Magyarország, 1862. május (2. évfolyam, 100-125. szám)

1862-05-23 / 119. szám

melyben az alkotmányosan megválasztott s később­ig hivatalában maradt, városi kapitány részesítette. De elfordulok e sötét képtől s csak annyit jegyzek meg, hogy a zenetársulatnak az 1848. V. t. sz. szerint poli­tikai jogok gyakorlatára képes két tagja ezen, az ideigl. törvénykezési szabályzat II. r. 5. §-ával össze­­ütköző eljárás ellen — bár birtokon kívü­l, mert a 6. §. utasítása is mellőztetett — legfelsőbb helyen tevén panaszt, onnan várják és remélik az elégtételt. Végül még csak annyit, hogy a jókedvű­ vendégsereg d. u. 5 órakor oszlott szét, éltetve a vendégszerető főapá­­tot, a puszta kedélyes öreg administratorát s a derék magyar szerzetet, a midőn aztán a még tovább is ott maradt Miska zenéje mellett a versenyző béresek bo­­kázták a csárdásokat késő estig. 1. 1. Külföld. — A déli Tirol ellen tervezett garibaldista invá­­zióra vonatkozólag, a ,,Vat.“ milánói levelezője e hó 16-áról írja : „Olvasóink emlékezni fognak azon jelen­tésünkre, hogy Garibaldi 12 legügyesebb ügynökét küldte ki Velenczébe s Tirolba, hogy ott kémszemlét tartsanak s a lakosságot a csínyre előkészítsék. Az ügynökök küldetésükből visszatértek, s aztán tett je­lentéseik alapján megállapittatott a terv, mely a kö­vetkező módon volt végrehajtandó: Veltlinben,Palma­­conicában, Bresciában, Bergamóban s Bormióban mintegy 4000 önkénytes volt összegyűlve, s csak Ga­ribaldi parancsát várták, hogy déli Tirolba betörje­nek. A támadási terv a következőleg volt megálla­pítva. Az összes vállalkozók három részre voltak osztva, melyek mindegyike az elhatározó pillanatban a lombardiai lakosság közül szaporittatott volna, úgy hogy ilykép 10,000 embert véltek összehozhatni, kik­nek számára elégséges fegyver s lőszer állott készen. Az első csapatosztály Nullo ezredes alatt Veltlinből, a másik Cattabeni alatt Rocca d’Anfoból, a harma­dik pedig Garibaldi Menotti alatt Desenzanoból Riva felé volt nyomulandó, honnét Velencze ellen operál­tak volna. Garibaldi az ugyanakkor fegyver alá szó­­lítandott lombardok élére állani szándékozott.­­ E vakmerő terv, mint tudjuk, maga a turini kormány által gátoltatott meg, s mintegy 500 önkénytes bel­­jebbeztetett Alessandriába, s erős helyőrség külde­tett Veltlinbe, Bormióba, Bergamoba s Bresciába.“ —Az „Opinione‘£ bergamoi levelezője ugyanerre vonatkozólag írja : „Több nap óta szokatlan mozga­lom vétetett észre, sok fiatal utazó ment Genuából Milanóba s onnét Bergamóba. Beszéltek fegyver- és lőszerkészletekről. 14-én a hírek határozottabban hangzottak. A kávéházakban egy Ausztria ellen ké­szülő expeditióról beszéltek. A rendőrség aztán ház­kutatásokat eszközlött s jelentékeny mennyisé­gű lőszert és fegyvert kobzott el. A támadás Ti­rol ellen volt tervezve. Az ausztriai rendőrség ezen Tirol ellen készült vállalatról, ügynökei által érte­sítve volt­­ . Cattabeni ezredest a genuai Parodi ház kiraboltatása gyanújából fogták el. Ez alkalom­mal akadtak rá a déltiroli támadás tervére, s így jön felfedezve az egész. A Parodi rablási gyanúra pedig az adott okot, hogy az illető hajó kapitányánál, me­lyen a tettesek elfogattak, Cattabeninek egy szállí­tási szerződését találták meg, de e szerződés a gö­rögországi útra vonatkozott, hová az ezredes a moz­galom idején szintén expeditióval készült indulni, mely alkalommal aztán az Adria keleti partjain szin­tén támadás lett volna intézendő. A támadás akkor elmaradt, mivel a király ellenezte, s egyik tábornoka által eltilta. Most azonban Déltirol ellen akarták megindítani s már mintegy 4000 főre ment a tobor­zottak száma. A terv szerint­­ Nullo ezredes egyik csapattal Veltlinből Tirolba volt nyomulandó, Gari­baldi fia Menotti a másik csapattal a Garda tón átkelve Riva felé törekedett, Garibaldinak pe­dig Lombardia népét kellett volna felfegyvereznie, s az innen remélt 7—8000 emberrel Velencze ellen támadást intéznie. Fegyver és lőszerkészlet közel 18,000 ember számára volt. — Garibaldit a király levele, melyet ez hozzá intézett, egészen lecsillapította, s rábírta, hogy Caprerára visszatérjen. — A Déltiral ellen intézett vállalatban Gari­baldi, újabb tudósítások szerint, nem részes, sőt mint Turinból írják, a czéltalan támadást erősen kárhoz­tatta. De az elfogottakért magát kézbe vetette, s ki­szabadításukra működik. Bergamoban beszédet tar­tott, mint a „Constitut­“ irja, s a titkos sorozásokat és idétlen hadjáratot kárhoztatta, mint a melyek az olasz ügynek árthatnak. Nullo ezredest dicsérte ugyan, mint vitéz jó katonát, de a népet rendre és nyugalomra inté. — Az olaszországi újabb mozgalmakért 540-en fogattak el, s szállíttattak Alessandriába. — Garibaldi és az olasz felszabaditóegylet többi tagjai kérvényt intéztek az olasz parlamenthez, melyben a halálos büntetések eltörlését kérik. — Palermóban e hó 10-e s 11-e közti éjjel sok befogatás történt. — A turini minisztérium Nápolyból parancsot adott ki, a hajógyári munkálatok oly mérvü siettetésé­re, hogy a „Re Galantuomo“ csavargőzös, s a „Fulmi­nante“ és „Tüköry“ csavarfregátok a legrövidebb idő alatt vízre bocsáttathassanak. Ezenkívül „San Giovanni“ gőzkorvett utasíttatott, hogy a hadgyakor­­lati hajórajhoz csatlakozzék, a„Terribile“ s „Formi­­dabile“ pánczélos fregátok pedig Anconába küldettek. — N­ap­o­l­e­o­n­lig 18­, 19-én Nápolyból vissza­indul. E rövid idézés is azt mutatja, hogy útja nem pusztán üdülési, hanem hivatos jellemű volt. — A „S. C.“ irja Bécsből 21-ről : A h­esseni vá­lasztófejedelem távirati után jelentést tétetett itten, hogy változhatlan határozata a Poroszország részéről gyakorolt nyomásnak nem engedni. A kas­­seli minisztériumban eddig valószínűleg már változás történt volna, ha ezt nem épen a porosz ultimátum követeli. Egy Turinból tegnapi kelettel érkezett táv­­sürgöny jelenti, hogy a kormány s Garibaldi kö­zött az önkényteseknek legközelebb történt elfoga­dása miatt kitört súrlódás közel áll a kiegyenlítéshez. Garibaldi a királynak személyesen hozzá intézett le­vele által állítólag békü­léken­nyé lön, s szándéka rövid időn Caprerába visszatérni. — A ..Morning Post“ párisi levelezője kivonat­ban két levelet közöl, melyeket a hesseni nagyfejede­lem a porosz királyhoz és osztrák császárhoz inté­zett. Az elsőben ezt írja: „Hogyan van az, hogy ön nálam annyira pártfogolja az alkotmányos demokra­tát, míg otthon, Berlinben, ugyanazon elvekért küzd, mint én magam ? Önnek vagy túl kell adnia minisz­terein, vagy mint nekem, a korona jogait védenie. Mi ugyan egy ügyet képviselünk. Ön épen akkor hagy cserben, midőn Németország uralkodóinak egyetérté­se leginkább szükséges. Ön és az osztrák császár fölál­doznak engem. Ez politikai balfogás, mely a bécsi és berlini udvarokon magát hovatovább érzékenyen meg fogja boszulni.“—Az osztrák császárnak pedig ezt irta: „Ausztria tanitá Németország fejedelmeit, hogy a ko­­rona jogait minden egyéb tekintetnek elébe tegyék. Midőn egykor Poroszország azzal fenyegetett, hogy a forradalom és a divatos póruralom előtt meghajol, ak­kor Ausztria lépett föl mint a trónok megmentője. Ausz­tria hadserege többször jőve segítségünkre és menté m­eg Németországot a demokratia veszélyeitől. De mit tesz Felséged most ? Hogy Németországban népsze­rűséget, azaz pórnépszerűséget szerezzen, saját magát hozza sokáig védettt elveinek áldozatául. A Habsburgok soha sem fognak úgy uralkodni a német nemzeten, mint uralkodtak a német fejedelmeken, sőt Hitelesek-e ezen levelek, vagy nem, arról ter­mészetesen a „M. Post“ levelezője feleljen. •— A „Saturday Review“ páratlannak mondja a képviseleti kormányok történeteiben azon esetet, hogy Poroszország miniszterei országgyűlést hívtak össze, s benne maguknak nemcsak hogy pártjuk nincs, de még maguk sem választattak meg bele. S ami leg­­csodásabb, folytatja, e miniszterekről még azt hiszik Poroszországban, hogy meg is maradnak. Ha t. i. nem a király nyitja meg az országgyűlést, a fölirat fölösleges ; és ha a kormány törvényjavaslatot nem terjeszt elé, az országgyűlés el sem is vetheti, s igy a minisztérium megmaradhat. — A berlini börzén azon hir terjedt el, hogy Hohenlohe­rg helyett Bismark-Schönhau­­sen fogná átvenni a miniszterelnökséget. A berlini „Börs. u. H. Zig“ szerint, e személyváltoztatás kihívás lenne Ausztria és a középállamok ellen. — Varsóból jelentik, miszerint a folyó hó 10-ről a lengyel határokról érkezett táviratok va­lótlanok. Magasb állású katonatiszteknél semmi házmotozás sem történt. Május 15. s 16-kán csak a templombóli kimenetelkor eszközöltetett néhány befogatás. A rendőrséggel semmi összeütközés sem történt. Az összecsoportozás könnyen szétoszlatta­­tott­ Az érsek semmi levelet sem irt Krizanewski főkormányzóhoz, hanem igen illendő kifejezésekkel a császári helytartóhoz irt, hogy a népnek­ hasznos közbenjárását ajánlja fel, a tiltott dalok megszüntése végett. — Trebinjéből írják 20-ról: Tegnap este a montenegróiak s fölkelők megtámadták Zubzit. Az egész éjen át élénk tüzelés folyt. A trebignei lakosok odamennek, hogy az ottani katonasággal egyesül­jenek. — A bécsi és párisi udvarok közt ismét feszült­ség állt be. Mint mondják, az orosz-franczia közele­dés folytán. Ez valóban kétségtelen — mint bécsi tu­dósítás jelenti, — hogy Orosz- és Francziaország a keleti kérdésre nézve annak idejében követendő egységes működésben egyeztek meg. A londoni ka­binet mindent elkövet, s eziránt összeköttetésbe lé­pett a bécsivel, hogy az orosz-franczia kiegyezkedés­nek, hol lehet, ellene működjék. — Persigny rendeletet bocsátott a kerületi főnökökhöz, melyben kimondatik, hogy mindazon francziák, kik pápai szolgálatba lépnek, franczia pol­gársági jogukat elvesztik. — Párisban hírlik, hogy lord Cowley angol követ Thouvenelnek egy jegyzéket nyújtott át, melyben a st.-jamesi cabinet Lorencez tábornoknak mexikói újabb fellépése ellen tiltakozik, mert a tábornok egyenesen az ottani kormány erőszakos megbuktatá­sát czélozza, ez pedig ellenkezik a szövetségesek közt kötött egyezmény pontjaival. — Veracruzi, ápril 24-én kelt tudósítás szerint. A francziák Orizaba megszállása után előnyomultak, s több apró erődöt elfoglaltak. A francziák a soledadi szerződés meg nem tartásának okául ezeket hozzák fel: a Juarez részéről történt hadüzezenetet, több franczia katona meggyilkolását, a Juarez általi há­­borgattatást, s az élelmiszerek elvágását. — Új-Yorkból május 15-ről írják : Miután a déliek Williamsburgot kiürítették, Mac Clellan tábornok a Chikahoming folyóig üldözte őket. West­­pointban 20 mérföldnyire Williamsburgtól, Frank­lin tábornok alatt 20,000 unionista szállott ki. Mac­Clellan Franklinnal egyesült. A konfederáltak vissza­vonultak, s a James folyót átlépték.­­ Az angol lapok, a „Daily News“ és „Star“ kivételével, New­ Orleans bevétele óta is folyvást azt mondják, hogy a délt nem lehet legyőzni s az Egye­sület helyreállítása lehetetlenség. Újdonságok, Pest, május 22. — Most jelent meg a „Budapesti Szemle“ 46. és 47-dik füzete. Addig is, míg a jeles folyóirat ezen kettős füzetéről tüzetesebben szólanánk, csak érde­kes tartalmáról értesítjük olvasóinkat. Az első czikk „Machiavelli és Montesquieu“ politikai tanulmánynak Machiavellit tárgyazó szakasza b. Kemény Gábortól; ezután következnek : Az 1817-diki Ínség és éhhalál Erdélyben, id. gr. Teleki Domokostól; Zichy Mihály czímü, Gautier Teofil után közlött művészi jellemrajz. „Él-e Árpád fiága?“ czímű­ értekezés első közlemé­nye, Botka Tivadartól; továbbá socialista és a com­­munista rendszerek ismertetésének folytatása Kautz Gyulától, negyedik közlemény, melyben a legujabb­­kori socialisták és communisták, különösen Proudhan vannak tárgyalva; Szilágyi Sándortól első közle­ménykép: Újabb adalék a török uralom történetéhez Magyarországon; Oroszország jelen belviszonyai, Mazade után Reviczky Szevértől; a magyar tud. akadémia 1862. márczius—áprilisi tárgyalásai; Kas­sa történelmi évkönyvének (Tuskótól) ismertetése Szilágyi Sándortól; az edinburghi Review czikke a keleti egyház történelmét tárgyazó újabb orosz, an­gol és görög munkákról Tóth Dénestől; Macaulay angol történelmének végkötetei, az endinburghi Re­view nyomán ismertetve Dallos Gyulától; hazai könyvészet. — Az „Alföld“ a londoni világkiállítási épület rajzával kedveskedik olvasóinak. — A „Kor- és börtöndalok“ szerzője, kit a kö­zönség Zajzoni név alatt ismert, Rab István, e hó 14-én Brassóban meghalt. Irodalmunk tehetséges és sokat ígérő munkást vesztett benne. — Balassa-Gyarmatról a „M. Sajtó“nak irja Jeszenszky Danó ur, hogy az ott megjelenő, vegyes tartalmú lap megindításában Madách Imre nem vett részt. — Violet Otto egri könyv-, má­­s hangjegyke­reskedő előfizetési felhívást bocsát ki ily czímü mun­­kára: „Magyar ipar és kereskedelmi levelező és az egyszerű könyvvitel “ Előfizetési díj 1 frt, határidő június 1-seje. A könyv június közepén, legfeljebb vé­gén hagyja el a sajtó. — Ormody Bert­alan jul­­l én „Sopronyi füze­tek“ czíme alatt havi foly­óiratot indít meg, mely szép­­irodalmi s kimondó rovatain kívül hónaponkint a leg­közelebb lefolyt időszak politikai történetét fogja adni, azonkívül pedig közlönye lesz az első magyar biztosí­tó társulat életbiztosítási osztályának, oda működve, hogy az életbiztosítás eszméjét mindinkább terjessze. Előfizetés akár helyben (Soprony) akár vidékre egész évre 4 frt, félévre 2 frt 50 kr. Az előfizetések junius 15-ig az első magyar ált. bizt. társulat főügynökségé­hez Sopronyba intézendők. — Vassel Alajos városi mérnöksegéd tervet ké­szített és rajzolt egy lipótvárosi­ plébánia-lak s azzal egybekötött elemi iskola számára a templomtéren. Ezen terv egy két­emeletes épületet ábrázol, a plé­bános szállásához és az elemi leányiskolához szük­séges helyiségekkel. A földszintet boltok és raktárak foglalják el, ez utóbbiak a lipótvárosi tűzoltó intézet számára. — Szumrák Pál, városi főmérnök, az itt felállí­tandó nagy vízvezeték érdekében hat heti útra indult Londonba s a continens azon városaiba, melyek elis­mert jó’vizvezetékekkel birnak, hogy ott e tekintet­ben gyakorlati tapasztalatokat szerezve, majdan ná­lunk annál nagyobb sikerrel alkalmazhassa. Ugyane czélból később Preisz Móricz reáliskolai tanár is kiu­tazik külföldre. — Reményi Ede azon, Cseh- és Magyarország koronáival s czímereivel díszített ezüst billikomot, melylyel a cseh hazafiak Prágában megtisztelték, a nemzeti múzeumnak ajándékozta. — Prágában, mint a „Neueste Nachrichten“­­nek sü­rgönyözik, tegnap az ipar-egylet közgyűlésén a németek és csehek közt elkeseredett harcz folyt. A németek jelöltje Salm gr. választatott elnökké. A polgármester a választás érvényessége ellen tiltako­zott s nagy zavargás keletkezett; a biztos azonban a választást érvényesnek nyilatkoztatta. — A bécsi „Autogr. Korr.“ irja, hogy az angol királyné e nyáron krainburgi várát, Felső-Ausztriá­ban, meglátogatja. Bécset nem érinti. — Az „Ung. Nachr.“-nek írják Bécsből, hogy Hedry, a helytartótanács eddigi alelnöke, Nyáry báró, Fiuck eddigi causarum director, Popovics Márk és Popovics Simon urak hétszemélynökökké neveztettek ki. Fluck eddigi causarum director helyét Kossalko k. táblai ülnök foglalja el. A váltó-feltörvényszék el­nökévé Kiss hétszemélynök neveztetett ki. — Majthényi Ágost, cs. k. kamarás, Barsmegye főispánjává neveztetett ki. A m. k. udvari kanczellária a rendelkezés alatti megyei, illetőleg másodosztá­lyu kerületi biztosokat, u. m. Romy Vincze, Sixel János és Rónay Amádét, a rendelkezés alatti harmadosztályú megyei biztosokat, b. Hems Ferencz, Valencsics Antal és a helytartóta­nácsi fogalmazókat: Grumum Ferencz, Spatina Já­nos, Marsovszky Gyula, Oettl Ferencz, Lovetzky Adolf, Aranyossy Sándor, és Peöcz Eleket valóságos első osztályú fogalmazókká; továbbá ezen helytartó tanácsi fogalmazókat: Torkos László, b. Zedlitz La­jos, Marceglia Antal és Tibolth Lajost, — László Kálmán rendelkezés alatti szolgabirói segédet, Kuncz Péter pénzügyi fogalmazót, — Szokoly Gyula, Des­­sewffy József, Kraft Ede és Lipthay István rendelke­zés alatti szolgabirói segédeket, — dr. Gross Lipót fogalmazó-gyakornokot, és végre Papp János krasz­­namegyei alü­gyészt, — a m. k. helytartótanácsnál valóságos másodosztályú fogalmazókká nevezte ki. — A tegnapelőtt Bécsben tartott futtatás alkal­mával gr. Hunyady József 4 éves pej kanczája „Con­­fidense“ nyerte az 1000 db aranyból álló császárdi­jat. A megnyitási futtatásnál, hol az egylet-dij 500 ftot tett, ugyanannak sárga kanczája „Ruby“ máso­dik ért czélhoz. — Illetékes forrásból értesülünk, írja a „P. N.“, hogy a „Sürgöny“ 114-ik számában hihetőleg a „N. N.“ után közölt azon hir, mintha a zugligetbe nem gőz-, de lóerejü vasút fogna építtetni, — alaptalan, a mennyiben a társulat az eredeti tervről, mely a gőzerőt állapitá meg, még nem mondott le. — Az en­gedélyérti folyamodás most van a helytartótanács­nál tárgyalás alatt, s fog onnét hihetőleg a kanczel­lária elé fölterjesztetni. Csak miután már a concessio meg lesz adva: fog eldöntetni külön gyűlésen, vajjon gőzerejü, centrifugál vagy lóerejü vasút építtessék-e ? — A részvény-aláírások jó eredmén­nyel folynak. A communismus hívei a budai pályafőnél is kezdik űzni működésüket. A napokban egy fiatal­em­ber esti 10 óra után a budai városmajorból hazajövet egy ilyen kommunista polgártárssal találkozott, a pá­lyafő alatti után. A gyanús külsejű egyéniség meg­szólítja a fiatal­embert, nem tudná-e, hol lehetne városi rendőrökre találni, s azon feleletre, hogy e tájon nin­csenek, kommunista polgártársunk a fiatalember órája után nyúlt. Fiatal emberünk azonban nem értette a tréfát, s ökölre fogott marokkal oly gyöngéden érin­tette a communista orrát, hogy az bőgve összerogyott. Most az a kérdés, hogy ha ketten lettek volna a czin­­kosok, vájjon hazavihette volna-e a bátor fiatal óráját és bőrét épen? Valószínűleg nem, mert a rendőrök ott állnak ugyan az utcza szegleten, s ha a vig­czim­­borák kissé zajosabban mennek­ haza, azokat csen­dességre intik, de ily helyt, hol rájuk valóban szük­ség volna, se hírök se hamvak. Ajánljuk e kis kalan­­docskát a Buda városi kapitányság figyelmébe. — Érsek-Újvárról f. hó 19-kén kelt következő levelet küldtek a „P. Napló“nak: „A f. hó 1-én Ko­máromból Érsek-Újvárba jövő posta kirablója, s a postakocsis és szabadságos katona gyilkosa, szom­baton este 17-én itt Érsek-Ujvárat elfogatott. Bűntár­sai, saját vallomása szerint, nincsenek. A pénz — egy pár szász forint hijján —— lakásán megtalálatott. Neve Horváth Imre , 1­­/2 év óta érsek-újvári lakos és szabómester, különben bácskai származású. Az ezen rablógyilkosságra vonatkozó levelek csakugyan tőle vannak, s fölfedeztetését nagy részben előmoz­dították.“ — F. hó 13 áról irja a P. H. gyomai levelezője, tűz ütött ki e városkában, mely egy órai dühöngésé­ben 20 házat és egy pajtát hamvasztott el, az erélyes hatósági intézkedések, valamint a forgó szélnek, mely az egész tű­z alatt egy helyben kanyargott, köszönhe­tő, hogy a vészes elem több áldozatot nem követelt. A szerencsétlenség egy különösen megható tragikuma ez alkalommal a szülői szeretet megragadón szép pél­dájában nyilvánult. Egy 70 éves parasztnő kisded unokáját a zavar közepett a kigyűlt házban feledett­­nek hívén, a lángok közé rohant, azt megmentendő; az unoka már ezelőtt biztos helyen volt, de az aggó­dó derék öreg anya odaégett. — A „Bistritzer Wochenblatt“ írja: „A naszódi kapitánysághoz tartozó, előbb határőrvidéki községek támadásai Péntek, N.-Demeter és Jáád szász közsé­gek birtoka ellen megújultak s Borgó-Rusz is a táma­dókhoz csatlakozott. Különösen Jáád községe határá­nak szintén egy negyedét foglalta el az ellenfél, a mely a legelőt felszántotta s bevetette. E rabló meg­támadások ellenében teljesen tehetlen szász közsé­gek távirati után azonnal panaszoltak mind a kor­mányzó ö­nmagának, mind ő Felségének. A kormány­zó artól érkezett is távirati rendelet, hogy fegyveres erő vegye oltalmába a szászok birtokát, de mindez­zel nincs segítve a dolgon. A­hogy a katonaság elvo­nul, a mulatság újból kezdődik, mint már több hónap óta. A baj mélyebben gyökerezik, s ha a fejsze nem a gyökeret éri, nehezen hiszik kiirthatni. Nálunk min­den gondolkozó e­mber ezt kérdi: miként volt lehet­séges az előbbi cs. kir. Kreisamtnak a határszéli helységek rablását megakadályozni, s honnan van az, hogy a naszódi kapitányság erre nem képes ? — A „K. K.“ e tudósításhoz azt adja, hogy­ a kormány­szék egy tanácsost küldött ki a szükséges hatalom­mal ellátva, a­ki e határvillongási pernek véget fog vetni. — A „Kolozsvári K.“ után általunk is közlött gyalui erdőégésre a „Korunkéban czáfolat jelent meg, mely szerint az erdőégés nem a gyalui, hanem a kincstár topánfalvi havasain volt, nem is 5000 öl, hanem csak 1400 öl égett el, végre nem égnek még jelenleg is rengeteg fenyvesek, hanem­ a tűz a szom­­széd községek segedelmével még múlt csütörtökön elnyomatott. A „Magyarország“ magántársi­rgényei. SZEBEN, május 22. A szász nemzeti egyetem fölterjesztését Schmidt comeshe­­lyettes elnöklete alatt Rannich­er szebeni és Gull segesvári követből álló küldöttség viszi föl. MOSTAR, május 21. Dervis basa a montenegróiakat a Duga-szorosban megverte. Bacsevics Iván vajda elesett. Dervis pasa Niksicsbe bevonult. A montenegróiak Zubzi ellen intézett támadásai visszavezették. ATHEN, május 17. Az amnestia még többekre terjesztetett ki. Az országgyűlés ma megnyilt. Elliot megérkezett. Nemzeti színház. — Máj 21-dikén először. Míg a férj távol van, dráma 2 felvonásban, Seribe után fordította Feleki Miklós. A mű, mely ezúttal először hozatott színpadra, Seribe egyik leggyöngébb mű­ve, s erede­tileg, ha jól tudjuk „La faute“ czimet visel. Egy meg­bánó nőnek szenvedései képezik tárgyát — a­mi épen nem drámai tárgy — egy folytonos haldoklás, mely nem bír halállá vesztegülni. A darab vége után is vég nélkül foly. Az egész egy nagy dissonantia, mely miatt az egyes, alárendelt, sikerült dallamokat sem élvezhetjük ; befejezése pedig — egy még na­gyobb dissonantia. A nemzeti színháznak különben elég szegény szinmatára nem gazdagodott a termé­keny franczia iró ezen, hogy úgy mondjuk, tragiko­mikus müve által. Száz meg száz munkás közül igen könnyen lehetett volna sikerültebbet s érdeklöb­­bet választani, mint épen ezt, a melynek [még az is a baja, hogy benne az író saját eleméből is kilép s oly téren mozog, melyre nem volt hivatva. Egyébiránt, ha már lefordították, egyszerű czímét nem kellett volna elváltoztatni. Az előadásban különösen Fele­­kiné tüntette ki magát. A drámát Offenbach egyfelvonásos operettje, „Eljegyzés lámpafénynél“ követte. — Budai népszínház. Péntek, május 23. „A szegedi kupecz.“ Népszínmű 3 fölv. Gazdasági szemle. Pest, május 22. Az esőzések hatása a vidéken még nem tuda­­tik, eddig mindenünnen üzletpangásról tesznek jelen­tést. Csak helyi piaczunkon kezd emelkedni a buza­­üzlet. Tegnap Felső-Ausztria számára vettek 8000 mérőt ismeretlen áron, ezenkívül több ezer mérő fe­hérvári búzát is vett egyik itteni kereskedőház. Más czikkekben, változatlan árak mellett nem volt for­galom. Herzberg S., Pesten, váltóiroda a nagyhid- és bécsi-utcza sarkán. Ideiglenes felelős szerkesztő: Greguss Ágost. Nyilttér. Ki­fejtette e folyó év január havában, hogy Fagerlin „A h­a­l­á­s­z­c­s­a­l­á­d“ czímü s 1000 ft érté­kű pompás genreképet, midőn a bécsi műtárlatban a köztetszést magára vonta — 4 hónappal később, az­az május 31-én, 50 ktért megnyerni lehessen? Na­gyon megfogható, hogy a Concordia-sorsjegyek el­adása folyvást szaporodik, miután a húzás ideje is közeledik.­­ El ne mulasszon tehát senki még ideje korán egy ily jegyet megszerezni.

Next