Magyarország, 1862. március (2. évfolyam, 50-73. szám)
1862-03-28 / 72. szám
1862.— II. évfolyam. 7$. Sz. Péntek, márczius 28. SZERKESZTŐSÉGI IRODA Ujtér 4. sz. 2. emelet. KIADÓ-HIVATAL Ujtér 4. sz. földszint. T. MUNKATÁRSAINK kéretnek, hogy a lap szellemi részét illető minden közleményt a szerkesztőséghez intézzenek. — A lap kiadása körüli panaszok, a magán hirdetmények a kiadó hivatalhoz intézendők. Bérmentetlen leveleket csak ismerős kézből fogadunk el. HIRDETMÉN7ES DIJA : 6 hasábos petitsor 1-szeri hirdetésnél 9, 3-szorinál 7 ujkr. Bélyegdíj külön 30 újkr. A nyilttérben 4 hasábos petitsor 25 újkr. Egyes példányok Kilián György, Osterlamm K., Lampel Róbert és Eggenberger Nándor könyvkereskedőknél 10 új krajczáron kaphatók. MEGJELEN ünnep- és vasárnapot követő napok kivételével minden nap. ELŐFIZETÉSI ÁR! Egész évre 18 ft. Félévre 9 ft. Negyedévre 5 ft Előfizetést nyitunk a ,MAGYARORSZÁG" Előfizetések minden hó elején fogadtatnak el. 3 havi folyamára 5 ft. — kr. ö » ?> 9 » 9 „ „ 13 „ 50 „ 1 if 1 ?? ”? PEST, márczius 27. Külföldi szemle. Egyik szabadelvű porosz újság a „Berliner allgemeine Ztg.“ azon aggodalmát fejezi ki, hogy míg az ország a benső egyenetlenséggel foglalkozik, Ausztria és Poroszország közt teljes egyetértés jöhet létre. Tény, hogy a kilépett szabadelvű minisztereknek gyakran egész befolyásukat fel kelle használni, csakhogy Poroszország, tartózkodó, s Ausztria és a közép államok irányában semleges politikájától el ne térjen. Ez ellensúly most hibázik. A febr. 2-ki hires „azonos jegyzék“ vételével senki nem kételkedett a felől, hogy e lépés valódi czélja, Vilmos király kedélyére hami s bebizonyítani, hogy az általa követett reformpolitika elszigeteli őt az osztrák s a többi német uralkodóháztól. E pillanatban a középállamok örülnek, remélvén, hogy elérték czélukat, mire a badeni találkozás óta hasztalan epedtek. Arra is emlékszik mindenki, hogy midőn Ausztria és Poroszország közt, a kassiai alkotmány-Ügyre nézve az egyesség megtörtént, az a hír vola elterjedve, mely szerint Ausztria Poroszországtól azt az engedményt vívta ki, hogy ez idő szerint legalább el nem ismeri az olasz királyságot. Ezt ugyan ma kétségbe vonják , mindazonáltal tény, hogy azóta ez elismerésről említés sem tétetik, mi pedig kezdetben valószínűnek látszott. A porosz nép minden reménye az uj választásokra van fektetve; s világos, hogy csak a szabadelvű, haladási és alkotmányos párt különböző töredékeinek szoros egyesülése bánthatja el azon válságot, melyet a reactio előkészít s ezzel együtt azon félelmet, melylyel a bécsi és berlini cabinetek egymáshoz közeledését, a német szabadelvű körök fogadják. Az Index. bécsi leveléből olvassak: „azon hirt, mintha az osztrák császárnak szándéka volna Berlinbe menni, egy másik hit követi, mely szerint ő Felsége levelet intézett a porosz királyhoz a congressus érdekében, melybe a német fejedelmeken kívül, Napoleon és Sándor császárok is meghívandók volnának. Előttünk nem e hir látszik oly igen különösnek, mint inkább hogy a bécsi levelező azt ezen megjegyzéssel kiséri: „a tavasz mindig meghozza az e féle hírlapi kacsákat!“ s mégis a napi események közt feljegyzésre méltónak találja. Valószínű, hogy Ausztria nem csupán a keleti —■ de a német ügyre nézve is alkudozásokat folytat s épen tán az olasz kérdés corolláriuma képen. Az „Indep.“ párisi levelében azt olvassuk ugyan, hogy az Anglia, Ausztria és Törökország egyetértéséről szóló hír alaptalan, annyira, hogy az nem is érdemel említést, de viszont a kölni lap jólértesült, brüsseli levelezője tudni véli, hogy Bloomfield lord, kormánya megegyezésével ugyan, hanem Ausztria kivonatára rándult le Nándorfehérvárra, hogy a szerb kormányt, a bécsi és londoni cabinetek békés intenziói szerint hangolja. Szerbia t. i. az a pont, honnan a dalmatiai partok és az Al-Duna hosszában, komoly események kitörését várják. Mi a görög mozgalmat illeti — mely minden ellen- és viszonbiztositások daczára mégis fenyegető alakot öltött — említettük volt tegnap, hogy a bajor kormány tettlegesen kívánta Ottó királyt gyámolítani, hanem ebben Ausztria által feltartóztatott. A„Correspondance italienne“ szerint, a bécsi cabinet t. i. azt felelte a bajor kormánynak, hogy e kérdésre nézve alkudozásban áll Anglia és Francziaországgal. Anglia fontos szolgálatokat (des services importants) ajánlott Francziaországnak, ha Ottó király trónját pártfogoló indítványát fontolóra veszi (a prendre en consideration). Ebből három dolog látszik: hogy a görög felkelés folyvást veszélyes természetű; hogy Francziaország itt is a benemavatkozás elvét kívánja fentartani; s hogy Anglia áldozatra volna kész, ha Francziaországot ez elvétől itt el tudná mozdítani; annyival inkább, mivel eddigelé csak Touchard ellen-admiral szakására kénytelen elhinni, hogy a görög felkelés, az adriai partokon készülő mozgalmakkal semminemű összeköttetésben nincs. Az „Opinione“ egy czikket hoz az olasz kormány külügyi politikájáról, melyben azt vitatja, hogy Olaszországnak nagy érdeke van keleten, és sokkal közelebbi szomszédja Törökországnak, hogy sem bármely hatalom rábírhatná, miszerint közönyös maradjon, az ott készülő nagy átalakulásokkal szemben. Olaszországnak — folytatja az „Opinione“ nagyon közös érdekei vannak Oroszországgal s ha igaz, amint annak látszik, hogy a tuilériák cabinetje és a pétervári udvar közt alkudozások folynak a készülőben lévő eseményekre nézve : Itália hivatva lesz tettleges részt venni a nagy drámában. Remélhető annálfogva az is, hogy Oroszország, az olasz királyságot el fogja ismerni. Eddig olvasva az „Opinione“ czikkét, azt hinné az ember, hogy a keleti kérdésre nézve Itália, Orosz- és Francziaország állanak csupán egy csoportban, hanem a nevezett lap, — mely eddig legalább a kormány közlönyének tartatott — befoglalja a keretbe Angliát is. „Szoros és tartós szövetség — úgymond — Francziaországgal. Itália nemzetközi politikájának alapja, de fentartjuk a szoros barátságot Angliával is, mely tetemes politikai előnyök forrása.“ Eczet, olaj, tó és víz együtt! Belföldi szemle. — A dalmátiai országos választmány azon alkalomból, hogy a horvát-szlavon udv. kormányszék „dalmát, horvát és szlavón királysági udv. kanczellária“ czimével ruháztatott föl, következő óvástételt intézett ő Felségéhez: „Az imént egy dalmát, horvát és szlavón királysági udv. kanczelária hiú czimével Ausztria népei előtt fölmerült horvát-szlavon üdv. hatóság csak uj aggodalmakat és fájdalmas érzéseket kelthetett a dalmát nép nagy többségénél, a mely a Horvátországhoz való csatoltatás minden gondolatát elutasítja magától s nem akar irányában semmi közjogi viszonyt elismerni. Az országos választmány, mint az ezen hozzácsatolás ellen törvényesen és ünnepélyesen fölszólalt dalmát országgyűlés végrehajtó közlönye, nem mulaszthatja el e fájdalmas érzelmeket cs. kapóst. Fölséged előtt kifejezni. Jóllehet pedig a felnevezett udv. kanczellária hatásköre — az államminiszter ur ő ezejának a követek háza f. hó 17-dikén tartott gyűlése előtt a kormány nevében tett nyilatkozata szerint — csak Horvátországra és Szlavóniára fog szorítkozni, miért is az országos választmány meg van győződve, hogy Dalmatiának eszimbe történt fölvétele közjogunkra nézve valóságos hatással nem bír, nem is bírhat , e czímnek mégis nagyon kellemetlen és szomorító hatást kellett az országos választmányra gyakorolni, mert az, habár nem alapos törvényen, habár czéltalan és a valódi tényállással ellenkező, de képes mindamellett egyfelől ébren tartani Horvátország jogosatlan és elbizakodott igényeit, másfelől pedig szítani koronaországunkban az egyenetlenség lángjait. Az országos választmány ennélfogva, országa jogait semmi tekintetben fedezetlen nem hagyandó, az uj horvát-szlavon udv. hatóságnak adott dalmát, horvát és szlavón királysági udv. kanczelláriai czimből, a mennyiben ez Dalmátiára vonatkozik, akár most, akár jövendőre vonandó minden, akár jogi, akár tettleges következtetés ellen cs. k.apást. Fölséged előtt tiszteletteljesen óvást tesz.“ —Temesmegyéből írják a „Sürgönyének, hogy a főispáni helyettes lelépéséről szárnyalóbb mind erősbül, s hozzá teszik, hogy a torontáli helyettes veszi át Temesben az igazgatást, mi eddig is csak azért nem történt meg, mert Palik-Ucsevni Péter ar e lépéshez azon föltétet kötötte, hogy a hivatalnoki karban változásokat tehessen. Ugyanezen levelező írja, Majláthfalva községe viszályát jegyzőjével, mely viszály — úgymond — épen most van vizsgálat alatt. E viszályról a levelező következőleg tudósít: „A falu már két évvel ezelőtt sürgette az elmaradt számadásokat, de sikeresen; panaszkodtak ugyan a kerületnél, de azokat a feloszlatás réme már kisértvén, nem is vették fel az ügyet; — az alkotmányos választott tisztikarnál hasonlóg kopogtattak, de magán befolyás eldugaszolta úgy a járásokat, hogy kétségbe esésükben via facti szorították a jegyzőt, kiengedni nem akarván, a bíróság a jegyzői irodát bepecsételte, azaz a jegyzőt kizárta. Elkeseredni volt is okuk, mert úgy közli hiteles forrásunk, hogy a gazdák minden adót rendesen fizettek, de házankénti adókönyvecskéjük nem volt, s most a kincstár, illetőleg a bank (melynek szerződései) 80,000 ft. hátralékot sürget. A falu malmáról közlött a jegyző számlakivonatot, melynek értelmében a gazdák még 300 ft. hátralékban lennének, holőtt az ezek által összeállított számadás már eddig is 1200 fit. jövedelmet tanúsít. A provisorium beléptével ugyan az 1-ső alispán ur a jegyzőt megint berendelte, hanem egyszersmind a főszámvevőt vizsgálatra kirendelte, ki is számvitel helyett csak papírdarabokon elszórt jegyzeteket találván, az ügyet eligazításra felterjeszté, s épen váratik, hogy a községnek 1861- ben meg nem engedett jegyzőválasztása, illetőleg a mostaninak elbocsátása nem sokára szabad rendelkezésre hagyatik.“ — Belső-Szolnok megyéből ismét hosszabb tudósítást vettünk levelezőnktől, ki nagyon téved, ha azt hiszi, hogy oly tudósításokat jelenleg közölhetünk. De azért továbbra is kikérjük szíves közleményeit, részint saját tájékoztatásunkra, részint, mivel egyetmást mégis nyilvánosság elé hozhatunk, így a mostani közleményből kivonhatjuk azt, hogy Belső-Szolnok megyéből az ujonczokat kiállították, hogy azonban több helyt még hátralékban maradtak. Továbbá kivonhatjuk belőle azt is, hogy — Doboka megyében Buttyán László úr az uj hivatalnoki kart megalakította, mégpedig csaknem teljesleg románokból, s a jegyzőkönyvet románul szerkesztik. Pest, márcz. 27. A „Pesti Hírnök“ közel másfél év óta erőlködik bebizonyítani azt, hogy az 1848-ai törvények a szakadás magvát, veszélyét magukban rejtik, hogy azok semmi életerővel nem bírnak, hogy minden bajunknak okai, hogy azok ősi municipalis önkormányzatunk helyébe a franczia centralisatiót tolták nyakunkra, sat. sat. Mind magunk, mind velünk rokonelvű laptársaink számtalanszor igyekeztünk a ..P. Hirnök“-öt felvilágosítani az iránt, hogy az 1848-ki törvények, a mennyiben a felelős kormány elvét lépteték életbe, csak régibb törvényeinknek, fájdalom, soha végre nem hajtott intézkedéseit érvényesíték, hogy e felelősség elve nem földünkbe átplántált idegen növény, hanem a folytonos küzdés alatt is mindegyre fentartott, habár mindig megtámadott, meggyengített joga volt a nemzetnek, hogy tehát, midőn a pozsonyi országgyűlés a király önkénytes hozzájárultával, szentesítésével megalkotá az 1848. III. t. czikket, nem uj elvet igtatott törvénykönyvébe, hanem ősi alkotmánya szellemében, tovább fejlesztve azt, a felelősség elvének adott értelmet, életet. Elmondtuk számtalanszor elvellenünknek, mi is, mások is, hogy a III. t. czélja nem a szakadás, hanem önkormányzatunknak, alkotmányunknak az által eszközölhető biztosítása volt, hogy a kormány élére a birodalmi kormánytól független s a nemzet törvényhozásának felelős férfiak állhassanak. Elmondtuk, hogy „egy évezrednek,“ tulajdonkép, hogy 300 és néhány évnek „történeti logikája“ a nemzetet arra tanítá meg, miként „hazánk törvényes autonómiája“ vajmi ingatag akkor, midőn a magyar kormány függő és nem felelős, hogy alkotmányunk sérthetlenségének egyedüli biztosítéka mindig a fejedelem jóakaratától függött, hogy alkotmányunkat, szabadságunkat addig s oly mértékben élvezhettük csak, a meddig s a mennyiben azt élveznünk a hatalom megengedé. Emlékeztettük ismételve a „Hirnök“-et, hogy az 1780—90 év közti időszakot az 1723- ki s az 1823-ki eseményeket az 1791-ki alaptörvények alkotása előzi meg. És mégis meggátolhattuk-e, hogy alkotmányunk felfüggesztessék? A Habeas Corpus, a Primae nonis elég védje volt-e a személyes szabadságnak ? Kérdeztük el ellenünktől, hogy mi volt hát az alkotmány biztosítéka, mi más eszköze volt a nemzetnek alkományát megvédeni,mint a fegyver? És fegyvert fogva a törvény védelmében, ha a harczban kifáradott felek békét kötöttek, s a körülmények nyomása alatt törvények keletkeztek, melyek biztositák az ország függetlenségét, ősi jogait, biztosítva volt-e azért kellőleg a kormány megtámadása ellen az alkotmány s azt nem függesztheté-e fel a hatalom ? Kértük ellenünket, hogy tekitsen vissza az utóbbi 300 év történetére, mely idő alatt a fentartás harczát kellett vívnunk, a létért kellett folytonosan küzdenünk. Kérdeztük, hogy nem természetes-e a törekvés az alkotmány más biztosítékait is megszerezni, mint a milyeket a törvény sanctióval nem biró betűje s a fejedelem jóakarata nyújt, s nem loyális-e az óhajtás, hogy végre nyugalomban élvezzük alkotmányunkat, hogy időnket, jobb erőnket a nemzet anyagi és szellemi gyarapodására fordíthassuk & háborútlanul ? Minderre azt nyertük mindig és ma is válaszul, hogy a 48-ki törvények, melyek „magukkal félévi életerőt sem hoztak a világra“, az ős alkotmány geniusával ellenkező franczia kormányelvet oltottak be a nemzet életébe. A „H.“ gyűlölete, támadása, tudjuk, főleg a III. törvényt illeti, mely a testületi kormány helyébe, a felelős parlamenti kormányt ülteté. A „H.“, mely törvénykönyvünkben jártas, tudhatja azt, hogy a felelős kormány elve törvényeinkben gyökerezik. Régi óhajtása az országnak, hogy a kormányon álló férfiak az országnak felelősek legyenek. Ez óhajtást az 1790-iki KK. és RR. is kifejezték a „De systemate Consilii Regii Nationalis hungarici“ készített törvényjavaslatban , melynek itt csak 9-ik czikkét idézzük, mely így szól: „Oum tani Dicasterium ipsum in concreto, quam membra ejus in singulari Diaetae R e g n i (uti attactum est) r e s p o n s a b i 1 i a futura sint, sua Regia Majestas neminem ex commembris praelibati Consilii citra processum juris amovebit aut cassabit.“ Nem a 48-iki országgyűlés kölcsönvett eszméje tehát a felelős kormány. A pozsonyi országgyűlés csak az ősök óhajtásának, törekvésének szellemében cselekedtek, midőn a király szentesítése mellett a III. törvényt megalkoták. Igazsága van a „Hirnök“-nek abban, hogy az első felelős kormány nem élt soká. De állíthatja-e, hogy e ténynek oka az,mert az elv,mert az intézmény nem életerős ? Nem egy világesemény,az Európa sorsára is oly mélyen ható 1848- és 49-ki események folytán szűnt-e meg felelős kormányunk is ősi alkotmányunkkal együtt? És a „Hírnök“, melynek szerkesztője a forradalom kezdetének, az események kiindulásainak is élő tanúja, állíthatja-e, hogy ez események azért keletkeztek, mert a 48-ki független miniszterekben szakadási veszélyt gyanítottak ? Nem. Igaz, hogy most a szakadási váddal a 48 híveit, envérünk, a magyar „Hírnök“ is illeti, de az 1848-ki törvények keletkezésekor még elleneink se illették a magyart e váddal. Non is e gyanú miatt keletkezett az önvédelem keserű harcza, nem e gyanú miatt támadtak fel ellenünk azok, kik feltámadtak. Az akkori események kútfeje az, hogy a 48-ki törvény megosztá a hatalmat a nemzet és a trón között. Ez, collega ur, história, mely „testis temporum est.“ A „H.“ czikkének többi részére holnap visszatérünk. Pompéry. A „Wanderer“ és Fáik Miksa elleni sajtóperben hozott ítélet és indokolása. Márczius 26-ra az Ítélet kihirdetése volt kitűzve; a törvényszéki terem egészen megtelt, az Ítélet, melyet Schwarz elnök olvasott föl, következő: „A cs. k. országos törvényszék az ő Felségétől reá ruházott hivatalos hatalmának erejénél fogva, az államügyészség keresetében Grasz Mór,a „Wanderer tulajdonosa s szerkesztője ellen, a vádlottat a közcsendzavarás bűnének elkövetésében, ezen czikkek tartalma által: Bécs Oct. 23. (246. sz.) „A legújabb események Pesten“, (247. sz.) „A kormány uj határozatai,“ (251. sz.) mint közvetlen tettest bűnösnek ismerte el. Ugyanaz továbbá bűnös a sajtótörvény 34. §. áthágásában, a „Részletek a T’rmás ügyeiről“ czímű, a „Wand.“ nov. 4-ki czikkét illetőleg. Dr. Fáik Miksa, bűnös a közcsendzavarás bűnének elkövetésében, a „Wanderer“ 247. és 251. számaiban közlött czikkekben az államkormányzat ellen gyűlölet s megvetésre izgatás által. Seyfried lovag, a vádalatti összes czikkekre vonatkozólag, Förster Frigyes mint nyomdász s hamisan nevezett kiadó a s. t. 34-ik §-a áthágása miatt bűnösöknek nyilváníttatnak“ A bűnösségi ítélet következőleg indokoltatik: „Az államügyész keresetében az ítélet megállapítására mindenek előtt szükséges azon nézpontot kifejteni, melyet a törvényszék azon kérdést illetőleg: vájjon a közcsendzavarás tárgyilagos tényálladéka a jelen esetben létezik-e? szem előtt tartott. E nézpont felállításánál mindaz komolyan megfontoltatott, mit az államhatóság s a védők indítványaik odadatolására felemlítettek. A törvényszék szem előtt tartotta továbbá azon császári határozatot, mely a népeknek engedi át az uj alkotmányos intézmények megerősítését s hogy az alkotmány művében mindenki résztvehessen, egyeseknek szabad mozgást enged. A törvényszék valamely véleményt — habár sajtó utján terjesztetik is — nem tart azért büntetésreméltónak. jjjmF* Azon t. előfizetők, kiknek előfizetésük e hó végével lejár, a jövő folyamra szándékolt megrendelésüket mentül elébb beküldeni szíveskedjenek, hogy a lapot felakadás nélkül megküldhessük. A