Magyarország, 1862. február (2. évfolyam, 26-49. szám)

1862-02-21 / 43. szám

milyen a szóban álló merénylet volna, éa erre, nota bene, oly embereket szemelnének ki, kikről első pillanatra ki ki tudja, hová tartoznak. • Talán Lavalette adja irányát a franczia politikának ? Talán saját rovására cselekedett , és cselekszik még most ily fontos ügyben ? Talán, ha őt leszúrják, a föld kerekségén nem található többé oly franczia diplomata, aki III. Napóleon terveit keresztül vinni kész volna ? És föltéve, hogy a legitimista párt csakugyan nem iszonyodnék vissza az orgyilkosságtól, nem fogna-e magának más tárgyat kiszemelni, mint azt az úriembert, aki császári urának parancsából jelenleg a római franczia követségi palotában lakik ? Eszünk ágában sincs, a legitimista párt erkölcsiségének bajnokaivá vetni fel magunkat ; lesz abban legalább is annyi gazember, mint bármely más pártban, de épen az olyan aljas gazemberek, milyenek az orgyilkosok, nem cselekszenek önzés nélkül, hanem csak akkor, ha jó díj mellett a párt vezérei által eszközül használtatnak fel ,és épen az, hogy a legitimista párt vezérei ily után akár csak legkisebb eredményt is remélhettek volna ügyek érdekében, ezt hinni előttünk képtelenségnek látszik. Gyanakodásunkat növeli azon körülmény, hogy az orgyilkosok egy turini lap által bélyegeztetnek legitimistákká, és hogy Lavalettenek — ámbár három ember támadta meg őt, az egyet — semmi baja nem lett, mert különben a távirati sürgöny ezt megemlítette volna . . . Tartózkodunk, e kételyeknél tovább menni és valami positiv gyanitást felállítani, hiszen a bírói vizsgálat ki fogja deríteni a tett indokait, de annyit mondhatni,hogy ha valakinek érdekeit szolgálhatja ama merénylet, ez azon párt volna, mely nem kívánja ugyan, hogy Lavalettenek valami komoly baja legyen, mely azonban azt hihetné talán, hogy még valami szín-merénylet is elengendő volna minden további diplomatizálásnak véget vetni és Francziaországot a római kérdés gyors és végképeni megoldására serkenteni......... Ezt akartuk mondani egyelőre a legújabb görögországi és római eseményeket illetőleg, melyek közt — az időre nézve — legalább külső együttesség uralkodik; van-e azonkívül még benső összefüggés is köztük, ennek felderítése a legközelebbi jövő feladata leend. Az Erdélybe vezetendő vaspálya kérdése. II. Az országok szellemi haladásának alapköve mindenesetre az anyagi, a nemzetgazdászati fejlődés, ennek azonban három stádiuma van. Első a földmivelés és állattenyésztés ide értve a bányászatot s mindennemű nyers termények és anyagok előállitását, azaz a földnek s mindennek a mi rajta benne és felette van kizsákmányolását; második: a kézmű-és gyáripar vagyis a nyers termények és anyagok földolgozása, az emberi szükségletekhez alkalmazása; végre harmadik : a nyers termények s a félig vagy egészen kész czikkek forgalma a bel- és külkereskedés. Tudva van, hogy az erdélyi részek jelenleg az első stádiumban vannak, hogy ipara s kereskedése fejlesztésre vár, önként következik tehát, hogyha valamely vállalkozó társulat nem veszi tekintetbe a jelen körülményeket melyek pályája első jövedelmét kell hogy biztositsák; ha nem igyekszik vonalát oly irányban vezetni, melyből képesítve leend a különböző mivelődési és anyagi állapotokat öszhangzásba hozni, az itt-ott szétszórt elemeket összevonni és kiaknázás végett egyesitni, s igy mintegy önmagának tért és jövőt teremteni, nem tarthat számot vállalata sikerére, mert ez több mint kétséges. Midőn tehát jelen pillanatban csak egyetlen egy és pedig oly vonalról van szó, mely a főösszeköttetés eszközlésére van hivatva Bécstől Bukarestig , ebben minden fejlődési elemet úgy kell öszpontosítni, hogy e vonal mindenek előtt ezen országrész életerős és életképes vidékeit érintve, miként e közlekedési eszköz jótéteményei a lehetőségig mindenhova elhassanak, a jövőre bízván majdan egy egész hálózat létrehozását. Hogy az arad-gy.-fehérvári vonal, az elő sorolt feladatot megoldani nem képes, következőleg országos fővonal gyanánt el nem fogadható, kiviláglik a következőkből : a) Mert nem felel meg a központiság elvének. Erdélynek egyik úgy kereskedés mint minden más tekintetben első rangú s ez idő szerint fővárosa Kolosvár. Itt székel ezen országrésznek, a nemzetéletnek, kereskedés és személyforgalomnak s most a közigazgatásnak is, szóval: majd mindennek gyúpontja. Nem gondolható e szerint, hogy az első vonalnak, mely a Királyhágón túlról az itteni részekbe átkelendő, föladata az volna, hogy e várost szándékosan kikerülje. b) Mert mindenek előtt egy alapvonal létesítéséről kell gondoskodni, amelyből aztán annak idejében mint központból a kereskedelmi és ipariat. érdekek által megkívánt mellékvonalakat s a szükséghez képest egész hálózatot lehessen kifejteni, márpedig ezen alapvonal csak egy olyan lehet, amelynek szilárd támpontja van, egy már meglevő vasútban s az ország szivén vonul keresztül, ugyanis nagy különbség van az országos fő és szárnyvonalak közt, mert még amazok a nevezetesebb vidékeket, nagyobb városokat, népesebb helységeket érintik, úgy szólván az egész országot különösen s mindenek felett érdeklik s bölcs törvényhozás és kormány kiváló kedvezésében kell hogy részesitessenek, a nemzet részéről pedig a rokonszenv főtárgyává emelendők, s a teendők sorában legelsőkké kitüzendők, — addig ezek, mint másodrangu alárendelt fontosságúak általános érdekeltséget kelteni nem képesek, s a kivitel logicai egymásutánjában is az előbbiek után következnek. c) Mert nem alapszik a Magyarország és Erdély közti érdekközösségen. A magyarországi országgyűlés az 183%-iki 25. t.czikkben a pestdebreczeni vonalt jelölte ki fő- vagy középponti vonalnak, azon nézetből indulván ki — s méltán, — hogy az ilyen fővonalnak az országot minél nagyobb részben kell áthasitnia, hogy ez által az átmeneti kereskedés mellett, legkivált a nemzet összes productív erejének, tehát belkereskedésének felvirágoztatása eszközöltessék. E szerint ha egy az erdélyi részekbe átvezetendő fővonalról van szó, az nem lehet más mint az, mely a Magyarországon középpontinak törvényhozásilag elismert debreczeniből, vagy az ahhoz legközelebb eső n.váradiból indul ki, mely utóbbi mind az egyetemes magyarországi, mind pedig a Királyhágón inneni érdekekkel s helyi körülményekkel inkább megegyeztethető. d) Mert nem felel meg az erdélyi részek egymásközti érdekegységének sem, miután Erdélynek csak épen szélén, nyugot-dél-keleti hosszában húzódván el, ezen országrész fővárosát, a magyar megyéket — egyen, t. i. Hunyadmegyén kívül az egész székelyföldet kikerüli; továbbá mint mindenesetre szárnyvonal a középponti vagyis fővonalnak — kettő ily kis országrészben csak nem párhuzamos irányban még sok ideig nem lévén lehetséges — nyilvános rovására van, e mellett mint a határszél közelében elmenő pálya a közforgalom lüktetését szerfelett a szélekre vezeti, s a helyett hogy benn a hon szivében jótékony vérforgást eszközöljön, azt a központtól messze elvonja, s ekkép az ország intensív erejének gyarapítására, a belkereskedés élénkítésére nem hat áldást hozóan, hanem ezt merőben alárendeli a transenialis kereskedésnek. És itt vissza kell térnünk F. K. I. czikkében foglalt azon állítására, miszerint a fenforgó pálya irányát kereskedelmi érdekek kell, hogy meghatározzák. Vajjon melyik kereskedés ? kérdhetjük az értekezőtől: a mienk, vagy mások kereskedése?? Mi úgy véljük, hogy egyeztetnünk kell az érdekeket, mert ha vállalkozók nem hajlandók kizárólag számunkra — tekintettel a mi speciális érdekeinkre, építni a vasutat, bizony mi sem segédkezendünk oly dolog kivitelénél, mely a mi érdekeinket a méltányosság ellenére merőben ignorálni kívánná. Azt egyébiránt tagadjuk határzottan,mintha e pálya merőben kereskedési vállalat lehetne. e) Mert ellenkezik az országos közérdekkel általában, miután nemcsak a másodrangú érdekeket a főbbeknek, a vidéki szempontot az államinak, egyes részecskék javát a hon egyetemes javának, hanem a nyilvános országos közérdeket a magánérdeknek rendeli alá, s ahelyett hogy az országot látná el vasúttal, azt a brassói bányász-társulat számára létesíti, azon magántársaság birtokában levő háczegvidéki kőszénbányák, s a vajda-hunyadi vashámorok tekintetéből. f) Mert ellenkezik a magyar korona többi megyéinek érdekével különösen is, név szerint a termékeny tiszavidékével, melynek forgalma egyenesen Kolosvár felé gravitál és viszont. .. Mert egyelőre felesleges, minthogy Aradtól Gyula-Fejérvárig mindenütt a Maros partján jővén fel, egy olyan vidéket lát el vasúttal, mely magától a természettől meg van már áldva a közlekedési eszközök legolcsóbbikával, a marosi viziuttal, mi e felett még kevés előrelátást is tanusitna, midőn e vasútvonal első keletkezése idejében már egy nem megvetendő versenytárs mellé állana, mely versenytárs ép azon téren legalkalmasabb a hajózásra , s addig is még használhatóbbá tétethetnék — mi úgy véljük nem tartozik a jámbor óhajtások közé — az ottani vidék egyik legfontosabb forgalmát, a só szállítást eszközli.k. Mert technikai tekintetben kevesebb előnnnyel bír, mint a kólósvár-n.-váradi. —Ghega lovag kimerítően indokolt ajánlatának tanúsága szerint — melyet itt egész terjedelmében ismételni szüksége lett volna — az arad-gy.-fejérvári vonalon Aradhoz közel s Bábolnán felül Gy.-Fejérvárig vasútépítésnek sokkal nagyobb technikai nehézségekkel kell küzdenie mint N.-Váradtól Kolosvárig. Ezen hivatalos fölterjesztés szerint ugyanis Bábolnán fölül a jobb parton meredekek a lejtőségek s csuszamokkal telvék, tovább felül ismét alkalmatlan a hely a coupirozásra, szóval annyi ott az akadály, hogy a pályatöltést majd a folyamtól, majd a sziklás hegyoldaltól kellene megnyerni. Babuczánál p 1. 9 mföldre Aradtól a Maros egy a folyam közepén álló, a folyamtól magától képzett sziget által két ágra oszlik, miáltal a viz súlya a baloldali part felé szorul, s az arra rugó hegyoldalt meglehetős veszélyesen elmosta. Itt az egyik folyamot el kellene zárni, hogy a pálya számára tért lehessen nyerni szerződés a Vajdaság visszaállításánál, amint az egyazon korona alattvalóihoz illik is. Ezen határzatuk által a horvátok elismerték már a szerbek jogosultságát. »Mária Terézia alatt Szerémnek összeköttetése Szlavóniával a néphozzájárulása nélkül ment végbe, bár a népről nép nélkül határozni alkotmánytalan. „Odeschalchi, illoki herczegek, mai nap szerémi herczegek (Duces Syrmii) czimét viselik; a volt Hofkriegsrath Szerémet mindig csak Ducatus Syrmii neve alatt ismerte. Látni való, hogy Szerém Ily és ehhez hasonló szükségességek pedig mindig külön területet képezett. Különben is nem egy helyt fordulnak elő. A jobb parton gyakran láthatni meredek helyeket, hol folyam közvetlen az oldalhoz simul, e8T annak Szlavóniához csatoltatása illetőleg Horvátországhoz csak a közigazgatás könnyebbitése végett vétetett czélba. Hogy Szerémből 48-ig a horvát tartomány gyttvasut lakása esetére ez oldalon majd a hegylésre követeket küldeni szokásban volt, az csupa boroldal szétvettetése, majd a folyam aláépitése maság, minthogy a törvények úgyis egyes-egyedül a válnék szükségessé, s igy tovább......... közös magyar országgyűlésen hozattak, s csakis előbb így i) Mert ellene van a stratégiai szempont is, miután egész kereken majdnem mint egy gyűrű, mindenütt az ország szélétől csekély távolságra, a határt képező havasokkal csaknem párhuzamosan futna ellenséges beütések alkalmával azonnali elfoglalásnak volna kitéve. Következőleg az arad-gy. fejérvári vonal a központi főalapvonal minőségére több oknál fogva igényt nem tarthat, s igy a regi szegelől kiviendők közé nem tartozik. Ellenben a n. - várad-kolozsvári vonal mellett szól: 1) Nemcsak a magyarországi 183%-ik 25. t. sz., hanem az erdélyi országgyűlésnek 1844-ben kimondott határozata és szentesítésre felterjesztett törvényjavaslata, mely az országos útvonalak megállapításakor középpontul, valamint Magyarország Pestet , Kolosvárt , s jelesen Magyarország és Bécs felé vivő főútnak a kolosvár-n.-váradit jelölte ki. 2) Minist, tanácsos Ghega lovag szakértő hivatalos jelentése, ki az egész erdélyi rész különböző vidékeit, személyesen bejárván, s minden lehető érdekeket. Érsekújvár, febr. II. A helybeli takarékpénztár tegnap tarta meg évi rendes közgyűlését; tanácskozási tárgyai közt említést érdemel azon tény, hogy habár — miként az elnöki jelentésből kitűnt — azon okból, mert felsőbb intézkedések folytán az alaptőkét 30,000 forintig o. é. kellett az intézetnek kiegészites ezáltal az osztalék csak 5 forintba alapittatnaa helyi viszonyok mint az építő anyagok meg, mégis a közczélokrai adakozást a közgyütekintetéből, figyelve egyszersmind a technikai kivihetőségre — kimerítően tanulmányozta s nagy sulylyal biró votumát a N.-Váradról kiinduló, s a Körös és Szamosvölgyön Kolosvárra vezetendő vonal mellett vetette mérlegbe , kimondván kereken , hogy ezúttal sem az arad-gy.-fejérvári, sem a debreczen-kolosvári nem igazolható , egyedül a n.váradi-kolosvári felelvén meg az egyetemes közérdeknek. 3) Ezen országrész túlnyomó nagyobb felének sőt az összes magyar közvélemény ismeretes óhajtósa; mihez képest remélhető, hogy ennek létesítésére ereje szerint mindenki befolyni és áldozni kész leend, míg a nevezett szárnyvonal az ország nagyobb felében rokonszenvet, közérdekeltséget ébreszteni nem képes. A bel- és külföldi szláv lapok szemléje. Az egyetemes szláv sajtó ez idő szerint kiválóan a román-szerb, a magyar-szerb s a horvát-szerb kérdéssel van elfoglalva. Jelentettük már, hogy a belgrádi „Vidov dan“ „a szerb kérdés Magyarországban“ czimű új czikksorozatot nyitott meg, s — im mielőtt azt befejezte volna, máris a „bácsmegyei bunyevácz szava“ számára nyitja meg becses lapja hasábjait. Ugyanannak bécsi levelezője a legutóbbi számban a „Vajdaság“ közel leendő életbe léptetéséről tudósítván, az állítólag máris elfogadott szervezetnek több lényeges részleteit is közli. A zágrábi „Pozor“ a „Pester Lloyd“ azon minapi bécsi tudósítására Bécsből, miszerint Mazsuranich, a horvát udvari kanczellár odaengedte immár nagylelkűen a szerémi herczegséget a szerb Vajdaság számára, haragosan megjegyzi, hogy a kanczellár ur nagylelkűséget csak saját zsebje rovására, de nem a reábizott máséból gyakorolhat. A „Narodnyi Liszti“ pesti levelezője megemlékezik a „Szerb Vajdaság horvát-szlavon szempontból“ czim alatt a „Sürgönyben megjelent véleményről, s megjegyzi, hogy a magyar lapokban minden valószínűség szerint csak is a horvát-szlavon„Magyarománok“ írnak. Az újvidéki „Szerbobran“ legújabb számában a szerb kérdést maga részéről kiválóképen horvát-szlavon szempontból tárgyalja s ildomteljesen bár, de azért az egész Szerém herczegségét a vajdaság részére elfoglalja a leendő háromegy királyság terüiletéből. Közöljük ez úttal a Vukovárból beküldött ezen értekezést. Lássuk, mond a levél, mi joga lehet horvát testvéreinknek Szerémhez, mivel is vonakodnak azt a szerb Vojvodina részére odaengedni. „Nem akarunk itt a szerbek ősrégi történeti jogáról Szerémhez szólni, mert — a többi indokot mellőzve — szándékunk sincs Szerém történetét írni, ámde igazat mondva — a horvátok soha kard élén nem nyerték meg a Szerémséget. Szerém Dusán szerb czár előtt és után, sőt későbben Lázár czár alatt is szerb tartomány volt. A szerb despoták szintúgy Szerémbe lakozának. E szerint máris tehát a horvátoknak soha joguk nem volt Szerémhez, s ha volt is valaha régibb időben, az elévült már. „Szerém nincsen közvetlenül összekötve Horvátországgal, hanem legközelebb is Szlavóniával, ez pedig nem ellenzi az egész Szerémség bekebleztetését a Szerb Vajdaságba, ámde oka sincs azt ellenezni, minthogy a Vajdaság úgyis szláv területül marad. Horvátország ne szóljon hát Szlavónia helyett. „Ha igaz, hogy a horvát udvari kormányszék ellenzi a bekeblezést, feleljük: a kanczellária még nem az egész horvát nemzet. Ennek képviselete a hármas egy királyság országgyűlése, már pedig ez nem tagadta meg a bekeblezést, de sőt hosszabb s hevesebb vita után elhatározta a szerb ügyet támogatni, miért is szerinte a horvát-szlavón, a magyar és a szerb küldöttek értekezletében állapitassék meg a a horvát tartománygyűlésen, és aztán magában Szerémben hirdettettek ki. „A szerbek nem állottak el a „status“quo-tól, sem a karloviczi gyülekezet határozataitól azért, mert két követ helyett utólag tizenötöt küldött volt Szerém az utolsó horvát országgyűlésre. Hiszen épen e magyarázat lehetlenné tétele végett a kérdéses követek nem választókerületenként, mint Horvátországban, hanem a közös megyegyűlésből collectiv módon küdöttek oda, mégpedig azon világos utasítás mellett, hogy csakis Szerémnek a Magyar- és Horvátországgal leendő szorosabb kapcsolatára szorítkozzanak előadásaikban. „Szerémben a nép tömege tiszta szerb, ott vannak a szerbek alapitványos szent ereklyéi, ott lakik a szerb patriarcha sat.; annak elszakitása a szerb Vajdaságtól tehát égbekiáltó igazságtalanság volna.“ így szól a „Szerbobran“ vukovári levelezője a horvát-szlavon területi igények ellen. Jó hogy a honszerző magyarok nem tanúi e perpatvarnak. Belföld i és ezúttal sem mellőzte, nevezetesen pedig a váczi siketnémák intézete segedelmére 200 frtot, a helybeli házi szegények közti kiosztásra 50 forintot, úgyszinte a helybeli Flengerféle leánynevelde tanítónőinek elismerő jutalmul 40 forintot rendelt az intézeti pénztárból kifizettetni. A közgyűlési tanácskozás folyama alatt felmerült egy lélekemelő jelenetről is legyen szabad néhány szóval megemlékeznünk, az alapszabályok értelmében ugyanis az elnöki választás kerülvén szőnyegre, az elnöklő Hamar Pál érzékeny szavakban köszöné meg a közgyűlésnek azon bizodalmát és jóakaratot, melyet iránta az intézet fönállása óta tanúsított, egyszersmind hivatalát választás alá bocsátá; erre Rendek József az intézet nevében kifejté, miként a választás alatti elnök, az egylet ügyeit 14 év óta ernyedetlen fáradalommal és tapintatteljes szakavatottsággal vezeti; továbbá, hogy ő a legválságosabb korszakokban, a midőn a volt hivatalrendszer ezen intézetnek eredeti rendeltetésétőli elvonását tervezé, annak a megtámadások elleni védelmére nemcsak mindent elkövetett, de sőt azt, minden átalakításoktól is megóvá, s hogy hivataloskodása ideje alatt egy alkalmat sem mulasztott, hogy az intézet felvirágzását elő ne mozdítsa vala: ennélfogva inditványozá, hogy a társulat az elnöknek az intézet körüli érdemeit hálásan elismerve, a midőn őt a jövő három évre ezennel ismét egyszóval lélekkel elnökké kiáltja ki; ugyanakkor határozza el azt is, hogy az ő arczképe az intézet számára örök emlékül olajban, valamely hazai művész által vétessék le. Mi is közakarattal elhatároztatván, Hamar Pál elnök e személye irányábani kegyeletes megtiszteltetést érzékenyen megköszönvén, azon meggyőződését nyilvánitá, miként ha az intézet ügyei körül hivataloskodási korszaka alatt csakugyan tanúsított is valamely buzgalmat és fáradságot, az nekie szintúgy mint bármely más honfinak polgári szent kötelessége volt, miért sem köszönetet, annál kevésbbé kitüntetést várnia nem szabad ; de másként is a takarékpénztári pályán oly csekélyek az ő érdemei, miként ily nagy megtiszteltetést, melyben őt az intézet részesíteni óhajtja szerénytelenség nélkül magára nem alkalmazhat; azért a közgyűlést arra kérte, miként e megtisztelést és kitüntetést az érdemekben megőszült hazafira, a magyar országgyűlés egyik értelmes törvényhozójára, a magyar irodalom hírneves bajnokára, a magyarországi takarékpénztárak ügyes és szerencsés kezdeményezőjére és atyjára tek. Fáy Endre arra, mint ki e közhasznú intézetnek honunkbai átültetését a pesti hazai első takarékpénztár létrehozásával eszközli, ruházza át. — Mely előadás a részvényes társulat által dörgő éljenekkel fogadtatott ugyan, azonban a közgyűlés határozatilag kimondá, hogy úgy Fáy Endre, valamint Hamar Pál arczképeik olajba festve valamely pesti magyar művész által vétessenek le, és az intézeti nagy teremben függesztessenek fel; Fáy Endre úr pedig megkérendő, miként arczképe leírása által a társulat örömét növelni szíveskedjék. A múlt évi forgalom következő volt. Bevétel: Pénzmaradvány 1860-ik évről 3301 ft. 47 kr.; betétetekből : 93,033 ft. 88 kr. kötelezvény visszafizetésekből : 13,549 ft. 38 kr.; zálogokból: 23,434 ft. 49 kr. váltókból: 476,555 ft. 23 kr.; kamatokból: 11,532 ft. 33 kr.; részvény alap pótlásból: 3400 ft. Az intézeti ház több értéke : 1195 ft. 23 kr.; budai takarékpénztárból tőke : 12,000 ft.; ettéli kamat: 299 ft. 84 kr ; díjakból: 5494 ft. 47 kr.; elárverezett ócska épületfáért: 172 ft. 72 kr.; összesen: 643,969 ft. 4 kr.— Kiadás: kötelezvényekre 3650 ft.; zálogokra: 26351 ft.46 kr.; váltókra: 467270 ft. 80 kr.; betétesekre: 100,512 ft. 52 kr; betétesi kamatokra: 8623 ft. 13 kr.; költségekre: 700 ft. 63 kr.; a 18-ik számi ház megvételére : 2050 ft.; építési költségekre: 4419 ft. 22 kr.; tiszti fizetésekre: 2272 ft. 96 kr.; szolgák fizetésére : 226 ft.; adóba: 260 ft.; budai takarékpénztárba betéteskép : 13,000 ft; előlegesen fizetett kamatokból visszaadtott: 162 ft. 35 kr.; közczélokra: 955 ft.; 1857, 1858, 1859. évi osztalékra: 59 ft. 25 kr.; 1860-ik évi osztalékra: 2530 ft.; részvényalap pótlási kötelezvényre : 3400 ft.; az intézeti ház több értéke szerint: 1195 ft. 23 kr.; pénzmaradvány dec. 31. 1861 : 6330 ft. 49 kr.; összesen: 643,969 ft. 4 kr.