Magyarország, 1861. október (1. évfolyam, 228-254. szám)

1861-10-19 / 243-244. szám

biztosító törvény által megsértett érdekei mi­att emelte fel a zászlót Horvátország bánja. Mindezt tudja a „H.“ tudja, hogy a 48-ki országgyűlés, midőn úgy intézkedett, hogy köztanácskozási nyelvül gyűléseken és bizott­mányokban a „kapcsolt részekben saját sza­bályuk következtében is, anyai nyelvüket használhatják“ (XVI. t. 2. §. e. p.) és a nem­zetiségi érdekekre volt tekintettel; tudja, hogy a nemzetiség kérdését 1848-ban nem a „centralisatio félelme“ (értsd: a centrálisaim­tól való félelem) keltette fel; hogy a nemzeti­ség kérdése, illetőleg a nemzetiségek öntudatra ébredése már elébb támadt és ha nem elébb, feltámadt volna az a­dicasterialis kormány­­forma meghagyása mellett is III. Napóleon­nak nemzetiségi politikája s a közelebbi ese­mények folytán. De mert, mint a„H.“ mondja, „napról napra veszélyesebbé kezd válni hazánkban a nemze­tiség kérdése“, idő- és czélszerü-e oly igaztalan váddal a nemzet törvényei ellen kikelni, csak­hogy a dicasterialis kormány­forma igazoltas­sák ? elősegíthetni véli a „H.“ a nemzetiségek kielégittetését s a Horvátországgali uniót, mi­dőn oly otrombáknak mondja azon törvénye­ket, melyek alapján áll a nemzet? És meggon­dolta-e a „H.“ mit mondott azon szavaiban, hogy a nemzetiség kérdését „a bécsi reactio a szakadási hajlamok fékezésére használja eszközül ?“ Ily váddal eddig csak­ a bécsi centralista lapok által illettettünk. Ők fogták ránk a szakadási hajlamot, s minthogy a bécsi reactió a nemzetiség kérdését ellenünk hasz­nálja fel eszközül, tehát a mi szakadási hajla­munkat kivánja fékezni. A „H.“ túlmegy buzgóságában. Nem tudja védeni megállható érvekkel a dicasterialis kormányt s a parlamenti kor­mányt védők ellen az érveket ellenségeink aj­kairól szaggatja le. Volna alkalma bebizonyítani a dicasteria­lis kormány előnyét a parlamenti kormány felett. Hiszen az országot nem magyar minisz­terek , hanem cancellária és helytartótanács kormányozzák. Megmenték-e e főkormányszé­kek a megyék autonómiáját? És kérdjük, mi szükség volt megszüntetni azon törvényható­ságokat, melyeket erejökből kiforgatott, me­lyeknek autonómiáját megsemmisité, mint a „H.“ annyiszor állitá, az 1848-ki törvény? Az 1848-ki törvények alapján alakult törvényhatóságok is elég erősek, hogy eszkö­zeivé ne váljanak a centralisatiónak s ép ezért kell letűnniök. P­o­m­p­é­r­y, Külföld. — A „Nord“ szentpétervári levelezője octob. 9-éről kelt tudósításában részletesen előadja az ot­tani fiatalság tüntetését. Miniszteri rendelet folytán újabb intézkedések tétettek, hogy az egyetemi fiatal­ság szorosabb fegyelem alá vétessék. Ezen intézke­déseknek September 18-án, mint az évfolyam megnyi­tása napján, el kelle vala kezdődniük. Ebből azon­ban semmi sem jön s a fiatalság, mint azelőtt, szaba­don járt be az egyetembe s az uj rendeletek felett he­ves vitatkozásokat tartottak. Ez igy folyt pár hétig, végre a hatóság véget akart vetni az egésznek. Octo­ber 7-én az egyetemet meglátogatni akarók azt zárva s a falon egy főnöki rendeletet találtak, mely az egye­tem, a könyvtár, a vegytani és természettani műhely bezáratását jelenti. Az ifjak színlelve, mintha az egye­tem végleges bezáratásától tartanának, összegyűltek az udvaron s végül a curatorhoz mentek a bezáratás iránt felvilágosítást kérendők. Képzelhető, hogy az ezernyi tömeg a legnépesebb utczán végig vonulva nagy figyelmet gerjesztett. P­h­i­l­i­p­t­o­n tbk egyetemi curator az ifjúságot az egyetembe visszatérésre inté, ígérvén, hogy maga is rögtön követni fogja őket. Ott a tbnok kijelenté, mikép az egyetem csak oct. 20-ig lesz bezárva s hoz­­zátévén, mikép igyekezni fog módosításokat eszkö­zölni az új rendeleteken, a tömeg lecsendesült és haza oszlott. A levelező az eseményekről saját nézeteit elő­sorolva azt mondja, mikép az intézkedések iskolák számára valók, nem pedig 18 éves egyetemi ifjak szá­mára, mindenek felett pedig helytelen volt a falra­gaszra tisztán ki nem tenni, hogy a bezáratás csak ideiglenes. Ugyancsak e levelező jelenti, mikép Moskvában a nép minden lehető eszközt felhasznál,hogy az utóbbi rendelet szerint 50 ezüst rubelnyi magasra felrúgta­tok tandíj miatt a szegényebb ifjak ki ne maradjanak, aláírások, sorsjáték, adakozás,mind igénybevétettek, hogy a jelen fiatalság a tudományok ismeretétől el­zárva ne legyen, erre építi Oroszország jövő boldog­sága reményét. Az October 7-ki egyetemi tüntetés következ­tében a sz.-pétervári rendőrfőnök P­a­t­k­u 1­tbk ren­deletet tett közzé, mely az egyetem ideiglenes bezá­ratását jelenti, s egyszersmind szigorú büntetés alatt megtiltja a tanulóknak az összecsoportosulásokat. Az orosz „Akadémiai lap“ közölvén a sz.-pétervári csá­szári egyetemet illető szabályzatot, értesítést mellékel hozzá az egyetem igazgatóságától, mely elősorolván, mikép a hatóság, mely a rendetlenségek folytán az egyetemet bezáratá, most tudatja, mikép az egyetem ismét megnyílik, de csak a nevelésügyminiszterium­­nak junius 12-én kiadott, s oct. 10-én ismét közzétett rendeletei értelmében, s csak azok szigorú megtar­tásának feltéte alatt. Továbbá tudatja az egyetemi igazgatóság, mikép közzéteendi azon parancsot is, mely szerint történendő a beigtatási okiratok kiadá­sa, s annak helye és ideje meghatároztatik. Azon if­jak pedig — úgymond továbbá az igazgatóság—kik a beigtatási okiratokban foglalt szabályoknak mago­kat alá nem vetik, azok az egyetem tagjainak nem te­kintetnek. — Krakkóból írják : A Kosciusko-ü­nnepély nagy­szerűen ment véghez. Reggeli 8 ó. gyásziste­ni tisztelet tartatott az uj israelita egyházban, a frigyláda sátra feketével s fehérrel volt beborítva, s minden jelenlévők keresztények és izraeliták, nők s férfiak mély gyászt viseltek. Az isteni tisztelet végével ima mondatott Kos­­ciuskó lelkéért, s azután az egész tömeg a Bo2e cos Polske dalt énekelte. — Ezen magasztos tüntetéssel kezdetett meg a nap s azután sorra következ­tek az ájtatosságok , a városunkban levő szá­mos egyházak mindegyikében, 10 órakor minden bolt bezáratott, s sem a Kazimirzon sem a külváro­sokban nem találkozott egy boltos sem, ki nyitva hagyta volna üzletét, mint néhány nap előtt, úgy most is az egész lakosság mély gyászba volt burkolva,a nagy tömeg a Mária-egyház felé sietett, hol valóban legün­nepélyesebb volt az isteni tisztelet. A feketével bebo­rított nagyszerű katafalkon egyszerű koporsó áll, s ezen egy koroná s Kosciuskó babérkoszorúval környe­zeti arczképe volt látható. Köröskörül gyertyák fény­lettek, s a tág góth egyház térsége csakhamar szűk lön az áhitatoskodó sokaság befogadására midőn az egyházban megkezdetett a Boze­cos Polske ének; a kinn lévő s az egész tért ellepő tömeg letérdepelve éneklé a dalt. Az isteni tisztelet végeztével a jelenlévők bár számuk sok ezerre ment, elszéledtek a­nélkül, hogy csak legkisebb rendzavarás történt volna is, de mint mondják, mégis történt elfogatás, azt állítják, hogy egy tanuló fogatott el, azon ürügy alatt, hogy az izraelita kereskedőket boltjaik bezárására szólította fel. A boltok délutáni egy óráig zárva maradtak. — Az ostromállapot kihirdetését Lengyelország­ban,— mint a „Wr. Ztg“ írja— Fijalkowski érsek te­metési menete után, mely ünnepélyre néhány ezer parasztot hoztak be tüntetésre, előre lehetett látni.­­— Az ostromállapotot előidéző varsói esemé­nyekről következő tudósításaink vannak: A varsói érsek halála óta a tüntetések határozottan lázadási jellemet öltöttek. 9-én és 10-én mintegy 5,000-nyi tö­meget fegyveres erővel kelle szétverni, mely Lublin kormányzóság egyik kis városába tüntetni indult. A lublini püspököt, ki a tüntetésben részt ven, rögtön visszautasították Lublinba. Lambert tbknak min­den oldalról lázadási jellemű tudósításai érkeztek,kü­lönösen a „Kosciusko nap“-tól féltek. A tbk tudósítást küldött Sz. Pétervárra, s nem csak Varsóra, de az egész Lengyel királyságra kiterjeszthető ostromálla­potra felhatalmaztatok. Az ostromállapot kihirdetését, mi 14-én történt meg, 12-én Gersten zweig fő­hadi kormányzó kiáltványa előzte meg, melyben ki­jelenti a kormányzó, miképp a rend fentartására az utczákra kiállított rendőrség tagjai a katonai őrök­kel egyenlőknek tekintendők, s a ki szolgálati idejé­ben ilyet megsért s ellene erőszakosságot kisért meg, hadi törvényszék alá esik. — A Horodloban aláirt jegyzőkönyvben a len­gyel királyságnak Lithvániával 1418-ban egyesülését megü­nneplendő gyülekezet maga és a fegyveres kéz­zel visszatartott meg nem jelent ügyfelek nevében til­takozik szabadsága elnyomása, s a kormányzat rab­szolgai formája ellen, tiltakozunk — úgymond továb­bá a jegyzőkönyv — Lengyelország önkényes elszag­­gatása ellen s kívánjuk régi függetlensége visszaállí­tását. Minthogy ezen okirat a jelen körülmények közt illető helyére nem juthat, minthogy önkényesen kor­mányzott országban jött létre, mely népképviselettől meg van fosztva, minden külföldi lapba be kell igtat­­tatnia, hadd ismerjék meg a rablásban osztozkodott hatalmak s azok is, kiket egy leigázott nép sóhaja érdekel. — Említettük mikép Thouvenel a genfi köz­társaság küldötteit a „Constitutionnel“ elleni pana­szukkal a sajtó és törvényszék terére utalta. A gen­fiek tehát czáfoló nyilatkozatot küldtek a „Constitu­­tionnel“-nek, melyet az közöl, ígérvén, hogy holnap felel rá. A nyilatkozat levél-alakban van írva genfi octob. 8-ki kelettel. „A genfi canton és köztársaság államtanácsa a „Constitutionnel“ fő­szerkesztőjéhez“. „A genfi canton és köztársaság államtanácsát meg­lepte — úgymond a levél — s egyszersmind fájdal­masan hatott rá az ön lapja septemb. 28-diki számá­ban közlött genfi tudósítás. Remélte, hogy a közönség szava, a genfi francziák bizonysága s a tények való­színűtlensége folytán a szerkesztőség maga vissza­vonja ama híreket. Miután azonban mindez nem tör­tént meg, sőt a czikk végigjárta az európai sajtót, kénytelenek vagyunk felkérni önt, c­áfolja meg ön lapjában amar alaptalan koholmányokat. Ön azt mondja, mikép úgy látszik, hogy Génf­ben az utczai zavarok a kedélyek zava­rának adtak helyet; a rendőrség nem képes ellen­állni a gonosz szenvedéseknek; a személy­biztosság ily szomorító helyzetben tehát nagyon sokat szenved; s hozzáteszi ön, mikép csupán öt frank kell, s az ember könnyen megszabadulhat politikai ellenétől, továbbá, hogy a Rhone és a tó gyakori néma tanúi az egyes rögtöni eltűnéseknek, s ennek bizonyságául fel­hozza, mikép aug. 12-én két hullát találtak, egyiket a Rousseau sziget zugában, másikat a tó partján, mind­kettő bottal volt agyonverve. Közelebbről pedig egy franczia mérnök zsákba vart hulláját a tóból fogták ki. Mindez teljesen alaptalan, mert semmi bottal agyonvert hullát nem találtak, sem semmi zsákba vart mérnöki hullát nem leltek. Aug. 12-én egy német munkás korcsmár vere­kedés következtében a tóba belé veszett, de törvényszé­­kileg be van bizonyítva, mikép véletlenül esett a tóba, mindemellett azonban verekedő társa egy évi fogságra ítéltetett s a korcsma bezáratott. Hasonló hazugság a mérnök zsákba vart hullája, semmi olyat nem talál­tak. Egy franczia mérnök közelebbről csakugyan el­tűnt, s a franczia consul kerestető is Genovában, de nyomát már Mulhouseban elveszítették, hol a ven­déglőben tárczáját elhagyá. Ezek tehát, mint látja ön, teljesen valótlan álhírek ; de mit ért ön az alatt, hogy az utczai zavarok a kedélyek zavarai­nak adtak helyet? utczai zavar itt ép úgy nem volt,mint zsákba vart mérnöki hulla; csendesebb, nyu­­godtabb város nehezen létezik, mint a miénk. Hogy pedig a rendőrség már nem állhat ellent a gonosz szenvedélyeknek, ezen állítás a közlött tények valót­lansága által tökéletesen megsemmisül. A személy biztossága nagyon szenved, s öt frank elég, hogy po­litikai ellenünket eltegyük láb alól.“ Hogy lehetett önnnek ilyen hírt felvenni lapjába ? Melyik politikai egyéniség pusztult el ? mi mindnyájan itt vagyunk. Hogy számosan vannak munka nélkül, az igaz, de ezek az óra- és ékszer­készitők, s a munka­szüne­tet az európai általános zavart viszonyok okozzák, sat. Aláírva „Az állam nevében.“ Viridet Mark, Fontanel M. korlátnok, elnök. — A hollandi király fogadtatásáról következő részleteket olvasunk.A császár a pályaudvarhoz ment ebibe, ép úgy mint a porosz királynak, azon különb­séggel, hogy a király hivatalos dis­szel egyenruhában utazván, ő Felsége a császár is egyenruhában, teljes diszszel fogadá vendégét. A császár szívélyesen meg­­szok­ta kezét a kocsiból leszállott királynak s ezután a pályaudvar e czélra feldiszitett elfogadó termébe vezette. III. Vilmos király még fiatalkorú, arczán sok jóság kifejezése ül, egész szakállat visel. Itt a­­ király bemutatá kíséretét a császárnak. A bemutatás után a menet 6 kocsiban egy század guid környezeté­ben a kastély felé indult. A császár és vendége ketten az első kocsiban ültek, a nép mindenütt lelkes élje­nekkel fogadá a két uralkodót. A császárné a kis császári liget kézen fogva a főlépcső alján várta ven­dégét. A király megcsókolta a kis liget, ki az első gránátos ezred tizedesi egyenruháját viselé, s megdi­­cséré szép arczát s takarosságát. Ezután a király lak­osztályába ment, mely ugyanaz, hol a porosz király volt. Este 7 ó. 70 terítékű ebéd, melyen a király a fő­helyen a császár és császárné közt ült. Ebéd után, mely alatt a guidók zenekara szép dallamokat játszott, kis estély volt, mely 11 óráig tartott. Vasárnapra erdei séta Pietrefonds romjai meglátogatása volt kitűzve. Kedden (ma) a császár vendégét Párisba kiséri, ak­kor ebéd a Tuilleriákban. Szerdán nagy vadászat Verseillesben és erdei ebéd, innen a császár Com­­piégnebe, a király Párisba megy, hol aztán még két napot mulat. — Párisból írják okt. 16-ról. A miniszter­válto­zásra vonatkozó hírek teljesen alaptalanok. A császár s a hollandi király megérkeztek, s jelen voltak egy előadáson az olasz színházban. A kenyér­ár kilogra­­monként 49 centimra szállt le. A mai „Moniteur“ je­lenti, hogy a kormány rendszabályokat készül életbe léptetni, a név nélküli röpiratok ellen. — A hollandi király Compiégneben mulatása természetesen több feltevésnek ad helyet, ezek legje­lentékenyebbje szerint­ Luxemburg átengedése is szóba hozatnék, ezen erőd is beletartozik a franczia keleti határok szabályozására tervezett vonalba. — A „Times“ párisi levelezője azt írja, hogy a franczia császár a porosz királyt Compiégneben kü­lönösen a következő három dologra iparkodott ráven­ni : az olasz királyság elismerésére Poroszország ré­széről, a német túlzók nézeteinek mellőzésére a dán kérdésben,szabadelvű kereskedelmi szerződésre Fran­­cziaország és a vámegylet között. A király valamennyi kérdésre kitérőleg válaszolt; ebből azonban — úgy­mond a levelező­­— még koránsem lehet következ­tetni, hogy a császár híjába beszélt, s szavainak a po­rosz király jövendő elhatározásaira még igenis lehet hatása. — A „M. Post“ a porosz király koronázásáról s a németek ehhez kötött várakozásairól vezérczikket. „Németország szabadsága drágább a németnek“ ■—­­így szól többek között — „mint a német hajóhad, s könnyebben is valósítható. Németország továbbá egy­ségéről is álmodoz. Vájjon mit fog a király tenni ?“ S azt feleli a „M. Post“, hogy a nagyravágyás és ha­­zafiság egyaránt ugyanazt parancsolja neki. „Ausztria — úgymond — sülyedt, el van árasztva bajokkal, s fenyegetve létében. Erélyes és nyílt versenytársának aligha képes ellentállani. De itt épen a bökkenő: ke­­letkezhetik-e erély és nyíltság a kétely­ országban ?“ Ezután Compiégnere s a legújabb franczia röp­­iratokra térvén át, azt mondja, hogy Compiégneben a magas politikával nem bajlódnak, és csodálkozik, hogy a franczia kormány „azon sok kárt okozó, ha­szontalan pamphletek“ megjelenésének gátat nem vetett. — A „M. Herald“ örül, hogy a „L’empereur Na­poleon et le roi Guillaume“ czimü röpiratot a franczia kormány elhárította magától. — Az „Alig. Zig“-ban és egyik porosz lapban meghazudtolják azon hírt, hogy a porosz tisztek a csá­szár kezét megcsókolták volna.­­ A „Siécle“-nek tegnapi számunkban közlött czikke végén vonatkozás történik a spanyolországi könyvmegégetési eseményekre, íme itt az „Opinione nationale“ erre vonatkozó tudósítása : October 9-én 10­­ órakor reggel Barczellona vesztőhelyén 300 kö­tetnyi nyomtatványt égettek meg a barcellonai püs­pök rendelete folytán. E művek spiritualista közle­mények voltak, s egyik ottani könyvárustól koboztat­­tak el. Egyházi öltönybe burkolt lelkész elnökölt, a végrehajtásnál egyik kezében keresztet, másikban fáklyát tartott. Egy jegyző és segéde képviselék a törvényszéket s a könyvárust egy vámhivatalnok he­­lyettesité. A tüzet három mozos (arabs eredetű spa­nyol) élesztő. Midőn a végrehajtásnak vége volt, a hazafelé menő papot a roppant tömegben összegyűlt nép szitkai és mocskai kisérték haza, mely ama gyű­löletes múltat fölelevenülni látván, mindenfelől kiáltá­s le az Inquisitióval!“ — A kölni lap tudósítása szerint a délolaszor­­szági Borjes-féle csapat és annak támadásairól szóló híreket Marseilleben kovácsolja a reactionarius ezéh s onnan az egyházi lapok megkapva, kürtölik szét a világba. Ezt jó tudni. — A pápa beszédét az angol lapok igen kímé­­letlenül megtámadják. A „Times“ abbeli reményét fejezi ki, hogy, ha majd a pápaság át fog alakíttatni — „a­mi lehetlen, hogy még sokára haladjon“ — „a vallás és illendőség érdekében ez úgynevezett allocu­­tióknak véget vetnek.“ — Turinból okt. 15-éről jelentik : B­e­n­e­d­e­t1 i holnap érkezik meg. Ellenben Ratazzi ma Franczia­­országba utazott. — A Frankfurt városi törvényhozó­ testület ha­tározatát, melyet táviratilag közöltünk — most rész­letesebben ismerjük. E határozat értelmében a gyű­lés felszólíta a tanácsot : inditványoztassa a német szövetséggyűlésben a frankfurti képviselő utján, hogy a szövetségi helyőrség távolittassék el a városból, mi­után jelenléte ott szükségtelenné válik. Továbbá tu­dassa a tanács, mi eredmén­nyel járt el ez ügyben; végre hogy tudassa, minő szerződést kötött a csapa­tok élelmezése végett azok parancsnokával, mivel a gyűlés jövőre nem veszi fel az e tárgyban tett kiadá­sokat, sem erre vonatkozó hitelt nem szavaz meg a költségvetésben. Továbbá arra is felszólítja a gyűlés a tanácsot, kövessen el minden módot, hogy a város­nak a szövetséges követelései kifizettessenek.­­ A „Sentinella Bresciana" szerint okt. 5-én a vicenzai fegyvertéren a csapatok gyakorlata közben a tér közepén egy tűzakna robbant szét, s a sorok közt rémülést, rendetlenséget okozott. Más estén a valdag­­nói lakók közt szivódás történvén, az osztrák rendőr­ség felhasználta ez ürügyet, hogy a hazatért velen­­czei menekülteket befogassa, hir szerint a katonai szol­gálatra alkalmas egyéneket közü­lök besorozzák. — Az „Opinion nationale“ hire szerint Ausztria csapatait Ragusa felé indítja, Velenczét szabadon hagyva. Hir szerint a bécsi kabinet biztosíttatott, hogy Olaszország nem kísért merényletet ellene. A Ragusai levelek következő tudósításokat közölnek: Zubzii felkelők uscoli és montenegrói ön­­kénytes csapatokkal Cicevot és Biovot megostromol­ták. Három órai heves harcz után visszavonultak. Kétezernyi felkelő megtámadta Koricnichit, és Bilecia­­ külvárosai közeléig hatoltak. Azt állítják, hogy a porta sürgető parancsai ellenére O­m­e­r pasa nem mer támadni, nincs bizalma a hadseregben, általános felkeléstől tart, s Szerbiára bizalmatlan szemmel néz. Semmi orosz hajó nem látható. A montenegrói fejede­lem a határokon fegyverben áll. — A „Star“ attól tart, hogy a kormány a mind­inkább érezhető pamut-szükséget föl fogja használni a be nem avatkozási elv megsértésére s a déli ki­kötők ostromzárának megszegése által az éjszakame­­rikai egyesületnek hadat fog üzenni. — Mansfield tbk, mint New-Yorkból octob. 3-dikáról írják, Wool tickot Manroe várában meg­lepte. — New-Yorkban nagy hajóhadi expeditiot ké­­szitnek. — Uj-yorki okt. 5-én kelt hírek szerint azonhir, hogy Fremont letétetett s hadi törvényszék elébe állitatott, nem való. A kormány valamennyi Vanderbilt- Steamert kibérel. — New­ Yorkból írják oct. 5-ről: R­e­y­n­a­l­d tick Cheatmountainenél megverte a szövetségeseket. Hire jár, mikép a szakadópártiak Manastas mögé vonultak vissza. Ujdom­inálok Pest, oct. 17. — A bécsi centralista lapokkal mind hangosab­ban követeltetik a magyar kanczellária, helytartóta­nács, erdélyi főkormányszék, szóval a kormány ma­gyar tagjainak eltávolítását. A Fortschritt e na­pokban már azt mondta, hogy a kormány ellenei nem annyira a nemzetben, mint a magyar kormánykörök­ben keresendők. Az „Ost d. Post“ pedig ma újólag keményen megtámadván F­o­r­g­á­c­h grófot, kijelenti, hogy sehogysem felel meg feladatának. A „Wande­rer“ azt hiszi, hogy a kormány könnyebben fog ugyan az elbocsátandó magyar államférfiak helyére embere­ket kapni, mint a megyei és városi biztosi állomások­ra ; hogy azonban segit-e majd igy a bajokon, nagyon kétli. Magunk is. ** A „Parl. Corr.“ szerint gr. Forgách ő Fel­­ségének magyar miniszterévé nevezte­tett ki. ** Kapy Eduard pestmegyei administrator ur a ma éjjeli vonattal Bécsből megérkezett s az „István főherczeghez“ czimzett szállodába szállott. Az admi­nisztrátor ur szállása előtt 11 órakor két megyei hajdú foglalt őrállást. Ugyanez időtájban hivatá magához a megyei várnagyot, kinek felügyelete alatt van jelen­leg a megye­háza. ** Kapy Ede pestmegyei administrator úr — mint a „P. L.“ írja — egyéb kedvezmények mellett, 4000 ft évi fizetést húz, mely összeg nyugdíjaztatása esetére is megmarad. ** A „Lt.“ visszavonja azon állítását, hogy a magyarországi disponibilitásban levő hivatalnokok­hoz leérkezett volna már a commandó szó, magok ké­szen tartására. ** Hir szerint, biharmegyei kir. biztosul volt cs. k. főtörvényszéki tanácsos, a Teleki Blanka grófnő s mások elfogatásából ismeretes Petrák ur van ki­szemelve. ** Bach báró ur — mint az „Aut. Corr.“ írja, november hóban Bécsbe megérkezik, s követségi ál­lomására, Rómába többé nem tér vissza, úgy látszik, nem hiába egyengette Schmerling úr, az érdemes báró útját! — Portoréban sept. 21-dikén zenebona volt, mert két buccari küldöttet vártak, kik állítólag azzal voltak megbízva, hogy a portoréi községi vagyont ve­gyék át — a buccari tanácsbeliek fizetésére. Meg is jelentek a küldöttek, de látva a fenyegető tömeget, csak egy pár jelentéktelen kérdést tettek és mindjárt visszasiettek. ** Tänzer úr a derék „Volksstimme“ szerkesz­tője, az elővizsgálati fogságból szabad­lábra helyez­tetett. A lakosság éji zenét rendezett tiszteletére. — Mahler Móricz német írót, kire nézve a grazi belebbeztetést csak minap szüntették meg, a „Volks­­stimme“be­irt czikkeiért most üldöző­ levéllel keresik. Az üldöző­ levél szerint Mahlert Magyarországban vagy Bécsben gyanítják. ** A pesti tanuló ifjúság, elfogott pályatársuk Hindy Árpád szabadon bocsáttatásáért, egyene­sen Ő Felségéhez készül egy folyamodást benyújtani. ** Hir szerint, az erdélyi udvari canczelláriához felsőbb parancs érkezett volna — írja a „P. H.“ — miszerint az Erdélyben jótékonyság színe alatt ala­kult, de állítólag egészen más czélokra irányzott h­o­n­­védsegélyezési egyletek haladéktalanul, s ha másként nem lehetne erőhatalommal is fel­­oszlatandók. ** A „Presse“ azon hamis váddal lépett fel, hogy a londoni világkiállítás érdekében alakított magyar bizottmány a magyarhoni kiállítókat nem csak nem segélyzi, hanem vissza is ijeszti. A „P. L.“ e vád elle­nében fölemlíti, hogy a magyar bizottmány levelezés és személyes közlekedés által mindent felhasznál, hogy hazánk minél nagyobb mértékben legyen Lon­donban képviselve. Buzgólkodása folytán már eddig 100-nál több kiállító jelentkezett. A nyers termények­re 6000 □ ölnyi tér leend szükséges. ** A királyi s hétszemélyes tábla ítéletei, mint ezelőtt szokásban volt, kihirdetésük után Trattner nyomdájában azonnal megjelennek s előfizetés utján kaphatók. ** A „P. N.“ fejérmegyei tudósítója az ottani állapotok hű képét adva a többek közt ezt irja : „Ki­tört a keleti marhadög. A szarvasmarha és szénanemü takarmány hordozása egy községből a másikba letil­­tatott s őrök állíttattak fel, kivált a mirigyes helyekre vezető útvonalakon. Balog adószedő az őrök előtt ócsárolja a megyét s annak intézkedéseit, és ellen­szegülve, erőszakosan tör át az őrvonalon, szénát hord­va magával. Hozzá nyúlnunk nem szabad, ő tettleg felettünk áll. Ő elfoghat mindenkit, mi nem korlátoz­hatjuk eljárását. Mi a törvény és az alkotmányos ha­tóság fentartása iránti aggodalom által korlátoltatunk; őket semmi sem fékezi.“ Ép így hiúsították meg Pes­ten, a városi hatóságnak a marhadög terjedése meg-

Next