Magyarország, 1861. november (1. évfolyam, 255-279. szám)
1861-11-08 / 260. szám
A „Pannónia“ magyar viszonbiztosító intézet f. hó 6-án tartott közgyűlésében véghez ment választás eredménye : Elnök : Lónyay Menyhért. Választmányi tagok: Apponyi György gr.; Fluck Ede; Hajós József; Károlyi György gr.; Kern Jakab ; Kochmeister Frigyes; Koppély Fülöp; Széchényi Béla gr.; Somssich Pál, Ullmann Károly; Ürményi József és Vecsey Sándor. Igazgatók: Fuchs Gusztáv, Lévai Henrik és Pfeiffer Szilárd. Számvizsgálók: Ebner János, Giczey Samu, Hollman Armin, Koppély Frigyes, Ullmann M. G. és Weninger Vincze. SS fi I f ft 1 d. — Egyik frankfurti lapnak írják hiteles kútfőből, mikép Vilmos porosz király Compiegnében mulatása alkalmával a franczia császárt jövő nyárra Brichl várba hívta meg, s a meghívás a császárnéra is kiterjed, kinek ez alkalommal a király a királynét bemutatni szándékszik. A „Daily News“ azt mondja, hogy a porosz király igen roszkor tette compiégnei látogatását s tartotta koronázási ünnepélyét. Ezek miatt az országgyűlési választásokat elhalasztották, ezek pedig most — a Königsbergben mondott királyi szavak hatása folytán — nem igen fognak a kormány részére kiütni. — A franczia sajtóban folyvást a Laguerronniére féle polémia képzi a napi események főtárgyát. Laguerroniére, legalább úgy hisszük, hogy a De la Pontiére aláirás csak álnév a „Patrie“-ban, felveszi a köztyűt s hosszas czikkben megmutatni törekszik a „Constitutionnel“ ellenében, mely kinyilatkoztatá, mikép a pápai világi hatalomnak elvileg meg kell szűnnie, hogy a világi hatalom a pápa függetlensége érdekében szükséges sat. Végül pedig kijelenti, hogy e vitának legalább az a haszna van, hogy a „Constitutionnel“ végre kereken kimondá nézeteit, nem különben a „Patrie“-ről is tudja a közönség, hogy mit tartson. A „National Zty“ tudósítása szerint a porosz-franczia kereskedelmi szerződési alkudozások útjába igen komoly akadályok gördültek, annyira, hogy a franczia felhatalmazott még e hét folytán visszatér Párisba , miután Francziaország nem tartja elfogadhatóknak a porosz részről újonan felállított programmot. A nov. 6-ki „Moniteur“ Cressionieres Ügyéről szólván, azt állítja, hogy a császár kormányának soha sem volt szándéka, a Francziaország és Svájcz közt 1815 óta fenforgó területi kérdést erőszakkal, katonai okkupáczió által megoldani; a vitás terület bizonyos semlegességnek örvendett, míg ezt a legközelebb Waadtland kanton megsértette, elfogatásokat tevén ottan. A császári kormány a status quo ezen módosítása ellen tiltakozott, kijelentvén, hogy ha a waadtlandi csendőrség ismételni fogja fellépéseit, mi kénytelenek leszünk ellenmondani. A nyoni törvényszék egy franczia alattvalót, ki a happi völgyben lakik, elitélt. Mi csak ennek befogatását akartuk egyszerűen meggátolni. Ezen ügynek nincs meg az a fontossága, melyet neki tulajdonítanak. Nem akarunk kételkedni, hogy a szövetség-tanáccsal való nyílt tárgyalások azt valódi mértékére fogják visszavezetni, s talán oly megoldást előkészíteni, mely alkalmas lesz véget vetni az összeütközéseknek, mely utóbbiak a dolgok ily bizonytalan állapota mellett mindig föl-fölmerülnének. — Rómából érkezett újabb tudósítások szerint a pápa betegsége ismét aggasztó fordulatot vett, lába fájdalma miatt nagyon szenved. — A „Pungolo“ tudósítása szerint a franczia kormány beleegyezett volna, hogy előbb Velencze azután Róma, sőt hogy ez iránt már tanácsolt is az olasz kormánynak. „Komoly dolog-e ez, vagy csupán mystificatio? kérdi a „Pungolo.“ Akárhogy álljon a dolog, szerintünk Olaszországnak most csak egy feladata van : a fegyverkezés.“ — A siciliai felkelésről és a köztársaság kikiáltásáról szóló hír a nápolyi reactio találmánya. A siciliai nép ellenkezőleg ama tudósítással mindenütt örömmel ment az ujonczozásra. „Éljen Olaszország! és éljen Viktor Emánuel!“ kiáltással. Az „ Araldo“ „Corrispondenza“ és „Stampa meridionale“ czimil nápolyi reactionarius lapok, mint amaz alaptalan hit koholói, lefoglaltattak. — A nov. 5-ki „Moniteur“ szerint a mexikói hadjáratra vonatkozó szerződést Anglia, Spanyol- és Francziaország képviselői Londonban aláírták. — Wielopolski, mint Varsóból 3-dikáról írják, fiát küldetésben kedden oct. 29-dikén Sz. Pétervárra küldte. Pénteken a czár sürgönye érkezett Suchosanethez azon rendelettel, hogy kézbesítse Wielopolskinak. E sürgöny így szól : „Ha szereted hazádat s hajlandó vagy hozzám, vond vissza elbocsáttatásodat és siess Pétervárra.“ E hízelgő meghívás folytán Wielopolski nov. 3-dikán Sz. Pétervárra utazott. — A „National Zty“ párisi tudósítója szerént azon kérvényt, melyet az orosz nemesség a czá-nak benyújtani szándékozott, a czár visszautasitá. E kérvényben, mint már régebben is közlők, Oroszország számára alkotmányt kérnek, s Lengyelországnak az 1815-diki szerződési alapra visszaállítását kívánják. — A Piva melletti ütközetről írják a „Wandererríiek Trebinjéből: Octob. 26 és 27-ike éjjelén banjani, nivai és gacki felkelők körülkerítették jelentékeny számú montenegrói csapat támogatása mellett a Pivában öszpontosított török csapatokat. Miután fegyvereiket kilőtték, a török katonaság s a basiborukok a sánczokba rohanván, heves küzdelem fejlődött, két órai harcz után azonban 0mer pasa Gackóba visszanyomatott, 970 embert, néhány ágyút, sátrat és hadszert a csatasíkon hagyva. A gackói mozgó kórház tele sebesültekkel,kiknek száma mintegy 400-ra megy. A felkelők vesztesége 50 halott, 20 sebesült. Nov. 5. kert ragusai tudósítás szerint 4-én ismét két zászlóalj és 600 főnyi basibozuk jött Gackoból Trebinjébe Virkai ovics visszanyomására, ki Ljubóvóban van, s folytonosan csapatokat öszpontosit. — New-Yorkból oct. 26-dikáról jelentik, hogy Leesburgnál csata esett, mely a Stone alatti egyesületi hadakat visszavonulásra kényszerítő a Potomacon át. Ugyancsak az egyesületi hadak egy trnokot s 600 embert vesztettek. A Noval-expeditio (80 hajó, 500 ágyú, 35,000 ember) elindult. IT j ilon «skorí. Pest, nov. 7. ** Gróf Pálffy Móricz altábornagy és helytartó ur tegnap éjjel Pestre érkezett. ** Erdődy gr. Pálffy Móricz cs. k. altábornagy 1848-ban kapitány volt a cs. hadseregnél, tiszti rangja meghagyásával nyugdijaztatva Pozsony megye főispáni helyettese lön. A forradalom kitörésekor ismét katonai szolgálatba lépett s mint Windischgräcz herczeg szárnysegéde a téli hadjáratban rész ven. Az 1850-ki uj szervezésben annyiban vett tevékeny részt, hogy a zsandárok institutióját léptette életbe Magyarországon. Mintegy 52 éves s erélyes jellemű férfiúnak mondják. (»W—r.“) — Herczeg Liechtenstein Frigyes lovassági tábornok a jász és kun önkénytes első huszárezred — s erdődi gr. Pálffy Móricz a második önkénytes huszárezred tulajdonosaivá lettek. ** Magyar-Bélen (Pozsonymegyében) a September 24-ki nagy tűzvész alkalmával ínségre jutott leégettek fölsegélésére a pártfogó földesur Gyioko Konstantin, noha saját kára is körülbelől 100,000 ftra megy, mindgyártó csapás után 10,000 ftot ajándékozott, a szegényebb sorsuak élelmezéséről 14 napig folyvást gondoskodott, és azt is kieszközlé, hogy a károsultak részletlefizetésre jótállása mellett előlegezést kapjanak. ** Asboth Lajos emlékiratait a cs. k. rendőrség lefoglalta. ** Gaal Miklós forradalmi emlékiratainak első kötetét lefoglalta a cs. rendőrség. ** Nagy József a „P. H.“-ben figyelmezteti a közönséget, hogy némely haszonlesők felhasználva viszontagságos helyzetét, nevében Győr, Komárom megyékben s Pesten is kéregetnek, természetesen az ő beleegyezése s akarata nélkül. Az ilyen jó madarak megérdemlik, hogy a hatóságnak szolgáltassanak át. ** A nemz. muzeum termei a közelgő téli időszak miatt, csak f. hó 15-ig lesznek nyitva. Különös kivonatra azonban ezentúl is megtekinthetők. ** Megjelent: Különféle betegségek hasonszenvi (homeopathiai) gyógyítása, irta dr. Argenti Döme. Negyedik bővített kiadás, Pest 1861. Geibel Ármin bizománya. A kitűnő szakképzettségű szerző, e kezdő h. orvosok s müveit nem orvosok használatára irt jeles kézikönyvét tetemes bővítésekkel adja át újólag a közönségnek. Hahnemann életrajza is kimeritőleg van adva e kötetben. Az igen diszes kiállítást Kozma Vazul nyomdája eszközli. — Kakas Márton politikai költeményei. Kiadta Jókai Mór. Emich Gusztáv sajátja. Kakas Mártonnak „Kárpátoktól Adriáig, sőt még azon túl is méltán nagy hírre kapott s eddig csak a lapokban szétszórva megjelent költeményeit tartalmazza e kötet, mely annál becsesebb lehet ez idő szerint a közönségnek, mivel e hideg, ködös téli időben könnyen elrekedhet szegény Kakas Márton is. — Ára 1 ft 50 kr. ** A városi dologházból két furfangos tolvaj ki akart szökni. E végre egy sirt ástak maguknak s elevenen belefeküdtek. Más foglyok segélyével a sirt deszkákkal betakartatták s földet hordattak reá. Midőn beesteledett, kikeltek a sírból s a dologház falán keresztül elillantak. Másnap azonban már egy pálinkás bódéban elcsípettek. ** Debreczeni r. levelezőnk következőkről tudósit : Debreczen városa, nov. 2-ki közgyűlésén az „Emlékkert társulatnak,“ mely a föiskolatéren Csokonai s több jeles férfiaink szobrait is fel fogja állítani, megengedte a kert feletti rendelkezés jogát. A kertészeti egyletnek pedig 16 hold földet adományozott. — A fogyasztási adóért folyvást tart a katonai executio. Királyi biztosul Ambrus Istvánt emlegetik. — Folyó hó 2-kán tiltotta be a katonai parancsnok II-ik Rákóczy Ferencz fogsága“ czimli darab adatását, úgy látszik tényleges katonai uralom alatt élünk. ** A pesti jótékony nőegylet f. é. november 3-tól ugyané hó 30-ig terjedő 4 hétre jelenleg létszámban álló 181 szegény számára — kik közül 24 uj, és 157 már elébb is részeltetett — 602 ft és 83 kr. o. é. összeget utalványozott; és pedig hetenkinti részesülésben álló szegényeknek 333 ft és 95 krt; negyedévenkint részesítetteknek 10 ftot; a szemgyógyintézetnek 113 ft 18 krt, egyszer mindenkorra segélyzett szegényeknek 145 ft 70 krt. Az egylet kötőintézetében jelenleg egyéb munkára nem képes 18 szegény talál foglalkozást és keresetet. Ez alkalommal a választmányi nők szegények állapotát tárgyazó 43 vizsgálatról tettek jelentést. — A honvédsegélyező egyletek feloszlatása iránt az erdélyi udvari korlátnokság következő rendeletet intézett a felséges királyi főkormányszékhez: 0 cs. kir. apostoli Felsége legkegyelmesebb urunkj nevében stb. 0 cs. kir. apostoli felségének tudomására jött, miszerint Erdély nagyfejedelemségben honvéd egyletek neve alatt oly egyesületek alakultak, melyek merő segélyező egyletek neve alatt a legelvetemedettebb törekvésekre irányozzák. Miután ilyféle felségáruló törekvések semmi feltétel alatt nem törethetnek, ő cs. kir. apóst. Felsége folyó év és hó 11-kén határozott akaratát méltóztatott kijelenteni, hogy az erdélyi kir. főkormányszék utján a honvéd-egyletek fenállásának általános megtiltása iránt rendelet bocsátassék ki, meghagyandó lévén a k. főkormányszéknek , hogy ilyféle egyleteket semmi szin alatt, netaláni ellenszegülés esetében katonai segedelem közbenhívása mellett is, minden elnézés nélkül szétoszlassa, és pénztáraikat, úgy összeirati jegyzékiket lefoglaltassa. Ezen legfelsőbb kir. határozat következésében meghagyatik a kir. főkormányszéknek, hogy az ország területén bárhol létrejött honvéd-egyesületek működéseit azonnal szüntesse meg, és minden kitelhető erélyességgel hathatósan intézkedjék, hogy azoknak nyilvános, vagy alattomos további fenállása és munkássága semmi ürügy alatt meg ne szenvedtessék és e részben tett intézkedéséről tegyen ide jelenleg rögtön, továbbá pedig időről-időre kimerítő tudósítást. A kir. főkormányszék egyúttal értesiítetvén,hogy ő cs. kir. apostoli felsége, a fenemlített legfelsőbb határozat tartalma szerint a cs. kir. hadügyminisztériumot oda utasította, hogy netaláni ellenszegülés esetében katonai segedelem nyújtása iránt intézkedjék, és hivatásának megfeleljen. Többnyire a cs. kir. apostoli Felsége cs. kir. és fejedelmi kegyelmével továbbra is kegyelmesen hajlandó marad. Kelt Bécsben, oct. hó 12-kén 1861. Kabos Dániel m. p. Papp László m. p. — Schmidt Konrád kir. kormányszéki tanácsos ellenvéleménye. „Az erdélyi országgyűlés összehívása ellen s a királyi összehívó leiratban javasolt képviselet kihirdetése ellen szerkesztett felirattal és az abban felhívott indokokkal egyáltalában nem értek egyet. Az eziránti többségi határozat részint az 1848-ki túlszárnyalt képviseleti rendszerre, részint az országnak régebbi alkotmányos törvényeire támaszkodik. Miután azonban az 1848-as év rendszere a forradalom által tönkre ment és az erre következett 12 évi önkényszerű kormányzás alkotmányos jogfolytonosságunkat szétszaggatta, részünkre nem marad egyéb választás, mint az, hogy vagy az 1860. oct. 20 -i császári diplomához csatlakozzunk, vagy az absolutismushoz visszatérjünk. így állván előttem a kérdés, nem kétkedem az iránt, hogy mire kellessék magamat elhatározni. Én teljes bizalommal ragaszkodom ama diplomához, mely az alkotmányos szabadságot nem csak Magyarország és Erdély, hanem az osztrák birodalom minden tartományaira nézve megalapítja és valósítja; ragaszkodom azon diplomához,mely egyes koronaországok önállóságát és saját viszonyait az öszbirodalom közös érdekeivel és a koronaországok eloszthatlan és el nem különíthető kapcsolatában gyökerező elutasíthatlan alkotmányos után öszhangzásba hozza és a jogegyenlőség alapelvét nem csak egyes állampolgárokra, hanem minden nemzetiségekre, hitfelekezetekre és néposztályokra minden különbség nélkül kiterjeszti. Ezen diplomával szemben nem lehet a kir. főkormányszék feladata hazánk alkotmányos átalakulását merő negativ által akadályozni, ezen átalakulást minden lehető tevékenység és eréllyel előmozdítani. Nézetem szerint nincs alkotmányosabb és alkalmasabb eszköz, hazánk ügyeit rendezni és a majd mindenütt felmerülő anarchiát meggátolni, mint épen az, ha az országgyűlés összehivatik; mert ha sikerülne az országgyűlésnek megoldani a kir. propositiókban ebbe tűzött feladatokat, bizton átengedhetjük magunkat azon reménynek, hogy el lesz érve a különböző nemzetiségek részben egymással ellenkező érdekeinek kiegyenlítése és ezek jogos igényeinek és követeléseinek kiegyenlítése által hazánkban a rend és nyugalom állandólag visszaállítva és megszilárdítva lesz. A fellebbi okoknál fogva teljes meggyőződéssel arra szavazok, hogy az országgyűlés összehívása iránt kibocsátott királyi leirat kihirdettessék. Kolozsvár oct. 3-án, 1861.“ A „Magyarország“ 257. számában megjelent Kimutatás a földtehermentesitési kötelezvények kisorsolása fölött, három sajtóhibát tartalmaz : A kassai ötezer forintosok közt hibásan áll 556. sz. e helyett : 456. A pozsonyi száz forintosok közt hibásan áll 5918. szám után 6698 sz. e helyett : (>689. A pozsonyi ezer forintosok közt pedig hibásan áll 4660 után 4049 sz e helyett : 5049. Felelős szerkesztő: S.ft tPÉHY JÁNOS. TÁRCZA. Mein Leben und Wirken in Ungarn. Iita Görgei Arthur. Megbírálva Kinety György, egykori magyar tábornok által. (Vége.) Azon frivol életek se képesek Görgei ártatlanságát bebizonyitni, melyeket Mészáros altábornagy neve körül szór. Mészáros altábornagy a magyar becsületesség, magyar vitézség, magyar hűség, magyar hazaszeretet jelképe. Őt a magyar király rendelte el Olaszországból. Görgei „Batthyányi Lajos gróf hivatalos jajkiáltására“ hagyta oda a vegytant, mint az első kötet első fejezetének első sorában alattomosan czéloz a haza szorult állapotára. Mészáros helyet engedett fiatalabb tehetségeknek, mihelyt ilyenek mutatkoztak. — Görgei egy előkelő kivégzéssel csempészte el a fővezéri palotát, s mihelyt ura volt a kétélű fegyvernek, minden jó elemet eltávolított magától. Mészárosnak voltak esélyei kegyelmet nyerni, de ő nem akarta becsületben megőszült hajait, életének alkonyán meghazudtolni. Lehet hogy Mészáros Tisza-Füreden kiürített egy palaczk bort Görgeivel, — ez háborúban, becsületes emberek közt nem vétek; de vétek a becsületességgel játékot űzni, oly emberekkel szemben, kiknek saruszíját megoldani nem méltó. Görgei nincs zavarban, ha oly emberek jellemzéséhez kell adatokat szolgáltatnia, kiket nem ismer , de miért nem olvasunk semmit táborkari főnökének jellemzéséről, néhány jó tervén kívül. Bayer ezredes az egész világ előtt nyíltan bevallá köztársasági elveit, és Görgei mégis eltűrte őt maga mellett, sőt megengedte neki, hogy a tűztől mértföldnyi távolságra úgy elhelyezkedjék a biztos főhadiszálláson, mint valamely elpuhult helyőrségben. Ez azért van, mert Görgei ezen ember terveiből élt, és nem kérdezte mint Bemnél: „honnét jött és mit akart ?“ A gyűlölet Kossuth, egykori kormányzója ellen, azon központ, mely körül Görgei egész dialectikája forog. A kormányzó helye nem volt a tűzben, hova őt Görgei mindig kívánja,sem a komáromi várban, míg ott más parancsnok volt, hanem a nép közepette. Innét küldött e sereget sereg után a fővezérnek, és felemelte őt a magasságba ékesszólásának egész hatalmával, egy nagy kor napjaiban. Görgei megrontotta a hadseregeket, s most egykori kormányzóját a sárba iparkodik tiporni. És különös! Görgei — a magyar kormány halálos ellensége, — ezen irányban váratlan segélyre talál, két egykori magyar miniszternél. Legyen szabad — a bírálattól eltérve — e tárgyban néhány szót mondanunk. Görgei gyűlölete könnyen megfejthető. Ő egész életét 1848-ig Magyarországon kivüil töltötte, az ország törvényeit s a szokást „a szerencsétlenséget a szerencsénél többre becsülni“ — épen nem, s a magyar nyelvet csak alig ismeri. De az egykori két magyar miniszter mindezt ismeri. Miért akarják tehát angol hírlapi czikkekben, — s még ehez ellenséges indulatú hírlapokban — a remény utolsó szikráját is kioltani, mely a magyar nemzetre a távolból világol ? Azt hiszi az egykori két magyar miniszter, hogy a magyar nép érti e czikkeket ? Ellenségeink igenis értik, és a legjobb nyilvános kémeket találják azokban, kik díjtalanul játszanak kezére. Miért maradtak az egykori miniszterek némán Magyarországban, hol a szó- és írásszabadság az utolsó lövésig ép úgy rendelkezésekre állt, mint most Angolországban ? Miért takarják be a jót a rosszat? Talán a magyarok iránti rokonszenvet Amerikában nagyon zajosnak tartják ? Talán a veszély fáklyáját akarják a szerencsétlen számüzöttek közé vetni ? Talán a népszerű magyar államférfi Kossuth helyére Szemerét akarják állítni ? Szomorú kérdések e változó időkben. Politikai téren nem kell reá válasz, mert hírlapi életek még soha se mentették meg a hazát. De tekintsetek a jövőbe és a magyar történelem éles pallosára, mely könyörtelenül fog lesujtatni fejetekre, ha azon engedelmes tollak, melyek most Magyarországban a viszályt szórják, örökre megbénulnak, s a kárhoztató ítélet kimondatik felettetek, a következő részrehajlatlan nemzedékek által. Görgei könyvében több hadtani szemfényvesztést talál a barát és ellenség, mint amennyi eszméje volt szerzőnek a cselekvés korában. De mi a könyvben nem az író szavait, hanem a hadvezér tetteit keressük. És találjuk : Branyiskonál : a tervet a táborkari főnöktől, a kivitelnél : Guyont; Hatvannál: a tervet a táborkari főnöktől, a kivitelnél: Gáspárt; Isaszegnél: a tervet Klapkától, a kivitelnél : Damjanicsot, Klapkát és Aulichot; Vácznál : a tervet Damjanicstól és Klapkától, a kivitelnél : ugyanazokat; a Pest előtti demonstratióknál: a tervet a táborkari főnöktől, a kivitelnél : Aulichot; Nagy - Sárlónál a tervet Damjanicstól és Klapkától, a kivitelnél: ugyanazokat; Komárom felszabadításánál: a tervet a táborkari főnöktől, a kivitelnél : a balszárnyon Klapkát, a centrumban Damjanicsot és végre a jobb szárnyon Görgeit. Komárom felszabadítása után Görgei önállólag működik, és elvezeti a sereget Budavár fényes sírjába. Katonai érdemei e szerint igen korlátolt mérvre szorítkoznak. A magyar hadsereg a harcz zajában, minderről nem hallott és mindebből nem látott semmit. Csupán azt látta, hogy egyik manoeuvre a másik után sikerül, bámulta a helyes intézkedéseket, melyeket a fővezér geniusának tulajdonított, és saját vitézségének sikerétől elvakítva, testtel, lélekkel odaadta magát ezen ál geniusnak. De a néhai magyar hadsereg visszaköveteli egykori fővezérétől fegyvereinek becsületét, hogy átadja azt a történelemnek. A halottaknak van ehhez joguk. Befejezzük megjegyzéseinket. Mert miután Görgei az oroszok betörésével Magyarország létezését már csak hetek szerint számítja, lelkében már ekkor lerakja a fegyvert, s itt minden további bírálat megszűnik. Manoeuvrejeinek súlypontja innét kezdve más térre van áttéve, a működési alap megmarad : a hadsereg demoralizálása, Kossuth és a kormány megbuktatása, de a működési czél új : személyes amnestia. Minő stratégiai ismeretekkel és minő ügyes kanyarulatokkal éri el végre e működési czélt, — ennek megbámulását azon írókra bízzuk, kik Magyarország eleste iránt nálunk közönyösebbek lévén, több nyugalommal végezhetik e hálátlan munkát. Az oroszokkal alkudozva, megemlíti még Görgei: — „hogy a franczia nyelvvel csak nagy nehezen tudott bánni.“ De e kifejezést: „la pour pour la peau“ *) mégis érti. Mert hogy Kossuthot kigúnyolhassa, még a franczia nyelvvel is könnyebben elbánik, mint az oroszokkal. Azonban ha valaki nyomorult életét Klagenfurtban tengeti, védelem és nyugdíj mellett, vajjon jobb-e ez, mint a „pour pour la peau?“ Görgei tehát, némi fáradsággal, Jomini „Précis de l’art de la guerre“ czímű munkájának következő végsorait is megértheti: „C’est que la premiere de toutes les conditions pour bien faire la guerre, est d’avoir la ferme volonté de se battre. Quand un général sera animé d’un esprit vraiment belliqueux, et qu’il saura le communiquer á ses soldats, il pourra faire de3 fautes, mais il remportera néanmoins des victoires et il cueillera de justes lauriers “ **) E régi igazság felér Görgei minden katonai zűrzavarával. Mint Napóleon Julius Caesart, úgy Görgeinek is e régi igazságot mindenütt magával hordozni, magát ahoz és táborkari főnökének intézkedéseihez tartani s a politikához épen nem kellett volna nyúlni. Eképen egy Zrínyi Miklós valódi, személyektől független halálmegvetésével, élve vagy halva, az utóvilágra tisztán átmehetett és dicsőségének hirdetőjéül egy Polybiust találhatott volna; — míg most a becsületén rágódó rozsdás tintával és saját kezeivel iparkodik leköszörülni két hosszú és széles kötetben, melyekről a végítéletet a részrehajlatlan olvasóra bízzuk. *) A bőrét félteni. **) „Mert a jó hadviselés minden feltétele közül a legelső, a szilárd akarat harczolni, ha egy hadvezért valóban harczias szellem lelkesít, s ezt közölni tudja katonáival, akkor követhet el ugyan hibákat, de mindemellett győzni fog és méltó babérokat aratand.“