Magyarország, 1862. augusztus (2. évfolyam, 176-200. szám)

1862-08-02 / 177. szám

foglalták el. Mielőtt ez erőd bevétetett volna, a man­darinok elannyira el voltak bizakodva, hogy e város kormányzója a békeajáló levelet lábbal tiporta. A kettős győzelem után még uj segély érkezett, Bonard admiral Hűé elébe nyomult s ez megtörte Tu-Duc császárt, ki most békeajánlatokkal elküldé követeit. A somogymegyei takarékpénztár alapszabályai. (Folytatás.) Kezelési rendszabályok. I. Az egyesületi tagokról. 43. §. Az egyesületet részvényesek képezik. Részvényes , vallás-, nem- és tangkü­lönbség nél­kül mindenki lehet. 44. §. A közgyűlésben minden részvényes — te­kintet nélkül részvényei mennyiségére, — csak egy szavazattal bir, kivévén az 54. §. h. alatti esetet. 45. §. A tanácskozásokban — és a választások alkalmával a szavazás gyakorolhatására megkiván­­tatik, hogy a részvényes legalább 20 éves legyen és szeplőtlen jellemzi, részvénye pedig a közgyűlést megelőző 3 hónap előtt a részvénykönyvben tulajdon nevére írva legyen. Ha a részvényes a közgyűlési tárgyalásokban részt venni kivált, szükséges, hogy a közgyűlés napján, — az ülés kezdete előtt — részvé­nyét az egyleti titkárnak előmutassa. 46. §. Megszűnik egyesületi tag lenni a rész­vényes , 1) ha meghal. Ez esetben örökösei az öröklött részvénynek legott birtokába lépnek ugyan, de az elhunyt részvényes részvénye után járuló személyes jogaiban csak az öröklött részvénynek neveikre tör­tént tettleges átíratása után részesülnek. 2) Ha a részvény másnak engedményeztetik , mi által az engedményes h­asonlólag csak a rész­vénynek nevére történt átíratása után részesül az — e joggal járó haszonban és teherben. 47. §. A részvények átíratása igazgató-választ­mányi határozat következtében titkos szavazás utján történik. 48. §. Minden egyes részvén­y után — az illető bélyegdijon kivü­l 1 ft átiratási dij fizettetik. 49. §. Minden részvénynek megvan saját folyó­száma, és ez alatt a részvénykönyvben saját lapja, melyen a tulajdonos neve, a kibocsátási érték, úgy szinte a részletes befizetés följegyeztetik, minden részvényhez egy osztaléki szelvény­ée is mellékeltetik. 50. §. Minden részvényesnek (tekintettel a 45. § ra) joga van az egylet a) közgyűlésein megjelenni, s a tanácskozások­ban részt venni; b) a forgalom hasznaiban és nyereményeiben részesülni. 51. §. Minden egyesületi tag köteles : a) a rendszabályokat megtartani, b) a netaláni veszteségben — részvénye men­­­nyiségéhez képest — osztozni. II. Az egyesületről. Az egyesület — mint ilyen — jogait gyakorolja a) a közgyűlésen, b) a választmány­i és c) egyes tisztviselői által. 52. §■ A közgyűlések vagy rendszerintiek, vagy rendkivü­liek. 53. §. Rendszerinti közgyűlés Kaposvárit és pe­dig évenkint egyszer, jelesen január h­ó második felében tartatik. A közgyűlés tartása 4 héttel előbb mind az egylet lokán kifüggesztendő táblán, mind a hírlapok utján közhírré tétetvén, ez alkalommal a részvényesek a hirdetésben az előforduló tárgyak iránt értesíttetni fognak. Rendkívüli körülméyek esetében, rendkívüli közgyűlést az egyesületi elnök, vagy ennek akadá­lyoztatása esetében az igazgató hirdethet. 54. §. A közgyűlés tárgyai következők : a) az intézet állapotáról az igazgató által teen­dő jelentésnek tárgyalása, és a számadások és va­gyonmérlegnek 3 tagból álló, s e végre különösen kijelölendő küldöttség általi megvizsgáltatása ; e kül­döttségbe azonban azon évi választmány tagjai nem választhatók. h) A választmány titkos szavazás utjáni meg­választása; • c) a választmány intézkedéseinek megvizsgálá­sa, jóváhagyása, vagy megváltoztatása ; d) a választmány részére utasítások adása; e) tisztviselők fizetéseinek, és hivatal biztosíté­kának meghatározása; f) a tisztviselők feleletre vonása, s a mennyiben a terhelő tényálladék kívánná — elbocsáttatása; g) a fenálló alapszabályok megváltoztatása vagy módosítása; h) az egylet további fenállása, vagy feloszlása iránti határozat. 55. §. A g, és h, alatti pontokra nézve teendő indítványok a közgyűlés tartása előtt 4 héttel a választmánynak írásban beadandók. Ennek elmu­lasztása, vagy az indítványnak egyenesen a köz­gyűléskor tétele esetében — ennek határozatától fog függni, váljon a végett 4 hét múlva rendkívüli közgyű­lés tartassék-e, vagy a tett indítvány tárgyalása a jövő rendszerinti közgyűlésig elhalasztassék. 56. §. A határozatok általános szótöbbséggel ho­zatnak. A szavazatok egyformasága esetében az el­nök szavazata döntő. Az 54. §. h) alatti pontjára vo­natkozó esetben azonban a szavazat a részvények számához képest eszközöltetik oly formán, — hogy fenmaradván minden egy részvén­nyel biró tag szava­zási joga is, — 5 részvény után k­é­t — s annál több részvény birtokában lévő tagnak minden ötödik részvénye után egy-egy szavazata jár. Egyébiránt bármennyi részvénynek legyen is valaki birtokában, azok után mégis ezen számítási kulcs szerint tíz sza­vazatnál többet nem követelhet; ezen rendkívüli ha­tározat érvényességére a szavazatok 3/4-de kívántatik meg. 57. §. Az egyesületi választmány, a közgyűlésnek külön állandó bizottsága, mely az in­tézet jogaira és ügyeire egyik közgyűléstől a má­sikig felü­gyelend, nagyobb — és igazgató-válasz­­mányra oszlik. 58. §. A nagyobb választmány 24 tag­ból áll, kik a részvényesek közül,— részvényeik szá­mára való tekintet nélkül — szótöbbséggel válasz­tatnak. 59. §. Ha időközben e választmány valamelyik tagja kilép vagy meghal, helyébe az következik, kit az utolsó választásnál a szótöbbség legközelebbről ért. 60. §. Minden választmányi tag díj nélkül lá­­tandja el hivatalát és hivataloskodása idejére az egyleti pénztárba egy részvényt tartozik letétemé­­nyezni. 61. §. A választmányi tagok egy évre vá­­lasztatnak, azonban a jövő évre ismét megválaszt­­hatók. 62. §. A választmány saját kebeléből három évre titkos szavazás útján egy igazgatót választ. 63. §. A választmány minden hónap elején ülést tartani, melyben a) felolvastaknak az igazgató­választmány jegyzőkönyvei; b) a könyvvivőnek a havi üzletforgalomról készített kimutatványa; c) megvizsgáltatnak az igazgató-választmány intézke­dései; és végre d) szükség esetében utasítások adatnak. 64. §. A nagyobb választmány az intézet belü­­gyeinek kezelésére s a kölcsönzési ügyvitel veze­tésére saját kebeléből 12 tagot választ, kik az igaz­gató választmányt képezik. Ezek hetenkint egyszer vasárnap, az igazgató elnöklete alatt ülést tartan­­dónak. 65­ §. Érvényes határozat hozatalára az igaz­gatón kívül 5 tagnak jelenléte szükséges, tekintettel azonban a 25. §. III. alatti szakaszára. 66. §. A 24 választmányi tag közül évenkint 12 tag kilép, először ugyan sors által, később a hát­ramaradtak, úgy hogy évenkint csupán a kilépett tagokra nézve történik a választás, kik azonban is­mét megválaszthatók. 67. §. Az igazgató-választmányi ülés napján hi­­vataloskodó napi biztos — a­mennyiben ennek tagja nem volna — szinte szavazattal bíró tagja az akkori ülésnek. 68. §. Az igazgatónak jogában áll a rendsze­rinti igazgató-választmányi üléseken kívül — a kö­rülményekhez képest — az illető tagokat rendkívüli ülésekre is egybehívni. 69. §. A választmányi ülés végzései — minden tekintet nélkül a tagok részvényei számára, — álta­lános szótöbbséggel hozatnak. 70. §. Szabadságában áll a végzéssel egyérte­lműben nem lévőknek, különböző véleményeiket jegyzőkönyvbe igtattatni. 71. §. Az igazgató-választmány köréhez tarto­zik a kölcsönzési és váltóleszámítolási ügyvitel fe­lett őrködni, s azt az intézet érdekében vezetni. — Ez vizsgálja és bírálja meg azon iratokat, melyek kölcsönadási üzletre vonatkoznak. Tudomást szerez magának továbbá — a helyszínére saját kebeléből kiküldendő tagjai által a kért kölcsönöknél biztosíté­kul kijelölt javak valódi mibenléte iránt. Szükség esetében szakértők tanácsával él — milyenek a jog­tudósok, kereskedők stb., szóval, használ minden czél­­szerü eszközt, melyet a kölcsön biztosítása, s az inté­zet érdeke megkíván. (Vége köv.) BELFÖLD, Debreczen, 1862. juli 26-ik napján. Nem kis sensatiót okozott nálunk azon körülmény, mely sze­rint f. hó elejének több napján a városháznál, az ár­vatartópénztárnak kétfelé osztása végett királyi bi­zottmány működött, melynek feladata volt a még Mária Terézia által alapított debreczeni árvatartó­­pénztár tartalmát a róm katholikusok s a helvét és ágostai hitvallású protestánsok közt megosztani. E felezést illetőleg, a közelebb múlt évnek au­gusztus havában küldetett még a m. kir. helytartóta­nácstól egy intézmény Debreczen alkotmányos ható­ságához, melynek értelme szerint, legfelsőbb elhatá­rozás folytán, a város kezelése alatt álló Mária Teré­­zia-féle alapítványnak megosztása, illetőleg abból két isolált árvanevelő intézet fölállítása engedélyezte­tett, fenérintett különböző hitfelekezetek számára, elkülönített kezelés és felügyelet mellett. Ugyanez intézmény pontjaiból kiderül még az is, mikép a leg­­magabb parancs nyomán ez, árvatartóházak fölötti intézkedés a m. kir. helytartótanács teendője leend, mint szintén az ezen intézetre vonatkozó alapítványi összegek kiderítése, biztosítása és kezeléséről leendő gondoskodás. Ezen többször nevezett árvatartópénz­tári vagyon elkülönítésének eszközlése végett, b­i­­zottmány összeállítása rendeltetett el, melynek elnökéül akkor Vár­adi Szabó János ur, m. k.hely­tartótanácsos neveztetett ki. Amaz említett m. k. helytartótanácsi intézmény­­re múlt évi október 2-án a városi képviselőtestület fölterjesztvényt intéze a m. k. helytartótanácshoz, melyben a kérdéses pénzalap keletkezését egész részletében kimutatva fölemlíté, hogy az egy, a vá­ros közönsége által a kincstárnak adott kölcsönből vette eredetét. A képviselőtestület e fölterjesztvénye szerint, az árvatartópénztár alakultának története a követ­kező : „A kincstár 1760. máj. 14-étől kelt kötelezvény mellett, az akkori rendkívüli szükségek fedezésére 30,000 vfrtot vett kölcsön a város közönségétől.Később 1774-ik évben a városi elöljáróság ezen összeget elengedte, illetőleg az a feletti szabad ren­delkezést Mária Terézia királyné ő Felségének föl­ajánlotta. — Ő Felsége pedig ezen összeget a vá­rosi közönség rendelkezése alá, a vá­rosi árvák javára visszabocsátotta. A­mint ugyanis az akkor tájban a városi ügyek rendbehozása végett itt működött királyi biztos, gróf Forgách Miklós megjelenése folytán, a nagymélt. m. kir. helytartótanács Pozsonyból, 1775-ik évi január 26 káról kelt intézményével, minden — az érintett jelentésben foglalt ügyekben intézkedett, ez alka­lommal az intézmény 53-ik pontja alatt a kérdéses összeget illetőleg, szóról szóra következőleg rendel­kezett: „Minthogy Debreczen városa a Felséges királyi kincstárnál volt 30,000 ftnyi követelését ő Felsége szabad rendelkezése alá fölajánlotta: ő Felsége, ki anyai gondját s cs. kir. gondoskodását kedveli Ma­gyarországa java előmozditására kiterjeszteni soha el nem mulasztotta, legkegyelmesebben elrendelni méltóztatott, hogy ezen összeg, egy a városban, a város szomszédos részei használatára is (in civitate ad rationem etiam vicinarum ejusdem civitatis par­tium) felállítandó árva-intézetre oly módon fordittas­­sék, hogy : 1) Ezen árva-intézet részére, a r­ kath. vallásu polgárok részére háztelkekül kiosztani rendelt tér­ségen, kellő nagyságú telek jelöltessék ki. 2) A kamatok mindaddig tőkésittessenek, mig oly összeg nem áll elő, mely a kívánt czélra alkalma­tos épület előállítására elegendő lesz. 3) A kérdéses épület terve, a költségvetéssel együtt, a magyar kir. udvari kamara utján mielőbb felterjesztessék.“ Emlitett módon alapított pénztár, czélszerü ke­zelés folytán annyira szaporodott, mikép a kamarai számvevőség által bezárólag 1824-ik évig fölülvizs­gált s helybenhagyott számadások szerint már 125,202 ftnyi tőkével rendelkezhetett. A pénztár ily kedvező viszonya következtében, a nmélt. m. királyi helytartótanács alkalmasnak találta az időt arra, hogy az árva-intézet szervezése iránt lépések tétes­senek s 1827-ik évi ápr. 10-ről, 8805. sz. alat kelt le­iratával oda utasította a tanácsot egy részről, hogy azon összeg után, melylyel az árvatartó pénztárnak adós, jövőre 6% kamatot fizessen, más részről pedig hogy — miután az intézet részére szükséges ház már elkészült — annak belső helyiségeit a nagyváradi megyés püspökkel egyetőrőlegesen úgy alakíttassa át, hogy abban legalább 14 r. kath. árva elhelyezésére elegendő sérhely legyen, megrendelvén egyszersmind, hogy az épület alakítá­sára vonatkozó terv, a költségvetéssel együtt, va­lamint az árvaintézetben szükséges felügyelő- és szol­gaszemélyzet fizetését tárgyazó javaslat is felterjesz­tessenek. Ez egyoldalú intézkedés és az alapítvány szel­lemébe ütköző ezen balmagyarázat ellen, hogy t. i. az intézet r. katholikusok részére alapitottnak tekin­tetett, még azon évnek junius 27-én tartott közgyű­lésből az elöljáróság felterjesztvényt intézett a m. kir. helytartótanácshoz, de sikertelenül, a mennyiben az 1827-ik évben kibocsátott fentebbi rendelet foga­natosítása újólag elrendeltetett. Ennek folytán a ta­nács ismét folyamodott s ezúttal ő Felségéhez, kér­vén, hogy az alapítványi összegnek, az eredeti czél­­lal egyező módon leendő kezelését megengedni ke­gyeskedjék. Ugyanekkor a mmélt. m. kir. helytartó­tanácshoz is fölterjesztvény intéztetett a végett, hogy a kérdéses ügyet a legfelső határozatig függőben hagyni méltóztassék. Két évvel később, 1832-ik évben nádor ö fensé­ge közbenjárása kéretett ki, oly végből, hogy— elte­kintve a felekezetességtől, — ezen ügynek közmeg­nyugvásra leendő elintéztetését legfelsőbb helyen ki­eszközölni méltóztatnék. Úgyszintén a m. kir. hely­tartótanács is újólag megkéretett ezen ügynek a vá­ros által fölterjesztett javaslat értelmében leendő megoldásának eszközlésére. Utóbbi fölirat után az ügy tárgyalása csak 1860. junius 5-én kezdettetett ismét meg a felsőbb helyről rendelt bizottmány által, mely bizottmány ugyan­azon évi julius 3-án tartott tanácskozása alkalmával következő végmegállapodásra jutott : 1) Különböző vallásfelekezetű­ gyermekeknek ugyan egy intézetben neveltetését czélszerünek nem tartván, az alapítvány megosztását elkerülhetlenül szükségesnek kimondotta. 2) A megosztási irányt illetőleg helyettes pol­gármester, Szőllősi János indítványára azon javaslat­ban állapodott meg a bizottmány, hogy az, nem te­kintve a lelkek számát, fele részben a r. kath., fele részben pedig a két felekeze­ti evangélikusokat illesse. 3) A meglévő ház a r. kath. alapítványának, a ház után való föld pedig a protestáns rész birto­kába menjen. 4) Hogy mindkét alapítvány sz. kir. város Deb­reczen felelős kezelése alatt maradjon. 5) Hogy mindkét alapítványt illetőleg, az illető felekezetek külön alapszabályokat dolgozván ki, azok hatósági megerősítése után, az árvanevelőinté­zetek életbe léptessenek. 6) Hogy vidéki árvák csak akkor vétessenek föl, ha debreczeni folyamodók nem lennének s ily esetben közelebbi községekbeli árváknak, a távolabb községbeliek fölött előny adassék. E bizottmányi javaslatnak múlt évi január 5-én ő Felsége által tett megerősitéséről a város közönsé­ge ugyanazon évi augusztus 14 én a nmélt. magyar kir. helytartóság által értesittetett, azon hozzáadás­sal pedig, hogy az alapítványi vagyonnak az érde­kelt felek s a kincstári ügyészség közbejöttével leen­dő elkülönítése iránti intézkedésre egyik helytartó­tanácsos úr fog lekü­ldetni. A kérdéses ügy még véglegesen befejezve nincs, azonban a városi közönség mindenesetre örök­lött jogainak sérelmét találná abban, ha azon árva­intézet tőkéjének egy része— mely nyilván bizonyit­­hatólag Debreczennek s annak szomszédos részei­nek használatára rendeltetett eredetileg — a város­tól elvétetvén, elkülönített kezelés végett Nagyvárad­ra tétetnék át. A szóban forgó alapítványi vagyon jelenleg nem több, mint 225,570 ft 90 kr. tőkepénz, azonkívül egy ház és annak külső telke s az ezekből eredő évi jö­vedelem 12,086 ft 52 kr, mely az eredetileg 30,000 ftban keletkezett, de az e század elején bekövetke­zett pénzválság folytán 12,000 forintra szállott ala­pítványnak szorgalmasan ápolt gyümölcse. A végtárgyalás eredményét annak idejében kö­zölni fogom. B.-Szolnok megye, Decs, július 26-án. A törvénykezési ügyfolyam lassan haladásának fő oka az osztrák törvényekben jártas bírák és ügyvédek hiánya; egy-egy törvényszéknél alig van 1—2 ülnök, kinek kezei közt gyorsan haladhat az ügy, máshol a különböző nyelven szerkezeti iratok megfejtésével kell küzdeni, mert közelebbről néhol oláh nyelven re­ferálnak a bírák, ily körülmények között nem cso­da, ha Erdélyben az igazságszolgáltatás lassan halad. De legfőbb akadály az ügyvédek hiánya; az osztrák törvények szerinti perkezelésre megyénkben csak két ügyvéd vállalkozott, kik közül egyik a Bach­­rendszertől ide házasodott idegen, ki azonban a hazai nyelvet elsajátitá. Ezen bajon segítendő, felsőbb ren­delet érkezett,mely szerint minden hazai ügyvédeknek, TÁRCZA, Gróf Cavoni jellem­rajza. (Ártom után : Beniczky­ Emil.) (Folytatás.) A szabadságot a sajtó jogos járulékának tartá. Mivel tudta, hogy Olaszországra nézve mily káros befolyású volt a kizárólag akadémiai nevelés, mely utolsó időkig fentartá magát, szerette volna azon pénzt, mely eddig jogtudorok és írók kiképezé­­sére volt fordítva, az ipartanodák és műegyetemek felvirágzására használni. Áthatva a szükségesség érzetétől, az olaszokat a szavak tanulásától, a tettek, a positiv eszmék tanulására akarta bírni. Ezenkívül életének végszakában az igy felfo­gott szabadság két nagy és uj alkalmazásáról gon­dolkodók, mely egész politikai művének zárköve. Olaszországot önkormányzati és vallási szabad­sággal óhajta megajándékozni. A centralisatió rend­szerét, minő a franczia, Olaszország számára sohasem fogadta el. A nélkül, hogy azon előnyöket fel ne is­merte volna, melyeket bizonyos körülmények közt a nemzeti erők egy kézbei összesítése adhat, a­nélkül, hogy titkolta volna, miszerint e rendszer háború és belső zavargások idején szükséges , erősen meg volt győződve afelől, hogy Olaszországnak úgy kell ma­gát szerveznie, hogy minden az egység eszméjével megfévő önkormányzati szabadságban részesüljön. Ezért a Farini és Minghetti által előterjesztett tarto­mányi felosztást elvben elfogadta. Kész lévén azon­ban lemondani e rendszerről, ha a parlament többsé­ge ellene van, s e miatt bevárta, míg e tárgy nyilvá­nos megvitatása az ország akaratáról meggyőzi. És e pillanatban szívesen látta, hogy az ország legtávo­libb részéről választott képviselők is a nemzeti egy­ség fentartására nagyobb súlyt fektettek, mint önkor­mányzati szabadságuk megalapítására. Remélte, hogy a parlament e példája elnémítja azon örökösen ismételt vádat, hogy a turini kabinet Piemont uralmát egész Olaszországra ki akarja ter­jeszteni. Némely, a községi szabadságot korlátozó ha­tárokban soha sem egyezett volna meg.­­ A kormánynak a községi ügyekbe való minden beavat­kozási jogát megtagadta, s számára csak a felügye­let kötelességét tarta meg. Sőt még ezt is szívesen az illető tartományi kormányra ruházta volna át. Fel­­említem egyszer előtte azon lehető visszaéléseket, melyeket e korlátlan községi szabadság Olaszország műveletlenebb népességű vidékein előidézhetne. „Ön tehát, — válaszolá­s, — hajlandó lenne saját vagyo­nának kezelését csak azért bízni másra, mert ez mint jó felügyelő ismeretes ? Ugyan­ez áll a községekre is. Az adózók érdeke a jó kormányzatnak legbizto­sabb őre. Jó választói rendszerrel, szabad sajtóval, mely a visszaéléseket napvilágra hozza, de nem lá­tom, hogy a községhez tartozók, miért ne kezelhetnék saját ügyeiket jobban, mint a kormány vezetése mel­lett­! E végből sürgette, hogy a polgárnagyokat sza­badon válasszák, egyedül képességi és erkölcsi bizto­sítékot követelvén. Az ellenmondó szerepe, melyet néha akaratla­nul játszottam, megtetszett neki, és gyakran a leg­kedvesebb módon késztetett, hogy vele vitat­kozzam. Ha olykor politikai számításainak nagysága és gyakorlati értéke által meglepetve, tiszteletteljesen elnémultam : egyre sarkalt kérdéseivel, és majdnem hízelgő hangon mondá: „Hozza fel ellenvetéseit !“és én néhány megjegyzést tevék, melyeket hatalmas elméje játszadozva halomra döntött. A római kérdés felett több ízben és hosszan ér­­tekezénk. Én tudtam, hogy 1848-ban, politikai pá­lyája kezdetén, a „Risorgimentoban“ a két hatalom végleges elkülönzését és kölcsönös függetlenségének rendszerét állította fel. Tudtam, hogy a papi birtokok elkobzása ellen van és Tocquevillel jónak tartá, hogy a papság a földbirtok által van a társadalommal, a­melyben él, összeköttetésben. Végül tudtam, hogy ép oly messze van a vallás­­talanságtól, mint a fanatismustól. Daczára annak, hogy nézeteit tökéletesen osztom, a vállalat nehéz­sége és veszélyessége nyugtalanított, midőn először kinyilatkoztatta, hogy a római udvarral alkudozást akar kezdeni, a vallás tökéletes szabadságát biztosít­ván, ha a világi hatalomról lemond. Egy ízben báto­rítva jósága által, nyíltan és hosszabban szóltam vele e tárgyról. Azon véleményben valók, hogy reménye a római udvart ajánlatainak elfogadására bírni, míg Ausztria Olaszországban egy talpalatnyi földet bír, képtelenség. Hozzátevém, hogy az egyházi hatalom természetében fekszik soha le nem mondani. És erő­vel kényszeríteni a lemondásra annyi lenne, mint ki­tenni magát azon veszélynek, hogy a vértanuság színe alatt új életet adni egy oly intézménynek, mely a tekintély elvét tűzvén homlokára, a szabadság el­vein képződött uj társadalmi intézményekkel szem­ben fen nem állhat. Ha a pápa lemondana is világi­­hatalmáról, megrettenek azon következményektől, melyeket a feltétlen vallási szabadság, Olaszország túlbuzgó déli népeinél előidézhetne stb. Megszakítás nélkül hallgatott végig és azután válaszolt: Aggodalmát nem osztom, és én jobban bízom a szabadság működésében, mint ön. Gondolhat ön egy Olaszországot Róma nélkül, és jelölhetne-e Róma számára más szerepet, mint hogy Olaszország fővá­rosa legyen ? Nem látja ön, hogy e kérdés a világi hatalom általi megoldása elérkezett, mely mindig­ útjá­­ban állott az olasz nemzetiségnek, és hogy megoldásá­hoz egyetlen eszköz, azon megnyugtatás, melyet az új Olaszország a katholikus világnak a pápa sorsára nézve ád. A catholicismust igaztalanul sértik, ha azt mondják, hogy a szabadsággal meg nem egyeztet­hető. Meggyőződésem inkább az, hogy az egyház a szabadság megízlelése által erősbülni,s újra fog éledni. (Folytatás köv.) Kisfaludy-társaság. Legújabban M­adass Károly és Ordódi István Károly urak állottak a Kisfaludy-társaság alapitói közé. A Kisfaludy-társaság azon légibb kiadványai melyek a társaság könyvárusa, Eggenberger Nándor urnái s általa minden hazai könyvkereskedésben kaphatók, e következők: Széptani remekírók. Első kötet: Aris­toteles könyve a költészetről Hunfalvy Páltól, Hora­tius levele a költészetről Czuczor Gergelytől, Longin értekezése a fenségesről és Anaximenes rhetorikája Kis Jánostól. Második kötet: Aristoteles rhetorikája Kis Já­nostól. Harmadik kötet: Quintilian utasítása az ékes­szólásra Szenczy Imrétől. A korszerű epos. Koszorús értekezés Ban­gó Pétertől. A hellen tragédia tekintettel a keresz­­­tyén drámára. Henszlmann Imrétől. A szépészet alapvonalai. Greguss Ágosttól. Sophoklesszin művei (Antigone és Elek­tra). Fordította Szűcs Dániel. Euripidész válogatott színművei (Iphigenia Aulisban és Iphigenia Taurisban). Fordí­totta Szabó Károly. Kelt Pesten, aug. 1-jén 1862. GREGUSS ÁGOST, titoknok.

Next