Magyarország, 1862. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1862-01-26 / 21. szám

1802.— 11. évfolyam.­­1. sz. SZERKESZTŐSÉGI IRODA T.munka-társaink hirdetményekdíja megje­gytés 4. sz. 2. emelet. kéretnek, hogy a lap szellemi részét illető minden közleményt a szerkesztő­ 6 hasábos petitsor 1-szeri hirdetésnél 9, 3-szorinál 7 ujkr. ünnep- és vasárnapot követő napok kivé-KIADÓ-HIVATAli céghez intézzenek. — A lap kiadása körüli panaszok, a magán hirdetmények Bélyegdíj külön 80 ájkr. A nyilttérben 4 hasábos petitsor 25 újkr. telével minden nap. Tilt'­s a földszint. a kiad­ó­ hivatalhoz: kitézendők. Egyes példányok Kilián György, Osterlamm K., Lampel Róbert és ELŐFIZETÉSI ÁR .1 e1 . sz. <. Bérmentetlen leveleket csak ismerős kézből fogadunk el. Eggenberger Nándor könyvkereskedőknél 10 új krajczáron kaphatók. Egész évre 18 ft. Félévre 9 ft. Negyedévre 6 ft FEST, január 25. Külföldi szemle. A „Const. Oest. Zugban“ egy londoni levelet ol­vasunk, melynek főbb pontjaival nem lesz érdektelen megismerkedni. Arról nem kezeskedünk, hogy szent igaz minden betű, a­mit a levél mond, de kell a do­logban valaminek lenni, miután más oldalról is értés , r­lünk az ügyes intrigueről, melyről a levélben szó van. A dolog ez : Russel­l. meg van a Trentligy megoldá­sával elégedve, míg Palmerston azzal igen elégedet­len, miután szeretné a déli államok függetlenségét el­ismerni. Nem csupán a pamuk-szükséglet készt­­et arra, hogy a déli államok ostromzárolását el ne is­merje; ebben csak további alkalmat lát oly lépésekre, melyek dél függetlenségének végleges megszilárdulá­sával végződnének. Elérkezettnek hiszi az időt, hogy azon veszély, mel­lyel a szerfelett megerősödött Ame­rika Angliát fenyegeti, örök időkre megszüntettessék. Innen ered hajlandósága Francziaország iránt, mely­nek intenzióiban, Russel lord a maga részéről nem igen bizik. Palmerston, hogy minisztertársát lekenyerezze, a római kérdést tolja elő, miután Italia Russel lord szenvedélye. Ricasoli ezen a réven sürgeti Róma feladását, s Palmerston azzal hízeleg minisztertársá­nak , hogy Francziaország kész Rómát odahagy­­­ni. III. Napóleon szintén hajlandó a déli államok elismerésére s arra, hogy az amerikai polgárhá­ború véget érjen, s ez okból keresi Palmerston a franczia szövetséget. Tagadhatatlan, hogy Angliában népszerű Róma feladásának gondolata s a londoni olasz követ nem szűnik meg folyton a­miatt panasz­kodni, hogy minden baj onnan származik, hogy Vic­tor Emanuel nem vonult még be Rómába. Mihelyt ez megtörténik, Olaszország békén marad (?). Ez volna a helyzet kulcsa. Feltűnő, hogy e ked­vező dispositio mellett is, úgy Páris mint Londonban a „szemérmest“ játszák. Francziaország úgy viseli magát, mintha a blocus kérdésében már nagyon is messze haladt volna; nyíltan bevallja, hogy e helytelen ösvényről vissza akar térni s ezután tel­jesen semleges marad, bár Anglia nem hagy neki békét, hogy az ostromzár törvénytelen voltát ismerje el, s az ügyben mint kezdeményező lépjen fel. Lon­donban viszont azt hirdetik, hogy Francziaország akarja Angliát elcsábítani, mely utóbbi hatalom egy vonalnyira sem szándékozik kilépni semlegességéből úgy a blocus kérdésében mint arra nézve, hogy az észak és dél közt folyó háborúba beavatkozzék. Mind­ e manőver Russel lord befonására volna számítva, ki hogy a legjobb kedélyben tartassák. Francziaország kinyilatkoztatja, hogy Thouvenelnek, Lavalettehez küldött ismeretes sürgönye fogja a római ügyben az alkudozások kiindulási pontját képezni. — Ha egy­szer Russel­lord meg van nyerve, Napoleon biz­tosítva van európai czéljainak valósítása felől; mik hogy miben álljanak, e nehány szóban van ki­fejezve : „Fouldnak nem sikerült mindazon takaré­kosságot az állam­háztartásba behozni, mi pénzügyi reformjának czélja vala, miután bizonytalan, nem fog-e a Minciónál az európai béke megzavartatni.“ Egy párisi levélben olvassuk: Spanyolország, Anglia, Francziaország és Ausztria aláírták a szerző­dést, melynek értelmében Miksa félig fogja a mexi­kói trónra emeltetni és pedig egyelőre számítás nélkül arra, hogy ez árért a bécsi cabinet Velenczé­­ről Olaszország javára lemondjon, „egyelőre“ — mondja a levelező, mivel a dolognak mégis csak e lenne a vége. Horn hazánkfia tollából legközelebb ily czimü röpiratot várnak : „la Hongrie se recueille“! E röp­­irat - mint Párisból írják — azon értekezlet főbb megállapodási pontjait foglalja magában, mely érte­kezlet Párisban a magyar kérdésben tartatott, s melyben Türr és Klapka tábornokok is részt vettek, állandó, s a „de Propaganda fide“ Congregatiótól el­­különzött Congregatio állíttatott fel XI. Kelemen ál­tal „Super correctione librorum Orientalium“ név alatt, saját elnökkel s titkárral láttatván el, s 5 bi­­bornokból, több theologusból s a keleti szokások és nyelvek alapos ismerőiből állittatván össze. A „Chri­­stianae fidei propagandáé“ Congregatio irataiból ki­tűnik, hogy amidőn a keletieknek valamely nagyfon­­tosságu ügye forgott fel, ezek megvizsgálása­ s elin­tézésével a római szentszék ugyanazon „de propa­ganda fide“ Congregatiójának illető bibornokai külö­nösen megbizattak, és hasonlókép­pen gondoskodva mindazon ügyekről, melyek a görög melchitákra, az örményekre, a koptok, maroniták, ruthenekre s más keleti keresztényekre vonatkoztak. Ezen eljárási mód pedig, melyet maga a dolog természete­s a hajlandóság igényel, elegyengette szá­munkra az utat annak elhatározására, a­mit ime ezen iratunkkal megállapitandónak véltünk. Mert miután az isteni gondviselés kifürkészhetlen intézkedéséből, habár érdemünk ellen szent Péter e székére helyez­tettünk, — főpásztori éberségünk, gondoskodásunk és kötelmünk teljesítése körül minden gondolatunkat az összes emberi nemre kell szünet nélkül kiterjesz­tenünk, egyszersmind minden tőlünk kitelhető módon odahatni s kivinni, hogy minden ember ismerje meg az egyedül igaz Istent s a­kit ez küldött, Jézus Krisz­tust, a hitegységhez lépőket pedig s az Isten fia meg­­ismerőinek életök legyen , boldog életök legyen: ekkép már pápaságunk kezdete óta gondjainkat a legszorgosabban s legszeretetteljesebben fordí­tottuk a keletiekre, az irgalmasság legkegyesebb atyját szünet nélkül kérvén s esedezvén előtte, hogy a kik az igazság e székével hitegység te­kintetében egyesülvék, napról napra állhatato­­sabbak s megingatkatlanoknak maradjanak , nö­vekedvén az Isten tanaiban s az Ur Jézus Krisztus ismeretében jó cselekedetek által bizonyos hivatásu­kat s kiválasztatásukat feltüntessék, a kik pedig Krisztus egyetlen aktától, melyen kívül nem lehet üd­vösség, sajnosan eltévelyednek, ahhoz visszatérni si­essenek. Továbbá azon reményt tápláltuk mindig ma­gunkban, hogy az Isten a maga irgalmasságával, ezen legalázatosabb s leghőbb könyörgéseinkre a gaz­dagokat adakozásra hangolja. Emellett szemünk előtt tartván a Keletnek mostani helyzetét s tudva azt, hogy itt-ott némely akadályok, Isten segélyével ak­­kép hárittattak el, hogy a keleti szertartást tartó né­pek ezen apostoli székkel szabadon érintkezhetnek, s így nekünk könnyebbé vált azok sürgető szükségein segíteni: apostoli tisztünknek tartottuk, atyai gond­jainkat ernyedetlen szorgossággal arra fordítani, hogy azon keletiek lelki javán s szükségein nagyobb mérvben segíteni képesek legyünk. Ekkép a „de pro­paganda fide“ Congregatio válogatott bibornokait s a római szent szék prelátusait megbíztuk, hogy az ü­gyál­­lás gondos megvizsgálása után elénk terjeszszék, hogy a keletiek nagyobb és nagyobb lelki haszna végett mily intézkedések volnának tanácsosak .Mely biborno­­kok és prelátusok egyrészről alaposan ismervén a ke­letiek sokféle s nyomós hiányait, valamint azt, hogy mennyire szükséges, hogy azok ügyeiről a nyel­v, szertartások, s fegyelem különbözősége miatt — nap­ról napra pontosabban legyen gondoskodva; másrészt pedig észrevén, hogy legszentebb vallásunk cso­dálatos terjedése miatt különösen ezen század kez­detén — Éjszakamerikában, Keletindiában, Siná­­ban, Ausztráliában s Európa némely részeiben, to­vábbá a püspöki székek s az apostoli helyettességek szaporítása, valamint a szent hitküldések számának növekedése által a „Fidei propaganda«“ Congregatio rendkívül el van foglalva, s annyi felől igénybe véve, ennélfogva azon nézetüket nyilvánították, hogy azon Congregatiónak kisegítőkre van szüksége, mert csak így lesz képes a Keletnek sok nehézséggel járó ügyeit pontosan ellátni. Ehez képest helyesnek vél­ték, hogy a czél elérésére, a „Fidei propagandáé“ Congregatióból az ügyek minőségének s az idő sürgősségének megfel­előleg oly különös Congregatio alapittatnék, mely folytonosan és csupán csak a ke­leti egyházak szertartásai s fegyelmére felügyelne s ezek tekintetében intézkednék. Erre nézve azon ja­vaslatot terjesztették elénk, hogy a „Fidei propagan­dáé“ Congregatióból egy külön állandó Congregatiót alakítsunk, mely csak a keletiek könyveinek javításá­val s a keletiek valamennyi egyházi ügyeinek tárgya­lásával foglalkozzék, maga a Congregatio bibornokfő­­nökétől függj­ön, saját titkára,saját tanácsosai s tisztvi­selői legyenek. Mi a keletiek java iránt különös ér­dekkel viseltetvén, s epedve óhajtván megtenni mind­azt, a mi azok lelki épülésére napról napra inkább és inkább előmozditólag szolgálhat : azon tisztelendő testvéreink, a római szent szék bibornokai javaslata s tanácsa értelmében, ezen iratunk által apostoli te­kintélyünkkel az említett különös Congregatiót — kizárólag a keleti egyházak ügyeinek tárgyalására s igazgatására — minden időre felállítjuk s megala­kítjuk, de azon törvények mellett s feltételek alatt, melyek ezen iratunkban foglaltatnak, s a melyeknek mindenkorra megtartását parancsoljuk. Ekkép mindazon ügyek, melyek XV. Gergely elődünk „inscrutabili“ kezdetű említett apostoli iratá­ban s más római pápák constitutióiban a „de Propa­ganda fide“ Congregatio köréhez­­ soroltatnak, jövőben két teljesen elkülönzött osztályba, t. i. a latin s a ke­leti szertartás ügyeinek osztályaira lesznek szakaszt­­va. Az általunk igy alapitott«. Congregatio tárgyalni fogja a keletiek minden ügyét, azon vegyeseket is, melyek keleten akár a dolog természeténél, akár a személyeknél fogva a latinokra vonatkoznak, hacsak ezen Congregratió maga nem tartja olykor szükséges­nek, az ily ügyeket a „Propagandáe fidei“ nevű fő­­congregatio elé terjeszteni. — Ezen a keleti szertar­­tási­ egyházak ügyeivel foglalkozó Congregatio, mely­ének élén a „Propagandáé fidei“ Congregatio bibornok főnöke fog állani, a „Fidei Propagandáé“ Congregatio elégséges számú bibornokaiból fog alakíttatni, saját tanácsosai külön titkára s külön irodája lesz, saját tisztviselőkkel. Hogy pedig ezen általunk alapitott Con­­gregatio tagjai oly férfiak legyenek, kik a keleti egy­házak nyelveit, szertartásait s fegyelmét teljesen isme­rik, ezen dicső örökvárosunkba nem kevés oly egyházi férfiút hívtunk meg, kik az isteni tan- s a keletiek ügyeiben jártasak, hogy tudományosságuk s ismere­teikkel ezen általunk alapított congregatiónak segé­lyére legyenek, főleg azon dolgokban, melyek a ke­leti egyházak szertartásaira s fegyelmére, nemkü­lönben a keletiek könyveinek javítására vonat­koznak. Ezen Congregatio pedig megtartja a „De Pro­paganda fide“ czimet, csak azon hozzáadással, „pro negotiis rítus Orientalis,“ s ugyanazon pecséttel él­jen, melylyel a „Congregatio fidei propagandáé.“ Mi­vel­ pedig ezen általunk alapított Congregatio köré­­ben az összes keleti ügyeken kívül mindaz is tarto­zik, a­mi az azon keleti szerkönyvek javítására vo­natkozik : ennélfogva az ezen czélra is XI. Kelemen által alapított Congregatiót már most megszűntnek nyilvánítjuk, s azt ezen apostoli iratunkkal eltöröl­jük. Kívánjuk azonban, hogy az ezen iratunk által alapított congregatióban legyen egy „Cardinalis p­o­­nen­s,“ mindig általunk s illetőleg utódaink által vá­lasztandó, kinek tisztéhez tartozzék gondos vezetése azon ügyeknek, melyek a keleti egyház kánonjainak összegyűjtésére, s ha szükséges lesz, az összes keleti bármely nemű könyvek megvizsgálására vonatkoz­nak, akár a szent biblia fordításait illessék ezek, akár a katekizmust, akár pedig a fegyelmet. Azért akarjuk, hogy az ezen uj Congregatio bibornokai, kik ezen iratunkban kiszemelvék, az első ülésben osszák fel maguk közt az egyes keleti nem­zetek vallási ügyeit. Ezen felosztás akkép történjék, hogy mindegyik bíbornok állandólag kapja egy vagy több keleti nemzet ügyeit, a­melyek épen a felosztás­nál reá esnek. Mivel pedig megtörténhetik, hogy va­lamely bíbornok a tiszt elvállalása után tovább mű­ködni nem lesz képes, akarjuk, hogy ezen új Con­gregatio bibornokai, kik magának a Congregatiónak ülésében jelen vannak, „optio“ jogával bírjanak akkép, miszerint az „optio“ megtörténtével a neve­zett bibornokok közöl az utolsó vegye át azon keleti nemzet elintézendő ügyeit, melyek­­ ellátására nincs külön bibornok, hogy igy minden keleti nemzetnek mindig legyen előadó bibornoka, ki a Congregatiót pontosan értesítse azon ügyekről, melyek reá bizvák. Mivel pedig ezen Congregatio, a fentebb kitett módon általunk létrehozva, alk része a „fidei propa­gandáé“ Congregatiónak, azon uj Congregatiót s ös­­­szes tiszti személyzetét megajándékozzuk s felruház­zuk mindazon kiváltságokkal s hatáskörrel, melyek római pápa elődeink intézkedéséből a „fidei propa­gandáé“ Congregatiót megilletik, oly mérvben, a mint azon kiváltságok s hatáskör most gyakorol­­tatik. Ezen Congregatiónak, melynek élén a „genera­lis Congregatio de propaganda fide“ főnöke fog álla­ni, t. i. kedvelt fiunk Barnabo Sándor bibornok-áldo­­zár, — bibornokaivá választjuk s nevezzük tisztelen­dő testvéreinket: Patrizi Konstantint, portoi­s sz.-ru­­finai püspököt, Altieri Lajos albaniai püspököt, Di l­ietro Kamil S. Joannis ad Portum Latinam püspö­köt, Reisach Károly sz. Cecíliáról, Panebianco Antal Mária sz. apostolokról czimzett bibornok-áldozatokat; Mária Péter szent Miklósról in carcere, Antonelli Ja­kab suburrai sz. Agatáról, s Caterini Prosper de­ scalai szűz Máriáról czimzett diakon-bibornokokat, kik kö­zöl a keleti egyházak könyveinek megismerésére s kánonjaik összegyűjtésére, miként fentebb elhatároz­tuk, p­o­n­e­n­s­­ nek Reisach Károly bibornokot nevez­zük ki.­­ (Vége következik.) Jelmű, bár egyelőre még csak „beküldött“ czikkel ta­lálkozunk. A beavatkozás — úgymond a beküldő — szükség a világra nézve (többek közt a pamut miatt) s igazán jótétemény lesz magoknak az egyesü­letieknek is. A „Herald“ kevesli, a­mit a kormány tesz. Ne­vetséges — úgymond — hogy Russe­l1­1. beéri pa­naszokkal, és felszólalásokkal nemhogy cseleked­nék. Miután levelével meg nem akadályozhatta a charlestoni kikötő szétrombolását, most a savannai kikötőt megint levéllel akarja megmenteni. A „He­rald“ azt kívánja, hogy Angolország néhány hadi­hajót állíttasson minden déli kikötőbe s úgy aka­dályoztassa meg a köves hajók lesüllyeztését. A mérsékeltebbek egyébiránt meg vannak a kormány eljárásával elégedve. A liverpooli keres­kedő kamra e hó 20-dikán a charlestoni kikötő ostromzárát tárgyalván, kimondta, hogy ez ostromzár csak ideiglenes lehet, és — egyetlen ellenszó mellett — egyhangúlag elhatározta, hogy „Russell lord­nak Seward úrhoz a charlestoni kikötő elrombo­­lása ellen intézett felszólalását a liverpooli kereske­dőkamra nagy megelégedéssel fogadja.“ IX. Fius pápa apostoli irata a keleti egyháznak a rómaival való egyesítése és a keleti népek s nemzetek érdekébe­n­. (Az „I. T.“ után.) (Folytatás.) IX. Pius pápa a tárgynak örök emlékezetére. De, tekintetbe véve a keletieknek úgy szertar­tásaik, mint fegyelmök különségét, csakhamar felis­merhető volt, hogy még az említett „Congregatio de propaganda fide“ alapítása után is szükséges, hogy valamint a keletieknek, úgy a nyugatiaknak is fonto­sabb ügyei, melyek mélyebb megvizsgálást és gondos­ságot igényelnek, azon congregatio néhány bíborno­­ka által kiválólag különösen tárgyaltassanak. Mivég­ből VIII. Orbán pápa alatt, ki XV. Gergelyt követte, magából a „de Propaganda fide“ Congregatióból két külön Congregatio alakittaték, melyek egyike „Super dubiis Orientalium“, a másik pedig „Super correctione Euchologii Graecorum“ nevét kapta. Hogy pedig az utóbbi Congregatio által megkezdett műt czélja eléres­sék, s a görögöknek reá bizott euchologiumában a keletiek valamennyi könyvé­ben foglaltassék : egy uj Angol-franczia beavatkozás Amerikában. Az Observer­nek az angol-franczia beavat­kozásra vonatkozó czikkét, melyet tegnapelőtt ismer­tettünk, az éjszakamerikaiakhoz szító „Daily­ News“ és „Star“ kivételével, valamennyi angol lap helyes­­lőleg fogadja. E helyeslésnek legtöbb jelentősége van természetesen oly lapoknál, melyekről tudva van, hogy Palmerston közlönyei, mint a „M. Post“ és „Globe“. A „M. Post“ úgy tesz, mintha nem is tudna az Observer czikkéről, de azért egészen annak értel­mében nyilatkozik. Wheaton amerikai írót idézi a görögországi beavatkozásra vonatkozólag s Whea­ton érveit tökéletesen az éjszak és dél közti villon­gásra alkalmazhatóknak­­ ítéli. Ugyancsak a „M. Post“ párisi levelezője megemlíti, hogy a franczia fő­városban mulató éjszakamerikaiak, Washingtonba írt leveleik által, nagyon sokat tettek arra nézve, hogy Angolország s az Egyesült államok közt a béke meg nem zavarodott, most azonban azt következtetik az angol sajtó hangjától, hogy az angol kormány ürügyet keres a háborúra. Ezután előadja a l­e­v­e­l­e­z­ő az amerikaiak nézeteit A „M. Post“ meg­vető gún­nyal veri vissza e vádakat. Nem is kell megczáfolni — úgymond­­— azon rágalmat, mintha Angolországot csak a pamut-tekintet vezetné; leg­utóbbi magaviselete az ellenkezőt bizonyítja: mennyi kára van Angolországnak az amerikai háború óta, mégis semleges maradt, semleges, jóllehet a elsza­kadt déliek oly erősen fentartották magukat terü­le­­tükön, mint az olasz királyság, s az angol kereske­dés fő akadályát csak „egy nyilván törvénytelen ostromzár“ képezte. A „Globe“ hiú képzelgésnek mondja, hogy az angol kormány ürügyet keresne a háborúra vagy épen eszközül szolgálna más hatal­masságnak. Különben a „Globe“ is határozottan a beavatkozás mellett nyilatkozik. A „Times“ jan. 21-dikei számában hasonló ér­ Belföldi szemle. — Beregm­egye kinevezett új hivatalnoki ka­rából visszaléptek: Mező Bertalan, Pásztélyi János törv.-széki ülnökök, Komlósy Lajos főbíró, Gecsey György főpénztárnok, Dancs Menyhért központi szbíró, Berzsenyi Antal, Belényessy Károly alszkirák, Szaplonczay László, Balogh László esküdtek. — l Nyitramegyéből ves­szük K­u­b­i­n­y­i Sán­dor ur nyilatkozatát, hogy neve hibásan jutott a me­gye kinevezett uj hivatalnokai sorába (mint árvás ügyész), s hogy mint volt alkotmányos tisztviselő, jelenleg semmi hivatalt sem vállal. — Miava mezővárosának elöljárósága (Nyírfá­ban) irásilag beadván lemondását, uj választás lett szükségessé ; a népnek azonban sem más biró, mint a lelkes Valasek Samu, sem más esküdtek, mint a voltak nem kellettek, s a régi elöljárókat tiltakozá­suk ellenére, egytő­l egyig újra megválasztotta. Vilá­gos jele annnak — úgymond levelezőnk — hogy a hazafiság, mely a lefolyt évben Miaván oly szépen nyilvánult s a szláv izgatással oly férfiasan szembe­szállt, állhatatosan él a nép szivében. Nagy érdeme van e tekintetben a volt szolgabiró Tormay György­nek, ki buzgó s szabadelvű magaviseletével és minden­kor kész fölvilágositásaival a népet hazafias értelmé­ben úgy meg tudta szilárdítani. —■ Illatosszék főkirálybirói helyettessé b. P. Horváth Albert belépte után azonnal írásban szól­ta fel a lelépett tisztikart, hogy újból lépjen be, azon­ban mindnyájan tagadólag feleltek. — Maros-Vásárhely városában újból elkez­dődött a katonai adóbehajtás. A hatóság folyamodni akar Crenneville grófhoz ez eljárás felfüggesztéséért annál inkább, mert az most a legszegényebb néposz­tályt sújtja. — Zágráb m­egyének jan. 20-kan megnyílt ülésében — mint a „P. H.“ írja — több fontos tárgy került szőnyegre, melyekből azonban több a febr. 4- ki közgyűlésre, mmlasztatott. Ezek között volt a báni tábla egy átmin, melynek értelmében a kerületi tszékeknél a váltóadósok számára külön börtönök alakíttassanak. Ez ülésben tárgyaltatott továbbá a népiskolák és a vasút ügye. Mindenünnen ugyanis azon adatok folytak be, hogy a népiskolák nem igen látogattatnak, miért is a szolgabírák fel lenek szólít­va, hogy a népiskolák látogatását ellenőrizzék, s ha ezt nem tehetnék, tudósítsák azonnal a megyei köz­gyűlést. A Károlyvárból Fiuméba vezető vasutat il­letőleg K. Hellenbach azt indítványozta, hogy bizott­mány neveztessék ki, mely értekezzék azon vonal fe­lett, melyen a n.­kanizsai vaspálya a zágrábival össze­köttetnék. E bizottmány feladata volna továbbá, hogy a vasút építését szorgalmazza. Hellenbach indítványa szerint e bizottmány Kukuljevics Iván elnöklete alatt a következő urakból állana: gr. Draskovics, Pongrácz, Bouffleur, Vladislav, Mrazovics jegyző, Bertics és Egersdorfer mérnökök. Ez indítvá­ny egy­hangúlag elfogadtatott és a bizottmányba még báró Hellenbach és Fák vasúti mérnök választottak. A bi­zottmány a jövő közgyűlés elé terjeszti majd javas­latait. — Kolozs megye alkotm. tisztsége f. hó 21-én testületileg visszalépett, s lemondási határozatát egy erélyesen szerkesztett jegyzőkönyvi óvásban tette le, kijelentvén egyúttal, hogy alkotmányos működését tovább nem folytathatja, miután szeretett főispánjunk gr. Béldi Ferencz törvényszerű eljárásáért állomásá­ról leszorittatott. Ezen lemondás után a tisztikar ünnepélyes bú­csút von szeretett főispánjától, ki érzékeny szavakkal vált el, s meleg kifejezésekben köszönte meg a tiszt­ség hazafias magatartását, egyszersmind azon remé­nyét nyilvánítván, hogy a törvényes alkotmányosság pályáján mielőbb megint találkozni, s ha isten is úgy akarja, a ni megye s imádott hazánk szolgálatában

Next