Magyarország, 1861. október (1. évfolyam, 228-254. szám)

1861-10-22 / 246. szám

lehet, elfogadhatónak nyilvánítja, s ezen indítvány közakarattal el is fogadtatott. A polgárnagy ezután kijelenti, hogy a pénzügy­­igazgatóság ilyszerű­ föllépése után, a tanács és kép­viselő testület további működése lehetlenné vált, mert ezen tartozás egyenesen a városi magistrates és képviseletre repartiáltatik, gondoskodnunk kell tehát holnapig az első 10,000 frt részletről. Csemegi: Ör­vend, hogy leköszönési indítvány az elnöki székből jön, annál inkább, minthogy netán a bekövetkező ujonczozás alkalmával, ha a város az ujonczokat ki­nem állitná, s törvényesen nem is tehetné — az ujon­­czok megváltására újra a tanács és képviselet erszé­nye vétetnék igénybe, mit meg nem bírhatna többé. Miután a közbátorság fentartására s egyéb ügyek elintézésére Csemegi egy 5 tagú bizottmányt ajánl, az értekezlet rendkívüli közgyűléssé alakult.A közgyűlés elfogadta az adótárgyban jelentett részleteket, s a kölcsönbe beleegyezik. V­arj­asi Jó­zsef e czélra a Marospart-erősítésre szánt 10,000 ftot a város pénztárából előlegezni indítványozza. T­e­d­e­­schi 10,000 frt, mint serházi és pálinka mérési áren­­dát, rögtön a város pénztárába fizetni ajánlkozik,hogy ebből a város a követelést kifizethesse. Tedeschi ajánlata elfogadtatván, elhatároztatott, hogy a jövő részletek is ezen árenda-jövedelemből fizettessenek. Ezután a Hofbauer L. kir. biztos úrtól e­gy ülés közben érkezett feloszlatási rendelet felolvas­tatott , valamint a helyi­ tanács rendelete is. 2. sz. Szabad kir. Arad városa polgármeste­rének, rek. Török Gábor urnak Aradon. Ő császári s Apostoli királyi Felsége legkegyel­mesebb urunk, a nagyméltóságu magyar kir. udvari kanczelláriának f. évi Mindszenthó 7-én 13,473. sz. a. kibocsájtott magas leirata által szab. kir. Arad vá­rosa bizottmányának, illetőleg képviselő-testületének végeloszlatását és újbóli szervezését az okon, mert utolsó közgyűlés alkalmával az országgyűlés felosz­tása iránti óvást magáévá tenni, ezen eljárása által a tagadhatatlan kir. jogokat megtámadni, és igy az iz­gatás terére lépni merészkedett, megparancsolni, és e tekintetből engem kir. biztosnak legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. — Én ezen legkegyelmesebb megbízásnál fogva, a nm. magyar kir. helytartótanács­nak f. év és hó 15-én 59,753 sz. a. kelt, tegnap vett magas intézményével hozzám leküldött, és melléklet­ben idezárt engedelmességi kegyes rendelet áttétele mellett, ezen sz. k. Arad városa közgyűléseinek meg­tartását ezennel felfüggesztem, magát a képviselő­­testületet pedig feloszlatom, és ennek végrehajtását szükség esetében katonai karhatalommal is eszköz­­lendem.Midőn tök. polgármester urat ezen legfelsőbb parancs folytábani intézkedésemről értesíteném, egy­szersmind felhívom és kötelezem, hogy az itt átkül­dött engedelmességi kegyes rendeletnek tartalmát azonnal közrebocsássa, és a tisztikart, úgy mint szinte a képviselő testület tagjait, személyes felelet terhe alatt, a fennrebb tiszteire említett legmagasb parancs­ról haladéktalanul értesítse-Kelt szab. kir. Arad városában, 1861. év októb. 18-kán. _ H­o­fb­auer L­aj­o­s, m. k királyi biztos. FmVF^Cl­an Aradi dr. nyilatkozik, hogy tiszteletbeli hiva­­­talát semmi szin alatt meg nem tartja. Varj­asi kapitány csak addig tartja meg hi­vatalát, mig azt a 48-diki törvények értelmében ve­zetheti. Popovics főügyész egész­­­se novemberig akarja a tisztviselőséget mostani állásán megtartani. (Elvettetett.) Az irományok a levéltárba, a letéteményezett pénzek a pénztárba tétetni rendeltettek a provisorium tartama alatt. Kevés szünet alatt a jegyzőkönyv fogalmazta­tott, felolvastatott, s közhelybenhagyással hitelesít­tetett.Polgárnagy ur lelkes búcsúbeszédet intézett az egybegyű­lt közönséghez a tisztikar nevében, megkö­szönő a képviselőknek pártfogását, és buzgalmukat, melylyel a város közérdekeit szivükön viselvén, a tisztviselőket eljárásában gyámolították, az elinté­zések végrehajtását könnyít­ék, s a teendőket indít­­ványozák; elnézést kért azért, hogy a legjobb akarat mellett sem teljesíthető a tisztikar mindazt, mit ha­zája s városa javára tenni elhatárzott, mert elzsib­­basztá a tevékenységet a tényleges hatalom­­ foly­tonos beavatkozása, s szuronyokkali erőszaktételével. Mire Csemegi képviselő a tisztikar példás ki­tartását és tevékenységét felemlítvén, kik hazafiassá­gok érzetében önállásokat is áldozatul hozták inkább, hogysem az erőszaknak meghajoljanak, kik minden körülmények közt akként jártak el, mint azt a haza és város java megkívánta, kik a közönség bizalmát megérdemlők, háromszoros éljen által a közönség to­vábbi tisztelet­ és elismeréséről biztositassanak. A háromszoros éljen elhangzott, s a „Szózat“ első szaka a teremben énekeltetett el, utána a hazát és sza­badságot éltetvén, a gyűlés a szózat éneklését foly­tatta, mig a főpiaczon az egész gyülekezet jobb jövőt kívánva s a hazát éltetve, szét nem oszlott. (Alföld.) előbb megszüntetve, megyénk közönségét e részben legkegyelmesebben megnyugtatni méltóztassék. Kelt Zomborban 1861-ik évi October 6-án. Feljegyzé Astenbergi Ast Nándor, megyei főjegyző. Sz. k. Arad városi közönségnek. Bjres-l­or­rogli tstrv. egyes. vármegyék felirata a megyei bizottmány feloszla­tása folytán. Miután legfelsőbb tudomásra jutott, hogy ezen város bizottmánya, nem ügyelve azon országszerte köztudomásra jutott, de felsőbb rendeletek által is kijelentett körülményre, hogy az országgyűlés fel­­oszlatása ellen irányzott óvás legfelsőbb helyen a ki­rályi jogok szántszándékos megtámadásának fog te­kintetni, ezen óvás megáévá tétele által a fejedelmi jogok iránt köteles tiszteletről megfelejtkezni, és ma­kacs tiltakozásával az izgatás terére lépni merészke­dett, ez által pedig kétségtelenül tanúsító, hogy töb­bé nem képviseli igaz érdekeit — a város csendes és szorgalmas polgári lakosságának, mely csak az or­száglás és közigazgatás szabályos folyama mellett képes az ipar és kereskedés virágzásából menteni fáradságának azon jutalmát, melytől tétele és bol­dogsága függ­ — 0 cs. és apóst. k. Felsége ezen vá­ros bizottmányának végeloszlatását, a f. évi oct. 7-ről 13473 sz. alatt udvari rendelvénynyel megparancsol­ni és ezen hatóságnak újbóli szervezését és a törvé­nyes rendnek helyreállítása végett kir. biztosi minő­ségben Hofbauer Lajos, volt biharmegyei főnököt, ki egyúttal Arad vármegyére nézve is hasonló kikülde­téssel bízatott meg, legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. . Erről midőn a város közönsége értesittetnék, egyszersmind kijelentetik, miszerint a fentebbiek, parancs kihirdetésével ezen város bizottmánya fel­­oszlatottnak tekintendő lévén, többé sem a tanácsko­zások folytatásának, sem ennek utána bármi ilynemű gyűlések és összejövetelek tartásának helye nem le­het.­­ Mivel pedig ő cs. kir. apostoli Felségének is­mételve kijelentett legmagasabb szándéka nem ab­ban áll, hogy az ország törvényhatóságainak alkotmá­nyos élete megszüntessék, hanem hogy azokban a törvényes rend és felsőbbségi függés, melyek nélkül sem alkotmányos kormányzat, sem igaz szabadság nem képzelhető, helyre állh­assanak, annálfogva a város egyes és összes lakosaitól bizton elváratik, mi­szerint a kiküldött kir. biztosnak mindenekben en­gedelmeskedni, és ötét a rend helyreállítása s a va­lósi hatóság újbóli szervezése körüli intézkedéseiben kitelhetőleg, gyámolitani koupolgán kötelességüknek ismerendik”­­ Kelt Budán, a magy. kir. helyt. ta­nács 1861. év okt. 15-én tartott tanácsüléséből. Károlyi László m. p. Havas József m. p. K­omy Vincze m. p. _ .. A feloszlatási rendeletet, az önkényű­ feloszlás megelőzvén, elrendeltetett, hogy az árvaü­gy, te­lekkönyv, levéltár és rendőrség, m­ig a mostani tisztviselők helyébe újak választatnának, vagy neveztetnének, a mostaniak kezelésében ma­radjanak.· a polgárnagy magát és a tisztikart helyéről leszorítottnak nyilvánítván, kijelenti, hogy mihelyt a körülmények engedik, törvényes állását újra é­s a tisztikar is elfoglalja; csupán a bíróra ajánlván kivételt, az igazság kiszolgáltatása tekin­tetéből.Csemegi ezt nem helyesli, de teljes lemon­dást indítványoz, oly módon, hogy a continuitás el­vénél fogva, a lemondott tisztviselők, mint olyanok­nak tekintetnek, s ennélfogva, midőn idővel működé­sükbe visszalépnek, a szünetelt időre eső fizetéseiket is megkapják, ha az uj intézkedés szerinti hivatalt el nem fogadnák , kik ellenben hivatalt vállalnának, a már régebben kimondott óvás szerinti felelősségre vonatnak, fizetéseikre semmi igényt nem tarthatván. Császári királyi Felség, legkegyelmesb­bmük! M­­éltóztatott cs. kir. Felségednek f. é. sept. 22- ről 17,909 ik szám alatt kelt kegyes udvari rendelet­nél fogva Bács-Bodrog törv. egyes, megyék bizottmá­nyát véglegesen feloszlatni, s királyi biztosság kikül­detése mellett annak újbóli szervezését azon oknál fogva kegyelmesen elhatározni, mivel Pest-Pilis és Solt törv. egyes, megyéknek az országgyűlés Felsé­ged által 1. évi augusztus 21-én történt feloszlatása ellen kimondott óvását magáévá tette, s azt hatósági jegyzőkönyvébe beiktatni rendelte. A megy­ének a fen említett kegyes rendelet tar­talmaként meg nem szüntetett tisztikara tehát, mint a feloszlatott bizottmányi hatóság még fenlevő marad­ványa hivatva érzi magát Felséged magasztos zsá­­kM?lya előtt legalázatosb szavát emelni, s a megyei közönség sújtott keblének keserű érzelmeit legma­­gasb tudomására juttatni. Felséges úr! fájdalmasan érintette megyénk kö­zönségét a fent dicsért kegyes rendelet váratlan in­tézkedése, miután alkotmányunk ezredéves életében nem találkozik példa arra, hogy hazánk hatóságai “T ” v'ov/‘' TMlahn feloszlatva K­Uch rulUíl, „ Eíiu “ vś SoÄ feloszlató rendszabályt Felségednek szerint a magyar alkotmányt kegyesen visszaállítani méltóztatott — öszhangzásba hozni nem tudja: csu­dálni épen nem lehet, hahogy egy szebb jövő utáni reményei csalékony délibábként tü­nedeznek, és volta­­kép a múlt szenvedések második korszakának rém­teljes küszöbén találja fel magát. Hazánk municipális hatóságai alkotmányos sza­badságunk hivatott őrei, s innen van, hogy autonóm állásukkal a félre-, vagy óvástételi jog elvárhatlan kapcsolatban áll, úgy ezen soha kétségbe nem vont jog alapján keletkeztek az országos sérelmek és kívá­nalmak, miknek véghetetlen sorát kétkötetü törvény­­könyvünk majdnem minden lapja felmutatni képes. Hogy a régiebb példákat elhallgassuk, elegendőnek véljük az újabbakra az 1790-, 1811-, 1828- és 1825-ki korszakokra hivatkozni, melyekben a megyék őseink­től szent ereklyeként reánk szállott alkotmányos sza­badságunk százados viharokat dicsően kiállott pallá­diumai törvénybe ütköző kormányintézkedések és kí­sérletek irányában lángoló honszeretetü­k bámulandó buzgóságával teljesítették ellenőrködő hivatásukat. Midőn tehát megyénk feloszlatott bizottmánya az országgyűlés beállítása ellenében Pest megye óvá­sának elfogadásával jogfentartó eszközhöz folyamo­dott, véghezvinni vélte azt, mivel összes közönségünk általános hangulatának, szentesített törvényeinknek, s Európa közvéleményének tartozott a nélkül, hogy Felségesnek nemzetünk által­­ őszintén kegyelt tör­vénybe gyökeredzett fejedelmi jogait távolról is meg­támadni szándékában lett volna. Felséges úr­­ megyénk bizottmánya véglegesen feloszlatva lévén, ezáltal a legalázatosabban alulírt tisztikar missiója is megszűnt, s nem maradna egyéb hátra, mint családi csendes körünkbe visszavonulni, s ott a titkos jövőnek végzet teljes fejleményét nyugal­masan bevárni, tekintvén azonban azt, hogy a tiszti­karnak rögtön történendő visszavonulásával a köz­csend és rend veszélyezve lenne, minek felelősségét magunkra nem vállalhatnék, sajátságos helyzetű me­gyénk területén könnyen felmerülhető fejetlenség gyászos következményeinek előjevétele tekintetéből hazafiúi kötelességnek lenni véltük, a közönség bi­zalma által felelősség mellett reánk ruházott tiszti ál­lomásainkat 1. évi november 1-ig, mennyiben időközi Felséged kormánya részéről más intézkedés közbe nem jönne, megtartani, és Isten és a megye színe előtt letett hivatalos eskünkhöz híven,megyénk szentesített törvényekre alapított elvei, és hozott határozataihoz ké­pest hivatalos körü­nkhez szorosan tartozó kormányzati teendőinkre eljárni, azontúl pedig csak a­zon feltét alatt, ha a jelenben feloszlatott megyei bizottmány visszaállíttatni fog. Ezt várja tőlünk imádott hazánk szent Ügye ! ezt mindannyiunknak egyéni becsülete ! Ily nehéz körülmények közepette, miután bizott­mányunk megszűntével a tisztikar állásának csonkí­tott volta a közigazgatás, s e szerint a közjó kívánal­mainak teljes mértékben meg nem felelhetne, és fon­tolóra vévén a megyei bizottmányoknak az 1848-ik 16. törv. czikk világos szavaiként törvényhozáson­­kivüli feloszlathatlanságát, és indíttatva Felségednek több ízben ünnepélyesen kijelentett alkotmányos szán­­dékától alattvalói hit ragaszkodásunk kijelentése mel­lett elpusztult alkotmányos életünk romjai felett leg­alázatosabban Felségedet felkérjük, miszerint felosz­latott megyei bizottmányunk visszahelyezését elren­delni s törvénysérelem szülte viszás állapotunkat mi­ A királyi curia 9 az alkotmány. 8 III. " A jelenleg megindított terelő-rendszer ál­­tal több megye és város bizottmányai már fel­­oszlattak, a hátralévők feloszlatása közel kilá­­t­­ásban van. A bizottmányok feloszlatása, mint ízt Pest megye példája, s több megyéknek elő­­l­eges határozatai tanúsítják, maga után vonja j­i tisztviselők lelépését, és ekként a bíróságok­­ megszüntetését. Már most nem lévén megyei­­ bizottmány, ez által azon egyedüli tényező hi­­­­ányzik, melynek kizárólagos és inhaerens,­­ senki másra nem ruházható hatalmában áll a­­ lelépett megyei bíróság tagjai helyett, a meg­ürült tisztségre másokat választani, azaz törvé­­­­nyes biróságot alkotni. A más után behelye­­­­zett egyének — a szó törvényes értelmében nem bírák, és azokká semmiféle mesterséges surrogatumok által nem képesithetők. A királyi biztos kinevezhet tisztviselőket, ezeknek szőkébb vagy tágasabb hatalmat ad­hat, vagy ha ezt eszközölheti, más választó testületnek összeállítása után a hivatalokat — hol ezekre vállalkozókat talál — választás út­ján betöltheti; ezen választottakat alispá­nokká, szolgabi­rákká, t­á­b­l­a­b­i­rák­ká czimeztetheti, sőt kezeikbe adhatja a törvényhatóság pecsétjét is, de mindezen cselekmények összevéve nem adják meg az illető személyeknek azon eriteriont, mely őket birákká jogosítsa, minthogy ezen hata­lommal a feloszlatott, de a törvény szerint fel nem oszlatható bizottmányon kivül senki nem bir. Czélom nem terjed annyira, hogy a mu­nicipalis szerkezet alapeszméje, természete és hatásköre felett részletes­ taglalásba bocsát­kozzam ; annyit azonban mint elementáris igaz­ságot bátran felállíthatok, miszerint az 1848 : XVI. t. sz. által a mostani bizottmányok és megyei tisztviselők, az addig fen­nl­lőtt megye összes hatásába és jogaiba lépvén, annak egész jogkörét és helyzetét örökölték; e szerint a mint régen a vármegye felosztható nem volt, úgy azon bizottmány sem lehet az, mely az idézett­örvény szerint egyszer megalakult. Nincs tör­vényeinkben egyetlen szó sem, mely a várme­gye feloszlathatóságát igazolná; az uj törvény pedig, a régit csak annyiban változtatja meg, s mennyiben ezen megváltoztatás, szövegének 3Bdu.v.:_^ tt„ zn+i­o.<~.­ p '—cí annyit jelent, mint megszűnik a vármegye, mint megszűnik azoknak öszvessége, kik a vármegyét ké­pezték de ezzel megszűnik egyszersmind azon hatalom 13, mely egyedül is kizáró­lag benne rejlett. _ Az egyéneknek kisebb vagy nagyobb száma, ilyen vagy „­Van mindsége­k,h a lelépett törvényhatósági sze­­melyesitoknek .elveit elfoglalják, nem pó­tolhatja azon irányt, mely a megszűnt törvé­nyesség kellékéből származik, s mely hiány miatt, minden cselekmény, mely bekövetke­­zik, törvénytelenné és érvénytelenné válik . Visszatérve a Curiának ezen tényekkeli viszonylatára, az ország legfőbb bírósági tes­tülete kénytelen semmisnek és érvénytelennek nyilatkoztatni az íb- gyülekezet minden ema­­názióját, minden műykedését és beavatkozá­sát ; következőleg anak fátumaitól a bírói hivatás jogos gyakor­lának elismerését meg­tagadni kénytelen. h Ha a Curia mit épzelni nem lehet _ máskép cselekednék cetben „„ vágná ketté azon szálaira, melyek e kitünő testületet a haza alkotmányban gyökeresítik , megszüntetné azon méltóság magasztos d­lását, mely őt Magyarország alkotmá ,Ja_­tóságainak legemelkedettebb diszes polczára helyezi. Ez esetben nem volna jbé a királyi magyar Curia az ország törvé­ einek, igaz baj­­nak, higgadt, bölcs, részrehag]an kezelö- és kifejezője; hanem hasonlitai az azon id £­­beli Kings B­e­n­c­h­ és 01 d B­ae­y_kez m._ dőn Anglia ezen első törvényszék y. i „Xi féktelen pártjának gonosz szenvg ‘• f értelmezték az ország köz- és bántörvé­nyeit; midőn az aljasodás és bünte t ■ nagysága képesité Anglia legfőbb kit­e­?res­i tisztükre, s az igazság oly egyéne kezeiben volt, kiknek említésénél szégyenplt,t­­minden becsületes angol arczát, s kitn ténet „a véres biróság“ fertelmese j bélyegez. A királyi Curia, ha ez megtörtén az octrogált vármegyével való összeköt által azonnal cs. kir. fő-, illetőleg legfőbb­ vényszékké válnék, és bár mint iparkor külső elnevezésének takarójába elrejteni a lódi lényeget, az ország e rendelet szei testületet alkotmányos Curiájává többé el is ismerendné. Éhez hozzájárul, miszerint a rendelet tere igen sikamlós, bizonytalan és határ n ki­li. A rendelet szerint átalakított birósá szerkezetnek elismerését, az anyagi törvény átalakítása mulhatlanul követendő; mert mint fenebb érintem, egy és ugyanazon közös elvnek természet­szerű kifolyása s az egyik jo­gosítása a másik jogosultságát foglalja magá­ban ; — ez által, a mai körülmények között, az ez idő szerinti uralkodó fogalmak szerint a Curia kényszerülve lenne oly tör­vényeket és oly értelmezéseket is elfogadni, melyekről a magyar jog és a hazai gyakorlat mit sem tudnak, s melyeket a „State Trials“ vagy az „Annales du barreau francais“ köteteiben borzadva olvasunk. Ily­en tippet a mi Guriánk érdemdús tag­jai el nem vállalhatnak, s ettől csak az ország meghamisitlan törvényeihez való ragaszkodás által menthetik fel magukat; minek első felté­tele : sem rend­ele­tét, sem hatóságot törvényesnek el nem ismerni mint azt, mely a hazai törvények feltéte­lei szerint jött létre. A hatalom — ez kétségtelen — mindent el fog követni, hogy a királyi biztosi várme­gyéknek és városi bíróságoknak elismertetése által saját eljárását a látszólagos törvé­nyess­ég külszinével betakarja; s e tekintet­ben sommatióit ismételni, talán fokozni fogja; s lehet, hogy a Curiának nem marad más hátra mint : a hazai törvénynyel kezében, a közjog és egyéni szabadság e magna Chartájára mu­tatni, melytől hatalmát nyerte, s melylyel fen­­maradása szoros, elválhatlan kapcsolatban van; ezután pedig méltóságteli lelépésével nagyszerű­siteni az ország nemes küzdelmét, melyet ez, a törvény sérthetlenségének fegy­verével oly ritka kitartással és rendithetlen hűséggel ví. Az ország első birósága ezen lelépésével a királynak és a hazának, s a mi ezzel egy — a törvénynek eleget téve, hangosan kifejezendő, miszerint : Az alkotmányellenesség egy­szersmind semmiséget és érvényt­e­­lenséget képez, és erre a magyar ki­rályi Curia hivatást nem fogadott el, és soha el nem fogadhat. Csemegi, Pest okt. 21. A „Sürgöny“ tegnapi számában ol­vassuk : „A lapok állítása, miszerint Kapy Edu­­árd főispáni helyettes ur Bécsbe utazott volna, és ott szándéka elfogadott méltóságáról le­mondani, valótlan. Ellenben felhatalmaz­­tattunk kijelenteni, hogy ő maga igen is azon határozattal fogadta el állását s érkezett Pestre, miszerint hivatalos működésében, a letett al­« 1­ « ""allem Óépvi, alk­ot­­mányos eszközökkel fog egyedül élni, s erőhatalomra nem támaszkodni, sem arra igényt nem képezni.“ E kijelentésre a „ Sürgöny “t csak a főis­páni helyettes ur hatalmazhatta fel. Megjegyezzük magunknak e nyilatko­zatot. Az alkotmányos eskü szellemében­ eljá­rás, az alkotmányos eszközökkel való élás nem tűrheti meg, hogy a főispáni helyettes úr egyszersmind a kanczelláriai utasítás értel­mében járjon el. A főispáni helyettes úr tehát szorosan a törvényhez tartandja magát. Mert különben vét az alkotmányos eskü ellen, mely az ország törvényeinek tiszteletben tartására kötelezi az eskütevőt, mert különben, minthogy minden oc­rog kényszer, a kényszer pedig nem alkot­mányos eszköz, vétene az alkotmány ellen. Így a XVI. törvény rendelete szerint az előbbi megyei közgyűlés hatóságával biró bi­zottmányt, a­mint az a törvény értelmében megalakittatott, összehívja s első teendőjéül nem az utasítás szerinti bizottmány megalakí­tását tekintendi. Az ily bizottmány ugyanis már nem volna alkotmányos eszköz. Kapy főispáni helyettes ur pedig csak alkotmányos eszkö­zökkel akar élni s természetesen törvényes, al­kotmányos tisztviselőül csak a XVII. t. sz. ér­telmében választott tisztviselőt tekintheti. A főispáni helyettes urnak a hivatalos lap utján tett nyilatkozata azt akarja-e értetni, hogy a Pest megye bizottmányának feloszla­tása iránti rendelet megszüntettetik, és a főis­páni helyettes úr az alkotmányos eszközök alatt azt érti-e a mit mi értünk ? nemsokára meg fogjuk látni. Ugyanis „az udv. kanczellária által kibo­csátott körlevél a főispánokhoz, tudtul adja ő Felségének az ujonczozás iránti parancsát. Azonnali nyilatkozatot kíván az iránt, vajjon van-e kilátás arra, hogy az ujonczozásnál a megyei tisztviselők közre fognak működni, és ha nincs, mit szándékozik a főispán tenni, és mit javasol, hogy a czél elérethessék.“ Mit szándékozik ez esetben a főispáni he­lyettes ur tenni és mit javasol? A főispáni helyettes ur ez esetben is tör­vényes eszközökkel élend, és esküje szellemé­ben azt javasolandja, hogy Ő Felsége hívja egybe az országgyűlést, mely törvényhozatalra '^pestitetvén, bizonyosan tekintetbe veszi az . lám szükségeit s az ujonczállitás tekintetében ntézkedni fog a haza s a birodalom érdeke e* int. ez, I _______

Next