Magyarország, 1862. szeptember (2. évfolyam, 201-224. szám)
1862-09-02 / 201. szám
1 §62.—- II* évfolyam-CZFRKFSZTÓSÉGI IRODA T. MUNKATÁRSAINK ! H13WíET3ttEHYEK UIJA: MEG JELEN , r rfár? I. o »mnlof- keretnek hoey a lap szellemi részét illető minden közleményt a szerkesztő- j 6 hasábos petitsor 1-szeri hirdetésnél 9, 3-szorinál 7 ujkr. jj ünnep- és vasárnapot követő napok kivét Utséghez intézzenek. — A lap kiadása körüli panaszok, a magán hirdetmények ! Bélyegdíj külön 30 újkr. A nyílttérijén 4 hasábos petítsor 25 újkr. telével minden nap. KIADÓ-HIVATAL a kiadó-hivatalhoz intézendők. j Egyes példányok Kilián György, Osterlamm K., Lampel Róbert és jj ELŐfIZETÉS! ÁR Urtér 4. sz. földszint. Bérmentetlen leveleket csak ismerős kézből fogadunk el, s Eggenberger Nándor könyvkereskedőknél 10 uj krajczáron kaphatók. jj Egészévre 18 ft. Félévre 9 ft. Negyedévre 5 ft _________________ mBBBmHHRSSeflMEUflMEMWX>MBSWBK830K8Mn8m |i| im HUH aB „ szaa'llllllllli III .HIHilinlllll mir I I liiint’ia’nmnOTIWuwbdBMHBMHHKnaMMnssaBMnsaSlsaaaHMar S3*® irri^li>hMTr^iiiiilii^m7mi7ii ,<1^^ Előfizetést nyitunk ,MAGYARORSZÁG' sept.-decemb. 4 havi folyamára 6 ft. 50 kr. sept.-novemb. 3 „ „ 5 „ — ,, 1 hóra.........................................I „ 80 „ Előfizetések minden hó elején fogadtatnak el. 201* az* Kedd. September 2. Pest, sept. 1. (il.) Tehát Garibaldi megtámadva, megverve, szétverve, megsebesítve, elfogva, — és, hogy több is ne történjék vele, — brit bajóra téve, s Angliába elszállítva!! Ennyit egyszerre, és ily gyorsan a távírótól senki sem várt! A táviró e szerint váratlanul szolgált, meglepte a feszült kíváncsiságot, és — azután hallgat; s minthogy a tatárposta története még nem oly régi, hogy az emlékezetet csak adatok fürkészése után melegíthetné fel, — sokan koczkáztathatni vélték a kérdést, vajjon a táviró e hírét feltétlenül el lehet-e hinni? A „Morg. Post“ hiányozni látván a rövid jelentésben úgy a helyet, melyen a nevezetes ütközet történt , valamint a nap keret szerinti kitételét is, mely az olasz nemzet történelmében, a jövendő mutatja ki, minő betűkkel leend bevezetve, azt hiszi, hogy a hit hitelessége ezen nélkülözhetlen adatok közlését megkívánja. Mi elismerjük ezen észrevétel helyességét, de mellette hivatkozni akarunk az olasz kormány azon rendeletére, mely a déli tartományok táviró hivatalainak használatát magánosok előtt elzárta , s általában a tábori hírek közlésében a legszigorúbb ellenőrséget állítá fel. A turini kormányról, mely — a maga valódi jelentésében véve a dolgot, ép oly kevéssé örülhet Garibaldi elnyomatásának,mint nem örülhete saját tábornokai esetleges megveretésének, —nem merjük föltenni, hogy a világot oly hírek közlésével áltatná, melyek rövid huszonnégy óra múlva hamisaknak kiáltatnának ki; de viszont azt sem merjük feltenni, hogy a délolaszországi távírók jobbak és öntudatosabbak legyenek a hírek tovaszállításában, mint minőnek ezen vállalkozás egyebütt bizonyította magát,—s hogy különösen a börzék befolyása alól ott emancipáltabban dolgozhatnának a sodronyok , mint a continensen! Azonban eltérve a feltevésektől, abban , hogy Garibaldi vállalkozása meghiúsult, valami szokatlant, vagyis olyant, mire előre el nem lehetünk készülve, mi nem találunk. Olaszország legjobb tábornokai, a rendezett királyi hadsereg élén, mely sem fegyver, sem ellátásban hiányt nem szenved, melyet fegyelemhez szoktattak, — hogy egy rögtönözve összeszedett, rendezetlen , fegyver és ruha nélküli, sokszor és sokban nélkülözéseknek kitett önkénytes csapatot megtámadnak , és megvernek, ebben vallami hihetlent, valami nagyszerűen rendkivülit nem látunk. Garibaldi és önkénytesei is csak emberek, kiket ott, hol a sor az anyagi mérkőzésre került, ép úgy megillet a régi mondás: nec Hercules contra duos, mint bárki mást. És azért legyen, hogy Garibaldi megverve, megsebesítve és elfogva van; — örülhet-e ennek Ratazzi, és örülhet-e Victor Emánuel? Róma birtoka után egész Olaszország kiált; a nemzet tudja, hogy ez óhajtásban vele a király is osztozik, és azért állott Garibaldi mellé, mert ezt a néphajtás hivatott kifejezésének tekintették. A francziák császárja is elismerte ez óhajtás jogosságát, de vonakodott attól, hogy az valóság legyen. Az olaszok saját tűzhelyek körül uraknak vélvén magukat, e háziuri jogaik érzetében akarának cselekedni is-Párisban a római megszállás kétértelmű nyujtogatása a félsziget közvéleményét végre azon gyanúra kelté, hogy a nemzetnek nincs méltósága szerinti kormánya, mely az összes nép érzületét s ez érzület nyilatkozatát véve alapul, politikáját e szerint vezetné; a turini kormány alárendeltje a párisinak, Ratazzi a Tuilleriákból hozá miniszteri tárczáját, ki végre a parlamentet is idegen érdekek viszhangjává torzítja. E nehéz vádat Garibaldi nyíltan proclamálta. A societá emancipatrice fenhangon utána hirdeté. A cselekvő párt tevékeny bizottságai ezerféle csatornán a nép minden rétegébe átvezeték. És a sajtó bizonyos buzgósággal mutatott a tényekre, melyek a kormánypolitika nemzeti irányát tagadni látszanak. És hogy mindezen ellenműködések megnyerjék a teljes nemzeti jelleget is, a parlamenti ülésszak végén Ratazzi és társai több ízben oly megtámadások czélpontjaiul választottak, melyek személyeikben épen a hazafit, az olasz nemzeti minisztert vélték hiába keresni. E helyzetet Ratazzi jobban ismeri, mint bárki más, s hogy a súrlódást mégis az elkeseredés ama sokáig engedte fejlődni, midőn az erőszakos fellépés kikerülhetlen lett, feltehető róla, hogy ezt valami oly biztatások és ígéretek alapján tevé, melyek az egyenetlenség alapokának egyenes és halaszthatlan elhárítását kötik ki; más szóval: hogy Garibaldi és lármás hada el némuttatván, Napoleon császár átadja az örök város kulcsát Olaszország királyának önkényt, az igazság iránti meggyőződésből, — mit nem tehete a forradalom ijesztgetésére, sem Garibaldi fenyegetéseinek engedve. E biztosíték elérése megmentené Ratazzit, s régi fényében tarthatná fen a lovagias király népszerűségét! E biztosíték nem léte lehetlenné tette Ratazzit mindenkorra, s elhomályosítá ama dicskört, mellyel Victor Emánuel nevét a nép tisztelete és szeretete körül övezte. Garibaldi legyőzésével nem lett még legyőzve az elv, mely őt vezeté, s a tudat, hogy Garibaldi csak azt akarta, mit minden olasz akar, s csupán Napóleon császár szeszélye iránti fejhajtásból kelle pártütővé kikiáltatnia , s mint ilyennek idegen földre száműzetnie, vagy börtönbe hurczoltatnia, — oly hatalmassá, oly nagyszerűvé fejlesztheti a mozgalmat, melynek árja túlcsapna a zászlóaljak falán, s melynek ereje felforgathatná a kormányok önző terveit, megdönthetné rendszerüket. Garibaldi, ha csakugyan legyőzetett, nem ok nélkül kívánkozott Angliába, sőt tán nem is saját ösztönéből támadt ezen óhajtása. Angliának államférfiai a tapasztalat hírnevesebb iskolájából kerültek ki, mint a francziás turini premier; ők az olaszországi, és a keleti ügy közel jövendőjének egy értékes biztosítékát szerzik meg, midőn Garibaldit Angliába telepítik, s nem kicsinyben hangolják alább Napóleon fellengző politikáját a félszigeten, háta mögött tartva a kardot, mely ottani befolyása felett könnyen damoclesi karddá is változhatik. És viszont elmetszve tudják e fogással az életért, mely a joniai szigetek elégedetleneit a görög nemzeti egyesülés nagy eszméje felé vonzá és ösztönzé ; — és elnyomva a reményt,mely a török keresztyén tartományokat a szomszéd olasz népek segélyével biztatá lánczaik széttörésében,s az európai osmán hatalom megszüntésében. Anglia e fogással gazdag fogást teendett, s azért bátran kétkedhetünk, hogy a császár óvatossága nem lesz annyira kijátszható, hogy kezeiből a legértékesebb zsákmányt londoni érdekek ragadhassák el Erdélyből. A politikai esélyek változó hullámzása közt, e látszólag síri csend, e néma hallgatás daczára érthető hangon beszélő zsibongás közepett ne feledjük anyagi ügyeinket. Ne tartsunk attól, hogy ha azon élénk figyelmet, melyet a fenforgó politikai nagy kérdéseknek méltán szentelünk, megosztjuk s egy keveset juttatunk azon tárgyaknak is, mik közvetlen közelünkben vannak s tételünk alapföltételei gyanánt tekintendők — valamit elmulasztottunk. Sőt ellenkezőleg. Az idő eljár a maga dolgában ; járjunk el mi is a magunkéban. Igaz, hogy a nemzet Mekkája nagy közjogi kérdéseink üdvös megoldásában rejlik, nem hiában van oda irányozva minden jó hazafi tekintete; de hisz a nemzet már nyilatkozott utolsó országgyűlésének világhírü két föliratában, az országos közhajtás nyilvánult, a közakarat constatrázva, a megtestesült közérzület nem inog, a türelem, a kitartás megszilárdulva van, megnyughatik tehát az aggódó honfi kebel, elnézhetünk egy-egy tekintettel a nemzet Medinája felé is. Az is igaz , hogy nem élünk arkadiai napokat, de a zivatar, ha jő, elzúg s ismét lecsendesül; szükség, hogy ne hagyjon maga után eliszapolt, letarolt vidékeket, melyet még a kelő nap éltető sugarai se legyenek képesek új tevékenységre ébreszteni; — gondoskodnunk kell, hogy míg szemeinket a politikai futóhomok ingadozó mozdulataira függesztjük kizárólag, addig az alattunk lévő szilárd termőföld ki ne sikáljon lábaink alól. Kereskedésünk pang, gyáriparunk még bölcsőjében. Mezőgazdaságunk? Oh, ez szánandó állapotban tengődik és mi mégsem igen gazdálkodunk meglévő csekély pénzünkkel, ámbár egy kis takarékosság megmenthetné jelenünket, s biztosíthatná jövőnket. Tudva van, hogy az erdélyi részekben a földesurak, városok, községek, lelkészek, egyházi testületek, növeldék és más tanintézetek által vett s az 1848. pozsonyi IX. és kolozsvári IV. t. sz. folytán megszüntetett dézma, és pedig az úrbéri dézma, továbbá az előbb püspöki, később t. i. a secularizatio után államalmivá vált s a fiscustól bérfizetés mellett birt, valamint a nemz. fejedelmek által adományozott tizedek kártpótlási munkálatai folyamatban vannak. Ez ügyre nézve igen sok mondandónk volna; óhajtanék mindenek előtt azt, miszerint hazai törvényhozásunk szellemében elintéztessék, azonban nem lévén jelenleg országgyűlésünk, mellőzve egyebet, igénytelen észrevételeinkkel egyedül némely hazánkfiainak e tárgyban követett indolenciájára szorítkoznunk. Benső sajnálkozással kell megemlítenünk már csak azt is, hogy némely birtokosaink, az uralkodó apathiába mélyedve, még csak a szükséges bejelentést se nyújtották be mind ez ideig a kir. kormányszékhez, holott a bejelentések igazolása a helyhatóságok kebelében már hetek óta foly s igen sok helyütt be is van végezve. Mások drága kezelőkre bízzák a bejelentések elkészítését, ámbár e beadványok létesítésénél nincs szükség ügyvédi közbenjárásra s azt mindenki maga kidolgozhatja, aláírhatja s beadhatja, csak a minden könyvkereskedésben, sőt a nagyobb könyvkötőknél is kapható utasítást kellene megvennie , saját gazdasági jegyzeteit, vagy ha ezek nincsenek, a katastrális munkálatokat átnéznie, s a nevezett bejelentést, az említett utasításban látható minta szerint,sajátkezűleg, vagy gazdatisztje segélyével könnyen, biztosan s kellő gyorsasággal megkészithetné, sőt még a mellékletül szükséges bizonyítványt, a termények középárairól is rövid uton s költség nélkül megszerezhetné az illető katastrális felszólamlási igazgatóságtól, s még a kidolgozáshoz megkivántató földtehermentesitési végzés a vesztett úrbéri szolgálmányokért utalványozott kárpótlásról is könnyen megszerezhető. A tizedjárandóságok törvényes és tényleges megszüntetése óta 14, — a bejelentési táblák benyújtására kitűzött első határidő letelése óta 2Va év folyt le, és mégis e közöny, e lágy melegség saját ügyeinkben : még azt hiszik azok a civilizátorok, hogy annyi a pénzünk, mikép nincs szükségünk dézmakárpótlásra; pedig csak a mi árvsi lelkünk tudja, hogy áll fináncziánk, meg a Steuerinspector, az ügyvéd, a boltos, a szabó, a czipész, végre cselédeink , ki egyik, ki mindkét kezét folyvást ben tartja tönkre silányult erszényünkben. . . . Mások ismét a minden oldalról megtizedelt s kellő átkeretnek különben sem örvendő kárpótlási kötvényeket potom áron előre elvesztegetik ; s ekkép a mi a réven még megmaradt, a vámon megy el. S ezt épen a földbirtokos teszi, aki jelenleg leginkább meg van szorulva a megkívántató forgalmi tőke, a fundus instructus dolgában; akire úgy is lehető érzékeny nyomást gyakorol az adó emésztő súlya, pedig jól tudja, hogy rósz gazda az, aki aratás előtt még lábon álló termését eladja. És teszi némely akkor, midőn a nemzeti közerőtől egy fillért sem helyes elvonni; midőn minden garast önmaga s ez által az egyetemes nemzettest anyagi, értelmi s mivelődési fejlődésének gyarapítására kellene fordítni. Igaz, hogy a fényűzés csaknem gyógyithatlan betegség, s hogy az előitéleteknek ellentállhassunk, magas lelki erőre van szükségünk; de mit nem tehet az erős akarat, a fenyegetett nagy érdekek józan fölfogása : engedjünk csak az ész intő szózatának, vonjuk kissé összébb magunkat, szorítsuk meg asztalunkat, cselédeink számát apasszuk meg, s főleg ne változtassuk minden héten öltözékünket, maradjunk szép nemzeti öltözetünk mellett, melylyel már bővségesen el vagyunk látva, s a mely még a külföld kényes mííizlését is meghódította már, s nem teendjük saját hiúságunk áldozatává önmagunkat s maradékunkat. Nyerészkedő üzérek lepték el ez országrészt, ez annyi csapást látott hazai földet, akik a könnyelműek könnyen félrevezethető hajlamát kiaknázzák; a dézmakárpótlási papírok százát még csak nem is 50, hanem 38 ftlárral szedik be előre, s az illetőket késő bánatot okozható nyomasztó kötelezvények elfogadására bírják.......... Mi haszna, hogy hazánk Királyhágón túli része mindennel bővelkedő paradicsom, s a kifejlődés szebb jövője zárva áll előtte, ha azt majdan más mondja magáénak. Mezőgazdászatunk naponkint hanyatlik s ezzel nemcsak a nemzeti erőt képviselő jobbjaink, egyesek bukása van összekötve, hanem magasabb nemzetgazdászati, társadalmi, sőt politikai érdekek is koczkára vannak téve, s némelyek mégis megbocsáthatlan könnyelműséggel bánnak el azon jövedékkel, mely mentő eszköz lehetne, — pedig ez az utolsó; mi lesz, ha ezt is elfújja a nemeze ?! Szegény nemzet kebelében megszűnik a szellemi haladás, virágzó mezei gazdaság nélkül nincs kereskedés, kézmű- és gyáripar, anyagi jóllét, miveltség és tudományosság, s mindezek nélkül nincs nemzeti élet, nincs nemzeti fenmaradás. Földhitelintézet jöjjön el a te országod! MAROSTÁJI: Egy börze szükségessége Pesten. Akárminek vételéről vagy eladásáról legyen szó, mind az eladó, mind a vevő érdekében fekszik, tudni azon árt, mely az akkori idő és helyviszonyoknak megfelel. A naptár csak akkor felel meg a kérdésben lévő tárgy napi értékének, ha azt az illető vevők és eladók egyetemben meghatározták, oly helyen, amelyen a vétel vagy eladás iránti kedv szabadon nyilatkozhat, mert minden tárgy árát azon körülmény határozzza meg, keresik-e azt vagy kínálják (Begehr und Angeboth). Azon hely, ahova e czélra a kereskedők és alkuszok a nap bizonyos órájában összegyűlnek, — a börze. Termény és kiviteli kereskedésünk tárgya érdekében van gabnacsarnokunk, mely az üzletet a gabnakereskedésben nemcsak könnyíti, hanem egyúttal szabályozza. A közlekedési utak által kifejlett külkereskedésünk összeköttetésbe hozott a világ legnagyobb kereskedő városaival, számos kereskedelmi, közlekedési és iparvállalat létesül hazánkban, az értékpapírok kereskedése mind inkább szélesbül és hiányzik a pénzüzlet hőmérője — a börze. — Fizetéseink teljesítésében és azok beszedésében helyzetünk Bécstől függ, amelynek börzéje reánk nézve is irányadó, és pénzüzletekben a bécsi bankár- vagy kereskedőházak közbenjárására szorultunk. Minél inkább fejlődik kereskedésünk, annál égetőbb szükség a börze. — Van Pesten , a hazai kereskedelmi bank, két bécsi bakintézet fiókja, két takarékpénztár, két biztositótársulat; számos hazai vállalat papírjai a bécsi börzén jelöltetnek, mint: a lánczhid, tiszai vasút, államvasút részvényei, a Duna gőzhajózási társulat, budai sorsjegy-kölcsön, a magyarországi és erdélyi földtehermentesítési papírok. Több hazai vállalat részvénye csak magán uton adható el, miáltal árszabályozás nélkül az eladó egy vagy más pénzváltó önkénye alá van vetve, olyféle papírok : a budai alagút, a takarékpénztárak, a pesti hengermalom, a pesti kereskedelmi bank, a szent István kőszénbánya-társaság, a biztositó intézetek és több más hazai vállalatok részvényei. Az alakulandó hazai földhitelintézetre nézve legnagyobb fontossággal bír egy börze Pesten. A hitelintézet zálogleveleinek minél több piaczot fog keresni és így a külföld előkelőbb pénzpiaczaival bankári összeköttetésbe lépni, mennyire nehezíti akkoron állását és működését, ha üzleteiben a bécsi börze után kell igazodnia. Pesti kereskedők a pénzüzletekben nagyfontosságu kémzeti számításokba nem ereszkedhetnek, mert akár actív, akár passiv fizetésekről legyen szó, mindig két idegen börze után kell igazodniok, ami a számításokat lehetlenné teszi, miután a perez határoz •