Magyarország, 1862. január (2. évfolyam, 1-25. szám)
1862-01-26 / 21. szám
1802.— 11. évfolyam.1. sz. SZERKESZTŐSÉGI IRODA T.munka-társaink hirdetményekdíja megjegytés 4. sz. 2. emelet. kéretnek, hogy a lap szellemi részét illető minden közleményt a szerkesztő 6 hasábos petitsor 1-szeri hirdetésnél 9, 3-szorinál 7 ujkr. ünnep- és vasárnapot követő napok kivé-KIADÓ-HIVATAli céghez intézzenek. — A lap kiadása körüli panaszok, a magán hirdetmények Bélyegdíj külön 80 ájkr. A nyilttérben 4 hasábos petitsor 25 újkr. telével minden nap. Tilt's a földszint. a kiadó hivatalhoz: kitézendők. Egyes példányok Kilián György, Osterlamm K., Lampel Róbert és ELŐFIZETÉSI ÁR .1 e1 . sz. <. Bérmentetlen leveleket csak ismerős kézből fogadunk el. Eggenberger Nándor könyvkereskedőknél 10 új krajczáron kaphatók. Egész évre 18 ft. Félévre 9 ft. Negyedévre 6 ft FEST, január 25. Külföldi szemle. A „Const. Oest. Zugban“ egy londoni levelet olvasunk, melynek főbb pontjaival nem lesz érdektelen megismerkedni. Arról nem kezeskedünk, hogy szent igaz minden betű, amit a levél mond, de kell a dologban valaminek lenni, miután más oldalról is értés , rlünk az ügyes intrigueről, melyről a levélben szó van. A dolog ez : Russell. meg van a Trentligy megoldásával elégedve, míg Palmerston azzal igen elégedetlen, miután szeretné a déli államok függetlenségét elismerni. Nem csupán a pamuk-szükséglet késztet arra, hogy a déli államok ostromzárolását el ne ismerje; ebben csak további alkalmat lát oly lépésekre, melyek dél függetlenségének végleges megszilárdulásával végződnének. Elérkezettnek hiszi az időt, hogy azon veszély, mellyel a szerfelett megerősödött Amerika Angliát fenyegeti, örök időkre megszüntettessék. Innen ered hajlandósága Francziaország iránt, melynek intenzióiban, Russel lord a maga részéről nem igen bizik. Palmerston, hogy minisztertársát lekenyerezze, a római kérdést tolja elő, miután Italia Russel lord szenvedélye. Ricasoli ezen a réven sürgeti Róma feladását, s Palmerston azzal hízeleg minisztertársának , hogy Francziaország kész Rómát odahagyni. III. Napóleon szintén hajlandó a déli államok elismerésére s arra, hogy az amerikai polgárháború véget érjen, s ez okból keresi Palmerston a franczia szövetséget. Tagadhatatlan, hogy Angliában népszerű Róma feladásának gondolata s a londoni olasz követ nem szűnik meg folyton amiatt panaszkodni, hogy minden baj onnan származik, hogy Victor Emanuel nem vonult még be Rómába. Mihelyt ez megtörténik, Olaszország békén marad (?). Ez volna a helyzet kulcsa. Feltűnő, hogy e kedvező dispositio mellett is, úgy Páris mint Londonban a „szemérmest“ játszák. Francziaország úgy viseli magát, mintha a blocus kérdésében már nagyon is messze haladt volna; nyíltan bevallja, hogy e helytelen ösvényről vissza akar térni s ezután teljesen semleges marad, bár Anglia nem hagy neki békét, hogy az ostromzár törvénytelen voltát ismerje el, s az ügyben mint kezdeményező lépjen fel. Londonban viszont azt hirdetik, hogy Francziaország akarja Angliát elcsábítani, mely utóbbi hatalom egy vonalnyira sem szándékozik kilépni semlegességéből úgy a blocus kérdésében mint arra nézve, hogy az észak és dél közt folyó háborúba beavatkozzék. Mind e manőver Russel lord befonására volna számítva, ki hogy a legjobb kedélyben tartassák. Francziaország kinyilatkoztatja, hogy Thouvenelnek, Lavalettehez küldött ismeretes sürgönye fogja a római ügyben az alkudozások kiindulási pontját képezni. — Ha egyszer Russellord meg van nyerve, Napoleon biztosítva van európai czéljainak valósítása felől; mik hogy miben álljanak, e nehány szóban van kifejezve : „Fouldnak nem sikerült mindazon takarékosságot az államháztartásba behozni, mi pénzügyi reformjának czélja vala, miután bizonytalan, nem fog-e a Minciónál az európai béke megzavartatni.“ Egy párisi levélben olvassuk: Spanyolország, Anglia, Francziaország és Ausztria aláírták a szerződést, melynek értelmében Miksa félig fogja a mexikói trónra emeltetni és pedig egyelőre számítás nélkül arra, hogy ez árért a bécsi cabinet Velenczéről Olaszország javára lemondjon, „egyelőre“ — mondja a levelező, mivel a dolognak mégis csak e lenne a vége. Horn hazánkfia tollából legközelebb ily czimü röpiratot várnak : „la Hongrie se recueille“! E röpirat - mint Párisból írják — azon értekezlet főbb megállapodási pontjait foglalja magában, mely értekezlet Párisban a magyar kérdésben tartatott, s melyben Türr és Klapka tábornokok is részt vettek, állandó, s a „de Propaganda fide“ Congregatiótól elkülönzött Congregatio állíttatott fel XI. Kelemen által „Super correctione librorum Orientalium“ név alatt, saját elnökkel s titkárral láttatván el, s 5 bibornokból, több theologusból s a keleti szokások és nyelvek alapos ismerőiből állittatván össze. A „Christianae fidei propagandáé“ Congregatio irataiból kitűnik, hogy amidőn a keletieknek valamely nagyfontosságu ügye forgott fel, ezek megvizsgálása s elintézésével a római szentszék ugyanazon „de propaganda fide“ Congregatiójának illető bibornokai különösen megbizattak, és hasonlóképpen gondoskodva mindazon ügyekről, melyek a görög melchitákra, az örményekre, a koptok, maroniták, ruthenekre s más keleti keresztényekre vonatkoztak. Ezen eljárási mód pedig, melyet maga a dolog természetes a hajlandóság igényel, elegyengette számunkra az utat annak elhatározására, amit ime ezen iratunkkal megállapitandónak véltünk. Mert miután az isteni gondviselés kifürkészhetlen intézkedéséből, habár érdemünk ellen szent Péter e székére helyeztettünk, — főpásztori éberségünk, gondoskodásunk és kötelmünk teljesítése körül minden gondolatunkat az összes emberi nemre kell szünet nélkül kiterjesztenünk, egyszersmind minden tőlünk kitelhető módon odahatni s kivinni, hogy minden ember ismerje meg az egyedül igaz Istent s akit ez küldött, Jézus Krisztust, a hitegységhez lépőket pedig s az Isten fia megismerőinek életök legyen , boldog életök legyen: ekkép már pápaságunk kezdete óta gondjainkat a legszorgosabban s legszeretetteljesebben fordítottuk a keletiekre, az irgalmasság legkegyesebb atyját szünet nélkül kérvén s esedezvén előtte, hogy a kik az igazság e székével hitegység tekintetében egyesülvék, napról napra állhatatosabbak s megingatkatlanoknak maradjanak , növekedvén az Isten tanaiban s az Ur Jézus Krisztus ismeretében jó cselekedetek által bizonyos hivatásukat s kiválasztatásukat feltüntessék, a kik pedig Krisztus egyetlen aktától, melyen kívül nem lehet üdvösség, sajnosan eltévelyednek, ahhoz visszatérni siessenek. Továbbá azon reményt tápláltuk mindig magunkban, hogy az Isten a maga irgalmasságával, ezen legalázatosabb s leghőbb könyörgéseinkre a gazdagokat adakozásra hangolja. Emellett szemünk előtt tartván a Keletnek mostani helyzetét s tudva azt, hogy itt-ott némely akadályok, Isten segélyével akkép hárittattak el, hogy a keleti szertartást tartó népek ezen apostoli székkel szabadon érintkezhetnek, s így nekünk könnyebbé vált azok sürgető szükségein segíteni: apostoli tisztünknek tartottuk, atyai gondjainkat ernyedetlen szorgossággal arra fordítani, hogy azon keletiek lelki javán s szükségein nagyobb mérvben segíteni képesek legyünk. Ekkép a „de propaganda fide“ Congregatio válogatott bibornokait s a római szent szék prelátusait megbíztuk, hogy az ügyállás gondos megvizsgálása után elénk terjeszszék, hogy a keletiek nagyobb és nagyobb lelki haszna végett mily intézkedések volnának tanácsosak .Mely bibornokok és prelátusok egyrészről alaposan ismervén a keletiek sokféle s nyomós hiányait, valamint azt, hogy mennyire szükséges, hogy azok ügyeiről a nyelv, szertartások, s fegyelem különbözősége miatt — napról napra pontosabban legyen gondoskodva; másrészt pedig észrevén, hogy legszentebb vallásunk csodálatos terjedése miatt különösen ezen század kezdetén — Éjszakamerikában, Keletindiában, Sinában, Ausztráliában s Európa némely részeiben, továbbá a püspöki székek s az apostoli helyettességek szaporítása, valamint a szent hitküldések számának növekedése által a „Fidei propaganda«“ Congregatio rendkívül el van foglalva, s annyi felől igénybe véve, ennélfogva azon nézetüket nyilvánították, hogy azon Congregatiónak kisegítőkre van szüksége, mert csak így lesz képes a Keletnek sok nehézséggel járó ügyeit pontosan ellátni. Ehez képest helyesnek vélték, hogy a czél elérésére, a „Fidei propagandáé“ Congregatióból az ügyek minőségének s az idő sürgősségének megfelelőleg oly különös Congregatio alapittatnék, mely folytonosan és csupán csak a keleti egyházak szertartásai s fegyelmére felügyelne s ezek tekintetében intézkednék. Erre nézve azon javaslatot terjesztették elénk, hogy a „Fidei propagandáé“ Congregatióból egy külön állandó Congregatiót alakítsunk, mely csak a keletiek könyveinek javításával s a keletiek valamennyi egyházi ügyeinek tárgyalásával foglalkozzék, maga a Congregatio bibornokfőnökétől függjön, saját titkára,saját tanácsosai s tisztviselői legyenek. Mi a keletiek java iránt különös érdekkel viseltetvén, s epedve óhajtván megtenni mindazt, a mi azok lelki épülésére napról napra inkább és inkább előmozditólag szolgálhat : azon tisztelendő testvéreink, a római szent szék bibornokai javaslata s tanácsa értelmében, ezen iratunk által apostoli tekintélyünkkel az említett különös Congregatiót — kizárólag a keleti egyházak ügyeinek tárgyalására s igazgatására — minden időre felállítjuk s megalakítjuk, de azon törvények mellett s feltételek alatt, melyek ezen iratunkban foglaltatnak, s a melyeknek mindenkorra megtartását parancsoljuk. Ekkép mindazon ügyek, melyek XV. Gergely elődünk „inscrutabili“ kezdetű említett apostoli iratában s más római pápák constitutióiban a „de Propaganda fide“ Congregatio köréhez soroltatnak, jövőben két teljesen elkülönzött osztályba, t. i. a latin s a keleti szertartás ügyeinek osztályaira lesznek szakasztva. Az általunk igy alapitott«. Congregatio tárgyalni fogja a keletiek minden ügyét, azon vegyeseket is, melyek keleten akár a dolog természeténél, akár a személyeknél fogva a latinokra vonatkoznak, hacsak ezen Congregratió maga nem tartja olykor szükségesnek, az ily ügyeket a „Propagandáe fidei“ nevű főcongregatio elé terjeszteni. — Ezen a keleti szertartási egyházak ügyeivel foglalkozó Congregatio, melyének élén a „Propagandáé fidei“ Congregatio bibornok főnöke fog állani, a „Fidei Propagandáé“ Congregatio elégséges számú bibornokaiból fog alakíttatni, saját tanácsosai külön titkára s külön irodája lesz, saját tisztviselőkkel. Hogy pedig ezen általunk alapitott Congregatio tagjai oly férfiak legyenek, kik a keleti egyházak nyelveit, szertartásait s fegyelmét teljesen ismerik, ezen dicső örökvárosunkba nem kevés oly egyházi férfiút hívtunk meg, kik az isteni tan- s a keletiek ügyeiben jártasak, hogy tudományosságuk s ismereteikkel ezen általunk alapított congregatiónak segélyére legyenek, főleg azon dolgokban, melyek a keleti egyházak szertartásaira s fegyelmére, nemkülönben a keletiek könyveinek javítására vonatkoznak. Ezen Congregatio pedig megtartja a „De Propaganda fide“ czimet, csak azon hozzáadással, „pro negotiis rítus Orientalis,“ s ugyanazon pecséttel éljen, melylyel a „Congregatio fidei propagandáé.“ Mivel pedig ezen általunk alapított Congregatio körében az összes keleti ügyeken kívül mindaz is tartozik, ami az azon keleti szerkönyvek javítására vonatkozik : ennélfogva az ezen czélra is XI. Kelemen által alapított Congregatiót már most megszűntnek nyilvánítjuk, s azt ezen apostoli iratunkkal eltöröljük. Kívánjuk azonban, hogy az ezen iratunk által alapított congregatióban legyen egy „Cardinalis ponens,“ mindig általunk s illetőleg utódaink által választandó, kinek tisztéhez tartozzék gondos vezetése azon ügyeknek, melyek a keleti egyház kánonjainak összegyűjtésére, s ha szükséges lesz, az összes keleti bármely nemű könyvek megvizsgálására vonatkoznak, akár a szent biblia fordításait illessék ezek, akár a katekizmust, akár pedig a fegyelmet. Azért akarjuk, hogy az ezen uj Congregatio bibornokai, kik ezen iratunkban kiszemelvék, az első ülésben osszák fel maguk közt az egyes keleti nemzetek vallási ügyeit. Ezen felosztás akkép történjék, hogy mindegyik bíbornok állandólag kapja egy vagy több keleti nemzet ügyeit, amelyek épen a felosztásnál reá esnek. Mivel pedig megtörténhetik, hogy valamely bíbornok a tiszt elvállalása után tovább működni nem lesz képes, akarjuk, hogy ezen új Congregatio bibornokai, kik magának a Congregatiónak ülésében jelen vannak, „optio“ jogával bírjanak akkép, miszerint az „optio“ megtörténtével a nevezett bibornokok közöl az utolsó vegye át azon keleti nemzet elintézendő ügyeit, melyek ellátására nincs külön bibornok, hogy igy minden keleti nemzetnek mindig legyen előadó bibornoka, ki a Congregatiót pontosan értesítse azon ügyekről, melyek reá bizvák. Mivel pedig ezen Congregatio, a fentebb kitett módon általunk létrehozva, alk része a „fidei propagandáé“ Congregatiónak, azon uj Congregatiót s összes tiszti személyzetét megajándékozzuk s felruházzuk mindazon kiváltságokkal s hatáskörrel, melyek római pápa elődeink intézkedéséből a „fidei propagandáé“ Congregatiót megilletik, oly mérvben, a mint azon kiváltságok s hatáskör most gyakoroltatik. Ezen Congregatiónak, melynek élén a „generalis Congregatio de propaganda fide“ főnöke fog állani, t. i. kedvelt fiunk Barnabo Sándor bibornok-áldozár, — bibornokaivá választjuk s nevezzük tisztelendő testvéreinket: Patrizi Konstantint, portois sz.-rufinai püspököt, Altieri Lajos albaniai püspököt, Di lietro Kamil S. Joannis ad Portum Latinam püspököt, Reisach Károly sz. Cecíliáról, Panebianco Antal Mária sz. apostolokról czimzett bibornok-áldozatokat; Mária Péter szent Miklósról in carcere, Antonelli Jakab suburrai sz. Agatáról, s Caterini Prosper de scalai szűz Máriáról czimzett diakon-bibornokokat, kik közöl a keleti egyházak könyveinek megismerésére s kánonjaik összegyűjtésére, miként fentebb elhatároztuk, ponens nek Reisach Károly bibornokot nevezzük ki. (Vége következik.) Jelmű, bár egyelőre még csak „beküldött“ czikkel találkozunk. A beavatkozás — úgymond a beküldő — szükség a világra nézve (többek közt a pamut miatt) s igazán jótétemény lesz magoknak az egyesületieknek is. A „Herald“ kevesli, amit a kormány tesz. Nevetséges — úgymond — hogy Russel11. beéri panaszokkal, és felszólalásokkal nemhogy cselekednék. Miután levelével meg nem akadályozhatta a charlestoni kikötő szétrombolását, most a savannai kikötőt megint levéllel akarja megmenteni. A „Herald“ azt kívánja, hogy Angolország néhány hadihajót állíttasson minden déli kikötőbe s úgy akadályoztassa meg a köves hajók lesüllyeztését. A mérsékeltebbek egyébiránt meg vannak a kormány eljárásával elégedve. A liverpooli kereskedő kamra e hó 20-dikán a charlestoni kikötő ostromzárát tárgyalván, kimondta, hogy ez ostromzár csak ideiglenes lehet, és — egyetlen ellenszó mellett — egyhangúlag elhatározta, hogy „Russell lordnak Seward úrhoz a charlestoni kikötő elrombolása ellen intézett felszólalását a liverpooli kereskedőkamra nagy megelégedéssel fogadja.“ IX. Fius pápa apostoli irata a keleti egyháznak a rómaival való egyesítése és a keleti népek s nemzetek érdekében. (Az „I. T.“ után.) (Folytatás.) IX. Pius pápa a tárgynak örök emlékezetére. De, tekintetbe véve a keletieknek úgy szertartásaik, mint fegyelmök különségét, csakhamar felismerhető volt, hogy még az említett „Congregatio de propaganda fide“ alapítása után is szükséges, hogy valamint a keletieknek, úgy a nyugatiaknak is fontosabb ügyei, melyek mélyebb megvizsgálást és gondosságot igényelnek, azon congregatio néhány bíbornoka által kiválólag különösen tárgyaltassanak. Mivégből VIII. Orbán pápa alatt, ki XV. Gergelyt követte, magából a „de Propaganda fide“ Congregatióból két külön Congregatio alakittaték, melyek egyike „Super dubiis Orientalium“, a másik pedig „Super correctione Euchologii Graecorum“ nevét kapta. Hogy pedig az utóbbi Congregatio által megkezdett műt czélja eléressék, s a görögöknek reá bizott euchologiumában a keletiek valamennyi könyvében foglaltassék : egy uj Angol-franczia beavatkozás Amerikában. Az Observernek az angol-franczia beavatkozásra vonatkozó czikkét, melyet tegnapelőtt ismertettünk, az éjszakamerikaiakhoz szító „Daily News“ és „Star“ kivételével, valamennyi angol lap helyeslőleg fogadja. E helyeslésnek legtöbb jelentősége van természetesen oly lapoknál, melyekről tudva van, hogy Palmerston közlönyei, mint a „M. Post“ és „Globe“. A „M. Post“ úgy tesz, mintha nem is tudna az Observer czikkéről, de azért egészen annak értelmében nyilatkozik. Wheaton amerikai írót idézi a görögországi beavatkozásra vonatkozólag s Wheaton érveit tökéletesen az éjszak és dél közti villongásra alkalmazhatóknak ítéli. Ugyancsak a „M. Post“ párisi levelezője megemlíti, hogy a franczia fővárosban mulató éjszakamerikaiak, Washingtonba írt leveleik által, nagyon sokat tettek arra nézve, hogy Angolország s az Egyesült államok közt a béke meg nem zavarodott, most azonban azt következtetik az angol sajtó hangjától, hogy az angol kormány ürügyet keres a háborúra. Ezután előadja a levelező az amerikaiak nézeteit A „M. Post“ megvető gúnnyal veri vissza e vádakat. Nem is kell megczáfolni — úgymond— azon rágalmat, mintha Angolországot csak a pamut-tekintet vezetné; legutóbbi magaviselete az ellenkezőt bizonyítja: mennyi kára van Angolországnak az amerikai háború óta, mégis semleges maradt, semleges, jóllehet a elszakadt déliek oly erősen fentartották magukat területükön, mint az olasz királyság, s az angol kereskedés fő akadályát csak „egy nyilván törvénytelen ostromzár“ képezte. A „Globe“ hiú képzelgésnek mondja, hogy az angol kormány ürügyet keresne a háborúra vagy épen eszközül szolgálna más hatalmasságnak. Különben a „Globe“ is határozottan a beavatkozás mellett nyilatkozik. A „Times“ jan. 21-dikei számában hasonló ér Belföldi szemle. — Beregmegye kinevezett új hivatalnoki karából visszaléptek: Mező Bertalan, Pásztélyi János törv.-széki ülnökök, Komlósy Lajos főbíró, Gecsey György főpénztárnok, Dancs Menyhért központi szbíró, Berzsenyi Antal, Belényessy Károly alszkirák, Szaplonczay László, Balogh László esküdtek. — l Nyitramegyéből vesszük Kubinyi Sándor ur nyilatkozatát, hogy neve hibásan jutott a megye kinevezett uj hivatalnokai sorába (mint árvás ügyész), s hogy mint volt alkotmányos tisztviselő, jelenleg semmi hivatalt sem vállal. — Miava mezővárosának elöljárósága (Nyírfában) irásilag beadván lemondását, uj választás lett szükségessé ; a népnek azonban sem más biró, mint a lelkes Valasek Samu, sem más esküdtek, mint a voltak nem kellettek, s a régi elöljárókat tiltakozásuk ellenére, egytől egyig újra megválasztotta. Világos jele annnak — úgymond levelezőnk — hogy a hazafiság, mely a lefolyt évben Miaván oly szépen nyilvánult s a szláv izgatással oly férfiasan szembeszállt, állhatatosan él a nép szivében. Nagy érdeme van e tekintetben a volt szolgabiró Tormay Györgynek, ki buzgó s szabadelvű magaviseletével és mindenkor kész fölvilágositásaival a népet hazafias értelmében úgy meg tudta szilárdítani. —■ Illatosszék főkirálybirói helyettessé b. P. Horváth Albert belépte után azonnal írásban szólta fel a lelépett tisztikart, hogy újból lépjen be, azonban mindnyájan tagadólag feleltek. — Maros-Vásárhely városában újból elkezdődött a katonai adóbehajtás. A hatóság folyamodni akar Crenneville grófhoz ez eljárás felfüggesztéséért annál inkább, mert az most a legszegényebb néposztályt sújtja. — Zágráb megyének jan. 20-kan megnyílt ülésében — mint a „P. H.“ írja — több fontos tárgy került szőnyegre, melyekből azonban több a febr. 4- ki közgyűlésre, mmlasztatott. Ezek között volt a báni tábla egy átmin, melynek értelmében a kerületi tszékeknél a váltóadósok számára külön börtönök alakíttassanak. Ez ülésben tárgyaltatott továbbá a népiskolák és a vasút ügye. Mindenünnen ugyanis azon adatok folytak be, hogy a népiskolák nem igen látogattatnak, miért is a szolgabírák fel lenek szólítva, hogy a népiskolák látogatását ellenőrizzék, s ha ezt nem tehetnék, tudósítsák azonnal a megyei közgyűlést. A Károlyvárból Fiuméba vezető vasutat illetőleg K. Hellenbach azt indítványozta, hogy bizottmány neveztessék ki, mely értekezzék azon vonal felett, melyen a n.kanizsai vaspálya a zágrábival összeköttetnék. E bizottmány feladata volna továbbá, hogy a vasút építését szorgalmazza. Hellenbach indítványa szerint e bizottmány Kukuljevics Iván elnöklete alatt a következő urakból állana: gr. Draskovics, Pongrácz, Bouffleur, Vladislav, Mrazovics jegyző, Bertics és Egersdorfer mérnökök. Ez indítvány egyhangúlag elfogadtatott és a bizottmányba még báró Hellenbach és Fák vasúti mérnök választottak. A bizottmány a jövő közgyűlés elé terjeszti majd javaslatait. — Kolozs megye alkotm. tisztsége f. hó 21-én testületileg visszalépett, s lemondási határozatát egy erélyesen szerkesztett jegyzőkönyvi óvásban tette le, kijelentvén egyúttal, hogy alkotmányos működését tovább nem folytathatja, miután szeretett főispánjunk gr. Béldi Ferencz törvényszerű eljárásáért állomásáról leszorittatott. Ezen lemondás után a tisztikar ünnepélyes búcsút von szeretett főispánjától, ki érzékeny szavakkal vált el, s meleg kifejezésekben köszönte meg a tisztség hazafias magatartását, egyszersmind azon reményét nyilvánítván, hogy a törvényes alkotmányosság pályáján mielőbb megint találkozni, s ha isten is úgy akarja, a ni megye s imádott hazánk szolgálatában