Magyarország, 1861. október (1. évfolyam, 228-254. szám)
1861-10-27 / 251. szám
251. sz. 1861 • I. évfolyam. SZERKESZTŐSÉGI IRODA T. MUNKATÁRSAINK HIRDETMÉNYEK DÍJA:I MEGJELEN Uttér 4. sz. 2. emelet. kéretnek, hogy a lap szellemi részét illető minden közleményt a szerkesztő 6 hasábos petitsor 1-szeri hirdetésnél 9, 3-szorinál 7 új kv. ünnep- és vasárnapot követő napok kivé-TTTATIÓ TTTV 1 m 1 Tséghez intézzenek. — A lap kiadása körüli panaszok; a magán hirdetmények Bélyegdíj külön 30 újkr. A nyilttérben 4 hasábos petitsor 25 újkr. telével minden nap. KIAVU-HIVAlAn a kiadó-hivatalhoz intézendők. Egyes példányok KILIAN GYÖRGY, OSTERLAMM K. és LAMPEL RÓBERT ELŐFIZETÉSI ÁRurtér 4. sz. földszint. Bérmentetlen leveleket csak ismerős kézből fogadunk el. könyvkereskedőknél 10 új krajzzáron kaphatók. Egész évre 18 ft. Félévre 9 ft. Negyedévre 5 ft. egyik az ott ülő képviselők közül adóhátralékban néhány krajczárt meg nem fizetett. Piukovics kir. biztos ur, mint tudósítónk írja, ő-Becséről is akart „a megye ügyeiről tanácskozó bizalmi férfit“ keríteni egy helybeli birtokos személyében ; ez azonban a meghívást, hogy 24-dikére Zomborban legyen, nem fogadta el. — Aradról jelenti az „Alföld,“ hogy Teneczky Lázár, ki a városbirói teendőket elvállalta volt, másnap (i. i. 24-én) ismét lemondott. — Nagy-Szombat városa hatóságának e hó 16-kán tartott közgyűlésében a Bécsből került röpiratok közül egy (tót nyelvű) fölolvastatván, a közgyűlés elhatározta, hogy a lakossághoz szózatot bocsát ki, melynek tartalma röviden ez: „Roszakaratu emberek bizonyos röpiratokat terjesztenek, melyek alkotmányunkat, törvényeinket, az ország lakosainak bizalmát akarják megingatni, s a föloszlatott országgyűlés, de különösen a magyar nemzetiség ellen ingerelnek.“ Fölszólittati^í minden becsületes polgár,ha kezébe talál jutni efféle röpirat, szolgáltassa át a város kapitányának s ugyanott netán kipuhatolható szerzőjét vagy terjesztőjét jelentse föl. — Nagylakon (Csanádmegyében), mint az „ Alföldben olvassuk, efféle nyomtatványokat négy lovaszsandár osztogatott a nép közt. Vasárnap October 27. Előfizetést nyitunk ,MAGYARORSZÁG* nov.decz. havi folyamára 3 ft 50 kr 1 bóra (csak helyben házhoz küldve) 1 „ 80 „ A ..Hrasgyarország”* kiadó hivatala. FEET, October 26. Külföldi szemle. A „Deutsche Allg. Ztg.“ párisi levelezője az osztrák viszonyokról szóló tudósításában így szól: „Párisi politikai körökben egy pillanatig sem kétkedőnek azon, hogy Ausztria azon eljárás után, melyben 10 egész éven át részesítették, engedmények utján alkotmányos állammá nem alakulhat át, még azon esetben sem, ha az osztrák kormány szándékai őszinték lennének, s a kormány élén a nehéz feladat megoldására képes tehetségdús államférfiak állanának. Schmerling úr művét itt mindenki csupán üres tarthatlan erőlködésnek tekinté, s sajnálkozott, hogy az erő és tehetség egy semmire pazaroltatik. A franczia államférfiak azt kiálthatták volna az osztrákoknak, mit Duno is mond az „orleansi szűzben“ : „Égő házba veted vagyonodat, a Danaidák feneketlen hordóját töltögeted!“ Az itteni politikusok nem is csudálkoznak legkevésbé azon, hogy Ausztriában a dolgok úgy folynak, hogy a különböző fajoknak engedett parányi szabadságocskát azok a birodalom szétdarabolására használják fel, s hogy az alkotmányos kormányzatot úgy szólva minden oldalról visszautasítják, s hogy az absolutismus nagy léptekkel közéig. De hogy a költségvetést 1862-re kiadták a nélkül, hogy a birodalmi tanácsban megvitattatott volna, melynek Schmerling ur oly nagy jelentőséget tulajdonítva összeállított, s archimedesi pontjának tekintett, ezt nagy hibául rótják fel az államminiszternek, mivel ezáltal saját müvének becsét önmaga szállitá le, sőt önmaga semmisité meg azt.“ Persignynek a kerületi főnökökhöz intézett s kivonatban általunk is közlött körjegyzéke, melyben a francziaországi társulatokat, különösen a szent Vincze s más egyházi társulatok gyűlésezéseit betiltja, a franczia egyházi lapoknál természetesen visszahatást szült, míg a félhivatalos és szabadelvű lapok elégülten nyilatkoztak róla. Hasonló értelemben emlékeznek róla az angol lapok is. A „Morning Post“ elősorolván, mikép Persigny józan belügyi politikát követ s azon államférfiak közé tartozik, kik belátják s bátorságuk is van fellépni a clerus mesterkedései ellen. Ezután kifejti, mikép ez intézkedés helyén volt, mert Francziaországnak otthon, valamint Rómában is, azok legelkeseredettebb ellenei, kik az egyház köpenye alá burkolózva izgatnak ellene. A „Morning Chronicle“ már tovább megy s azt mondja, mikép a vallásosság színe alatt Francziaországban politikai izgatások folynak. Ezek két czélt tűztek ki maguk elébe: vagy rábírni Napóleont, hogy szakítván eddigi olasz politikájával, a pápa világi hatalmát tartsa fen, vagy megtagadás esetén forradalmat idézni elő, mely a napóleoni trónt ledöntse. Ezek valódi czéljai — úgymond a „Chronicle“ —azon társulatoknak, melyekre Persigny körjegyzéke vonatkozik. A német hajóhad még meg sem született, s már ellensúlyozásáról godoskodnak az angolok. Ha csakugyan igaz, azon közszájon forgó párisi hír, hogy a német hajóhad felállítására az angolok Helgoland sziklasziget megerősítését tervezik, a „Patrie“ szerint a sziget két nagy kikötőjét új erődökkel látják el. Franczia lapok megelégedve, s buzdítólag fogadják a hajóhad felállítása körül élénkülni kezdő lendületet. A „Pays“ örömmel registrálja, mikép egyik berlini lap azon javaslattal áll elő, hogy jó lenne e czélra a só-adót felemelni, s az igy nyert B milliónyi összeget hadihajók fegyverzésére fordítni. Hasonló megelégedéssel szól a „Pays“ azon kitüntető fogadtatásról, melyben az olasz követet, Della Roccát részesíté Königsbergben a porosz király. Turinban szintén jó előjelnek tekintik ezt, valamint azt is, hogy a koronázási ünnepélyen jelen levő képviselők névsorában Bourbon Ferencz küldöttének neve nem volt olvasható. Benedetti a párisi udvartól határozottan visszautasító választ vitt Ricasoli javaslatait illetőleg. Ricasolit azonban ez nem találta készületben, mivel Nigra már korábban közlött vele egy okmányt, melyben a franczia külügyér hasonló értelemben nyilatkozik. Ricasoli feleletül azt kérdezte Benedettitől : „A franczia kormány tehát csakugyan meg akarja dönteni a pápaságot. Az izgatottság Olaszorországban igen nagy, s nemcsak a politikai téren, hanem a vallásén is. Passaglia, Liverani s mások iratai nem maradtak nyom nélkül, már maguk az egyháziak is kezdenek a szakadás eszméjével megbarátkozni. A toscanai papság nagy része Passaglia nézetén van, kit a pápai szék az egyház és nevelés körül tett jó szolgálatai tekintetéből lehető kímélő után értesített, hogy az örök várost hagyja oda; ennek következtében el is indult, s f. hó 20-án Florenczbe várták, hol lapot fog szerkeszteni. A római egyháztól elszakadás alatt azonban nem protestantismust, hanem nemzeti egyházat értenek, s ennek támasza is van abban, hogy a lombardi egyház liturgiája a rómaitól különbözik. Ha Francziaország jelen halasztgató politikáját tovább űzi, a szakadás bizonyos. Az olaszok nemzeti létük biztosításáért mindenre készek. A porosz király königsbergi beszéde Turinban is hasonló benyomást tett, mint az angol lapoknál, noha lehető kiméllyel szól róla az olasz sajtó. Az „Italie“ Poroszország állásáról szólván „fájdalmas benyomásról“ szól, melyet a königsbergi beszéd Európában előidézett. A nápolyi banditaság megszűnt, Chiavone szent Péter patrimoniumába tért babérai tövisein pihenni. Egy „ex professo“ bandita csapatok még garázdálkodnak ugyan, de majd elbánik ezekkel is Ciardini. A Patriehoz is — mely Laguerronniére vezetése alatt álland — szól egy pár szót az Opinion. „Örömmel üdvözöljük — úgymond — a Patriet a független lapok sorában. Átlépése örvendetes előjele a szólásszabadság tágulásának. Midőn a fecskéket közelegni látjuk, tisztában lehetünk, hogy a zord időkön túl vagyunk.“ A fenyegető pénzügyi válság elhárítására a franczia kormány újabb engedményt szándékszik adni a törvényhozó testületnek, mit a múlt ülésszakban Magne miniszter kilátásba helyezett, s ez abban áll, hogy a képviselőház azon joggal ruháztatik fel, miszerint a budgetet fejezetenként vitatja meg. E végre a senatust jövő hóban összehívják, hogy e kérdésben javaslatot készítsen. Belföldi szemle. — Varasdmegye f. hó 28-dikán tartandó közgyűlésében tiltakozni készül a horvát országgyűlés azon határozata ellen, mely Erdődy és Jankovich grófok elmozdítását kívánja. A nevezett két főispán egyébiránt e napokban megyei székhelyére érkezett. — Zágrábból írják, hogy Pejacsevics gr. főispáni fizetését felső helyről megszüntették. — Békésmegye legutóbbi közgyűléséhez pótlólag írják meg nekünk, hogy" a megye közönsége az országgyűlés határozatait s különösen óvását is egyhangúlag helyeselvén s magáévá tevén, hazafias eljárásáért köszönetet szavazott. A Ilont megye bizottmányának e hó 21-dikén kezdődött közgyűlését a főispán egy jeles beszéddel nyitá meg, melyből rendes levelezőnk szívességéből a legfőbb pontokat röviden közöljük : „E mai nap végzetes emlékeket idéz föl keblünkben, mert épen ma egy éve láttak világot az octoberi kibocsátványok, melyek nyomán, de a 48-iki alapon, e megye is szervezkedett... Voltak, kik erősen meg voltak győződve, hogy a kormány csak alkotmányos palástban akarja folytatni azt, mit a tizenkétévi kényuralommal el nem érhetett; a nemzet azonban azon jóhiszemmel látott a szervezkedéshez, hogy az országgyűlésnek tán majd sikerül a nemzet és dynastia közti nehézségeket elintézni. E reményünk is meghiúsult Az országgyűlést szétoszlatták, s ezt követi a megyék és városok szétoszlatása. Ismeretesek az események, melyek mindezek fölötti fájdalmunkat igazolják, de egy boldogabb jövő iránti reményünket el nem temethetik... Lehet, hogy napjaink megszámlálják; helyzetünk napról napra válságosabb lesz; de ne csüggedjünk azért, legyen — mint volt eddig — nehéz pályánkon vezérünk az eszély és szigorú ragaszkodás ősi jogainkhoz : a győzelem nem marad el!“ Az állandó törvényszéki tagok választása, a válságos körülményeknél fogva, a jövő gyűlésre halasztatott. A honvédegyleteket betiltó helytartótanácsi intézmény nagy ingerültséget idézett elő; a költségvetés fölterjesztésére vonatkozó pedig a tisztikar azon kijelentésére nyújtott alkalmat, hogy valamint a múlt évnegyedben, úgy ezentúl is ingyen szolgál. Egyéb költségek födezésére néhány hasznavehetlen megyei épület fog eladatni. A cs. k. pénzügyigazgatóság a bélyegilletmények beküldésére szólítván föl a megyét, újra kimondják, hogy e közegekkel semmi érintkezésben nem állanak, egyszersmind a tisztikart minden ebből hárulható felelősség alól fölmentik. A helytartótanács által küldött utijegyeket elfogadták, de bélyeg nélkül. A jövő gyűlés nov. 25-dikére van kitűzve. — Pest városának oct. 22-dikén tartott teljes tanácsülésében előterjesztetvén, hogy a 17-dikén Kapy ur szállása előtt történt csoportosulás alkalmával a katonaság hat lövést tett, három munkást s két városi biztost elfogott, (mely utóbbi kettő azonban mindjárt szabadon bocsáttatott), elhatározták, hogy hasonló katonai beavatkozások ellen a helytartótanácshoz fölirnak. —• Ugyanezen ülésben olvastatott föl a helytartótanács leirata, mely közli a pesti főreáltanoda azon egykori tanárainak sorát, kik rendelkezési állapotba helyeztettek s az úgynevezett kedvezési évben részesittettek. A város előre tiltakozik az ellen, ha e rendelkezés alá bocsátott tanárok a nekik engedett kedvezési évben netán a város pénztárának akarnának terhére lenni. Erről értesítik a helytartótanácsot. — Tisza-Csegéről panaszolják, hogy az ottani biró a B.-táblákat kiszolgáltatta. — Ó Becséről írják nekünk, hogy ott két hete újra megindult a katonai adóbehajtás. E hó 22-dikén 64 ház leégvén s a csapás a lakosság legszegényebb részét érvén, a városi képviselők 24-dikén a leégettek ügyében tanácskoztak, mikor az egyik cs. adóbiztos a teremben megjelenve, a gyűlést felfüggeszté, mig Terényi Lajos beszéde. Békésmegye közgyűlésén pct. 21-én 1861. Tekintetes megyei bizottmány! Mindenek előtt mint a katonai erőszak nyomása alatt feloszlatott országgyűlés képviselőházának egyik szerény tagja elismerésemet és örömömet fejezem ki azon egyhangú helyeslés felett, melyben eljárásunkat részesíteni méltóztattak, — midőn azonban ezt teszem, nem mellőzhetem, hogy különösen meg ne emlékezzem itt az országgyűlés egyik feléről, t. i. a felsőházról, melynek több tagját körünkben is tisztelhetjük, nem mellőzhetem, hogy meg ne emlékezzem azon főrendekről, kik a képviselőház fáradalmait és veszélyeit osztani minden percmben készek valának; azon főrendekről, kik e hazának nemcsak díszes, de egyszersmind erős támoszlopai; azon főrendekről, kik a legközelebbi 12 év alatt, midőn már már azt hívők, hogy e hazát az Isten is elhagyta; hű, ápoló karokkal ragadták meg nemzetünk ügyét; azon főrendekről, kik ha soha sem lettek volna főrendek, a lemúlt 12 év alatt megérdemlették, hogy neveik egyenkint és összesen Magyarország aranykönyvébe írassanak! És ezen főrendek között az első sorban küzdött hazánk alkotmányos jogaiért szeretve tisztelt főispánunk, azon férfiú, kit e megye büszkén vall fiának és vezérének, azon férfiú, ki e megyének a hazafiuság utáni fiatal korától kezdve mindig hánycsillaga volt; azon férfiú, kinek valamint örömeit, úgy bánatát és szenvedéseit is érdekkel kísérjük, mert érezzük, miként úgy hazánknak, mint e megyének szüksége van arra, hogy ő sokáig éljen! Nem mellőzhetem továbbá felemlítését azon örvendetes tapasztalásomnak, hogy hiába igyekszenek már e vidéken, sőt tegnap a városban is elterjesztett röpiratok által a közvéleményt félrevezetni — a közügyek iránt tanúsított nagy érdekeltség — a szerencsétlen viszonyaink szülte elkeseredés, — egy jobb jövő iránti reményt rejtő lelkesedés kitörései, — szóval, a következés mutatja, hogy a nép jól meg tudja különböztetni barátait elleneitől, meg tudja különböztetni azon két kört, melynek egyikéből a 12 évi elnyomatás emberei, a másikból a szabadság, testvériség és egyenlőség vértanúi kerültek ki. Undorral fordul el az esetlen cselszövényektől és helyesen ítél közöttünk ! Ami már az ország gyűlését illeti, hogy ezen ország gyűlése törvényhozási tekintetben eredmény nélkül múlt el, az valósággal, mint bölcsen belátni méltóztattak, sem az akarat, sem a képesség hiányának nem tulajdonítható, hanem tulajdonítható egyedül azon viszás helyzetnek, melybe a nemzet az 1860. october 20-ki diploma által sodortatott; azon diploma által, mely alig volt egyéb, mint az absolutismusnak oda irányzott cselfogása, hogy nemzetünket ezeréves alkotmányának védsánczai közül az álalkotmányosság terére kicsábítva, 12 évi mogorva erőszak után látszólagos engedmények által oda vigye, miszerint elragadtatással és lelkesedéssel adjuk pénzünket és vérünket az osztrák birodalom megmentésére. A csel nem sikerült; az octoberi diploma, mely törpének született, a nemzet első mozzanata által megtagadtatott; életrevalósága felett születésének első perczében megroppant a vessző és senki sem ápolta azt előszeretettel; csak azon nehányan, kik daczára hazafias érzelmeiknek, jóhiszemüknél és a fejedelmi szóban vetett rendületlen bizalmuknál fogva azt hitték, hogy az édes gyümölcs majd talán meg fogja kedveltetni a fát; de ma már, gondolom, ezek is kiábrándultak, mert hiszen azon állítást, mintha az octoberi diplomának gyümölcseit a megyék túlzása tette volna keserűvé. Schmerling miniszter úr a birodalmi tanácsban tökéletesen megczáfolta, midőn kijelentette, hogy az octoberi diploma, melynek ő is egyik keresztatyja volt, koránsem a magyar nemzet jogainak elismerése, hanem egyedül a királyi teljhatalomnak intézkedése volt; azon teljhatalomnak,mely a „salus reipublicae suprema lex esto“ elvénél fogva annyiszor adhat alkotmányt, a mennyiszer jónak látja — annyiszor változtathatja, miként a legközelebbi években történt is — a mennyiszer szükségesnek véli, és annyiszor szüntetheti azt meg, a mennyiszer érdekei úgy kívánják — és hogy ezen királyi teljhatalomnak forrása Magyarországban a forradalom volt — hogy Magyarország jogai elvesztek azon forradalom által, mely pedig előbbi diplomaticus állítások szerint, egy kisebbségnek rakonczátlankodása volt az óriási többség ellenében. Én, uraim, gazdálkodással foglalkozom, még pedig a pusztán, tehát időmnek nagy részét oly helyen töltöm, hol Schmerling úr állítása szerint ezelőtt 12 évvel az istenség fogalma és az A. B. C. ismeretlen dolgok voltak , mindamellett tökéletesen kiértettem s úgy hiszem az utolsó pusztai ember is megértette a Schmerling úr védelméből és állameszélyéből, hogy az October 20-iki diploma egyenesen a magyar nemzet önállásának megsemmisítésére volt kigondolva; s csak azt nem érthetjük s nem hiszem, hogy már e megyében is osztogatott röpiratokból is megérthessük : miként fér össze alkotmánnyal a teljhatalom, a teljhatalommal az alkotmányos minisztérium; miként fér össze alkotmányos miniszterrel az absolutismus védelme és miként fér össze a legmerevebb legitimitást képviselni szokott dynastiának miniszterével az, hogy uj jogforrásként a forradalmat fedezi fel. Már ezen általa felfedezett jogforrásért, közbevetőleg legyen mondva, aligha fog Schmerling úr a legitimitás bajnokitól dicséretet, a legitim dinastiáktól, különösen a Bourbonoktól, érdemszalagokat nyerni, míg ellenkezőleg az ex professo forradalmárok süveghez emelt kézzel mondhatják Shakespeare velenczei kalmárja szerint neki : „köszönöm oh bölcs, hogy megtanítottál e szóra!!“ Mert uraim, nemzetek és fejedelmek jogainak egy a forrása és egy a sírja— ha fejedelmek nyerhetnek forradalmak által jogokat, akkor veszthetnek is, és ha a nemzetek veszthetik jogaikat: ugyanezen után következésképen újakat is nyerhetnek — szóval Schmerling úr, midőn a nemzet jogok elévülhetetlenségét megtagadja, törvényesíti és szentesíti a forradalmakat. De nem szándékom ezen kérdés felett értekezni, csak azt akartam kimutatni , miszerint az October 20-iki diploma nem a jogot, hanem a kegyelmet léptette előtérbe; azon ingatag kegyelmet, melyért nemzetünk ezredéves jogaiból öngyilkosság nélkül egy vonalnyit sem áldozhatunk fel, s ha tehát az október 20-diki diploma s az általa előidézett visszás helyzet felett megkondult a lélekváltság, könnyült szívvel és könyetlen szemekkel mondjuk utána: „nyugodjék békével!“ Ha pedig mégis valaki könyeket lát szemeinkben , azok korántsem a diploma utáni bánat, hanem a 12 év óta folytonosan fokozódó rendszer által felidézett fájdalom kényei — kényei azon fájdalomnak, melyért, hogy szomorú sorsunkat keserű gúnnyal tetézzék, az osztrák államférfiak még háladatosságot követelnek! És itt nem mellőzhetem, miután e megyét illeti, hogy meg ne említsem a birodalmi tanácsban felhozott azon dicsekedő állítást, miszerint az osztrák uralom Közös folyamunk szabályozása körül nagyszerű eredményeket vívott ki ? ! A Körös szabályozásának czíme alatt a lemúlt 12 évben oly erőszakoskodás követtetett el e megyének lakosain, annyi munkaerő használtatott fel, hogy ha ezen erővel lelkiismeretes, szakértő és e vidéknek jólléte által érdekelt egyének, szóval, ha az önkormányzat rendelkezhetett volna , a siker mindenesetre meglehetne; de most ama dicsekvés ellenében ki kell mondani, hogy itt ugyan a siker, melyről beszélnek, nem létezik — az ártér nem csekélyebb mint volt, egy város látszólag s minden oda mutat, hogy csak ideiglenesen megmentetett; de a másik, mely ugyanannyi lakossággal bir, több községekkel együtt épen ez által pusztulásnak tétetett ki — és ha ő Felsége, midőn a dobozi határban számára épített emelvényről az uj Körös csatornán végig nézett, a vízben tükröződni látta volna bánatát azon sok szegény embernek, kiknek kisajátitatlan földbirtokát e csatorna elnyelte — vagy kiknek vonó marháik e munkálatoknál elvesztek; ha figyelmeztette volna valaki, hogy az egyptomi piramisok építésénél aránylag nagyobb erőszak nem használtatott, mint ezen csatornának rögtönözése körül — ha tudta volna, hogy az alatta zúgó habokban ezen erőszakos s — minden oda mutat — sikertelen munkálatnál elnyűtt családatyák özvegyeinek és árváinak kényei vegyülnek, bizonyosan öröm helyett fájdalommal telt volna el atyai szive. De azért, most jut eszembe, mindezeket mégis hiába említjük — nekünk nincs igazságunk, nem lehet igazságunk; mert hiszen a birodalmi tanácsban kimondották, hogy az igazság ott van, ahol az erő — és igy szentesítették az ököljogot is, — az erő pedig ma még náluk van, —• reményijük azonban, hogy Isten meg fogja hallgatni az üldözött jog égbekiáltását s majd ott lesz az erő, ahol a törvény és a jog áll. Addig is azonban törvényeinkhez híven ismételve erősítsük meg, hogy önkormányzati jogunktól csak az erőszak távolíthat el — mi nem a pátensek alapján, mi a pátensek félretételével hazai törvényeink alapján rendeztük magunkat; a pátensek tehát miattunk születhetnek és halhatnak; a mi alapunk rendületlen mint a kőszirt; és habár mi elsepertetünk: az alap a hálás utódok részére állni fog! Miután pedig mindennap újabb és újabb erőszakoskodások történnek — miután már több megyei bizottmányok feloszlattak — miután nem tudjuk ma vagy holnap Uz-e az óra, melyben e megyének törvényes közegei megszüntetnek —miután egyetlen fegyverünk a törvény, nem marad egyéb hátra, minthogy jogaink óvásáról gondoskodjunk; ennélfogva indítványozom, mondassák ki jegyzőkönyvileg, hogy 1. Békés megye közönsége értesülvén, miszerint hazai törvényeink ellenére több megye bizottmányai erőszakkal eloszlattak s önkormányzatuk megsemmisittetett — ezen eljárás ellenében óvást emel; s azon esetre, ha e megyében hasonló eljárás követtetnék, úgy az eljárás mint annak minden következményei ellen tiltakozik s kijelenti: miszerint az 1848. XVI. t. cz. félretételével alakítandó bizottmányban résztvevőket