Magyarország, 1861. október (1. évfolyam, 228-254. szám)
1861-10-19 / 243-244. szám
biztosító törvény által megsértett érdekei miatt emelte fel a zászlót Horvátország bánja. Mindezt tudja a „H.“ tudja, hogy a 48-ki országgyűlés, midőn úgy intézkedett, hogy köztanácskozási nyelvül gyűléseken és bizottmányokban a „kapcsolt részekben saját szabályuk következtében is, anyai nyelvüket használhatják“ (XVI. t. 2. §. e. p.) és a nemzetiségi érdekekre volt tekintettel; tudja, hogy a nemzetiség kérdését 1848-ban nem a „centralisatio félelme“ (értsd: a centrálisaimtól való félelem) keltette fel; hogy a nemzetiség kérdése, illetőleg a nemzetiségek öntudatra ébredése már elébb támadt és ha nem elébb, feltámadt volna az adicasterialis kormányforma meghagyása mellett is III. Napóleonnak nemzetiségi politikája s a közelebbi események folytán. De mert, mint a„H.“ mondja, „napról napra veszélyesebbé kezd válni hazánkban a nemzetiség kérdése“, idő- és czélszerü-e oly igaztalan váddal a nemzet törvényei ellen kikelni, csakhogy a dicasterialis kormányforma igazoltassák ? elősegíthetni véli a „H.“ a nemzetiségek kielégittetését s a Horvátországgali uniót, midőn oly otrombáknak mondja azon törvényeket, melyek alapján áll a nemzet? És meggondolta-e a „H.“ mit mondott azon szavaiban, hogy a nemzetiség kérdését „a bécsi reactio a szakadási hajlamok fékezésére használja eszközül ?“ Ily váddal eddig csak a bécsi centralista lapok által illettettünk. Ők fogták ránk a szakadási hajlamot, s minthogy a bécsi reactió a nemzetiség kérdését ellenünk használja fel eszközül, tehát a mi szakadási hajlamunkat kivánja fékezni. A „H.“ túlmegy buzgóságában. Nem tudja védeni megállható érvekkel a dicasterialis kormányt s a parlamenti kormányt védők ellen az érveket ellenségeink ajkairól szaggatja le. Volna alkalma bebizonyítani a dicasterialis kormány előnyét a parlamenti kormány felett. Hiszen az országot nem magyar miniszterek , hanem cancellária és helytartótanács kormányozzák. Megmenték-e e főkormányszékek a megyék autonómiáját? És kérdjük, mi szükség volt megszüntetni azon törvényhatóságokat, melyeket erejökből kiforgatott, melyeknek autonómiáját megsemmisité, mint a „H.“ annyiszor állitá, az 1848-ki törvény? Az 1848-ki törvények alapján alakult törvényhatóságok is elég erősek, hogy eszközeivé ne váljanak a centralisatiónak s ép ezért kell letűnniök. Pompéry, Külföld. — A „Nord“ szentpétervári levelezője octob. 9-éről kelt tudósításában részletesen előadja az ottani fiatalság tüntetését. Miniszteri rendelet folytán újabb intézkedések tétettek, hogy az egyetemi fiatalság szorosabb fegyelem alá vétessék. Ezen intézkedéseknek September 18-án, mint az évfolyam megnyitása napján, el kelle vala kezdődniük. Ebből azonban semmi sem jön s a fiatalság, mint azelőtt, szabadon járt be az egyetembe s az uj rendeletek felett heves vitatkozásokat tartottak. Ez igy folyt pár hétig, végre a hatóság véget akart vetni az egésznek. October 7-én az egyetemet meglátogatni akarók azt zárva s a falon egy főnöki rendeletet találtak, mely az egyetem, a könyvtár, a vegytani és természettani műhely bezáratását jelenti. Az ifjak színlelve, mintha az egyetem végleges bezáratásától tartanának, összegyűltek az udvaron s végül a curatorhoz mentek a bezáratás iránt felvilágosítást kérendők. Képzelhető, hogy az ezernyi tömeg a legnépesebb utczán végig vonulva nagy figyelmet gerjesztett. Philipton tbk egyetemi curator az ifjúságot az egyetembe visszatérésre inté, ígérvén, hogy maga is rögtön követni fogja őket. Ott a tbnok kijelenté, mikép az egyetem csak oct. 20-ig lesz bezárva s hozzátévén, mikép igyekezni fog módosításokat eszközölni az új rendeleteken, a tömeg lecsendesült és haza oszlott. A levelező az eseményekről saját nézeteit elősorolva azt mondja, mikép az intézkedések iskolák számára valók, nem pedig 18 éves egyetemi ifjak számára, mindenek felett pedig helytelen volt a falragaszra tisztán ki nem tenni, hogy a bezáratás csak ideiglenes. Ugyancsak e levelező jelenti, mikép Moskvában a nép minden lehető eszközt felhasznál,hogy az utóbbi rendelet szerint 50 ezüst rubelnyi magasra felrúgtatok tandíj miatt a szegényebb ifjak ki ne maradjanak, aláírások, sorsjáték, adakozás,mind igénybevétettek, hogy a jelen fiatalság a tudományok ismeretétől elzárva ne legyen, erre építi Oroszország jövő boldogsága reményét. Az October 7-ki egyetemi tüntetés következtében a sz.-pétervári rendőrfőnök Patku 1tbk rendeletet tett közzé, mely az egyetem ideiglenes bezáratását jelenti, s egyszersmind szigorú büntetés alatt megtiltja a tanulóknak az összecsoportosulásokat. Az orosz „Akadémiai lap“ közölvén a sz.-pétervári császári egyetemet illető szabályzatot, értesítést mellékel hozzá az egyetem igazgatóságától, mely elősorolván, mikép a hatóság, mely a rendetlenségek folytán az egyetemet bezáratá, most tudatja, mikép az egyetem ismét megnyílik, de csak a nevelésügyminiszteriumnak junius 12-én kiadott, s oct. 10-én ismét közzétett rendeletei értelmében, s csak azok szigorú megtartásának feltéte alatt. Továbbá tudatja az egyetemi igazgatóság, mikép közzéteendi azon parancsot is, mely szerint történendő a beigtatási okiratok kiadása, s annak helye és ideje meghatároztatik. Azon ifjak pedig — úgymond továbbá az igazgatóság—kik a beigtatási okiratokban foglalt szabályoknak magokat alá nem vetik, azok az egyetem tagjainak nem tekintetnek. — Krakkóból írják : A Kosciusko-ünnepély nagyszerűen ment véghez. Reggeli 8 ó. gyászisteni tisztelet tartatott az uj israelita egyházban, a frigyláda sátra feketével s fehérrel volt beborítva, s minden jelenlévők keresztények és izraeliták, nők s férfiak mély gyászt viseltek. Az isteni tisztelet végével ima mondatott Kosciuskó lelkéért, s azután az egész tömeg a Bo2e cos Polske dalt énekelte. — Ezen magasztos tüntetéssel kezdetett meg a nap s azután sorra következtek az ájtatosságok , a városunkban levő számos egyházak mindegyikében, 10 órakor minden bolt bezáratott, s sem a Kazimirzon sem a külvárosokban nem találkozott egy boltos sem, ki nyitva hagyta volna üzletét, mint néhány nap előtt, úgy most is az egész lakosság mély gyászba volt burkolva,a nagy tömeg a Mária-egyház felé sietett, hol valóban legünnepélyesebb volt az isteni tisztelet. A feketével beborított nagyszerű katafalkon egyszerű koporsó áll, s ezen egy koroná s Kosciuskó babérkoszorúval környezeti arczképe volt látható. Köröskörül gyertyák fénylettek, s a tág góth egyház térsége csakhamar szűk lön az áhitatoskodó sokaság befogadására midőn az egyházban megkezdetett a Bozecos Polske ének; a kinn lévő s az egész tért ellepő tömeg letérdepelve éneklé a dalt. Az isteni tisztelet végeztével a jelenlévők bár számuk sok ezerre ment, elszéledtek anélkül, hogy csak legkisebb rendzavarás történt volna is, de mint mondják, mégis történt elfogatás, azt állítják, hogy egy tanuló fogatott el, azon ürügy alatt, hogy az izraelita kereskedőket boltjaik bezárására szólította fel. A boltok délutáni egy óráig zárva maradtak. — Az ostromállapot kihirdetését Lengyelországban,— mint a „Wr. Ztg“ írja— Fijalkowski érsek temetési menete után, mely ünnepélyre néhány ezer parasztot hoztak be tüntetésre, előre lehetett látni.— Az ostromállapotot előidéző varsói eseményekről következő tudósításaink vannak: A varsói érsek halála óta a tüntetések határozottan lázadási jellemet öltöttek. 9-én és 10-én mintegy 5,000-nyi tömeget fegyveres erővel kelle szétverni, mely Lublin kormányzóság egyik kis városába tüntetni indult. A lublini püspököt, ki a tüntetésben részt ven, rögtön visszautasították Lublinba. Lambert tbknak minden oldalról lázadási jellemű tudósításai érkeztek,különösen a „Kosciusko nap“-tól féltek. A tbk tudósítást küldött Sz. Pétervárra, s nem csak Varsóra, de az egész Lengyel királyságra kiterjeszthető ostromállapotra felhatalmaztatok. Az ostromállapot kihirdetését, mi 14-én történt meg, 12-én Gersten zweig főhadi kormányzó kiáltványa előzte meg, melyben kijelenti a kormányzó, miképp a rend fentartására az utczákra kiállított rendőrség tagjai a katonai őrökkel egyenlőknek tekintendők, s a ki szolgálati idejében ilyet megsért s ellene erőszakosságot kisért meg, hadi törvényszék alá esik. — A Horodloban aláirt jegyzőkönyvben a lengyel királyságnak Lithvániával 1418-ban egyesülését megünneplendő gyülekezet maga és a fegyveres kézzel visszatartott meg nem jelent ügyfelek nevében tiltakozik szabadsága elnyomása, s a kormányzat rabszolgai formája ellen, tiltakozunk — úgymond továbbá a jegyzőkönyv — Lengyelország önkényes elszaggatása ellen s kívánjuk régi függetlensége visszaállítását. Minthogy ezen okirat a jelen körülmények közt illető helyére nem juthat, minthogy önkényesen kormányzott országban jött létre, mely népképviselettől meg van fosztva, minden külföldi lapba be kell igtattatnia, hadd ismerjék meg a rablásban osztozkodott hatalmak s azok is, kiket egy leigázott nép sóhaja érdekel. — Említettük mikép Thouvenel a genfi köztársaság küldötteit a „Constitutionnel“ elleni panaszukkal a sajtó és törvényszék terére utalta. A genfiek tehát czáfoló nyilatkozatot küldtek a „Constitutionnel“-nek, melyet az közöl, ígérvén, hogy holnap felel rá. A nyilatkozat levél-alakban van írva genfi octob. 8-ki kelettel. „A genfi canton és köztársaság államtanácsa a „Constitutionnel“ főszerkesztőjéhez“. „A genfi canton és köztársaság államtanácsát meglepte — úgymond a levél — s egyszersmind fájdalmasan hatott rá az ön lapja septemb. 28-diki számában közlött genfi tudósítás. Remélte, hogy a közönség szava, a genfi francziák bizonysága s a tények valószínűtlensége folytán a szerkesztőség maga visszavonja ama híreket. Miután azonban mindez nem történt meg, sőt a czikk végigjárta az európai sajtót, kénytelenek vagyunk felkérni önt, cáfolja meg ön lapjában amar alaptalan koholmányokat. Ön azt mondja, mikép úgy látszik, hogy Génfben az utczai zavarok a kedélyek zavarának adtak helyet; a rendőrség nem képes ellenállni a gonosz szenvedéseknek; a személybiztosság ily szomorító helyzetben tehát nagyon sokat szenved; s hozzáteszi ön, mikép csupán öt frank kell, s az ember könnyen megszabadulhat politikai ellenétől, továbbá, hogy a Rhone és a tó gyakori néma tanúi az egyes rögtöni eltűnéseknek, s ennek bizonyságául felhozza, mikép aug. 12-én két hullát találtak, egyiket a Rousseau sziget zugában, másikat a tó partján, mindkettő bottal volt agyonverve. Közelebbről pedig egy franczia mérnök zsákba vart hulláját a tóból fogták ki. Mindez teljesen alaptalan, mert semmi bottal agyonvert hullát nem találtak, sem semmi zsákba vart mérnöki hullát nem leltek. Aug. 12-én egy német munkás korcsmár verekedés következtében a tóba belé veszett, de törvényszékileg be van bizonyítva, mikép véletlenül esett a tóba, mindemellett azonban verekedő társa egy évi fogságra ítéltetett s a korcsma bezáratott. Hasonló hazugság a mérnök zsákba vart hullája, semmi olyat nem találtak. Egy franczia mérnök közelebbről csakugyan eltűnt, s a franczia consul kerestető is Genovában, de nyomát már Mulhouseban elveszítették, hol a vendéglőben tárczáját elhagyá. Ezek tehát, mint látja ön, teljesen valótlan álhírek ; de mit ért ön az alatt, hogy az utczai zavarok a kedélyek zavarainak adtak helyet? utczai zavar itt ép úgy nem volt,mint zsákba vart mérnöki hulla; csendesebb, nyugodtabb város nehezen létezik, mint a miénk. Hogy pedig a rendőrség már nem állhat ellent a gonosz szenvedélyeknek, ezen állítás a közlött tények valótlansága által tökéletesen megsemmisül. A személy biztossága nagyon szenved, s öt frank elég, hogy politikai ellenünket eltegyük láb alól.“ Hogy lehetett önnnek ilyen hírt felvenni lapjába ? Melyik politikai egyéniség pusztult el ? mi mindnyájan itt vagyunk. Hogy számosan vannak munka nélkül, az igaz, de ezek az óra- és ékszerkészitők, s a munkaszünetet az európai általános zavart viszonyok okozzák, sat. Aláírva „Az állam nevében.“ Viridet Mark, Fontanel M. korlátnok, elnök. — A hollandi király fogadtatásáról következő részleteket olvasunk.A császár a pályaudvarhoz ment ebibe, ép úgy mint a porosz királynak, azon különbséggel, hogy a király hivatalos disszel egyenruhában utazván, ő Felsége a császár is egyenruhában, teljes diszszel fogadá vendégét. A császár szívélyesen megszokta kezét a kocsiból leszállott királynak s ezután a pályaudvar e czélra feldiszitett elfogadó termébe vezette. III. Vilmos király még fiatalkorú, arczán sok jóság kifejezése ül, egész szakállat visel. Itt a király bemutatá kíséretét a császárnak. A bemutatás után a menet 6 kocsiban egy század guid környezetében a kastély felé indult. A császár és vendége ketten az első kocsiban ültek, a nép mindenütt lelkes éljenekkel fogadá a két uralkodót. A császárné a kis császári liget kézen fogva a főlépcső alján várta vendégét. A király megcsókolta a kis liget, ki az első gránátos ezred tizedesi egyenruháját viselé, s megdicséré szép arczát s takarosságát. Ezután a király lakosztályába ment, mely ugyanaz, hol a porosz király volt. Este 7 ó. 70 terítékű ebéd, melyen a király a főhelyen a császár és császárné közt ült. Ebéd után, mely alatt a guidók zenekara szép dallamokat játszott, kis estély volt, mely 11 óráig tartott. Vasárnapra erdei séta Pietrefonds romjai meglátogatása volt kitűzve. Kedden (ma) a császár vendégét Párisba kiséri, akkor ebéd a Tuilleriákban. Szerdán nagy vadászat Verseillesben és erdei ebéd, innen a császár Compiégnebe, a király Párisba megy, hol aztán még két napot mulat. — Párisból írják okt. 16-ról. A miniszterváltozásra vonatkozó hírek teljesen alaptalanok. A császár s a hollandi király megérkeztek, s jelen voltak egy előadáson az olasz színházban. A kenyérár kilogramonként 49 centimra szállt le. A mai „Moniteur“ jelenti, hogy a kormány rendszabályokat készül életbe léptetni, a név nélküli röpiratok ellen. — A hollandi király Compiégneben mulatása természetesen több feltevésnek ad helyet, ezek legjelentékenyebbje szerint Luxemburg átengedése is szóba hozatnék, ezen erőd is beletartozik a franczia keleti határok szabályozására tervezett vonalba. — A „Times“ párisi levelezője azt írja, hogy a franczia császár a porosz királyt Compiégneben különösen a következő három dologra iparkodott rávenni : az olasz királyság elismerésére Poroszország részéről, a német túlzók nézeteinek mellőzésére a dán kérdésben,szabadelvű kereskedelmi szerződésre Francziaország és a vámegylet között. A király valamennyi kérdésre kitérőleg válaszolt; ebből azonban — úgymond a levelező— még koránsem lehet következtetni, hogy a császár híjába beszélt, s szavainak a porosz király jövendő elhatározásaira még igenis lehet hatása. — A „M. Post“ a porosz király koronázásáról s a németek ehhez kötött várakozásairól vezérczikket. „Németország szabadsága drágább a németnek“ ■—így szól többek között — „mint a német hajóhad, s könnyebben is valósítható. Németország továbbá egységéről is álmodoz. Vájjon mit fog a király tenni ?“ S azt feleli a „M. Post“, hogy a nagyravágyás és hazafiság egyaránt ugyanazt parancsolja neki. „Ausztria — úgymond — sülyedt, el van árasztva bajokkal, s fenyegetve létében. Erélyes és nyílt versenytársának aligha képes ellentállani. De itt épen a bökkenő: keletkezhetik-e erély és nyíltság a kétely országban ?“ Ezután Compiégnere s a legújabb franczia röpiratokra térvén át, azt mondja, hogy Compiégneben a magas politikával nem bajlódnak, és csodálkozik, hogy a franczia kormány „azon sok kárt okozó, haszontalan pamphletek“ megjelenésének gátat nem vetett. — A „M. Herald“ örül, hogy a „L’empereur Napoleon et le roi Guillaume“ czimü röpiratot a franczia kormány elhárította magától. — Az „Alig. Zig“-ban és egyik porosz lapban meghazudtolják azon hírt, hogy a porosz tisztek a császár kezét megcsókolták volna. A „Siécle“-nek tegnapi számunkban közlött czikke végén vonatkozás történik a spanyolországi könyvmegégetési eseményekre, íme itt az „Opinione nationale“ erre vonatkozó tudósítása : October 9-én 10 órakor reggel Barczellona vesztőhelyén 300 kötetnyi nyomtatványt égettek meg a barcellonai püspök rendelete folytán. E művek spiritualista közlemények voltak, s egyik ottani könyvárustól koboztattak el. Egyházi öltönybe burkolt lelkész elnökölt, a végrehajtásnál egyik kezében keresztet, másikban fáklyát tartott. Egy jegyző és segéde képviselék a törvényszéket s a könyvárust egy vámhivatalnok helyettesité. A tüzet három mozos (arabs eredetű spanyol) élesztő. Midőn a végrehajtásnak vége volt, a hazafelé menő papot a roppant tömegben összegyűlt nép szitkai és mocskai kisérték haza, mely ama gyűlöletes múltat fölelevenülni látván, mindenfelől kiáltás le az Inquisitióval!“ — A kölni lap tudósítása szerint a délolaszországi Borjes-féle csapat és annak támadásairól szóló híreket Marseilleben kovácsolja a reactionarius ezéh s onnan az egyházi lapok megkapva, kürtölik szét a világba. Ezt jó tudni. — A pápa beszédét az angol lapok igen kíméletlenül megtámadják. A „Times“ abbeli reményét fejezi ki, hogy, ha majd a pápaság át fog alakíttatni — „ami lehetlen, hogy még sokára haladjon“ — „a vallás és illendőség érdekében ez úgynevezett allocutióknak véget vetnek.“ — Turinból okt. 15-éről jelentik : Benedet1 i holnap érkezik meg. Ellenben Ratazzi ma Francziaországba utazott. — A Frankfurt városi törvényhozó testület határozatát, melyet táviratilag közöltünk — most részletesebben ismerjük. E határozat értelmében a gyűlés felszólíta a tanácsot : inditványoztassa a német szövetséggyűlésben a frankfurti képviselő utján, hogy a szövetségi helyőrség távolittassék el a városból, miután jelenléte ott szükségtelenné válik. Továbbá tudassa a tanács, mi eredménnyel járt el ez ügyben; végre hogy tudassa, minő szerződést kötött a csapatok élelmezése végett azok parancsnokával, mivel a gyűlés jövőre nem veszi fel az e tárgyban tett kiadásokat, sem erre vonatkozó hitelt nem szavaz meg a költségvetésben. Továbbá arra is felszólítja a gyűlés a tanácsot, kövessen el minden módot, hogy a városnak a szövetséges követelései kifizettessenek. A „Sentinella Bresciana" szerint okt. 5-én a vicenzai fegyvertéren a csapatok gyakorlata közben a tér közepén egy tűzakna robbant szét, s a sorok közt rémülést, rendetlenséget okozott. Más estén a valdagnói lakók közt szivódás történvén, az osztrák rendőrség felhasználta ez ürügyet, hogy a hazatért velenczei menekülteket befogassa, hir szerint a katonai szolgálatra alkalmas egyéneket közülök besorozzák. — Az „Opinion nationale“ hire szerint Ausztria csapatait Ragusa felé indítja, Velenczét szabadon hagyva. Hir szerint a bécsi kabinet biztosíttatott, hogy Olaszország nem kísért merényletet ellene. A Ragusai levelek következő tudósításokat közölnek: Zubzii felkelők uscoli és montenegrói önkénytes csapatokkal Cicevot és Biovot megostromolták. Három órai heves harcz után visszavonultak. Kétezernyi felkelő megtámadta Koricnichit, és Bilecia külvárosai közeléig hatoltak. Azt állítják, hogy a porta sürgető parancsai ellenére Omer pasa nem mer támadni, nincs bizalma a hadseregben, általános felkeléstől tart, s Szerbiára bizalmatlan szemmel néz. Semmi orosz hajó nem látható. A montenegrói fejedelem a határokon fegyverben áll. — A „Star“ attól tart, hogy a kormány a mindinkább érezhető pamut-szükséget föl fogja használni a be nem avatkozási elv megsértésére s a déli kikötők ostromzárának megszegése által az éjszakamerikai egyesületnek hadat fog üzenni. — Mansfield tbk, mint New-Yorkból octob. 3-dikáról írják, Wool tickot Manroe várában meglepte. — New-Yorkban nagy hajóhadi expeditiot készitnek. — Uj-yorki okt. 5-én kelt hírek szerint azonhir, hogy Fremont letétetett s hadi törvényszék elébe állitatott, nem való. A kormány valamennyi Vanderbilt- Steamert kibérel. — New Yorkból írják oct. 5-ről: Reynald tick Cheatmountainenél megverte a szövetségeseket. Hire jár, mikép a szakadópártiak Manastas mögé vonultak vissza. Ujdominálok Pest, oct. 17. — A bécsi centralista lapokkal mind hangosabban követeltetik a magyar kanczellária, helytartótanács, erdélyi főkormányszék, szóval a kormány magyar tagjainak eltávolítását. A Fortschritt e napokban már azt mondta, hogy a kormány ellenei nem annyira a nemzetben, mint a magyar kormánykörökben keresendők. Az „Ost d. Post“ pedig ma újólag keményen megtámadván Forgách grófot, kijelenti, hogy sehogysem felel meg feladatának. A „Wanderer“ azt hiszi, hogy a kormány könnyebben fog ugyan az elbocsátandó magyar államférfiak helyére embereket kapni, mint a megyei és városi biztosi állomásokra ; hogy azonban segit-e majd igy a bajokon, nagyon kétli. Magunk is. ** A „Parl. Corr.“ szerint gr. Forgách ő Felségének magyar miniszterévé neveztetett ki. ** Kapy Eduard pestmegyei administrator ur a ma éjjeli vonattal Bécsből megérkezett s az „István főherczeghez“ czimzett szállodába szállott. Az adminisztrátor ur szállása előtt 11 órakor két megyei hajdú foglalt őrállást. Ugyanez időtájban hivatá magához a megyei várnagyot, kinek felügyelete alatt van jelenleg a megyeháza. ** Kapy Ede pestmegyei administrator úr — mint a „P. L.“ írja — egyéb kedvezmények mellett, 4000 ft évi fizetést húz, mely összeg nyugdíjaztatása esetére is megmarad. ** A „Lt.“ visszavonja azon állítását, hogy a magyarországi disponibilitásban levő hivatalnokokhoz leérkezett volna már a commandó szó, magok készen tartására. ** Hir szerint, biharmegyei kir. biztosul volt cs. k. főtörvényszéki tanácsos, a Teleki Blanka grófnő s mások elfogatásából ismeretes Petrák ur van kiszemelve. ** Bach báró ur — mint az „Aut. Corr.“ írja, november hóban Bécsbe megérkezik, s követségi állomására, Rómába többé nem tér vissza, úgy látszik, nem hiába egyengette Schmerling úr, az érdemes báró útját! — Portoréban sept. 21-dikén zenebona volt, mert két buccari küldöttet vártak, kik állítólag azzal voltak megbízva, hogy a portoréi községi vagyont vegyék át — a buccari tanácsbeliek fizetésére. Meg is jelentek a küldöttek, de látva a fenyegető tömeget, csak egy pár jelentéktelen kérdést tettek és mindjárt visszasiettek. ** Tänzer úr a derék „Volksstimme“ szerkesztője, az elővizsgálati fogságból szabadlábra helyeztetett. A lakosság éji zenét rendezett tiszteletére. — Mahler Móricz német írót, kire nézve a grazi belebbeztetést csak minap szüntették meg, a „Volksstimme“beirt czikkeiért most üldöző levéllel keresik. Az üldöző levél szerint Mahlert Magyarországban vagy Bécsben gyanítják. ** A pesti tanuló ifjúság, elfogott pályatársuk Hindy Árpád szabadon bocsáttatásáért, egyenesen Ő Felségéhez készül egy folyamodást benyújtani. ** Hir szerint, az erdélyi udvari canczelláriához felsőbb parancs érkezett volna — írja a „P. H.“ — miszerint az Erdélyben jótékonyság színe alatt alakult, de állítólag egészen más czélokra irányzott honvédsegélyezési egyletek haladéktalanul, s ha másként nem lehetne erőhatalommal is feloszlatandók. ** A „Presse“ azon hamis váddal lépett fel, hogy a londoni világkiállítás érdekében alakított magyar bizottmány a magyarhoni kiállítókat nem csak nem segélyzi, hanem vissza is ijeszti. A „P. L.“ e vád ellenében fölemlíti, hogy a magyar bizottmány levelezés és személyes közlekedés által mindent felhasznál, hogy hazánk minél nagyobb mértékben legyen Londonban képviselve. Buzgólkodása folytán már eddig 100-nál több kiállító jelentkezett. A nyers terményekre 6000 □ ölnyi tér leend szükséges. ** A királyi s hétszemélyes tábla ítéletei, mint ezelőtt szokásban volt, kihirdetésük után Trattner nyomdájában azonnal megjelennek s előfizetés utján kaphatók. ** A „P. N.“ fejérmegyei tudósítója az ottani állapotok hű képét adva a többek közt ezt irja : „Kitört a keleti marhadög. A szarvasmarha és szénanemü takarmány hordozása egy községből a másikba letiltatott s őrök állíttattak fel, kivált a mirigyes helyekre vezető útvonalakon. Balog adószedő az őrök előtt ócsárolja a megyét s annak intézkedéseit, és ellenszegülve, erőszakosan tör át az őrvonalon, szénát hordva magával. Hozzá nyúlnunk nem szabad, ő tettleg felettünk áll. Ő elfoghat mindenkit, mi nem korlátozhatjuk eljárását. Mi a törvény és az alkotmányos hatóság fentartása iránti aggodalom által korlátoltatunk; őket semmi sem fékezi.“ Ép így hiúsították meg Pesten, a városi hatóságnak a marhadög terjedése meg-