Magyarország, 1861. október (1. évfolyam, 228-254. szám)
1861-10-10 / 236. szám
tethetők meg az uj alaptörvényekkel, és annyival is inkább, mivel valamennyinek meggyőződése szerint azon 1848-diki törvénykezési pontokat, melyek sértik Horváth, Tót- és Erdélyország jogosított érdekeit, valamint a Magyarhonban lakó nem magyar népek jogos érdekeit csak azért is szükséges revisio alá venni, mert különben csakis erőszakos eszközök által volnának teljesíthetők. Ugyanazért kinyilatkoztatja ő Felsége egész komolysággal, hogy hajlandó megerősíteni királyi szentesítésével minden czikkelyeket, amelyek nem ellenkeznek az alaptörvényekkel. 3. Miután azonban a Pesten összeült országgyűlés e magaviseletével megsemmisité egy inauginalis diploma létrehozását, amely megfelelt volna a körülményeknek és ily módon megsemmisité a lehető leghamarábbi megkoronázást is , ugyanazért Ő Felsége kénytelennek látta magát elhatározni és megparancsolni az országgyűlés eloszlatását. Mégis reményü Ö Felsége, hogy rövid idő múlva bekövetkezhetik egy uj országgyűlés egybehivása, amelynek feladata leend azon kötelességeket teljesiteni melyeket a jelen országgyűlés annyi közönyösséggel és el nem ismeréssel hanyagolt el.“ Saaz (Csehországban) sept. 28-án. Folyó hó 20-án Saaz közelében, illetőleg Wisotschan helység mellett az 5. sz. Radetzky nevű magyar huszárezred tartott egy igen érdekes lóversenyt; futtatott 14 tiszt, minden századból egy, s igy összesen 6 altiszt, s végre minden századból két, s igy összesen 12 közhuszár; futottak telivér angol, orosz, török származású, lengyel és magyar, de mindannyi versenygyakorlatlan (untrainirt) s a már 5 hétig tartó hadgyakorlatban eléggé lejárt lovak; nekem szándékom majd csak egyedül a nyerőket megemlítni, minden lovat tulajdonosa lovagolt, s azon esetre, ha netán bukás következtében a ló elszaladna, a futtatónak tiltva jön akár a ló kézrekerülésére, akár nyeregigazításra idegen segítséget igénybe vennie. A tisztek számára háromféle verseny vala rendezve : 1) Egy angol mértföldnyi siktéren vágtatva (en carriere). Versenydij az ezred törzstisztjeitől. Annak daczára, hogy nehány napi esőzés következtében a versenytér süppedős lévén, 3 percz alatt a futtatók a széljegyhez érkeztek. Lovag Wiedersperg főhadnagy 7 éves sárga kancza mezőhegyesi „Egres“-e 2 perez alatt ért a jegyhez s nyerte az első dijt, másoddijt galánthai Galgóczy alszázados 7 éves sárga kancza „Comtesse“-je nyerte meg. 2) Egy angol mértföldnyi siktéren ügetve (trappén). Versenydij egy arany Betét, másod nyertes Betétjét menti meg. Főnyertes lovag Wiedersberg főhadnagy Wislovszkyféle 10 é. k. k. lengyel „Rennthier“je, másodnyertes galánthai Galgóczy alszázados 7. é. s. k. lengyel „Comtesse“je. 3) Két angol mértföldnyi fákkal ültetett, meredek, hegyes völgyes, a szó teljes értelmében nyaktörő helyiségen, melyet 9 láb széles és 4 láb mély folyó szel kétfelé 14 gátot ugratva. Versenydij a tisztikartól ajándékozott értékes ezüst serleg, másoddij egy arany Betét, harmad nyertes Betétjét menti meg. Az első dijt galánthai Galgóczy alszázados 6 é. b. k. lengyel Vandaja. Másoddijt Sényi Béla főhadnagy Döryféle 6 é. b. k. Kadischaja nyerte. Harmadnyertes gr. Coreth főhadnagy 7 év. k. Miss Ellaja volt. Hogy mennyire veszedelmes helyiség volt ezen versenytér, legyen elég annyit mondani, hogy sokan a nézők közül annak látásától eliszonyodva ezen futtatást be nem várva, eltávoztak, s hogy itt csakugyan egy ló is áldozatul esett, mely szerencsétlenséget mellőzve e nyaktörő versenytért derék tisztjeink igazán mesterileg futtaták be és mindannyian a legbámulatosb huszár vakmerőséget fejték ki. Az altisztek másfél angol mértföldnyi térségen 5 gátot ugratva futtattak. Versenydij varsányi Simonyi ezredes ur ajándéka. Az első dijt komáromi születésű Sátor, szakvezető, magyar lovon nyerte, kinek szép ugratásaiért tábornokunk is egy szép arany órát lánczczal együtt ajándékozott. Másoddikt sz.balázsi (Zala megyében) születésű Lőrincz szakvezető szinte magyar lovon nyerte. Szép volt nézni, mennyire nyomban űzték egymást a jó lovas altisztek, s mily ügyességgel repülték keresztül a gátakat. A közhuszárok egy angol mértföldnyi sikléren vágtatva futtattak. Versenydij varsányi Simonyi ezredes ur ajándéka az első dijt radamosi (Zala megye) születésű Bánfi, közhuszár, lengyel lovon, másod dijt höveji (Sopron megye) születésű Tóth közhuszár magyar lovon nyerte. Érdekes volt, midőn a czélhoz közelgőkre a tisztek, kik közül mindegyik a maga századjaként akarta győztesnek látni, harsányan s egyszerre kiálták el a „szoritsdot.“ S valóban a versenybíró ezredesnek csakugyan czélba kellett őket venni, hogy felettek ítélhessen, mert kevésbé múlt, hogy a 12 huszár a czéljegynél homlokfalat (fronte) nem képezett. Tisztjeink versenyezve futtattak közéjök, hogy vállaikat megverjék s borravalót osszanak a derék huszároknak. — Tábornokunk minden futtató altisztnek 2 frt és közhuszárnak 1 frt borravalót ajándékozott. Szóval, a mi huszáraink bebizonyították, az itteni nép pedig, mely ily érdekes lóversenyt még sohasem látott, elismerte, hogy a magyart az Isten lóra teremtette. Ratter, ezredpap, röpiratot készül kiosztani, melyben a bécsi kabinetnek a magyar országgyűlés ellenében követett eljárását fejtegeti a legrészletesebben. Amint látjuk mind csak a régi circulus vitiosusban forog a magyar kérdés. A magyarok nem menekülhetnek ki belőle, csupán következetesség, eszély és a türelem erénye útján. Nem elég az, hogy századok óta megszentelt törvényes jogaik pajzsa mellé húzódjanak, de birniok kell a közvélemény egyhangúságát is, mely a kormányoknak is imponál, s melyet valamely ügy csak az igazság evidentiája által nyerhet meg magának. — Az „Opinion nationale“ azon általunk is közlött hit elterjedéséről szólván, mely szerint Tirr tbk a magyar légióval Montenegróba menne, s az olaszok az Adriára készülnek, azt jegyzi meg, mikép tisztán felfogja, hogy e hírnek Magyarországon nagy hatása lehetett, azonban figyelmezteti a magyarokat, mikép az eszélyességre nagyobb szükségük sohasem volt mint most. A várva várt óra közéig ugyan, de még nem ütött. Biztosan állíthatjuk — úgymond továbbá — mikép a magyarok ily tervről mit sem tudnak, s Tűr r tbk semmi készületet nem tesz a hirlelt hadjáratra. Honnan hát mégis e hit? — kérdi? — „Il fecit cui prodest“ felel rá. Azon tény, hogy a dalmát partok felé erős osztrák hadcsapatok húzódtak, eléggé utasító ez iránt.“ — A compiégnei elfogadásról némi részleteket vettünk. „Pontosság a királyok udvariassága“ — úgymond a kölni lap compiégnei tudósítója. — A porosz király, mint előre jelentve volt, pontban 6 órakor megérkezett. A császár már egy félóra óta várt rá, Fleury és Montebello titkok kíséretében. A császár igen nyugtalannak látszott amiatt, hogy véleménye szerint a vonat elkésett, s a jelenlévő porosz követség tagjainak örömét nyilatkoztatá azon szerencse felett, hogy a porosz királyt láthatja, s óhajta, hogy bár csak fáradtan ne érkeznék meg. A király megjöttekor kezével Üdvözlőleg intett a kocsiból, a császár egy szőnyegen állva a kocsi-lépcsőnél várta. Szívélyes kézszorítással Üdvözlé egymást a két uralkodó. Ezután a kocsihoz vezető a császár királyi vendégét. Estére ebéd után 8 órára vadászlátvány volt rendezve, egy szarvas volt fáklyavilágnál vadászosan felvágandó. A király és kísérete számára rendezett lakosztályok igen pompásan vannak feldíszítve. A miniszterek lakosztálya szorosan a királyé mellett van. Olvasóasztalán a lapok legújabb számai várják, többek közt a „Times“ czikke, mely a találkozásról szól, német lap egy sem. A város községtanácsa szabad hitelt szavazott a város díszítésére a polgármesternek, s 6-án estére kivilágítás volt rendezve, a király azonban előre megköszönte. A császár azon távirati kérdésére, minő csapatot szeretne látni, a király azt felelte, hogy a „Theatre français-ét. A kívánság beteljesül s 7ikére a „Lebourgeois“ előadása van kitűzve. A biztosságról is van gondoskodva, számtalan „biztos“ jár átöltözve a nép közt. A porosz király tegnap (8-án) déli félegykor elindult. A császár a pályaudvarig kisérte. Az elválás igen szívélyes volt. — Constantin orosz alig is megvolt hiva — mint a kölni lapnak Párisból írják — 6-ára Compiégnebe, azonban a nlig kimenté magát s nem jelent meg. — A compiégnei találkozásról ismét folynak a hozzávető megjegyzések. Az „Opinion nat.“ úgy véli, mikép a hűljelek látszata szerint a napi kérdések egyikén sem fog változást idézni elő a találkozás, s ezen állítása támogatására felhozza azon már megczáfolt hírt, miszerint a porosz király a német hatalmakhoz körjegyzéket menesztett, mely szerint Compiégneben politikáról nem lesz szó. Ezután kezet fogva „Pays“-vel, mely a „Times“ról azt mondja, hogy azon gyermekhez hasonlít, mely fényes nappal szemét bekötvén, ezen általa előidézett sötétségben rémeket lát, felemlíti az „0. N.“, mikép nemcsak a „Times“,támadja meg, hanem a Francziaországot ezelőtt csak magasztaló angol „Econ.“ is alkalmat keres kimutatni, mikép a régi előítéletek és gyűlölség nem szűnt meg Angliában a francziák ellen, s azt igyekszik elhitetni, mikép a mexicói hadjárati „közös lónak túrós lesz a háta“, mind Anglia ,mind Spanyolországra nézve hátránnyal járand Francziaország közreműködése. A „Journal des Débats“ megjegyzése szerint a „Times“ czikkének ha valami befolyása lehet a porosz és franczia közvéleményre, egymáshoz közelebb fogja hozni a két népet a helyett hogy egymástól elidegenitné. — Hir szerint Thouvenel körjegyzéket küldött a hatalmakhoz a compiégnei találkozást illetőleg. Ez tehát megfelelője lenne a porosz király hirlelt körjegyzékének. — A Landau és Saarlouis átengedésére vonatkozó javaslat bővebb magyarázatául szolgáljon a következő : Az első párisi béke az 1814-diki május hó 30-ról kelt zárszerződésben Francziaországot 1792-ki határaira szorította. A második párisi béke (Napóleonnak Elba szigetéről való visszatérése és a 100 nap után) az 1815-ki november 20-án kelt zárszerződésébe tovább ment és Francziaországot 1790-diki határaira vezeté vissza. Ez uj reductio folytán Francziaország a philippevillei, saarlouisi, marienburgi és landaui erősségeket, a néhai Bouillon herczegséget, a Bas-Rhin (Al-Rajnai) megyének (département) egy részét, Szavojának maradékát, és a genfi tó partjain fekvő gexi tartományt veszti el. Ezen határ-összevonás, mint tudva van, különösen fájt I. Napóleonnak, mivel Francziaországbai visszatérésére ezen büntetés volt szabva; a második bécsi béke kikötése miatti nemzeti elkeseredésének számos franczia író adott kifejezést. A seb azonban 40 év lefolyta alatt behegedt és csak III. Napoleon véve föl ismét azon eszmét, Francziaországnak legalább az Elbábott visszajövetel folytán szenvedi veszteséget kipótolni. E kárpótlás Szavojával kezdetett meg. A hivatalos franczia lapok azt állíták, mikép a hollandi király párisi útja elhalasztatott. Újabb párisi tudósítás szerint azonban e látogatás okvetlen létrejön, még pedig I. hó közepe táján. Hire jár, hogy a porosz király és orosz cár példájára a franczia császár is készül magát megkoronáztatni.— A hivatalos lapok tagadása daczára az élelemszerek drágulása miatt a franczia nép alsó osztálya forrongani kezdett, azonban minden aggalomgerjesztő jelek nélkül. Hit szerint mintegy 15-en a főbb kolomposok közül befogattak. — A pápa azon nyilatkozatát, mely szerint „semmi kiegyezkedés és kiengesztelődés“-ről nem akar hallani, az „Opinion nationale“ tűhegyre veszi s azt mondja, mikép e szavaival a pápa maga tört pálczát világi hatalma felett. „A népeknek ez elég leczke, s a legjobb szándékú kormányok is átláthatják, mikép itt nincs mit tenniök, mert a pápa semmit sem szándékszik engedni a népeknek, a pápai kormány gátként keresztbe feküdt a népszabadság útján. — Passaglia példája az olasz clerusban sok utánzóra látszik találni. A milánói káptalan már megadta beleegyezését egy, a pápa világi hatalma fölött ellenséges irányban történendő kijelentéshez. A pistoiai papság hasonló nyilatkozatra készül. Sok főrendű pap ugyanily színezetű röpivek kibocsátásához fog. Különösen monsignore Liveranit, Reali kanonokot, Belli benezés apátot és msgr. Ghiesa bibornokot emlegetik, mint olyanokat, kik leghevesebben szándékoznak a pápai uralom ellen föllépni. — Michel Levy párisi könyvárusnál Guizottól egy könyv van megjelenőben, mely a római kérdést tárgyalja. Mivel Guizot valószínűleg még egyszer fog a pápa világi hatalma mellett lándzsát törni, úgy ez a protestánsokkali uj polémiára fog alkalmat nyújtani, kikkel a hírneves franczia író, ki szintén protestáns, nem a legjobb lábon áll már.— A jeles De Flotte (franczia hajós hadnagy elébb népképviselő, később száműzött) csapatából — — mely az útközben elesett derék De Flotte parancsnoksága alatt a messinai vállalatra Garibaldihoz csatlakozott volt— az életben maradottak következő tartalmi].levelet intéztek Garibaldihoz: „Tábornok! Ön bajtársai közül néhányan a De Flotte-féle századból az október 1.sei csata évnapját rövid katonai ebéddel megülték. Örömmel ragadják meg ez alkalmat biztositni önt arról, mikép, midőn azon idő elérkezik, melyben ön ismét kardot ránt, készek megmutatni, hogy a mai Francziaország nem marad az önöké megett, ha valamely nagy és nemes eszme védelméről van szó. Éljen a népek függetlensége, Éljen Garibaldi ! Páris, október 1-én 1861. Berger H. C., első őrmester. Eugen Vitalini. G. Chaix. H. Rougemont. Hazard Guyonné őrmesterek. — A svéd király teljhatalmú képviselője Hochschild b. Turinba megérkezett. — Mazzini közelebbről terjedelmes levelet intézett az „Unita Italiana“hoz, melyben kijelenti, mikép nem sokat törődik azzal, mint vélekedik tetteiről akármelyik király ; az ellen azonban tiltakozik, mintha „a köztársaságiak veszélyes irányban“ működnének. Mi — úgymond — csak a haza függetlensége, egysége kivívására működünk sat. A „Patrie“ e levélről szólva azt jegyzi meg, mikép Mazzini sem nem tanult, sem nem felejtett. — Nápolyban azon véleményen vannak, miszerint az élve megmenekült karlista csapat Bor jes úrral együtt ismét hajóra ülve, eltávoztak, legalább egy idő óta se hirek, se hamvak. A rabló csapatok mindenütt megadják magukat. — Sora mellett ismét volt mégis egy kis összeütközés, azonban jelentéktelen. — New Yorkból jelentik: Lane tik a szakadókat Papensvillenél megverte. Shenau vezénylete alatt vizi hadjárat indul délre. A „Moniteur“ newyorki magántudósítása észak katonai és pénzügyi állapotát kedvezőbb fényben tünteti fel, mint ezt eddig a franczia lapok tevék. E tudósítás szerint az egyesült államok kormánya nagyszerűleg szereli tengerészetét, a kölcsönre pedig csak úgy özönlik az aláírás. Újdonságok. Pest, oct. 9. ** Ismét hire szárnyal, írja a „N. N.“ székesfehérvári levelezője, hogy a m. helytartóság tagjai be akarják adni lemondásukat. E lépésük a helytartóság azon állásával indokoltatik, melyet az államminiszterium készített számára. Nem az udv.konczellária s am. helytartóság utján kormányoztatik többé Magyarország, de az államminiszterium a hadsereg-parancsnokság s a rendőri minisztérium által foglaltatta el a tért s fölöslegessé tette a törvényes kormányszékeket. A helytartóság nem akar többé ily állapot takarójául felhasználtatni, s mivel nincs kilátás arra, hogy a hatalmas államminisztérium Magyarországra vonatkozó terveivel felhagyna, a helytartóság elhagyja a tért, hol az alkotmányosság zászlója alatt oly dolgok történnek, melyekért a felelősséget nem vállalhatja magára.Körülbelül ez lenne a leköszönést indokoló irat tartalma — írja a „Wr.“ — de még addig, mig ez fölterjesztetnék, felsőbb helyről jöhet közbe valami olyas, mi e határozat kivitelét meggátolandja s akkor e közlésünkre is elmondhatják,hogy roszul valánk értesítve. Vederemo ! ** A székesfehérvári nép hangulatát igen elkeseredettnek írja a „N. N.“ levelezője, s csak is a megye tekintélyesebb férfiainak köszönhető — úgymond — hogy ez elkeseredés kihágásokká nem fajul. Szekrényessy biztos ur helyzete, ily viszonyok közt csaknem elviselhetlen, még a fogadót is, melyben szállva van, kerülik a vendégek, nehogy éjjelenként alkalmatlan szerenádák által fölriasztassanak álmukból. Szekrényessy az egész elszigeteltségben él a város közepeit, sat. De mind e mellett a valódi nehézségek még csak ezután következnek be; a tisztviselők még hivatalaikban vannak, de valószínűleg Pest megye példáját követendik maholnap. A befolyásos egyénektől halljuk, hogy egész Fejér megyében nem fognak találni sem az új megyei bizottmányba, sem a megüresült hivatalokra egyéneket. A fejér megyei értelmiség azon alapelvből indul ki, hogy az államminisztérium vagy engedjen — vagy pedig hadd álljon vissza a Bach-rendszer. — A bécsi „Morgenpost“ mai száma a horvát követség fogadtatásának szenteli vezérczikkét. Elmondja, hogy midőn a magyar országgyűlés követei jelentek meg a fölirattal, az egész világ csupa kíváncsiság, a kormány merő izgatottság volt. A horvát országgyűlés szintoly körülmények közt küldi föliratát s e fölirata szintoly visszautasitó, mint a magyar volt. •—• mégis most semmi érdekeltség, semmi kíváncsiság sem mutatkozik a követség fogadtatása iránt. Miért ? mert mindenki meg van győződve, hogy a horvát országgyűléssel ugyanaz fog történni, ami a magyarral, t. i. feloszlatják; legföljebb még felszólítják egyszer, hogy küldjön a reichsrathba követeket. Azt is hiszi a „Morgenpost,“ hogy valamint b. Vay, úgy ez esetben Mazuranics is le fog mondani, s aztán majd Horvátországban is hozzá fognak a megyék feloszlatásához. Az idő pedig, úgymond, koránsem kedvez ily kísérleteknek. Magyarországban már bebizonyosodik, hogy az „alkotmányos“ kormányzás lehetlenné vált, így lesz Horvátországban is. Ekkor aztán — reméli a „Morgenpost“ — majd engedékenyebbek lesznek s fognak hallgatni a kiengesztelés szaván, ha ugyan az alkotmányosság komoly szándékuk! — Az „0. u. W.“ azt írja, hogy azon hit, miként Mocsonyi úr fogna erdélyi kanczellárrá kineveztetni, alaptalan, s hogy Mocsonyi ur nem is vállalná el e főméltóságot. Sajnáljuk. Mert a gyulafehérvári gyűlés s a kormány erdélyi eljárásának czélját tisztán illustrálná Mocsonyi ur kanczellárrá kinevezése. Mocsonyi András ur neve egy kész, egy nyílt programm. Sajnáljuk. Kérjük, vállalja el, ha alkalma lesz rá.Kineveztetésével culminál a dolog. ** Az „Ost deutsche Post“ azon egyetlen bécsi lap, mely a kormány új sajtótörvénye által el van bájolva. Úgy találja, hogy az (annak idején közzétett) eredeti javaslat és a mostani előterjesztmény között nagy különbség létez. A többi lap sem észre nem vette a különbséget, sem a javaslatnak örvendetes voltáról nem bír tudomással, melyet újabb kidolgozása állítólag nyújt. Az „Ostd. P.“ tehát örömkitöréseivel egyedül áll. Ez kétségkívül vósz jel, — írja a „Wr.“ — nem az „Ostd. P.“-ra nézve, mert e felől ország-világ tudja, mit kell tartani, hanem a miniszteriális javaslatokra vonatkozólag. — A „Wien. Korr.“ szerint a szerb kormány sietett (?) az osztrák főconsulnak elégtételt adni az által, hogy a kihívó szerb tisztet megbüntette. — Pestmegye leköszönt tisztikara f. hó 26 -án fog Fóthon a szeretett volt helyettes főispánytól gróf Károlyi Istvántól búcsút venni. ** A „Sürgöny“ Bécsből oct.8-án a következő híreket, vette : Kapy Eduard, előbb pesti, utóbb nógrádi volt megyefőnök, mint Pestmegye számára kinevezett administrator, ma hit éltetett meg. Arad vármegye s városa feloszlattatott, kir. biztosul Hofbauer van kinevezve; Barsmegye szintén fel lön oszlatva. ** Majláth György tárnok, mint a „P. L.“ Írja, a tárnoki méltóságot, mint ország zászlósa továbbra is kész megtartani, de a közigazgatásban nem vesz részt, s a helytartósági ügyek vezetését jövőre is Károlyi helyi, alelnök ur fogja vinni. ** Tüiri tábornokról írja a „M. S.“, hogy f. hó 1-jén Mondoviban a tisztikar ünnepélyes lakomát rendezett tiszteletére. E hó folytán nejével együtt fogja Olaszországot beutazni, s aztán lakását állandólag Milanóba teszi át. Gr. Teleki Sándor oct. közepén Comoból szintén Milanóba fog érkezni s tavaszig — mikorra az olaszországi magyar emigratio háborús reményeket táplál — ott fog tartózkodni. ** Szerdahelyi Kálmán, ki jelenleg Kolozsvárit nagy tetszéssel vendégszerepel, az „Eljegyzés lámpafénynél“ czimü operetteben, a következő versecskét rögtönözte: „E pohárt a románokért, kiknek szívből kívánom, hogy szabadság kössön össze, és ne idegen járom; és ha országgyűlésiek lesz, ez legyen ott a jelszó : testvérhazánk Magyarhonnal mind halálig uaió!" ** Milánói tudósítások szerint a magyar légióba álló honfitársainkat, a tiszti létzám nagysága miatt egyelőre csak közlegényekül fogják felvenni. ** Az „Üstökös“ szerkesztője azon szívességre kéri előfizetőit,hogy lapjai egy-egy számának későbbi kiadását kegyeskedjenek „magyar emberhez illő“ türelemmel fogadni; az okt. 5-kén elmaradt szám okt. 10-kén fog megjelenni. **Az őszi időszak közeledtével a nemzeti színház körül is vehetünk egy kis elevenebb mozgást észre. Több uj darabot, mint Csák, dráma Szathmáry K.-tól; A levél, vigj. Greguss Á.-tól; A molnárleány népszínmű Szigligetitől; Szép Ilonka regényes opera Mosonyitól — tanulnak be, melyek a repertoirt legalább fel fogják egy kissé frissíteni. ** Elek Kálmán szabolcsi születésű 19 éves kassai tanulót Miskolczon a cs. katonaság elfogta s szurony közt Kassára a katonai laktanyába hurczolta. Elfogatásának okául barna attiláját s vörös zsinóros kék nadrágát említik. A miskolczi színházban adatni szokott hazafias darabokat — mint a „M. S.“-ban olvassuk — tetszés szerint tiltogatja be Frugiesi cs. k. százados. Per quam regulám történik mindez —arról hallgat a krónika. ** Azt állítják, hogy Pesten az utczai szemét kihordatása a városnak évenként 14,000 ftjába kerül. Csak aztán egy kissé több látszatja volna e költséges manipulatiónak, de utczáink nagy része, kivált a Lipótváros részben — folyvást tele van por és szeméttel. E tekintetben kissé erélyesebb intézkedés csakugyan elkelne. ** Vidékről következő uj könyvek küldettek be hozzánk : „A magyar királyok hadjáratai, utazásai és tartózkodási helyei.“ Irta Ráth Károly. Győr 1861. E becses történeti adatokat a tudós szerző chronologiai rendben állította egybe; szerzőnek e művét nemsokára az erdélyi fejedelmek, úgyszintén a nádorok hadjáratai, utazásai és tartózkodási helyeiről, valamint a királynék utazásai s tartózkodási helyeiről irt munkája is követendő. „Töredék egy menekült naplójából.“ Regényes korrajz két szakaszban, irta Harag Victor. Kolozsvárt, Demjén Lászlónál. Ára 1 frt 20 kr. — „Egy Garibaldi-önkénytes kalandjai.“ Francziából Sz. N. Szeged , Burger Zsigmondnál. „Garibaldi emlékiratai“ I. II. III. füzet. Dumas Sándor után Kassay Adolf. Pozsony, Lieber Henrik nyomdájában. Egy-egy füzet ára 15 kr. — „Egyházi gyászbeszéd és ima gr. Teleki László fölött.“ Tartotta Szász Károly, a dunaföldvári casino által rendezett gyászünnepen 1861. jun. 29. — „Kolozsvári naptár 1862 ik évre.“ Első évfolyam, Erdély alkotmányos tiszti névtárával és iparczimtárával. Kolozsvárt, kiadja Demjén László. — „Magyar nyelvtan,“ három tanfolyamban, született magyarok számára. Irta Nogáll János, váradi kanonok s isk. felügyelő. Nagy-Várad, Tichy Alajos nyomdájában. E nyelvtan tanodái használatra van szánva s a tisztelt szerző, e művének egész jövedelmét a nagyváradi egyházmegyei néptanítók özvegyeit s árváit gyámolitó nyugintézetnek szentelte. Ára 40 kr. ** Kolozsvárit Demjén Lászlónál megjelent s szerkesztőségünkhöz beküldetett: „Honvéd-induló“, zongorára szerzé Pongrácz József. Ára 40 kr. ** A Székesfehérvárott felállítandó Vörösmartyszobor tőkéjének gyarapítására f. é. oct. 19-én több Külföld. , — A „Const.“ az osztrák pénzügyekkel foglalkozik. „A pénzügy kérdése — úgymond — nem kis gondot ad a bécsi kabinetnek. A jelen évi folyam november 1-én bevégződik, s a jövő évi költségvetés megvitatása sürgető kérdéssé válik. Azonban mikép lehetne a költségvetési javaslatot oly szűk testületnek elébe terjeszteni — kérdi a franczia „Journal de Francfort“ — a nélkül, hogy a birodalom többi részét „in contumatiam“ jelenlevőnek ne nyilatkoztatná. Magyarországgal — úgymond továbbá — már végeztek, de Horváth- és Erdélyország még hátra van s különösen ez utolsó, melynek gyűlését most hivták egybe, mely azonban az év végéig követeit nem küldheti a rajxzatba. Addig tehát, ha a költségvetési javaslatot elhalasztja a pénzügyminiszter, segítnie kell valami után, vagy kölcsön vagy más pénzügyi intézkedéssel a kincstár szorultságán. Azonban kérdés, tehet-e ilyet az alkotmányos miniszter úr a birodalom összes képviselete beleegyezése nélkül ?“ Végül úgy hiszi a „Constitutionnel“ mikép a rajxzat egy hóra elnapolása oda mutat, hogy a gyakorlatban lévő pénzügyi rendszer tovább fog folytattatni. — A „Nord“ párisi tudósítója a többek közt az osztrák ügyre térve így szól : „Az osztrák kormány folytatja a „divident imperes“ eljárást, melynek 1849-ben oly nagy hasznát véve Magyarország ellen, s melynek még ma is van hatása. A kormány a birodalmat alkotó népek közt négy nyelven szerkesztett