Magyarország, 1861. november (1. évfolyam, 255-279. szám)

1861-11-26 / 275. szám

1861 —I. évfolyam. 275. sz. Kedd november 26. SZERKESZTŐSÉGI IRODA , T. MUNKATÁRSAINK HIRDETMÉNYEK DÍ­JA~ ......­­..................... MEGJELE­­ I­és tér 4. sz. 2. emelet. kéretnek, hogy a lap szellemi részét illető minden közleményt a szerkesztő­ , 6 hasábos petitsor 1-szeri hirdetésnél 9, 3-szorinál 7 újkr. ünnep- és vasárnapot követő napok kivé-KIADÓ-HIVATAL céghez intézzenek. A lap kiadása körüli panaszok, a magán hirdetmények ! Bélyegdíj külön 30 újkr. A nyilttérben 4 hasábos petitsor 25 újkr. telével minden nap. TT­,f . .... r a kiadó-hivatalhoz intézendők.­­ Egyes példányok KILIÁN CSYÖRGY, OSTERLAMM K. éet LAMPEL ROBERT ELŐFIZETÉSI AR J .r 4. sz. földszint. N­érmentetlen leveleket csak ismerős kézből fogadunk el. 1 könyvkereskedőknél 10 új kinyezaron kaphatok. Egész évre 18 ft. Félévre 9 ft. Negyedévre 5 ft. Előfizetést nyitunk a­­ MAGYARORSZÁG* 3 havi folyamára 5 ft. — A „Magyarország­“ kiadó hivatala. FEST, november 25. Külföldi szemle. Ismeretes az az adoma a vidéki emberről, ki először volt életében a színházban, hogy megunván azt a sok ingyen-kegyelemből való beszédet, mit a színpadon hallott, felkiálta : „lássuk már a medvét!“ A „Patrie“ ma tökéletesen a mi vidéki embe­rünk szerepébe esett — kirukkol a medvével, azt mondja, hogy lehetetlen Francziaországnak l­e­­fegyverkezni. Ez ugyan nem valami meglepő állí­tás a „Patrie“ részéről, mely elejétől fogva azt állítá, hogy Francziaország, csak a többi hatalmakkal egyet­értőig fegyverezheti le magát. A La guerroniére-su­­ gallia közlöny most már egy lépéssel odább megy s azt mutatja meg, hogy Ausztria le nem fegyverkezhetik, mert akkor vége van; Olaszország nem, mert akkor Ausztria megtámadja; Oroszország nem, mert akkor Lengyelország felszabadul; Anglia nem, mert már úgy beleverte­ magát a fegyverkezési költségbe, hogy a kormány tökéletesen nevetségessé lenne, ha most abban hagyná : ergo Francziaország sem oldhatja le kardját, s Bellona lováról legfö­­lebb a nyerget veszi le. A­mit a „Patrie“ Angol­országra nézve mond, az okoskodásának leggyengébb része, s ellenkezik a „Morning Post“ minapi nyilat­kozatával, mely azt mondá, hogy ha Francziaország sereg-leszállítási szándéka őszinte, hajlandó őt e re­­ductio utján követni, de a „Patrie“-nak a maga peri­ódusát ki kelle sütni, és így a dolog úgy áll, a­hogy mondja. Egyébiránt is a conclusio a „Patrie“ czikké­­ben nevezetes, nem az érvek egymás után felhordása.­­Francziaország le nem fegyverkezhetik, punctum ! S így Európa, a Fould nagyhírű (s arra valóban érde­mes) pénzügyi fellépése után is csak ott van, a­hol a mádi zsidó. A háború esélyei egy szikrával sem apadtak. „Pour Rome, pacience. Pour Venise prudence!“ —• Rómaiak tűrjetek, velenczeiek legyen eszetek ! — ez a tuileriákban a jelszó. S akármit beszélnek sir James Hudsonról, hogy ő excja, Ricasoliban igy meg amúgy tartja a lelket, daczára a franczia követ Be­­nedetti ellenirányú törekvésének : a dolognak mégis csak az a vége, hogy Ricasolinak is szagolni kell azt a türöm-füvet, melyet Parisban termesztenek. A török határszélről, illetőleg az Omer pasa és felkelők felől érkező hírek, tökéletesen hasonlítanak azon táviratokhoz, melyeket Siciliából, a Garibaldi­­expeditio alkalmával vettünk. „Majd megtanítom Vu­kalovitsot (a herczegovinai felkelők vezére) keztyübe dudálni, mint a montenegróiakat Pivánál megtaní­tottam, irta volna Omer pasa fenséges szultán­jának. — (Az sem lehetetlen, hogy másnak irta). — A dolgot csak azért hozzuk fel, mivel eddig úgy tudtuk, hogy Pivánál a montenegróiak verték meg a törököket; a szerdai­ pedig azt állítja, hogy megfordítva áll a dolog, s pedig nem azon megfordítást érti, hogy a „törököket“ kell mondani elébb s aztán a „m­ontene­gr­óiak“-at, a verbumot pedig utánok vetni. Legnevezetesebb az egészben az, hogy a Vukasovics seregében dalmátiai szlávok is küzdöt­tek, s az ottani osztrák katonai parancsnokság, noha 25 ezer emberrel, s 7 üteg­ágyúval rendelkezik, erő­sítéseket kért, mit meg is kapott, így írja az „Ind.“ bécsi levelezője, arról egy szót se szólván: mi szán­déka Ausztriának a sereg-összevonással a dalmatiai határokon. A „Movimento“ közli Garibaldi válaszát a nápo­lyiak feliratára: „Bármily nehezemre esik •— Írja a tbnok •— most nem megyek — majd veletek leszek ha kell — tartsátok fegyveretek készen“ sat. Ricasolinak tegnapelőtti külföldi szemlénkben említett levele a pápához igy hangzik: IX. Pius pápa ö szentségéhez. Turin, 1861. Augusztusban: „Szent atya!“ „Tizenkét éve múlt, mióta Olaszország buzdit­­tatva a kegyesség s bocsánat szavai által, melyek szentséged ajkairól hangzottak, azon reményt táplálta, hogy százados szenvedéseinek sorozata véget ért s újjászületése korszakának kezdetét láthatja. De mivel a föld hatalmasai Olaszországot külön urak közt fel­­oszták s maguk részére feltárták a védelmi jogot, az újjászületés műve határainkon belől nem fejlődhetett békés utón s mi kénytelenek voltunk fegyvert ra­gadni, hogy megszabaduljunk a közibénk befészkelt idegen uralomtól, nehogy a polgári reformok elbújtas­sanak s keletkezésökben megsemmisitessenek. „Akkor szentatya­ megemlékezvén arról, hogy ön e földön a béké s könyörület istenének képviselője s minden hívőnek atyja, megtagadta közremunkálását az olaszok függetlenségének szent háborújában; de minthogy Lon olasz fejedelem is volt,ez elhatározása nagy keserűséggel törté el a kedélyeket. A lelkeket izga­­­­tottság szállta meg, s az egyesség azon kötelékeit, s melyek újjászületésünk kezdetét oly szerencséssé s­­ erőssé tevék — szakadozni láttuk. A nemzeti szeren­­­­csétlenség, mely közvetlenül arra következett, mind­inkább lángba dob­ta a felizgatott szenvedélyeket, s az egymást követő sajnos események által, melyeket mindnyájan feledni akarunk, azóta az olasz nemzet s az apostoli szent szék közt oly szomorú összeütközés keletkezett, mely ma is fönáll s mindkét résznek egyenlő kárára van. I.. . „Minden harcznak véget kell érni, vagy a har­­czosok egyikének legyőzetése vagy halála, vagy a harczos felek kibékülése által. A nemzetiség jogai el­­enyészhetlenek, s szent Péter széke isteni kijelentés következté­en szintén elenyészhetlen. Mivel tehát az ellenfelek egyike sem tűnhetik el a csatatérről, ki kell békülniök, nehogy a világot irtózatos s végtelen bonyodalmaknak tegyék ki. Mint katholikus s mint olasz kötelességemnek tartom szent atya! azon nehéz feladat fölött,melynek megoldását az idő nekünk adá fel, hosszan s komolyan elmélkedni; mint az olasz ki­rályság minisztere kötelességemnek ismerem szentsé­ged elé terjesztenie vizsgálódásimat,melyek következ­tében én a kibékülést a nemzet és a szentszék közt nem­csak lehetőnek, de rendkívül szükségesnek is tartom, annál inkább, mert annak szükségessége ma szembe­­ötlőbb, mint valaha volt. Ez eljárásomban, nem csu­pán saját érzésem sugallatát s állásomból kifolyó kö­telességemet, követem, hanem egyenes akaratából cselekszem . Felségének a királynak, ki házának dicsteljes s vallásos hagyományaihoz híven egyenlő szeretettel lelkesült Olaszország és a catholicus egy­ház nagysága iránt. „E kibékülés lehetlen lenne s az olaszok, kik főleg catholicusok, nem bátorkodnék azt kívánni s remélni, ha azért, hogy azt elérhessék, szükséges len­ne az egyháznak valamely alapelvéről vagy jogáról lemondani, melyek a hit körébe tartoznak, vagy me­lyek az istenember halhatlan intézményei közül va­lók. A­mit mi kívánunk az , hogy az egyház, mely, mint az evangeliom őre s magyarázója, az emberi tár­sadalomba a természetfölötti törvényhozás elvét hozta be s a társadalmi előhaladás szülő anyjává tette ma­gát, isteni küldetését kövesse és saját létezésének szükségességét mindinkább bizonyítsa be az által, hogy megkezdett s befolyása alatt álló művéhez az ő viszonyai kimerithetlen termékenységűek legyenek. Ha az egyház nem volna képes, a társadalom minden elhaladásakor új alakok teremtésére, melyekre a tár­sadalmi élet egymást követő szakai megalapíthatják magukat, akkor nem volna egyetemes és örök intéz­mény, hanem csupán múlandó­s idő szerinti tény. Is­ten a maga minőségében változhatlan és mégis vég­telen gazdagságot zár ki az uj anyagok teremtésében s az uj alakok képez­ésében. „Az egyház eddig e gazdagságnak fényes bizo­nyítékait adta, midőn a társadalom minden uj moz­galmakor, magát a polgári világnak­ érintkezési pont­jainál, bölcsen átalakította. „Vajjon azok, kik ma is azt kívánják, hogy vál­tozatlanul maradjon, mernék-e azt állítani, hogy kül­sőségeiben, hogy alakjában soha sem változott? Mer­nék-e mondani, hogy az egyház alakja X. Leótól kezd­ve napjainkig ugyanaz milyen VII. Györgytől kezdve X.Leóig volt,s hogy ugyanaz maradt Sz. Pétertől kezd­ve VII­ Györgyig ? Nagyszerű látvány volt az, a midőn az egyház első korszakában szegényen és a világtól észre sem vétetve gyülekezett a katakombákban, az örök igazság szemléletében elmerülve. S azután, a midőn a hívők szabadokká lévén, nyíltan mutatkoz­tak s maguk közt uj kötelékeket kötöttek, a midőn az oltár a katakombák sötétségéből áthelyeztetett a ba­­silika fényébe, midőn a vallás és papjai a dolgok uj fordulatában részt vettek s midőn az egyház többé nem titkos könyörgésekre szorítkozva, nyíltan s ün­nepélyesen hirdeté uj tanait a világnak, midőn el­kezdő magasztos hivatásának gyakorlatát. „Azon harczában a különböző s egymással gyak­ran ellentétben álló elemeknek, melyek az uj időt a középkor ölében előkésziték, áthatá — hála az egyház­nak !— a keresztényi eszme a család, a város, az állam rendezését ; s a lelkiismeretben a nyilvános jog dog­máját teremtő, s törvényhozásában e jog előnyeit vi­lágosságba tudta helyezni s igy jön az egyház világi hatalommá s ítélő bíróvá népek és fejedelmek fölött. De midőn a társadalom a mivelődés magasabb fokát elérte, midőn nézetei tisztultak, megszűnt az egyházi gyámság szükségessége s ennek következtében a gyámsági kötelék szétszakadt. Innét felkeresők s fel­vették a régi civilisatio hagyományait s a pápa, ki e műhöz csatlakozott, méltó volt, hogy a századnak, melyben élt, nevét kölcsönözze. „Ha tehát az egyház magasztos előképét az Istent követve, ki mindenhatósága s hibázhatlansága mel­lett is végtelen bölcseséggel használja fel hatalmát, úgy hogy soha sem sérti meg az emberi szabadságot, ha az egyház eddigelé, dogmáinak tisztaságát szep­­lőtlenül föntartva, a társadalmi változások által paran­csolt szükségességhez alkalmazkodni tudott, azok nem több igaztalanságot követnek e el irányában, kik azt kívánják, hogy változatlan maradjon, hogy elkülönöz­­ze magát a polgári társadalomtól, s kik az uj idő szel­lemének ellenségévé teszik,mint mi, kik csak egy dol­got kívánunk tőle, nevezetesen azt, hogy magasztos szellemi küldetését őrizze meg, s hogy az erkölcsi világ rendjében mérséklője legyen azon szabadság­nak, mely az érettségre jutott népeket feljogosítja csak azon törvények s kormányoknak engedelmes­kedni, miknek törvényes megegyezésüket adták?“ (Vége követk.) — A „Patrie“-nak az általános lefegyverzésről közlött czikke, melyet sürgönyi kivonatban közöltünk, egész terjedelmében előttünk fekszik. „A lefegyver­zés lehetetlensége“ czimü czikk kezdetén elősorolja, mikép némelyek Fould emlékirata és III. Napoleon levele folytán a lefegyverzést úgy tekintették, mint a franczia budget egyensúlyozásának egyedüli feltéte­lét. A félszázad óta általános fegyvererővel fentar­­tott béke Európának mintegy két miliárdjába kerül, s az a kérdés merült fel, várjon, ha Francziaország kezdeményezné, nem tennék-e le a többi hatalmak is a fegyvert, s nem lehetne-e egy általános béke mel­lett e roppant kiadás elhárítva. E kérdésekre feleletül a „Patrie“ azt mondja, mikép.Bármi nagy teher is a franczia állam kincstárára nézve a nagy hadsereg fen­­tartása,azt szükségeskép­pen kell tartania Francziaor­szágnak, mivel ez kíil befolyása fentartására szükséges. Egyébiránt Francziaország a többi hatalmak állásával szemben nem is teheti egyedül le a fegyvert. Avagy le­­teszi-e és leteheti-e Ausztria a török határokon létrejött forrongás következtében, a magyar és velenczei vi­szonyok jelen állásában a fegyvert? Letehetik-e az osztrák hadsereg fenyegető helyzete mellett­ az ola­szok fegyvereiket ? Hát Oroszországot nem kénysze­rítik -e a lengyel mozgalmak fegyvere folytonos kéz­bentartására, s Poroszország, mely e két izgalomban levő császárság közé van ékelve, lemondhat-e had­­serge fentartásáról ? Anglia, mely helyzeténél fogva egyedül ment a többi hatalmakat nyugtalanító iz­gatottság félelmétől, váljon kész-e megszüntetni fegy­verkezését, elb0igál­ja-e önkényteseit, s vajjon a­­ miniszter, ki fellármázó parlamenti beszédeivel oly népszerűségre tett szert, vállalkozik-e arra, hogy be­vallja, mikép e nyilvánításokat csak a félelem phan­­tomai miatt idézte elő. Sem Ausztria, sem Orosz- Olasz-, sem Poroszország, sem Anglia nem teheti s teszi le a fegyvert, hogy tehesse tehát le Francziaor­szág? — kérdi a „Patrie.“— Egyedüli teendője tehát Francziaországnak, hogy közigazgatási tekintetekkel megegyezőleg, hadi költségvetéseink súlyát a családi s földészeti munka igényeivel összeegyeztetve s pénz­ügyi okos gazdálkodás mellett a hadseregben sza­badságra, bocsátást és pedig tömegest hoz be, ez által a birodalom ereje nem apad s a költségek súlya nem lesz mégis oly terhelő, úgy his­szük — végzi a „Patrie“ — hogy Fould emlékirata ily értelemben magyarázandó.És ez, a­mit Francziaország politikája megenged, mely igen helyesen anyagi érdekeinket veszi tekintetbe, s mely hasonlókép arra is szilárdul el van határozva, hogy befolyásunk és nagyságunk valódi feltételeit szem előtt tartsa. Belföldi szemle. — Zágráb városa hatósága e hó 22-dikén tar­tott közgyűlésében, az ujonczállitás kérdése kerülvén szőnyegre, kinyilatkoztatta, hogy a helytartótanács­nak ez ügyben kibocsátott rendeletét az alkotmányba ütközőnek tekinti, de lojalitásból az ujonczállitást a rendelet értelmében foganatosítja. A végzés kimon­dása után a szabadelvű képviselők a termet oda­­hagyák. Mazsuranics udv. kanczellárhoz fölir a város az iránt, hogy a hétszemélyes tábla Zágrábban, ne Bécsben állíttassák föl. — Pest városának kinevezett uj tisztikara e hó 23-dikán tette le az esküt a kir. biztos kezébe. — Somogy m­egye tisztikara lemondott, de a polgári és büntető törvényszék még működik. A bün­tető törvényszék, mint levelezőnk írja, eddigi rövid működése alatt, csaknem 900 fogoly fölött mondott ítéletet; még 180 van hátra. — Medgyes szász egyetemi követei lemondván, helyökbe a 18-dikai székgyülésben Biedersfeld pol­gármester és Binder törvényszéki titkár választattak. — Besztercze vidéke a szász nemzeti egyetem­re küldött követeinek utasításba adá: 1) egy erdélyi országgyűlés mellett nyilatkozni, s egy Bécsbe me­nendő küldöttséget szorgalmazni, melynek feladata lenne a szász nemzetnek oly képviseltetést eszkö­zölni ki az országgyűlésen — mely azon jelentőség­nek megfeleljen, mivel a natio Erdélyben bir. 2) a „birodalmi tanács“-bai küldés mellett, de csak azon feltétel alatt munkálni, hogy az Erdély országgyűlé­sét az erdélyi államjognál fogva megillető előjogok u. m. adó és ujoncz állítás, kereskedelmi és ipar­ügyek egész kiterjedésökben a közbirodalmi tanácsra ruháztassanak át, s hogy „biztosíttassák Erdély, mi­szerint mindezen jogok vissza fognak saját ország­­gyűlésére szállani azon esetre, ha a többi osztrák tar­tományokban megszüntetni, vagy habár csak korlá­­toltatni is fogna az alkotmányos élet. 3) A regulativ pontok revisiója, s a román nemzetnek országgyűlési beczikkelyezése mellett nyilatkozni. (Korunk.) — Segesvárszék utasítását kivonatban már jelentettük. Most a „K. Közlöny“ után egész terjedel­mében közölhetjük. Az utasítás pontjai következők : 1) A szék követei nyilatkozzanak egy erdélyi országgyűlés létrehozatala s az azon megjelenés esz­közlése mellé. 2) Mivel pedig ezen országgyűlés összealkotá­­sának s az arra eszközlendő választásnak törvé­nyes alapja nincs , midőn az 1848-i erdélyi ország­gyűlés ide vonatkozó határozmán­yai egyfelől csak a legközelebbi pesti országgyűlésre nézve bírhattak ér­vénynyel, másfelől a törvényesség teljes jellemét általában nélkülözik, visszatérni pedig a már erede­tében a szász képviseletet a társnemzetek javára meg­rövidítő 1791: 11. törvényezikbe, a nemzetiségek jog­­egyenlősége, s a jobbágyi viszony megszüntetése kö­vetkeztében, tényleges lehetlenséggé vált: méltóztassék a magas kormány a legközelebbi erdélyi országgyűlésre, még­pedig csak­is erre nézve úgy annak összealkotását, mint a választás modorát illetőleg oly intézkedésekről gondoskodni, melyek az ország érdekei s minden abban lakó nemzetiségek irányában igazságosak lesznek. E czért csak az érdekek képviselt­e­­tése elvének alapul vétele által lehetne elérn­i (egyház, nagy földbirtok, kereskedés, ipar, népesség); a követeknek szabadságában állana, hogy azonnal nemzeti csoportozatok szerint csatlakoz­zanak. Határozottan a kir. hivatalosi s taxa­­lis helyi rendszer felelevenítése ellen kell nyilatkoznunk, mint a nem magyar nemzetek irá­­nyábani igazságtalanság, az igazi alkotmányosság el­leni botrány, s a szász nemzet kebelébeni polgári egyenlőséget megtámadó ó intézmény ellen. Ezen legközelebbi országgyűlés illetékességére vonat­kozva, az ország régi alaptörvényei értelmében nem lehet az jogosítva : 1) a bevett egyházakat, melyek­hez önként érthetőleg a két görög egyház is számí­tandó, érdeklő vallási törvényczikkelyeket megvál­toztatni; 2) egyes rendi nemzetiség bel­ü­­gyei­ben, melyekre nézve mindeniket­ törvényesen önkormányzati jog illeti, avatkozni, illetőleg az ő b­e­­leegyezésük nélkül olyan tárgyakra nézve ér­vényes határozatokat alkotni.. Az országgyűlési tár­gyalásokban mindenik nemzet használhassa s­a­j­át nyelvét; épen úgy a törvények mint a három hazai nyelven szerkesztessenek s ada­sanak ki hiteles alakban. Ezen alapeszméket a közelebbi erdélyi országgyűlés összealkotását, az arra teend­ő választást s némi részben annak hatáskörét illetőleg, a nemzeti egyetem írott fölterjesztésben juttassa ő Felsége elébe, s igyekezzék azokat egy a maga ke­beléből önmaga által választott küldöttség által ő Felsége előtt hathatósan támogatni. 3) A legközelebbi erdélyi országgyűlést illető­leg, folyó évi nov. 5-ről 1191. szám alatt kelt nemzet­ispáni kibocsátvány tartalma szerint kiadott királyi előterj­esztvényeket illetőleg a szék követei szavazzanak a nemzeti gyűlés által teendő egy oly nyilatkozat mellé, mely a­nélkül, hogy a leendő or­szággyűlési követekre nézve kötelező utasítás, vagy egyáltalában azon előterjesztvények feletti határoza­tot tartalmazna, a szász nemzetnek az azokban érin­tett nagyfontosságú tárgyakróli nézeteit a nyilvános­ság világánál kimondja és képviselje. Jelesen a­mi az első kir. előterjesztvényt, a román nemzetnek az ország rendi nemzetei közé leendő b­e­c­z­i­k­k­e­­lyezését illeti, jelentsék ki e szék követei, hogy egy ily beczikkelyezés elébe, ha netalán azt a román nemzet, az October 20 -i diploma s azzal összefüggés­ben álló legfelsőbb nyilatkozatok után is szükségesnek tartaná, a szász nemzet részéről semmi akadály gördüttetni nem f­o­­r, azon önként értendő feltétel alatt, hogy akkor az erdélyi államjog értelmében, melylyel kapcsolatban kívánják ama be­­czikkelyezést, a román nemzet számára is e a­ s­a­­ját román területszakasztassék s jeiöltes­­sék ki azon nemzet külön rendi képviseltetése végett. E czélból késznek nyilatkozik a szász nemzet, a szász­­földöni román területrészekről lemondani, má­s löl azonban, a jogegyenlőség s az 1860 oct. 20 ki diplo­ma elveinél fogva igénybe veszi a szászok által lakott azon megyei területeket, melyek a szászfölddel hatá­rosak. A második kir. előterjesztvényt ,az alkotmány­­szerűen országgyűlési választás utján betöltendő sar­­­­kalatos hivatalokra való kijelölést a mi illeti, előzze meg ezt azon állomásoknak a nemzeti és egyházi jogegyenlőség elve szerinti újraszervezése s m­i most tétessék óvás az ellen, hogy­ a római katholikus püspök , a törvény világos szavai ellen kor­mányszéki tanácsos legyen vagy maradjon A har­madik kir előterjesztvénynek az osztrák biro­dalmi tanácsba küldést illetőleg a szász nem­zet nem leend ellene, azonban a tettleges küldést előzze meg a korona és országgyűlés közti egyezkedés, melynek alapján a) a vallást tárgyaló hazai törvények örök időkre érvényesíttessenek ; b) a birodalmi tanács alkotmányos közremunkálása a birodalmi törvényhozás minden cselekvényeire, az erdélyi országos törvények értelmében szélesíttessék ki, illetőleg az 1791. 7. törvényczikk szerint állapit­­tassék meg s egy minisz­terfelelősségi tör­vény által biztosittassék. A negyedik előterjesztvényre az osztrák polgári és büntető törvénykönyvekbeni vál­toztatásokra nézve jelentsék ki a követek, hogy egy az országgyűlés által szakférfiakból, minden rendi nemzet egyenjogúságának elve szerint alakítandó rendszeres bizottság tanácskozzék e tárgy

Next