Magyarország, 1862. augusztus (2. évfolyam, 176-200. szám)
1862-08-02 / 177. szám
foglalták el. Mielőtt ez erőd bevétetett volna, a mandarinok elannyira el voltak bizakodva, hogy e város kormányzója a békeajáló levelet lábbal tiporta. A kettős győzelem után még uj segély érkezett, Bonard admiral Hűé elébe nyomult s ez megtörte Tu-Duc császárt, ki most békeajánlatokkal elküldé követeit. A somogymegyei takarékpénztár alapszabályai. (Folytatás.) Kezelési rendszabályok. I. Az egyesületi tagokról. 43. §. Az egyesületet részvényesek képezik. Részvényes , vallás-, nem- és tangkülönbség nélkül mindenki lehet. 44. §. A közgyűlésben minden részvényes — tekintet nélkül részvényei mennyiségére, — csak egy szavazattal bir, kivévén az 54. §. h. alatti esetet. 45. §. A tanácskozásokban — és a választások alkalmával a szavazás gyakorolhatására megkivántatik, hogy a részvényes legalább 20 éves legyen és szeplőtlen jellemzi, részvénye pedig a közgyűlést megelőző 3 hónap előtt a részvénykönyvben tulajdon nevére írva legyen. Ha a részvényes a közgyűlési tárgyalásokban részt venni kivált, szükséges, hogy a közgyűlés napján, — az ülés kezdete előtt — részvényét az egyleti titkárnak előmutassa. 46. §. Megszűnik egyesületi tag lenni a részvényes , 1) ha meghal. Ez esetben örökösei az öröklött részvénynek legott birtokába lépnek ugyan, de az elhunyt részvényes részvénye után járuló személyes jogaiban csak az öröklött részvénynek neveikre történt tettleges átíratása után részesülnek. 2) Ha a részvény másnak engedményeztetik , mi által az engedményes hasonlólag csak a részvénynek nevére történt átíratása után részesül az — e joggal járó haszonban és teherben. 47. §. A részvények átíratása igazgató-választmányi határozat következtében titkos szavazás utján történik. 48. §. Minden egyes részvény után — az illető bélyegdijon kivül 1 ft átiratási dij fizettetik. 49. §. Minden részvénynek megvan saját folyószáma, és ez alatt a részvénykönyvben saját lapja, melyen a tulajdonos neve, a kibocsátási érték, úgy szinte a részletes befizetés följegyeztetik, minden részvényhez egy osztaléki szelvényée is mellékeltetik. 50. §. Minden részvényesnek (tekintettel a 45. § ra) joga van az egylet a) közgyűlésein megjelenni, s a tanácskozásokban részt venni; b) a forgalom hasznaiban és nyereményeiben részesülni. 51. §. Minden egyesületi tag köteles : a) a rendszabályokat megtartani, b) a netaláni veszteségben — részvénye mennyiségéhez képest — osztozni. II. Az egyesületről. Az egyesület — mint ilyen — jogait gyakorolja a) a közgyűlésen, b) a választmányi és c) egyes tisztviselői által. 52. §■ A közgyűlések vagy rendszerintiek, vagy rendkivüliek. 53. §. Rendszerinti közgyűlés Kaposvárit és pedig évenkint egyszer, jelesen január hó második felében tartatik. A közgyűlés tartása 4 héttel előbb mind az egylet lokán kifüggesztendő táblán, mind a hírlapok utján közhírré tétetvén, ez alkalommal a részvényesek a hirdetésben az előforduló tárgyak iránt értesíttetni fognak. Rendkívüli körülméyek esetében, rendkívüli közgyűlést az egyesületi elnök, vagy ennek akadályoztatása esetében az igazgató hirdethet. 54. §. A közgyűlés tárgyai következők : a) az intézet állapotáról az igazgató által teendő jelentésnek tárgyalása, és a számadások és vagyonmérlegnek 3 tagból álló, s e végre különösen kijelölendő küldöttség általi megvizsgáltatása ; e küldöttségbe azonban azon évi választmány tagjai nem választhatók. h) A választmány titkos szavazás utjáni megválasztása; • c) a választmány intézkedéseinek megvizsgálása, jóváhagyása, vagy megváltoztatása ; d) a választmány részére utasítások adása; e) tisztviselők fizetéseinek, és hivatal biztosítékának meghatározása; f) a tisztviselők feleletre vonása, s a mennyiben a terhelő tényálladék kívánná — elbocsáttatása; g) a fenálló alapszabályok megváltoztatása vagy módosítása; h) az egylet további fenállása, vagy feloszlása iránti határozat. 55. §. A g, és h, alatti pontokra nézve teendő indítványok a közgyűlés tartása előtt 4 héttel a választmánynak írásban beadandók. Ennek elmulasztása, vagy az indítványnak egyenesen a közgyűléskor tétele esetében — ennek határozatától fog függni, váljon a végett 4 hét múlva rendkívüli közgyűlés tartassék-e, vagy a tett indítvány tárgyalása a jövő rendszerinti közgyűlésig elhalasztassék. 56. §. A határozatok általános szótöbbséggel hozatnak. A szavazatok egyformasága esetében az elnök szavazata döntő. Az 54. §. h) alatti pontjára vonatkozó esetben azonban a szavazat a részvények számához képest eszközöltetik oly formán, — hogy fenmaradván minden egy részvénnyel biró tag szavazási joga is, — 5 részvény után két — s annál több részvény birtokában lévő tagnak minden ötödik részvénye után egy-egy szavazata jár. Egyébiránt bármennyi részvénynek legyen is valaki birtokában, azok után mégis ezen számítási kulcs szerint tíz szavazatnál többet nem követelhet; ezen rendkívüli határozat érvényességére a szavazatok 3/4-de kívántatik meg. 57. §. Az egyesületi választmány, a közgyűlésnek külön állandó bizottsága, mely az intézet jogaira és ügyeire egyik közgyűléstől a másikig felügyelend, nagyobb — és igazgató-válaszmányra oszlik. 58. §. A nagyobb választmány 24 tagból áll, kik a részvényesek közül,— részvényeik számára való tekintet nélkül — szótöbbséggel választatnak. 59. §. Ha időközben e választmány valamelyik tagja kilép vagy meghal, helyébe az következik, kit az utolsó választásnál a szótöbbség legközelebbről ért. 60. §. Minden választmányi tag díj nélkül látandja el hivatalát és hivataloskodása idejére az egyleti pénztárba egy részvényt tartozik letéteményezni. 61. §. A választmányi tagok egy évre választatnak, azonban a jövő évre ismét megválaszthatók. 62. §. A választmány saját kebeléből három évre titkos szavazás útján egy igazgatót választ. 63. §. A választmány minden hónap elején ülést tartani, melyben a) felolvastaknak az igazgatóválasztmány jegyzőkönyvei; b) a könyvvivőnek a havi üzletforgalomról készített kimutatványa; c) megvizsgáltatnak az igazgató-választmány intézkedései; és végre d) szükség esetében utasítások adatnak. 64. §. A nagyobb választmány az intézet belügyeinek kezelésére s a kölcsönzési ügyvitel vezetésére saját kebeléből 12 tagot választ, kik az igazgató választmányt képezik. Ezek hetenkint egyszer vasárnap, az igazgató elnöklete alatt ülést tartandónak. 65 §. Érvényes határozat hozatalára az igazgatón kívül 5 tagnak jelenléte szükséges, tekintettel azonban a 25. §. III. alatti szakaszára. 66. §. A 24 választmányi tag közül évenkint 12 tag kilép, először ugyan sors által, később a hátramaradtak, úgy hogy évenkint csupán a kilépett tagokra nézve történik a választás, kik azonban ismét megválaszthatók. 67. §. Az igazgató-választmányi ülés napján hivataloskodó napi biztos — amennyiben ennek tagja nem volna — szinte szavazattal bíró tagja az akkori ülésnek. 68. §. Az igazgatónak jogában áll a rendszerinti igazgató-választmányi üléseken kívül — a körülményekhez képest — az illető tagokat rendkívüli ülésekre is egybehívni. 69. §. A választmányi ülés végzései — minden tekintet nélkül a tagok részvényei számára, — általános szótöbbséggel hozatnak. 70. §. Szabadságában áll a végzéssel egyértelműben nem lévőknek, különböző véleményeiket jegyzőkönyvbe igtattatni. 71. §. Az igazgató-választmány köréhez tartozik a kölcsönzési és váltóleszámítolási ügyvitel felett őrködni, s azt az intézet érdekében vezetni. — Ez vizsgálja és bírálja meg azon iratokat, melyek kölcsönadási üzletre vonatkoznak. Tudomást szerez magának továbbá — a helyszínére saját kebeléből kiküldendő tagjai által a kért kölcsönöknél biztosítékul kijelölt javak valódi mibenléte iránt. Szükség esetében szakértők tanácsával él — milyenek a jogtudósok, kereskedők stb., szóval, használ minden czélszerü eszközt, melyet a kölcsön biztosítása, s az intézet érdeke megkíván. (Vége köv.) BELFÖLD, Debreczen, 1862. juli 26-ik napján. Nem kis sensatiót okozott nálunk azon körülmény, mely szerint f. hó elejének több napján a városháznál, az árvatartópénztárnak kétfelé osztása végett királyi bizottmány működött, melynek feladata volt a még Mária Terézia által alapított debreczeni árvatartópénztár tartalmát a róm katholikusok s a helvét és ágostai hitvallású protestánsok közt megosztani. E felezést illetőleg, a közelebb múlt évnek augusztus havában küldetett még a m. kir. helytartótanácstól egy intézmény Debreczen alkotmányos hatóságához, melynek értelme szerint, legfelsőbb elhatározás folytán, a város kezelése alatt álló Mária Terézia-féle alapítványnak megosztása, illetőleg abból két isolált árvanevelő intézet fölállítása engedélyeztetett, fenérintett különböző hitfelekezetek számára, elkülönített kezelés és felügyelet mellett. Ugyanez intézmény pontjaiból kiderül még az is, mikép a legmagabb parancs nyomán ez, árvatartóházak fölötti intézkedés a m. kir. helytartótanács teendője leend, mint szintén az ezen intézetre vonatkozó alapítványi összegek kiderítése, biztosítása és kezeléséről leendő gondoskodás. Ezen többször nevezett árvatartópénztári vagyon elkülönítésének eszközlése végett, bizottmány összeállítása rendeltetett el, melynek elnökéül akkor Váradi Szabó János ur, m. k.helytartótanácsos neveztetett ki. Amaz említett m. k. helytartótanácsi intézményre múlt évi október 2-án a városi képviselőtestület fölterjesztvényt intéze a m. k. helytartótanácshoz, melyben a kérdéses pénzalap keletkezését egész részletében kimutatva fölemlíté, hogy az egy, a város közönsége által a kincstárnak adott kölcsönből vette eredetét. A képviselőtestület e fölterjesztvénye szerint, az árvatartópénztár alakultának története a következő : „A kincstár 1760. máj. 14-étől kelt kötelezvény mellett, az akkori rendkívüli szükségek fedezésére 30,000 vfrtot vett kölcsön a város közönségétől.Később 1774-ik évben a városi elöljáróság ezen összeget elengedte, illetőleg az a feletti szabad rendelkezést Mária Terézia királyné ő Felségének fölajánlotta. — Ő Felsége pedig ezen összeget a városi közönség rendelkezése alá, a városi árvák javára visszabocsátotta. Amint ugyanis az akkor tájban a városi ügyek rendbehozása végett itt működött királyi biztos, gróf Forgách Miklós megjelenése folytán, a nagymélt. m. kir. helytartótanács Pozsonyból, 1775-ik évi január 26 káról kelt intézményével, minden — az érintett jelentésben foglalt ügyekben intézkedett, ez alkalommal az intézmény 53-ik pontja alatt a kérdéses összeget illetőleg, szóról szóra következőleg rendelkezett: „Minthogy Debreczen városa a Felséges királyi kincstárnál volt 30,000 ftnyi követelését ő Felsége szabad rendelkezése alá fölajánlotta: ő Felsége, ki anyai gondját s cs. kir. gondoskodását kedveli Magyarországa java előmozditására kiterjeszteni soha el nem mulasztotta, legkegyelmesebben elrendelni méltóztatott, hogy ezen összeg, egy a városban, a város szomszédos részei használatára is (in civitate ad rationem etiam vicinarum ejusdem civitatis partium) felállítandó árva-intézetre oly módon fordittassék, hogy : 1) Ezen árva-intézet részére, a r kath. vallásu polgárok részére háztelkekül kiosztani rendelt térségen, kellő nagyságú telek jelöltessék ki. 2) A kamatok mindaddig tőkésittessenek, mig oly összeg nem áll elő, mely a kívánt czélra alkalmatos épület előállítására elegendő lesz. 3) A kérdéses épület terve, a költségvetéssel együtt, a magyar kir. udvari kamara utján mielőbb felterjesztessék.“ Emlitett módon alapított pénztár, czélszerü kezelés folytán annyira szaporodott, mikép a kamarai számvevőség által bezárólag 1824-ik évig fölülvizsgált s helybenhagyott számadások szerint már 125,202 ftnyi tőkével rendelkezhetett. A pénztár ily kedvező viszonya következtében, a nmélt. m. királyi helytartótanács alkalmasnak találta az időt arra, hogy az árva-intézet szervezése iránt lépések tétessenek s 1827-ik évi ápr. 10-ről, 8805. sz. alat kelt leiratával oda utasította a tanácsot egy részről, hogy azon összeg után, melylyel az árvatartó pénztárnak adós, jövőre 6% kamatot fizessen, más részről pedig hogy — miután az intézet részére szükséges ház már elkészült — annak belső helyiségeit a nagyváradi megyés püspökkel egyetőrőlegesen úgy alakíttassa át, hogy abban legalább 14 r. kath. árva elhelyezésére elegendő sérhely legyen, megrendelvén egyszersmind, hogy az épület alakítására vonatkozó terv, a költségvetéssel együtt, valamint az árvaintézetben szükséges felügyelő- és szolgaszemélyzet fizetését tárgyazó javaslat is felterjesztessenek. Ez egyoldalú intézkedés és az alapítvány szellemébe ütköző ezen balmagyarázat ellen, hogy t. i. az intézet r. katholikusok részére alapitottnak tekintetett, még azon évnek junius 27-én tartott közgyűlésből az elöljáróság felterjesztvényt intézett a m. kir. helytartótanácshoz, de sikertelenül, a mennyiben az 1827-ik évben kibocsátott fentebbi rendelet foganatosítása újólag elrendeltetett. Ennek folytán a tanács ismét folyamodott s ezúttal ő Felségéhez, kérvén, hogy az alapítványi összegnek, az eredeti czéllal egyező módon leendő kezelését megengedni kegyeskedjék. Ugyanekkor a mmélt. m. kir. helytartótanácshoz is fölterjesztvény intéztetett a végett, hogy a kérdéses ügyet a legfelső határozatig függőben hagyni méltóztassék. Két évvel később, 1832-ik évben nádor ö fensége közbenjárása kéretett ki, oly végből, hogy— eltekintve a felekezetességtől, — ezen ügynek közmegnyugvásra leendő elintéztetését legfelsőbb helyen kieszközölni méltóztatnék. Úgyszintén a m. kir. helytartótanács is újólag megkéretett ezen ügynek a város által fölterjesztett javaslat értelmében leendő megoldásának eszközlésére. Utóbbi fölirat után az ügy tárgyalása csak 1860. junius 5-én kezdettetett ismét meg a felsőbb helyről rendelt bizottmány által, mely bizottmány ugyanazon évi julius 3-án tartott tanácskozása alkalmával következő végmegállapodásra jutott : 1) Különböző vallásfelekezetű gyermekeknek ugyan egy intézetben neveltetését czélszerünek nem tartván, az alapítvány megosztását elkerülhetlenül szükségesnek kimondotta. 2) A megosztási irányt illetőleg helyettes polgármester, Szőllősi János indítványára azon javaslatban állapodott meg a bizottmány, hogy az, nem tekintve a lelkek számát, fele részben a r. kath., fele részben pedig a két felekezeti evangélikusokat illesse. 3) A meglévő ház a r. kath. alapítványának, a ház után való föld pedig a protestáns rész birtokába menjen. 4) Hogy mindkét alapítvány sz. kir. város Debreczen felelős kezelése alatt maradjon. 5) Hogy mindkét alapítványt illetőleg, az illető felekezetek külön alapszabályokat dolgozván ki, azok hatósági megerősítése után, az árvanevelőintézetek életbe léptessenek. 6) Hogy vidéki árvák csak akkor vétessenek föl, ha debreczeni folyamodók nem lennének s ily esetben közelebbi községekbeli árváknak, a távolabb községbeliek fölött előny adassék. E bizottmányi javaslatnak múlt évi január 5-én ő Felsége által tett megerősitéséről a város közönsége ugyanazon évi augusztus 14 én a nmélt. magyar kir. helytartóság által értesittetett, azon hozzáadással pedig, hogy az alapítványi vagyonnak az érdekelt felek s a kincstári ügyészség közbejöttével leendő elkülönítése iránti intézkedésre egyik helytartótanácsos úr fog leküldetni. A kérdéses ügy még véglegesen befejezve nincs, azonban a városi közönség mindenesetre öröklött jogainak sérelmét találná abban, ha azon árvaintézet tőkéjének egy része— mely nyilván bizonyithatólag Debreczennek s annak szomszédos részeinek használatára rendeltetett eredetileg — a várostól elvétetvén, elkülönített kezelés végett Nagyváradra tétetnék át. A szóban forgó alapítványi vagyon jelenleg nem több, mint 225,570 ft 90 kr. tőkepénz, azonkívül egy ház és annak külső telke s az ezekből eredő évi jövedelem 12,086 ft 52 kr, mely az eredetileg 30,000 ftban keletkezett, de az e század elején bekövetkezett pénzválság folytán 12,000 forintra szállott alapítványnak szorgalmasan ápolt gyümölcse. A végtárgyalás eredményét annak idejében közölni fogom. B.-Szolnok megye, Decs, július 26-án. A törvénykezési ügyfolyam lassan haladásának fő oka az osztrák törvényekben jártas bírák és ügyvédek hiánya; egy-egy törvényszéknél alig van 1—2 ülnök, kinek kezei közt gyorsan haladhat az ügy, máshol a különböző nyelven szerkezeti iratok megfejtésével kell küzdeni, mert közelebbről néhol oláh nyelven referálnak a bírák, ily körülmények között nem csoda, ha Erdélyben az igazságszolgáltatás lassan halad. De legfőbb akadály az ügyvédek hiánya; az osztrák törvények szerinti perkezelésre megyénkben csak két ügyvéd vállalkozott, kik közül egyik a Bachrendszertől ide házasodott idegen, ki azonban a hazai nyelvet elsajátitá. Ezen bajon segítendő, felsőbb rendelet érkezett,mely szerint minden hazai ügyvédeknek, TÁRCZA, Gróf Cavoni jellemrajza. (Ártom után : Beniczky Emil.) (Folytatás.) A szabadságot a sajtó jogos járulékának tartá. Mivel tudta, hogy Olaszországra nézve mily káros befolyású volt a kizárólag akadémiai nevelés, mely utolsó időkig fentartá magát, szerette volna azon pénzt, mely eddig jogtudorok és írók kiképezésére volt fordítva, az ipartanodák és műegyetemek felvirágzására használni. Áthatva a szükségesség érzetétől, az olaszokat a szavak tanulásától, a tettek, a positiv eszmék tanulására akarta bírni. Ezenkívül életének végszakában az igy felfogott szabadság két nagy és uj alkalmazásáról gondolkodók, mely egész politikai művének zárköve. Olaszországot önkormányzati és vallási szabadsággal óhajta megajándékozni. A centralisatió rendszerét, minő a franczia, Olaszország számára sohasem fogadta el. A nélkül, hogy azon előnyöket fel ne ismerte volna, melyeket bizonyos körülmények közt a nemzeti erők egy kézbei összesítése adhat, anélkül, hogy titkolta volna, miszerint e rendszer háború és belső zavargások idején szükséges , erősen meg volt győződve afelől, hogy Olaszországnak úgy kell magát szerveznie, hogy minden az egység eszméjével megfévő önkormányzati szabadságban részesüljön. Ezért a Farini és Minghetti által előterjesztett tartományi felosztást elvben elfogadta. Kész lévén azonban lemondani e rendszerről, ha a parlament többsége ellene van, s e miatt bevárta, míg e tárgy nyilvános megvitatása az ország akaratáról meggyőzi. És e pillanatban szívesen látta, hogy az ország legtávolibb részéről választott képviselők is a nemzeti egység fentartására nagyobb súlyt fektettek, mint önkormányzati szabadságuk megalapítására. Remélte, hogy a parlament e példája elnémítja azon örökösen ismételt vádat, hogy a turini kabinet Piemont uralmát egész Olaszországra ki akarja terjeszteni. Némely, a községi szabadságot korlátozó határokban soha sem egyezett volna meg. A kormánynak a községi ügyekbe való minden beavatkozási jogát megtagadta, s számára csak a felügyelet kötelességét tarta meg. Sőt még ezt is szívesen az illető tartományi kormányra ruházta volna át. Felemlítem egyszer előtte azon lehető visszaéléseket, melyeket e korlátlan községi szabadság Olaszország műveletlenebb népességű vidékein előidézhetne. „Ön tehát, — válaszolás, — hajlandó lenne saját vagyonának kezelését csak azért bízni másra, mert ez mint jó felügyelő ismeretes ? Ugyanez áll a községekre is. Az adózók érdeke a jó kormányzatnak legbiztosabb őre. Jó választói rendszerrel, szabad sajtóval, mely a visszaéléseket napvilágra hozza, de nem látom, hogy a községhez tartozók, miért ne kezelhetnék saját ügyeiket jobban, mint a kormány vezetése mellett! E végből sürgette, hogy a polgárnagyokat szabadon válasszák, egyedül képességi és erkölcsi biztosítékot követelvén. Az ellenmondó szerepe, melyet néha akaratlanul játszottam, megtetszett neki, és gyakran a legkedvesebb módon késztetett, hogy vele vitatkozzam. Ha olykor politikai számításainak nagysága és gyakorlati értéke által meglepetve, tiszteletteljesen elnémultam : egyre sarkalt kérdéseivel, és majdnem hízelgő hangon mondá: „Hozza fel ellenvetéseit !“és én néhány megjegyzést tevék, melyeket hatalmas elméje játszadozva halomra döntött. A római kérdés felett több ízben és hosszan értekezénk. Én tudtam, hogy 1848-ban, politikai pályája kezdetén, a „Risorgimentoban“ a két hatalom végleges elkülönzését és kölcsönös függetlenségének rendszerét állította fel. Tudtam, hogy a papi birtokok elkobzása ellen van és Tocquevillel jónak tartá, hogy a papság a földbirtok által van a társadalommal, amelyben él, összeköttetésben. Végül tudtam, hogy ép oly messze van a vallástalanságtól, mint a fanatismustól. Daczára annak, hogy nézeteit tökéletesen osztom, a vállalat nehézsége és veszélyessége nyugtalanított, midőn először kinyilatkoztatta, hogy a római udvarral alkudozást akar kezdeni, a vallás tökéletes szabadságát biztosítván, ha a világi hatalomról lemond. Egy ízben bátorítva jósága által, nyíltan és hosszabban szóltam vele e tárgyról. Azon véleményben valók, hogy reménye a római udvart ajánlatainak elfogadására bírni, míg Ausztria Olaszországban egy talpalatnyi földet bír, képtelenség. Hozzátevém, hogy az egyházi hatalom természetében fekszik soha le nem mondani. És erővel kényszeríteni a lemondásra annyi lenne, mint kitenni magát azon veszélynek, hogy a vértanuság színe alatt új életet adni egy oly intézménynek, mely a tekintély elvét tűzvén homlokára, a szabadság elvein képződött uj társadalmi intézményekkel szemben fen nem állhat. Ha a pápa lemondana is világihatalmáról, megrettenek azon következményektől, melyeket a feltétlen vallási szabadság, Olaszország túlbuzgó déli népeinél előidézhetne stb. Megszakítás nélkül hallgatott végig és azután válaszolt: Aggodalmát nem osztom, és én jobban bízom a szabadság működésében, mint ön. Gondolhat ön egy Olaszországot Róma nélkül, és jelölhetne-e Róma számára más szerepet, mint hogy Olaszország fővárosa legyen ? Nem látja ön, hogy e kérdés a világi hatalom általi megoldása elérkezett, mely mindig útjában állott az olasz nemzetiségnek, és hogy megoldásához egyetlen eszköz, azon megnyugtatás, melyet az új Olaszország a katholikus világnak a pápa sorsára nézve ád. A catholicismust igaztalanul sértik, ha azt mondják, hogy a szabadsággal meg nem egyeztethető. Meggyőződésem inkább az, hogy az egyház a szabadság megízlelése által erősbülni,s újra fog éledni. (Folytatás köv.) Kisfaludy-társaság. Legújabban Madass Károly és Ordódi István Károly urak állottak a Kisfaludy-társaság alapitói közé. A Kisfaludy-társaság azon légibb kiadványai melyek a társaság könyvárusa, Eggenberger Nándor urnái s általa minden hazai könyvkereskedésben kaphatók, e következők: Széptani remekírók. Első kötet: Aristoteles könyve a költészetről Hunfalvy Páltól, Horatius levele a költészetről Czuczor Gergelytől, Longin értekezése a fenségesről és Anaximenes rhetorikája Kis Jánostól. Második kötet: Aristoteles rhetorikája Kis Jánostól. Harmadik kötet: Quintilian utasítása az ékesszólásra Szenczy Imrétől. A korszerű epos. Koszorús értekezés Bangó Pétertől. A hellen tragédia tekintettel a keresztyén drámára. Henszlmann Imrétől. A szépészet alapvonalai. Greguss Ágosttól. Sophoklesszin művei (Antigone és Elektra). Fordította Szűcs Dániel. Euripidész válogatott színművei (Iphigenia Aulisban és Iphigenia Taurisban). Fordította Szabó Károly. Kelt Pesten, aug. 1-jén 1862. GREGUSS ÁGOST, titoknok.