Magyarország, 1861. október (1. évfolyam, 228-254. szám)

1861-10-10 / 236. szám

tethetők meg az uj alaptörvényekkel, és annyival is inkább, mivel valamennyinek meggyőződése szerint azon 1848-diki törvénykezési pontokat, melyek sértik Horváth, Tót- és Erdélyország jogosított érdekeit, va­lamint a Magyarhonban lakó nem magyar népek jo­gos érdekeit csak azért is szükséges revisio alá venni, mert különben csakis erőszakos eszközök által volná­nak teljesíthetők. Ugyanazért kinyilatkoztatja ő Felsége egész komolysággal, hogy hajlandó megerősíteni királyi szentesítésével minden czikkelyeket, a­melyek nem ellenkeznek az alaptörvényekkel. 3. Miután azonban a Pesten összeült országgyű­lés e magaviseletével megsemmisité egy inauginalis diploma létrehozását, a­mely megfelelt volna a körül­ményeknek és ily módon megsemmisité a lehető leg­­hamarábbi megkoronázást is , ugyanazért Ő Felsége kénytelennek látta magát elhatározni és megparan­csolni az országgyűlés eloszlatását. Mégis reményü Ö Felsége, hogy rövid idő múlva bekövetkezhetik egy uj országgyűlés egybehivása, a­melynek feladata leend azon kötelességeket teljesi­­teni melyeket a jelen országgyűlés annyi közönyös­séggel és el nem ismeréssel hanyagolt el.“ S­a­a­z (Csehországban) sept. 28-án. Folyó hó 20-án Saaz közelében, illetőleg Wisot­­schan helység mellett az 5. sz. Radetzky nevű magyar huszárezred tartott egy igen érdekes lóversenyt; fut­tatott 14 tiszt, minden századból egy, s igy összesen 6 altiszt, s végre minden századból két, s igy össze­sen 12 közhuszár; futottak telivér angol, orosz, török származású, lengyel és magyar, de mindannyi ver­­senygyakorlatlan (untrainirt) s a már 5 hétig tartó hadgyakorlatban eléggé lejárt lovak; nekem szándé­­kom majd csak egyedül a nyerőket megemlítni, min­den lovat tulajdonosa lovagolt, s azon esetre, ha ne­tán bukás következtében a ló elszaladna, a futtatónak tiltva jön akár a ló kézrekerü­lésére, akár nyereg­iga­zí­tásra idegen segítséget igénybe vennie. A tisztek számára háromféle verseny vala ren­dezve : 1) Egy angol mértföldnyi siktéren vágtatva (en carriere). Versenydij az ezred törzstisztjeitől. Annak daczára­, hogy nehány napi esőzés következtében a versenytér süppedős lévén, 3 percz alatt a futtatók a széljegyhez érkeztek. Lovag Wiedersperg főhadnagy 7 éves sárga kancza mezőhegyesi „Egres“-e 2 perez­ alatt ért a jegyhez s nyerte az első dijt, másod­­dijt galánthai Galgóczy alszázados 7 éves sárga kan­cza „Comtesse“-je nyerte meg. 2) Egy angol mértföldnyi siktéren ügetve (trap­pén). Versenydij egy arany Betét, másod­ nyertes Be­tétjét menti meg. Főnyertes lovag Wiedersb­erg főhad­nagy Wislovszkyféle 10 é. k. k. lengyel „Rennthier“je, másodnyertes galánthai Galgóczy alszázados 7. é. s. k. lengyel „Comtesse“je. 3) Két angol mértföldnyi fákkal ültetett, mere­dek, hegyes völgyes, a szó teljes értelmében nyaktörő helyiségen, melyet 9 láb széles és 4 láb mély folyó szel kétfelé 14 gátot ugratva. Versenydij a tisztikar­tól ajándékozott értékes ezüst serleg, másoddij egy arany Betét, harmad­ nyertes Betétjét menti meg. Az első dijt galánthai Galgóczy alszázados 6 é. b. k. len­gyel Vandaja. Másoddijt Sényi Béla főhadnagy Döry­­féle 6 é. b. k. Kadischaja nyerte. Harmad­nyertes gr. Coreth főhadnagy 7 é­­v. k. Miss­ Ellaja volt. Hogy mennyire veszedelmes helyiség volt ezen versenytér, legyen elég annyit mondani, hogy sokan a nézők kö­zül annak látásától eliszonyodva ezen futtatást be nem várva, eltávoztak, s hogy itt csakugyan egy ló is áldozatul esett, mely szerencsétlenséget mellőzve e nyaktörő verseny­tért derék tisztjeink igazán mesteri­­leg futtaták be és mindannyian a legbámulatosb hu­szár vakmerőséget fejték ki. Az altisztek másfél angol mértföldnyi térségen 5 gátot ugratva futtattak. Versenydij varsányi Simo­­nyi ezredes ur ajándéka. Az első dijt komáromi szü­letésű Sátor, szakvezető, magyar lovon nyerte, kinek szép ugratásaiért tábornokunk is egy szép arany órát lánczczal együtt ajándékozott. Másod­dikt sz.­balázsi (Zala megyében) születésű Lőrincz szakvezető szinte magyar lovon nyerte. Szép volt nézni, mennyire nyomban űzték egymást a jó lovas altisztek, s mily ügyességgel repülték keresztül a gátakat. A közhuszárok egy angol mértföldnyi sikléren vágtatva futtattak. Versenydij varsányi Simonyi ezre­des ur ajándéka az első dijt radamosi (Zala megye) születésű Bánfi, közhuszár, lengyel lovon, másod dijt höveji (Sopron megye) születésű Tóth közhuszár ma­gyar lovon nyerte. Érdekes volt, midőn a czélhoz kö­zelgőkre a tisztek, kik közül mindegyik a maga szá­­zadjaként akarta győztesnek látni, harsányan s egy­szerre kiálták el a „szoritsdot.“ S valóban a verseny­bíró ezredesnek csakugyan czélba kellett őket venni, hogy felettek ítélhessen, mert kevésbé múlt, hogy a 12 huszár a czéljegynél homlokfalat (fronte) nem ké­pezett. Tisztjeink versenyezve futtattak közéjök, hogy vállaikat megverjék s borravalót osszanak a derék huszároknak. — Tábornokunk minden futtató altiszt­nek 2 frt és közhuszárnak 1 frt borravalót ajándéko­zott. Szóval, a mi huszáraink bebizonyították, az itteni nép pedig, mely ily érdekes lóversenyt még sohasem látott, elismerte, hogy a magyart az Isten lóra te­remtette. Ratter, ezredpap, röpiratot készül kiosztani, melyben a bécsi kabinetnek a magyar országgyűlés ellenében követett eljárását fejtegeti a legrészletesebben. A­mint látjuk mind csak a régi circulus vitiosusban forog a magyar kérdés. A magyarok nem menekülhetnek ki belőle, csupán kö­vetkezetesség, eszély és a türelem erénye útján. Nem elég az, hogy századok óta megszentelt törvényes jo­gaik pajzsa mellé húzódjanak, de birniok kell a köz­vélemény egyhangúságát is, mely a kormányoknak is imponál, s melyet valamely ügy csak az igazság evidentiája által nyerhet meg magának. — Az „Opinion nationale“ azon általunk is köz­­lött hit elterjedéséről szólván, mely szerint Ti­rr tbk a magyar légióval Montenegróba menne, s az ola­szok az Adriára készülnek, azt jegyzi meg, mikép tisztán felfogja, hogy e hírnek Magyarországon nagy hatása lehetett, azonban figyelmezteti a magyarokat, mikép az eszélyességre nagyobb szükségük sohasem volt mint most. A várva várt óra közéig ugyan, de még nem ütött. Biztosan állíthatjuk — úgymond to­vábbá — mikép a magyarok ily tervről mit sem tud­nak, s Tűr r tbk semmi készületet nem tesz a hirlelt hadjáratra. Honnan hát mégis e hit? — kérdi? — „Il fecit cui prodest“ felel rá. Azon tény, hogy a dal­mát partok felé erős osztrák hadcsapatok húzódtak, eléggé utasító ez iránt.“ — A compiégnei elfogadásról némi részleteket vettünk. „Pontosság a királyok udvariassága“ — úgy­mond a kölni lap compiégnei tudósítója. — A porosz király, mint előre jelentve volt, pontban 6 órakor meg­érkezett. A császár már egy félóra óta várt rá, Fl­e­u­­r­y és Montebello titkok kíséretében. A császár igen nyugtalannak látszott a­miatt, hogy véleménye szerint a vonat elkésett, s a jelenlévő porosz követség tagjainak örömét nyilatkoztatá azon szerencse felett, hogy a porosz királyt láthatja, s óhajta, hogy bár csak fáradtan ne érkeznék meg. A király megjöttekor kezével Üdvözlőleg intett a kocsiból, a császár egy szőnyegen állva a kocsi-lépcsőnél várta. Szívélyes kézszorítással Üdvözlé egymást a két uralkodó. Ezután a kocsihoz vezető a császár királyi vendégét. Estére ebéd után 8 órára vadászlátvány volt rendezve, egy szarvas volt fáklyavilágnál vadászosan felvágandó. A király és kísérete számára rendezett lakosztályok igen pompá­san vannak feldíszítve. A miniszterek lakosztálya szo­rosan a királyé mellett van. Olvasó­asztalán a lapok legújabb számai várják, többek közt a „Times“ czik­­ke, mely a találkozásról szól, német lap egy sem. A város községtanácsa szabad hitelt szavazott a város díszítésére a polgármesternek, s 6-án estére kivilágí­tás volt rendezve, a király azonban előre megkö­szönte. A császár azon távirati kérdésére, minő csapatot szeretne látni, a király azt felelte, hogy a „Theatre français-ét. A kívánság beteljesül s 7­ikére a „Lebourgeois“ előadása van kitűzve. A biztosság­ról is van gondoskodva, számtalan „biztos“ jár át­öltözve a nép közt.­­ A porosz király tegnap (8-án) déli félegykor elindult. A császár a pályaudvarig kisérte. Az elválás igen szívélyes volt. — Constantin orosz alig is megvolt hiva — mint a kölni lapnak Párisból írják — 6-ára Com­­piégnebe, azonban a nlig kimenté magát s nem jelent meg. — A compiégnei találkozásról ismét folynak a hozzávető megjegyzések. Az „Opinion nat.“ úgy véli, mikép a hűljelek látszata szerint a napi kérdések egyikén sem fog változást idézni elő a találkozás, s ezen állítása támogatására felhozza azon már megczá­­folt hírt, miszerint a porosz király a német hatalmak­hoz körjegyzéket menesztett, mely szerint Compiégne­­ben politikáról nem lesz szó. Ezután kezet fogva „Pays“-vel, mely a „Times“­­ról azt mondja, hogy azon gyermekhez hasonlít, mely fényes nappal szemét bekötvén, ezen általa előidézett sötétségben rémeket lát, felemlíti az „0. N.“, mikép nemcsak a „Times“,támadja meg, hanem a Francziaor­­szágot ezelőtt csak magasztaló angol „Econ.“ is alkal­mat keres kimutatni, mikép a régi előítéletek és gyű­­lölség nem szűnt meg Angliában a francziák ellen, s azt igyekszik elhitetni, mikép a mexicói hadjárati „közös lónak túrós lesz a háta“, mind Anglia ,mind Spanyolországra nézve hátrán­nyal járand Franczia­­ország közreműködése.­­ A „Journal des Débats“ megjegyzése szerint a „Times“ czikkének ha valami befolyása lehet a po­rosz és franczia közvéleményre, egymáshoz közelebb fogja hozni a két népet a helyett hogy egymástól elide­­genitné. — Hir szerint Thouvenel körjegyzéket küldött a hatalmakhoz a compiégnei találkozást illetőleg. Ez tehát megfelelője lenne a porosz király hirlelt kör­jegyzékének. — A Landau és Saarlouis átengedésére vonat­kozó javaslat bővebb magyarázatául szolgáljon a kö­vetkező : Az első párisi béke az 1814-diki május hó 30-ról kelt zárszerződésben Francziaországot 1792-ki határaira szorította. A második párisi béke (Napó­leonnak Elba szigetéről való visszatérése és a 100 nap után) az 1815-ki november 20-án kelt zárszerző­désébe tovább ment és Francziaországot 1790-diki határaira vezeté vissza. Ez uj reductio folytán Fran­­cziaország a philippevillei, saarlouisi, ma­­rienburgi és landaui erősségeket, a néhai Bouillon herczegséget, a Bas-Rhin (Al-Rajnai) megyének (département) egy részét, Szavojának maradékát, és a genfi tó partjain fekvő gexi tarto­mányt veszti el. Ezen határ-összevonás, mint tudva van, különösen fájt I. Napóleonnak, mivel Franczia­­országbai visszatérésére ezen büntetés volt szabva; a második bécsi béke kikötése miatt­i nemzeti elkese­redésének számos franczia író adott kifejezést. A seb azonban 40 év lefolyta alatt behegedt és csak III. Napoleon véve föl ismét azon eszmét, Francziaország­­nak legalább az Elbábott visszajövetel folytán szen­vedi veszteséget kipótolni. E kárpótlás Szavojával kezdetett meg.­­ A hivatalos franczia lapok azt állíták, mikép a hollandi király párisi útja elhalasztatott. Újabb pá­risi tudósítás szerint azonban e látogatás okvetlen létre­jön, még pedig I. hó közepe táján. Hire jár, hogy a porosz király és orosz c­ár példájára a franczia csá­szár is készül magát megkoronáztatni.­­— A hivatalos lapok tagadása daczára az éle­lemszerek drágulása miatt a franczia nép alsó osztá­lya forrongani kezdett, azonban minden aggalom­ger­­jesztő jelek nélkül. Hit szerint mintegy 15-en a főbb kolomposok közül befogattak. — A pápa azon nyilatkozatát, mely szerint „semmi kiegyezkedés és kiengesztelődés“-ről nem akar hallani, az „Opinion nationale“ tűhegyre veszi s azt mondja, mikép e szavaival a pápa maga tört pál­­czát világi hatalma felett. „A népeknek ez elég lecz­­ke, s a legjobb szándékú kormányok is átláthatják, mikép itt nincs mit tenniök, mert a pápa semmit sem szándékszik engedni a népeknek, a pápai kormány­­ gátként keresztbe feküdt a népszabadság útján. — Passaglia példája az olasz clerusban sok utánzóra látszik találni. A milánói káptalan már meg­adta beleegyezését egy, a pápa világi hatalma fölött ellenséges irányban történendő kijelentéshez.­­ A pistoiai papság hasonló nyilatkozatra készül. Sok fő­­rendű pap ugyanily színezetű röpivek kibocsátásá­hoz fog. Különösen monsignore Liver­a­ni­t, Reali kanonokot, Belli benezés apátot és msgr. G­h­i­e­s­a bibornokot emlegetik, mint olyanokat, kik legheve­sebben szándékoznak a pápai uralom ellen föllépni. — Michel Levy párisi könyvárusnál G­u­i­­z­o­ttól egy könyv van megjelenőben, mely a római kérdést tárgyalja. Mivel Guizot valószínűleg még egyszer fog a pápa világi hatalma mellett lándzsát törni, úgy ez a protestánsokkali uj polémiára fog al­kalmat nyújtani, kikkel a hírneves franczia író, ki szintén protestáns, nem a legjobb lábon áll már.­­— A jeles De Flotte (franczia hajós hadnagy elébb népképviselő, később száműzött) csapatából — — mely az útközben elesett derék De Flotte pa­rancsnoksága alatt a messinai vállalatra Garibal­di­h­o­z csatlakozott volt— az életben maradottak következő tartalmi].levelet intéztek Garibaldihoz: „Tábornok! Ön bajtársai közül néhányan a De Flotte-féle századból az október 1­.sei csata évnapját rövid katonai ebéddel megülték. Örömmel ragadják meg ez alkalmat biztositni önt arról, mikép, midőn azon idő elérkezik, melyben ön ismét kardot ránt, készek megmutatni, hogy a mai Francziaország nem marad az önöké megett, ha valamely nagy és nemes eszme védelméről van szó. Éljen a népek független­sége, Éljen Garibaldi ! Páris, október 1-én 1861. Berger H. C., első őrmester. Eugen Vitalini. G. Chaix. H. Rougemont. Hazard Guyonné őrmesterek. — A svéd király teljhatalmú képviselője Hoch­schild b. Turinba megérkezett. — Mazzini közelebbről terjedelmes levelet intézett az „Unita Italiana“hoz, melyben kijelenti, mikép nem sokat törődik azzal, mint vélekedik tettei­ről akármelyik király ; az ellen azonban tiltakozik, mintha „a köztársaságiak veszélyes irányban“ működ­nének. Mi — úgymond — csak a haza függetlensége, egysége kivívására működünk sat. A „Patrie“ e levél­ről szólva azt jegyzi meg, mikép Mazzini sem nem ta­nult, sem nem felejtett. — Nápolyban azon véleményen vannak, misze­rint az élve megmenekült karlista csapat B­o­r j­e­s úr­ral együtt ismét hajóra ülve, eltávoztak, legalább egy idő óta se hirek, se hamvak. A rabló csapatok minde­nütt megadják magukat. — Sora mellett ismét volt mégis egy kis összeütközés, azonban jelentéktelen. — New­ Yorkból jelentik: L­an­e tik a szakadó­kat Papensvillenél megverte. S­h­e­n­a­u vezénylete alatt vizi hadjárat indul délre.­­ A „Moniteur“ newyorki magántudósítása észak katonai és pénzügyi állapotát kedvezőbb fény­ben tünteti fel, mint ezt eddig a franczia lapok tevék. E tudósítás szerint az egyesült államok kormánya nagyszerűleg szereli tengerészetét, a kölcsönre pedig csak úgy özönlik az aláírás. Újdonságok. Pest, oct. 9. ** Ismét hire szárnyal, írja a „N. N.“ székes­­fehérvári levelezője, hogy a m. helytartóság tagjai be akarják adni lemondásukat. E lépésük a helytar­tóság azon állásával indokoltatik, melyet az állam­­miniszterium készített számára. Nem az udv.kon­­cze­ll­ária s am. helytartóság utján kormányozta­­tik többé Magyarország, de az államminiszterium a hadsereg-parancsnokság s a rendőri minisztérium ál­tal foglaltatta el a tért s fölöslegessé tette a törvényes kormányszékeket. A helytartóság nem akar többé ily állapot takarójául felhasználtatni, s mivel nincs kilá­tás arra, hogy a hatalmas államminisztérium Magyar­­országra vonatkozó terveivel felhagyna, a helytartó­ság elhagyja a tért, hol az alkotmányosság zászlója alatt oly dolgok történnek, melyekért a felelősséget nem vállalhatja magára.Körü­lbelül ez lenne a leköszö­nést indokoló irat tartalma — írja a „Wr.“ — de még addig, mig ez fölterjesztetnék, felsőbb helyről jöhet közbe valami olyas, mi e határozat kivitelét m­eggá­­tolandja s akkor e közlésünkre is elmondhatják,hogy roszul valánk értesítve. Vederemo ! ** A székesfehérvári nép hangulatát igen elke­seredettnek írja a „N. N.“ levelezője, s csak is a megye tekintélyesebb férfiainak köszönhető — úgymond — hogy ez elkeseredés kihágásokká nem fajul. Szekré­­nyessy biztos ur helyzete, ily viszonyok közt csaknem elviselhetlen, még a fogadót is, melyben szállva van, kerülik a vendégek, nehogy éjjelenként alkalmatlan szerenádák által fölriasztassanak álmukból. Szekré­­nyessy az egész elszigeteltségben él a város köze­peit, sat. De mind e mellett a valódi nehézségek még csak ezután következnek be; a tisztviselők még hi­vatalaikban vannak, de valószínűleg Pest megye pél­dáját követendik maholnap. A befolyásos egyénektől halljuk, hogy egész Fejér megyében nem fognak ta­lálni sem az új megyei bizottmányba, sem a megü­re­­sült hivatalokra egyéneket. A fejér megyei értelmiség azon alapelvből indul ki, hogy az államminisztérium vagy engedjen — vagy pedig hadd álljon vissza a Bach-rendszer. — A bécsi „Morgenpost“ mai száma a horvát követség fogadtatásának szenteli vezérczikkét. El­mondja, hogy midőn a magyar országgyűlés követei jelentek meg a fölirattal, az egész világ csupa kíván­csiság, a kormány merő izgatottság volt. A horvát or­szággyűlés szintoly körülmények közt küldi föliratát s e fölirata szintoly visszautasitó, mint a magyar volt. •—• mégis most semmi érdekeltség, semmi kíváncsiság sem mutatkozik a követség fogadtatása iránt. Miért ? mert mindenki meg van győződve, hogy a horvát or­szággyűléssel ugyanaz fog történni, a­mi a magyar­ral, t. i. feloszlatják; legföljebb még felszólítják egy­szer, hogy küldjön a reichsrathba követeket. Azt is hiszi a „Morgenpost,“ hogy valamint b. V­ay, úgy ez esetben Mazuranics is le fog mondani, s aztán majd Horvátországban is hozzá fognak a megyék fel­oszlatásához. Az idő pedig, úgymond, koránsem ked­vez ily kísérleteknek. Magyarországban már bebizo­nyosodik, hogy az „alkotmányos“ kormányzás lehet­­lenné vált, így lesz Horvátországban is. Ekkor aztán — reméli a „Morgenpost“ —­ majd engedékenyebbek lesznek s fognak hallgatni a kiengesztelés szaván, ha ugyan az alkotmányosság komoly szándékuk! — Az „0. u. W.“ azt írja, hogy azon hit, miként M­o­c­s­o­n­y­i úr fogna erdélyi kanczellárrá kinevez­tetni, alaptalan, s hogy Mocsonyi ur nem is vállalná el e főméltóságot. Sajnáljuk. Mert a gyulafehérvári gyűlés s a kormány erdélyi eljárásának czélját tisz­tán illustrálná Mocsonyi ur kanczellárrá kinevezése.­ Mocsonyi András ur neve egy kész, egy nyílt pro­­gramm. Sajnáljuk. Kérjük, vállalja el, ha alkalma lesz rá.­Kineveztetésével culminál a dolog. ** Az „Ost deutsche Post“ azon egyetlen bécsi lap, mely a kormány új sajtótörvénye által el van bá­­jolva. Úgy találja, hogy az (annak idején közzétett) eredeti javaslat és a mostani előterjesztmény között nagy különbség létez. A többi lap sem észre nem vette a különbséget, sem a javaslatnak örvendetes voltáról nem bír tudomással, melyet újabb kidolgozása állító­lag nyújt. Az „Ostd. P.“ tehát öröm­kitöréseivel egye­dül áll. Ez kétségkívül vósz jel, — írja a „Wr.“ — nem az „Ostd. P.“-ra nézve, mert e felől ország-világ tudja, mit kell tartani, hanem a miniszteriális javaslatokra vonatkozólag. — A „Wien. Korr.“ szerint a szerb kormány sietett (?) az osztrák főconsulnak elégtételt adni az által, hogy a kihívó szerb tisztet megbüntette. — Pestmegye leköszönt tisztikara f. hó 26 -án fog Fóthon a szeretett volt helyettes főispánytól gróf Károlyi Istvántól búcsút venni. ** A „Sürgöny“ Bécsből oct.8-án a következő hí­reket, vette : Kapy Eduard, előbb pesti, utóbb nógrádi volt megyefőnök, mint Pestmegye számára kinevezett administrator, ma hit éltetett meg. Arad vármegye s városa feloszlattatott, kir. biztosul Hofbauer van ki­nevezve; Barsmegye szintén fel lön oszlatva. ** Majláth György tárnok, mint a „P. L.“ Írja, a tárnoki méltóságot, mint ország zászlósa továbbra is kész megtartani, de a közigazgatásban nem vesz részt, s a helytartósági ügyek vezetését jövőre is Ká­rolyi helyi, alelnök ur fogja vinni. ** Tüiri tábornokról írja a „M. S.“, hogy f. hó 1-jén Mondoviban a tisztikar ünnepélyes lakomát ren­dezett tiszteletére. E hó folytán nejével együtt fogja Olaszországot beutazni, s aztán lakását állandólag Milanóba teszi át. Gr. Teleki Sándor oct. közepén Comoból szintén Milanóba fog érkezni s tavaszig — mikorra az olaszországi magyar emigratio háborús re­ményeket táplál — ott fog tartózkodni. ** Szerdahelyi Kálmán, ki jelenleg Kolozsvárit nagy tetszéssel vendégszerepel, az „Eljegyzés lámpa­fénynél“ czimü operetteben, a következő versecskét rögtönözte: „E pohárt a románokért, kiknek szívből kívánom, hogy szabadság kössön össze, és ne idegen járom; és ha országgyűlésiek lesz, ez legyen ott a jelszó : testvérhazánk Magyarhonnal mind halálig uaió!" ** Milánói tudósítások szerint a magyar légióba álló honfitársainkat, a tiszti lét­zám nagysága miatt egyelőre csak közlegényekül fogják felvenni. ** Az „Üstökös“ szerkesztője azon szívességre kéri előfizetőit,hogy lapjai egy-egy számának későbbi kiadását kegyeskedjenek „magyar emberhez illő“ türelemmel fogadni; az okt. 5-kén elmaradt szám okt. 10-kén fog megjelenni. **Az őszi időszak közeledtével a nemzeti színház körül is vehetünk egy kis elevenebb mozgást észre. Több uj darabot, mint Csák, dráma Szathmáry K.-tól; A levél, vigj. Greguss Á.-tól; A molnárleány nép­színmű Szigligetitől; Szép Ilonka regényes opera Mosonyitól — tanulnak be, melyek a repertoirt leg­alább fel fogják egy kissé frissíteni. ** Elek Kálmán szabolcsi születésű 19 éves kas­sai tanulót Miskolczon a cs. katonaság elfogta s szu­rony közt Kassára a katonai laktanyába hurczolta. Elfogatásának okául barna attiláját s vörös zsinóros kék nadrágát említik. A miskolczi színházban adatni szokott hazafias darabokat — mint a „M. S.“-ban ol­vassuk — tetszés szerint tiltogatja be Frugiesi cs. k. százados. Per quam regulám történik mindez —arról hallgat a krónika. ** Azt állítják, hogy Pesten az utczai szemét kihordatása a városnak évenként 14,000 ftjába kerül. Csak aztán egy kissé több látszatja volna e költséges manipulatiónak, de utczáink nagy része, kivált a Li­pótváros részben — folyvást tele van por és szemét­tel. E tekintetben kissé erélyesebb intézkedés csak­ugyan elkelne. ** Vidékről következő uj könyvek küldettek be hozzánk : „A magyar királyok hadjáratai, utazá­sai és tartózkodási helyei.“ Irta Ráth Károly. Győr 1861. E becses történeti adatokat a tudós szerző chro­­nologiai rendben állította egybe; szerzőnek e művét nemsokára az erdélyi fejedelmek, úgyszintén a nádo­rok had­járatai, utazásai és tartózkodási helyeiről, va­lamint a királynék utazásai s tartózkodási helyeiről irt munkája is követendő. „Töredék egy menekült naplójából.“ Regényes korrajz két szakaszban, irta Harag Victor. Kolozsvárt, Demjén Lászlónál. Ára 1 frt 20 kr. — „Egy Garibaldi-önkénytes kalandjai.“ Francziából Sz. N. Szeged , Burger Zsigmondnál. „Garibaldi emlékiratai“ I. II. III. füzet. Dumas Sán­dor után Kassay Adolf. Pozsony, Lieber Henrik nyom­dájában. Egy-egy füzet ára 15 kr. — „Egyházi gyász­beszéd és ima gr. Teleki László fölött.“ Tartotta Szász Károly, a dunaföldvári casino által rendezett gyászünnepen 1861. jun. 29. — „Kolozsvári naptár 1862 ik évre.“ Első évfolyam, Erdély alkotmányos tiszti névtárával és iparczimtárával. Kolozsvárt, kiadja Demjén László. — „Magyar nyelvtan,“ három tanfo­lyamban, született magyarok számára. Irta Nogáll János, váradi kanonok s isk. felügyelő. Nagy-Várad, Tichy Alajos nyomdájában. E nyelvtan tanodái hasz­nálatra van szánva s a tisztelt szerző, e művének egész jövedelmét a nagyváradi egyházmegyei népta­nítók özvegyeit s árváit gyámolitó nyugintézetnek szentelte. Ára 40 kr. ** Kolozsvárit Demjén Lászlónál megjelent s szerkesztőségünkhöz beküldetett: „Honvéd-induló“, zongorára szerzé Pongrácz József. Ára 40 kr. ** A Székesfehérvárott felállítandó Vörösmarty­­szobor tőkéjének gyarapítására f. é. oct. 19-én több Külföld. , — A „Const.“ az osztrák pénzügyekkel foglal­kozik. „A pénzügy kérdése — úgymond — nem kis gondot ad a bécsi kabinetnek. A jelen évi folyam no­vember 1-én bevégződik, s a jövő évi költségvetés megvitatása sürgető kérdéssé válik. Azonban mikép lehetne a költségvetési javaslatot oly szűk testület­nek elébe terjeszteni — kérdi a franczia „Journal de Francfort“ — a nélkül, hogy a birodalom többi ré­szét „in contumatiam“ jelenlevőnek ne nyilatkoztat­ná. Magyarországgal — úgymond továbbá — már vé­geztek, de Horváth- és Erdélyország még hátra van s különösen ez utolsó, melynek gyűlését most hivták egybe, mely azonban az év végéig követeit nem küld­heti a rajxzatba. Addig tehát, ha a költségvetési ja­vaslatot elhalasztja a pénzügyminiszter, segítnie kell valami után, vagy kölcsön vagy más pénzügyi intéz­kedéssel a kincstár szorultságán. Azonban kérdés, te­­het-e ilyet az alkotmányos miniszter úr a birodalom összes képviselete beleegyezése nélkül ?“ Végül úgy hiszi a „Constitutionnel“ mikép a rajxzat egy hóra el­napolása oda mutat, hogy a gyakorlatban lévő pénz­ügyi rendszer tovább fog folytattatni. — A „Nord“ párisi tudósítója a többek közt az osztrák ügyre térve így szól : „Az osztrák kormány folytatja a „divide­nt imperes“ eljárást, melynek 1849-ben oly nagy hasznát véve Magyarország ellen, s melynek még ma is van hatása. A kormány a biro­dalmat alkotó népek közt négy nyelven szerkesztett

Next