Magyarország, 1862. augusztus (2. évfolyam, 176-200. szám)

1862-08-07 / 181. szám

1962.-­ II. év­folyam. SZERKESZTŐSÉGI IRODA Ujtér 2. az. 2. emelet. KIADÓ-HIVATAL Ujtér 4. az. földszint. T. MUNKATÁRSAINK kéretnek, hogy a lap szellemi részét illető minden közleményt a szerkesztíf­­j­­­séghez intézzetek.A­ lap kiadása körüli panaszok, a magán hirdetmények a kiadó-hivatalhoz intézendők. Bérmentetlen leveleket csak ismerős kézből fogadunk el. 181.­­7. HIRDETMÉNYEK DÍJA : 6 hasábos petitser 1-szeri hirdetésnél 9, 3-szorizál 7 ujkr. Bélyegdíj külön 30 újkr. A nyilttérben 4 hasábos petítser 25 újkr. Egyes példányok Kilián György, Osterlamm K., Lampel Hébert és Eggenberger Nándor könyvkereskedőknél 10 új krajczáron kaphatók. MEGJELEN ünnep- és vasárnapot követő napok kivé­telével minden nap. ELŐFIZETÉSI ÁR! Egész évre 18 ft. Félévre 9 ft. Negyedévre 5 ft Előfizetést nyitunk X .MAGYARORSZÁG4 Julius-october 4 havi folyamára 5 ft. — kr. „ decemb. 6 „ „ ■ 9 „ — Aug.-october 3 „ „ 3 „ 50 „ decemb. 5 „ „ 8 „ — 1 hóra.........................................1 „ 80 Előfizetések minden hó elején fogadtatnak el Csütörtök augusztus 1. Pest, augusztus 6. (if) Csak erőtlen viszhang az, mely a konstan­tinápolyi értekezlet termeiből a nagy közönség felé kihathat; csak egyes szótagocskák egész szavak he­lyett , félértelmű találgatások biztos útmutatás nélkül. Egyik jólértesült forrás úgy tudja, hogy Mihály herczeg Szerbia területén minden török erőd lerontását, s a török alattvalók kivonását köve­teli; — ez lévén az óhajtott békének azon sine qua non feltétele, melyet Franczia-, Orosz- és Olaszország pártol, melyet Anglia, Ausztria és Törökország e­l­­lenez, s melylyel szemben Poroszország mélyen hallgat. A másik szintén j­ólértesült forrás állítja, hogy Mihály herczeg felvilágosittatván követelé­sének kivihetlensége felől, attól elállót, s meg­elégszik a status quo-nak a szerződvények értelmé­­beni szabatosabb fentartásával. A közvélemény pedig, mely ismereteit a hely színéről gyűjti s ezek alapján magát szintén j­ó­l é­r­­tesültnek tartja, —­ azt hiszi, hogy Mihály herczeg követeléseitől nem állott el, mert befo­lyása és állásának teljes koczkáztatása nélkül el sem állhat; — sőt hogy az ő követeléséhez az euró­­pai török tartományok összes keresztyéneinek köve­telése csatlakozik, s hogy e szerint a conferentiának nem igen leend gyakorlati eredménye. Általában a török tartománybeli keresztyének kérdését oly természetűnek tartják, mint az olasz kérdés volt 1859 előtt; csak a jövendő az, mely an­nak megoldását kezeiben tartja. Egyébiránt e jövendő, a déli szlávok mozgal­mait illetőleg, nem kecsegtet oly közelről, mint ke­csegtető nem rég az olasz vezéreket izgatásaikban. A rokonszenv nem hiányzik, sőt néhol egész az en­­thusiasmusig emelkedik az. Daczára ennek a kérdést egész complexumá­­ban felvenni, s a szenvedésben küzdőknek elégtételt szerezni, u tán az egy Oroszországot kivéve, komo­lyan egy hatalom sem akarja. Ez mindenesetre leverőleg hathat ama lelke­sekre, kik nemzeti ügyek diadalát biztosabban és gyorsabban vélték elősegithetni, ha azzal a keresz­­tyénség zászlója alatt lépnek fel, de egyszersmind i­ rtés is arra, hogy azok, kik jövendő nagyságukat és erejüket a mai politikai felosztás átalakításában keresik, ide vonatkozó programmjuk megállapításá­nál szigorúan és öntudatosan figyeljenek a határvo­nalakra, melyek a nemzetiségi alapérdekeket egy­mástól elkülönítik, s azon kapcsoló pontokra, melyek azokat a haladás közös czéljának törekvéseiben egyesitik. A népek helyzetök természete, és hajlamaik elfogulatlanságánál fogva osztják a keleti keresztyé­nek kivonatait, rokonszenvvel kisérik erőködé­­seit; — de pusztán rokonszenv, csupán jó indulat ekkorig még egy nép lánczait se rázta le. Ide tettek, áldozatok kivántatnak, ezek pedig csak a népek kor­mányaitól kerülhetnek ki, melyek — ha visszatet­széssel is, de az annyira féltett világbéke iránti el­fogultságukból a Metternich-politika által felül ütött status­ quot fentartani szükségesnek vélik Meddig leend­ő status quo fentartható, az a keleti keresztyének kitartásától s a török kormány közigazgatási és katonai eljárásaitól függ. Bajos feltenni, hogy a mai kor, s főleg egy ér­zékeny csalódás után, a rajokat akár türelmesebbek­ké, akár engedékenyebb vagy félénkebbekké vará­zsolta volna át, mint minők voltak a török megro­­hanás első percze óta; ép úgy nehéz hinni, hogy A­b­­d nn A­zis kormánya a gyűlölt raják kedvéért, kiket szerintük Isten a moslimek szolgáivá teremtett!! — felbontsa ama rendszert, mely a török uralom alap­ját, leglényegesebb alkatrészét teszi, s egyenlősítse vallás és nemzetiség, — politikai és polgári jogok­ra nézve a keresztyének millióit, a törökök százez­reivel ! Ily intézkedés, a teljesen elmulasztott, s leg­szükségesebb előkészületek nélkül, a török hatalom túlsúlya ellen végzett halálos csapás lenne, mely a most compact egységű birodalmat apró, és független államokra, egymással versengő csoportozatokra osz­taná fel, s a most uralkodó muzulmánt az elnyomott keresztyének zsákmányává ejtené, s végre a félhold uralkodását Európában rövid idő alatt lebetlenítené. Nagyon természetes tehát, ha a fényes kapu a mai állapot fentartása mellett küzd a tour prix; s az is természetes, hogy a rend mellett buzgólkodó kor­mányok — jobbnak hiányában, a fenlévőt támogat­ják , hanem csekély jós­tehetség kell hozzá megmon­dani, miként a százados nyomás visszaéléseit megunt, s ereje öntudatához jutott nép maga részéről szintén természetesnek találandja ; azt, mihez véleménye szerint igaza van , s mit a diplomatiától hiába várt, fegyveres kézzel szerezni meg, a minthogy e mun­káját több ponton már meg is kezdé. E vállalathoz sem nyílt, sem alattomos segély nem fog hiányozni. A diplomatia, mint ma még a helyzet ura, e képpel szemben figyelembe vehetné, hogy a hegy­oromról lehengerített sziklának sem futása irányát, sem megállapodása helyét előre megszabni nem lehet. Hazai iparunk közül Első czikkemben * (is) *) azon általános néze­teket fejtettem volt ki, a­melyeket részletes munkálataimban elvileg követni szándékom. Mondom, hogy az ipar irányát, mint minden­hol, úgy hazánkban is, nézetem szerint, a pro­­ductio, közlekedés és népesedési viszonyok ha­tározzák meg, hogy továbbá az iparnak csak azon neme bír jelenleg jövővel és fontossággal reánk nézve, mely által terményeink oly át­alakításon mennek keresztül, hogy a fuvar­bér csökkenése által sikerrel versenyezhetnek a külfölddel, vagy a­mely iparág művei a belföldön elegendő fogyasztót találnak. Ez értelemben hazánkban, mint iparág első helyet foglal el a gabonának lisztté vál­toztatása. Lisztté változtatás által a szállítási költségek lejebb szállanak; az őrlőmalmok felállítására és fentartására szükséges kellé­kek pedig megvannak hazánkban. A londoni iparki­állításon a magyar liszt mind minőségre, mind pedig arra nézve kitűnő helyet foglalt el, és mondhatni, hogy tiszta kezelés mellett a legjelentékenyebb kiviteli czikkek egyike lesz maholnap.­­ A liszt­gyáripar már azon körülményben is bírja a fenállhatás feltételeit, mert kevés kézi mun­kát kíván, a tüzelőszerek a gőzgépek részére könnyen megszerezhetők, és mert a gyár ve­zetése, a kereskedelmi üzlet vezénylőjén kívül, csak egy gépészt igényel; — a többi egyén alárendelt személy. Csak az a kérdés, hogy hazánk mely vi­déke alkalmas leginkább a lisztőrlőmalmok felállítására? Itt csak a kivitelre szánt lisztet vévén figyelembe, mondhatjuk, hogy a Duna partjain mind azon pontok alkalmasak, melyek a következő feltételeknek megfelelnek-e, 1- szer. Szükséges, hogy a gyár valamely nagyobb gabnapiacz közelében legyen, hogy első kézből kapja a nyers terményt, hogy a gabnaszállitás nagy tőkét igénybe ne vegyen; 2- or, hogy a szükséges tüzelőszerhez ju­tányos áron juthasson; 3- or, hogy azon közlekedési vonal men­tében legyen, mely hivatva van a lisztet el­szállítani. Miután mindezen feltételeknek eddig leg­inkább Buda­ Pest felelt meg, érthető, hogy egy évtized óta, mióta t. i. innét, mint köz­pontból, a vasúti vonalak minden irányban ki­­sugárzanak, egyik gőzmalom a másik után épül. Azon műímalmok, a­melyek a belföldi fo­gyasztók részére működnek, más, helyi viszo­nyok után irányozzák üzletüket. Nagy fontossággal bírna még a lisztmal­mok iparára nézve, ha a vasutakon a lisztszál­­lítás a kellő kedvezményekben részesülne, mint azt már kereskedelmi lapunk, a „P. L.“ többször felemlíti. Egy másik, hazánkra nézve nagyfontos­­ságú iparág a vasipar. Nagy jövővel bírnak a gépgyárak is. Eltekintve attól, hogy az ok­szerű gazdálkodás itt-ott nélkülözhetlenné te­szi a gazdasági gépeket, hogy fenálló és épü­lendő vasutaink nagymennyiségű vasat igé­nyelnek, hogy számos iparág és a közélet, a vasat mindenféle formában szükségli: gép­gyáraink az alsó vidékre való kivitel által is jövővel bírnak. Miveltség, szabadság és vágyo­tt osság azon hármas kellék, mely nélkül ál­lam jövővel nem bir. Az első két kellékről szólnunk felesleges, azok kifejtésére meg­van az alap, meg van annak tudata, hogy még sok teendőnk van, és van jogunk reményleni, hogy miveltségi tekintetben hazánk egy pár év­tized alatt a tudomány minden szakában gya­korlatilag és elméletileg képezett egyéneket fog felmutathatni.­­­A vagyonosság eme­lésére az ipar, kereskedés és földmivelés nyújt­ják a módot, ha a szükséges közlekedési esz­közök, okszerű kereskedési politika, hitelinté­zetek és szabad forgalom elősegítik azokat. Hogy melyikre kell több súlyt fektetni, azt az ország nemzetgazdászati viszonyai határozzák meg. Hazánkban első helyen áll a földmive­lés, ezt követi a kereskedés és csak az e kettő­ből származó vagyonosság fogja a fent nem említett iparágakat kifejteni. Jelynek Mór ur a „M. S.“-ban iparunk hátramaradását, a városok népe csekély szá­mának tulajdonítja. Mi ehez csatoljuk a va­­gyonosság hiányát, mit megszüntetni, keres­kedésünk van hivatva. Azután majd a váro­sokban is nagyobb arányban mutatkozik a közmiveltség s ez által növekedni fognak az igények, a melyek a munkásság és ipar leg­főbb tényezői. Hogy maga a kereskedés a miveltségnek és vagyonosságnak mily fokára birja a népet emelni, tanusitja Velencze és Genua története, a jelenkorban Hamburg, Amsterdam, Frank­furt, Triest. Nálunk a kereskedelem egyesül­ten találja a megkívántat­ tényezőket, t. i. hazánk gazdag földjét, és terményei részére Európában piaczokat. A jelen viszonyok között, midőn a nemzet mint olyan a hazai érdekek elősegítésére mit­­sem, vagy csak igen keveset tehet, midőn az egész forgalom meg van akadályozva a poli­tikában uralkodó bizonytalanság által, a keres­kedés és ipar javára elősegítő lépést alig te­hetünk ; egyedül a létező eszközök felhaszná­lására vagyunk utalva. A nemzetgazdászati eszmék taglalásával tehát jelenleg egyengetjük, előre elkészítjük azon utat, a­melyen a segítő eszközök megvá­lasztására, s annak idejében a közvagyonosság­­ra eljuthatunk, s megelégszünk, ha e téren czélt érünk, t. i. az ügy iránt általános érde­keltséget kelthetünk. W. A pesti kereskedelmi akadémia E hazánkra nézve felette fontos és nagyhasz­­nu intézetre egyik közelebbi csikkünkben felhíván a közönség figyelmét, ugyanakkor megígértük, hogy az akadémia feladatát, czélját és szervezetét bőveb­ben meg fojük ismertetni, ígéretünk beváltását ezen­nel megkezdjük. Magyarország joggal neveztetik Európa egyik nemcsak legszebb, de egyszersmind legáldottabb országának , mert mindennemű becses nyers ter­mékeken kívül, melyeket az ipar szükséges, minők a gyapjú, len, kender, vas, réz, só, gubacs, bőrök, fagy­­gyú, timsó, széksó sat., mindennemű, nagyobb részint kitűnő minőségű gabonával, úgy szinte más, fölötte be­cses kereskedelmi czikkekkel is bir. Ércz és ásvány­dús bérczei aranyat, ezüstöt, kitűnő jóságu rezet, va­sat, kősót és kőszenet nyújtanak; halmain nemes szőlőfajok nagy bőségben diszlenek; pusztáin szá­mos nyár táplálkozik; tölgyerdeiben számos sza­­lonnás sertés tenyészik, s a tengeri és búza mel­lett a dohány illatos levele érik. Minden, mit csak az ember szíve kívánhat, bőven diszlik hazánkban. Magyarországnak tehát Európa kereskedést űző országai közt első helyet kellene elfoglalnia, mi­vel egyszermind a közép európai és nyugat-ázsiai ke­reskedelem átmenetére nézve a legfontosabb ország­nak is kellene lennie. A Duna Európa legnevezete­sebb folyója, mert ha­bár a Volga hosszaságra s a folyóterü­let kiterjedésére nézve amazt fölülhalad­­ja is, ez mégis csak egy ázsiai belföldi tóba öm­lik és kevés várossal s emberrel biró vidékeken özönlik keresztül. Ellenben a Duna egy 14,000 □ mértföldnyi területen felfogja az Alpesek és Kárpátok vizdús folyóit, átömlik Európa galnatermő országain s mellékfolyói által érinti középnyugoti s déli német­hon iparű­ző területeit. A Duna forrásaival szemközt szeli át a Schwarzwald nevű erdőt ama nevezetes hasiték, mely utat nyit a Rémus felé és Baden, Fran­cziaország és Svájcz ottani vaspályáihoz és vizi út­jaihoz vezet. Ulm városától kezdve fontos kereske­delmi utak szelik a Dunát keresztül, melyek Olasz­országot Némethonnal kötik össze. Mig Bécsből egyik vaspálya Adriához, addig egy másik Csehországon keresztül az elbemelléki városokhoz vezet, és ismét egy másik a Morva völgyén keresztül az Odera és Visztulához, egy harmadik kocsiút hajdan a felső Vág völgyében Trencsin mellett Lemberg és Kien felé vezetett, hol ellenben most egy vaspálya Triesztet Hamburggal, Pétervárral stb. köti össze. A folyó ki­ömlésével szemközt Trapezuntnál eléri végre a per­­zsiai kereskedelmi út a Fekete-tengert, minthogy itt már közel 30 milliónyi áru cseréltetik ki. Perzsia, Indiának és nyugati Ázsiának egy része selymet, gyapotot, szőrméket, gubacsot, indigót, eczetfát sat. hoz Trapezuntba, mig ellenben szász, sziléziai cseh és morva posztót)Üveg- és fémárukat,pamutkelméket, órákat sat visznek­­ onnan. A legközelebbi ut a Duna-vidékek és a szom­sz­ országok iparűző terü­leteitől a Fekete-ten­ger kikötőihez, ennél fogva Ma­­gyarországon visn keresztül, mel­y tehát a természet­től arra van hivatva, hogy az európa-ázsiai kereske­delem raktára legyen , mivel az idegen áruczikkekhez saját czikkeit is toldhatja. A szibéria-chinai kereske­delmi útnak egyik mellékága tudniillik szinte az azovi-tengerbe ömlik, s minthogy most az adriai ten­gerhez vezető vasút már elkészült, s így Magyaror­szág a tengerpartot, a­nélkül hogy Bécsnek kerüljön, elérte, hogy gabnakészleteit déli Európának lisztben szűkölködő félszigetére kü­ldje, ellenben pedig az on­nan jövő árukat legközelebbi után Gács- és Lengyel­­országba szállítsa; — a magyar kereskedelemnek nagy jövőt jósolhatni. Ha Magyarország ezen öt illető helyet a keres­­kedelmet tíző országok közt még el nem foglalta, úgy azt jobba dán politikai viszonyok okozták, melyek folytán magas vámok a kivitelt akadályoztatták, vagy a határon sokáig folyt háborúk s alkotmányos harczok a belső kifejlődést háborgatták, úgy hogy a a népesség polgári eleme, tehát a kereskedelem s ipar képviselői nem valának illő számban az ország­gyűléseken képviselve, s igy az anyagi érdekek azo­kon nem eléggé figyelemre méltatva. Kereskedelmi fejlődésünk hátramaradásának fő oka azonban a kereskedelmi értelmiség hiányának tulajdonítandó, azon értelmiségnek, mely nemcsak a legközelebb fekvő hasznot tartja szem előtt, hanem a jövőről is gondoskodik, midőn áldozatokkal is előteremti azt, mit a jövő követel. Ezen előrelátás által vált Angol­ország nag­gyá s hatalmassá, mivel a jövő követe­léseit előre kiszámította, s előkészületeket tőn azok teljesítésére, úgy hogy ez által e jövőnek ura maradt­­midőn az jelenné vált. Hoary ezen értelmiség a Duna mellett már világ­kereskedést űzött­, azt a kereskedelmi történet átné­­zete tanusítja. Már a Karolingiak ideje óta a Duna egy sokat használt kereskedelmi út volt, mert akkor Konstantinápoly a sokat keresett ázsiai áruk raktá­rául szolgált. Regensburgtól kezdve hozák ez árukat a görög fővárosból, később Bécs az iparű­ző Augs­burg, a telékeny Nürnberg, sőt Boroszló is részt vet­tek e kereskedelemben. Magyarországon keresztül egyenesen Kiew, Lengyel- s Görögországból hozattak árukat, s még Perzsiába s Tatárországba is küldöt­ték ügynökeiket, a­kkor Németország egy iparked­velő, szabad, hatalmasan kifejlődött polgárrenddel bírt, mely az alsó dunai tartományokban hiányzott, miért is Magyarország többnyire csak szenvedőleges kereskedelmet űzött. Bécs végre a magyar kereske­delmet magához vonta, mióta Velencze a legnagyobb kereskedelmi álladalommá jön, s a török háborúk a dunai kereskedelmet akadályoztatták. A legújabb időben a Duna ismét visszanyerte ugyan fontosságát mint kereskedelmi út, mely jelen­­tékenységére nézve növekedni fog, mihelyt a meg­kezdett folyószabályozások, vasutak s gőzhajózások­ be leendenek fejezve, de a kereskedelmi s iparsza­badság új veszél­lyel fenyegeti Magyarországot. A nyugati szomszéd tartományok ipari s kereske­delmi tekintetben jobban s több oldalról vannak kifej­lődve, mint Magyarország; nagyobb tőkepénzekkel, egy értelmes kereskedelmi karral, mindennemű ipartanodákkal bírnak, s nem fognak késni ezen elő­nyös körülményeket fölhasználni, hogy Magyaror­szág természetkincseit kizsákmányolhassák, s nyers termékek összevásárlása által iparunkat elnyom­hassák. *) Lásd a 3-ik számot. BELFÖLD, Komárom, augusztus 5-én. (Guanogyár, Kórház, Gyártelep és téli kikötő a ma­gyar gő­z­h­a­j­ó-tár­s­ul­at számára.) A na­pokban köttetett meg városi hatóságunk közt egy­részről, és gróf Festetics Béla és ifjabb gróf Zichy Miklós urak közt más részről azon szerződés, mely szerint városunk határában, az úgynevezett benei dűlőben,a nevezett gróf urasi által felállítandó guano— keveréktrágya gyár telepéül egy holdnyi földterület haszonbéreltetett ki. Ezen tény nemzetgazdászati te­kintetben bizonyára elég fontos arra, hogy az a nagyközönség tudomására juttassék; már csak azért is, hogy ezen korszerű vállalat hazánk más vidékein is oly mértékben pártoltassék, mint az — városi kö­zönségünk dicséretére legyen mondva — nálunk tör­tént. Mennyire a már megtörtént előintézkedésekből következtethető, reménylenünk lehet, hogy annak kiszámíthatlan hasznát városi úgy, mint vidéki gaz­dáink, már a jövő tavasszal élvezhetik. Adja Isten ! hogy e nemes vállalkozók fáradozásait a kívánt siker koronázza. Legközelebb lépések tétettek arra is, hogy vá­rosi kórházunk, — mely betegeinket már már alig volt képes befogadni, — megnagyitva,a czélnak meg­felelőbben alakittassék át; mire ha valahol, bizonyo­san nálunk, szenvedő embertársainknak kiáltó szük­sége van; mert a helybeli várerőditésnél folytonosan ezrenkint tartózkodó vidékbeli napszámosok betegeit még minden áldozatkészségünk és ez új átalakítás mellett is alig hiszem, hogy egyetlen kórházunk elfo­gadhassa. Czélszerű volna azért, ha városi kórházunk mellett, még egy megyei kórházunk is lenne. Szóban forog nálunk még egy másik nem épen

Next