Magyarország, 1861. november (1. évfolyam, 255-279. szám)
1861-11-26 / 275. szám
1861 —I. évfolyam. 275. sz. Kedd november 26. SZERKESZTŐSÉGI IRODA , T. MUNKATÁRSAINK HIRDETMÉNYEK DÍJA~ ........................... MEGJELE Iés tér 4. sz. 2. emelet. kéretnek, hogy a lap szellemi részét illető minden közleményt a szerkesztő , 6 hasábos petitsor 1-szeri hirdetésnél 9, 3-szorinál 7 újkr. ünnep- és vasárnapot követő napok kivé-KIADÓ-HIVATAL céghez intézzenek. A lap kiadása körüli panaszok, a magán hirdetmények ! Bélyegdíj külön 30 újkr. A nyilttérben 4 hasábos petitsor 25 újkr. telével minden nap. TT,f . .... r a kiadó-hivatalhoz intézendők. Egyes példányok KILIÁN CSYÖRGY, OSTERLAMM K. éet LAMPEL ROBERT ELŐFIZETÉSI AR J .r 4. sz. földszint. Nérmentetlen leveleket csak ismerős kézből fogadunk el. 1 könyvkereskedőknél 10 új kinyezaron kaphatok. Egész évre 18 ft. Félévre 9 ft. Negyedévre 5 ft. Előfizetést nyitunk a MAGYARORSZÁG* 3 havi folyamára 5 ft. — A „Magyarország“ kiadó hivatala. FEST, november 25. Külföldi szemle. Ismeretes az az adoma a vidéki emberről, ki először volt életében a színházban, hogy megunván azt a sok ingyen-kegyelemből való beszédet, mit a színpadon hallott, felkiálta : „lássuk már a medvét!“ A „Patrie“ ma tökéletesen a mi vidéki emberünk szerepébe esett — kirukkol a medvével, azt mondja, hogy lehetetlen Francziaországnak lefegyverkezni. Ez ugyan nem valami meglepő állítás a „Patrie“ részéről, mely elejétől fogva azt állítá, hogy Francziaország, csak a többi hatalmakkal egyetértőig fegyverezheti le magát. A La guerroniére-su gallia közlöny most már egy lépéssel odább megy s azt mutatja meg, hogy Ausztria le nem fegyverkezhetik, mert akkor vége van; Olaszország nem, mert akkor Ausztria megtámadja; Oroszország nem, mert akkor Lengyelország felszabadul; Anglia nem, mert már úgy beleverte magát a fegyverkezési költségbe, hogy a kormány tökéletesen nevetségessé lenne, ha most abban hagyná : ergo Francziaország sem oldhatja le kardját, s Bellona lováról legfölebb a nyerget veszi le. Amit a „Patrie“ Angolországra nézve mond, az okoskodásának leggyengébb része, s ellenkezik a „Morning Post“ minapi nyilatkozatával, mely azt mondá, hogy ha Francziaország sereg-leszállítási szándéka őszinte, hajlandó őt e reductio utján követni, de a „Patrie“-nak a maga periódusát ki kelle sütni, és így a dolog úgy áll, ahogy mondja. Egyébiránt is a conclusio a „Patrie“ czikkében nevezetes, nem az érvek egymás után felhordása.Francziaország le nem fegyverkezhetik, punctum ! S így Európa, a Fould nagyhírű (s arra valóban érdemes) pénzügyi fellépése után is csak ott van, ahol a mádi zsidó. A háború esélyei egy szikrával sem apadtak. „Pour Rome, pacience. Pour Venise prudence!“ —• Rómaiak tűrjetek, velenczeiek legyen eszetek ! — ez a tuileriákban a jelszó. S akármit beszélnek sir James Hudsonról, hogy ő excja, Ricasoliban igy meg amúgy tartja a lelket, daczára a franczia követ Benedetti ellenirányú törekvésének : a dolognak mégis csak az a vége, hogy Ricasolinak is szagolni kell azt a türöm-füvet, melyet Parisban termesztenek. A török határszélről, illetőleg az Omer pasa és felkelők felől érkező hírek, tökéletesen hasonlítanak azon táviratokhoz, melyeket Siciliából, a Garibaldiexpeditio alkalmával vettünk. „Majd megtanítom Vukalovitsot (a herczegovinai felkelők vezére) keztyübe dudálni, mint a montenegróiakat Pivánál megtanítottam, irta volna Omer pasa fenséges szultánjának. — (Az sem lehetetlen, hogy másnak irta). — A dolgot csak azért hozzuk fel, mivel eddig úgy tudtuk, hogy Pivánál a montenegróiak verték meg a törököket; a szerdai pedig azt állítja, hogy megfordítva áll a dolog, s pedig nem azon megfordítást érti, hogy a „törököket“ kell mondani elébb s aztán a „montenegróiak“-at, a verbumot pedig utánok vetni. Legnevezetesebb az egészben az, hogy a Vukasovics seregében dalmátiai szlávok is küzdöttek, s az ottani osztrák katonai parancsnokság, noha 25 ezer emberrel, s 7 ütegágyúval rendelkezik, erősítéseket kért, mit meg is kapott, így írja az „Ind.“ bécsi levelezője, arról egy szót se szólván: mi szándéka Ausztriának a sereg-összevonással a dalmatiai határokon. A „Movimento“ közli Garibaldi válaszát a nápolyiak feliratára: „Bármily nehezemre esik •— Írja a tbnok •— most nem megyek — majd veletek leszek ha kell — tartsátok fegyveretek készen“ sat. Ricasolinak tegnapelőtti külföldi szemlénkben említett levele a pápához igy hangzik: IX. Pius pápa ö szentségéhez. Turin, 1861. Augusztusban: „Szent atya!“ „Tizenkét éve múlt, mióta Olaszország buzdittatva a kegyesség s bocsánat szavai által, melyek szentséged ajkairól hangzottak, azon reményt táplálta, hogy százados szenvedéseinek sorozata véget ért s újjászületése korszakának kezdetét láthatja. De mivel a föld hatalmasai Olaszországot külön urak közt feloszták s maguk részére feltárták a védelmi jogot, az újjászületés műve határainkon belől nem fejlődhetett békés utón s mi kénytelenek voltunk fegyvert ragadni, hogy megszabaduljunk a közibénk befészkelt idegen uralomtól, nehogy a polgári reformok elbújtassanak s keletkezésökben megsemmisitessenek. „Akkor szentatya megemlékezvén arról, hogy ön e földön a béké s könyörület istenének képviselője s minden hívőnek atyja, megtagadta közremunkálását az olaszok függetlenségének szent háborújában; de minthogy Lon olasz fejedelem is volt,ez elhatározása nagy keserűséggel törté el a kedélyeket. A lelkeket izgatottság szállta meg, s az egyesség azon kötelékeit, s melyek újjászületésünk kezdetét oly szerencséssé s erőssé tevék — szakadozni láttuk. A nemzeti szerencsétlenség, mely közvetlenül arra következett, mindinkább lángba dobta a felizgatott szenvedélyeket, s az egymást követő sajnos események által, melyeket mindnyájan feledni akarunk, azóta az olasz nemzet s az apostoli szent szék közt oly szomorú összeütközés keletkezett, mely ma is fönáll s mindkét résznek egyenlő kárára van. I.. . „Minden harcznak véget kell érni, vagy a harczosok egyikének legyőzetése vagy halála, vagy a harczos felek kibékülése által. A nemzetiség jogai elenyészhetlenek, s szent Péter széke isteni kijelentés következtéen szintén elenyészhetlen. Mivel tehát az ellenfelek egyike sem tűnhetik el a csatatérről, ki kell békülniök, nehogy a világot irtózatos s végtelen bonyodalmaknak tegyék ki. Mint katholikus s mint olasz kötelességemnek tartom szent atya! azon nehéz feladat fölött,melynek megoldását az idő nekünk adá fel, hosszan s komolyan elmélkedni; mint az olasz királyság minisztere kötelességemnek ismerem szentséged elé terjesztenie vizsgálódásimat,melyek következtében én a kibékülést a nemzet és a szentszék közt nemcsak lehetőnek, de rendkívül szükségesnek is tartom, annál inkább, mert annak szükségessége ma szembeötlőbb, mint valaha volt. Ez eljárásomban, nem csupán saját érzésem sugallatát s állásomból kifolyó kötelességemet, követem, hanem egyenes akaratából cselekszem . Felségének a királynak, ki házának dicsteljes s vallásos hagyományaihoz híven egyenlő szeretettel lelkesült Olaszország és a catholicus egyház nagysága iránt. „E kibékülés lehetlen lenne s az olaszok, kik főleg catholicusok, nem bátorkodnék azt kívánni s remélni, ha azért, hogy azt elérhessék, szükséges lenne az egyháznak valamely alapelvéről vagy jogáról lemondani, melyek a hit körébe tartoznak, vagy melyek az istenember halhatlan intézményei közül valók. Amit mi kívánunk az , hogy az egyház, mely, mint az evangeliom őre s magyarázója, az emberi társadalomba a természetfölötti törvényhozás elvét hozta be s a társadalmi előhaladás szülő anyjává tette magát, isteni küldetését kövesse és saját létezésének szükségességét mindinkább bizonyítsa be az által, hogy megkezdett s befolyása alatt álló művéhez az ő viszonyai kimerithetlen termékenységűek legyenek. Ha az egyház nem volna képes, a társadalom minden elhaladásakor új alakok teremtésére, melyekre a társadalmi élet egymást követő szakai megalapíthatják magukat, akkor nem volna egyetemes és örök intézmény, hanem csupán múlandós idő szerinti tény. Isten a maga minőségében változhatlan és mégis végtelen gazdagságot zár ki az uj anyagok teremtésében s az uj alakok képezésében. „Az egyház eddig e gazdagságnak fényes bizonyítékait adta, midőn a társadalom minden uj mozgalmakor, magát a polgári világnak érintkezési pontjainál, bölcsen átalakította. „Vajjon azok, kik ma is azt kívánják, hogy változatlanul maradjon, mernék-e azt állítani, hogy külsőségeiben, hogy alakjában soha sem változott? Mernék-e mondani, hogy az egyház alakja X. Leótól kezdve napjainkig ugyanaz milyen VII. Györgytől kezdve X.Leóig volt,s hogy ugyanaz maradt Sz. Pétertől kezdve VII Györgyig ? Nagyszerű látvány volt az, a midőn az egyház első korszakában szegényen és a világtól észre sem vétetve gyülekezett a katakombákban, az örök igazság szemléletében elmerülve. S azután, a midőn a hívők szabadokká lévén, nyíltan mutatkoztak s maguk közt uj kötelékeket kötöttek, a midőn az oltár a katakombák sötétségéből áthelyeztetett a basilika fényébe, midőn a vallás és papjai a dolgok uj fordulatában részt vettek s midőn az egyház többé nem titkos könyörgésekre szorítkozva, nyíltan s ünnepélyesen hirdeté uj tanait a világnak, midőn elkezdő magasztos hivatásának gyakorlatát. „Azon harczában a különböző s egymással gyakran ellentétben álló elemeknek, melyek az uj időt a középkor ölében előkésziték, áthatá — hála az egyháznak !— a keresztényi eszme a család, a város, az állam rendezését ; s a lelkiismeretben a nyilvános jog dogmáját teremtő, s törvényhozásában e jog előnyeit világosságba tudta helyezni s igy jön az egyház világi hatalommá s ítélő bíróvá népek és fejedelmek fölött. De midőn a társadalom a mivelődés magasabb fokát elérte, midőn nézetei tisztultak, megszűnt az egyházi gyámság szükségessége s ennek következtében a gyámsági kötelék szétszakadt. Innét felkeresők s felvették a régi civilisatio hagyományait s a pápa, ki e műhöz csatlakozott, méltó volt, hogy a századnak, melyben élt, nevét kölcsönözze. „Ha tehát az egyház magasztos előképét az Istent követve, ki mindenhatósága s hibázhatlansága mellett is végtelen bölcseséggel használja fel hatalmát, úgy hogy soha sem sérti meg az emberi szabadságot, ha az egyház eddigelé, dogmáinak tisztaságát szeplőtlenül föntartva, a társadalmi változások által parancsolt szükségességhez alkalmazkodni tudott, azok nem több igaztalanságot követnek e el irányában, kik azt kívánják, hogy változatlan maradjon, hogy elkülönözze magát a polgári társadalomtól, s kik az uj idő szellemének ellenségévé teszik,mint mi, kik csak egy dolgot kívánunk tőle, nevezetesen azt, hogy magasztos szellemi küldetését őrizze meg, s hogy az erkölcsi világ rendjében mérséklője legyen azon szabadságnak, mely az érettségre jutott népeket feljogosítja csak azon törvények s kormányoknak engedelmeskedni, miknek törvényes megegyezésüket adták?“ (Vége követk.) — A „Patrie“-nak az általános lefegyverzésről közlött czikke, melyet sürgönyi kivonatban közöltünk, egész terjedelmében előttünk fekszik. „A lefegyverzés lehetetlensége“ czimü czikk kezdetén elősorolja, mikép némelyek Fould emlékirata és III. Napoleon levele folytán a lefegyverzést úgy tekintették, mint a franczia budget egyensúlyozásának egyedüli feltételét. A félszázad óta általános fegyvererővel fentartott béke Európának mintegy két miliárdjába kerül, s az a kérdés merült fel, várjon, ha Francziaország kezdeményezné, nem tennék-e le a többi hatalmak is a fegyvert, s nem lehetne-e egy általános béke mellett e roppant kiadás elhárítva. E kérdésekre feleletül a „Patrie“ azt mondja, mikép.Bármi nagy teher is a franczia állam kincstárára nézve a nagy hadsereg fentartása,azt szükségesképpen kell tartania Francziaországnak, mivel ez kíil befolyása fentartására szükséges. Egyébiránt Francziaország a többi hatalmak állásával szemben nem is teheti egyedül le a fegyvert. Avagy leteszi-e és leteheti-e Ausztria a török határokon létrejött forrongás következtében, a magyar és velenczei viszonyok jelen állásában a fegyvert? Letehetik-e az osztrák hadsereg fenyegető helyzete mellett az olaszok fegyvereiket ? Hát Oroszországot nem kényszerítik -e a lengyel mozgalmak fegyvere folytonos kézbentartására, s Poroszország, mely e két izgalomban levő császárság közé van ékelve, lemondhat-e hadserge fentartásáról ? Anglia, mely helyzeténél fogva egyedül ment a többi hatalmakat nyugtalanító izgatottság félelmétől, váljon kész-e megszüntetni fegyverkezését, elb0igálja-e önkényteseit, s vajjon a miniszter, ki fellármázó parlamenti beszédeivel oly népszerűségre tett szert, vállalkozik-e arra, hogy bevallja, mikép e nyilvánításokat csak a félelem phantomai miatt idézte elő. Sem Ausztria, sem Orosz- Olasz-, sem Poroszország, sem Anglia nem teheti s teszi le a fegyvert, hogy tehesse tehát le Francziaország? — kérdi a „Patrie.“— Egyedüli teendője tehát Francziaországnak, hogy közigazgatási tekintetekkel megegyezőleg, hadi költségvetéseink súlyát a családi s földészeti munka igényeivel összeegyeztetve s pénzügyi okos gazdálkodás mellett a hadseregben szabadságra, bocsátást és pedig tömegest hoz be, ez által a birodalom ereje nem apad s a költségek súlya nem lesz mégis oly terhelő, úgy hisszük — végzi a „Patrie“ — hogy Fould emlékirata ily értelemben magyarázandó.És ez, amit Francziaország politikája megenged, mely igen helyesen anyagi érdekeinket veszi tekintetbe, s mely hasonlókép arra is szilárdul el van határozva, hogy befolyásunk és nagyságunk valódi feltételeit szem előtt tartsa. Belföldi szemle. — Zágráb városa hatósága e hó 22-dikén tartott közgyűlésében, az ujonczállitás kérdése kerülvén szőnyegre, kinyilatkoztatta, hogy a helytartótanácsnak ez ügyben kibocsátott rendeletét az alkotmányba ütközőnek tekinti, de lojalitásból az ujonczállitást a rendelet értelmében foganatosítja. A végzés kimondása után a szabadelvű képviselők a termet odahagyák. Mazsuranics udv. kanczellárhoz fölir a város az iránt, hogy a hétszemélyes tábla Zágrábban, ne Bécsben állíttassák föl. — Pest városának kinevezett uj tisztikara e hó 23-dikán tette le az esküt a kir. biztos kezébe. — Somogy megye tisztikara lemondott, de a polgári és büntető törvényszék még működik. A büntető törvényszék, mint levelezőnk írja, eddigi rövid működése alatt, csaknem 900 fogoly fölött mondott ítéletet; még 180 van hátra. — Medgyes szász egyetemi követei lemondván, helyökbe a 18-dikai székgyülésben Biedersfeld polgármester és Binder törvényszéki titkár választattak. — Besztercze vidéke a szász nemzeti egyetemre küldött követeinek utasításba adá: 1) egy erdélyi országgyűlés mellett nyilatkozni, s egy Bécsbe menendő küldöttséget szorgalmazni, melynek feladata lenne a szász nemzetnek oly képviseltetést eszközölni ki az országgyűlésen — mely azon jelentőségnek megfeleljen, mivel a natio Erdélyben bir. 2) a „birodalmi tanács“-bai küldés mellett, de csak azon feltétel alatt munkálni, hogy az Erdély országgyűlését az erdélyi államjognál fogva megillető előjogok u. m. adó és ujoncz állítás, kereskedelmi és iparügyek egész kiterjedésökben a közbirodalmi tanácsra ruháztassanak át, s hogy „biztosíttassák Erdély, miszerint mindezen jogok vissza fognak saját országgyűlésére szállani azon esetre, ha a többi osztrák tartományokban megszüntetni, vagy habár csak korlátoltatni is fogna az alkotmányos élet. 3) A regulativ pontok revisiója, s a román nemzetnek országgyűlési beczikkelyezése mellett nyilatkozni. (Korunk.) — Segesvárszék utasítását kivonatban már jelentettük. Most a „K. Közlöny“ után egész terjedelmében közölhetjük. Az utasítás pontjai következők : 1) A szék követei nyilatkozzanak egy erdélyi országgyűlés létrehozatala s az azon megjelenés eszközlése mellé. 2) Mivel pedig ezen országgyűlés összealkotásának s az arra eszközlendő választásnak törvényes alapja nincs , midőn az 1848-i erdélyi országgyűlés ide vonatkozó határozmányai egyfelől csak a legközelebbi pesti országgyűlésre nézve bírhattak érvénynyel, másfelől a törvényesség teljes jellemét általában nélkülözik, visszatérni pedig a már eredetében a szász képviseletet a társnemzetek javára megrövidítő 1791: 11. törvényezikbe, a nemzetiségek jogegyenlősége, s a jobbágyi viszony megszüntetése következtében, tényleges lehetlenséggé vált: méltóztassék a magas kormány a legközelebbi erdélyi országgyűlésre, mégpedig csakis erre nézve úgy annak összealkotását, mint a választás modorát illetőleg oly intézkedésekről gondoskodni, melyek az ország érdekei s minden abban lakó nemzetiségek irányában igazságosak lesznek. E czért csak az érdekek képviseltetése elvének alapul vétele által lehetne elérni (egyház, nagy földbirtok, kereskedés, ipar, népesség); a követeknek szabadságában állana, hogy azonnal nemzeti csoportozatok szerint csatlakozzanak. Határozottan a kir. hivatalosi s taxalis helyi rendszer felelevenítése ellen kell nyilatkoznunk, mint a nem magyar nemzetek irányábani igazságtalanság, az igazi alkotmányosság elleni botrány, s a szász nemzet kebelébeni polgári egyenlőséget megtámadó ó intézmény ellen. Ezen legközelebbi országgyűlés illetékességére vonatkozva, az ország régi alaptörvényei értelmében nem lehet az jogosítva : 1) a bevett egyházakat, melyekhez önként érthetőleg a két görög egyház is számítandó, érdeklő vallási törvényczikkelyeket megváltoztatni; 2) egyes rendi nemzetiség belügyeiben, melyekre nézve mindeniket törvényesen önkormányzati jog illeti, avatkozni, illetőleg az ő beleegyezésük nélkül olyan tárgyakra nézve érvényes határozatokat alkotni.. Az országgyűlési tárgyalásokban mindenik nemzet használhassa saját nyelvét; épen úgy a törvények mint a három hazai nyelven szerkesztessenek s adasanak ki hiteles alakban. Ezen alapeszméket a közelebbi erdélyi országgyűlés összealkotását, az arra teendő választást s némi részben annak hatáskörét illetőleg, a nemzeti egyetem írott fölterjesztésben juttassa ő Felsége elébe, s igyekezzék azokat egy a maga kebeléből önmaga által választott küldöttség által ő Felsége előtt hathatósan támogatni. 3) A legközelebbi erdélyi országgyűlést illetőleg, folyó évi nov. 5-ről 1191. szám alatt kelt nemzetispáni kibocsátvány tartalma szerint kiadott királyi előterjesztvényeket illetőleg a szék követei szavazzanak a nemzeti gyűlés által teendő egy oly nyilatkozat mellé, mely anélkül, hogy a leendő országgyűlési követekre nézve kötelező utasítás, vagy egyáltalában azon előterjesztvények feletti határozatot tartalmazna, a szász nemzetnek az azokban érintett nagyfontosságú tárgyakróli nézeteit a nyilvánosság világánál kimondja és képviselje. Jelesen ami az első kir. előterjesztvényt, a román nemzetnek az ország rendi nemzetei közé leendő beczikkelyezését illeti, jelentsék ki e szék követei, hogy egy ily beczikkelyezés elébe, ha netalán azt a román nemzet, az October 20 -i diploma s azzal összefüggésben álló legfelsőbb nyilatkozatok után is szükségesnek tartaná, a szász nemzet részéről semmi akadály gördüttetni nem for, azon önként értendő feltétel alatt, hogy akkor az erdélyi államjog értelmében, melylyel kapcsolatban kívánják ama beczikkelyezést, a román nemzet számára is e a saját román területszakasztassék s jeiöltessék ki azon nemzet külön rendi képviseltetése végett. E czélból késznek nyilatkozik a szász nemzet, a szászföldöni román területrészekről lemondani, más löl azonban, a jogegyenlőség s az 1860 oct. 20 ki diploma elveinél fogva igénybe veszi a szászok által lakott azon megyei területeket, melyek a szászfölddel határosak. A második kir. előterjesztvényt ,az alkotmányszerűen országgyűlési választás utján betöltendő sarkalatos hivatalokra való kijelölést a mi illeti, előzze meg ezt azon állomásoknak a nemzeti és egyházi jogegyenlőség elve szerinti újraszervezése s mi most tétessék óvás az ellen, hogy a római katholikus püspök , a törvény világos szavai ellen kormányszéki tanácsos legyen vagy maradjon A harmadik kir előterjesztvénynek az osztrák birodalmi tanácsba küldést illetőleg a szász nemzet nem leend ellene, azonban a tettleges küldést előzze meg a korona és országgyűlés közti egyezkedés, melynek alapján a) a vallást tárgyaló hazai törvények örök időkre érvényesíttessenek ; b) a birodalmi tanács alkotmányos közremunkálása a birodalmi törvényhozás minden cselekvényeire, az erdélyi országos törvények értelmében szélesíttessék ki, illetőleg az 1791. 7. törvényczikk szerint állapittassék meg s egy miniszterfelelősségi törvény által biztosittassék. A negyedik előterjesztvényre az osztrák polgári és büntető törvénykönyvekbeni változtatásokra nézve jelentsék ki a követek, hogy egy az országgyűlés által szakférfiakból, minden rendi nemzet egyenjogúságának elve szerint alakítandó rendszeres bizottság tanácskozzék e tárgy