig jönek törvényeinkkel ellenkező rendeletek és fognak jőni, ám hajtsák végre, alkalmazzák ellenünk eszközeiket, de mi segédkezet ne nyújtsunk, mi ne mozdítsuk elő, amit meggátolni nem tudunk. Szóval, ha ők folytatják az ő rendszerüket, mi is folytassuk a mienket és biztosak lehetünk, hogy — a mint országgyűlési beszédemben mondom —12 évig többé ez állapot tartani nem fog, soká már nem várakozunk. Hlingsby Duncombe Tamás Thúrócz-, Borsod-, Gömör-, Árva-, Sáros-, Temes- és Esztergomvármegyék és sz. kir. Debreczen városa közönségeinek. To the General Assemblies of the Committees of the Counties of Thúrocz, Borsod, Gömör, Árva, Sáros, Temes, and Gran, and of the free City of Debreczen. Gentlemen London, sept. 16. 1861. I have had the honour to receive your kind and flattering adresses in which you express your sense of what I have-said and done in my place as a member of the English Parliament in behalf of the rights and liberties of Hungary. Be assured that I highly appreciate the testimonies which I have received from you, that my voice has not been idly raised in the Parliament of England; for it has not been idly raised, if the Echo of it has reached you, and has been welcomed as a sound of hope and of cheering. I feel also grateful for the honour and the privilege of having been elected by several of yourProvincialAssemblies an honorary member of the general Committee of the Counties. This is not a mere hollow satisfaction to me; your letters remind me thatHungary has for 800years inherited and maintained her liberties. I cannot but be proud to be enrolled by men who so well know how to claim such an inheritance, as one among themselves. England too has an inheritance of equal antiquity, of which every Englishman best shows his worthiness by giving his sympathies, and voice and help to Azon t. előfizetők, kiknek előfizetésük e hó végével lejár, a jövő évnegyedes folyamra szándékolt megrendelésüket mentül előbb beküldeni szíveskedjenek, hogy a lapot felakadás nélkül megküldhessük. -------------