Magyarország, 1862. szeptember (2. évfolyam, 201-224. szám)

1862-09-02 / 201. szám

1 §62.—- II* évfolya­m-CZFRKFSZTÓS­ÉGI IRODA T. MUNKATÁRSAINK ! H13WíET3ttEHYEK UIJA: MEG JELEN , r rfár? I. o »mnlof- keretnek hoey a lap szellemi részét illető minden közleményt a szerkesztő- j 6 hasábos petitsor 1-szeri hirdetésnél 9, 3-szorinál 7 ujkr. jj ünnep- és vasárnapot követő napok kivé­­t Ut­­­séghez intézzenek. — A lap kiadása körüli panaszok, a magán hirdetmények ! Bélyegdíj külön 30 újkr. A nyílttérijén 4 hasábos petítsor 25 újkr. telével minden nap. KIADÓ-HIVATAL a kiadó-hivatalhoz intézendők. j Egyes példányok Kilián György, Osterlamm K., Lampel Róbert és jj ELŐfIZETÉS! ÁR Urtér 4. sz. földszint. Bérmentetlen leveleket csak ismerős kézből fogadunk el, s Eggenberger Nándor könyvkereskedőknél 10 uj krajczáron kaphatók. j­j Egészévre 18 ft. Félévre 9 ft. Negyedévre 5 ft _________________ mBBBmHHRSSeflMEUflMEMWX>MBSWBK830K8Mn8m |i| im HUH aB „ szaa'llllllllli III .HIHilinlllll mir I I liiint’ia’nmnOTIWuwbdBMHBMHHKnaMMnssaBMnsaSlsaaaHMar S3*® irri^li>hMTr^iiiiilii^m7mi7ii ,<1^^ Előfizetést nyitunk ,MAGYARORSZÁG' sept.-decemb. 4 havi folyamára 6 ft. 50 kr. sept.-novemb. 3 „ „ 5 „ — ,, 1 hóra.........................................I „ 80 „ Előfizetések minden hó elején fogadtatnak el. 201* az* Kedd. September 2. Pest, sept. 1. (il.) Tehát Garibaldi megtámadva, megverve, szétverve, megsebesítve, elfogva, — és, hogy több is ne történjék vele, — brit bajóra téve, s Angliába elszállítva!! Ennyit egyszerre, és ily gyorsan a távírótól sen­ki sem várt! A táviró e szerint váratlanul szolgált, meglep­te a feszült kíváncsiságot, és — azután hallgat; s minthogy a tatárposta története még nem oly régi, hogy az emlékezetet csak adatok fürkészése után melegíthetné fel, — sokan koczkáztathatni vélték a kérdést, vajjon a táviró e hírét feltétle­nül el lehet-e hinni? A „Morg. Post“ hiányozni látván a rövid jelen­tésben úgy a helyet, melyen a nevezetes ütközet tör­tént , valamint a nap keret szerinti kitételét is, mely az olasz nemzet történelmében,­­ a jövendő mutat­ja ki, minő betűkkel leend bevezetve, azt hiszi, hogy a hit hitelessége ezen nélkülözhetlen adatok közlését megkívánja. Mi elismerjük ezen észrevétel helyességét, de mellette hivatkozni akarunk az olasz kormány azon rendeletére, mely a déli tartományok táviró hivata­lainak használatát magánosok előtt elzárta , s ál­talában a tábori hírek közlésében a legszigorúbb ellenőrséget állítá fel. A turini kormányról, mely — a maga valódi jelentésében véve a dolgot, ép oly kevéssé örülhet Garibaldi elnyomatásának,mint nem örülhete saját tábornokai esetle­ges megveretésének, —nem merjük fölten­ni, hogy a világot oly hírek közlésével áltatná, me­lyek rövid huszonnégy óra múlva hamisaknak kiál­tatnának ki; de viszont azt sem merjük feltenni, hogy a dél­olaszországi távírók jobbak és öntudatosabbak legye­nek a hírek tovaszállításában, mint minőnek ezen vál­lalkozás egyebütt bizonyította magát,—s hogy különö­sen a börzék befolyása alól ott emanc­ipáltabban dol­gozhatnának a sodronyok , mint a continensen! Azonban eltérve a feltevésektől, abban , hogy Garibaldi vállalkozása meghiúsult, valami szokatlant, vagyis olyant, mire előre el nem lehetünk készülve, mi nem találunk. Olaszország legjobb tábornokai, a rendezett ki­rályi hadsereg élén, mely sem fegyver, sem ellátás­ban hiányt nem szenved, melyet fegyelemhez szok­tattak, — hogy egy rögtönözve összeszedett, rende­zetlen , fegyver és ruha nélküli, sokszor és sokban nélkülözéseknek kitett önkénytes csapatot megtá­madnak , és megvernek, ebben vallami hihet­­lent, valami nagyszerűen rendkivülit nem látunk. Garibaldi és önkénytesei is csak emberek, kiket ott, hol a sor az anyagi mérkőzés­re került, ép úgy megillet a régi mondás: nec Hercules contra duos, mint bárki mást. És azért legyen, hogy Garibaldi megverve, megsebesítve és elfogva van; — örülhet-e en­­nek Ratazzi, és örülhet-e Victor Emá­­nuel? Róma birtoka után egész Olaszország kiált; a nemzet tudja, hogy ez óhajtásban vele a király is osztozik, és azért állott Garibaldi mellé, mert ezt a nép­hajtás hivatott kifejezésének tekintették. A francziák császárja is elismerte ez óhajtás jogosságát, de vonakodott attól, h­og­y az való­ság legyen. Az olaszok saját tűzhelyek körül uraknak vél­vén magukat, e háziuri jogaik érzetében akarának cselekedni is-Párisban a római megszállás kétértelmű nyuj­­togatása a félsziget közvéleményét végre azon gya­núra kelté, hogy a nemzetnek nincs méltó­­sága szerinti kormánya, mely az összes nép érzületét s ez érzület nyilatkozatát véve alapul, politikáját e szerint vezetné; a turini kormány alárendeltje a párisinak, Ratazzi a Tuil­­leriákból hozá miniszteri tárczáját, ki végre a parlament­et is idegen érdekek visz­­hangjává torzítja. E nehéz vádat Garibaldi nyíltan proclamálta. A societá emancipatrice fenhangon utána hir­deté. A cselekvő párt tevékeny bizottságai ezerféle csatornán a nép minden rétegébe átvezeték. És a sajtó bizonyos buzgósággal mutatott a té­nyekre, melyek a kormány­politika nem­­zeti irányát tagadni látszanak. És hogy mindezen ellenműködések megnyer­jék a teljes nemzeti jelleget is, a parlamenti ülés­szak végén Ratazzi és társai több ízben oly megtá­madások czélpontjaiul választottak, melyek szemé­lyeikben épen a hazafit, az olasz nemzeti minisztert vélték hiába keresni. E helyzetet Ratazzi jobban ismeri, mint bárki más, s hogy a súrlódást mégis az elkeseredés ama sokáig engedte fejlődni, midőn az erőszakos fellépés kikerülhetlen lett, feltehető róla, hogy ezt valami oly biztatások és ígéretek alapján te­­v­é, melyek az egyenetlenség alapokának egyenes és halaszthatlan elhárítását kötik ki; más szóval: hogy Garib­a­l­di és lármás hada el némuttatván, Napoleon császár átadja az örök vá­ros kulcsát Olaszország királyának ön­kényt, az igazság iránti meggyőződésből, — mit nem tehete a forradalom ijesztgetésére, sem Garibaldi fe­nyegetéseinek engedve. E biztosíték elérése megmentené Ratazzit, s régi fényében tarthatná fen a lovagias király népszerűségét! E biztosíték nem léte lehetlenné tette Ratazzit mindenkorra, s elhomályosítá ama dicskört, mel­lyel Victor Emánuel nevét a nép tisztelete és szeretete körül övezte. Garibaldi legyőzésével nem lett még le­­győzve az elv, mely őt vezeté, s a tudat, hogy Garibaldi csak azt akarta, mit minden olasz akar, s csupán Napóleon császár szeszélye iránti fejhajtásból kelle pártütővé kikiáltatnia , s mint ilyennek idegen földre száműzetnie, vagy börtönbe hurczoltatnia, — oly hatalmassá, oly nagyszerűvé fejlesztheti a mozgalmat, melynek árja túlcsapna a zászlóaljak falán, s melynek ereje felforgathatná a kormányok önző terveit, meg­dönthetné rendsze­rüket. Garibaldi, ha csakugyan legyőzetett, nem ok nélkül kívánkozott Angliába, sőt tán nem is saját ösztönéből támadt ezen óhajtása. Angliának államférfiai a tapasztalat hírneve­sebb iskolájából kerültek ki, mint a francziás turini premier; ők az olaszországi, és a keleti ügy közel jövendőjének egy értékes biztosítékát szerzik meg, midőn Garibaldit Angliába telepítik, s nem kicsiny­ben hangolják alább Napóleon fellengző politikáját a félszigeten, háta mögött tartva a kardot, mely ot­tani befolyása felett könnyen damoclesi karddá is változhatik. És viszont elmetszve tudják e fogással az élet­ért, mely a joniai szigetek elégedetleneit a görög nemzeti egyesülés nagy eszméje felé v­o­n­z­á és ösztönzé ; — és elnyomva a reményt,mely a török keresztyén tartományokat a szomszéd olasz népek segélyével biztatá lánczaik széttörésé­ben,s az európai osmán hatalom meg­­s­z­ü­­n­t­é­s­é­b­e­n. Anglia e fogással gazdag fogást teendett, s azért bátran kétkedhetünk, hogy a császár óvatossága nem lesz annyira kijátszható, hogy kezeiből a legértéke­sebb zsákmányt londoni érdekek ragadhassák el­ Erdélyből. A politikai esélyek változó hullámzása közt, e látszólag síri csend, e néma hallgatás daczára érthető hangon beszélő zsibongás kö­­zepett ne feledjük anyagi ügyeinket. Ne tartsunk attól, hogy ha azon élénk figyelmet, melyet a fenforgó politikai nagy kérdéseknek méltán szentelünk, megosztjuk s egy keveset juttatunk azon tárgyaknak is, mik közvetlen közelünkben vannak s tételünk alap­föltételei gyanánt tekintendők — valamit el­mulasztottunk. Sőt ellenkezőleg. Az idő eljár a maga dolgában ; járjunk el mi is a magun­kéban. Igaz, hogy a nemzet Mekkája nagy köz­jogi kérdéseink üdvös megoldásában rejlik, nem hiában van oda irányozva minden jó ha­zafi tekintete; de hisz a nemzet már nyilat­kozott utolsó országgyűlésének világhírü két föliratában, az országos köz­hajtás nyilvánult, a közakarat constat­rázva, a megtestesült köz­érzület nem inog, a türelem, a kitartás meg­szilárdulva van, megnyughatik tehát az ag­gódó honfi kebel, elnézhetünk egy-egy tekin­tettel a nemzet Mediná­ja felé is. Az is igaz , hogy nem élünk arka­­diai napokat, de a zivatar, ha jő, elzúg s ismét lecsendesül; szükség, hogy ne hagyjon maga után eliszapolt, letarolt vidékeket, melyet még a kelő nap éltető sugarai se legyenek képesek új tevékenységre ébreszteni; — gondoskod­nunk kell, hogy míg szemeinket a politikai futóhomok ingadozó mozdulataira függesztjük kizárólag, addig az alattunk lévő szilárd ter­mőföld ki ne sikáljon lábaink alól. Kereskedésünk pang, gyáriparunk még bölcsőjében. Mezőgazdaságunk? Oh, ez szánandó ál­lapotban tengődik és mi még­sem igen gazdál­kodunk meglévő csekély pénzünkkel, ámbár egy kis takarékosság megmenthetné jelenün­ket, s biztosíthatná jövőnket. Tudva van, hogy az erdélyi részekben a földesurak, városok, községek, lelkészek, egy­házi testületek, növeldék és más tanintézetek által vett s az 1848. pozsonyi IX. és kolozsvári IV. t. sz. folytán megszüntetett dézma, és pe­dig az úrbéri dézma, továbbá az előbb püspö­ki, később t. i. a secularizatio után álla­mal­mi­vá vált s a fiscustól bérfizetés mellett birt, vala­mint a nemz. fejedelmek által adományozott tizedek kártpótlási munkálatai folyamatban vannak. Ez ügyre nézve igen sok mondandónk volna; óhajtanék mindenek előtt azt, miszerint hazai törvényhozásunk szellemében elintéztes­­sék, azonban nem lévén jelenleg országgyűlé­sünk, mellőzve egyebet, igénytelen észrevéte­leinkkel egyedül némely hazánkfiainak e tárgy­ban követett indolenciájára szorítkoznunk. Benső sajnálkozással kell megemlítenünk már csak azt is, hogy némely birtokosaink, az uralkodó apathiába mélyedve, még csak a szükséges bejelentést se nyújtották be mind ez ideig a kir. kormányszékhez, holott a be­jelentések igazolása a helyhatóságok kebelé­ben már hetek óta foly s igen sok helyütt be is van végezve. Mások drága kezelőkre bízzák a bejelen­tések elkészítését, ámbár e beadványok léte­sítésénél nincs szükség ügyvédi közbenjárás­ra s azt mindenki maga kidolgozhatja, aláír­hatja s beadhatja, csak a minden könyvke­reskedésben, sőt a nagyobb könyvkötőknél is kapható utasítást kellene megvennie , saját gazdasági jegyzeteit, vagy ha ezek nincsenek, a katastrális munkálatokat átnéznie, s a neve­zett bejelentést, az említett utasításban látha­tó minta szerint,sajátkezű­leg, vagy gazdatisztje segélyével könnyen, biztosan s kellő gyorsa­sággal megkészithetné, sőt még a mellékletül szükséges bizonyítványt, a termények közép­árairól is rövid uton s költség nélkül megsze­rezhetné az illető katastrális felszólamlási igaz­gatóságtól, s még a kidolgozáshoz megkiván­­tató földtehermentesitési végzés a vesztett úr­béri szolgálmányokért utalványozott kárpót­lásról is könnyen megszerezhető. A tizedjárandóságok törvényes és tényle­ges megszüntetése óta 14, — a bejelentési táblák benyújtására kitűzött első határidő le­­telése óta 2Va év folyt le, és mégis e közöny, e lágy melegség saját ügyeinkben : még azt hiszik azok a civilizátorok, hogy annyi a pén­zünk, mikép nincs szükségünk dézmakárpót­­lásra; pedig csak a mi árvsi lelkünk tudja, hogy áll fináncziánk, meg a Steuerinspector, az ügyvéd, a boltos, a szabó, a czipész, végre cselédeink , ki egyik, ki mindkét kezét foly­vást ben tartja tönkre silányult erszényünk­ben. . . . Mások ismét a minden oldalról megtize­delt s kellő átkeretnek különben sem örvendő kárpótlási kötvényeket potom áron előre el­vesztegetik ; s ekkép a mi a réven még megma­radt, a vámon megy­­ el. S ezt épen a földbirto­kos teszi, a­ki jelenleg leginkább meg van szo­rulva a megkívántató forgalmi tőke, a fundus instructus dolgában; a­kire úgy is lehető érzé­keny nyomást gyakorol az adó emésztő súlya, pedig jól tudja, hogy rósz gazda az, a­ki ara­tás előtt még lábon álló termését eladja. És teszi némely akkor, midőn a nemzeti közerőtől egy fillért sem helyes elvonni; mi­dőn minden garast önmaga s ez által az egye­temes nemzettest anyagi, értelmi s mivelődési fejlődésének gyarapítására kellene fordítni. Igaz, hogy a fényűzés csaknem gyógyit­­hatlan betegség, s hogy az előitéleteknek el­­lentállhassunk, magas­ lelki erőre van szüksé­günk; de mit nem tehet az erős akarat, a fe­nyegetett nagy érdekek józan fölfogása : en­gedjünk csak az ész intő szózatának, vonjuk­­ kissé összébb magunkat, szorítsuk meg aszta­lunkat, cselédeink számát apasszuk meg, s fő­leg ne változtassuk minden héten öltözékün­ket, maradjunk szép nemzeti öltözetünk mel­lett, melylyel már bővségesen el vagyunk lát­va, s a mely még a külföld kényes mííizlését is meghódította már, s nem teendjük saját hiúságunk áldozatává önmagunkat s maradé­kunkat. Nyerészkedő üzérek lepték el ez ország­részt, ez annyi csapást látott hazai földet, a­kik a könnyelműek könnyen félrevezethető hajla­mát kiaknázzák; a dézmakárpótlási papírok százát még csak nem is 50­, hanem 38 ftlár­ral szedik be előre, s az illetőket késő bánatot okozható nyomasztó kötelezvények elfogadá­sára bírják.......... Mi haszna, hogy hazánk Királyhágón túli része mindennel bővelkedő paradicsom, s a ki­fejlődés szebb jövője zárva áll előtte, ha azt majdan más mondja magáénak. Mezőgazdásza­­tunk naponkint hanyatlik s ezzel nemcsak a nemzeti erőt képviselő jobbjaink, egyesek bu­kása van összekötve, hanem magasabb nemzet­­gazdászati, társadalmi, sőt politikai érdekek is koczkára vannak téve, s némelyek mégis meg­­bocsáthatlan könnyelműséggel bánnak el azon jövedékkel, mely mentő eszköz lehetne, — pe­dig ez az utolsó; mi lesz, ha ezt is elfújja a nemeze ?! Szegény nemzet kebelében megszűnik a szellemi haladás, virágzó mezei gazdaság nél­kül nincs kereskedés, kézmű- és gyáripar, anyagi jóllét, miveltség és tudományosság, s mindezek nélkül nincs nemzeti élet, nincs nem­zeti fenmaradás. Földhitelintézet jöjjön el a te országod! MAROSTÁJI: Egy börze szükségessége Pesten. Akárminek vételéről vagy eladásáról legyen szó, mind az eladó, mind a vevő érdekében fekszik, tudni azon árt, mely az akkori idő és helyviszonyok­­nak megfelel. A naptár csak akkor felel meg a kérdésben lévő tárgy napi értékének, ha azt az illető vevők és el­adók egyetemben meghatározták, oly helyen, a­me­lyen a vétel vagy eladás iránti kedv szabadon nyi­latkozhat, mert minden tárgy árát azon körülmény határozzza meg, k­e­r­e­s­i­k-e azt vagy kínálják (Begehr und Angeboth). Azon hely, a­hova e czélra a kereskedők és al­kuszok a nap bizonyos órájában összegyűlnek, — a börze. Termény és kiviteli kereskedésünk tárgya ér­dekében van gabnacsarnokunk, mely az üzle­tet a gabnakereskedésben nemcsak könnyíti, hanem egyúttal szabályozza. A közlekedési utak által kifejlett külkereskedé­­sünk összeköttetésbe hozott a világ legnagyobb ke­reskedő városaival, számos kereskedelmi, közleke­dési és iparvállalat létesül hazánkban, az értékpapí­rok kereskedése mind inkább szélesbül és hiányzik a pénzüzlet hőmérője — a börze. — Fizetéseink teljesítésében és azok beszedésében helyzetünk Bécs­­től függ, a­melynek börzéje reánk nézve is irányadó, és pénzüzletekben a bécsi bankár- vagy kereskedő­házak közbenjárására szorultunk. Minél inkább fej­lődik kereskedésünk, annál égetőbb szükség a börze. — Van Pesten , a hazai kereskedelmi bank, két bécsi bakintézet fiókja, két takarékpénztár, két biztositó­­társulat; számos hazai vállalat papírjai a bécsi bör­zén jelöltetnek, mint: a lánczhid, tiszai vasút, állam­­vasút részvényei, a Duna gőzhajózási társulat, budai sorsjegy-kölcsön, a magyarországi és erdélyi földte­hermentesítési papírok. Több hazai vállalat részvé­nye csak magán uton adható el, miáltal árszabá­lyozás nélkül az eladó egy vagy más pénzvál­tó önkénye alá van vetve, olyféle papírok : a budai alagút, a takarékpénztárak, a pesti hengermalom, a pesti kereskedelmi bank, a szent István kőszénbá­­nya-társaság, a biztositó intézetek és több más hazai vállalatok részvényei. Az alakulandó hazai földhitelintézetre nézve legnagyobb fontossággal bír egy börze Pesten. A­­ hitelintézet zálogleveleinek minél több piaczot fog keresni és így a külföld előkelőbb pénzpiaczaival bankári összeköttetésbe lépni, mennyire nehezíti ak­koron állását és működését, ha üzleteiben a bécsi bör­ze után kell igazodnia. Pesti kereskedők a pénzü­zletekben nagyfontos­­ságu k­é­m­z­e­t­i számításokba nem ereszkedhetnek, mert akár actív, akár passiv fizetésekről legyen szó, mindig két idegen börze után kell igazodniok, a­mi a számításokat lehetlenné teszi, miután a perez határoz •

Next