Magyarország, 1862. augusztus (2. évfolyam, 176-200. szám)
1862-08-07 / 181. szám
1962.- II. évfolyam. SZERKESZTŐSÉGI IRODA Ujtér 2. az. 2. emelet. KIADÓ-HIVATAL Ujtér 4. az. földszint. T. MUNKATÁRSAINK kéretnek, hogy a lap szellemi részét illető minden közleményt a szerkesztífjséghez intézzetek.A lap kiadása körüli panaszok, a magán hirdetmények a kiadó-hivatalhoz intézendők. Bérmentetlen leveleket csak ismerős kézből fogadunk el. 181.7. HIRDETMÉNYEK DÍJA : 6 hasábos petitser 1-szeri hirdetésnél 9, 3-szorizál 7 ujkr. Bélyegdíj külön 30 újkr. A nyilttérben 4 hasábos petítser 25 újkr. Egyes példányok Kilián György, Osterlamm K., Lampel Hébert és Eggenberger Nándor könyvkereskedőknél 10 új krajczáron kaphatók. MEGJELEN ünnep- és vasárnapot követő napok kivételével minden nap. ELŐFIZETÉSI ÁR! Egész évre 18 ft. Félévre 9 ft. Negyedévre 5 ft Előfizetést nyitunk X .MAGYARORSZÁG4 Julius-october 4 havi folyamára 5 ft. — kr. „ decemb. 6 „ „ ■ 9 „ — Aug.-october 3 „ „ 3 „ 50 „ decemb. 5 „ „ 8 „ — 1 hóra.........................................1 „ 80 Előfizetések minden hó elején fogadtatnak el Csütörtök augusztus 1. Pest, augusztus 6. (if) Csak erőtlen viszhang az, mely a konstantinápolyi értekezlet termeiből a nagy közönség felé kihathat; csak egyes szótagocskák egész szavak helyett , félértelmű találgatások biztos útmutatás nélkül. Egyik jólértesült forrás úgy tudja, hogy Mihály herczeg Szerbia területén minden török erőd lerontását, s a török alattvalók kivonását követeli; — ez lévén az óhajtott békének azon sine qua non feltétele, melyet Franczia-, Orosz- és Olaszország pártol, melyet Anglia, Ausztria és Törökország ellenez, s melylyel szemben Poroszország mélyen hallgat. A másik szintén jólértesült forrás állítja, hogy Mihály herczeg felvilágosittatván követelésének kivihetlensége felől, attól elállót, s megelégszik a status quo-nak a szerződvények értelmébeni szabatosabb fentartásával. A közvélemény pedig, mely ismereteit a hely színéről gyűjti s ezek alapján magát szintén jól értesültnek tartja, — azt hiszi, hogy Mihály herczeg követeléseitől nem állott el, mert befolyása és állásának teljes koczkáztatása nélkül el sem állhat; — sőt hogy az ő követeléséhez az európai török tartományok összes keresztyéneinek követelése csatlakozik, s hogy e szerint a conferentiának nem igen leend gyakorlati eredménye. Általában a török tartománybeli keresztyének kérdését oly természetűnek tartják, mint az olasz kérdés volt 1859 előtt; csak a jövendő az, mely annak megoldását kezeiben tartja. Egyébiránt e jövendő, a déli szlávok mozgalmait illetőleg, nem kecsegtet oly közelről, mint kecsegtető nem rég az olasz vezéreket izgatásaikban. A rokonszenv nem hiányzik, sőt néhol egész az enthusiasmusig emelkedik az. Daczára ennek a kérdést egész complexumában felvenni, s a szenvedésben küzdőknek elégtételt szerezni, u tán az egy Oroszországot kivéve, komolyan egy hatalom sem akarja. Ez mindenesetre leverőleg hathat ama lelkesekre, kik nemzeti ügyek diadalát biztosabban és gyorsabban vélték elősegithetni, ha azzal a keresztyénség zászlója alatt lépnek fel, de egyszersmind i rtés is arra, hogy azok, kik jövendő nagyságukat és erejüket a mai politikai felosztás átalakításában keresik, ide vonatkozó programmjuk megállapításánál szigorúan és öntudatosan figyeljenek a határvonalakra, melyek a nemzetiségi alapérdekeket egymástól elkülönítik, s azon kapcsoló pontokra, melyek azokat a haladás közös czéljának törekvéseiben egyesitik. A népek helyzetök természete, és hajlamaik elfogulatlanságánál fogva osztják a keleti keresztyének kivonatait, rokonszenvvel kisérik erőködéseit; — de pusztán rokonszenv, csupán jó indulat ekkorig még egy nép lánczait se rázta le. Ide tettek, áldozatok kivántatnak, ezek pedig csak a népek kormányaitól kerülhetnek ki, melyek — ha visszatetszéssel is, de az annyira féltett világbéke iránti elfogultságukból a Metternich-politika által felül ütött status quot fentartani szükségesnek vélik Meddig leendő status quo fentartható, az a keleti keresztyének kitartásától s a török kormány közigazgatási és katonai eljárásaitól függ. Bajos feltenni, hogy a mai kor, s főleg egy érzékeny csalódás után, a rajokat akár türelmesebbekké, akár engedékenyebb vagy félénkebbekké varázsolta volna át, mint minők voltak a török megrohanás első percze óta; ép úgy nehéz hinni, hogy Abd nn Azis kormánya a gyűlölt raják kedvéért, kiket szerintük Isten a moslimek szolgáivá teremtett!! — felbontsa ama rendszert, mely a török uralom alapját, leglényegesebb alkatrészét teszi, s egyenlősítse vallás és nemzetiség, — politikai és polgári jogokra nézve a keresztyének millióit, a törökök százezreivel ! Ily intézkedés, a teljesen elmulasztott, s legszükségesebb előkészületek nélkül, a török hatalom túlsúlya ellen végzett halálos csapás lenne, mely a most compact egységű birodalmat apró, és független államokra, egymással versengő csoportozatokra osztaná fel, s a most uralkodó muzulmánt az elnyomott keresztyének zsákmányává ejtené, s végre a félhold uralkodását Európában rövid idő alatt lebetlenítené. Nagyon természetes tehát, ha a fényes kapu a mai állapot fentartása mellett küzd a tour prix; s az is természetes, hogy a rend mellett buzgólkodó kormányok — jobbnak hiányában, a fenlévőt támogatják , hanem csekély jóstehetség kell hozzá megmondani, miként a százados nyomás visszaéléseit megunt, s ereje öntudatához jutott nép maga részéről szintén természetesnek találandja ; azt, mihez véleménye szerint igaza van , s mit a diplomatiától hiába várt, fegyveres kézzel szerezni meg, a minthogy e munkáját több ponton már meg is kezdé. E vállalathoz sem nyílt, sem alattomos segély nem fog hiányozni. A diplomatia, mint ma még a helyzet ura, e képpel szemben figyelembe vehetné, hogy a hegyoromról lehengerített sziklának sem futása irányát, sem megállapodása helyét előre megszabni nem lehet. Hazai iparunk közül Első czikkemben * (is) *) azon általános nézeteket fejtettem volt ki, amelyeket részletes munkálataimban elvileg követni szándékom. Mondom, hogy az ipar irányát, mint mindenhol, úgy hazánkban is, nézetem szerint, a productio, közlekedés és népesedési viszonyok határozzák meg, hogy továbbá az iparnak csak azon neme bír jelenleg jövővel és fontossággal reánk nézve, mely által terményeink oly átalakításon mennek keresztül, hogy a fuvarbér csökkenése által sikerrel versenyezhetnek a külfölddel, vagy amely iparág művei a belföldön elegendő fogyasztót találnak. Ez értelemben hazánkban, mint iparág első helyet foglal el a gabonának lisztté változtatása. Lisztté változtatás által a szállítási költségek lejebb szállanak; az őrlőmalmok felállítására és fentartására szükséges kellékek pedig megvannak hazánkban. A londoni iparkiállításon a magyar liszt mind minőségre, mind pedig arra nézve kitűnő helyet foglalt el, és mondhatni, hogy tiszta kezelés mellett a legjelentékenyebb kiviteli czikkek egyike lesz maholnap. A lisztgyáripar már azon körülményben is bírja a fenállhatás feltételeit, mert kevés kézi munkát kíván, a tüzelőszerek a gőzgépek részére könnyen megszerezhetők, és mert a gyár vezetése, a kereskedelmi üzlet vezénylőjén kívül, csak egy gépészt igényel; — a többi egyén alárendelt személy. Csak az a kérdés, hogy hazánk mely vidéke alkalmas leginkább a lisztőrlőmalmok felállítására? Itt csak a kivitelre szánt lisztet vévén figyelembe, mondhatjuk, hogy a Duna partjain mind azon pontok alkalmasak, melyek a következő feltételeknek megfelelnek-e, 1- szer. Szükséges, hogy a gyár valamely nagyobb gabnapiacz közelében legyen, hogy első kézből kapja a nyers terményt, hogy a gabnaszállitás nagy tőkét igénybe ne vegyen; 2- or, hogy a szükséges tüzelőszerhez jutányos áron juthasson; 3- or, hogy azon közlekedési vonal mentében legyen, mely hivatva van a lisztet elszállítani. Miután mindezen feltételeknek eddig leginkább Buda Pest felelt meg, érthető, hogy egy évtized óta, mióta t. i. innét, mint központból, a vasúti vonalak minden irányban kisugárzanak, egyik gőzmalom a másik után épül. Azon műímalmok, amelyek a belföldi fogyasztók részére működnek, más, helyi viszonyok után irányozzák üzletüket. Nagy fontossággal bírna még a lisztmalmok iparára nézve, ha a vasutakon a lisztszállítás a kellő kedvezményekben részesülne, mint azt már kereskedelmi lapunk, a „P. L.“ többször felemlíti. Egy másik, hazánkra nézve nagyfontosságú iparág a vasipar. Nagy jövővel bírnak a gépgyárak is. Eltekintve attól, hogy az okszerű gazdálkodás itt-ott nélkülözhetlenné teszi a gazdasági gépeket, hogy fenálló és épülendő vasutaink nagymennyiségű vasat igényelnek, hogy számos iparág és a közélet, a vasat mindenféle formában szükségli: gépgyáraink az alsó vidékre való kivitel által is jövővel bírnak. Miveltség, szabadság és vágyott osság azon hármas kellék, mely nélkül állam jövővel nem bir. Az első két kellékről szólnunk felesleges, azok kifejtésére megvan az alap, meg van annak tudata, hogy még sok teendőnk van, és van jogunk reményleni, hogy miveltségi tekintetben hazánk egy pár évtized alatt a tudomány minden szakában gyakorlatilag és elméletileg képezett egyéneket fog felmutathatni.A vagyonosság emelésére az ipar, kereskedés és földmivelés nyújtják a módot, ha a szükséges közlekedési eszközök, okszerű kereskedési politika, hitelintézetek és szabad forgalom elősegítik azokat. Hogy melyikre kell több súlyt fektetni, azt az ország nemzetgazdászati viszonyai határozzák meg. Hazánkban első helyen áll a földmivelés, ezt követi a kereskedés és csak az e kettőből származó vagyonosság fogja a fent nem említett iparágakat kifejteni. Jelynek Mór ur a „M. S.“-ban iparunk hátramaradását, a városok népe csekély számának tulajdonítja. Mi ehez csatoljuk a vagyonosság hiányát, mit megszüntetni, kereskedésünk van hivatva. Azután majd a városokban is nagyobb arányban mutatkozik a közmiveltség s ez által növekedni fognak az igények, a melyek a munkásság és ipar legfőbb tényezői. Hogy maga a kereskedés a miveltségnek és vagyonosságnak mily fokára birja a népet emelni, tanusitja Velencze és Genua története, a jelenkorban Hamburg, Amsterdam, Frankfurt, Triest. Nálunk a kereskedelem egyesülten találja a megkívántat tényezőket, t. i. hazánk gazdag földjét, és terményei részére Európában piaczokat. A jelen viszonyok között, midőn a nemzet mint olyan a hazai érdekek elősegítésére mitsem, vagy csak igen keveset tehet, midőn az egész forgalom meg van akadályozva a politikában uralkodó bizonytalanság által, a kereskedés és ipar javára elősegítő lépést alig tehetünk ; egyedül a létező eszközök felhasználására vagyunk utalva. A nemzetgazdászati eszmék taglalásával tehát jelenleg egyengetjük, előre elkészítjük azon utat, amelyen a segítő eszközök megválasztására, s annak idejében a közvagyonosságra eljuthatunk, s megelégszünk, ha e téren czélt érünk, t. i. az ügy iránt általános érdekeltséget kelthetünk. W. A pesti kereskedelmi akadémia E hazánkra nézve felette fontos és nagyhasznu intézetre egyik közelebbi csikkünkben felhíván a közönség figyelmét, ugyanakkor megígértük, hogy az akadémia feladatát, czélját és szervezetét bővebben meg fojük ismertetni, ígéretünk beváltását ezennel megkezdjük. Magyarország joggal neveztetik Európa egyik nemcsak legszebb, de egyszersmind legáldottabb országának , mert mindennemű becses nyers termékeken kívül, melyeket az ipar szükséges, minők a gyapjú, len, kender, vas, réz, só, gubacs, bőrök, fagygyú, timsó, széksó sat., mindennemű, nagyobb részint kitűnő minőségű gabonával, úgy szinte más, fölötte becses kereskedelmi czikkekkel is bir. Ércz és ásványdús bérczei aranyat, ezüstöt, kitűnő jóságu rezet, vasat, kősót és kőszenet nyújtanak; halmain nemes szőlőfajok nagy bőségben diszlenek; pusztáin számos nyár táplálkozik; tölgyerdeiben számos szalonnás sertés tenyészik, s a tengeri és búza mellett a dohány illatos levele érik. Minden, mit csak az ember szíve kívánhat, bőven diszlik hazánkban. Magyarországnak tehát Európa kereskedést űző országai közt első helyet kellene elfoglalnia, mivel egyszermind a közép európai és nyugat-ázsiai kereskedelem átmenetére nézve a legfontosabb országnak is kellene lennie. A Duna Európa legnevezetesebb folyója, mert habár a Volga hosszaságra s a folyóterület kiterjedésére nézve amazt fölülhaladja is, ez mégis csak egy ázsiai belföldi tóba ömlik és kevés várossal s emberrel biró vidékeken özönlik keresztül. Ellenben a Duna egy 14,000 □ mértföldnyi területen felfogja az Alpesek és Kárpátok vizdús folyóit, átömlik Európa galnatermő országain s mellékfolyói által érinti középnyugoti s déli némethon iparűző területeit. A Duna forrásaival szemközt szeli át a Schwarzwald nevű erdőt ama nevezetes hasiték, mely utat nyit a Rémus felé és Baden, Francziaország és Svájcz ottani vaspályáihoz és vizi útjaihoz vezet. Ulm városától kezdve fontos kereskedelmi utak szelik a Dunát keresztül, melyek Olaszországot Némethonnal kötik össze. Mig Bécsből egyik vaspálya Adriához, addig egy másik Csehországon keresztül az elbemelléki városokhoz vezet, és ismét egy másik a Morva völgyén keresztül az Odera és Visztulához, egy harmadik kocsiút hajdan a felső Vág völgyében Trencsin mellett Lemberg és Kien felé vezetett, hol ellenben most egy vaspálya Triesztet Hamburggal, Pétervárral stb. köti össze. A folyó kiömlésével szemközt Trapezuntnál eléri végre a perzsiai kereskedelmi út a Fekete-tengert, minthogy itt már közel 30 milliónyi áru cseréltetik ki. Perzsia, Indiának és nyugati Ázsiának egy része selymet, gyapotot, szőrméket, gubacsot, indigót, eczetfát sat. hoz Trapezuntba, mig ellenben szász, sziléziai cseh és morva posztót)Üveg- és fémárukat,pamutkelméket, órákat sat visznek onnan. A legközelebbi ut a Duna-vidékek és a szomsz országok iparűző területeitől a Fekete-tenger kikötőihez, ennél fogva Magyarországon visn keresztül, mely tehát a természettől arra van hivatva, hogy az európa-ázsiai kereskedelem raktára legyen , mivel az idegen áruczikkekhez saját czikkeit is toldhatja. A szibéria-chinai kereskedelmi útnak egyik mellékága tudniillik szinte az azovi-tengerbe ömlik, s minthogy most az adriai tengerhez vezető vasút már elkészült, s így Magyarország a tengerpartot, anélkül hogy Bécsnek kerüljön, elérte, hogy gabnakészleteit déli Európának lisztben szűkölködő félszigetére küldje, ellenben pedig az onnan jövő árukat legközelebbi után Gács- és Lengyelországba szállítsa; — a magyar kereskedelemnek nagy jövőt jósolhatni. Ha Magyarország ezen öt illető helyet a kereskedelmet tíző országok közt még el nem foglalta, úgy azt jobba dán politikai viszonyok okozták, melyek folytán magas vámok a kivitelt akadályoztatták, vagy a határon sokáig folyt háborúk s alkotmányos harczok a belső kifejlődést háborgatták, úgy hogy a a népesség polgári eleme, tehát a kereskedelem s ipar képviselői nem valának illő számban az országgyűléseken képviselve, s igy az anyagi érdekek azokon nem eléggé figyelemre méltatva. Kereskedelmi fejlődésünk hátramaradásának fő oka azonban a kereskedelmi értelmiség hiányának tulajdonítandó, azon értelmiségnek, mely nemcsak a legközelebb fekvő hasznot tartja szem előtt, hanem a jövőről is gondoskodik, midőn áldozatokkal is előteremti azt, mit a jövő követel. Ezen előrelátás által vált Angolország naggyá s hatalmassá, mivel a jövő követeléseit előre kiszámította, s előkészületeket tőn azok teljesítésére, úgy hogy ez által e jövőnek ura maradtmidőn az jelenné vált. Hoary ezen értelmiség a Duna mellett már világkereskedést űzött, azt a kereskedelmi történet átnézete tanusítja. Már a Karolingiak ideje óta a Duna egy sokat használt kereskedelmi út volt, mert akkor Konstantinápoly a sokat keresett ázsiai áruk raktárául szolgált. Regensburgtól kezdve hozák ez árukat a görög fővárosból, később Bécs az iparűző Augsburg, a telékeny Nürnberg, sőt Boroszló is részt vettek e kereskedelemben. Magyarországon keresztül egyenesen Kiew, Lengyel- s Görögországból hozattak árukat, s még Perzsiába s Tatárországba is küldötték ügynökeiket, akkor Németország egy iparkedvelő, szabad, hatalmasan kifejlődött polgárrenddel bírt, mely az alsó dunai tartományokban hiányzott, miért is Magyarország többnyire csak szenvedőleges kereskedelmet űzött. Bécs végre a magyar kereskedelmet magához vonta, mióta Velencze a legnagyobb kereskedelmi álladalommá jön, s a török háborúk a dunai kereskedelmet akadályoztatták. A legújabb időben a Duna ismét visszanyerte ugyan fontosságát mint kereskedelmi út, mely jelentékenységére nézve növekedni fog, mihelyt a megkezdett folyószabályozások, vasutak s gőzhajózások be leendenek fejezve, de a kereskedelmi s iparszabadság új veszéllyel fenyegeti Magyarországot. A nyugati szomszéd tartományok ipari s kereskedelmi tekintetben jobban s több oldalról vannak kifejlődve, mint Magyarország; nagyobb tőkepénzekkel, egy értelmes kereskedelmi karral, mindennemű ipartanodákkal bírnak, s nem fognak késni ezen előnyös körülményeket fölhasználni, hogy Magyarország természetkincseit kizsákmányolhassák, s nyers termékek összevásárlása által iparunkat elnyomhassák. *) Lásd a 3-ik számot. BELFÖLD, Komárom, augusztus 5-én. (Guanogyár, Kórház, Gyártelep és téli kikötő a magyar gőzhajó-társulat számára.) A napokban köttetett meg városi hatóságunk közt egyrészről, és gróf Festetics Béla és ifjabb gróf Zichy Miklós urak közt más részről azon szerződés, mely szerint városunk határában, az úgynevezett benei dűlőben,a nevezett gróf urasi által felállítandó guano— keveréktrágya gyár telepéül egy holdnyi földterület haszonbéreltetett ki. Ezen tény nemzetgazdászati tekintetben bizonyára elég fontos arra, hogy az a nagyközönség tudomására juttassék; már csak azért is, hogy ezen korszerű vállalat hazánk más vidékein is oly mértékben pártoltassék, mint az — városi közönségünk dicséretére legyen mondva — nálunk történt. Mennyire a már megtörtént előintézkedésekből következtethető, reménylenünk lehet, hogy annak kiszámíthatlan hasznát városi úgy, mint vidéki gazdáink, már a jövő tavasszal élvezhetik. Adja Isten ! hogy e nemes vállalkozók fáradozásait a kívánt siker koronázza. Legközelebb lépések tétettek arra is, hogy városi kórházunk, — mely betegeinket már már alig volt képes befogadni, — megnagyitva,a czélnak megfelelőbben alakittassék át; mire ha valahol, bizonyosan nálunk, szenvedő embertársainknak kiáltó szüksége van; mert a helybeli várerőditésnél folytonosan ezrenkint tartózkodó vidékbeli napszámosok betegeit még minden áldozatkészségünk és ez új átalakítás mellett is alig hiszem, hogy egyetlen kórházunk elfogadhassa. Czélszerű volna azért, ha városi kórházunk mellett, még egy megyei kórházunk is lenne. Szóban forog nálunk még egy másik nem épen